BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. október 31., vasárnap

Egy két dolog!

Sziasztok! Először is, új kinézetet tettem fel, ami talán nem is annyira új :XD. A második dolog a komikkal kapcsolatban lenne. Ami például az utolsó feltett fejezethez érkezett, ami szám szerint 4. 4 komi. Hát ez elég elszomorító szám. Igaz mostanság csak heti két friss van, néha az is csúszik egy egy napokat, amit sajnálok, de a munka miatt most csak ennyire futja. De nagyon elszomorít, hogy egyre kevesebb jön. Ennyire rossz vagy nem tetszik a sztori? Többek között ezért is döntöttem a hamarosan elkövetkező befejezése mellett. Nem akarok semmit összecsapni, még amit kiagyaltam azt megírom. Lesz ugyanis még egy két meglepi a töriben, de utána vége lesz. Ez nem a komik miatt van, amúgy is hamarosan terveztem volna a végét, de most döntöttem el, hogy ez bizony hamarosan eljön. Senkit nem kérek, hogy írjon komit, csak azért kíváncsi lennék az akár jó akár kritikás véleményekre is. Szóval megvolt az esküvő, jön még a nászút, és a meglepi amit már az eleje óta alig várok, remélem nektek is tetszeni fog, majd a The End. De addig még lesz pár fejli, így akik még olvassák és komizzák ne ijedjenek meg eltart még egy darabig a sztori, csak kissé elszomorított a kevés komik száma, de ez maradjon az én problémám. Akik eddig és ezután is fognak írni, nekkik ezúton is nagyon köszönöm. (L) Pusszantás mindenkinek.

2010. október 29., péntek

43.fejezet

Sziasztok! Itt is a beígért fejli, sokat nem fűznék hozzá, csak annyit kérek, hogy komizzatok. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Valamint Bella, Nessa, Edward és a lányok ruhájáról a képeket megtaláljátok a fejli végén. Jó olvasást, pusszi.



43.fejezet


/Edward/



Miután a lányok itthon hagytak minket, egy vadászat mellett döntöttünk.

Emellett még volt egy kis elintéznivalóm ami a nászutat és Bella ajándékát illeti.

Igaz Bella nem sűrűn használja a képességét, de biztos ami biztos a fiúk sem lettek beavatva ami a meglepetést illeti.

A vadászat után rögtön indulni akartam, hogy még Belláék előtt hazaérjek. Alicet ismerve majd csak este érnek haza. És hiába csak nem olyan régen mentek el, már nagyon hiányoznak.

Bár a gondolat, hogy az esküvőnkre készülnek mindenért kárpótol. Néha még mindig alig tudom elhinni, hogy ez a valóság, és hogy annak ellenére amit tettem, ha nem szándékosan is, de Bella megbocsájtott, és ami csak fokozza a boldogságom, hogy hamarosan a feleségem lesz.

Ennél többet nem is kívánhattam volna. Minden amit egy férfi szeretne nekem megadatott. Egy csodás nő, aki az életemnél is jobban szeretek és aki hamarosan a feleségem lesz, és egy tündéri kislány aki csak még boldogabbá tette a mi és a családunk életét.

- Örülök, hogy ennyire boldog vagy - szólt oda nekem Jazz.

- Hát még én.

- Igaz, le sem lehet vakarni a vigyort a képedről. Gondolom nagyon várod már a nászutat is. Aztán mindent elmesélj ha hazajöttetek - szólalt meg Emmett.

- Csak szeretnéd - mondtam neki.

Még engem is sűrűn kihoz a sodromból, de most az a szerencséje, hogy mérhetetlenül boldog vagyok, na és, hogy nincs itthon Rose. Hiába próbálta már ő is megnevelni, de Emmett javíthatatlan.

- Carlisle ha van egy kis időd elkísérsz? - fordultam apámhoz.

- Persze fiam. Ha gondolod indulhatunk.

-"A meglepetésről lenne szó?" - kérdezte gondolatban, mire én csak bólintottam.

Nem azért mert nem bízom Jasperékben, de nem akarom, hogy Bella megtudja, vagy netán Emmett egy vicces pillanatában elkotyogja.

Bár ha jobban belegondolok, nem egy hanem két meglepetés is lesz, és az egyiket az esküvő után megtudják a többiek is, mert amíg mi nászúton leszünk szükségem lesz a segítségükre.

Útközben elmondtam a terveimet apámnak.

- Remekül hangzik fiam. Biztos vagy benne, hogy Bellának nagyon fog tetszeni, és nagyon boldog lesz, bár már így is az - mondta apám, majd elindultunk megvalósítani a meglepetéseim.



/Bella/


Úton a ruha szalón felé, egyfolytában Alicee előbbi megjegyzése járt a fejemben mégpedig arról a plussz szobáról.

De vajon kinek vagy minek kell majd az? - tettem fel a kérdést magamban.

Azt viszont tudtam, hogy hiába próbálnám kiszedni belőle úgysem árulná el. Így marad az, hogy ki kell várjam.

A lányok egész úton csevegtek, és Alice elárulta, hogy ebben a butikban találjuk meg a tökéletes ruhát nekem, aminek hallatára mind nagyon boldogok lettek.

De nem csak ők hanem én is.

Annyi szenvedés után ami az utóbbi időben ért minket, ismét együtt vagyunk Edwardal, és soha többé senki nem állhat közénk.

És most hamarosan a felesége leszek. Ez a legszebb dolog persze a mi kis Nessánk után ami történt velem. Hozzámegyek ahhoz a férfihoz akit a világon mindennél jobban szeretek és akiért bármit megtennék. Néha mindig azt hiszem, hogy annak ellenére, hogy nemtudunk aludni, hogy ez csak egy álom, ami bármikor véget érhet.

De nem.

Ez a valóság, és néhány napon belül összeházasodunk. Szerettem volna valami különlegeset adni Edwardnak, de Alice szinte megtiltotta, mondván, hogy Edward mindenre gondolt, és neki meglesznek az ajándékai, és hogy csak az számít neki, hogy nekem azok tetszenek és boldog legyek.

És hogy Edwardnak már az is hatalmas ajándék, hogy megbocsájtottam neki, és hogy igent mondtam.

Ebben részben igaza van. De most adott egy kis újabb adag töprengeni valót, hogy vajon mit tervelt ki megint Edward. Bár ahogy neki, nekem se kellene semmi más.

Nekem csak az a fontos, hogy velem van, és hogy hamarosan férj és feleség leszünk.

Amint megérkeztünk a városba egy elegáns bevásárlóközpont felé vettük az utunkat, azon belül egy menyasszonyi ruha bolt felé.

- Ez nagyon szép, ilyen lesz a mamin is? - kérdezte Nessa az egyik kirakatban lévő ruha felé mutatva.

- Csak még szebb - mondta neki Alice.

Fogtuk magunkat és bejjebb mentünk.

Az eladók mosolyogva köszöntöttek minket majd Alice és is mondta mit szeretnénk.

Több csodás fehér ruhát is felpróbáltam, de a tökéletes ruha az utolsó lett.

Alice, Rose, Esme és Nessa is meghatottan figyeltek amint a hatalmas tükör előtt álltam a hófehér ruhában.

- Ez lesz az - mondta egy ezer wattos mosollyal az arcán Alice.

És igaza van. Ez a ruha gyönyörű és tökéletes.

- Annyira szép vagy mami - jött oda hozzám Nessa.

- Köszönöm kincsem.

- Ne aggódj Nessa neked is csodaszép ruhát találunk - kacsintott rá Alice.

- Csodásan nézel ki kicsim - ölelt meg Esme, majd Rose is.

- Minden tökéletes lesz - mondta Alice.

Na és persze a ruhapróba közben Alice egyfolytában beszélt.

Első téma a koszorúslányok voltak, mert Alice persze láttam, hogy ők lesznek.

Maga az esküvőt egy Londoni csodás kis templomban fogjuk tartani, a családunk körében. Nekem lesznek ott a barátaim a suliból, a Denalik és még ha hazaértünk vár rám egy beszélgetés Aroékkal. És ki tudja talán ők is eljönnek. Nagyon hiányoznak már, és ők nem hogy Edwardról és Nessáról még az esküvőről sem tudnak.

Ezeket a dolgokat ha minden igaz akkor Alice már Edwardal is egyeztette.

Miután kiválasztottuk nekem a tökéletes ruhát, a lányoknak és Nessának mentünk ruhát keresni. Nessa nagyon boldog volt, csak úgy sütött róla, hogy mennyire boldog. Főleg amikor ruhákat próbált.

Neki, és később Esmeéknek is megtaláltuk a tökéletest.

Még elinzéztünk néhány kiegészítőt, na és persze hála annak, hogy Alice mindenre gondol, egy fehérnemű boltot se hagytunk ki. Amíg én ide bementem Roseal és Aliceel, addig Esme elvitte sütizni Nessát, aki hiába a sok vásárlás kezdett elfáradni.

Ami a ruhákat illeti a nap végére miénk lányoké meg is lett. Holnap a fiúk lesznek soron.

Végre már sötét volt mikor haza indultunk. Edward és a fiúk is ott voltak, bár ki tudja miket csináltak egész nap.

Nessa rögtön az apukájához bújt, majd elköszönt a többiektől is és Esme elvitte vacsorázni majd lefektetni.

- Hiányoztál - várt végre ismét a karjaiba szerelmem.

- Te is nekem - csókoltam meg.

- Szóval megvannak a ruhák csajok? - kérdezte Emmett.

- De még mennyire. Holnap rajtatok a sor - hervasztotta le őket Alice, így nem volt más választásuk.

Mielőtt Nessa elaludt Edwardal felmentünk jó éjszakát kívánni neki és megkaptuk az esti puszinkat is tőle. Edward egy kicsit vele maradt mesélni neki, addig én felhívtam Arot.

Kissé megkaptam tőle a magamét mint vártam, amiatt, hogy ilyen sokára hívtam fel. Majd elmeséltem neki nagyjából és röviden mindent és persze az esküvőnket aminek nagyon örült, ami nála nagy szó.

- Nemtudom, de nagyon szeretnénk ott lenni. Jane és Alec is itt vannak, ha szeretnének elengedem őket, de én is mindenképp megpróbálok elmenni. Alig várom, hogy megismerhessem a kislányod is - mondta Aro akit szinte apámként szeretek.

- Örülnénk neki ha te is tudnál jönni - válaszoltam, majd elmondtam mikor és hol lesz pontosan és kik lesznek jelen.

Kissé aggódtam mikor felmerült,hogy Alec is jönne, de csak miatt hiszen tudom, hogy ő szeret vagy szeretett, és nem akartam, hogy rosszul érezze magát.

De mint kiderült hiába való volt az emiatti aggodalmam. Aro mesélte, hogy nem olyan régen ő is megtalálta a párját, és hogy nagyon boldogok.

Ennek kimondhatatlanul örültem.Ő nagyon rendes férfi, és megérdemli a boldogságot. Persze így már nem csak őt hanem a párját is meghívtam.

Aro szólt, hogy ők jönnek és Jane is, és végül csak úgy döntött semmiért nem hagyná ki az alkalmat, és ő maga is eljön, aminek még jobban örültem.

- Akkor hamarosan találkozunk kicsim - köszöntünk el egymástól.

- Na, hogy ment? - kérdezték a többiek mikor lementem, ekkor már Edward is ott volt.

- Jól. Aro, Jane és Alecék is eljönnek - újságoltam boldogan.

Alec neve hallatára Edward rögtön nem mosolygott tovább.

- Ne aggódj, Alec a párjával jön akivel imádják egymást - mondtam ki mert sejtettem, hogy rögtön rá gondolt.

- Van valakije?

- Igen. Aro mesélte, hogy nem olyan régen megtalálta a szerelmet és nagyon boldogok. Gondolom így nincs ellenedre, hogy jöjjön.

- Ha így áll a helyzet nincs.

Alice amit lehetett még éjszaka is szervezkedett. Másnap a fiú voltak oda vásárolni.

Addig mi Esmeékkel megnéztük a templomot. Igaz vámpírok vagyunk, de mi is olyan esküvőt szeretnénk és tervezünk mint az emberek. Templom, fehér ruha, pap, koszorús lányok meg miegymás.

A templom is gyönyörű. Nem túl nagy, de nem is kicsit. Ez is mint minden tökéletes.

Az elkövetkezendő napok bár sajnos iskola volt amiből nem mindig hiányozhattuk, de hála az égnek ez utolsó évünk és hamarosan végzünk.

Így a szervezkedést suli után folytattuk.

Meghívtuk a vendégeket. Mivel lesznek emberi vendégek is, Nessa mellett így, Alice elintézni az enni és innivalókat, sőt még tortát is.

Nekem szinte semmit sem engedtek csinálni. Alice és Roseék minden kis apró részletet megterveztek.

Kiválasztottuk a virágokat a templom díszítéséhez és a csokromhoz is.

Az esküvő utáni kis fogadás meg persze a Cullen villában lesz.

A napok hihetetlen gyorsasággal teltek és szervezkedéssel, de persze e mellett már amennyire Alice engedtek mindig Edward mellett voltam.

Bár úgy éreztem titkolnak előlem valamit. Nemcsak a fiúk hanem Esmeék is. Elég sűrűn sutyorogtak, és még a jó hallásomnak köszönhetően sem hallottam, de Alice megnyugtatott, semmi miatt ne aggódjak, csak egy meglepetésről van szó.

Nessa is nagyon boldog volt, egyre nagyobb és szebb lett a mi kis szemünk fénye.

Az esküvő előtti napon megérkeztek Eleazarék. Valamint az utolsó előtti nap Aorék.

Carlisleék örömmel üdvözölték őket, majd mind a nappaliba gyűltünk.

Jane az egyik legjobb barátnőm volt Olaszországban, annyira örültünk egymásnak. Alec bemutatta nekünk a párját Elenat. Persze ő is vámpír, de mind tudnak uralkodni magukon ha arról van szó.

Aro pedig végre megismerhette Nessát, aki szintén nagyon várta a találkozást.

- Csodaszép kislány vagy bogaram - dícsérte meg Nessát.

Ha valaki látná ezt el sem hinni. A nagy Aro Volturi a vámpírok királya egy kis emberlánnyal az ölében. Mosolygásra késztetett a látvány, de nagyon meghatott.

Jane is nagyon megkedvelte a kis Nessát, aki nagyon gyorsan barátkozik.

- Szóval Aro bácsi is olyan nekem mint a nagypapi - nézett itt Carlislera.

- Igen. Igaz nem az igazi lányom a mamád, de olyan mintha az lenne - mondta Aro.

- Akkor hívhatlak téged is nagypapinak? - kérdezte mire mindenki nevetni kezdett.

- Persze - egyezett bele Aro. Sosem gondoltam volna ezt róla, bár ismerem őt, nem egy olyan szívtelen és lelketlen vámpír mint amilyennek sokan gondolják, és ezt most is bizonyította.

Gyorsan eltelt az utolsó nap, ekkorra már minden meg volt szervezve, így sokat tudtunk foglalkozni a vendégeinkkel. Rengeteget beszélgettünk, és Aro megígértette velünk, hogy valamikor az esküvő után Nessával elmegyünk hozzá Volterrába, amire Edward is örömmel mondott igent.

Mindannyian megejtettünk egy vadászatot is a nagy nap előtt, ahova Aroék is velünk tartottak.

Bár mi napközben voltunk, így este tartottunk egy kis csajbulit, éjszaka pedig a fiúk mentek el vadászni.

Másnap reggel viszont minden a feje tetejére állt. Edwardot nem is láthattam, majd csak az esküvőn.

Előkerültek a csodaszép ruhák és mindenki készülődött. Előtte Alice ellenőrizte minden rendben van e.

Először a lányok készültek, majd szépen felöltöztették Nessát is akinek Rose csinálta meg a haját. Majd gyorsan elintézte Alice a fiúkat de persze nem engedte a közelembe szerelmem.

Az utolsó órák hatalmas nyüzsgéssel és készülődéssel teltek. Amikor a fiúk elmentek ők elvitték Esmét, Elenát és Nessát. Végül csak Rose maradt és Alice akik segítettek elkészülni.

Na és persze a két kísérőm maradt itthon, Carlilse és Aro. Mivel nem tudtam volna dönteni ők ketten fognak az oltár elé kísérni.

Alice a sminkem, Rose a frizurám készítette el, majd rám adták a csodaszép ruhám. Nem vagyok az tükörben nézegetem magam fajta, de a ruha és minden gyönyörű volt.

Mindemellett nagyon izgatott is voltam, és nem utolsó sorban kimondhatatlanul boldog.

- Gyönyörű vagy Bella - szólalt meg Carlisle amint leértünk egyet értve Aroval.

- Akkor indulás - mondta izgatottan Alice.

Amint közeledtünk a templom felé, egyre izgatottabb lettem. Nessa, Esme és Rose jöttek ki hozzánk amint megérkeztünk. Ekkor már bent voltak a vendégek. Carlilsék néhány ismerőse, a barátaim, a Denalik és Janeék.

Két oldalról fogtak karon Aro és Carlisle, majd mikor a zene felcsendült indultunk be a templomba a nyomunkban a koszorús lányaimmal egyenest szerelmem felé.

Akit az oltár előtt pillantottam meg. Rögtön egymásba forrt a tekintetünk és szinte elvesztem azokban aranyszín szemekben. Mint mindig most is csodásan festett, és boldog mosollyal az arcán várt rám.

- Tedd őt nagyon boldoggá - mondta mosolyogva Aro szerelmemnek amint átnyújtották neki a kezem.

- Ezt megígérhetem - válaszolta Edward.

Immár kéz a kézben álltunk isten színe előtt, körülöttünk a családunkkal és a barátainkat.

A szertartás hagyományosan zajlott, leszámítva, hogy Alice a pap szövegét szerkesztette át egy kissé eltüntetve belőle a halál el nem választ részt.

A végén esküink után egymás ujjára húztuk a gyűrűket, majd engedélyt kaptunk a csókra.

- Szeretlek - vallottunk egymásnak örök szerelmet ismét, majd Edward jéghideg ajkait az enyémre tette, és egy mindennél szerelmesebb és boldogabb csókban egyesültünk amit hatalmas tapsvihar kísért.

Utána pedig gratulációk és jókívánságok sokaságát kaptuk a családunktól, a kislányunktól és mindenkitől, majd Alice szólt, hogy induljunk el a fogadásra a házunkba.

Ekkor már Edward és én egy kocsiban mentünk végre kicsit kettesben.

- Annyira boldog vagyok - mondtam.

- Én is, kimondhatatlanul.

- Most már a feleségem vagy, és minden erőmmel azon leszek, hogy boldoggá tegyelek - mondta.

- Én is azon leszek. Többet nem is kívánhatnék, mint hogy végre a feleséged vagyok, és hogy a boldogságunk és a szerelmünk örökké tartson - válaszoltam, majd ismét egy csókot váltottunk, ami ezúttal kissé szenvedélyesebb lett, miközben úton voltunk a villa felé az esküvői fogadásunkra, majd később a nászutunkra, amiről még mindig nem tudhattam hová megyünk.

De nem is számított, bárhová csak Edwardal lehessek......




És a képek Bella menyasszonyi ruhájáról, a lányok és Edward ruhájáról:


Bella ruhája: http://i55.tinypic.com/2lwpsfd.jpg
Nessa ruhája: http://i52.tinypic.com/1z510fb.jpg
Edwardé: http://i51.tinypic.com/2qvdr2d.jpg
Alice, Esme és Roseé:(a középső Esme, a szélsők pedig az első Rose, a másik szélén Aliceé) http://i54.tinypic.com/t6w3z5.jpg


TESSÉK KOMIZNI!!!!!!!!!!

Friss délután!

Sziasztok! Kicsit előbb szombat helyett, még ma délután lesz friss. Hála az égnek ma nem kellett melózni mennem így lesz időm írni. Még van egy kis dolgom itthon, de 3-4 óra között hozom a kövi fejlit. Remélem lesz aki örül neki. Pusszantás.

2010. október 27., szerda

Bocsi :XD

Sziasztok! Tudom, hogy utálni fogtok, de a mai friss csak elmarad. Sajnálom, ez van. A friss szombaton lesz vagy ha nem kell dolgozom akkor pénteken, de azt még nemtudom, így a szombat a biztos.
Ennek több oka is van. A munka kissé kifáraszt és ilyenkor már hulla vagyok. Lehet utálni, de ez van. Másrészt pedig kissé jobban át akarom gondolni az elkövetkezendőket az esküvő, nászút és az utána levő dolgokat. Sajnálom, ez így jött ki, igyekszek azért többnyire hozni a heti két frisst, de nem mindig jön össze, és ezeket a fejliket csak úgy összedobni se akarom. Néha a másik blogon is van ilyen, ez az én hibám, a munka miatt nem mindig van már erőm írni, de igyekszek. Sajnálom, és szombaton jön a friss, ígérem nem fogtok csalódni benne, sőt :). Holnap megtudom kell e dolgozzak pénteken, és ha nem akkor már akkor lesz friss. Bocsi ezért. Pussz.

2010. október 23., szombat

42.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet. Remélem tetszeni fog, most lett kész. Köszi szépen azoknak akik az előzőhöz komiztak, persze ide is várom őket, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ha Bumbinak lesz ideje javítani akkor kicserélem a javítottra, addig viszont jó olvasást. Pusszantás.




42.fejezet


/Bella/



Egy gyorsnak mondható vadászat után, épp, hogy végeztünk hirtelen szerelmem karjai közt találtam magam.

Futásnak indult velem a karjaiban, miközben ajkaim a nyakához érintve leheltem csókot rá, mire borzongás futott végig testén. Tudtam hová akar vinni, és eszemben sem volt ellenkezni.

Pillanatokkal később megérkeztünk és talpra állított.

Időm sem volt megszólalni, mert ajkait az enyémre helyezve kezdett el szenvedélyesen csókolni.

Pillanatok alatt téptük le a ruhát egymásról, nem gondolva semmire csak az egymás iránt érzett vágyainkra.

Edward ismét a karjaiba kapott és meg nem állt velem egészen a vízig, mivel a mi kis vízesésünkhöz hozott, ahol már annyi szép pillanatot éltünk át együtt.

A melegnek mondható vízben szinte lángolt fagyos testünk.

Elszakadva ajkaimtól rögtön a nyakam célozta meg miközben a meleg víz hullámaiba merültünk. Nyakamra hintett csókjaival készült az őrületbe kergetni.

Szorosan tartva karjaiban ölelt közben magához. Meztelen testünk összeért, ezzel milliónyi szikrát kiváltva belőlünk.

Míg ő ajkaival a nyakam kényeztette, nem haboztam benyúlni összefonodó testünk közé és megfogni nekem nyomódó kemény férfiasságát. Ahogy kezembe vettem és simogatni kezdtem elszakadtak ajkai a nyakamtól és egyre hangosodó morgásokkal adta tudtomra élvezi ténykedésem.

Puha ujjai a meleg vízben derekamról lejjebb csúszva értek be a lábam közé, ahol rögtön belém fúrta őket, mire egy hangos sikoly szakadt fel belőlem.

Ő és én is egyre jobban hajtottuk egymást az első orgazmus felé, miközben ajkaink újra egymásra találva kezdtek őrült táncba.

Mindketten szinte egyszerre léptük át a megsemmisülés édes világába miközben csókjainkkal fojtottuk el élvezetünk hangjait.

Edward ujjai eltűntek belőlem, és nem habozott magára húzni, hogy ujjai helyét férfiassága vegye át.

Amint kitöltötte bensőmet és testünk egyesült egyszerre nyögtünk fel. Először lassan mozgott benne, majd mikor ez már kínzássá vált, fenekébe markolva próbáltam gyorsabb mozgásra ösztönözni.

Amire nem is nagyon volt szükség, rögtön tudta mit akarok, és erre vágyott ő is. Egyre gyorsabban mozgott bennem, mire én már szinte a csillagokat láttam a gyönyörtől.

Közben kezeinkkel egymás testét barangoltuk be, miközben ajkaink fogva tartották egymást.

Egy utolsó lökéssel a paradicsomba repített mindkettőnket, és egy édes, szenvedélyes csókkal köszöntöttük a végső megsemmisülést.

Egymás karjába omolva igyekeztünk lehiggadni az imént átéltek után, majd úszkáltunk még egy kicsit a csodás vízben, mielőtt ismét mennünk kellett.

Az indulás azonban már az öltözködésnél kudarcba fulladt, mert a ruhák felvétele helyett szerelmem ismét a magáévá tett, majd meztelenül egymás karjaiban feküdtünk.

-Szeretlek - vallottunk egymásnak ismét már ezredjére is szerelmet és csókkal pecsételtük meg vallomásunkat.

Nemtudom meddig feküdhettünk egymás karjaiban, de mindketten tudtuk, hogy lassan ideje lesz mennünk, hiszen már hajnalodott.

Mivel idejöttünkkor kissé gyorsan és vadul szabadultunk meg a ruháinktól, az én felső például elszakadva végezte ahogy Edwardé is.

Viszont egyikünk sem akart okot adni Emmett poén áradatára, és én sem melltartóban akartam hazamenni.

-Alice hagyott nekünk ruhát a garázsban - szólalt meg Edward.

Alice. Ezért is csak hálás lehetek neki, mi lenne velünk nélküle? Biztos látta mi a helyzet, bár remélem azt a részt nem, hogy miért is szakadtak el a ruháink. Erre rá is kérdeztem Edwardnál.

-Ne aggódj szívem, Alice tudja mikor kell abbahagyni a leskelődést. De valljuk be sokszor jól jön a képessége, különben így kellene hazamennünk, és tudod milyen Emmett. Egy egész életen át hallgathatnánk a beszólásait, de valamiért úgy érzem így sem ússzuk meg - mondta Edward.

-Aliceel kapcsolatban egyetértek. De remélem Emmetel kapcsolatban tévedsz. Bár mindketten tudjuk milyen ő, így azt hiszem vele kapcsolatban is igazad van. De menjünk essünk túl rajta - mondta ki és máris Edward karjaiban találtam magam.

Fejem kemény márvány mellkasára hajtottam és nemsokkal később már a házunk garázsában álltunk, ahol az Alice által nekünk hozott ruhákat kapkodtuk egymásra.

Vagyis próbáltam.

Pont a felsőm vettem volna fel, mikor hátulról a karjaiba zárt Edward és édes csókjaival a nyakam hintette be.

-Így soha nem leszünk kész - mondta szinte suttogva.

-Nem tehetek róla, állandóan kívánlak - mondta tovább csókolva a nyakam ezzel kicsalogatva belőlem néhány kisebb sóhajt.

-Ahogy én is téged - nyögtem ki nagy nehezen.

-De mennünk kell, Nessa rögtön felébred, és az kéne még csak, hogy Emmett itt ránk rontson.

-Igazad van - vallotta be kissé lehangoltan.

-De gondolj arra, hogy az éjszaka mindig csak a miénk - mondtam neki, mire egy huncut mosoly jelent meg az arcán.

-Így talán menni fog, de attól függetlenül egy percre sem eresztelek magam mellől.

-Nem is ajánlom - válaszoltam mosolyogva, majd megcsókoltam.

Elszakadva egymástól kézen fogva léptünk be a nappaliba, ahol mindenki ott volt, kivéve Esme, aki az illatokból ítélve a reggelit készíti Nessának.

-Na milyen volt a vadászat? - kérdezte rögtön Emmett.

-Csak nekem rossz a memóriám, vagy az este tényleg nem ebben a ruhában mentetek el? - tette hozzá.

-Nekem is így rémlik - szólalt meg mosolyogva Jazz.

-Rossz hatással van rád Emmett - szólt neki Alice. Azt kéne még csak, hogy ő is olyan legyen mint Emmett. A mi poéngyáros mackónkból elég egy is.

Figyelmen kívül hagyva a beszólásaikat Edward felment Nessához aki ébredezni kezdett, én pedig Esmenek segítettem befejezni a reggelijét.

-Mami.... - jöttek be a konyhába Edward és Nessa, aki az apjai karjaiban volt.

-Szia kincsem - adtam puszit neki.

-Én nem kapok? - kérdezte duzzogva Edward.

-Te nem kaptál eleget az éjszaka? - jött be Emmett.

-Még egy ilyen és te nem kapsz semmit éjszaka. Mondtam, hogy legalább a gyerek előtt hagyd a megjegyzéseid - rivallt rá Rose.

-Jól van cica. Nyugi, abbahagytam.

Edward letette Nessát aki nekilátott a reggelijének, majd Edward is megkapta a kért pusziját ami egy kicsit hosszabb csók lett.

-Ma nem megyünk suliba - jött be a konyhába Alice.

-Vagyis csak a fiúk mennek - tette hozzá.

-Ne már, és ti miért nem? - kérdezte Emmett mint egy kisgyerek.

-Hát Edward majd megmondja - nézett Alice szerelmemre.

-Menjünk a nappaliba - mondta Edward.

Nessa befejezte a reggelit, Esme a karjába fogta és leültünk a nappaliba.

-Szóval? Miért is csak mi megyünk suliba öcsi? - kérdezte ismét Em.

-Nemtudom mire gondolt Alice.

-Ugyan, mond már - noszogatta őt Alice.

Edward felém fordult és rám nézett. Hirtelen félelem fogott el, hogy vajon mit akar mondani. Rossz érzésem lett, de nemtudom megmondani miért, és Jazz ezt érezhette rajtam.

-Ne gondolj semmi rosszra.

-Igaza van Jazznek, pont ellenkezőleg - vigyorgott Alice.

-Na most már semmit sem értek - szólalt meg Emmett.

-Ez jellemző - mondta Rose mosolyogva.

-Ne aggódj szerelmem, ez jó hír, legalábbis remélem - mondta egy sokat sejtető mosoly kíséretében.

-Bökd már ki végre - mondta neki Alice.

-Arra gondoltam, hogy, mivel sikerült mindent tisztázni, és ismét boldogok vagyunk, és mindennél jobban szeretlek, hogy.....

-Hogy?

-Mi lenne ha összeházasodnánk néhány héten belül? Persze csak ha hozzám jönnél - mondta Edward, mire nekem még a szavam is elakadt.

Hogy Edward felesége legyek? - tettem fel a kérdést magamban.

-Hogy kérdezhetsz ilyet, hogy akarom e? Semmi sem tenne boldogabbá mint, hogy a feleséged lehetnék, és hogy ilyen formában is összekössük az életünket - mondta mire válasz nélkül a karjaiba kapott és megcsókolt.

-Köszönöm. Annyira szeretlek - suttogta a csókunk után.

-Én is téged.

-De jó, annyira örülök nektek - ugrott a nyakunkba Alice.

-Ahogy mi is örülünk. Gratulálunk nektek - öleltek meg minket a többiek is.

-Végre a mi öcsikénknek is bekötik a fejét - jött oda hozzánk Em.

-A mamiéknak is olyan esküvőjük lesz mint a filmekben? - kérdezte Nessa.

-Nem kicsim, a mamiéké sokkal szebb lesz, erről majd Alice néni gondoskodik - kacsintott rá Alice.

-Ó igen? - kérdeztem.

-Bizony, ugye? - kérdezett vissza Alice.

-Úgy van - válaszoltam, mert tudtam, hogy ezt senki másra nem bízhatnánk, hisz őt ez boldoggá teszi, és persze minket is, mert nagyon sokat köszönhetünk Alicenek.

-Na szóval, ezért mennem csak a fiúk ma suliba, hogy azért ne hiányozzunk mind egyszerre.

-És ti mit fogtok csinálni? - kérdezte Emmett.

-Elkezdjük megszervezni az esküvőt, hiszen, csak 3 hetünk van, és addig rengeteg mindent kell elintézni - mondta Alice miután kitűztük a dátumon pontosan 3 hét múlva lesz.

Még mindig alig akartam elhinni, hogy három hét és Edward felesége leszek.

-Azt hiszem nincs más választásunk - szólalt meg Jazz.

-Bizony nincs - adott egy csókot neki Alice.

-Induljatok mi addig elmegyünk ruhákat nézni, és ha hazajöttök megbeszéljük kiket hívunk meg és ilyeneket - adta parancsba a mi kis koboldunk.

-Rendben - adták meg magukat.

-Szeretlek, nagyon - kapott a karjaiba ismét Edward és megcsókolt.

-Ahogy én is téged, de menj, később találkozunk - mondtam.

-Vigyázz a mamira tündérem és jó legyél - köszönt el Edward a lányunktól.

-Úgy lesz apu - adott egy puszit neki, majd a fiúk elmentek.

-Szóval gondolom én is megyek, várnak a kórházban - mondta Carlisle, majd ő is elment.

-Bella, ha Edward megjön hívjátok fel Aro-t - mondta Alice.

Aro. Persze, az utóbbi időben, annyira megfeledkeztem mindenről, hogy őket szinte el is felejtettem. Sőt még azt sem tudják, hogy én és Edward együtt vagyunk, sőt Nessáról sem tudnak.

-Gondolom nagyon mérgesek lesznek, hisz rendesen megfeledkeztem róluk.

-Nem, emiatt ne aggódj. Aro örülni fog a boldogságodnak, és Nessát is nagyon megfogja szeretni - mondta mosolyogva Alice ami kissé megnyugtatott.

-Kiről beszéltek? - kérdezte Nessa.

-Aro, ő olyan nekem mint Edward és én neked. Ő olyan mintha az apukám lenne.

-Majd megismerem őt is?

-Igen kicsim, hamarosan - mondtam.

-Jó akkor indulás vásárolni - mondta ki Alice mire Rose és főleg Nessa arcára hatalmas mosoly ült ki.

Átöltöztem én is addig Esme felöltöztette Nessát, majd kocsiba szálltunk.

-Hová megyünk először? - kérdezte Esme.

-Egy esküvői ruha szalonba, csodás ruhák vannak ott, és ott fogjuk megtalálni a tökéletest - mondta Alice egy ezer wattos mosollyal az arcán miközben úton voltunk ahogy ő is mondta egy esküvői ruha szalon felé.

Még mindig hihetetlennek hangzik, hogy az én esküvőmet szervezzük Edwardal. Ezzel a legnagyobb vágyaim teljesülnek, hogy a felesége lesz.

-Ja és az esküvő után kissé át kell alakítani a házat, egy szobát mindenképp hozzá kell toldanunk - szólalt meg Alice.

-Még egy szobát? - kérdeztem.

-Igen, de többet úgy sem szedtek ki belőlem. Mindennek eljön a maga ideje - mondta, mivel töprengésre késztetett.

Egész úton ezen gondolkoztam.

Vajon kinek vagy minek kell még egy szoba a házban? És mit láthatott Alice?

Fogalmam sem volt, de megnyugtatás képpen Alice biztosított róla, hogy semmi rossz dolog, pont ellenkezőleg. De ezzel még kíváncsibbá tett......




Tessék komizni :)

2010. október 18., hétfő

41.fejezet

Sziasztok! Kicsit hamarabb jött a fejli, ami ebben a pillanatban lett kész. Mivel nemsokára irány a meló ezért hoztam hamarabb. Először is köszi azoknak akik komiztak az előzőhöz, és persze ide is várom a véleményeket. Jó olvasgatást. Pusszantás.



41.fejezet


/Bella/


Aliceel én későn jöttünk rá mire készül Edward így nemtudtuk megakadályozni.

Kirontott a szobából egyenest a nappaliba ahol rögtön Ryan mellé rohant, akinek a meglepetéstől még a telefon is kiesett a kezéből.

-Bella, ti mit kerestek itt? - kérdezte döbbenten.

-Ezt mi is kérdezhetnénk.

-Szóval te. Sejtettem, hogy neked közöd van mindenhez - vágta hozzá Edward, de nemtudom meddig lesz ilyen nyugodt. Látva őt bármelyik pillanatban elveszítheti a fejét és nekiugrik Ryannek.

-Miről beszélsz? - kérdezett vissza Ryan ártatlan képet vágva.

-Ugyan, mindent hallottunk. Azt hiszed előbb vagy utóbb nem jöttünk volna rá, hogy a te és Tanya keze van benne.

Edward eddig bírta.

Farkasszemet néztek Ryanel aki még csak meg sem próbálta védeni magát. Nem is lett volna alkalma mert Edward ugrásra készen állt, és féltem, hogy nemtudom megállítani.

Bár legszívesebben én is hasonlóképp tettem volna.

-Hogy voltál képes rá? Csak ezért férkőztél a bizalmunkba igaz? És én még védtelek Edward előtt. Pedig megbíztam benned - vágtam én is hozzá, közben igyekeztem visszafogni Edwardot.

-Bella, én......

-Nem kell mondj semmit. Minden világos. Jobb lenne ha elmennél, nem akarlak többet itt és a családom közelében látni.

-Előtte még megkapja a magáét - mondta Edward aki épp neki akart ugrani Ryannak, de minden olyan gyorsan történt.

Emmett és Jazz rontott be az ajtón akik lefogták Edwardot mielőtt valami hülyeséget csinál. Ők még ekkor semmit sem értettek, de Edward a lényeget elmondta nekik.

-Hát ezek után ne csodálkozz ha Edward a fejed akarja venni.

-Hogy tehetted ezt, és mi megbíztunk benned - sziszegte oda dühösen Rosalie.

-Sajnálom, Tanya vett rá és.....

-Ugyan, ez gyenge kifogás. Örülj neki, hogy nem engednek a közeledbe különben már nem élnél. Most pedig jobb lesz ha eltakarodsz, és ez életben nem akarlak többet a családom közelében látni. És jobb ha átadod Tanyanak is, hogy nem jött be a terve és nem is fog. És hogy ő sem merészkedjen ide mert nem ússza meg - mondta Edward dühösen akit még sosem láttam ilyennek.

Persze megértem, hogy így reagál. Ez engem is épp úgy meglepett. Nem gondoltam volna, hogy az egész mögött Ryan áll na és persze Tanya. Bár rajta meg sem lepődök. De hogy képes volt közénk küldeni valakit, hogy a bizalmunkba férkőzve válasszon szét minket... Ez már tényleg több a soknál.

A legrosszabb az egészben, hogy majdnem sikerült is.

Edwardnak végig igaza volt, mikor azt mondta nem akarta ő azt megtenni, és úgy érezte mintha kényszerítenék. Eleinte hihetetlennek hangzott, pláne, hogy nem volt ésszerű magyarázat rá, de így már minden világos.

És sajnálom már, hogy egy pillanatra is megbíztunk benne, és hogy a közelünkbe engedtük. Sőt a lányom közelébe. Ki tudja legközelebb talán neki ártott volna. Erre gondolva engem is mérhetetlen düh kerített hatalmába, de közben éreztem, hogy Jazz próbál lenyugtatni, nem sok sikerrel.

Ryan pedig végig szó nélkül állt előttünk mint aki semmi rosszat nem tett.

-Mire vársz? Jobb lesz ha gyorsan eltűnsz innen - mondta immár Jasper.

Ryan felviharzott mellettünk az emeletre. Pillanatokkal később már az ajtó felé igyekezett mi pedig szinte csak gyűlölködve tekintettünk utána.

Ahogy kilépett az ajtón Emmett és Jazz elengedték Edwardot.

-Miért nem engedtetek hozzá, megérdemelte volna - rivallt rájuk Edward.

-Majdnem sikerült tönkretennie mindent. És ha először nem is sikerült neki ki tudja legközelebb mi találnak ki, és ti csak hagytátok, hogy elmenjen - mondta szerelmem.

-Azzal semmire sem mentünk volna. Hidd el ezek után úgysem fog még csak a közelünkbe se jönni - mondta Jazz.

-Visszagondolva Ednek igaza van. Jó lett volna már egy kis balhé - mondta Em mire Rosetól el jól írányzott pofont kapott.

-Sajnálom szerelmem, de képtelen voltam uralkodni magamon. Még most is feldühít a gondolat, hogy majdnem miatta veszítettelek el titeket - jött oda hozzám Edward, de ekkor már nem dühöt sugárzott a tekintete hanem gyengédséget és végtelen szerelmet.

-Tudom. Te ne haragudj. És még én voltam aki védte őt....

-Nem a te hibád. Nem tudhattuk. Csak az övéké. Nem ajánlom egyikőjüknek se, hogy akárcsak még egyszer is a közelünkbe jöjjön mert akkor senki sem fog tudni visszafogni.

-Nyugodj meg szívem. A lényeg, hogy mindenre fény derült. És mostantól soha senki nem fog elválasztani minket - mondtam Edwardnak, akinek ez hallatán mosoly és boldogság ült ki az arcára.

-Szeretlek - tettem még hozzá, majd szerelmem a karjaiba zárt és viszonozta vallomásom, majd egy szerelmes de ugyanakkor vággyal teli csókban egyesültünk.

Mire egyszer csak torokköszörülésre lettünk figyelmesek. Annyira belemerültünk egymásba hogy meg is feledkeztünk a többiekről. Akiknek arcára a harag és a düh helyet mosoly ült ki ahogy bennünket figyeltek.

-Azt hiszem jobb lenne ha hazamennék. Carlisle és Esme Nessával maradtak, de semmit sem értenek miért rohantunk el ide.

Miután mind kissé lehiggadtunk és emésztgettük a történteket szélsebesen futásnak eredtek és pillanatok alatt a házunk előtt álltunk.

Belépve Esme a nappaliban volt Nessával.

-Szia kicsim - köszöntünk neki, és ő boldogan szaladt hozzánk.

-Hol voltatok?

-Csak elintéztünk valamit de itt is vagyunk. Mit szólnál ha apu mesélne neked és lefektetne? Holnap pedig ahogy Alice néni mondta együtt elmegyünk vásárolni.

-Az jó lenne. Jössz apu? - nyújtotta a kezét Edward felé.

-Persze tündérem - válaszolta Edward. A karjaiba vette Nessát majd felmentek a szobájába.

Addigra Carlisle is lejött és Esmevel kíváncsian várták, hogy elmondjuk mi is történt.

Leültünk a nappaliba ahol Alice szóról szóra mindent elmesélt. Ahogy mi, Carlisleék sem nagyon jutottak szóhoz a döbbenettől.

Ők is ahogy én is még mindig alig akarták elhinni, hogy ez az egész Ryan és Tanya műve volt. Igaz Tanyan ők se nagyon lepődtek meg, de Ryanen annál inkább.

Viszont ők is örültek, hogy végre minden kiderült és így összeállt a kép. És hogy Ryan többet nem jön a családunk közelébe.

Idő közben míg ők beszélgettek én felmentem jó éjszakát kívánni a lányomnak. Edward épp végzett a mesével mikor beléptem hozzá.

-Jó éjt kicsim - adtam egy puszit neki.

-Nektek is mami - felelte édesen és szinte pillantok alatt álomba merült. Edward mellém lépett a karjaiba vont és boldogan figyeltük ahogy tündéri kislányunk az álmok csodás mezejére lép.

-El se hiszem, hogy ezek miatt majdnem elveszítettem ezt - suttogta halkan Edward.

-Most már vége. Ne gondolj erre kérlek. A lényeg, hogy ismét együtt vagyunk, és hogy ez örökre így is maradt - fordultam szembe vele.

-Igazad van. Csak ez számít - mondta majd megcsókolt.

Magára hagytuk Nessát majd visszamentünk a nappaliba, ahol végre ők is lezárták a témát, és megbeszéltük hogy elfelejtjük és soha többet nem fogunk gondolni rá, na és persze többet senkit nem fogunk így a közelünkbe engedni kockáztatva ezzel, hogy szétválassza a családunkat.

-Szóval akkor holnap mind megyünk suli után vásárolni.

-Rendben - mondtuk mind egyszerre, ugyanis Aliceel tudjuk, hogy nem érdemes vitatkozni.

Az éjszaka gyorsan elrepült reggel pedig várt ránk az iskola.

-Siessetek haza mami - jött oda hozzánk Nessa aki épp a reggelijével végzett.

-Sietünk tündérem utána megyünk vásárolni - mondta neki Edward.

-Bizony, addig a nagypapiék vigyáznak rád rendben? - szólalt meg Carlisle.

-Nem dolgozol ma? - kérdeztük tőle.

-Nem. Szabadnapot vettem ki.Így ma itthon leszek és míg nem jöttük addig játszunk egy jót a kis unokámmal igaz? - fordult Carlisle Nessa felé.

-Igaz - szaladt Carlisle karjaiba.

Nessa elköszönt a többiektől, majd Carlisleal az emeletre mentek, mi pedig az autóhoz igyekeztünk.

A suliba érve Edwardal boldogan kézen fogva mentünk be, ezzel magunkra vonva minden figyelmet. Nem is csodálom, hiszen az utóbbi időben mikor összevesztünk a suliban külön láttak minket, de most végre ismét együtt vagyunk.

De ez nem számított, csak hogy ismét boldogok vagyunk. És mivel szerelmemmel minden óránk közös együtt indultunk az óráinkra.

A szüneteket és persze az ebédszünetet is együtt töltöttük, egy persze sem akartunk elszakadni a másiktól. Órák után rögtön a parkolóba siettük.

Mivel mi értünk ki elsőnek volt egy kis időnk amíg a többiek ideérnek, és Edward erre is megtalálta a megoldást, hogy mivel üssük el az időt.

Edward megcsókolt, és nekem eszem ágában sem volt ellenkezni. Boldogan simultam az ölelésébe. Gyengéden, szerelmesen csókolt közben a derekam köré fonva karjait, míg én az enyémeket a nyaka kulcsoltam.

Ahogy nyelvünk egymásra talált egyre szenvedélyesebbek lettünk. Szerelmes selymes hajába túrva próbáltam ha lehet még közelebb húzni magamhoz, miközben ő a testem a kocsinak préselve csókolt tovább.

Nem tartottam valami jó ötletnek, hogy itt essünk egymásnak, de ha így csókol minden józan észt kiöl belőlem és képtelen vagyok akár gondolkodni is.

Most kivételesen örültem, hogy megjöttek Aliceék, mert nem szerettem volna ha mindenki szeme láttára esünk egymásnak.

-Nocsak, még a végén közszemérem sértésért csuknak le titeket, legalább estig bírjátok ki - szólalt meg Emmett amint odaértek hozzánk.

-Majd igyekszünk - vágott vissza szerelmem, aki egy csókot nyomva ajkaira elszakadt tőlem.

Kocsiba szálltunk és már úton is voltunk haza. Ezentúl pedig egyikünk sem gondolt Ryanre se arra amit tett. El akartuk felejteni és csak a boldogságunkra egymásra koncentrálni.

-Mami, papi - végre itt vagytok, mehetünk már? - szaladt felénk Nessa.

-De türelmetlen valaki - szólalt meg Emmett.

-Ebédeltél már kicsim? - kérdeztem.

-Igen. A nagymami nagyon finomat főzött.

-Örülök tündérem. Ha ettél már, akkor nyomás a kocsiba is indulunk is - mondta szerelmem aki beültette Nessát.

Edward, Nessa, Alice, Jazz és én mentünk a Volvóval. Én mint mindig elől Edward mellett, Nessa pedig hátul Alice és Jazz között. Aliceel persze rögtön megtalálták a közös hangot és aluig várták, hogy végre odaérjünk.

Rose, Emmett és Esme pedig Carlilseal jöttek a Mercivel.

Én is akár a többiek végre ismét boldog voltam, hogy újra együtt a család.

Amint megérkeztünk Alice rögtön elrabolta tőlünk Nessát akivel belevetették magukat a butikokba.

Emmett és Rose furcsa ötlettel álltak elő. Vagyis csak Emmett, aki arra gondolt Roseal elutazhatnának valahová egy kicsit.

-Mit gondolsz cica?

-Jól hangzik édes - válaszolta egy csókkal egybekötve Rose, majd elmentek körbennézni egy utazási irodát hátha találnak valami uticélt.

Esme pedig szeretett volna néhány új bútort így ők is elmentek. Mivel Alice elment Nessával Jazz velünk maradt.

De mivel egyikünk sincs oda különösképp a vásárlásért egy étterem kinti teraszán ültünk le ahol elbeszélgettünk míg a többiek vásároltak.

Leghamarabb Esmeék értek vissza hozzánk.

-Na gondolom sikerült venni ezt azt? - kérdezte Edward.

-Igen, holnap ki is szállítják - mondta mosolyogva Esme.

-De látom ti nem nagyon költöttetek?

-Jól látod. Hála az égnek Nessa most lefoglalta Alicet.

Nemsokkal később jött meg Emmett és Rose.

-Na hová hová?

-Hát Rose babyvel még nemtudtunk dönteni, de mindenképp valami havas helyre megyünk - mondta vigyorogva Em.

Persze utoljára jött meg Alice és Nessa. Na és persze a rengeteg ruhás szatyor.

-Ne mondjátok, hogy ti csak itt ültetek? - nézett többnyire felém és Edward felé.

-Ki kell ábrándítsalak, de így volt - mondta Edward.

-Jól van, de fogtok ti még vásárolni jönni velem, és akkor nem ússzátok meg - felelte mosolyogva Alice.

Közben rendeltünk egy sütit Nessának, aki boldogan majszolta miközben Emmett és Rose azon vitatkoztak hova utazzanak.

Már beesteledett mire hazaértünk, Nessa pedig vacsora és fürdés után szinte rögtön elaludt.

-Mi elmegyünk vadászni - mondta Edward ahogy leértünk a nappaliba.

-Vadászni? Persze, ti maximum egymásra vadásztok - szólalt meg Emmett.

Nem foglalkoztunk a megjegyzéseivel,kilépve az erdő sötétjébe vettettünk magunkat, és persze mindkettőnk tervei közt szerepelt, hogy a mai éjszakát nem csak a vadászattal fogjuk tölteni........




Tessék komizni :)

2010. október 14., csütörtök

40.fejezet

Sziasztok! Egy kis késéssel bocsi, de nemrég értem haza.De már itt is a fejli. Ez nem olyan hosszú, de sok mindenre fény derül belőle. A bétázást köszi Bumbinak! Nektek jó olvasgatást, és köszi akik komiztak az előző fejlihez. És persze ide is várom őket. Pusszantás.



40.fejezet



/Bella/



Az egész éjjelt egymás karjaiban töltöttük, végre ismét boldogan, szerelmesen.

Mikor megtörtént ez a dolog nem gondoltam volna, hogy valaha is újra együtt leszünk, de csak örülni tudok, hogy mégis úgy döntöttem adok még egy esélyt Edwardnak. és nemcsak neki hanem magamnak is, és ezáltal annak is, hogy egy boldog és szép életet biztosítsunk a lányunknak.


Épp egy csókkal köszöntöttük a reggelt, mikor a kis Nessa dugta be a fejét az ajtón.

Amint meglátott bennünket hatalmas mosoly terült szét az arcán.

-Anyu kibékültél apuval? - kérdezte miközben bemászott közénk az ágyba.

-Igen, kincsem.

-Akkor ismét együtt fogunk lakni?

-Bizony kicsim, ahogy régen is - feleltem a kislányomnak, majd Edwardra nézve az ő szemében is ugyanazt a boldogságot láttam tükröződni amit a lányoméban, és amit én is éreztem.

-De jó, úgy szeretlek titeket - ölelt meg minket Nessa.

-Mi is téged tündérem - válaszolta neki Edward.

Miután nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból, felöltöztünk és Nessa is megreggelizett.

Az egész napot együtt töltöttük, egy percre sem szakadva el egymástól.

Nessával játszottunk, ismét elsétáltunk a kis tóig, ahol Edward és Nessa ismét jót játszottak. Estefelé mivel már sötétedett és elég hideg is volt, ismét a nappaliba telepedtünk, immár hármasban és egy mesét néztünk meg Nessaval. Vagyis többnyire ő nézte, én és szerelmem egymás tekintetében gyönyörködtünk.

Jó végre Nessát is ilyen boldognak látni.Persze eddig is az volt, de nyílván valamennyire rá is hatással volt, hogy az apja és én egy kis ideig külön voltunk. Most végre úgy tűnik minden olyan mint régen.

Edward és én alig vártuk az éjszakát, hogy végre egy kicsit egymással is foglalkozhassunk míg Nessa alszik. Ő viszont nagyon szeretet volna együtt aludni a szüleivel, ahogy régen otthon is, és persze ki tud neki nemet mondani? Így az éjszakát is hármasban töltöttük, többnyire a mi kis tündérünkben csodáltunk aki édesen szuszogva aludt közöttünk.

Másnap reggel viszont indulnunk kellett haza.

Nessa kissé szomorú volt, de mivel megígértük neki korábban és most is, hogy minden hétvégét itt töltünk, kissé megnyugodott, hogy csak a következő hétvégéig kell kibírja és ismét eljövünk.

Hazaérve legnagyobb meglepetésünkre csak Esme volt otthon. Mikor a többiek felől kérdeztük csak annyit mondott, hogy Alice vadászni vitte őket. Valamint, hogy menjünk fel a szobánkba.

Erre gondolva kissé elszomorodtam. Azóta nem voltam itt, hogy rajtakaptam őket.....

De Esme biztosított, hogy örülni fogunk annak amint fent találunk. Addig ő Nessával elment a városba bevásárolni.

Kissé félve követtem Edwardot a régi közös szobánk felé. De amint benyitottunk fantasztikus látvány fogadott, és biztos voltam benne, hogy ez is Alice műve.

-Ez gyönyörű, de mikor?

-Gondolom még mi odavoltunk. Tudod milyen Alice - mondta Edward.

Belépve nem a régi, hanem egy teljesen új szoba fogadott minket, teljesen átalakítva, és ha lehet akkor szebb volt mint a régi. És ezért úgy mint már annyi mindenért hatalmas köszönettel tartozunk Alicenek, aki nyílván látta, hogy Edward és én kibékülünk.

Egyedül a gardróbunk nem változott semmit, most is hatalmas és telis tele ruhákkal.

Edward a szekrényéhez lépett és elővett valamit egy dobozból, míg én leültem. Rögtön mellettem termet és letérdelt elém. Ekkor tudtam, hogy mit vett elő és mire készül.

-Isabella Swan leszel a feleségem? - kérdezte térden állva előttem, immár másodjára. A válaszom most is ugyanaz volt mint először, azzal a különbséggel, hogy közben abban reménykedtem most már tényleg senki és semmi nem állhat az utunkba.

-Igen - feleltem.

Edward ismét az ujjamra húzta a gyűrűt, és a szemébe nézve szerintem ő is abban reménykedett amiben én, hogy az most már örökre az ujjamon marad.

-Szeretlek - mondtuk egymásnak, majd egy szerelmes csókban egyesültünk.

A következő pillanatban csak annyit vettem észre, hogy Edward a karjaiba vesz, és legközelebb már a fürdőszobában találtuk magunkat.

Mindketten alig vártuk, hogy ismét egymáséi lehessünk, így szinte téptük a ruhát egymásról.

Szerelmem csodás teste láttán, csak még jobban kívántam őt. Zuhany helyet ezúttal forró vízzel töltött kádba ültünk, miközben a zubogó víz meleg gőze töltötte be a helységet.

Egymással szemben ültünk, szerelmem közelebb vont magához és rögtön vadul ajkai után kaptam. Kezeinkkel egymás testén kalandoztunk, miközben hideg testünket a forró víz ölelte körbe.

Edward megszakította a csókunkat,majd nyakam hintette be édes csókjaival, miközben kezei a mellemre tévedtek, minek hatására egyre sűrűbben hagytál el sóhajok a számat.

Szerelmem ujjai a mellemről egyre lejjebb tévedtek, míg nem néhány ujját belém mártva igyekezett a csúcs felé repíteni. Viszonozni kívántam a nekem okozott örömöket, igyekeztem kissé magamhoz térni míg Edward ujjaival tovább gyötört. Kezeim összesimuló testünk közé csúsztattam, rögtön rátalálva szerelmem meredező vágyára.

Érintésemre és simogatásaimra egyre többször morgott fel. Mikor nem bírta tovább, és én sem, ujjait kihúzta belőlem, hogy helyét férfiassága vegye át. Ahogy végre magamban éreztem, mindketten egyszerre nyögtünk fel a kéjtől.

Eleinte lassan mozogtam rajta, amivel nemcsak magam hanem őt is az őrület határára sodortam. Amikor Edward nem bírta tovább, fenekem alá nyúlt segítve a gyorsabb mozgásban.

Egyre szenvedélyesebbé váló csókjaikkal akartuk elfojtani szenvedélyünk hangjait, ami kisebb nagyobb sikerrel jött csak össze.

Gyorsuló mozgásunkkal elérve a végső gyönyört remegtünk meg mindketten, majd egymás karjaiba borulva igyekeztünk kissé lehiggadni az imént átéltektől.

Édes csókokkal kényeztettük egymást,majd Edward kihúzódott belőlem. Gyengéden tovább kényeztetve mosdattuk meg egymást, majd kászálódtunk ki nagy nehezen a fürdőből.

Felöltöztünk, majd mivel annyira belemelegedtünk egymásban, észre se, vettük, hogy a többiek hazaértek.

Leérve a lépcsőn mindenki a nappaliban volt. Nessa és Esme is.

Emmett kaján mosolyából ítélve fültanúi voltak az imént fent történteknek. Még jó, hogy nem tudok elpirulni különben egy érett paradicsom is megirigyelhetné a színem.

Kissé zavarban, de Edwarddal kézen fogva mentünk le a lépcsőn és ültünk le a többiekhez.

-Szóval ha jól hallottuk szent a béke? - kérdezte rögtön Emmett.

-Igen az - feleltem, mire a családunk tagjai mosolyogni kezdtek.

-Annyira örülünk nektek - jöttek oda hozzánk mind.

-Köszönjük Alice - mentem oda a kis koboldhoz, és megöleltem.

-Nincs mit. Én örülök, hogy jól döntöttél.

-Én is köszönöm, mindent - ölelte meg őt utána Edward is.

-Annyira örülünk nektek., jó végre ismét boldognak látni titeket - mondta Esme.

-Igen, a mamiék végre kibékültek és ismét együtt fogunk lakni - mondta vidáman Nessa.

-Bizony kicsim, és ezentúl még egyszer senki és semmi nem választ el minket egymástól - ígérte Edward a lányunknak, és én is csak reméltem, hogy így lesz.

Mindenki arcára mosoly ült, kivéve Ryanére. Úgy tűnik ő nem nagyon örül a hírnek. De most valahogy semmi másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy végre ismét boldogok vagyunk.

-Látjátok, néha jó egy kis balhé, utána jön a kibékülés, ahogy halotuk nektek az jól megy - szólalt meg Emmett.

-Nekünk ahhoz nem kell veszekedés - vágtam most én a képébe mire csak még jobban vigyorgott.

-Mi lenne ha Jazzal ki vinnétek Nessát játszani? - fordult Rose Emmett felé.

-Igen, megyünk? - kérdezte rögtön Nessa a fiúk felé fordulva.

-Nyomás kicsilány - vette őt fel Emmett. Csatlakozott hozzá Jazz,és kimentek játszani.

-Mit szólnátok ha holnap megtartanánk azt a családi vásárlást? - kérdezte Alice.

-Gondolom kár lenne ellenkezni.

-Jól gondolod - mosolygott vissza Alice.

-Ha megbocsájtotok és hazamegyek, még el kell intézzek egy telefont - szólalt meg Ryan.

-Persze menj csak, de majd jössz ha végeztél - szólt neki Esme.

-Persze. Sziasztok - köszönt el tőlünk, majd elrohant.

Rose kiment a fiúkhoz és Nessához,míg Esme és Carlisle visszavonultak a szobájukba.

Edward meredten bámult maga elé, mire se én se Alice nem tudtuk mi baja.

-Mi az szívem?

-Semmi csak....

-Mond már. - kérte Alice.

-Eddig a pajzsa miatt sose hallottam Ryan gondolatait, de.....

-Mi az? Mit hallottál? - kérdeztem tőle sürgetően.

-"Most azonnal tájékoztatnom kell".

-Ennyi? De mit akar ez jelenteni - gondolkozott Alice.

-Nem tudom. De valami furcsa itt nekem. Én mindig mondtam nektek, hogy valami nem stimmel vele. Ki tudja lehet, hogy minden mögött ő áll - szólalt meg szerelmem.

-Ezt nem hiszem. Ryan nem tenne ilyet - védtem őt. Az utóbbi időben míg Edward és én külön voltunk, ő volt szinte mindig mellettem. Nagyon sokat beszélgettünk, és sok időt töltöttünk együtt.

-Derítsük ki - mondta Alice.

-Indulás hozzád - szólalt meg Edward.

Rose, Nessa és a fiúk annyira belemerültek a játékba, hogy észre sem vették, hogy eljöttünk, és már sebesen futottunk is a házam felé.

Mivel az ajtón nem mehettünk be, az ablakomon ugrottunk be.

Edward óvatosan nyitotta ki a szobám ajtaját mikor beszélgetést hallottunk a nappaliból. Mivel más nem volt a házban biztos telefonon beszélt.

Igyekeztünk minnél távolabbról hallgatni, hogy ne érezze meg az illatunkat, hogy itt vagyunk. Amiket viszont hallottunk, mindannyiunkat ledöbbentett főleg engem.

-Minden rosszul alakul. A hétvégén együtt voltak és mire hazaértünk a vadászatról kibékültek - mondta Ryan a telefonba, de nem tudjuk, hogy kinek.

-Majd megpróbálok. Te is látod a terved nem jött be. Hiába vettem rá Edwardot a képességemmel, hogy feküdjön le veled, minden hiába. Ismét együtt vannak - mondta tovább Ryan. Ekkor világosodtunk meg, hogy kivel is beszél. Tanya.

-Ne aggódj. Nem is sejtik.Erről a képességemről szinte senki nem tud, hogy tudom befolyásolni mások tetteit.

Hallgatva Ryant döbbentem csak rá, hogy Edwardnak végig igaza volt, hogy nem bízott benne. A bizalmunkba, a bizalmamban férkőzött, csak, hogy Tanya segítségével elválasszon engem és Edwardot.

Mindhárman ledöbbentünk, Edward nyílt a kilincsért, és kilépni készült az ajtón, mi Aliceel ijedten néztünk rá, hogy mégis mit akar tenni......




Tessék komizni :)

2010. október 10., vasárnap

39.fejezet

Sziasztok! Sajna otthon péntek óta nincs netem, most netszalonból vagyok, hogy legyen fejli. Köszi a bétázást Bumbinak! :)Köszi a komikat az előzőhöz, aztán tessék írni ide is. Pusszantás.



39.fejezet

/Bella/

Néhány percig csak tanakodtam, vajon mit is válaszolhatnék erre a lányomnak?

Több érvet tudnék felhozni a dolog mellett és ellen is.

Egyrészt igaz ezt még akkor mikor minden rendben volt megígértük Nessának, és ez boldoggá tenné őt, és nekem már csak az a legfontosabb, hogy legalább ő boldog legyen.

Másfelől, kicsit félek is Edward közelében lenni. Ennek is van több oka.
Az egyik, hogy még mindig fáj amit velem tett, és akárhányszor ránézek az a dolog is eszembe jut. Másrészt viszont, látom rajta, hogy tényleg tartani akarja magát a lányunknak tett ígéretéhez miszerint, mindent megtesz, hogy megbocsássak neki.

A másik pedig, hogy hiába is fáj még mindig arra gondolok, hogy megcsalt Tanyaval, mikor még ennek ellenére is szeretem őt. És ezzel a múltkori csókunk után ő is tisztában van.

És igen, talán félek kettesben lenni vele, mert onnan nem lenne menekvés, és ha ismét közeledne felém, akármit is tett elég, ha a szemembe néz és rögtön elgyengülök. Ez az egyik nagy hibám, hogy még mindig imádom őt, és ezt ő ki is használja.

Egyszerűen nem merek neki megbocsájtani. Ki tudja mikor tenné meg ismét, és ezt még egyszer nem bírnám elviselni.

De ott van Nessa aki reménykedve várja a válaszom.

-Rendben kicsim, menjünk ha szeretnéd - válaszoltam mire még nagyobb mosoly ült ki az arcára és a karomba vetette magát.

-Szeretlek mami.

-Én is téged kicsim - pusziltam meg a kis arcát
.
-Nessa gyere enni kicsim, utána akár indulhattok is - hívta őt Esme.

Persze, mindenki arra hajt, hogy Edwarddal kibéküljünk. A szívem legmélyén én sem vágyom másra, de ne higyje, hogy ilyen könnyen elfelejtem neki azt amit tett és ezt elég sűrűn a tudtára is adtam.

-Ne hidd, hogy ez bármin is változtat - szóltam oda Edwardnak miután Nessa a konyhába ment Esmevel.

-Te pedig tudd, hogy megtartom amit Nessának ígértem - mondta, és tudtam mire gondol és ettől félek is.

Főleg attól, hogy elgyengít a közelsége és engedek neki.

-Alice adnál nekem valami ruhát?

-Persze, gyere - húzott a szobája felé.

Persze mint mindig nem bírta, hogy ne faggasson ki mi jár az eszemben, így elmondtam neki, persze tudva, hogy Edward úgy is kiolvassa a gondolataiból.

-Hidd el Edward igazat mondott, ez nekem is bűzlik, biztos vagyok benne, hogy annak az átkozott némbernek a keze van a dologban, hisz tudod milyen lett mikor Edward dobta őt. Biztos vagyok benne, hogy ez az ő műve, és most jót röhög a markába mert sikerült elválasztania titeket. De te ne add meg ezt az örömöt neki, tudom, hogy egykönnyen nem lehet elfelejteni amit Edward tett, de adj még egy esélyt neki. Neki, magatoknak, hogy ismét együtt lehessetek mind hárman a kis Nessával - mondta Alice.

-Részben talán igazad van, de ki tudja mikor teszi meg velem még egyszer, és azt nemtudnám elviselni.

-Megértelek. És ez is dühít, és nem értem miért nem láttam előre, de hidd el még egyszer nem engedjük, hogy ilyen történjen, ha kell valaki mindig Edward közelében lesz mint egy bébicsősz, hogy még egyszer ilyen ne fordulhasson elő, mert biztos vagyok benne, ahogy Edward is mondta ezt nem szabad akaratából tette, és előbb utóbb fény derül mi a fene történt itt.

-Szóval? Mit fogsz tenni? Előttetek a hétvége - faggatott Alice.

-Nemtudom, akármennyire is igazad van talán néhány dologban, nem hiszem, hogy képes leszek ezt elfelejteni neki.

-Te döntesz, de gondold át - kérte tőlem Alice, majd azzal foglalkoztunk amiért tulajdonképpen jöttünk.

Már nem akartam hazamenni ruhákért így Alicetől kértem, vagyis ő hozott át nekem a sajátjaim közül. Ugyanis nemhiszem, hogy képes lennék ismét belépni a régi közös szobánkba.

Persze, mindig mindig nagy hiba volt Alicere bízni a ruha választást. És mint most is vele nincs ellenkezés.

Vesztemre pont egy ruhát választott nekem. És persze a színe sem akármilyen Sötétkék. Az Ő kedvenc színe.

-Alice én ezt nem veszem fel.

-De hogy nem, és ne is próbálj ellenkezni - mondta. Ilyenkor általában tudom azért mondja mert látott valamit.

-Láttad mi lesz a hétvégén igaz?

-Talán?? - kérdezte egy sokat sejtető mosoly kiséretében.

-Mond el, nem akarok semmi meglepetést.

-Majd meglátod, ne légy kíváncsi - mondta majd magamra hagyott, hogy felöltözzek.

Ahogy magamra vettem a ruhát, Nessa hangját a szobája felöl hallottam.

Résnyire nyitva volt az ajtó, ahol épp be lehetett látni. Edwarddal volt bent, aki épp öltöztette őt.

-Majd mi ketten meggyőzzük a mamit, és újra együtt leszünk - mondta édesen Nessa mire egyre jobban figyeltem.

-Köszönöm tündérem, de azt hiszem a papának nem lesz könnyű dolga. Nagyon megbántottam a mamit.

-De szereted őt ugye? - kérdezte Nessa.

-Persze tündérem, nagyon szeretem, imádom a mamit - válaszolta Edward.

Azt azért be kell valljam, nem hagyott hidegen a válasza. Hisz én is így éreztem íránta.

-Igaz nem lesz olyan könnyű, de mindent megteszek, hogy újra együtt legyünk - mondta Edward.

-Szeretlek apu.

-Én is téged kincsem - ölelték meg egymást amitől én az előbb hallottaktól teljesen elérzékenyültem.

Jó látni, hogy ennyire szeretik egymást. Talán ha nem is rögtön, el kell gondolkodjak azon amiket Alice mondott.

Nem akartam, hogy meglássák végig itt áltam, bár Edward szerintem érezte az illatom, így lementem a nappaliba.

-Ejha hová készülsz húgi? - kérdezte Emmett.

-Alice öltöztetett fel - néztem az elmített felé, aki csak mosolygott.

Edward pedig épp Nessával a karjában jött le a lépcsőn. Rögtön feléjük fordultam. Elnézve Edwardot egy kis remény csillant bennem, ahogy láttam amint tátva maradt a szája amit végigmért.

-De szép vagy mami - jött oda hozzám Nessa.

-Gyönyörű vagy - szólalt meg Edward.

-Köszönöm.

-Indulhattok is, készítettem Nessának ennivalót - adott oda egy csomagot Esme.

-Köszönöm - vettem el tőle.

Edward mosolyogva Nessával a karjában indult az ajtó felé, ahová a többiek is kikisértek minket.

Egy pillanatra Ryanre tévedt a tekintetem, akinek a szemében mintha féltékenység csillogott volna amit nem értettem.

Az utóbbi időben sokat volt mellettem és megkedveltem őt, még ha ez Edwardnak nem is tetszik. Ő a kocsiba ültette Nessát miután mindenkitől elköszönt. Én pedig Ryan mellé keveredtem.

-Szép hétvégét - mondta kissé talán szomorú hanggal.

-Nektek is, ha visszjöttünk majd megejtünk egy vadászatot - mondtam Ryannek, akinek erre felcsillant a szeme, Edward pedig egy morgást hallatot.

Azokhoz képest amit ő tett velem, nemtudtam sajnálni ez miatt. Hagy tudja csak meg milyen érzés volt őt mással látni. Ahhoz képest is én semmit sem tettem, hisz én nem bújtam és nem is tervezek ágyba bújni Ryannel.

-Alig várom - válaszolta Ryan az előbbi megjegyzésemre, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Mehetünk? - kérdezte talán ingerültebben Edward.

Én is elköszöntem Esmeéktől majd a kocsi felé igyekeztem.

-Aztán csak semmi huncutkodás - kiáltott utánnunk Emmett, mire Rose egy jól irányzott nyaklevessel halgattatta el őt.

Beszálltam előre Edward mellé, majd kissé félve de elindulunk a házikónk felé. Nessa végig mosolyogott és az apukájával beszélgetett. Amint odaértünk Nessa kiugrott a kocsiból és a kertbe indult a játékaihoz.

Edward utána ment, én pedig egyenest a házba mentem. Belépve rögtön eszembe jutott, amikor utoljára itt jártunk még boldogok voltunk, együtt.

A konyhába mentem eltenni Esme Nessának készített ételeit, és elgondolkodtam ezen. Főleg rajta.

Annyira hiányzik a közelsége, az érintése, a csókjai. Hogy mindig mellettem legyen.
De ha igaz is vagy lehetséges amit állítanak, hogy nem önszántából tette, hanem valahogy rávették, de akkor is ki? Kinek van olyan képessége, hogy ilyesmire vagy akármire rátudja venni a másikat?

Bár Alicenek abban igaza volt, hogy Tanya megmondta, hogy nem fogja ennyiben hagyni a dolgot mikor Edward szakított vele.

Lehetséges, hogy ez az ő műve? És most örül hogy bejött a terve és szétválasztott minket.

De ha meg is bocsájtok Edwardnak, ennek az emléke örökké megmarad, és nem tudhatom mikor történik újra, és ezt még egyszer nem tudnám elviselni.

Ezen töprengtem mikor két ismerős kéz kulcsolódott a derekam köré. Mint mindig most is megborzongtam az érintésétől. Bármennyire is vágytam erre és jól esett el akartam lökni magamtól.

Egyre erősebben szorított magához, majd a következő pillanatban szembe fordított magával, és a szabadulás esélyét is megtagadva tőlem csókolt meg.

Szenvedélyesen mintha az élete függne ettől a csóktól. Nyelve ellentmondást nem tűrően tört utat a számba, amit mint mindig képtelen voltam megtagadni tőle.
Bármennyire is haragszok rá és fáj amit tett, ha így csókol, mindig teljesen elgyengülök. Eleinte el akartam lökni magamtól, de annál hevesebben ostromolta ajkaim, ami az utolsó maradék ellenállásom is elvette.

Karjaim önkéntelenül kulcsolódtak a nyaka köré, ezzel még közelebb vonva magamhoz. Nyelvünk vadul kergette egymást, miközben Edward édes érintéseit még mindig a derekamon éreztem.

Edward kezei a pólóm alá csúsztak. Amint megéreztem az érintéseit ismét a remegés futott végig rajtam.

Tudtam, hogy amit teszek nem helyes, és nem érdemli meg, hogy ilyen könnyen megbocsássak neki.

Bármilyen nehéz is volt, de megszakítottam a csókunkat és kitéptem magam a karjaiból, és amint ezt megtettem máris hiányzott az érintése.

De ha meg is bocsájtom neki amitt tett, teljesen elfelejteni úgysem leszek képes, maximum megpróbálni tudom.

-Látod, szükséged van rám, ahogy nekem is rád - szólalt meg Edward.

-Ahogy már mondtam, egy két csók nem fogja elfeledtetni hogy lefeküdtél Tanyaval.

-Tudom, de nem fogom feladni, hogy visszaszerezzelek mert szeretlek.

Erre válaszolni sem volt időm mert Nessa lépett a konyhába.

Lassan estefelé jár az idő, elvittem Nessát megfürdetni addig Edward elkészítette a vacsoráját, amint az ölemben ülve fogyasztott el.

Este még együtt játszottunk a lányunkkal, akit egy percre sem akartam magára hagyni.

Többnyire Edward miatt. Biztos vagyok benne, hogy nem fogja annyiban hagyni, én pedig abban vagyok biztos ha még egyszer a közelembe jön vagy megcsókol képtelen leszek tovább ellenkezni.

Nessa boldogsága volt az ami engem is igazán bolsoggá tett. Mindig mosolyogni látni őt, hogy mennyire szeret engem és az apját is. Csak ez számít, és talán Alicenek igaza van, meg kell próbálja akármilyen nehéz is lesz elfelejteni vagy megpróbálni, hogy ismét boldogok legyünk, és nem megadni az örömöt azoknak akik szét akarnak választani minket.

De olyan bizonytalan vagyok. Néha úgy érzem Alicenek igaza van, és hogy adnom kell még egy esélyt magunknak a boldogságra, de amint ezt eldöntöm mindig bevillan a kép Edwardról és Tanyaról ami rögtön eltántorít az elhatározásomtól.

Egyenlőre úgy döntöttem nem rágódok ezen tovább, egy boldog hétvégét akarok eltölteni Nessával.

Ekkor még nem tudtam, hogy ezen felesleges töprengenem mert hamarosan minden kérdésre és félreértésre fény derül.

Este együtt a mi szobánkban feküdt le Nessa aki ismét köztünk aludt el. Még szerencse hogy ő itt volt különben Edward már ismét megpróbált volna közeledni, de egyenlőre nemtudtam dönteni mi is legyen.

Mindketten Nessának szenteltük a figyelmünket aki békés szuszogott köztünk. Néha akaratlanul is fogva tartottak Edward aranyszín szemei, amitől nehezen tudtam elszakadni.

Reggel Nessa korán ébredt, és boldogan láttam, hogy mindketten mellette vagyunk. Kaptunk egy egy puszit, majd lementem a reggelijét megcsinálni.

-Köszönöm a reggelit mami.

-Később elmegyünk sétálni? - kérdezte édesen.

-Van erre nem messze egy szép kis tó, ha gondolod elsétálhatunk, persze ha a mami benne van - nézett felém Edward.

-Akarod kincsem?

-Persze, mikor megyünk?

-De kis türelmetlen valaki - nevettem.

-Apu felöltöztet míg én elpakolok és indulhatunk - válaszoltam, majd nem habozott Edward karjaiba ugrani aki rögtön a szobája felé vitte őt.

Néhány percel később már jöttek is le. Jó ilyen boldognak látni ezt a kis tündért, aki a világ legédesebb kislánya.

-Akkor indulás - mondta Edward, aki a nyakába vette Nessát és elindulunk.

Nem volt olyan messze a kis tó, és Nessának nagyon tetszett a táj. Végig beszélgettünk, Nessa pedig élvezte a kilátást Edward nyakából ülve.

Kezdett kissé hidegebb lenni, így Nessa bánatára hazafelé indultunk miután ki szaladgálták magukat Edwardal a tónál, akinek nem esett nehére emberi tempóban futni a vámpír sebesség helyett. Neki is csak a lányunk boldogsága a fontos.
Alice vett Nessának néhány mese dvd-t amik közül hazaérve Edwardal megnézték az egyiket, én pedig többnyire őket csodáltam. A két legfontosabb személyt az életemben.

Miután a séta és szaladgálás után Nessa jól kifáradt, még a mese elején elszunnyadt. Edward a karjába vette és felvitte a szobájába.

Még ő felvitte és lefektette Nessát, én vámpír sebességgel zuhanyoztam le, mielőtt Edward akárcsak véletlenül is utánam jöhetne.

Sajnos nem voltam elég gyors, még a törölköző volt a testemre csavarva mikor Edward belépett mellém a fürdőbe. Nem is akárhogy. Egy szál boxer takarta csak legnemesebb testrészét.

Akaratlanul is eszembe jutottak az együtt léteink, és hogy mennyire vágyom rá.

Ki akartam lépni mellette, de nem engedett. Elálltva az ajtót és nemtudtam kimenni.

-Eressz ki - kértem tőle, mire egyre közeledett felém, míg végül ismét a karjaiban voltam.

-Miért csinálod ezt velem? - kérdeztem tőle, mikorra már a karjaiban voltam és ajkunk egyre közeledett egymáshoz.

-Mert szeretlek, és meg akarom mutatni. Tudom, hogy amit tettem nem tudod egy könnyen elfelejteni, de hidd el, biztos vagyok benne, hogy van e mögött valami. Én nem akartam, sosem akartalak megbántani és fájdalmat okozni neked. Az életemnél is jobban szeretlek. Te és Nessa vagytok nekem a legfontosabbak - tette hozzá, és a szemei csak őszinteséget tükröztek.

-Ebben igazad van, és abban is hogy szeretlek. Ezt ha akarnám se tudnám letagadni. De nemtudom képes leszek e elfelejteni.

-Sajnálom. Gyűlölöm magam amiért ezt tettem, és ezzel fájdalmat okoztam neked. De biztos vagyok benne, hogy van e mögött valami, és csak azt remélem megtudsz nekem bocsájtani.

Ismét nem engedett szóhoz jutni, ismét megcsókolt. De most csókja szerelmet és szeretettet sugárzott felém.

Nyelveink gyengéd táncot jártak, miközben meztelen teste az enyémhez simult ami minden józan észt kiölt belőlem, és kócos hajába túrva húztam ha lehet még közelebb magamhoz.

Ettől féltem, és be is következett. Hogy nemtudok neki ellenállni. Biztos vagyok benne, hogy Alice látta ezt, hogy végül csak elgyengülök, és a haragom helyett a szerelmünk győz.

-Nem mondom hogy máris elfelejtettem, de megpróbálom. Adni akarok még esélyt magunknak, és hogy ismét egy boldog család legyünk. De félek is, hogy újra szenvedni fogok - vallottam be csókunk megszakítása után.

-Nem fogsz. Hidd el tanultam a hibámból, előbb kérném hogy öljenek mint, mint még egyszer ekkora fájdalmat okozzak neked - mondta.

-Ilyet ne is mondj, én is belehalnék ha történne veled valami - vallottam be Edwardnak.

-Mindent megteszek, hogy elfelejtsük ezt, és hogy minden olyan legyen mint régen. És ha kell egy másodpercre sem eresztelek magam mellől - mondta.

-Szeretlek - tette hozzá.

-Én is téged - vallottam ismét, és most én voltam aki megcsókoltam. Szerelmem aki ismét az enyém, a karjaiba kapott és ismét a zuhany alá indult velem.

Boldogan vettem tudomásul, hogy az eszem helyett, a szívem győzedelmeskedett, és örülök, hogy Aliceel beszéltem és hogy végül adok még egy esélyt Edwardnak.

És most már biztos vagyok benne, hogy Alice látomásairól igazat mondtak még mikor meséltek róla ahogy megismertem őket. A látomai képlékenyek, és a döntéseink alapján változnak. És az is biztos, hogy Alice vészjósló látomásai csak részben jöttek be, hisz végül ismét egymás mellett vagyunk.

Végre ismét boldogan adtuk át magunkat is egymásnak nem is sejtve milyen dolgokra derül fény mikor hazaérünk, de most végre jó írányt vesznek majd a dolgok.





Na tessék komizni!

2010. október 5., kedd

A következő a helyzet

Sziasztok! Sajnos egy kis rossz hírrel jövök. Még pedig, hogy a héten csak egyszer vasárnap lesz friss. Mivel múlt hét óta ismét dolgozok, és a héten délutános vagyok szinte semmire sincs időm. Reggel vagy egy picit utána már mennem is kell és csak este 10-11 körül esek haza. Tudom ezért utálni fogtok, de nemtudok mit csinálni. Jövőhéten mint kéthetente délelőttös leszek így akkor ugyanúgy mint eddig tudok lenni délután és lesz a szokásos heti két friss. De a héten csak egy lesz vasárnap, amit délután 3 körül tudok hozni. Bocsánat, sajna ez így jött ki. Legyetek jó, addig komizgassátok az előző fejlit, és ígérem vasárnapra egy nagyon klassz fejlit kaptok. Pusszantás: Lizzyke

2010. október 2., szombat

38.fejezet

Sziasztok! Itt is hozom a fejlit, ami mivel tegnap dolgoztam most ebben a pillanatban lett kész. Mivel hozni akartam nektek, még nincs bétázva, de ha Bumbinak lesz ideje megcsinálni akkor kicserélem, amit előre is köszönök neki. Nektek pedig a komikat az előző fejezethez (L), de ide is várom őket. Pusszantás.



38.fejezet


/Bella/


Edwardnak csak az az egy mázlija volt, hogy Nessa itt volt, különben már rég elküldtem volna.Egyedül csak a kislányunk miatt nem tettem, aki nem felelős a mi, vagy jelen esetben az apja hibáiért.

Így akármilyen nehezemre is esett megengedtem neki, hogy bejöjjön és eleget téve Nessa kérésének együtt fektessük le.

Mire bementem Ryan nem volt a nappaliban, gondolom vissza vonult a szobájába. Az elején ahogy megjött tartottam tőle, de az utóbbi néhány napban elég sokat voltunk együtt és megkedveltem. Aminek persze láthatólag Edward nem örül. De azok után amit tett csak magára vethet.

Ryan elmondása szerint sosem élt sokat egy helyet, elég sok helyen járt a világban, és örül, hogy úgymond ránk talált és nincs egyedül. Ezen gondolkozva én is szerencsésnek mondhatom magam, hisz Cullenéken kívül, nekem van még egy családom a Volturi.

És Ryan is többnyire mindenkivel jól kijön, leszámítva persze Edwardot. Na és persze talán Alice. Ő nem igazán díjazza, hogy itt élek vele, mert ő még mindig hisz, vagy reménykedik abban, hogy Edward és én egyszer újra együtt leszünk, és egyáltalán nem akarja, hogy megvalósuljon az a jövőképe miszerint én Ryanal vagyok együtt.

Egyenlőre semmi ilyesmit nem tervezek, de ha ő többet is érez irántam vagy akarna tőlem, én csak barátságot érzek iránta, úgyhogy ezzel kapcsolatban megnyugtattam Alicet, hogy nincs miért aggódnia.

Bár mikor Alice először mutatta meg a látomását, hogy Edward és én külön leszünk, akkor sem hittem, hogy ez bekövetkezik és tessék? Így ki tudja, lehet, hogy a látomásának a Ryanre vonatkozó része is teljesül egyszer? Erre minden esetre nem akartam gondolni. Nem hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy sosem tudnék úgy nézni rá mint Edwardra. Ha már nem is vagyunk együtt mindig is ő lesz az akit szeretni fogok.

De jelen pillanatban, ezt próbáltam elnyomni magamban, nem sok sikerrel. Hiába tette ezt vele, én mégis még mindig szeretem őt, bár nem érdemli meg. Még szerencse, hogy az én gondolataimban nem tud olvasni, így ezt nem tudhatja. És ami a tettét illeti, azt soha nemtudnám megbocsájtani és elfelejteni neki.

Töprengésemből Nessa hozott vissza, akit megfürdettem, majd leszaladt Edwardhoz a nappaliba. Edward a karjaiba fogta őt és Nessa szobája felé indultunk immár ismét hármasban.

-Olvasol ma te apu?

-Persze tündérem - válaszolta neki Edward, majd leült az ágya mellé, én pedig szintén az ágy mellett levő fotelbe, és csendben figyeltem a csöpp kislányom aki megigézve hallgatta amint édesapja mesél neki.

Néha lopva Edwardra néztem, és akaratlanul is, néha összeakadt a tekintetünk, majd gyorsan másfelé néztem. Nem akartam, hogy tudja, hogy még mindig szeretem. Pillanatnyilag talán a haragom és a dühöm erősebb volt iránta mint a szerelmem.

Nessa szép lassan a mesét hallgatva merült álomba. Ez viszont Edward számára annyit jelentett, hogy mennie kellett. Óvatosan betakargatta Nessát, majd egy puszit adott a kis arcára,és kijöttünk a szobájából.

Ilyenkor ha ilyen közel van hozzám érzem csak igazán mennyire is hiányzik a közelsége. Miért kellett mindennek elromlania? - tettem fel a kérdést magamban miközben Edwardal visszamentünk a nappaliba, ahol ő automatikusan az ajtó felé indult.

Valahol a mélyen a szívem az kiabálta ne hagyjam elmenni, másrészt viszont ezt a tettét nemtudtam csak úgy elfelejteni, bármennyire is hiányzik.

-Köszönöm, hogy megengedted, hogy maradjak - mondta felém fordulva amint kiértünk az ajtón.

-Csak Nessa miatt - mondtam neki, és láttam a szemébe, hogy rosszul esett neki. Ezért nem is tudtam sajnálni, hisz én még többet szenvedtem, szenvedek miatta.

Mikor olyan boldogan éltünk, és azzal, hogy akármi miatt is de lefeküdt Tanyaval, mindent tönkre tett. Azt hiába is tagadnám, hogy nem szeretem, mert az nem lenne igaz, de képtelen vagyok elfelejteni amit velem tett.

Így nem is látok esélyt rá, hogy valaha is minden olyan legyen mint régen, bármennyire is fáj ez, Nessa miatt is, akit ez miatt elszakítom az apjától. De az biztos, hogy képtelen lennék egy fedél alatt élni vele, főleg abban a házban, és szobában, ahol a saját ágyunkban csalt meg.

Ezekre gondolva ismét mérhetetlen düh és fájdalom lett urrá rajtam. Így akármilyen nehéz is és lehetetlennek tűnik túl kell lépjek rajta. És ki tudja előbb utóbb talán Alice Edwardra vonatkozó látomása is beigazolódik miszerint ő visszamegy Tanyahoz. Már ezen sem lepődnék meg.

Edward épp indulni készült mikor vissza fordult felém és pillanatok alatt ismét előttem termet, majd már csak arra eszméltem fel, hogy a karjaiban tart. Én pedig bármennyire is utálom magam érte ismét mint mindig most is megrészegített a közelsége.

Persze hamar észhez tértem és szabadulni akartam, de nem akart engedni.

-Eressz el - próbáltam szabadulni a kezei közül amik bilincsként zártak körül.

-Bocsáss meg Bella, én szeretlek.

-Persze, biztos akkor is szerettél mikor vele bújtál ágyba - vágtam hozzá kíméletlenül.

-Tudom, hogy Esmeék elmondták amit ezzel kapcsolatban beszéltünk, és hidd el én nem akartam, vagy nem szándékosan.

-De mégis megtetted, és ez a lényeg.

-Van rá esély, hogy valaha is megbocsájtasz és újra együtt leszünk mind hárman? - kérdezte a szemembe nézve, míg én még mindig a karjaiban voltam.

-Nincs - mondtam ridegen.

-De szeretsz még - kérdezte, de inkább kijelentésnek hangzott.

-Nem, nem szeretlek - mondtam, vagy inkább hazudtam, de ekkor már nem mertem a szemébe nézni. Így is hatalma erőfeszítésembe került kimondani ezeket a szavakat.

-Szóval nem szeretsz?

-Nem.

-Nézz a szemembe és úgy mond ki - kérte, majd állam alá nyúlva felemelte a fejem kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

Ez viszont hatalmas hiba volt. Belenézve aranyszín csodás szemeibe ismét elvesztem. Ami ismét szerelmet sugárzott felém. Vagy csak én akartam ezt hinni, de egy biztos, képtelen voltam így a szemébe nézve is kimondani, hogy nem szeretem. És ezzel tudtam, hogy adut adtam a kezébe, hisz képtelen vagyok letagadni, hogy még mindig szeretem.

-Látod, még mindig szeretsz - mondta talán egy önelégült mosollyal az arcán.

Meg sem várta a válaszom ajkaival az enyémre tapadt. El akartam lökni magamtól, de nem hagyta. Karjai szorosan tartottak, és amint megéreztem kutató nyelvét ami súrolta ajkaim, nemtudom mi ütött belém képtelen voltam tovább ellenkezni.

Nyelveink egymásra találásával édes táncba kezdtek, miközben karjaim önkéntelenül is Edward nyaka köré kúsztak. Tudtam és szerintem ő is, hogy hiába is engedtünk most a vágyainknak, köztünk semmi sem változik. Sőt talán jobb is, így legalább tudja mit dobott el magától.

Egyre szenvedélyesebb csókjai teljesen megrészegített, végre ha csak egy kis időre is ismét boldognak éreztem magam. De mint minden szép pillanat egyszer ez is véget ér. De utoljára ki akartam élvezni a csókját. Úgy csókolt mint még soha. Teli vággyal, szenvedéllyel, szerelemmel és féltéssel.

Akármilyen nehezemre is esett eltoltam magamtól.

-Ezek után tagadd le, hogy nem szeretsz.

-Hiába is történt ez, semmi sem változott. Vedd úgy mint egy búcsút. Továbbra is találkozunk ha kell, de csak Nessa miatt. Remélem te sem gondoltad komolyan, hogy egy csók és elfelejtek mindent - mondtam neki, de immár kissé messzebb tőle.

-Nem is gondoltam, de ahogy Nessának mondtam, mindent megteszek, hogy helyrehozzam, bármibe is kerül.

-Hiába próbálkozol, mi már soha sem leszünk együtt. Menj vissza Tanyahoz, én meg...

-Te meg? Ryanhez szaladsz? - kérdezte most már kissé mérgesen.

-Micsoda? És ha így is lenne semmi közös hozzá és semmi jogod. Nem én voltam aki mással feküdt le, miközben állítólag szerettél.

-Már elmondtam mi történt....

-Nem érdekel, már semmi közünk egymáshoz, csak Nessa miatt engedtelek be most is, és jobb lenne ha mennél.

Tudtam, hogy a Ryan dologgal csak felbosszantom, de legalább egy kicsit szenvedjen ő is annyira mint én mikor Tanyaval rajtakaptam.

Meg sem vártam, hogy válaszoljon, beviharzottam az ajtón, majd magamra zártam. Nemsokkal később pedig hallottam elhajtani a kocsit.

Ismét magamba roskadva zuhantam a kanapéra. Nem kellett volna hagynom, hogy megcsókoljon. Ezzel csak még nehezebb lesz számomra a felejtés. De hiába is tagadnám, annyira hiányzott már az érintése, a csókjai. Mégis ahogy neki mondtam semmi sem változott köztünk.

Az éjszakát a nappaliban töltöttem többnyire a történteken gondolkodva. Reggel mivel ma iskolába mentem, addig Nessát át akartam vinni Esmehez. Megreggelizett, felöltöztettem, majd Ryanel együtt a kocsimba szálltunk és útban voltunk a Cullen házhoz.

Mire odaértünk Aliceék pont indulni készültek. Nessa amint megálltunk rögtön az apukájához szaladt.

-Szia kincsem - vette őt a karjaiba Edward.

Míg Nessa a többieket ölelgette addig én Esmehez léptem, de mióta megjöttünk kerültem az Ő pillantásait.

-Ha megkérlek valamikor délután hazahozzátok? De ha lehet akkor ne ő - kértem Esmetől aki rögtön tudta kire gondolok.

-Rendben kicsim, ne aggódj - ölelt meg Esme.

Esme bevitte a kicsit, majd épp indulni készültünk mikor megszólalt Emmett.

-Nocsak Bella máris lecserélted az öcsikénket? - nézett Ryanra. Ahogy ezt kimondta Rose egy hatalmas pofonnal jutalmazta, majd Em meghúzta magát.

-Ő volt az volt az akinek én nem voltam elég - vágtam egyenest Edward képébe, majd igyekeztem a kocsiba szállni, hogy ne lássa rajtam mennyire fáj még mindig ha erre gondolok.

-Jól vagy? Ne is figyelj Emmett re.

-Ne aggódj, tudom ő már csak ilyen - válaszoltam Ryannek, majd a suli felé indultunk, a Cullen testvérek pedig mögöttünk jöttek.

A mai sulis nap is hasonlóan telt mint a többi. Azzal a kivétellel, hogy szinte minden órám közös volt Edwardal, de ennek most nem örültem. Az ő bánatára minden órán Ryan mellé ültem, aki örült ennek. Igyekeztem nem kimutatni a bánatom és már csak azért is boldognak tűnni.

De persze ha magamra maradtam ez nem ment. Az ebéd időt is Ryanel töltöttem, és amikor egyszer egyedül maradtam letámadott Alice.

Erre az órák után volt esélye mikor a kocsinál Ryanre vártam.

-Bella mit művelsz? - esett nekem ahogy odaért hozzám.

-Mire gondolsz?

-Ryanre. Direkt csinálod igaz, hogy Edward szenvedjen?

-Hogy ő szenvedjen? Most őt véded? Netán ne gratuláljak neki hogy megcsalt? - estem én neki Alicenek.

-Nem azt mondom, de ez nem a legjobb módja, hogy visszavágj neki. Mert ettől te sem leszel boldogabb.

-De akkor sem folyton miatta szomorkodok.

-Látom megvalósulni látszik a látomásom - mondta Alice célozva ismét Ryanre.

-Hanyagoljuk ezt jó? Majd meglátjuk mi lesz, és nem akarok veszekedni veled.

-Én sem, de rossz külön látni titeket - mondta miközben odajött és megölelt.

-Ezen már nem tudunk változtatni - mondtam miközben visszaöleltem.

Nemsokkal később pedig a többiek is jöttek ki. Ryan egyenest felém indult, hogy mehessünk. Ami persze Edwardnak nem tetszett. Köszöntem nekik, majd még egyszer kértem Alicet, hogy Nessát később hozzák haza, majd Ryan és én elhajtottunk.



/Edward/


Ahogy hazaértünk legszívesebben nekirontottam volna Ryannek. Majd felrobbantam a méregtől ahogy együtt láttam őket, de végül is ezt magamnak köszönhetem.

Hallottam az ő és Alice beszélgetését, amiből szintén megbizonyosodhattam, hogy nagyon nehéz lesz visszaszereznem őt, sőt egyenest lehetetlen. Soha nem fogja megbocsájtani amit vele tettem.

De a szomorúságom ha csak egy kis időre is elmúlt, amikor hazaértünk és a tündéri kislányom a nyakamba ugrott.

Együtt töltöttünk az egész délután. Most már csak akkor vagyok boldog ha vele vagyok. Rengeteget játszottunk, de persze Emmettéket és a lányokat sem hanyagolta.

Bár látom rajta is, ha nem is úgy mutatja ki szomorú, hogy nem vagyunk együtt. De a kis tündérem megígérte, hogy segít hogy a mami megbocsásson nekem.

Hiába ilyen kicsit még, annyira okos kislány.

Délután viszont sajnos haza kellett mennie. És mivel Bella kikötötte, hogy eszembe ne jusson, hogy ismét én vigyem haza, így Esme vitte őt haza Bellához. Én pedig ismét a magányba sűlyedtem a kis családom nélkül.


/Bella/


Már esteledett mikor Esme hazahozta a lányom. Beszélgettünk egy kicsit, majd ő ment is, én pedig ágyba fektettem Nessát.

Az elkövetkezendő néhány nap gyorsan eltelt. Nessa délelőtt és a délután egy részét Edwardéknál töltötte, és este mindig hazahozta valaki. Addig én többnyire egyedül voltam, vagy Ryanal, akivel időközben egyre jobban kijöttünk. De persze még mindig nem szándékoztam hogy barátságnál több legyen köztünk.

Pénteken suliból hazafelé jövet Esme és Nessa várt rám otthon. Ryan Emmettékkel ment hozzájuk.

-Hát ti?

-Érted jöttünk mami.

-Igen, szeretnénk ha átjönnél hozzánk. Tudom hogy őt nem nagyon akarod látni, de a többieknek is hiányzol. Ha csak egy kicsit is - kérte tőlem Esme és Nessa is reménykedve pillantott felém.

-Kérlek mami....

Hogy utasíthatnám őt vissza? És mindenki ott lesz, így nem lesz alkalmam egyedül lenni vele.

-Rendben - adtam meg magam, majd átöltöztem gyorsan és már útban is voltunk a Cullen ház felé.

-Végre Bella, annyira hiányoztál nekünk - jöttek oda hozzám mind.

-Ti is nekem - öleltem meg őket, míg Edward az egyik sarokban állt.

-Akkor ne hanyagolj így el minket - mondta Carlilse miközben megölelt.

Rose rögtön fogta Nessát majd közösen Aliceel felmentünk Nessa szobájába ahol játszottunk vele, miközben beszélgettünk.

-Mostanában alig látunk, valamikor elmehetnénk közösen vásárolni - vette fel az ötletet Rose, amire persze Alice és Nessa is rögtön felkapta a fejét.

-Elmegyünk ugye mami? Mind együtt.

-Ha akarjátok.

-Rendben, akkor egyik nap együtt elmegyünk - zárta le a témát Alice.

Esmevel és Carlisleal is sokat beszélgettem, ők is nagyon hiányoztak nekem. Persze a fiúkat se hanyagoltam. Jazz kiment játszani Edwardal és Nessával, amíg Emmett bocsánatot kért a múltkori beszólása miatt.

Már esteledett mikorra Esmevel megcsináltuk Nessa vacsoráját. Mielőtt menni akartunk még a nappaliban beszélgettünk egy kicsit.

Emmett és Ryan sakkoztak, míg én Esmeék mellől figyeltem ahogy Nessa Edward karjaiban ül. Nessa hirtelen egy olyan ötlettel állt elő aminek nemtudom örülnöm kellene e.

-Apu, holnap hétvége van igaz?

-Igen tündérem miért?

-Tudod megígértétek a mamival, hogy hétvégén elmegyünk a házikónkba. Nem mehetünk el oda? - kérdezte reménykedve hol rám hol az apjára nézve.

-Sajnos nem hiszem, hogy a mami akarná, de lemehettek ti is - nézett rám Edward.

-Te nem akarod mami? - kérdezte tőlem Nessa. De nemcsak ő hanem minden szem rám szegeződött és a válaszomra vártak, én pedig nemtudtam engedjek és a lányom kérésének vagy most az egyszer utasítsam vissza.



Tessék komizni :)