3.fejezet

Sziasztok!
Íme hát meghoztam a harmadik fejlit, remélem tetszeni fog. Ez már ismét Bella szemszög, és egy kicsit hosszabb is lett mint az első kettő. És ebben már van Tanya is :) Jó olvasást hozzá, és várom a komikat is! Pussz: Lizzyke


3.fejezet


/Bella szemszög/

Még mindig fogva tartott az a gyönyörű tekintet, majd hirtelen elszakadt egymástól a tekintetünk, ugyanis igencsak szúrós pillantásokat küldött a mellett álló vámpír felé. Ezt nem tudtam mire vélni.

Majd a megszólalt az egyik idegen.
-Üdvözlünk!
-Az én nevem Carlisle, ők pedig a családom. - mondta
Majd bemutatta Carlisle a többieket.
Carlisle mellett állt a felesége Esme, és a gyerekeik akik öten voltak.
Egy szőke hajú fiú akinek a neve Jasper, mellette egy kis alacsony mindig mosolygó lány Alice, majd egy gyönyörő szőke hajú lány Rosalie, és mellette a nagy mackó kinézetű srác Emmett.
És végül annak a gyönyörű szempárnak a tulajdonosa, Edward.

Edward. -ismételgettem magamban a nevét.
Azok a szemek, és a bronzbarna kócos haj.
Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű? - kérdeztem magamban
Majd ismét végignéztem a hét vámpíron, és az utolsó szempár ismét fogva tartott.
Mintha valami mágnes vonzana a tekintetéhez, amitől képtelen vagyok elszakadni.
De elég volt, Bella! Térj vissza a földre, és ne bámuld folyton. - intettem le magam.
Majd én is bemutatkotam.
-Az én nevem Isabella Swan. De csak Bella.
A kis alacsony lány Alice szinte idetáncolt hozzám és megölelt.
Hirtelen nagyon meglepődtem a közvetlenségén, de visszaöleltem.
Ekkor Carlisle szólt meg, és meghívott magukhoz hogy jobban megismerjük egymást, ha már így összetalálkoztunk.
Így hát elindultunk.
Majd végre megérkeztünk. Ekkor rájöttem ide felé jövet, hogy bizony nem is lakunk messze egymástól.
Az ő házuk szinte az enyémmel szemben van, csak az erdő túloldán.
-Gyönyürő ez a ház - szólaltam meg mikor megérkeztünk.
-A ház Alice érdeme, a belső része már közös érdem, de főleg Esme jó ízlését dícséri - mondta Alice
Majd bementünk, és helyen foglaltunk a gyönyörű nappaliban.
És akkor történt meg az amire a legkevésbé se számítottam.
A háznak van még egy lakója, akivel nem találkoztam a vadászat során.
-Végre megjöttetek, szerelmem már annyira hiányoztál - mondta az éppen lépcsőről lejövő gyönyörő vöröses szőkés hajú nő.
A csalás nagy részével már találkoztam, nagyjából azt is tudtam, vagy sejtettem ki kinek a párja, így csak egy valaki maradt, aki a párja lehet az előbb említett vámpírnőnek.
És nem is tévedtem.
A nő amint leért a lépcsőről Edward nyakába vetette magát, és megcsókolta.
Majd Edward eltolta magától a nőt, aki észrevette hogy én is ottvagyok, és furcsán nézett rám.
Nem is csoda, hisz én még mindig a döbbendettől lefagyva álltam a nappaliban.
Tehát ez a szőkés vöröses szépség Edward párja.
Hogy is gondolhattam hogy egy ilyen srácnak nincs barátnője.
A töprengésből Emmett hangja zökkentett vissza.
-Egy kicsit érdekesre sikeredett a mai vadászat - mondta Emmett a még számomra idegen nőnek
-Bella, ő itt Tanya, Edward párja - mutatta be az idegent nekem Carlisle
-Tanya, ő itt Bella. Vadászat közben ismerkedtünk meg, és mint kiderült Bella is itt él már egy ideje, és meghívtuk hogy megismerhessük. - mondta Carlisle
Tehát ő Tanya, Edward barátnője. -töprengtem ezen ismét.
Nagyon szerencsés nő, hogy Edward a párja.
És ezt szerintem még sok nő gondolná így.
-Bizony, hogy közelebbről is megismerhessük Bellát, igaz Eddy? - kérdezte Emmett
Mire ismét egy szúrós pillantás kapott Edwardtól.
Emmett ezen beszólása után Tanya elég csúnyán nézett rám, bár nem értettem az okát.
Miután mind helyet foglaltunk a nappaliban, én Alice mellett ültem, Edward és Tanyaval szemben.
-Mesélj magadról, mióta vagy vámpír, mióta élsz itt? - kérdeztem tőlem Carlisle, míg a többiek érdeklődve figyeltek.
Így hát elmeséltem nekik magamról mindent.
Hogy milyen életem volt emberként, már amennyire emlékszem, rá. Hogy hogyan lettem vámpír, és mióta élek így, milyen képességeim vannak, és hogy a Volturival éltem.
Mikor ehhez a részhez értem, mindenki arcán egy kisebb döbbenetet láttam.
-Tehát a Volturival éltél? És hogy lehet hogy elengedtek? Ilyen képességekkel? Ez nem jellemző rájuk. -mondta Carlise
-Többnyire így van, de Arot és a többieket is a családomként szeretem, és igaz az elején kissé vonakodva de néhény feltétellel de belentek.
-Mi volt a feltételük? -kérdezte most Jasper
-Csak hogy rendszeresen tartanom kell velük a kapcsolatot, és néha meglátogatnak.
-Ez hihetetlen, nem sok vámpírt ismerek akiket Aro elengedett volna ilyen képességekkel - mondta Carlisle
-De most ti jöttök - mondta nekik
Ekkor mindannyian elmesélték a maguk történetét, én pedig figyelmesen hallgattam őket.
-És mik a ti képességeitek? - kérdeztem
Ekkor Edward szólalt meg, majd egy kicsit ismét elvesztem azokban a csodás szemekben.
-Carlisle az önuralmat, Esme szenvedélyesen tud szeretni, Rosalie a híúságot, az állhatatosságot, Alice a jövőbe látást, Jasper érzi mások érzéseit, én pedig a gondolatolvasást - sorolta Edward
-És nem zavar titeket hogy Edward állandóan tudja mire gondoltok éppen?
-Előbb utóbb meg lehet szokni - mondta Emmett
-De néha sikerül ha nehezen is előle titokban tartani ezt azt - mondta mosolyogva Alice
-Például ezt a mai találkozást? - kérdezte Edward Alicetől
-Ezt láttad ma ugye? Ezt titkoltad előttem? - kérdezte Edward
-Igen - válaszolta Alice hatalmas mosollyal az arcán.
-Miért kell a kissebbet mindenből kihagyni? - kérdezte vigyorogva Emmett
-Beavatnátok engem is? - kérdeztem
Ekkor Alice elmesélte miről is van szó.
-Ma reggel volt egy látomásom amiben láttam hogy vadászat közben ma megismerünk téged, és rávettem egy családi vadászatra a többieket, de nem engedtem Edwardnak hogy lássa amit láttam, így minden megtettem hogy eltitkoljam előle, hogy ma találkozunk veled - mesélte Alice
-Áhá, szóval te tudtad ezt hugi? - kérdezte Emmett
-Persze, megszokhattad volna már hogy én mindig minden tudok, és látok - mondta neki Alice
-Miután mindenki tud mindent, mit szólnál Bella ha megmutatnám a házat? - kérdezte Alice
-Persze, menjünk - mondtam
Majd a többiek maradtak a nappaliban, és miután egy utolsó pillantást vetettem Edwardra, amiért egy szúrós pillantás lett a jutalmam Tanyatól.
Alice-el felmentünk az emeletre, ahol megmutatta a szobákat.
Carlisle dolgozószobáját, Rosalie és Emmett szobáját, Edward és Tanya szobáját.
Az utóbbin meg is lepődtem, hogy külön szobájuk van.
Ekkor Alice elmesélte hogy Edward nem olyan régen jött össze Tanyaval, de Tanya legnagyobb bánatára egyenlőre mindenki saját szobájában maradt.
A legutolsó szoba amit megnéztük, az egy szépen berendezett szoba volt, kicsit visszafogottabb volt mint Rose és Emmett szobája.
Ezt volt Alice-é és Jasperé.
Majd a szoba után Alice megmutatta a gardróbot, aminek a látványától szóhoz se jutottam.
Komolyan ennyi ruha egy egész ruhaüzletben sincs.
Ekkor jöttem rá, hogy Alice egyik gyengéje a vásárlás lehet.
Én is szeretek vásárolni, na de ennyi ruhát?! Elképesztő.
Ott álltam,még mindig döbbenten mikor Emmett nevetését hallottam meg a hátam mögül.
-Na mi az Bellácska? Még a szavad is elállt? -kérdezte Emmett
-Hát valami olyasmi - mondtam
-Ugyan, ez nem is olyan sok - mondta Alice
-Hogy nem sok? Ennyi ruha egy plázában nincs - mondta nevetve Emmett
Majd előjött a kérdés amire már számítottam is.
-Valamikor lenne kedved eljönni velünk vásárolni? - kérdezte Alice
-Velünk? - kédezett vissza mellettem Emmett
-Igen, terveztem egy családi várárlás egyik napra - mondta Alice
-Legalább lesz egy csaj mentes napunk - mondta azzal a kaján vigyorral az arcán Emmett.
-Ne is álmodj róla, rátok fiúkra is ráfér néhány új ruha - mondta neki Alice
Na erre a kijelentésre rögtön Emmett arcára fagyott a mosoly.
-Hova is megyünk együtt? - jött egy kérdés a hátam mögöl, a világ legcsodálatosabb hangján, Edwardtól.
-Vásárolni, és mi fiúk is - mondta neki Emmett lehangoltan
-Na ezt jól megcsináltad Em- mondta Edward
-Én nemcsináltam semmit - válaszolta Emmett
-Na persze, a megjegyzéseid miatt kell nekünk is folyton a lányokkal menni - válaszolta Edward
-Ugyan fiúk, nagyon klassz lesz, ráadásul Bella is jön - mondta Alice
Erre a kijelentésre mintha felcsillant volna Edward szeme.
-Rendben ezt megbeszéltük - döntötte el a kérdést Alice
Mire rájöttem, hogy szinte az egész napot Cullenékkel töltöttem, és hogy ideje lenne hazamennem, hiszen holnap iskola.
-Azt hiszem jobb ha én megyek, holnap rám vár a suli.- mondtam
-Igen, azt már én is elintéztem, így holnap már a suliban is találkozunk - mondta Alice
Tehát ők is oda fognak járni, így Edward is, aminek valahol legbelül nagyon örültem. Azután eszembe jutott Tanya és egyből elszállt az örömöm.
De nem is értettem mi van velem. Miért érdekel annyira Edward?
És mitha féltékeny lennék amiért Tanya a párja?
Ugyan Bella, hesegessd el ezeket a gondolatoklat - szóltam magamra.
Ők egy pár, és mi csak barátok leszünk, lehetünk. Kész, ennyi.
Majd miután ezt megbeszéltem magammal, lementünk a nappaliba ahol elköszöntem a többiekről, Alice búcsúzóul megölelt, még egyszer rápillantottam Edwardra, akitől kaptam egy csodás mosolyt,amitől ha tudtam volna fülig elpirultam volna, majd elindultam haza.