10.fejezet

Sziasztok! Kicsit megkésve de itt is a 10-es fejli. Nagyon köszönöm Nikkym-nek, hogy segített dönteni néhány dologban a köviket illetően, és a véleményét, és hogy kijavította a hibáim. Köszi Drága!(L) A többieknek pedig jó olvasás, és várom a véleményeteket! Pussza: Lizzyke


10.fejezet

/Bella szemszög/

Belépve Alice szobájába, és miután becsukta ránk az ajtót, rögtön letámadott.
-Szóval ez a "távol maradunk egymástól" dolog látom nem nagyon működik.
-Most mire gondolsz? - adtam az ártatlant.
-Ugyan, tudod te jól.
-Arra hogy a bátyám ismét megcsókolt - vetette oda nekem vigyorogva.
-Miért nem mondod el Tanyanak is. Nem lehetne halkabban? - kértem tőle, hogy más valaki akinek esetleg nem kellene még csak véletlenül se hallania.
-Bocsi, csak annyira örülök.
-Nincs miért örülnöd, a helyzet változatlan.
-Meglátjuk. - felelte.
-Láttál valamit? - kérdeztem
-Lehet.
-El kell mondanod - kértem tőle, és elővettem a legangyalibb mosolyom.
-Ne is próbálkozz, belőlem nem szedsz ki semmit.
-Annyit azért elárulok, ma éjszaka sem fogsz unatkozni.- válaszolta.
Mégis csak beigazolódott a sejtésem, hogy nem volt túl jó ötlet itt tölteni az éjszakát.
-Oké, de ha nem mondasz semmit, esküszöm én ki sem teszem a lábam a szobából .- fenyegettem meg.
-Úgyse hagynám.
-Visszatérve a mai napra, olyan aranyosan voltatok Edward-al és a kislánnyal úgy hármasban.
-És Emmettnek is igaza volt. Bárki aki látott titeket, szintén azt gondolta volna milyen szép kis család lennétek. - mondta Alice.
-Persze. Azt nem figyelted milyen képet vágott Tanya?
-Hála Emmett megjegyzéseinek még a végén rájön hogy én....
-Hogy te?
Beleszerettél Edwardba?
-Én? Dehogy! - vágtam rá rögtön.
Viszont ami engem illet nagyon rosszul hazudok. Alice-nek pedig képtelenség füllenteni.
-Ki más?
-Letagadhatod, de engem nem versz át. Idő kérdése hogy végre te is beismerd. - felelte.
-Nem beszélhetnénk másról? Mielőtt meghallják. - kértem.
-Oké, akkor indulás a nappaliba a többiekhez - állt elém, egy huncut mosollyal a képén, ami nem sok jót ígér.
-Mire készülsz?
-Semmire, csak beszélgetni megyünk.
-Jó, induljunk - adtam meg magam és csatlakoztunk a Cullen család többi tagjához.
Leérve rögtön Edwardra kaptam a tekintetem, akit Tanya egy percre sem eresztett.
-Na ki pletykáltátok magatokat? - kérdezte tőlünk Emmett.
-Mi volt a téma?
-Semmi ami rád tartozna - válaszolta Alice.
-Miért van az hogy engem mindenből kihagytok? - tette fel a kérdést Emmett, miközben tettette a duzzogást.
Leültem Alice és Jazz mellé, minnél távolabb Tőle, de ő egész végig engem nézett.
-Láttam jó érezted ma magad - fordult felém Esme.
-De még milyen jól, igaz Bellácska? - szólalt meg Emmett.
-Mióta hívnak téged Bellának? - kérdezte tőle Jasper.
-Kössz Em, de én is megtudom válaszolni a kérdést - vágtam oda neki, mire úgy éreztem nem ez lesz az utolsó megjegyzése számomra a mai este folyamán.
-Nagyon jól éreztem magam. Köszönöm hogy elhívtatok - válaszoltam Esme az előbb feltett kérdésére.
-Hiszen már családtagnak számítasz - mondta.
-Persze hugi - kacsintott rám Emmett, és ránézett Edwardra.
A beszélgetés után a fiúk ismét a sakkozást választották, Tanya felment az emeletre, Alice valamit sutyorgott Edward-al, de ha ellenem tervez valamit neki befellegzett - mérgelődtem magamban.
Esme-vel beszélgettem még egy kicsit, míg Carlisle felment átnézni néhány kórházi esetét a dolgozószobájába.
-Alice, adsz nekem valami ruhát éjszakára?
-Jó leszel anélkül is - vetette oda Emmett, cserébe viszont Rose tarkón vágta.
-Ezt most miért kaptam?
-Megérdemelted - felelte neki Rosalie.
-Persze, gyere nézünk neked valamit.
A következő pillanatban ismét Alice hatalmas gardróbjában találtuk magunkat.
A ruhákkal teli szobába lépve, ismét ámultam azon a rengeteg ruhán, cipőn és kiegészítőn.
Ennyi ruha egy egész üzletben sincs.
Alice mutatott néhány darabot, amit nekem szánt pizsamának.
-Ugye nem gondolod hogy én ezt felveszem? - mutattam a hálóingre amit a kezében tartott.
Ami mellesleg semmit sem takart, és ami egyáltalán nem az én ízlésem.
-Miért? Mi bajod vele? - nézett rám hitetlenkedve.
-Hogy mi? Nézz rá, ennyire erővel meztelen is lehetnék.
-Ez a ruha semmit sem takar, még anyagot is kár volt pazarolni rá.
-Ott takar ahol kell, és nekem csak ilyenek vannak - jelentette ki.
-Az lehet, de én biztos fel nem veszem ezt.
-De bizony, felveszed, és nincs ellenkezés.
Erre mit mondhatnék?
Fogtam egy kék darabot, ami nem tűnt olyan vészesnek, bár ez eléggé kivágott felső résszel rendelkezett, és az alja se volt túl hosszú.
-Irány a fürdő és öltözz át - parancsolt rám a kis kobold.
-Megyek - feleltem, és elindultam az egyik folyosóról nyíló fürdőbe.
Alice-nek van saját fürdője, de valamiért ragaszkodott hozzá hogy ezt használjam.
Vele pedig nem érdemes vitatkozni.
Beléptem a helyiségbe, becsuktam magam mögött az ajtót, ekkor vettem csak észre hogy nem vagyok egyedül idebent, mikor beleütköztem valamibe.
Jobban mondva valakibe.
Megfordulva Edward állt előttem egy szál törölközőben, meztelen felsőtesttel.
Végignéztem rajta, vizes bronzbarna haján, tökéletes és gyönyörű testén, és megszólalni sem tudtam.
-Ne haragudj én nem tudtam hogy itt vagy - sikerült végre kinyögnöm egy értelmes mondatot.
-Semmi baj, én megyek is - mondta, és a kezemben lévő ruhadarabra esett a pillantása.
-Látom Alice választott neked - mutatott a ruhára.
-Igen, és mint látod nem volt más választásom.
-Igen, Alice-el nem érdemes ellenkezni, de gyönyörű leszel benne. - mondta egy szédítő mosollyal az arcán.
Elindult az ajtó felé, de még mielőtt kinyitotta volna, hátrafordult hozzám, így akaratlanul is közelebb kerültünk egymáshoz.
Szembe fordult velem, rám nézett.
Én ismét elvesztem aranybarna szemeiben.
Pillanatok múlva azt vettem észre, vagy inkább éreztem hogy a kezét a derekamra csúsztatva közelebb húz magához, mire én egyáltalán nem ellenkeztem.
A karjaiban találtam magam ahogy magához ölel, míg kezem a meztelen, hideg és márványszerű, tökéletes mellkasán pihent.
Az egész testem mintha áram járta volna át, ahogy a testünk összeért, és az ölelésébe simultam.
Másrészt reménykedtem benne, hogy senki nem nyit ránk, mert ezt aztán nem tudnánk kimagyarázni.
Most semmi más nem érdekelt azon kívül, hogy annak a férfinak a karjaiban vagyok akit mindennél jobban szeretek.
A szánk közeledett egymáshoz, jéghideg lehelletét szinte éreztem a nyelvemen, mikor Emmett hangja megszakította a pillanatot.
-Tesó merre vagy? - kiabált Emmett felfelé jövet a lépcsőn.
Kelletlenül lefejtettem magamról Edward ölelő karjait, és kirohantam a fürdőből.
Ő is utána lépett ki egy szál törölközőben, és Emmett természetesen ezt nem hagyhatta szó nélkül.
-Hát ti? Ejnye, ejnye öcsi, mit csináltok ti odabent? - kérdezte azzal a levakarhatatlan kaján vigyorral a képen.
-Bella csak véletlen jött be, nem tudta hogy bent vagyok - válaszolta Edward.
-Persze, persze. De nyugi, Emmett bácsi egy szót se szól.
-Csak Tanya keresett, és nagy mázlitok hogy én jöttem fel, és nem ő. -mondta.
-Menj, rögtön megyek én is. Ezzel Emmett el is ment.
Ránéztem Edwardra, és gyorsan bementem Alice szobájába.
Kihasználva hogy üres a fürdője és nem kockáztatva még egy ilyen helyzetet lezuhanyoztam és átöltöztem.
Felvettem a hálóinget, és végignézve magamon a tükörben, rájöttem hogy nem is áll olyan rosszul.
A folyosóra lépve, elindultam volna a lépcső felé, mikor két hideg kar rántott be egy ismeretlen szobába.
Nem nagy meglepetésemre ismét Edward aranybarna szemeivel találtam szembe magam. Becsukta mögöttünk az ajtót, és a falhoz szorított, hogy esélyem se legyen menekülni.
De talán nem is akarok? - kérdeztem magamtól.
Szó nélkül az ajkaimra vetette magát, én se haboztam viszonozni a csókját.
Szorosan ölelt magához miközben nyelvünk van táncot járt, míg a legszebb és legszenvedélyesebb csókban forrtunk össze.
A hajába túrva próbáltam ha lehet még közelebb húzni magamhoz, közben egy pillanatra sem váltak el ajkaink egymástól.
Kezei a derekamról egyre lejjebb a combomra csúsztak, mire jóleső borzongás futott végig rajtam.
Ebben a pillanatban mintha egy vészcsengő szólalt volna meg az agyamban, ami arra figyelmeztet, hogy bármennyire is tökéletes ez a pillanat abba kell hagyni.
Megszakítva a csókot, bár nehezemre esett, de eltoltam magamtól Edwardot, akinek karjai még mindig bilincsként tartottak fogva.
-Mi a baj? kérdezte
-Nekünk ezt nem szabad.
-Bármennyire is utálom felemlegetni, de barátnőd a földszinten van.
Elfordultam tőle, mivel ha továbbra is a szemébe nézek, nem leszek képes józanul gondolkodni.
-Nézz rám - kérte.
-Mond hogy te nem akarod.
A szemébe néztem, ami nagy hiba volt, mert egyetlen szót se bírtam kinyögni.
Ajkait ismét az enyémre nyomta, de most sokkal lágyabban, gyengédebben csókolt meg.
Ezt a csókot ő szakította meg, és kissé morcos képet vágott.
Nem tudtam mi lehet az oka, de szerettem volna megtudni.
Bekapcsoltam a pajzsom alá vonva Edwardot, hogy halhassam az ő és a nappaliban ülők gondolatait.
Rá is jöttem rögtön mire fel ez a morcos kifejezés.
Tanya pillanatokon belül, elindul fel a lépcsőn.
Nekem se kellett több, nagyon nehezen de eltoltam magamtól őt, kiszabadulva az öleléséből az ajtó felé vettem az irányt, de mielőtt kiléptem volna visszafordultam hozzá.
-Ez az utolsó - jelentettem ki, de nem tudta mire gondolok, míg vissza nem léptem elé, és egy gyors, de közben egy gyengéd csókot nyomtam az ajkaira, és már ott sem voltam.
A lépcsőhöz érve Tanya épp akkor ért fel, és egyenest Edward szobája felé vette az irányt.
-Épp időben - gondoltam magamban.
Csatlakoztam a többiekhez, és nemsokkal később Tanya is visszajött, de hála az égnek Edward nélkül, aminek most nagyon örültem.
Gondolataimba mélyedve idéztem fel minden pillanatát az előbbi csókunknak, és ahogy a karjaiban tartott.
Semmi másra sem vágyom, csak hogy ez örökre így lehetne.
-Elkalandoztál? - hozott vissza a jelenbe Emmett.
-Nem, figyelek - feleltem neki, persze fogalmam sincs mi volt a téma.
Így telt az éjszaka további része, erősen kellett koncentrálnom, hogy ne az Edward-al töltött pillanatokra gondoljak állandóan, mielőtt fel nem tűnik valakinek.
Jazz persze érezhette, mert egész este gyanakodva figyelt.
Edward-al nem futottam össze azóta, reggel se mikor indulni akartam, és egyelőre jobb is ez így.
Elköszöntem mindenkitől, megköszöntem még egyszer Esme-nek a tegnapi csodás napot, aki megígértette velem hogy amikor csak tudok átjövök hozzájuk.
Alice jött oda hozzám és kísért ki a kocsihoz.
-Tudom hogy van valami, el kell mondanod - jelentette ki.
-Mi az nem láttál semmit?
-Tudtam. El kell mesélned - kérlelte.
-Oké, de nem most - válaszoltam neki.
-Rendben, - sóhajtott lemondóan.
-Suli után egy vásárlás?
-Mondhatok erre nemet? - kérdeztem, sejtve a válaszát.
-NEM. - jelentett ki határozottan.
-Legyen. A suliban találkozunk - mondtam, és megöleltem köszönés képpen.
Kocsiba szálltam és haza indultam átöltözni aztán irány a suli.
Hihetetlen de mióta ismerem Cullenékat, egy napom sem telt esemény mentesen, és ez alól a mai sem lesz kivétel.