8.fejezet

Sziasztok!
Itt is a 8-as fejli ahogy ígértem, kicsit korábban is. Remélem ez is tetszeni fog nektek, és köszönöm a komikat az előző fejlikhez. Remélem ehhez is írtok majd minnél többen. Jó olvasgatást hozzá, és várom a véleményeteket. Pusza: Lizzyke


8.fejezet


/Bella szemszög/


Miközben azon töprengtem vajon mi vár rám holnap, akaratlanul is elkalandoztak a gondolataim, ahhoz a csókhoz amit ma reggel kaptam Edwardtól.
Újra eszembe jutott minden pillanata, és azon gondolkoztam, hogyan leszek képes távol tartani magam tőle, mikor valahogy mindig a közelembe sodorja a sors.
Vagy inkább Alice?!
Majd eszembe jutott Alice, és hogy vajon milyen meglepetést tartogat számunkra holnapra.
Mert abban biztos voltam hogy a holnapi nap sem fog unalmasan telni.
A ma reggel különösen hideg volt.
Bár Londonban ez nem furcsa, hisz itt az év nagy részén borult az ég és esik.
De a mai hideg annak volt betudható hogy itt a tél, és lassan itt a karácsony és az újév is.
Az újév közeledtével pedig egyre közeledik az iskolában megrendezett újévi bál.
Szintén hála Alicenek, biztos vagyok benne hogy nem fogjuk kihagyni ezt az alkalmat.
Akaratlanul is eszembe jutott milyen lenne Edwardal menni a bálba.
De gyorsan el is szakadtam ezektől a gondolatoktól, még mielőtt nagyon beleélem volna magam.
Felöltöztem, majd kocsiba szálltam és elindultam.
Ahogy a Cullen ház elé értem, kint találtam a ház előtt a fiúkat.
Edwardot, Emmettet és Jaspert.
Ahogy kiszálltam a kocsiból, Emmett rögtön hozzám lépett és megszólalt:
-Na végre hogy ideértél, már nagyon vártunk - mondta nevetve
-Bizony, Alice-el már nem lehet bírni, ha látnád a házat belülről - tette hozzá Jasper.
-Itt vagyok, de nem hiszem hogy én megfékezhetném őt, az képtelenség lenne - feleltem nekik.
-Azért jó hogy itt vagy, hamarosan kezdődik a buli - mondta Emmett egy hatalmas vigyorral az arcán, majd megölelt.
Hihetetlen de Emmett olyan mint egy nagy gyerek, mint egy nagy maci -gondoltam.
Jasper is köszönt és ő is megölelt.
Utoljára hagytam az én csibészes mosolyú Edwardom.
Miket beszélsz Bella? Az lehet hogy csibészes mosolyú, de nem a tiéd - intettem le magam.
-Eddy-t meg sem öleled Bella? Nem harap - mondta Emmett, ha csak nem szeretnéd - tette hozzá egy kaján vigyorral a képén.
Mire én és Edward is egy nem túl szép pillantással ajándékoztuk meg őt.
-Hajrá fiatalok, csak egy ölelés - hallottuk meg Emmett hangját.
Így hát nem volt mit tenni, közelebb léptem Edwardhoz, aki már a következő pillanatban a karjaiba zárt.
Ahogy átölelt, mintha megszűnt volna tér és idő körülöttünk, és még a minket bámuló Emmettékről is megfeledkeztünk.
Olyan csodás érzés volt a karjaiban lenni, beszívni az isteni illatát.
Ahogy észrevettem ő se nagyon akart elengedni a karjaiból.
Kicsit hosszúra nyúlt ölelkezésünket Alice csilingelő hangja szakította meg.
Így hát nem szívesen, de a bonyodalmak elkerülése végett, mielőtt még Tanya meglátna minket, kibontakoztam Edward öleléséből.
-Sziasztok - köszönt Alice
-Látom rosszkor jöttem - mondta az arcán egy huncut mosollyal.
-Pont a legjobbkor hugi - mondta neki Emmett
-Ha nem jössz ezek ketten egymás karjaiban töltik a napot, aminek Tanyacska nem nagyon örülne - mondta még mindig vigyorogva Emmett.
-Ugyan, csak köszöntünk egymásnak - mondta Edward
-Hát ez aztán a köszönés, mint akik összeragadtak - tette hozzá Em.
Edward ekkor egy szúrós pillantást küldött Emmett felé.
-Oké, befejeztem - mentegetőzött felemelt kézzel Emmett.
-De egy barátot akkor se így ölelünk öcsi - tette még hozzá a mi macink.
-Emmett - szóltunk rá egyszerre Edwardal.
-Jól van na, befejeztem, még jó hogy Tanya ezt nem látta, de nyugi lakat a szánkot - mondta Emmett, igaz srácok?
-Mi nem láttunk semmit - felelte Alice.
Remek. Mostmár nemcsak Alice tudja hogy odáig vagyok Edwardért, hanem Emmett és Jasper is.
Emmettől pedig majd hallgathatom a megjegyzéseit.
Csak ne hogy Tanya előtt tegye őket - gondoltam magamban.
-Ideje bemenni, hamarosan ideérnek - mondta Alice.
Így hát bementünk a házba, amitől a szám is tátva maradt.
Hát a fiúk nem túloztak mikor Alice túlzásba vitt munkájáról beszéltek.
Mintha csodaországba csöppentünk volna.
Esme és Carlisle odajöttek hozzám és üdvözöltek.
Nem sok várakozás után meg is jöttek a gyerekek, néhány felnőttel akik elhozták őket.
Esmenek igaza volt, ezek a gyerekek nagyon édesek.
Egy kisebb csoportnyi gyerek lépett be az ajtón kicsit félénken, majd ahogy meglátták a díszítést egyből mosoly jelent meg az arcukon.
Esme aki már név szerint ismeri őket, bemutatta nekünk a gyerkőcöket, majd bejjebb mentünk a nappaliba.
Roselie, akin látszott hogy nagyon meghatódott a kicsik láttán, maga köré gyűjtött Aliceel együtt néhány kislányt és elkezdtek játszani velük.
Néhányukat játék helyett Esme és Carlisle átvitt a konyhába hogy megkóstolják a finomságokat amik nekik készítettek.
Ekkor tűnt csak fel hogy Tanyat nem látom sehol.
Majd Alice elmondta hogy ő inkább a szobájában maradt, aminek egy kicsit örültem is.
Mire a nappaliba néztem az ott látottaktól azt hittem meghalok a nevetéstől.
Emmett és Jasper játszottak néhány kicsivel, de nem is akárhogy.
A két vámpír négykézláb kúszott a földön, hátukon egy egy gyerekkel, akik láthatóan nagyon élvezték a lovacskázást.
A többiek gyerek pedig már alig várta hogy ők is kipróbálhassák.
Ahogy Esmeék is megjöttek a konyhából és meglátták őket, mindenki hatalmas nevetésben tört ki.
-Látjátok, megmondtam,imádnak engem - mondta vigyorogva Emmett.
-Igazad van tesó - felelte Edward, aki szintén nemtudta elfojtani a nevetést.
-Alice, hol a fényképezőgép? Ezt a pillanatot meg kell örökíteni - mondta Edward Alicenek, aki néhány pillanat múlva vissza is tért, kezében a fényképezőgéppel, és képeket készített Emmettékről.
Alice visszament Rosehoz és a lányokhoz játszani.
Ekkor én egy tündéri kislányt pillantottam meg aki egyedül ült a kanapén egy mesekönyvvel a kezében.
Közelebb mentem hozzá, majd leültem mellé.
Egész idő alatt magamon érezte Edward tekintetét.
-Elolvashatom neked? - kérdeztem a kislánytól
-Igen - motyogta halkan
-Mi a neved? - kérdeztem tőle
-Vanessa - felelte
-Nagyon szép neved van - mosolyogtam rá.
-Az én nevem Bella - mutatkoztam be neki.
Ahogy rám nézett az a kislány a gyönyörű zöld szemeivel, megértettem Esme miért is szereti őket annyira, egyszerűen elbűvölőek ezek a gyerekek. - gondoltam magamban.
Ahogy elvettem Vanessa kezéből a könyvet hogy felolvassam neki, hirtelen fogta magát és az ölembe ült, és várta hogy meséljek neki.
Rámosolyogtam, ahogy az a csöppség az ölembe fészkelte magát, majd olvasni kezdtem neki.
Ahogy vége lett a mesének rámosolyogtam a kislányra.
-Ez nagyon szép volt - mondta
-Bizony az - feleltem neki mosolyogva.
Majd a kislány másfelé nézett, ekkor megláttam hogy Edwardot nézi, aki a zongora előtt ül.
-Ha odamegyünk hozzá, és megmondod neki a szép neved, megkérjük hogy játszon nekünk valamit, rendben? - kérdeztem Vanessát
-Jó - felelte ő
Láttam hogy Edward egy percre se vette le a szemét rólunk mióta odamentem a kislányhoz.
Felálltam Vanessával, majd odamentünk Edwardhoz, aki arrébb csúszott a zongora előtti padon.
Leültem mellé, majd közénk ültettem Vanessát.
-Mi a neved kicsilány? - kérdezte tőle Edward.
-Vanessa - mondta neki
-Én Edward vagyok - mutatkozott be neki
-Szeretnéd hogy játszak neked? - kérdezte a kislányól
-Igen, és Bellának is - felelte ő
-Persze, mindkettőtöknek - felelte Edward majd a szemembe nézett.
Ekkor Edward elkezdett játszani egy csodás dalt, és közben néha rám pillantott, és megajándékozott egy csodás mosollyal.
A kis Vanessa én is Edwardot néztük, majd ahogy körbe néztem a nappaliban,szinte minden szem ránk szegeződött, amitől egy kicsit zavarba jöttem.
Majd ahogy vége lett Edward játékának a kicsik megtapsolták őt.
-Megpróbálod? - kérdezte Edward Vanessához fordulva
-Igen - felelte neki a kislány egy mosollyal az arcán.
Ekkor Edward óvatosan az ölébe ültette a csöpp kislányt, és a kezét fogva játszani kezdtek.
Annyira édes volt Edward az ölében azzal a kislánnyal, képtelen voltam levenni a szemem róluk, és ahogy láttam Esme is nagyon elérzékenyült.
Majd ahogy befejezték a kislány mindkettőnket megölelt.
Ettől a pillanattól én is nagyon meghatódtam.
-Milyen szép kis család lennétek - szólalt meg ekkor nevetve Emmett.
Még válaszolni se volt időnk, mikor megláttuk Tanyat a lépcső előtt állni, aki igencsak csúnyán nézett ránk.
Fogtam a kislányt és visszaültünk a kanapéra ahol játszottam vele, míg láttam hogy Tanya Edwardal beszél.
Majd Tanya csatlakozott Rosaliehoz és a lányokhoz, de szerintem csak azért hogy Edwardon tartsa a szemét.
Olyan gyorsan telt az idő, és a gyerekeknek ideje volt indulniuk.
Mindannyian elköszöntünk tőlük, mikor a kis Vanessa odajött hozzám és Edwardhoz.
-Láthatlak még titeket? - kérdezte a tündéri kislány.
-Persze, ha Esme meglátogat titeket, mi is vele megyünk és találkozunk, rendben? - kérdezte tőle Edward.
-Igen, az jó lenne - felelte Vanessa mosolyogva
-És Bella is jön ugye? - kérdezte felém fordulva
-Persze kicsim, - feleltem neki, amire Tanya ismét csúnyán nézett rám.
Majd Vanessa mindkettőnket megölelt, és elindultak.
-Ez egy csodás nap volt - mondta Esme, amiben mindenki egyet értett vele.
Sosem gondoltam még magamra mint anyára, és ez sosem fog megadatni nekem, hiszen a vámpíroknak nem lehet gyerekük, de ahogy ma velem volt ez a tündéri kislányt, belegondoltam milyen lehetne.
Majd ekkor láttam hogy Edward engem figyel, én is a szemébe néztem.
Ki tudja talán ő is arra gondolt a mai nap után amire én.
Biztos hogy csodás apa lenne belőle. -gondoltam magamban.
Rendet raktunk a házban, majd indulni akartam mikor Alice megszólalt:
-Bella, nem maradsz ma itt éjszakára? Beszélgethetnénk - kérdezte
-Hát nem is tudom Alice - kezdtem
-Persze kicsim, örülnénk neki - mondta Esme
-Létszi - kérlelt Alice, és persze ki tud neki nemet mondani.
-Rendben - feleltem, mire Alice a nyakamba ugrott.
-De pizsamát se hoztam- mondtam neki
-Majd én adok, gyere - mondta majd elkezdett húzni fel az emeletre.
Jasper pedig a fiúkkal maradt sakkozni a nappaliban, ha már Alice kitúrta őt a szobájukból, hogy beszélgethessünk.
Én pedig tudtam hogy hosszú éjszaka elé nézünk, és a tudat hogy Edward itt van , ilyen közel, nem sokat segített a dolgon.
Csak azt reméltem hogy az éjszaka már semmilyen meglepetést nem tartogat számomra.