4.fejezet

Sziasztok!
Íme itt is a negyedik fejli. Remélem tetszeni fog, ez ismét Bella szemszög,és kicsit hosszabb mint az eddigiek,és talán eseménydúsabb is. :) Na de olvassátok el és meglátjátok! Köszi az eddigi komikat, remélem ehhez is kapok majd hogy tudjam hogy tetszett. Puszi: Lizzyke



4.fejezet


/Bella szemszög/

Miután hazaértem felmentem a szobámba és átöltöztem.
Majd kényelmesen elterültem az ágyamon.
Bizony, az ágyamon.
Bár a vámpírság másik előnye, vagy hátránya hogy mi nem alszunk soha.
Így ilyenkor általában tévénézéssel, zenehallgatással, vagy olvasással ütöm el az időt.
Most viszont a Cullenékkel töltött nap járt az eszemben.
Mióta vámpír vagyok, nem sok ilyen "családot" láttam akik ilyen sokan élnének együtt.
Leszámítva persze a Volturit.
Esme és Carlisle jutottak először eszembe.
Látszik rajtuk mennyire szeretik egymást, és a gyerekeiket is, még ha nem is a vér szerinti gyermekeik.
Carlisle-t, hihetetlenül csodálom,az önuralma miatt,hogy képes volt pont az orvosi hivatást választani.
Bár ahogy ő is mondta,már több száz éve éli ezt az életet,volt ideje megszokni.
És Esme,ő hihetetlenül kedves,és szeretre méltó.
Látszik, hogy mennyire szereti a családját.
Bár ahogy elmesélte a történetét, iszonyatos lehetett neki elvesztenie a gyermekét, de azóta van egy csodálatos férje, és öt gyermeke, akik mindennél jobban szeretik őt.
Az első pillanattól kezdve nagyon megkedveltem őt,az én édesanyámra emlékeztetett. Úgy érzem már most nagyon kedvelem őt.
Aztán ott van Emmett és Rosalie.
Emmett, hát ahogy láttam ő a ház humoristája, bár néha elég perverz a humora, de jókat lehet nevetni rajta.
És ott van Rosalie,ő valamiért nem is igazán kedvel, de nem tudom miért.
Remélem ez azért megváltozik majd.
Aztán Jasper és Alice.
Jasper egy kicsit visszahúzódóbb, de nagyon kedves,és látszik rajta hogy imádja Alicet.
Bár őt ki nem imádja?
Hihetetlen mennyi energia van benne, mindig vidám és mosolyog, ami másokat is jókedvre derít.
Nem tudom miért, talán a fiúk reakciója miatt, bár ők alapjáraton nem szeretnek vásárolni, de valahogy úgy érzem, meg fogom még bánni, hogy belementem abba a vásárlásba Aliceel.
Ezután eszembe jutott a két utolsó családtag, Edward és Tanya.
Valamiért úgy érzem Tanya és én nem leszünk puszi pajtások, sőt ahogy látom ki nem állhat engem, és mintha legszívesebben kikaparná a szemem ha csak ránézek Edwardra.
Igen, Edward.
Nem is tudom mi van velem ha csak rá gondolok, vagy ha a közelemben van, még sosem éreztem ilyet.
Igaz Olaszországban ott volt Alec.
Ő szerette volna ha nem csak barátok leszünk, de nekem nem ment.
Nem éreztem iránta azt amit ő érzett irántam.
Csak testvérként,barátként tekintettem rá,és még csak hasonló dolgokat se éreztem, amit például már az első pillanattól kezdve érzek ha Edwardot meglátom.
Ha ember lennék biztos hogy minden pillanatban fülig elpirulnék ha csak rám nézne, és ha tudnák elolvadnék egy egy pillantásától.
De ezeket a gondolatokat jobb ha gyorsan kiverem a fejemből,hiszen neki ott van a gyönyörű barátnője.
Bár ahogy észrevettem őket, valamiért nem látszott rajtuk az a szerelem, amit például a többieknél láttam a párjaik iránt.
Bár Alice mesélte hogy Edward csak nem olyan régen adta be a derekát ennek a nőszemélynek.
Úgy döntöttem nem gondolkozom többen ezen, de örülök hogy megismerhettem őket, azt hiszem jól kifogok jönni velük.
Főleg Alice-el, és szerintem ő már ezt előre látta is, ezért is ölelt meg az erdőben mikor találkoztunk.
Majd félretéve a gondolataimat Cullenékről, olvasással töltöttem el az éjszaka további részét.
Reggel elintéztem a szokásos teendőimet,majd elindultam az iskolába.
És nem kis meglepetésemre Cullenék már az iskola parkolójában voltak.
És ahogy végignéztem rajtuk és az autóikon, rájöttem két gyenge pontjukra.
Az egyik a sebesség, mint a legtöbb vámpírnak,a másik pedig az autók.
Rosalie és Alice, egy csodaszép piros BMW-vel jöttek, Emmett és Jasper egy Jeep-el, Tanya és Edward pedig egy szürke Volvo-val.
Nekem pedig ott a jó öreg Merci.
Ahogy elnéztem az iskola nagy része őket vette szemügyre.
Közelebb érve hozzájuk,köszöntem Jaspernek, Rosalienak, Tanyanak, Edwadnak és Emmettnek, Alicetől pedig egy ölelést kaptam.
Nem tudom hová lettek az esti elgondolásaim, de ahogy ránéztem Edwardra éreztem, ha most dobogna a szívem, biztos kiugrott volna a helyéről.
Majd elindultunk be az épületbe,elköszöntem tőlük, majd mind elindultunk az óráinkra.
Beértem a terembe ahol nekem épp biológia órám volt.
Helyet foglaltam a szokásos helyemen, de előtte köszöntem az "ember" barátaimnak.
Ők voltak Jenny, Gabriella, Pete, Jesse és Nick.
Jenny és Pete együtt jártak, valamint a másik pár Gabriella és Jesse volt.
Nick volt akinek nem volt barátnője, bár nem egyszer bepróbálkozott nálam, de finoman elutasítottam, mondván jobb ha megmaradunk a barátságnál.
Majd hirtelen meghallottam egy hangot, amit bármikor felismernék.
Edward állt mellettem.
-Leülhetek melléd?- kérdezte
-Persze - nyögtem ki nagy nehezen a meglepődöttségtől.
Te jó ég, közös a biológiánk, és itt fog ülni mellettem. -gondoltam magamban
Csak bírjam ki hogy rá ne vessem magam.
Most vettem csak észre, hogy milyen őrjítő az illata is.
Egek, Bella miket hordasz itt össze, szedd magad össze végre - intettem le magam.
Majd Edward helyet foglalt mellettem, és végre a tanár is megérkezett és elkezdődött az óra.
Ami csiga lassúsággal telt el.
Néha lopva rá pillantottam, de volt hogy ő is akkor nézett felém, és ilyenkor nehezen tudtam csak elszakítani magam azoktól a csodás szemektől.
Majd miután végre végetért az óra, úgy rohantam ki a teremből mint akit puskából lőtte ki.
Ebédidőben természetesen Cullenékkel ültem, majd miután vége lett a sulinak, és a kocsijainkhoz igyekeztünk Alice jött oda hozzám és támadott le.
-Bella megejtjük ma azt a vásárlás amit megbeszéltünk? A többiek ráérnek - mutatott feléjük Alice
-Gondolom hiába is ellenkeznék igaz? - kérdeztem Alice-t
-Jól gondolod -válaszolta mosolyogva
-Oké,később érted megyünk és felveszünk - mondta
Majd mielőtt elváltunk megadtam neki a címem.
Hazaértem, elrendeztem a sulis cuccaim, átöltöztem, és leültem olvasni míg nem jönnek értem Aliceék.
Majd hirtelen meghallottam a kocsikat lefékezni a ház előtt.
Mikor kiléptem a ház elé, két autót láttam, de csak egy volt ismerős, a szürke Volvo.
A másik egy fekete hasonló Merci volt mint az enyém,ebből szállt ki Alice.
-Szia, gyere ideje indulni - mondta Alice,majd beszálltam a kocsiba,ahol Alice mellett Jasper ült.
-Ez melyikőtök kocsija, még nem láttam - kérdeztem
-Carlisle-é, de nem volt szüksége rá így ezzel jöttünk. - felelte Jasper
-Igen, Rose, Emmett, és Tanya pedig Edward kocsijával - válaszolta Alice
Ahogy kimondta Edward nevét, valami furcsa érzés kerített hatalmába, mikor Jasper arcára néztem, érdekes arcot vágott.
Majd rájöttem hogy valószínű ő érzi azt amit én érzek - jött a felismerés.
Majd próbáltam másra gondolni, és nem RÁ!
Végre megérkeztünk a plázába,és elkezdődött az amitől féltem.
Végig kell járni minden egyes boltot.
Már rengeteg boltot végigjártunk, és Alicenek hála már egy csomó új ruhám is van.
És persze a ruhapróbát a fiúk sem úszták meg, de ők jobban jártak mint én,többnyire nekik csak a ruhás zacskók cipelése maradt.
Mikor a vége felé jártunk a vásárlásnak, Tanya és Rosalie bementek egy üzletbe, én pedig Aliceel és a fiúkkal egy másikba.
Hát ezen a bolton meglepődtem, itt ugyanis nem hétköznapi utcai ruhákat lehet kapni, hanem csodaszép estélyi ruhákat.
-Ide minek megyünk be?- kérdeztem a kis energiabombát
-Hát ruhát venni - válaszolta
-Jó, de estélyit? Hova vennék én olyat fel? - kérdeztem
-Attól tartok hugica Alicenek lesz ötlete - felelte egy hatalmas vigyorral a képén Emmett.
És úgy tűnt ezt nem úszom meg, így hát bementünk.
Nem sok keresgélés után Alice elém állt egy csodaszép kék színű bámulatos ruhával.
-Írány a próbafülke - utasított
-Igenis - feleltem
Tudtam hogy amíg nem próbálom fel úgyse hagy békén, így jobb túlesni rajta.
Nem vagyok az az estélyi ruhás típus, de még magam is meglepődtem hogy milyen jól állt.
Majd Alice sürgetése törte meg a töprengésem.
-Bella, vagy te jössz ki vagy én megyek be - mondta Alice
-Megyek már - válaszoltam, majd kiléptem a többiek elé.
-Ez csodás - mondta Alice szinte egyszerre Jasperrel ahogy végignéztek rajtam.
-Ejha, nagyon dögösen nézel ki - kacsinott rám Emmett
-Igaz Eddy? - kérdezte Edwardtól, aki szintén végigmért a tekintetével.
-Igen, gyönyörű vagy -válaszolta Edward,majd kaptam mellé egy olyan mosolyt, amitől egy jéghegy is elolvadna.
Ekkor hallottunk közeledni Tanyat és Rosaliet, mire egyből el is kaptam a tekintetem Edwardról.
-Mehetünk végre? -kérdezte Tanya
-Persze, ezt még kifizetjük és mehetünk - mutatott a ruhámra Alice,mire Tanya végignézett rajtam, majd Edward nyakába vetette magát.
Majd levettem a ruhát, kifizettünk, és végre elindultunk.
Alice említette hogy Esme örülne ha benéznék, így mielőtt hazavittek volna, Cullenékhoz mentünk.
Mikor beléptünk a házba, Carlise és Esme rögtön üdvözöltek.
-De örülünk hogy látunk kicsim - mondta Esme miközben megölelt
-Milyen volt a vásárlás? - kérdezte tőlünk Carlisle
-Így hogy Bella is jött egész tűrhető -válaszolta vigyorogva Emmett
-Igaz? kérdezte majd rám és Edwardra nézett, aki rám kapta a tekintetét.
Majd miután Tanyara néztem, jobb is hogy levettem a szemem Edwardról, míg a végén kikaparja a szemem ez a nő, annyira csúnyán nézett rám.
Beszélgettünk egy kicsit, Alice ruháit elpakoltuk a hatalmas szekrényébe, majd visszamentünk a nappaliba, és úgy döntöttem ideje hazamennem.
Már besötétedett, és ahogy hallottam jó kis vihar is kerekedett.
-Ideje mennem - mondtam
-Rendben, de ígérd meg hogy sűrűn meglátogatsz minket - mondta Esme
-Persze - ígértem meg
-Én még pakolászok, Edward megtennéd hogy hazaviszed Bellát?-kérdezte Alice
Na ettől féltem én. Ekkor Tanya úgy nézett rám, ha a pillantásával ölni lehetne már tuti nem élnék.
-Rendben -válaszolta Edward
Tanya ekkor mondott neki valamit, megcsókolta Edwardot, úgy hogy én is jól lássam.
Megöleltem Esmet és Alice,elköszöntem a többiektől majd beszálltunk Edward kocsijába és elindultunk.
Beszélgettünk egy kicsit,rólam, a családjáról, mire meg is érkeztünk hozzám.
-Köszönöm hogy hazahoztál - mondtam
-Ugyan, nincs mit - válaszolta
Majd felé fordultam hogy egy utolsó pillantást vessek rá,de arra nem számítottam hogy közelebb lesz hozzám mint gondolnám.
Az arcunkat pusztán néhány centi választotta el egymástól.
Rabul ejtett a tekintete,és semmi más nem szerettem volna csak megcsókolni.
Már olyan közel voltunk egymáshoz szinte érezte a lehelletét,és nem tudom miért, hiszen ott van neki a barátnője de láttam a vágyat a szemében, hogy ő is ugyanennyire szeretné.
Ekkor egy hatalmas villám cikázott át az égen, mire eltávolodtunk egymástól.
Jelen pillanatban hálás voltam a természetnek, hogy nem engedte ezt a hatalmas hibát elkövetni, mert biztos ha megcsókolom, nem értem volna be csak egy csókkal,de ahogy látom rajta ő sem.
De ezt nem szabad, neki barátnője van - mondogattam magamban
-Azt hiszem jobb ha megyek,téged is várnak otthon -mondtam
-Igen -felelte ő
-Holnap az iskolában találkozunk - mondta
-Persze - válaszoltam
Majd még egy utolsó pillantást vetettem rá, kiszálltam a kocsiból, elértem az ajtóig,majd megfordultam és már csak távolodni láttam a szürke autót.