BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. augusztus 28., szombat

30.fejezet

Sziasztok! Bocs a késésért, de most értem haza. Itt is a következő fejezet, és köszönöm a komikat az előzőhöz, amiket persze ide is várok. Tudjátok min. 15. Ja és ebben is lesz egy kis +18!!! Jó olvasást. Pussz.


30.fejezet

/Bella/

Mikor Edwardal hazaértünk, Nessa meg aludt, csak Emmett és Rose voltak a nappaliban.
-Na milyen volt az éjszaka meséljetek - mondta rögtön Emmett ahogy beléptünk az ajtón.
-Csak szeretnéd - mondtam neki.
-De még mennyire, hogy szeretném. Fogadjunk, hogy pancsikálni voltatok igaz? Bár ha jól sejtem akkor nem csak fürdés volt mi?
-Emmett fejezd be a képzelgést - dörrent rá Edward a ház humoristájára.
-Miért hagyjátok ki a kisebbet mindenből? - kérdezte durcásan.
-Nessa?
-Rögtön felébred és keresni fog téged - válaszolta a kérdésemre Alice, aki Jazzel jött le a lépcsőn.
-Felmegyek hozzá - mondtam Edwardnak, egy csókot váltottunk és az emeletre mentem.
Épp, hogy beléptem a lányunk szobájába Nessa ébredezni kezdett.
-Szia kincsem - ültem mellé az ágyára.
-Szia mami - köszönt, majd az ölembe mászott és egy puszit kaptam tőle.
-Apu?
-A nappaliban kicsim, felöltözünk és lemegyünk hozzá rendben?
-Igen - válaszolta.
A gardróbjába mentünk ahol ő már tudta is mit szeretne felvenni.
Nem hiába, hisz két vásárlás és ruha mániás nénikéje van.
Felöltöztettem, megfésültem a szép haját, majd a karomba vettem és a lépcső felé indultunk.
Leérve Edward rögtön előttünk termett, Nessa pedig felé nyújtózott.
Edward átvette őt tőlem.
-Szia apu.
-Szia tündérem, hogy aludtál?
-Jól - felelte neki a csöpp kis tündér egy puszi kíséretében.
-Reggeli?
-Igen, nagyon éhes vagyok - válaszolta Nessa.
-Gyere kicsim, a nagyi már készíti neked a reggelit - mondta Rose és Nessával a konyhába mentek.
-Végre már csak ma van suli, már annyira unom - panaszkodott Emmett.
-Bizony, és holnapután végre karácsony, már alig várom - mondta lelkesen Alice.
-Azt érzem kicsim - mondta Jazz miközben megölelte Alicet.
Míg Vanessa reggelizett mi is lezuhanyoztunk és átöltöztünk, majd indulásra készen voltunk, hogy a suliba menjünk.
-Már mentek is mami? - kérdezte Nessa mikor már Carlisleal jött vissza a konyhából.
-Igen kicsim,de sietünk haza - válaszoltam neki.
-Jó, addig a nagypapi azt mondta játszik velem.
-Igen? - kérdeztem vissza.
-Ma nem kell bemennem a kórházba így addig míg nem jöttök én szórakoztatom a kis unokám - mondta Carlisle egy büszke mosollyal az arcán.
-Ez jól hangzik, mulassatok jól - mondta Alice, majd miután elköszöntünk Nessától útban voltunk az iskolába.
-Bella nem felejtetted el a programunk suli után ugye? - kérdezte drága barátnőm.
-Nem, persze és köszi, hogy segítesz.
-Nincs mit, tudod, hogy bármikor - felelte mosolyogva.
A suliban ma is mindent ugyanolyan volt mint máskor.
Leszámítva, hogy Edward végül csak elintézte, hogy közösek legyenek az óráink,így minden órámon élvezhettem a társaságát.
Még mindig irigykedve nézett rám minden lány, amiért ez a "félisten" ahogy mindenki hívja csak az enyém.
Ebédnél ma már a családommal ültem, Edward legnagyobb örömére.
Persze csak a látszat kedvéért vettünk magunkhoz némi ételt, de nem nyúltunk hozzá.
Egész végig a világ legjobb helyén lehettem, szerelmem ölelő karjaiban.
A suli vége után mivel Alice direkt külön kocsival jött, elköszöntem a többiektől és Edwardtól is, majd Alice-el egyenest a pláza felé igyekeztünk.
-Láttad mit veszek Edwardnak? Egyszerűen fogalmam sincs, hisz mindene megvan - mondtam.
-Hát igazság szerint lenne egy ötletem - villantott fel Alice egy 1000 wattos mosolyt.
-Na mesélj.
-Azt tudod, hogy Edward zongorázik - mondta.
-Igen, de mi köze ennek az egészhez? Zongoránk már van - mondtam.
-Megvárod még végigmondom? - kérdezte.
-Bocs, mond.
-Szóval, azt tudod hogy Edward játszik zongorán, de azt még nem, hogy gitáron is - mondta.
-Micsoda? Ezt még sosem mondta.
-Igen, ezt még nagyon a többiek sem tudják. Egyszer még nagyon régen egy hangszerboltban láttam őt kipróbálni egyet, de aztán annyiban is maradt a dolog, bár nem értem miért nincs még neki hisz gitáron is csodásan játszik.
-És ha vennél neki egyet, játszhatnak neked rajta amikor.......
-Amikor???
-Hupsz, majdnem elszóltam magam - kapott a szája elé.
-Ne már Alice mond el létszi....
-Nem lehet, bocsi.
-Köze van a múltkori látomásodhoz?
-Talán???
-Nem mondod el igaz?
-Ne haragudj nem lehet, Edward kitekerné a nyakam, de hamarosan megtudod miről van szó - mondta.
Miután megérkeztünk nem is firtattam tovább a dolgot, mert tudtam, hogy úgyse szedem ki Aliceből.
Kivételesen megbeszéltük Alice-el, hogy egy ruha üzletbe sem nézünk, be mert sietni akarok haza a lányomhoz.
Rögtön egy hangszerboltba vettük az irányt.
Alice-el és az eladóval, mivel én nem értek a hangszerekhez kiválasztottunk egy szép gitárt amit meg is vettem szerelmemnek.
Bárcsak minden vásárlás ilyen gyorsan menne - gondoltam magamban.
Miután beszereztük szerelmem ajándékát útban hazafelé volt kérésem barátnőm felé.
-Eltudod titkolni Edward elől? Nem akarom, hogy lássa mit kap tőlem.
-Persze, ne aggódj - kacsintott rám Alice.
Végre hazaértünk.
Rögtön ahogy beléptünk megláttam Nessát a nappaliban Emmettel, akit rögtön faképnél hagyott amint meglátott és hozzám rohant.
-De jó, hogy itt vagy mami, hiányoztál.
-Te is angyalom.
-Hol voltatok? - kérdezte Nessa miközben azt néztem, hogy Edward nincs a nappaliban.
-Apunak vettünk ajándékot, de ne áruld el neki rendben?
-Jó - felelte.
-És apu merre van?
-Felment lezuhanyozni - válaszolta Rose.
-Visszamész Emmett bácsihoz, rögtön jövök kicsim.
Nessa Ememtthez ment és Jazzal együtt játszottak a lányommal.
Persze Em most sem bírta ki, hogy meg ne szólaljon.
-Mész segíteni Edynek fürödni?
-Inkább a lányomra figyelj - morogtam rá, mikor tudja, nagyon jól, hogy nem szeretem az ilyesfajta megjegyzéseit, főleg Nessa előtt.
Felmentem az emeletre egyenest a szobánkba.
Nem bírtam ki és utána ment a fürdőbe.
Belépve megpillantottam szerelmem tökéletes testét amint a zuhanyzóban állt háttal nekem.
Így elnézve őt, képtelen voltam bírni magammal.
Pillanatok alatt szabadultam meg a ruháimtól, majd beléptem mögé és hátulról átkaroltam.
Azzal az imádott csibészes mosollyal az arcán fordult felém és zárt a karjaiba.
-Végre itt vagy, annyira hiányoztál - suttogtam a fülembe, miközben hideg ajkai a nyakam hintették be csókjaival.
-Te is nekem - válaszoltam.
Szenvedélyesen kezdtük csókolni egymást, miközben puha kezei a derekam simogatták, majd célt találva a lábam közt, ujjait belém csúsztatta.
Kéjes sikoly hagyta el a szám amint megéreztem magamban.
Egyre jobban gyötört ujjaival, miközben szüntelenül egymás ajkait faltuk.
Ujjai által okozott gyönyörök hamar utolértek.
Én sem késlekedtem, kezembe vettem meredező vágyát és simogatni kezdtem.
Kezeim helyét később ajkam és nyelvem vette át, és azzal kényeztettem őt.
Szerelmem eközben szüntelenül férfias morgásaival adta tudtomra, hogy élvezi amit csinálok.
Ahogy megérezte nedveit a számban, éreztem testét megremegni.
Edward magához rántott, fenekemnél fogva emelt fel, majd merev szervét végre magamban érezhettem.
Lábaim a dereka köré kulcsoltam, majd egyszerre nyögtünk fel ahogy testünk egyé vált.
Fenekemnél fogva ösztönzött egyre hevesebb mozgásra miközben tovább faltuk egymás ajkait, annak reményében hogy megpróbáljuk elnyomni élvezetünk hangjait.
Ami nem nagyon sikerült, mikor utolért minket a gyönyör hangos sikoly hagyta el mindkettőnk száját.
-Szeretlek - mondta Edward, majd kicsúszott belőlem és talpra állított.
-Én is téged - viszonoztam a vallomását.
Miután ajkaink nagy nehezen elváltak egymástól, megmosdattuk egymást majd ideje volt kimászni a zuhany alól.
Megszárítkoztunk, felöltöztünk, majd elég kielégülten indultunk vissza a nappaliba.
Tudtam, hogy a többiek is nagyjából hallottak mindent ezért kissé zavarban is voltam, bár Edward megnyugtatott hogy semmi okom erre.
Az este további részében többnyire Emmett megjegyzéseit hallgattuk, persze csak ha Nessa nem volt a közelben.
A másnap gyorsan eltelt, és végre eljött a karácsony napja is, aminek a reggelén Nessa legnagyobb örömére hatalmas pelyhekben hullott a hó, mi pedig mind az esti ajándékozásra készültünk.
És végre alig vártam, hogy megtudjam mi volt Alice múltkori látomása amit Edwardal annyira titkoltak előlem.

2010. augusztus 24., kedd

Új blog!

Úgy tűnik ma nem bírtam magammal, és kipattant a fejemből egy új sztori, ami nemtudom milyen lett, majd ti eldöntitek. Nézzetek be az új RobSten-es sztorival foglalkozó blogomra. :)

http://robsten-sweetsensations.blogspot.com/

29.fejezet

Sziasztok! Nos csak azért mert olyan jó szívem van, kicsit hamarabb kapjátok a fejlit, és a komi szám se volt meg :(. Remélem tetszeni fog, lesz benne egy kis +18!!!!!! Aztán tessék komizni, tudom, hogy kis gonosz vagyok, de ilyenkor több százan vagytok ha új fejli van, amiért hatalmas cuppanós nektek :), így nem hiszem hogy gondot jelentene az a 15 komi!! Bizony 15!!!!! Ennyit kérek szépen a kövi fejlihez, ha ez megvan pénteken kapjátok. Tudom gonoszka vagyok de ez van. Ha csak néhány szót is, nekem az is sokat jelent. Pussz nektek! (L)


29.fejezet

/Bella szemszög/

Mintha minden ellenünk lenne, most az idő is, ami vészesen lassan akart eltelni.
Mivel sajnos csak egy-két órám volt közös Edwarddal, alig vártam, hogy a többinek vége legyen, hogy ismét vele lehessek.
De ő azzal nyugtatott, hogy elintézi, hogy minden óránk közös legyen.
Nagyjából el tudom képzelni, hogy ezt ő, hogy képzelte.
Elég, ha csak ránéz valakire és elkápráztatja.
Edward legnagyobb és persze az én bánatomra is az ebédszünetet az ember barátaimmal töltöttem, mondván ők, hogy mostanság nagyon elhanyagoltam őket.
Így velük ültem ebédnél, de persze nem volt olyan pillanat, hogy ne pillantottam volna az én Edwardomra.
Jenny és Pete, mint mindig szinte egész idő alatt egymást falták, megjegyzem én is szívesebben tettem volna ezt Edwarddal.
Gabriella, Jesse és Nick pedig velem beszélgettek.
Persze a téma rögtön Cullenék lettek, főleg Edward, és az, hogy együtt vagyunk.
Nick is róla faggatott, és meg is jegyezte, hogy mivel Edward barátnője vagyok, így gondolja, hogy nem lesz semmi abból, hogy vele menjek az év végi bálra.
Hát ezzel kapcsolatban igaza volt.
Nem tudom Aliceék akarnak-e egyáltalán menni, de mivel már jó ideje ruhát is vettünk, és gondolván Alicere, sejtem, hogy ezt mi sem fogjuk kihagyni.
És a fiúk nagy bánatára a másik téma az új diák volt.
Sokat még nem tudtak róla, csak annyit, hogy ha minden igaz egy gazdag és piszkosul jóképű srác jön a suliba valamikor karácsony után.
Jenny és Gabriella mesélték, hogy látták őt mikor beiratkozott, de nem tudták megmondani miért, kissé furának találták őt, ahogy mondták, kinézetre hasonlít Cullenékhoz, na és persze hozzám.
Erre egy pillanatra ledöbbentem.
Lehetséges, hogy egy vámpír az új diáksrác?
És, ha igen akkor mit akarhat itt?
Miközben a többiek beszélgettek, ezen töprengtem, és alig vártam, hogy vége legyen a sulinak és beszélhessek Edwardékkal.
Az utolsó órám után szinte rohantam, persze csak emberi tempóban Edward kocsijához, ahol ő már várt rám.
Rögtön a nyakába vetettem magam és megcsókoltam.
Csókunk egyre szenvedélyesebb lett, mikor torokköszörülésre lettünk figyelmesek.
Persze Emmett.
Ki más lehetne?
- Na mi az fiatalok? Még néhány órát sem bírtok egymás nélkül? - kérdezte Emmett.
- Te kibírnád Rose nélkül? - kérdezett vissza Edward.
- Ki én - mondta határozottan.
- Ebben én nem lennék olyan biztos - szólalt meg Rose, mire mind nevetni kezdtünk, és időközben csatlakozott hozzánk Jazz és Alice.
Rögtön meg is kérdeztem, mit tudnak az új diákról, de Alice nem látott semmit, amit kissé mind furcsálltunk.
Eldöntöttünk, hogy úgysem tudunk mást tenni, mint kivárni, hogy megismerhessük a titokzatos új diákot.
Mind kocsiba szálltunk és el is indultunk haza, ugyanis már alig vártam, vártuk, hogy láthassuk Nessát.
Pillanatok alatt otthon is voltunk, Esme pedig már Nessával a karjában várt bennünket a ház előtt.
Épp, hogy megállt a kocsi már ugrottam is ki és karjaimba kaptam az én kis hercegnőm.
- Végre mami, már hiányoztatok - mondta Nessa.
- Te is nekünk tündérem - szólalt meg mellőlem Edward.
- Szia apu - köszönt Nessa az apukájának aki átvette tőlem.
Nessa sorra megölelte és megpuszilta a többieket és most Jazz volt az, aki a nyakába vette őt és indultunk be a házba.
- Szóval engem már nem is szeretsz? - szólalt meg Em durcás arccal, mikor látta Nessát, hogy Jazz nyakába mászott.
-Ki mit érdemel tesó - szólt oda Jazz Emmettnek.
A nappaliban leültünk mind, mikor Jazz letette Nessát, aki rögtön a lökött Emmett bácsikájához ment.
- Dehogynem szeretlek Emmett bácsi - állt elé a kislányunk tündérien.
- Elhiszem, de csak, ha kapok egy puszit.
Erre Nessának sem kellett több, Em ölébe fészkelte magát és egy hatalmas puszit adott neki.
- Na, így jó - szólalt meg Em vigyorogva.
Nessa már ebédelt, így Jazzel és Emmel felmentek játszani, míg Carlisle meg nem érkezik, hogy elinduljunk vásárolni.
Addig mi a lányokkal és én Edward karjaiban, beszélgettünk.
Nem sokkal később Carlisle is hazaért.
Alicet persze innentől már le sem lehetett lőni, rögtön ment Nessáért, hogy felöltöztesse, és már indulunk is a garázs felé.
Ilyenkor szoktam arra gondolni, hogy előttünk az örökké valóság, hova kell nekünk ennyire sietni?
De Alice már csak Alice.
Na és persze ilyenkor Rosezal sem lehet bírni, ha vásárlásról van szó.
Sőt a legnagyobb bánatomra, egy két közös vásárlás után már Nessa is ugyanolyan lelkes, mint a nénikéi.
Carlisle, Esme, Rose és Em mentek Carlisle Mercijével, míg Jazz, Alice, Nessa, Edward és én a Volvoval.
Én Edward mellett ültem elöl, míg Nessa hátul kényelmesen befészkelte magát Jasper és Alice közé.
Megérkezvén a plázába Alice rögtön adta az utasításukat.
Mivel ez egy amolyan karácsonyi bevásárlás, többnyire mindenki a párjával ment, és egymásnak vettünk ajándékokat.
Esme Carlisleal, Jasper Aliceel, Emmett Roseal, mi pedig hármasban.
Mindenkinek igyekeztünk ajándékot választani.
És mivel Nessát mindenki kényeztette, most is az én karomban utazott, míg Edward a csomagokat cipelte.
Volt egy olyan érzésem, hogy mi végeztünk a leggyorsabban a vásárlással.
Könnyű is volt, hiszen a drága szerelmem gondolatolvasó.
Na, igen Alicenek volt a legnehezebb választani, hiszen ő úgyis látja mit fog kapni.
Mindenkinek vettünk valamit, kivéve Nessának.
És persze én se tudtam még semmit venni Edwardnak.
Eldöntöttem, hogy mivel még van néhány nap karácsonyig, egyik délután Aliceszel eljövök és veszek neki valamit.
Carlislera és Esmere egy antik bútorboltban akadtunk rá és megkértük őket, hogy vigyázzanak egy kicsit Nessára míg veszünk neki ajándékot.
Persze kap sok-sok játékot, de mi valami mást szerettünk volna neki.
Mint kiderült Edwarddal ugyanarra gondoltunk és egy ékszerbolt felé vettük az irányt.
Belépve az eladónő egyből felismerte Edwardot és úgy éreztem, mintha engem is ismerne.
De amint rámutatott a nyakláncomra, amit még Edwardtól kaptam, rájöttem, hogy itt vásárolta.
Elmondtuk az eladónőnek, mit szeretnénk és mutatott is néhány csodás darabot.
Egy gyönyörű aranyláncot választottunk Nessának egy csodás szív alakú medállal, amibe fényképet lehet tenni.
Megbeszéltük Edwarddal, hogy egy képet teszünk bele hármunkról.
Szépen becsomagoltattuk és kifizettünk, majd elköszönve elindultunk megkeresni a családtagjainkat.
A szüleinkre és Nessára és cukrászda előtt leltünk rá, ahol Nessa épp egy sütit majszolt.
Nessa megette a sütijét és mivel Esmeék is megvettek mindent, megkerestük a többieket.
Emmettre és Jazzre egy butik előtti padon találtunk rá, egy csomó ruhásszatyor kíséretében.
Rose és Alice persze ruhákat próbáltak.
- Nem mész be hozzájuk? - kérdezte tőlem Emmett.
- Eszemben sincs, akkor az életben nem jövünk ki onnan - válaszoltam.
- Szerintem ez nélküled is eltart addig - mondta Jazz.
- De van egy ötletem, Nessa bogaram gyere ide Emmett bácsihoz - szólt Em Nessának aki rögtön ment a bácsikájához.
Érdeklődve figyeltük, vajon mire készül Emmett.
Edward rögtön nevetésben tört ki.
Persze Emmett és az ő gondolatai.
Súgott valamit Nessanak, amit persze mi is hallottunk, és nevetni kezdtünk.
Nessa bement a butikba, hogy végrehajtsa Emmett kérését.
Emmett rávette, hogy mondja Roseéknek hogy mennyire fáradt és álmos, hogy induljunk végre, mondván, hogy a kislánynak úgysem mondanak nemet.
Ebben igaza volt.
Nem sokkal később a lányok ki is jöttek a butikból.
Alicenél a rengeteg ruhás tasak, Rose pedig Nessát fogta a karjában aki "láthatólag" nagyon fáradt volt.
Ahogy kiértek a fiúk, felemelkedtek a padról, fogták a csomagokat és a parkoló felé indultunk, de előtte még Nessa és Emmett egymásra kacsintottak.
Hihetetlen ez az Emmett, mikre nem veszi rá a lányom.
Még a végén elrontja őt - gondoltam magamban.
Csak Roseék meg ne tudják, különben Emmettnek annyi.
Telepakoltuk az autókat a csomagokkal és nem sokkal később már a Cullen garázsban voltunk.
A fiúk kapták a megtisztelést, hogy mindent behordjanak.
A vásárlással jól elment az idő, így míg Nessát Edwarddal megfürdettük, addig Esme vacsorát készített neki.
Vacsi után még egy kicsit velünk maradt a nappaliban.
Közben Alice mesélt, hogy milyenre tervezi a karácsonyt.
Attól, hogy mi vámpírok vagyunk, nekünk is lesz karácsonyfánk meg minden ilyesmi.
Nessa ennek nagyon örült és már alig várta.
Hisz ő az eddigi karácsonyait az árvaházban töltötte.
Ez lesz az első karácsonya a családjával, és mi azt akarjuk, hogy tökéletes legyen.
Ebben mind egyetértettünk.
Mint minden este, most is Edwarddal közösen fektettünk le Nessát, aki, mint mindig, gyorsan álomba merült.
Jazz és Alice a szobájukba vonultak, csak Esmeék és Roseék voltak lent.
Edward és én úgy döntöttünk, elmegyünk vadászni.
Épp, hogy kijöttünk lányunktól, Alice lépett ki a szobája ajtaján és Edward kezébe nyomott egy táskát, amit Edward megköszönt neki, de fogalmam se volt, mi van benne.
- Ja és Bella holnap elmegyünk ketten vásárolni - tette hozzá.
Persze, látta, hogy mit akarok kérni tőle.
- Kösz Alice - mondtam neki, majd visszament a szobájukba.
- Jó vadászatot - szólalt meg Em, mielőtt elindultunk.
Épp, hogy kiléptünk az ajtón Edwardhoz fordultam.
- Mi van benne? - kérdeztem.
- Hamarosan megtudod - jött a válasza.
- Köze van Alice múltkori látomásához? - kérdeztem ismét.
- Nincs, az valami másról szólt - mondta, de többet nem tudtam kiszedni belőle.
- És te mit akarsz holnap Aliceszel? - kérdezte tőlem.
- Semmit.
- Na, mondd el! - kérte.
- Ha te elmondod, mit látott Alice.
- Majd megtudod - mondta.
- Oké, akkor én is csak ennyit mondhatok neked. Majd megtudod. - válaszoltam neki.
A következő pillanatban csak azt vettem észre, hogy a karjaiba kap és futni kezd velem.
Meg se kérdeztem, miért vett fel, a múltkor mondta, hogy szeret a karjaiban tartani.
Ami azt illeti én is imádok a karjaiban lenni és hozzábújni.
Nem sokkal később, ahogy megálltunk és letett a földre, a kis patakunknál találtam magam.
Elég sötét volt már, de mivel a látásunk sötétben is kitűnő, ez nem zavart.
- Csukd be a szemed - kérte Edward, mire így tettem.
Néhány pillanatig tartott akármit is csinálhatott, majd hűvös karjait hátulról a derekam köré fonta.
- Kinyithatod.
Kinyitottam a szemem és alig akartam elhinni, amit láttam.
A kis patakunk partján álltam, ami mivel sötét volt mindenütt, gyertyák fénye tette romantikussá a helyet.
- Ez gyönyörű - böktem ki nagy nehezen a meghatottságtól.
- Gondoltam mi is fürödhetnénk egyet - súgta a fülembe, mire hideg lehelete a nyakam csiklandozta.
- Jól hangzik - fordultam felé, karjaim a nyaka köré fontam és megcsókoltam.
Nyelvünk érzéki táncot lejtett, miközben bozontos hajába túrva próbáltam még közelebb húzni őt magamhoz.
Csókunk meg nem szakítva szabadítottuk meg egymást a ruháinktól és mentünk a vízbe.
Hideg testünkhöz képest, tényleg kellemesen meleg volt a víz.
A vízben is, Edward a karjaiba vont és vérforraló csókban egyesültünk.
Míg karjaim a nyaka köré, lábam a dereka köré kulcsoltam.
Meztelenek lévén rögtön megéreztem lábaim közt lüktető férfiasságát.
Ajkát elszakította az enyémtől és a nyakam hintette be gyengéd csókjaival, miközben kezeivel melleim kényeztette.
Én sem tétlenkedtem.
Testünk közé nyúlva kezembe vettem merev szervét és simogatni kezdtem, mire szerelmem torkából egyre hangosabb morgásokat hallottam.
Elengedve melleim kezét a víz alatt a lábam közé csúsztatva megéreztem ujjait amint belém siklanak és nőiességem kényeztetik.
Mindketten egyszerre értük el a megsemmisítő orgazmust, majd Edward ujjait kihúzta belőlem, hogy ujjai helyét valami más vegye át.
Nem kellett soká várnom, megéreztem magamba csusszanó férfiasságát és mindketten egyszerre nyögtünk fel a kéjes érzéstől.
Miközben egyre gyorsabban mozogtunk, szerelmem jéghideg nyelvével melleim kényeztette, amitől egyre hangosabb sóhajok szakadtak fel belőlem.
Közben néha egy-egy szenvedélyes csókot váltottunk.
Én előbb érkeztem meg a gyönyör kapujába, de pár lökéssel később szerelmem is követett.
Tovább ölelve egymást próbáltunk lehiggadni kissé, bár szerelmem vágya hamar újraéledt, de az éjszaka további részében hol a vízben, hol a parton szerettük tovább egymást.
Reggel szerelmem karjaiban fekve immár felöltözve gondoltam vissza erre a csodás éjszakára.
- Szeretlek - mondtam ki Edwardnak.
- Én is szeretlek - válaszolta egy észveszejtő csók kíséretében.
- Bármennyire is imádok itt lenni veled ideje mennünk - mondta.
És sajnos igaza volt.
Mivel ma még suli van, és Nessa is hamarosan felébred.
De ezt a mai napot csak kibírjuk még az iskolában és utána jön egy kis szünet az ünnepekre.
Edward összeszedte az éjszaka elégett gyertyákat majd ismét a karjaiba kapva futott velem a ház felé.

15 komit! :)

2010. augusztus 23., hétfő

Egy díj!

Egy újabb díjat kaptam Miaa-tól, amit nagyon köszönök neked babám! (L) Köszi a dicséretet is. Nem gondoltam volna az elején mikor megírtam az első fejlit, hogy tetszeni fog nektek, de azóta nagyon sokan olvastok, amiért hatalmas köszönet nektek. Köszi még egyszer mindenkinek és neked is Miaa-m! (L)

Nem mellesleg Miaa is írt egy nagyon klassz RobSten sztorit, ha van kedvetek sassoljátok meg : http://www.robsten-diaries.blogspot.com/

2010. augusztus 21., szombat

Új kinézet és Smiley-k!

Mint látjátok ismét nem bírtam magammal és egy új kinézetet tettem fel. Remélem nektek is tetszik. Valamit ha a chatbe írtok a chatbe klassz új SMILEY-kat tettem fel. Használjátok őket ha írtok! :) És még mindig várom a komikat a tegnapi fejlihez. Pussz

2010. augusztus 20., péntek

28.fejezet

Sziasztok! No itt is a fejli. Igaz nem holnap, hanem most gyorsan befejeztem. Lehet, hogy rövidebb mint szokott lenni, ezért bocsi. Ismét egy kis happys részek jönnek, mielőtt ismét jönne a már nagyobb bonyodalom, amiért előre is bocsi. De addig még van egy kicsit, és élvezzétek a happyt. Jó olvasgatást, és tudjátok várom a komikat. Pussz


28.fejezet

/Bella szemszög/

Emberi tempóban sem tartott sokáig, és már a mi kis vízesésüknél voltunk.
Ahogy megérkeztünk rögtön eszembe jutott az utolsó alkalom amikor itt jártunk.
Még a gondolatába is belepirultam volna ha tudok.
Ilyenkor adok hálát az égnek, hogy nem Emmett a gondolatolvasó.
Azt hiszem akkor lennénk csak bajban.
De mint mindig most sem bírta ki, hogy ne szólaljon meg.
-Szóval kaja helyett ide jártok huncutkodni? - nézett felénk Emmett.
-Mit csinálnak anyáék? - kérdezte rögtön Nessa.
-Ne is figyelj a lökött bácsikádra - mondta Vanessának Rose és elvitte a lányunk megnézni közelebbről a vízesést, de előtt Emmett kapott egy nyakonvágást.
-Aú cica ezt most miért?
-Ezt megérdemelted. Legalább ne a kislány előtt - teremtette le őt Alice mire hálás pillantást küldtem felé.
Tudtok, hogy Emmett már csak ilyen, de a perverz megjegyzéseit legalább ne Nessa előtt vetné be.
Esme rengeteg ennivalót hozott, pedig csak Nessa eszik, de ő sem olyan sokat, egy egész hadseregnek elég lenne.
Mind leültünk a fűbe, én Edward ölébe ültem, közben vetettem egy pillantást a drága Tanyara, aki ha egy pillantással ölni tudna már rég nem élnék.
Edward sajnos a gondolatait is hallja, még szerencse, hogy én kitudom kapcsolni.
Carlilse a Denalikkal beszélgetett, Alice Jasperrel volt elfoglalva, Esme pedig odajött hozzánk, míg Rose Nessivel volt.
-Nessa már most nagyon élvezi - mondta Esme.
-Örülök, hogy megbeszéltetek mindent, és hogy ilyen boldogok vagytok együtt - tette hozzá.
-Köszi anya - feleltük neki Edwardal, ami nagyon meghatotta.
-Ugye milyen szép mami? - kérdezte Nessa miközben hozzánk rohant.
Kicsit arrébb ültem Edward öléből és Vanessa fészkelte magát az apja ölébe.
-Bizony kicsim.
-Alice néni adott rám fürdőruhát azt mondta fürödhetek - mondta mosolyogva.
Ezen csodálkoztam hisz tél van és elvileg hideg a víz, de mi ezt sosem néztük meg közelebbről, de Alice elmondta, hogy ez nem csak egy egyszerű patakvíz, hanem valami forrásvíz szerűség, így télen is elég meleg a vize.
Ez megnyugtatott, így Nessa sem fázik meg, és most télhez képest elég jó idő volt.
Bár Alice azt is megjósolta, hogy hamarosan sokkal hidegebb lesz,így jó időpontot választottunk.
-Ki beszélt itt fürdésről? - fülelt Emmett.
-Éééén - nevetett fel Nessa.
-Akkor hajrá kicsilány - mondta Em és pillanatokon belül olyan látvány tárult elém amit inkább meghagynánk Rosenak - gondoltam mosolyogva ahogy megláttam Emmettet egy szál boxerre vetkőzni és Nessát a karjába véve elindultak a vízbe.
Em a karjában vitte Nessát, néha csodáskozok, hogy nem kérdez rá miért ilyen kemény és hideg a bőrünk.
De egyszer úgy is megtudja az igazat rólunk - gondoltam magamban.
-Hát ritka pillanat ezt meg kell örökíteni - mondta Alice aki előkapott egy fényképezőgépet és képeket csinált a vízben pancsoló Nessáról és a család nagy mackójáról.
De nem csak róluk készültek képek hanem mindannyiunkról.
Engem és Edwardot is sikerült lencsevégre kapni, pont mikor szerelmem megcsókolt.
Visszamásztam Edward ölébe és boldogan figyeltük Nessa mennyire élvezi a pancsolást Emmettel.
-Szeretlek - suttogta egyszer csak a fülembe Edward.
-Én is szeretlek - válaszoltam és megcsókoltam.
Em és Nessa fürödtek még egy kicsit, de nem akartuk hogy Nessa megfázzon így kijöttek.
-Máskor is jövünk még fürdeni Emmett bácsi?
-Persze kicsilány, ha apádék nem majd Emmett bácsi elhoz ide jó lesz?
-Jóó - felelte boldogan Nessa és egy puszit nyomott Emmett arcára.
Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen csöpp kislány ennyi boldogságot hoz a családunkba.
Alice megtörölte és felöltöztette Vanessát, majd Esme megetette.
Miután jól lakott a mi kis tündérünk Edward elfeküdt a fűben, Nessa pedig hozzábújt.
Gyönyörködve néztem a két legfontosabb személyt az életemben akikért bármit megadnék.
Ránéztem a többiekre akik szintén mosolyogva figyeltek bennünket.
Miután Nessa felkelt Edward öléből és kezdett késő lenni ideje volt elindulni haza.
Míg egymás mellett feküdtünk a parton, többször Tanya pillantottam, aki elég mérgesen méregetett minket.
Nessa ismét boldogan utazott Emmett nyakában, míg mi Edwardal kézen fogva lépkedtünk vissza ház felé.
Már láttuk a házat mikor a pillantásom ismét a vörös démonra tévedt, és nem bírtam a kíváncsiságommal és belehallgattam a gondolataiba, de közben Alice is nagyon nézett maga elé, amiből sejtettem, hogy látomása van.
"Sajnos az első kísérlet nem sikerült, és még mindig ezzel a nővel van, és itt ez a kis poronyty is, valahogy először őt kell eltennem az útból" - gondolta Tanya.
Ezeket hallgatva nekem se kellett több és közben megérkeztünk a házhoz.
Emmett vidd fel Nessát most - szóltam neki és látta ő is rajtam, hogy valami nincs rendben így rögtön eltűntek a házba Nessával.
-Kicsim mi a baj? - kérdezte Edward.
-Te nem hallottad?
-Mit? Alice látomására figyeltem amit titkolni akar előlem.
Tehát ő annyira el volt foglalva Aliceel hogy nem hallotta.
De lehet, hogy jobb is, mert nemtudom mi lett volna ha ő hallja meg ennek az átkozott nőnek a gondolatait.
Miután biztos voltam benne, hogy Nessa nem lát semmit, elléptem Edward mellől.
Pillanatok alatt Tanya előtt termettem és akkorát rúgtam rajta, hogy jó sokat repült egyenest az erdőbe, kidöntve néhány fát.
Nem haboztam és nem figyeltem a körülöttem értetlenkedő tekintetekre sem, csak utánaeredtem és rávetettem magam.
Ő is tud a képességemről és közben rájött, hogy miért is estem neki, de ő sem tétlenkedett viszonozni azt amit tőlem kap.
A földön fetrengve téptük egymást, mikor egyszer csak éreztem Edward karjait magamon, hogy leszed Tanyaról, Carlisleék pedig Tanyat vitték odébb.
-Mi a fene történt? - kérdezte hitetlenkedve Carlilse.
Elmondtam nekik szóról szóra mit ennek a némbernek a gondolataiban hallottam.
Mivel Edward akkor nem figyelt, fogalma sem volt miért ugrottam neki, de így már mindent értett.
A többiek is döbbentek meredtek Tanyara.
-Hogy merészeltél még csak gondolni ilyesmire is? Ha csak egy ujjal is hozzá mersz érni a lányomhoz a saját kezemmel öllek meg - sziszegte Tanyanak Edward, akinek éj feketék lettek a szemei a dühtől.
-Te átkozott boszorkány - mondta Alice, akit Jazz fogott le, hogy ne essen ismét Tanyanak, pedig megérdemelte volna.
-Tanya, hogy gondolhattál ilyenre? - fordult felé Eleazar.
Nem gondoltam volna magamról, hogy képes leszek nekiesni valakinek, de ez már rég óta bennem van, és azok után amiket a lányomról gondolt képtelen voltam visszafogni magam.
Közben Esme és Rose is mellék jöttek megnyugtatni, ugyanis én és most már Edward is biztos nem hagytuk volna életben Tanyat ha a többiek nincsenek itt.
Tanya egész végig egy szót sem szólt csak gúnyosan mosolygott.
-Azt hiszem mindenki egyetért velem, ha azt mondom, hogy Tanya ezentúl nem számíthat a családunkra és a barátságunkra - mondta Carlisle.
-Persze hogy egyet - felelte dühösen Alice.
-Megértjük barátom, és sajnálom, hogy ez történt, nem volt jó ötlet idejönni, sajnálom - mondta Eleazar.
-Ne mondj ilyet, titeket továbbra is szívesen látunk, és remélem ez az incidens miatt nem romlik meg a barátságunk - felelte Carlisle.
-Persze, hogy nem - válaszolta most már Kate.
Tanya erre sem válaszolt, most már dühösen meredt ránk.
-Ezt még megbánjátok, te és a kis családod is - sziszegte felém, mérhetetlen gyűlölettel a szemében és a következő pillanatban elfutott az erdőbe.
Én csak örülni tudtam ennek, hogy végre elment, de az nyugtalanított amit mondott.
Ezek után még jobban félek, hogy nem fogja ennyiben hagyni,és valamit tenni fog hogy végelegyen a boldogságunknak.
-Ne félj kicsim, nem lesz semmi baj. Elment és nem jön vissza - próbált nyugtatni Edward.
Tudtam, hogy ezek után Tanya mindenre képes, de a többiek is biztosítottak róla, hogy se Venessának se senkinek nem lesz semmi baja.
Kissé megnyugodtam, főleg mikor Edward a karjaiba zárt.
Olyan jó, hogy itt van velem, ő és a lányunk azok akik megtudnak nyugtatni.
Mikor kissé mind lehiggadtunk, Eleazarék úgy gondoltál inkább mennek.
Ők rendesek és velük semmi bajon nincs, sőt őket nagyon kedvelem.
Carlilse sem bírta meggyőzni őket, hogy maradjanak még egy kicsit, így visszaérve a ház elé elköszöntünk tőlük.
Még egyszer bocsánatot kértek Tanya viselkedése miatt, mind egy puszit és egy ölelést küldtek Nessánek és elmentek.
Kissé örültem, hogy ismét csak mi leszünk, de szellemileg kissé megviselt ez a mai nap.
Igaz Edward nem mutatta, de láttam rajta is, hogy nagyon dühös attól amit Tanya tett és gondolt.
Belépve a házba Emmett jött le a lépcsőn.
-Nessa?
-A szobájában játszik - felelte Em.
-Én készítek neki vacsorát - mondta Esme és a konyhába ment.
-Én pedig felmegyek hozzá - mondta Rose.
-Mi történt odakint? - kérdezte Em.
Elmeséltük neki mi is volt odakint.
-Ne már,és pont engem hagytok ki egy jó kis bunyóból? - kérdezte morcosan.
Erre nem feleltem semmit, ugyanis még mindig rettentően mérges lettem ha eszembe jutottak a szavai, mikor a lányomra gondolt.
-Ne félj húgi, hacsak egy ujjal is hozzá akar érni valaki a mi kis tündérünkhöz miszlikbe aprítjuk - nyugtatott meg Emmett.
-Kössz Em.
-Nem gondoltam volna, hogy Tanya ilyen messzire elmegy - szólalt meg Carlisle.
-De legalább megkapta a magáét, és remélem többet nem tolja ide a képét - mondta Alice.
-Nyugi kicsim - próbálta Jazz nyugtatni a szintén elég dühös Alicet.
Közben Rose jött le a karjában Nessával és vitte vacsorázni.
Vacsi után Alice és én megfürdettük.
-A papi jön puszit adni? - kérdezte mikor az ágyába fektettem.
Megszólalni se volt időm, Edward az ajtóban termett és odajött mellénk.
-Itt is vagyok tündérem - felelte kislányunknak, akinek boldog mosoly ült ki az arcára.
Mindketten megpusziltuk és megöleltük őt majd betakargattuk, mivel tél révén elég hideg volt.
Eszembe jutva, hogy hamarosan karácsony jöttem rá, hogy még nem esett hó.
Remélem karácsonyra lesz, Nessa biztos élvezné - gondoltam magamban miközben Edward mellé állt, míg én Nessa ágyára ülve egy mesét olvastam neki, amitől hamar álomba merült.
Egy utolsó puszit adtunk neki, majd mi is a szobánkba mentünk.
Edward és én is lezuhanyoztunk és egymás karjaiba feküdtünk az ágyra.
Nem szóltunk egy szót sem, csak egymás közelségét élvezve, és néha egy egy szerelmes csókot váltva vártuk a reggelt.
A tegnapiak után kissé nyugodtabban indult a napunk.
Edward, és mivel már a Denalik sincsenek itt ma mind suliba mentünk.
Nem nagyon akartam Nessát itthon hagyni, de mindenki biztosított róla, hogy Esmevel jó kezekben lesz.
Nem attól féltem, hogy ő nem tud rá vigyázni, csak még mindig attól féltem, hogy még nem vagyunk itthon Tanya megjelenik és bántja őket.
De a többiek megnyugtattak, hogy ilyenekre ne is gondoljak és, hogy nem semmi baj.
Reggel ismét Nessa reggelijével indult a nap.
-Mami ti hova mentek? - kérdezte mikor látott bennünket készülődni.
-Mi iskolába kicsim, de néhány óra és jövünk.
Egyenlőre jobbnak láttunk ha a barátaim nem tudnak róla, hogy örökbe fogadtam Edwardal egy kislányt.
Biztos furcsálnák, ilyen fiatalon szülőnek lenni, főleg, hogy még tanulunk.
Amire persze semmi szükség nem lenne, csak ugye a látszat miatt.
Vanessa ügyesen megértette, majd Esme átvette őt hogy indulhassunk.
Alice, Rose, Em és Jazz is elköszöntek tőle, és már mentek is a garázs felé.
Carlislet még nem láttam reggel, de Esme mesélte hogy egy súlyos eset miatt behívták a kórházba.
-Siessetek haza - mondta aranyosan Nessa.
-Sietünk tündérem és utána Alice néni tervez egy nagy családi vásárlást. Mit szólsz?
-Tényleg? És most a nagyiék is jönnek? - nézett itt Esmere.
-Igen, mivel hamarosan karácsony így mindannyian megyünk - mondta neki Edward.
-De jóó - felelte a kislányunk.
-Rendben, addig jó legyél tündérem - mondta neki Edward, adott egy puszit Vanessának és kiment a kocsihoz.
-Szia mami.
-Szia kicsim, hamarosan jövünk - köszöntem el tőle nehezen.
Em és Rose a BMW-vel mentek, Alice, Jazz, és én pedig Edward Volvojával.
-Ne aggódj minden rendben lesz - szorította meg a kezem Edward, mikor láthatta, hogy kissé nyugtalan vagyok.
-Igaza van, nem lesz semmi baj, és suli után....
-Ige, mind vásárolni megyünk - mondta unottan Edward.
-Ne legyél ünneprontó, nagyon klassz lesz, hisz végre itt a karácsony és mind együtt megyünk - mondta Alice hatalmas vigyorral az arcán, ami nem sok jót ígér, már ami a vásárlást illeti.
Közben Edward és én a látomásáról faggatuk, de egy sokat sejtető mosoly kiséretében azt mondta, hogy erről semmit nem árul el, majd megtudjuk ha itt az ideje.
Hamarosan megérkeztünk az iskolához, de én már most alig vártam, hogy végre hazamehessünk.


13 komit minimun!!!!

Talán friss?

Nos nemtudom érdekel e valakit :), de nekiállok befejezni a fejlit, és ha minden jól megy 8-ig megpróbálom feltenni. Remélem lesz aki örül neki! Pussza

Ne hari!!!

Sziasztok! Először is ne haragudjatok, tudom, hogy mára ígértem az új fejlit, és megvan a komi szám is, már tegnap elkezdtem, de ma mivel apukám nemrég jött haza a kórházból lesz egy kis családi összejövetel, így nemtudom befejezni majd csak este. Így holnap kapjátok meg. Ne haragudjatok még egyszer. Remélem nem utáltok nagyon. Bocsi.Pussz addig.

2010. augusztus 17., kedd

27.fejezet

Sziasztok! Itt hozom a fejlit ahogy ígértem. Nem is fűzök hozzá semmit, csak jó olvasást, és várom a komikat! Ja és van benne +18-as rész!!! Pussz!


27.fejezet

/Edward szemszög/

A szobámban ücsörögtem, várva a reggelt, hogy végre elmehessek Bellához és a lányomhoz.
Annyira hiányoznak, hogy nincsenek velem.
De tudom, hogy ezt én szúrtam el, de Tanya hibája is.
Direkt mászott rám, hogy Bellával összevesszünk.
És lám sikerült a terve.
Most csak abban reménykedek, hogy megbocsájt nekem, és nem adjuk meg azt az örömöt Tanyanak, hogy szétmenni lásson minket.
Töprengésemből a szobába belépő Alice rángatott ki.
-Az az átkozott némber most ért vissza a vadászatból - közölte velem, de magam is meggyőződhettem róla mikor meghallottam a gondolatait.
-Abban reménykedik, hogy most sikerült szétválasztani Bellával - mondtam húgomnak.
-Ez nem újdonság, csak azt remélem Bellának lesz annyi esze, hogy nem tesz a kedvére. De a te hibád is amiért hagytad neki - szidott meg a pöttöm húgom, de most is mint mindig igaza van.
-Tudom. De hidd el nem akartam. Tanya hibája, hogy pont akkor mászott rám,és hirtelen annyira meglepett, hogy nem toltam el magamtól rögtön. És pont ezt látta Bella - mondtam, miközben kezem az arcomba temettem.
-Ne aggódj minden rendben lesz - próbált nyugtatni Alice.
-Láttad? - kérdeztem tőle.
-Talán??
Tudtam, hogy ha nem akarja úgyse szedem ki belőle.
-Lemegyek a többiekhez, nem jössz? - kérdezte.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet, ha lemegyek biztos nem tudnám megállni, hogy Tanyanak rontsak.
-ÓÓ, létszi gyere - kérlelt nevetve.
Tudtam, hogy azt nagyon élvezné.
-Majd talán később - mondtam neki, és ki is ment a szobámból.
Még volt néhány óra reggelig, mikor nem bírtam tovább várni kiugrottam az ablakon és futva indultam szerelmem házához.
Nemsokkal később az ajtó előtt álltam, és azon töprengtem bemenjek e.
Biztos hogy Bella nagyon mérges rám - gondoltam magamban.
De mindent megteszek hogy kibékítsem.
Töprengésemből ismét az ajtó nyílása zökkentett ki, de most Bella jelent meg az ajtóban.


/Bella szemszög/

Vanessát már lefektettem, ő már alszik, míg én a nappaliban üllve gondoltam át a történteket.
Tudom, érzem, hogy Edward szeret, de az tény, hogy nagyon rosszul esett látni őt pont Tanyaval csókolózni.
Visszagondolva erre eszembe jutott Tanya önelégül mosolya ahogy a lépcső tetejéről bámult miután rajtakaptam őket.
Lehet, hogy igaza van Rosenak is, és ez csak Tanya műve hogy elválasszon minket?
De ha igen, akkor ki tudja hányszor játssza még ezt el.
Ahogy megláttam őket a fürdőben csókolózni hirtelen kételkedtem Edward hűségében, de lehet, hogy rosszul tettem.
Az első pillanattól kezdve szeretem őt, ahogy megláttam, és a tettei is bizonyítják, hogy ő is.
Ezen gondolkodva jöttem rá, hogy két dologban teljesen biztos vagyok.
Az egyik, hogy képtelen vagyok és lennék Edward nélkül élni, a másik pedig, hogy Rosenak igaza van, nem fogom megadni azt az örömet Tanyanak, hogy elhagyom Edwardot.
És őt sem akarom elválasztani Vanessától, és a lányát sem megfosztani az édesapjától.
Ha harcolnom kell ez a boszorkány ellen, hogy megvédjem a szerelmem Edward iránt és a lányunk boldogságáért is meg kell tennem.
Igaz, annak idején miattam hagyta ott őt Edward, de azért mert nem szerette őt.
És tudom, hogy szeret engem és a lányunk is.
És abban is biztos vagyok hogy a Cullen család mellettem áll, és mindenben számíthatok rájuk, és meg is teszek mindent, hogy még egyszer ne forduljon elő ilyen, hogy Tanya megpróbáljon elválasztani minket.
Gondolkodásom közepette jöttem rá, hogy hamarosan hajnalodik.
Benéztem Vanessára, aki édesen szuszogva az igazak álmát aludta.
Visszamentem a nappaliba mikor megéreztem azt az illatot amit mérföldekről is felismernék.
Edward illatát.
Azt ajtóhoz léptem, és kinyitva Edward aranyló szemeivel találtam szembe magam.
Egy ideig elmerültünk egymás tekintetében, majd behívtam és leültünk a nappaliban.
Én először egy szót sem szóltam hagytam, hogy Edward elmesélje ami állítólag történt.
Őt hallgatva azt a magyarázatot kaptam amire én is számítottam.
Mégpedig be is igazolódott a sejtésem, miszerint Tanya tervelt ki az egészet, hogy pont rajtakapjam őket.
-Elhiszed, hogy én nem akartam? - kérdezte.
-El.
-De?
-De, hiába az ő hibája rosszul esett látni ahogy engedted neki.
-Nem engedtem, csak annyira hirtelen történt hogy lefagytam. Tudod hogy csak téged szeretlek, és képtelen lennék megcsalni téged még gondolatban sem. Kérlek felejtsük és ne adjuk meg neki az örömet, hogy elválaszt minket - kérte.
-Rendben - mondtam mire láttam hogy megkönnyebbül és közelebb jött hozzám.
-Tudod sokat gondolkoztam és rájöttem hogy Rosenak is igaza van, nem fogom hagyni hogy ez a nő közénk álljon - mondtam Edwardnak.
-Ahogy én sem. Bocsáss meg, nem akartalak megbántani. Annyira szeretlek - mondta.
Olyan rossz volt így látni.
Látni rajta hogy fél, hogy elveszít. Ahogy én is félek ettől.
-Én is szeretlek. De ígérd meg, hogy soha senkinek nem hagyjuk, hogy közénk álljon. Nem bírnám ki ha elveszítenélek - mondtam neki.
-Megígérem. Soha senkinek nem engedjük, hogy elválasszon minket. Mindig együtt leszünk. Te, Én és Vanessa - mondta.
-Szeretlek - tette hozzá.
Annyira jó volt ezt hallani tőle, így nem haboztam tovább a karjaiba fészkeltem magam és megcsókoltam.
Ebben a csókban minden benne volt.
Az egymás iránt érzett mérhetetlen szerelmünk, féltés és vágy.
Nem tudom meddig csókoltuk egymást, de miután elszakadtunk egymástól a kanapén elfészkeltem magam Edward karjaiban és reggelre várva csendben élveztük egymás közelségét.
Nem bírtam ki és megkérdeztem még mindig náluk van e az a nőszemély.
És sajnos a válasz igen lett, és még maradnak is néhány napot.
Eleazarékat nem bánom, de Tanya jó lenne ha elmenne.
Edward persze szeretné ha hazamennénk, részben én is mert hiányoznak a többiek, nyilván Vanessának is, de Tanya miatt félek.
Azt is elmondta, hogy azóta nem egy "ember" beolvasott neki, és hogy most meghúzza magát.
Hát jól is teszi - gondoltam magamban.
Csak azt remélem ha visszamegyünk és még napokig képtelen leszek a látványát elviselni, ki fogom bírni anélkül, hogy neki ne mennék.
Edward biztosított róla, hogy mindig mellettünk lesz, és a többiek sem engedik, hogy még egyszer akármivel megpróbáljon közénk állni.
Beszélgetésünkből Vanessa ébredése zökkentett ki minket.
Kislányunk álmos fejjel jelent meg a lépcső tetején, és ahogy meglátta mellettem az apukáját rögtön hatalmas mosoly ült ki az arcára és rohant le a lépcsőn.
-Apu - kiabálta miközben szaladt és Edward ölébe ült.
-Szia tündérem - köszönt neki Edward és adott egy puszit Nessának.
-Annyira hiányoztál - mondta neki a lányunk mire annyira meghatódtam őket elnézve.
-Ti is nekem angyalom.
-A mamival mérgesek voltatok egymásra? - kérdezte miközben közénk fészkelte magát.
Azt biztos, hogy nagyon okos kislány, már most.
-Csak volt egy kis félreértésünk, de most már minden rendben és azért jöttem, hogy hazavigyelek titeket - válaszolta neki Edward.
-Az jó. Azt hittem összevesztek és elhagytok - mondta kissé szomorkásan.
-Soha nem hagynánk el. Most ígértem meg a maminak, de neked is megígérem, hogy soha de soha nem válunk el, mi hárman mindig együtt leszünk. Jó?
-Jó, apu. Szeretlek titeket - mondta és mindkettőnket megölelt.
-Mi is téged kicsim - válaszoltuk neki Edwardal.
Tehát neki is feltűnt és persze otthon egy részét látta is a veszekedésünknek, de végre minden rendben van.
Edward és én felvittük őt átöltözni majd rájöttünk hogy Vanessának ideje reggelizni, de mivel nem itt lakunk és itt nem volt semmi ehető, így megbeszéltük, hogy hazamegyünk.
-Nem kocsival jöttem - mondta Edward.
Futva jött.
Hát Vanessával úgy nem mehetünk vissza, gyalog emberi tempóban igen hosszú és lassú lenne.
És mivel Rose is így jött tegnap, és én nem tudtam meddig maradok a kocsival ment haza amivel én jöttem.
Ahogy ezen töprengtünk egy autó fékezett le a hát előtt.
Rögtön mind kimentünk a ház elé, Edward a karjában Vanessával mikor megláttuk Carlilse autóját benne Rosezal.
-Alice küldött, hogy végre hazajöttök - felelte ahogy kiszállt és odajött hozzánk.
Persze, Alice.
Ismét egy piros pont neki, mindig mindenre gondol.
-Ahogy látom minden rendben - felelte Rose.
-Igen - feleltük egyszerre szerelmemmel.
-Szia Rose néni.
-Szia kicsim - köszöntek egymásnak Nessával.
Nessa és Rose hátra ültek, Edward vezetett én pedig mellé ültem.
Fél kézzel a kormányt fogta, másik kezével pedig egymás kezét fogtunk.
Kicsit ismét féltem hazamenni és Rose ezt talán látta rajtam.
-Minden rendben van, és ez így is marad - mondta nekem látva nyugtalanságom.
Egyre idegesebb lettem, főleg mikor megálltunk a kocsival a Cullen ház előtt.
Edward a karjába fogta Nessát, az én is kezem megfogta és együtt léptünk be az ajtón.
Mindenki, beleszámítva a Denalikat is a nappaliban volt.
Alice rögtön a nyakunkba ugrott, amit meghallották, hogy minden rendben köztünk.
Esme és Carlisle is nagyon örültek nekünk, ugyanúgy ahogy a többiek is, leszámítva persze Tanyat aki nagy szerencséjére a sarokban húzódott meg.
Ahogy kéz a kézben boldogan látott belépni minket lefagyott a mosoly az arcáról.
A képességem inkább be sem kapcsoltam, de sajnos Edward képtelen volt elviselni őket.
Azért kicsit kíváncsi voltam mikre gondol Tanya, de inkább nem tettem, tudtam annak nem lenne jó vége.
-Emmett bácsit már észre sem veszed? - fordult Em Vanessához.
-Dehogy nem - felelte a lányunk mosolyogva és Emmett karjaiba szaladt és egy hatalmas puszit adott a mi mackónknak.
-Annyira örülök nektek, hogy minden rendben - mondta Esme.
-Mi is - válaszolta Edward és mindenki előtt megcsókolt.
Kicsit feszélyezve éreztem magam Tanya miatt, mert legszívesebben neki rontottam volna, de vissza fogtam magam.
Csatlakoztunk a családunkhoz, Vanessa Emmett ölébe ült, én pedig Edwardéba és beszélgetni kezdtünk.
Elmeséltem a találkozásunk Eleazaréknek, kíváncsiak voltak, hogyan lettem vámpír, és milyen a kapcsolatom a Volturival is.
Sokat beszélgettünk, ők is elmesélték a történetüket.
Egy idő után mielőtt belemerültünk volna, Emmett és Jazz enni vitték, majd felvitték játszani a szobájába Nessát, mi pedig tovább beszélgettünk.
A nap gyorsan eltelt és ismét eljött az este.
-A lányotok várja a jó éjt pusziját - mondta Emmett lefelé jövet a lépcsőn.
-Megyünk - válaszolta Edward, kézen fogott és felmentünk az emeletre.
Lefektettük és elköszöntünk a lányunktól és visszavonultunk a szobánkba.
Épp hogy beléptünk a szobánkba, Edward a karjaiba vont, szorosan az ajtónak préselt és a következő pillanatban ajkaink már egymást kényeztették.
Szenvedélyesen csókolt, nyelvünk vad táncot járt miközben egymáshoz tapadt testünk, ezzel érezve Edward mennyire kíván.
Ahogy én is őt.
Csókunk közben kezei a felső alá csúsztak, puha érintései lepkeszárnyakként simogatták a bőröm.
Elkezdtünk egymást vetkőztetni, pillanatokat alatt szabadultunk meg a ruháinktól mikor ajkam egy pillanatra elszakítottam az övétől.
-A többiek és a Denalik is a nappaliban vannak - mondtam.
-Ne aggódj, majd próbálunk halkak lenni - mondta azzal az imádott mosollyal az arcán, és a következő pillanatban ismét édes csókjával kényeztetett.
Én már meztelenül voltam a karjaiban mikor én is megszabadítottam a boxerétől.
Az ágyra löktem Edwardot, egy csókot nyomtam a szájáról, és lefelé haladva csókoltam végig szerelmem testét, elérve merev férfiasságát.
Amint kezembe vettem és kényeztetni kezdtem a számmal egyre hangosabb morgásokat hallottam tőle.
Örömmel töltött el, hogy ezeket a hangokat én csalom ki belőle.
Ahogy elérte a gyönyör kapuját, rögtön maga alá fordított és ugyanazzal a módszerrel kezdett el kényeztetni mint én őt.
Nyelvével melleim csókolgatta mire egyre több sóhaj szakadt fel a torkomból amiket a lenti vendégek és családunk miatt próbáltam halkabban, de képtelen voltam.
Edward egyre lejjebb araszolt nyelvével míg nem célt ért a lábam közt, és nőiességem kényeztette.
Kezemmel a hajába túrtam, miközben próbáltam elnyomni a nyelve által okozott gyönyöröm sikolyait.
Egyre vadabb nyelvcsapásokkal hajtott a csúcs felé, amit elérve hangos sikoly hagyta el a szám.
Magamhoz húztam egy csókra, és végre megtette amire már mindketten annyira vágytunk.
Eggyé tette testünket, mire mindkettőnkből halk sóhaj szakadt fel ahogy belémhatolt.
Először lassan mozgott bennem amivel az őrület határára kergetett.
Lábaim a dereka körén fonva ösztönöztem gyorsabb mozgásra miközben nyelvünk tovább járta édes táncát.
Kezével sem tétlenkedett, melleim vette kezébe.
Ahogy egyre közeledtünk a csúcs felé, a nyakát harapdálva próbáltam elnyomni élveztem hangjait.
Elérve a végső robbanást szerelmem kicsúszott belőlem és mellém feküdt, egy szenvedélyes csók kíséretében a mellkasára vont.
Nem tudom mennyi ideig feküdtünk egymás karjaiban mikor kezeimmel mellkasát simogatva egyre lejjebb haladva vettem tudomásul, hogy ismét feléledt a vágya.
Edward pillanatokat alatt a karjaiba kapott és bevitt a fürdőbe.
A hatalamas kádba engedett vizet amibe mindketten beültünk.
Nem kellett soká várnom, Edward az ölébe vont, magamba vezettem merev szervét.
Fenekem alá nyúlva mozgatott magán, miközben a nyakát hintettem be csókjaimmal.
Egyre gyorsabban mozogtam rajta, míg nem ismét a mennyek kapujában éreztük magunkat.
Egy kis ideig így ültünk egymás karjában míg lehiggadtunk.
Leszálltam szerelmemről, majd megmostuk egymás testét.
Kiszállva megtöröltük egymást, majd nem voltunk restek egész éjszaka tovább szerettük a másikat.
Szerelmem ölelő karjai közt ért minket a reggel.
Mindketten lezuhanyoztunk, felöltöztünk.
Mire leértünk, a mi kicsiként a konyhában volt miközben Esme reggelit készített neki.
A többiek, Tanyaékkel együtt a nappaliban beszélgettek.
Nekik is köszöntünk, majd megnéztünk a mi kicsikénket a konyhában.
Míg Nessa reggelizett Edwardal átmentünk a nappaliba, ismét az ölébe vonva helyet foglaltunk.
-Hallom volt huncutkodás az éjszaka - szólalt meg Emmett.
Persze, ezt ki nem hagyhatta - gondoltam magamban.
-Elég kielégültnek tűntök - tette hozzá.
-Ahogy mondod - felelte Edward és a nyakamba csókolt.
-Látod tesó egy kis civakodás és utána egy jó kis hancúr.
-Nekünk ahhoz nem kell civakodás - vágtam Emmett képébe.
-De felvágták a nyelved húgi - mondta Em, mire én csak mosolyogtam.
-Olyan jó ilyen boldognak látni titeket - jött oda hozzánk Alice.
-És mit csinálunk ma? Mert holnap nekünk suli - mondta Edward.
-Remélem sietsz majd haza hozzám.
-Mint mindig - válaszolta Edward.
-Te nem jössz suliba? - kérdezte Emmett.
-Nem, Bella itthon marad Vanessával - mondta Edward miközben egy pillantást vetett Tanyara amit Emmett is észrevett.
-Ja értem - válaszolta.
-Mit szólnátok ha elmennénk az erdőbe kirándulni egyet? Úgy is mindenki vadászott mostanság, van nem messze egy csodás kis patak egy kis vízeséssel ahol Nessa akár pancsolhatna is, biztos élvezné - mondta Alice.
Ahogy kimondta a kis patak és vízesés szót tudtuk, hogy a mi kettőnk helyére gondol, mert a közelben nem volt más ilyen hely.
Erre mindketten elmosolyodtunk.
-Mi ilyen vicces meséljétek hagy nevessek én is - kérte Emmett.
-Az a hely a mi kettőnk helye, igaz szívem?
-Igen - válaszoltam szerelmemnek és megcsókoltam.
-Szóval ti már jártatok ott? - kérdezte Alice mire Edward huncutul nevetni kezdett.
-ÁÁ, hogy jártak e? Tuti hogy már fel is avatták a helyet - vágta be Emmett, mire ha tudtam volna biztos fülig pirulok.
Erre nem válaszoltunk neki, de ahogy összenéztünk Edwardal mindenki tudhatta a választ.
-Oké, akkor megvan a mai program - mondta Jazz.
-Ti is velünk tartotok ugye? - kérdezte Carlisle Eleazarékat.
-Ha nem zavarunk - felelte Kate.
-Persze, hogy nem - válaszolta Esme aki a konyhából jött be a karjában Vanessával.
Ő rögtön hozzánk rohant és Edward ölébe ült.
-Mit szólnál ha ma kirándulnánk egyet tündérem? - kérdezte Edward a lányunkat.
-Az nagyon jó lenne - felelte egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Rendben, gyere átöltözünk és indulunk - mondta neki Rose és Aliceel felvitték átöltöztetni.
Én pedig végig arra gondoltam milyen lesz egész nap Tanya közelében lenni, mikor legszívesebben melegebb éghajlatra küldtem volna, de Edward nyugtatott, hogy Alice látta nem lesz semmi baj.
Ettől kissé jobb kedvem lett és boldogan indultunk el.
Nessa Emmett nyakában utazott, amit láthatóan nagyon élvezett.
Edward végig a kezem fogta, Tanya pedig valahol mögöttünk jött.
Mivel emberi tempóban nincs olyan messze a patak így indultunk neki a kirándulásnak.


Tessék komizni!!!! 13 legalább,pussz!

2010. augusztus 16., hétfő

Atyám végre csóóóóókkk!

Atyááááááám!!

Íme a legújabb RobSten kép, amikor is csókolózáson kapták le a párt. És most már nem is törik magukat, hogy tagadják. Annyi édesek! RobSten4ever (L)



Sok Sok kép ITT

2010. augusztus 13., péntek

Ezt látni kell! (L)

Épp a kedvenc fórumon nézegettem mikor ezekre akadtam, és azóta teljesen kész vagyok. Rob ugye Kris után ment aki Montrealban forgat. És lám ezek a képek kerültek elő. Úgy tűnik RobSten mégis együttvan?? Szemtanúk látták csókolzni őket!!!! Lessétek meg a képeket, annyira édesek (L)



További és a nagyobb méretért KATT IDE és IDE

És tessék olvasni és komizni az új fejlit!!!

26.fejezet

Sziasztok! Mivel el kell mennem és valószínű, hogy nem érek haza 1-ig, így kicsit hamarabb kapjátok a fejlit. És köszönöm a komikat az előzőhöz, remélem ide is lesz sok. Tudjátok minimum 13, de ha több annak csak örülök. A fejli miatt ne haragudjatok, de azért remélem tetszeni fog. Ha végigolvassátok tudni fogjátok miért mondom. Pussz: Lizzyke


26.fejezet

/Bella szemszög/

Ahogy eljött a reggel, egyre feszültebb lettem, hisz hamarosan érkeznek a Denalik.
A napunk a szokott módon indult.
Mivel ma jönnek Tanyaék, ma még nem megyünk suliba.
Alice szerint maradnak néhány napot, így megbeszéltem Edwarddal, hogy ők a többiekkel mennek suliba, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy ennyit hiányzunk, és én legalább addig, míg Tanyaék itt vannak itthon maradok a lányunkkal.
Nem tudom megmagyarázni miért, de valamiért féltettem őt tőlük, talán nem is mindnyájuktól, csak Tanyatól.
Bár Edward biztosított róla, hogy semmi okom a félelemre, akárcsak a többiek.
Vanessa már megreggelizett, most épp Emmettel és Rosezal játszanak a szobájában.
Alice pedig nemrég szólt, hogy Denaliék rögtön itt lesznek.
Kíváncsi vagyok, mit fog szólni Tanya, ha megtudja, hogy Edward és én együtt vagyunk, bár azt már tudja, de mit szól majd, ha azt tudja meg, hogy örökbe fogadtunk egy kislányt.
Nem volt időm ezen gondolkodni tovább, ugyanis megérkeztek a vendégeink.
Emmett és Rose még mindig az emeleten voltak, addig Carlisle és a többiek üdvözölték a vendégeket, majd leültünk a nappaliban.
Mivel én még nem ismerem őket, csak Tanyat, így Carlisle bemutatott Eleazarnak, Carmennek, Irinanak és Katenek.
Ők mind nagyon kedvesnek tűntek.
És bár biztos tudják, hogy Edward miattam szakított Tanyaval, gratuláltak a kapcsolatunkhoz.
Az utolsó, akire ránéztem Tanya volt.
Egyáltalán nem tűnt dühösnek, vagy csak jól leplezi.
- És mi járatban barátaim? - kérdezte tőlük Carlisle.
- Csak régen láttunk titeket és gondolunk benézünk, ha nem baj - felelte Eleazar.
- Dehogy baj, örülünk nektek - mondta Esme.
Én Edward karjaiban ültem mikor Eleazar megszólalt.
- Van egy ember is a házban? - kérdezte, mivel gondolom hallja, hallják Vanessa szívének dobogását.
- Igen, nem csak Bellával, hanem még egy taggal bővült a családunk - mondta büszkén Carlilse.
- Egy emberrel? - kérdezte hitetlenkedve Tanya.
- Igen. Nem is akármilyen emberrel - vágta oda Alice mosolyogva Tanyanak.
Az biztos, hogy leesik az álla, ha megtudja - gondoltam magamban.
Épp hogy ezt kimondtam Emmették jöttek le a lépcsőn Vanessával.
Carlilse látva a nyugtalanságom megnyugtatott, hogy ők is tudnak uralkodni magukon, így semmi baja sem lesz Vanesának.
Emmett letette a karjából Vanessát, aki rögtön felém és Edward felé futott.
- Mami, apu - szólt mosolyogva, ahogy felénk futott.
Ahogy ezeket kimondta, rögtön Tanya arcát néztem, amiről csak pillanatnyi döbbenetet tudtam leolvasni.
- Szia tündérem - mondta Edward a lányunknak, aki rögtön közénk férkőzte magát, miközben Rose és Em is csatlakoztak hozzánk.
Nemcsak én, hanem Alice is egy ördögi vigyorral a képén figyelte Tanya reakcióját.
- Bemutatjátok a csöppséget? - kérdezte Eleazar.
- Ő Vanessa. Edward és Bella kislánya - mondta Alice többnyire Tanyanak.
Meg kell valljam, kissé magam is meglepődtem, de örültem, hogy Alice a képébe vágta.
- A lányotok? - szólalt meg Tanya.
- Igen. Bella és én nemrég örökbe fogadtuk őt - mondta büszkén Edward.
Tanyanak ugyan nem kellett őt bemutatni, hisz ő már látta Vanessát.
- Gratulálok nektek, igazán szépek vagytok így együtt - mondta Carmen.
- Köszönjük - feleltük egyszerre Edwarddal.
Nem bírtam magammal és bekapcsoltam a képességem, annyira kíváncsi voltam Tanya gondolataira, de, mint utóbb kiderült jobb lett volna ha mégsem teszem.
-"Örökbe fogadták ezt a kis porontyot? Nem értem Edward mit eszik ezen nőszemélyen. Erre cserélt le engem? Ráadásul most itt van velük ez kis béka is" - mondta a lányomra nézve.
Na, nekem itt telt be a pohár
Vanessa épp Carmenékkel beszélgetett, akiket láthatóan megkedvelt.
- Gyere kicsim felmegyünk - szóltam Vanessának és szó nélkül felmentem vele az emeletre.
Nyilván senki sem értette mi ütött belém, de annyira felbosszantott az a boszorkány, hogy jobbnak láttam feljönni a lányommal, mert nem szerettem volna előtte nekiesni ennek a nőszemélynek.
Mert, ha akár egy perccel tovább hallgatom biztos az lett volna a vége.
Felmentünk Vanessa szobájába, aki örömmel vettette magát a játékai közé, míg én őt figyeltem és próbáltam megnyugodni.
Nem sokkal később Rose és Alice léptekbe az ajtón és jöttek oda hozzám.
Még Rose is meglepett, hisz ő jóba volt Tanyaval.
De jól esett, hogy mellettem állnak.
- Mi történt? - tették fel egyszerre a kérdést.
Ekkor elmeséltem nekik, miket gondolt magában az a boszorkányt.
Alicet, sőt még Roset is vissza kellett fogjam, mert ők meg akarták tenni azt Tanyaval, amit én csak terveztem, hogy az összes haját kitépem.
- Ne is figyelj arra a sárkányra, ne hagyd, hogy felbosszantson és összeugrasszon titeket Edwarddal, mert biztos, hogy erre hajt - szólt Alice.
- Megpróbálom, csak nehéz. Ettől féltem, hogy ez lesz. És, hogy a végén majd jól összeveszek miatta Edwarddal - mondtam.
- Azt nem hagyjuk, ne aggódj. Edward szeret téged és ott van Vanessa is, nem engedjük, hogy bármivel is felborítsa a boldogságotok - mondta Rose.
Nagyon meglepődtem azon, hogy mostanság ilyen kedves velem.
Alice egy kicsit kiment valahova, addig Rosezal beszélgettem, aki elmondta miért is változott meg a viselkedése velem szemben.
Így most már értettem a viselkedését, és hálás voltam neki, amiért ő is ilyen rendes velem, és most már tudom, hogyha kell, rá is számíthatok bármikor, és e felöl ő is biztosított.
Néhány perccel később Alice rontott be a szobába egy hatalmas vigyorral az arcán, ami nem sok jót ígér.
- Oké, elég a szomorkodásból, felejtsétek el a boszorkányt, nem adjuk meg neki azt az örömet, hogy lássa, hogy összeugraszt minket. Most pedig mi négyen - mutatott rám, Rosera, Vanessára és magára - vásárolni megyünk.
Sejtettem.
De miért is lepődök meg ezen?
Vanessa és Alice eltűntek a gardróbban addig én és Rose is gyorsan átöltöztünk és lementünk a földszintre.
- Hova-hova csajok? - kérdezte Emmett.
- Vásárolni megyünk Vanessával - felelte neki Rose.
- Te nem jössz apu? - ment oda Vanessa Edwardhoz.
- Nem, apu nem jön, ez ma csajbuli - felelte Alice.
- Úgy tűnik nem kicsim, de siessetek haza és vigyázz a mamira - mondta neki Edward.
- Vigyázok - felelte neki a lányunk.
Vanessa elköszönt mindenkitől és Roseal elindultak a garázs felé.
- Vigyázzatok magatokra és siessetek vissza hozzám - jött oda Edward mellém és a karjaiba zárt, míg én a nyaka köré fontam a karjaim.
- Ne aggódj, sietünk, bár tudod milyen Alice.
- Szeretlek - mondta.
- Én is szeretlek - válaszoltam és szenvedélyesen megcsókoltam.
Egyrészt mert semmi másra sem vágytam jobban, másrészt viszont, hogy Tanya is lássa, mi is a helyzet.
Én is elköszöntem mindenkitől, mielőtt kiléptem volna az ajtón egy utolsó pillantást vetettem Tanyara, aki most már láthatóan is majd felrobbant a méregtől.
Épp léptem volna ki az ajtón, mikor Edward visszarántott magához és kaptam még egy csókot.
- Jól van öcsi, nem örökre megy el, ha visszajöttek mehettek ismét hancúrozni - szólalt meg Emmett.
- Igazad van Em - mondta Edward, arcán a kedvenc csibészes mosolyával.
- Sietek hozzád - mondtam neki és a garázs felé mentem, ahol már Rose, Alice és Vanessa a kocsinál vártak.
Carlisle autójával mentünk, Alice vezetett én ültem előre mellé, Rose pedig Nessával hátra.
Alice tudta, hogy mivel a lányom is velünk van, most kicsit visszább kell vennie, ami a vezetési tempóját illeti, így most kicsit tovább tartott az út a plázáig.
Ahogy megérkeztünk rögtön belevetettük magunkat a butikok rengetegébe.
Ekkor jöttem rá, hogy én még mindig utálok vásárolni, de ahogy látom, Vanessának elég volt egyszer eljönni a nénikéivel és máris olyan vásárlásmániás lett, mint ők.
De ahogy láttam, nagyon élvezte és csak ez a lényeg.
Mint a múltkor is a játékbolt nem maradhatott ki, de e mellett egy csomó gyerekruha boltban is voltunk.
Vanessa imádott ruhákat próbálni, sorra vette fel őket és mutogatta nekünk.
- Ugye milyen édes? - kérdezte Rose.
- Bizony az - mondtam büszkén, ahogy néztem a lányom.
Persze nem csak Nessa, hanem mi is vásároltunk jócskán, így csomagok rengetegjével indultunk vissza órákkal később a kocsihoz.
Vanessa is kezdett már elfáradni, és, ahogy neki is, nekem is nagyon hiányzott már Edward.
Visszafelé is ismét Alice vezetett, de most én ültem hátul Nessával.
A ház elé érve Alice megtorpant.
- A többiek vadászni vannak, csak Edward és Tanya vannak itthon - mondta, és egyből rossz érzésem támadt.
Rögtön, ahogy beléptünk a házba Vanessa lent maradt Aliceékkel én egyből az emeletre mentem, de rögtön meg is bántam.
Edward nem volt a szobájában, de zajokat hallottam a fürdőből - biztos zuhanyzik - gondoltam magamban és benyitottam.
Amit nem kellett volna.
Attól, ami ott láttam legszívesebben a világ végéig futottam volna.
Edward háttal állt nekem, egy szál törölközőben, míg Tanya őt csókolta.
Hirtelen megszólalni sem tudtam a döbbenettől, a fájdalomtól és a dühtől.
Rose termett mellettem, aki ugyanannyira ledöbbent, mint én.
Nem bírtam tovább nézni őket, hangosan rájuk csaptam az ajtót és leszaladtam a földszintre.
- Sajnálom Bella - nem láttam mit tervez, csak már mikor késő volt - mondta Alice.
- Nyugodj meg - próbált hatni rám Rose, de szinte alig láttam a dühtől és a szomorúságtól.
Alig, hogy kiteszem a lábam Edward már Tanyaval csókolózgat.
Ha tudtam volna, már biztos elsírtam volna magam.
Edward a nevemet kiabálva jött le a lépcsőn, még mindig törölközőben.
Rögtön mellettem is termet.
- Bella had magyarázzam meg, ez nem az aminek gondolod.
- Persze, hogy nem, ha szólsz, később jövünk, hogy ne zavarjunk meg titeket - vágtam a képébe.
Eddig azt hittem szeret, hogy képtelen lenne megcsalni, de ezek után kételkedtem benne.
Ha Tanya is mászott rá, ő akkor sem nagyon tiltakozott, és ez dühített a legjobban.
Ekkor jöttek meg a többiek a vadászatból és döbbenten figyeltek bennünket, míg Tanya önelégült vigyorát láttam a lépcső tetejéről.
Alicenek se kellett több, rögtön mellette termett és a nyakánál fogva a falhoz nyomta őt.
- Mit műveltél te átkozott boszorkány - kiabálta a képébe míg mindig a nyakát szorongatva, miközben Emmett és Jazz próbálták leszedni Tanyaról.
Valahogy egyáltalán nem tudtam sajnálni, ha Vanessa nem lenne itt, már én is ezt csináltam volna.
Mikor leszedték Alicet Tanyaról megszólalt Carlilse.
- Itt meg mi folyik? Mi történt fiam? - fordult Edward felé, aki próbált átölelni, de nem engedtem.
- Eressz el - mondtam neki.
- Majd én elmondom - szólt dühösen Rose is.
Én ezt nem akartam megvárni.
Megfogtam Vanessát, Alice láthatta, mit akarok és a kezembe adta a kocsijának kulcsait.
Rögtön a garázsba mentem és Vanessával együtt eljöttem a Cullen házból.
- Mi a baj mami? - kérdezte.
Egyedül miatta nem akartam idegesnek, mérgesnek tűnni.
- Semmi baj kicsim, mit szólnál, ha megnéznénk a mami házát?
- Neked is van házad?
- Igen, előtte, mielőtt megismertem aput - mondtam talán kissé dühösen a nevét - előtte ott laktam.
- Jó nézzük - mondta.
Nem sokkal később a régi házamban voltunk.
Belépve egy cetlit találtam az asztalon Alicetől.
Még akkor hagyta itt, mikor átvitték a dolgaim Cullenékhoz.
A cetlin annyi állt, hogy sejtette, hogy esetleg szükség lehet rá, így Vanessának itt is van egy szobája.
Persze, ő már csak Alice.
Felmentünk az emeletre és a szobám melletti szoba Vanessának volt berendezve.
- Ez az enyém?
- Igen, kicsim. Alice néni úgy gondolta, legyen egy szobád itt is.
- De jó - mondta és rögtön birtokba is vette.
Míg Vanessa játszott, mivel hallottam, hogy jött valaki lementem.
Csak remélni mertem, hogy nem Edward az.
Nem ő volt, hanem Rose.
Leültünk a nappaliban és elmesélte, milyen magyarázatot adott erre Edward, amire nem is igazán voltam kíváncsi.
Úgy történt, ahogy sejtettem.
Tanya mászott rá Edwardra.
De ez akkor sem mentség, Edward nem nagyon törte magát, hogy eltolja magától.
Tudom, hogy szeret, ezt már nem egyszer bizonyította, de akkor is rosszul esett látni őt, pont Tanyaval csókolózni.
Kell egy kis idő, hogy megnyugodjak.
- Utánad akart jönni, de mondtuk neki hagyjon egy kis időt neked - mondta Rose.
- Jobb is, most nem akarom látni őt.
- Vanessa?
- Az Alicetől kapott szobájában - válaszoltam.
- Gondolom, ma éjjel itt maradtok? - kérdezte.
- Igen.
- Megértem a te álláspontod is, azt is, hogy haragszol rá, de téged, titeket szeret, ne add meg az örömöt Tanyanak, hogy szétmentek - mondta Rose.
- Gondolom, igazad van, de jobb, ha lenyugszok egy kicsit, mert attól tartok, nem tudnék uralkodni magamon, ha szemen állna velem az a nőszemély.
- Azt megértem, Alicere azóta is figyelni kell, mert alig várja, hogy újra nekimehessen.
Ezen jót mosolyogtam, és hálás voltam neki, amiért kiáll mellettünk.
- Holnap már biztos eljön hozzád Edward, beszéljétek meg, és gondold át, amit mondtam, ne add meg az örömöt Tanyanak - mondta.
- Én megyek - tette hozzá.
- Köszönöm - mondtam neki, és nem tudom mi ütött belém megöleltem.
- Nincs mit, minden rendben lesz, most menj a lányodhoz és nyugodj meg - mondta majd elköszönt és elment.
Én pedig visszamentem Vanessához.


/Edward/

Legszívesebben én is nekimentem volna Tanyanak, ahogy Alice.
Mindent elrontott, és most Bella látni sem akar, és a lányunkat is elvitte, aki gondolom semmit sem ért, hogy mi is történt.
Ahogy Rose elmondta a többieknek mi történt, és várták az én magyarázatom is.
Nem tudom mi ütött belém, csak lefagytam, mikor Tanya bejött hozzám és megcsókolt.
És pont ekkor jött be Bella is.
Tanya gondolataiból biztos voltam benne, hogy azért csinálta, hogy Bellát elűzze.
És sikerült is neki.
Miután Bella elment, Eleazar elküldte Tanyat vadászni és rendesen megkapta tőle a magáét.
- Ezt helyre kell hoznod, látnod kellett volna Bellát mikor meglátott vele - mondta Rose, ahogy hazajött.
- Bella hol van? És Vanessa?
- Ne aggódj, Bella házában vannak. És mondanom se kell, Bella nagyon haragszik rád.
- Elmegyek hozzá - álltam fel.
- Nem. Hagyd most, majd holnap elmész, ha kicsit megnyugszik - mondta rögtön Rose.
Úgy tűnik, mégsem volt alaptalan Bella félelme, miszerint Tanya csak azért jött, hogy közénk álljon.
Csak kapjam a kezem közé - gondoltam magamban.
Bella biztos szörnyen érezte magát, mikor meglátott vele, de nem akartam.
Tanya direkt akkor csókolt meg, hogy Bella lássa, én hülye meg nem toltam el magamtól, de annyira hirtelen támadott le.
Remélem Bella megbocsájt, és nem adjuk meg az örömöt Tanyanak, hogy lássa, hogy bejött a mesterkedése és Bella elhagy.
Azt nem bírnám elviselni.
Ők a mindenem, Bella és Vanessa.
- Ne aggódj fiam, holnap megbeszélitek. Szeretitek egymást és egy ilyen dolog nem állhat közétek - próbált megnyugtatni anyám.
Csak reménykedni tudtam benne, hogy igaza van.
Holnap első dolgom lesz beszélni Bellával, és bocsánatot kérni tőle.
Remélem, Tanya kis akciója miatt nem veszítem őt el - ezekkel a gondolatokkal mentem vissza a szobámba, várva, hogy végre reggel legyen és elmehessek Bellához és a lányomhoz.


Tudjátok minimum 13 komi és a kiírt időben jön a kövi!!!

2010. augusztus 10., kedd

25.fejezet

Sziasztok! Mint látjátok kicsit hamarabb hozom a fejlit. Ennek két oka is van. Az egyik hogy mostanság állandóan vacakol a net így inkább felteszem most, netán ha később elmegy a net akkor ne tudjam, a másik pedig hogy nemtudom tudnék e jönni egy órára így most kapjátok. MoOa még nem bétázta le, de ha küldi kicserélem, addig nézzétek el a hibáim. A bétázást előre is köszi MoOanak! (L) És nektek is köszi a komikat az előző fejlihez. Tudjátok 13 ide is! Olvassatok és komizzatok. Pussz

Ja és van benne egy kis +18!!!!!

25.fejezet

/Bella szemszög/

Ahogy felfogtam mit is jelent azt, hogy a Denalik jönnek látogatóba, hirtelen rossz érzésem támadt.
Éreztem, hogy mivel valószínű, hogy Tanya is jön, vége a boldog perceinknek.
A többiek és Edward is látták rajtam, hogy egyáltalán nem dobott fel a hír, sőt.
Bár végül is én voltam az aki miatt Edward szakított Tanyaval, most úgy éreztem, ha ő is itt lesz minden erejével azon lesz, hogy Edward és közém álljon.
Ezekre a gondolatokra nagyon ideges lettem.
-Nyugodj meg Bella - próbált lenyugtatni Jasper, nem sok sikerrel.
Felálltam és szó nélkül indultam az emeletre.
Rögtön a lányunk szobájába mentem.
Leültem az ágya mellé és csak néztem ahogy alszik.
Ahogy figyeltem őt, kissé megnyugodtam.
Nemtudom mióta ülhettem itt, csak néztem ahogy Vanessa átalussza az éjszakát.
Mikor hajnalodott magára hagytam őt és átmentem a szobánkba, ahol Edward az ágyon feküdt.
Vanessának hála és hogy mellette voltam sikerült megnyugodnom.
Lefeküdtem az ágyra és Edwardal szembe fordultam, miközben ő a derekamnál fogva közelebb vont magához.
-Jobban vagy? Mi történt? - kérdezte.
-Semmi csak...
-Csak?
-Ahogy Alice mondta, hogy Tanyaék jönnek nagyon megijedtem.
-Mégis mitől?
-Miattam hagytad el őt, és félek ha idejön közénk fog állni. És hogy Vanessa is itt van még jobban félek. Félek, hogy elválaszolt minket egymástól. Nem akarlak elveszíteni.
-Ilyenekre ne is gondolj. Tanya mindig is tudta, hogy nem szeretem, de megpróbáltuk és nem működött. Ennyi. Nem engedem, hogy ő vagy bárki más közénk álljon. Szeretlek, mindig is szeretni foglak. És itt van nekünk Vanessa. Ti ketten vagytok a mindenem és mindig együtt leszünk. Emiatt ne idegeskedj. Nem maradnak sokáig, csak néhány napot. És én és Alice is figyelünk Tanyara, nem lesz semmi baj - mondta.
-Nem fogsz elveszíteni minket. Szeretlek. Örökké - tette hozzá Edward.
-Én is téged - válaszoltam és megcsókoltam.
Egy gyöngéd de ugyanakkor szerelemmel teli csókban egyesültünk.
Ahogy ajkaink elváltak egymástól közelebb vont magához és fejemet a mellkasára hajtottam, és csendben élveztük egymás közelségét.
Edward szavai megnyugtattak és tudom, hogy ő és én is mindent megteszünk, hogy soha senki és semmi ne állhasson közénk.
Egymás karjaiban fekve ért minket a reggel.
Hallgatva a többieket ő már odalent voltak.
Az illatok alapján pedig Esme épp Vanessa reggelijét készíti.
Edwardal egyszerre néztünk egymásra, tudtuk hogy Vanessa hamarosan felébred.
Mindketten lezuhanyoztunk, persze sajnos külön, mivel a közös zuhanyzás jó hosszúra nyúlt volt, de csak remélni tudtam, hogy este lesz egy kis időnk egymásra, majd felöltöztünk.
-Menj Vanessahoz, felébredt, lent várlak - mondta Edward, egy csókot nyomott a számra és lement a nappaliba.
Én pedig egyenest a lányunk szobája felé mentem.
-Jó reggelt mami.
-Neked is kicsim, hogy aludtál? - kérdeztem miközben a karjaimba vettem.
-Jól - felelte miközben megölelt és kaptam egy puszit.
-Apu? - kérdezte.
-A nappaliban vár. Szépen felöltözünk és lemegyünk hozzá. A nagyi pedig már készíti a reggelit.
-Akkor öltözzünk. Segítesz? - kérdezte.
-Persze kincsem.
A szekrénye felé vettük az irányt, ahol ő hála a nénikéjének nagyon otthonosan mozgott.
Ki is választottunk egy szép ruhát a millió közül és felöltözött.
A karjaimba vettem és lementünk a nappaliba.
Esme a konyhában volt, Carlisle, ahogy hallom a dolgozószobájában, Alice, Jazz, Emmett és Rose pedig Edwardal a nappaliban.
Nagyon pusmogtak valamiről, mert ahogy leértem elhallgattak.
Biztos Edward mesélte el nekik, miről beszéltünk az este.
Ahogy letettem Vanessát rögtön az apukájához rohant, aki örömmel kapta a karjába.
-Szia apu.
-Csodaszép vagy tündérem - felelte Edward neki egy ölelés és egy puszi közt.
-Én már nem is kapok puszit? - kérdezte tettetett durcival Emmett.
-Dehogy nem Emmett bácsi - mondta neki Vanessa akit Edward letett a karjaiból és rögtön Emmetthez szaladt.
Emmett is rögtön felkapta őt és ő is kapott egy puszit.
-Na azért - felelte utána Emmett.
-Tegnap Rose néniékkel nagyon elfáradtam, így tegnap nem tudtunk, de ma játszol velem?
-Persze kicsilány - felelte neki Emmett.
-Játszhattok, de előtte futás reggelizni - mondta neki Edward.
-Bizony, hallgass apádra, futás a konyha - mondta Em és letette Vanessát.
Mielőtt reggelizni ment volt Rose, Alice és Jazz is kaptak egy egy puszival egybe kötött ölelést, utána a konyha felé szaladt.
-Hova ilyen sietősen? - kapta a lépcsőről érkező Carlisle a karjaiba a lányunk.
-Jó reggelt nagypapi - köszönt neki.
-Csak reggelizni - tette hozzá.
-Akkor nyomás - mondta Carlisle és Nessával a karjaiban indultak a konyhába.
Addig Edward és én a nappaliban maradtunk a többiekkel.
-Edward mesélte hogy Tanya miatt aggódsz - kezdett bele Jazz mire rögtön Edwardra néztem.
-Ne haragudj rá, csak aggódik miattad - tette hozzá Jasper.
-Semmi baj - mondtam, majd Edwardra néztem és egy csókot adtam ajkaira, mire ő a karjaiba vont, és én örömmel simultam az ölelésébe.
-Én ne aggódj, az a boszorkány nem fog közétek állni, ha mégis megpróbálja velem gyűlik meg a baja - mondta Alice.
-Úgy van, én is szívesen segítek Alicenek - tette hozzám Emmett.
Persze, ő minden ilyesmiben benne van.
-Igazuk van. Ne aggódj, nem engedjük hogy bárki is tönkre tegye a boldogságotok, ne aggódj tovább, inkább élvezzétek az együtt létet - mondta Rose, mire hálás pillantást küldtem felé.
Jól esett ezt hallani tőle, hogy végre ő is elfogad.
-Jól mondod Rose bébi - szólalt meg Em.
-Köszönöm nektek.
-Nincs mit, hiszen egy család vagyunk - mondta Jazz.
Nemsokkal később Vanessa szaladt be a nappaliba.
Kicsit zavarban voltam így hogy Edward ölében ültem, de ő mosolyogva nézett minket.
-Az én ölemben van még hely - szólt neki Em.
Vanessának sem kellett több, rögtön a mackóhoz szaladt és az ölébe ült.
Valahányszor Emmett ölében látom őt, a nevetés kapott el.
A hatalmas és erős Emmett ölében egy törékeny kislány.
De olyan aranyosak voltak.
Ahogy minket is, Vanessa még a ház humoristáját is levette a lábáról.
-Megyünk játszani? - kérdezte Vanessa Emtől csillogó szemekkel.
-Indulás kislány - felelte Em, majd a nyakába ültette Nessát aki láthatóan nagyon élvezte és az emelet felé indultak.
-Na és mi lesz a mai program? - fordult Edward Alice felé.
Sejtettem, hogy ő már azt is kitalálta.
-Mi ma itthon szórakoztatjuk a kis Nessát, de Edward és te ma vadászni mentek - felelte Alice.
Ha jól sejtettem ezt ismét látta, így nem is ellenkeztünk vele.
-Á, szóval ismét kettesben lesz a párocska. Nem lesz sok mostanság a huncutkodás? - kiabálta be az emeletről Emmett.
-Inkább a kislányra figyelj - szólt neki Rose mire ő nem válaszolt.
Hihetetlen hogy még ilyenkor sem bír magával.
Carlislee elment dolgozni, míg Esme elment az árvaházba.
Edward és én, miután elköszöntünk a mi kicsikénktől, elindultunk vadászni.
Edward egy két hegyi oroszlánnal beérte most, én pedig csak néhány szarvast vadásztam le.
Végezvén Edward a hátam mögé lépett és a karjaiba kapott.
Hirtelen nagyon meglepett, majd szaladni kezdett velem.
-A saját lábamon is ment volna - mondtam neki.
-Tudom, de imádlak a karjaimban tartani - vallotta be mikor megálltunk a mis kis vízesésünknél.
Szóval ide akart hozni.
Leültünk a patak partján és a karjaiba vont.
Egy ideig csak beszélgettünk, magunkról és a kis Vanessáról.
Nemsokkal később ahogy a karjában ültem, csak arra eszméltem fel, hogy édes csókjaival a nyakam hinti be.
Tudtam, hogy mit szeretne, és én is annyira vágytam rá mint ő.
Megfordultam és az ölébe ültem, ahol rögtön meg is éreztem mennyire kíván.
Ajkai elszakadtak a nyakamról, utánuk kaptam és megcsókoltam.
Ahogy nyelveink egymásra hangolva járták táncukat, közben egymás szabadítottuk meg a felesleges ruhadaraboktól.
A ruhákat azért igyekeztünk óvatosan levenni egymásról, mondván hogy valamiben haza is kell menjünk, és persze Emmettnek sem szerettünk volna több okot adni a perverz poénjaihoz.
Pillanatok alatt szinte meztelenül ültem szerelmem ölében.
Rajta csak egy boxer, míg rajta csak egy bugyi volt.
Edward kezei egyre lejjebb vándoroltak, míg nem a bugyim félrehúzva hatolt belém ujjaival.
Kényeztetésétől nemsokára a mennyek kapujában éreztem magam.
Közben én sem voltam rest viszonozni a nekem nyújtott örömöket, így megszabadítva a boxerétől vettem kezembe merev férfiasságát.
Mikor ő is elért a csúcsra, nem haboztam tovább, kissé megemelkedtem és magamba vetettem merev szervét.
Mindketten egyszerre nyögtünk fel, ahogy testünk eggyé vált.
Először lassan mozogtunk, majd egyre gyorsabb tempót diktálva haladtunk a végső megsemmisülés felé.
Ahogy mindketten a csúcsra értünk remegve omlottam a karjaiba.
Kicsúszott belőlem, majd elfektetve mindkettőnket a patakparti fűben a mellkasára vont.
Meztelenül feküdtünk egymás karjaiban, várva hogy kissé megnyugodjunk.
-Szeretlek - mondtuk egymásnak.
Feküdtünk még egy ideig egymást ölelve, de ideje volt hazamenni.
Edward tovább feküdt és végignézte ahogy felöltözök.
Kissé zavarba jöttem tőle, pedig tudom hogy nem kellene.
Ő is öltözködni kezdett, mivel én már kész voltam rajtam volt a sor hogy végignézzem ahogy a ruha alá rejti csodás testét.
Egy utolsó csókot váltottunk, majd Edward ismét a karjaiba kapott, és úgy rohant velem a ház felé.
Pont az ajtó előtt tett le.
Ahogy beléptünk minden szem ránk szegeződött.
Ekkorra már Carlilse és Esme is itthon voltak.
A nappaliban volt mindenki, a kislányunk is, aki most épp nem Emmett hanem Jasper hátán lovacskázott.
De ahogy meglátott mindket felénk futott.
Felkaptam és mindketten megöleltük őt.
Mivel megkértük Emmettet, hogy legalább a lányunk jelenlétében hagyja a perverz megjegyzéseit, így most nem szólhatott egy szót sem,de azt sejtettem hogy magában mondja azért mondja, és ha már Edward hallja én is kíváncsi lettem így bekapcsoltam a képességem.
"Látom sikerült kielégíteni az étvágyatokat" - mondta Emmett Edwardnak, nem is sejtve hogy én is hallom.
-Bizony sikerült Emmett - mondtam neki mire hatalmas szemekkel nézett rám.
"Áhá, szóval most te is hallasz?" - kérdezte, mire én csak bolintottam.
Láttam a többiek arcán, hogy egy idő után rájöttek milyen beszélgetést folytatunk.
A képességemnek hála, hallhattam Emmett összes perverz gondolatát amiket velünk kapcsolatban gondolt.
Egy idő után kezdett fárasztó lenni, így kikapcsoltam.
Edward leült a családunkhoz Vanessával az ölében, míg én Esmevel mentem a konyhába, mivel úgy eltelt az idő hogy ideje volt vacsorát készíteni a tündérünknek.
Esme segítségével egyedül készítettem vacsorát a lányomnak, de megígérte hogy megtanít mindenre hogy én főzhessek a pici lányunknak.
Miután Vanessa vacsorázott elvittem megfürdetni Aliceel.
Elalvás előtt leszaladt a nappaliba jó éjt kívánni a többieknek.
Edward feljött hogy együtt fektessük le.
Mesét olvastam neki, majd hamar el is aludt.
Edward és pedig visszamentünk a nappaliba, ahol most már mivel Vanessa alszik szabadon hallgathattok a ház mókamesterének poénjait.
Az elkövetkezendő napok gyorsan és ugyanilyen boldogságban teltek.
Bár én egyre idegesebb lettem, ahogy közeledett a nap mikor megjönnek a Denalik.
Ez a nap pedig holnap lesz.
A mai napunk nyugodtan telt, és reménykedtem benne, hogy miután Tanyaék megérkeznek utána is így marad, de vele kapcsolatban, bármennyire is nyugtatgat Edward, képtelen vagyok nem félni attól hogy mi lesz ha itt lesz.

Komizzatok! 13!!És a kiírt időpontban jön a kövi!

2010. augusztus 7., szombat

24.fejezet és egy kérés

Sziasztok! Először is mielőtt teszem a fejlit néhány sort. Kezdem azzal, hogy nagyon köszönöm a komikat az utolsó két fejlihez. Mostanság mindig megvan a 10-13 komi, amit nagyon köszönök. Jó esik, hogy sokan írtok, és hogy tetszenek az irományaim. Ezért is döntöttem úgy, hogy mégis lesz egy KOMI HATÁR. Mivel általában ha új fejezetet rakok, mindig megvan a napi 5-600 látogató, ezért nem hiszem hogy olyan sok mondjuk egy 13-as komihatár. Ha ez a komi szám megvan, a KIÍRT időpontban jön a következő fejezet, ha nem akkor pedig majd ha meg lesz. Ilyenkor mindig nagyon sokan vagytok, így nem hiszem hogy gondot okoz(remélem) ez a 13 komi. Ha több annak én csak örülni tudok.
No de erről ennyit.
A fejliről pedig csak annyit mondanék, hogy ismét egy kicsit vegyes lett, a nagyja Bella szemszög, de van benne egy kis Alice is. Ja és egy kis +18-as rész is van benne. És a végéért ne utáljatok.
Jó olvasást, és komizzatok! Pussz


24.fejezet

/Bella/

Edward és én egész éjjel Vanessát néztük, ahogy alszik.
Olyan kicsi, és olyan törékeny.
És nem mellesleg a mi kislányunk.
Nem gondoltam volna, még nem is olyan régen, mikor erről beszélgettem Esmevel, hogy egyszer velem, velünk is megtörténik a csoda, hogy szülők lehetünk.
Edwardon is láttam, hogy mennyire boldog, akárcsak én.
De nem csak mi, hanem a családunk többi tagja is.
Ez a kis emberlány fényt és boldogságot hozott a családunkba.
Reggel Edward mellette maradt, míg én lementem a konyhába Esmehez, hogy valami reggelit készítsünk a mi kis hercegnőnknek.
Most még csak néztem Esmét, ahogy a konyhában ügyködik, de megbeszéltem vele, hogy következőleg én készítem, és hogy megtanít főzni engem is.
Többnyire még mindenki a szobájában volt, csak Esme és én voltunk a földszinten.
Nem sokkal később, pont mire kész lett a pici lányunk reggelije, Edward a kezében hozta le a kis hercegnőnket.
- Jó reggelt - köszönt nekünk Vanessa.
- Neked is kincsem - köszöntünk neki Esmevel, anyával.
Még mindig nehéz megszokni, hogy anyának szólítsam.
Vanessa felém nyújtózott és átvettem Edwardtól.
- Jól aludtál kicsim? - kérdeztem tőle.
- Igen mami - felelte tündérien és kaptam egy puszit mellé.
Ahogy Edward kettőnket nézett, boldog mosoly ült ki az arcára.
- Olyan szépek vagytok így együtt - hallottuk meg Carlisle hangját a konyhaajtóból.
- Rögtön jön le Alice és már meg is tervezte a mai programot - mondta Edward.
Na, vajon mit talált ki megint a mi drága húgunk? - kérdeztem magamban.
Nem sokkal később hatalmas mosollyal az arcán jelent meg Alice is a konyhában, a nyomában Jasperrel.
- Szia kicsim - köszönt Vanessának, és átvette tőlem.
Azt hiszem, ha ennyire szeretik őt, nagyon el lesz kényeztetve az én kicsi lányom - gondoltam.
- Nos Alice, mit tervezel mára? - fordultam felé.
- Mielőtt Alice elmesélné a terveit, szólni akartam, hogy a héten nem kell suliba menjetek, élvezzétek ki az együttlétet - mondta Carlisle, amiért mind nagyon hálásak voltunk neki.
Nem sokkal később a ház mackója Emmett és Rose is velünk voltak a konyhában.
- Hogy vagy kislány? - kérdezte Emmett Vanessától, aki, ahogy meglátta Emmettet, egyből felé nyújtotta a karjait és Emmett átvette őt Alicetől.
- Jól Emmett bácsi. Játszol velem ma is? - kérdezte tőle a kislány reménykedve.
- Persze kicsim, hallgassuk meg mit tervez Alice néni és később játszunk egy jót, rendben? - kérdezte tőle Emmett.
- Oké - felelte neki Vanessa és ő és Rose is kaptak egy puszit.
Kissé vicces látvány volt.
A nagy és hatalmas Emmett kezében egy kislánnyal.
Valahogy úgy érzem ő és a lányom jól ki fognak jönni egymással.
- Nos Alice?
- Oké. A fiúk Carlisle, Emmett és Jazz elmennek enni - mondta így, hogy Vanessa előtt ne vadászatot mondjon. - Én, Rose és Esme pedig elmegyünk a mi kis tündérkénkkel vásárolni - nézett itt Vanessára.
- És a mamiék? - kérdezte tőle a kislány.
- A mami és a papi itthon maradnak egy kicsit kettesben, de mi addig jól elleszünk vásárolunk egy csomót jó lesz? - kérdezte tőle Alice.
- Jóóó - mondta neki Vanessa mosolyogva.
Tehát én és Edward ma kettesben leszünk itthon.
Ezen gondolkodva jöttem rá, hogy lassan hasonló lesz a gondolkodásom, mint Emmettnek.
- Szóval a mamiék kettesben maradnak itthon? - fordult felénk Emmett.
- Ti nem enni indultatok? - kérdezte Edward Emmettől.
- Bizony, akár mehettek is. Mi is elkészülünk és indulunk - mondta Alice.
- Mami segítesz felöltözni? - fordult felém a lányom.
- Persze kicsim, menjünk.
- Jön apu is?
- Megyek tündérem - válaszolta neki Edward és elindultunk Vanessa szobája felé.
Igaz a szobáját láttam már, amit Alice rendezett be neki, de a ruháit nem - jutott eszembe.
Láttam, hogy a szobájából nyílt valahova egy ajtó, de annyira elvoltunk, hogy meg se néztük mi van mögötte.
Ahogy bementünk Alice szinte rögtön utánunk jött.
- Vanessának is van ám gardróbja - szólt nekünk Alice.
- Annyira el voltunk foglalva a mi kis tündérünkkel, hogy az meg sem néztük. De ami késik, nem múlik - mondta egy vigyorral az arcán.
- Lássuk a medvét - mondtam és megfogtam a mellettem álló Vanessa kezét és kinyitottam az ajtót.
Mindenki velem együtt ámult a látványon.
Persze, mit is várhatnánk Alicetől.
Vanessa is hasonló gardróbot kapott, mint mi, csak kislányos változatban.
Rengeteg csodaszép, újabbnál újabb ruhákkal és kislányos kiegészítőkkel.
- Ez mind az enyém? - kérdezte a lányom.
- Bizony kicsim, gyere válasszunk valami szép ruhát és irány vásárolni.
Alice és Vanessa belevettették magukat a ruhák rengetegébe.
Ahogy láttam, a kislányunk is olyan ruhamániás lesz, mint a nénikéje.
Edward a hátam mögé lépett és átkarolva a derekam magához ölelt és együtt néztük Alicet és a boldog kislányunk.
Nem sokkal később Vanessa tetőtől talpig felöltöztetve állt előttünk.
- Na, milyen? - kérdezte Alice.
- Csodaszép vagy tündérem - mondta neki Edward, mire elengedett és a karjaiba kapta Vanessát, aki egy puszit nyomott az apukája arcára.
Alice el is tűnt, de néhány percel később teljes harci díszben állt az ajtóban Rosalieval és Esmevel vásárlásra készen.
- Mehetünk bogaram? - kérdezte Rose Vanessát, akit az apja letett a földre és rögtön Rosehoz szaladt.
- Mehetünk - válaszolta neki.
- Jók legyetek és vigyázzatok rá - nézett Edward szigorúan a lányokra.
- Ne aggódj, vigyázunk rá - felelték.
- Szia mami - szaladt vissza hozzám egy puszira.
- Szia kicsim - öleltem meg, majd odafordult az apukájához.
- Jó legyél hercegnőm - mondta neki Edward miközben megölelte őt.
Akár napokig egyhuzamban tudtam volna így nézni őket, annyira édesek voltak.
Elköszöntük tőlük és lekísértük őket.
A fiúk is indulásra készen voltak a nappaliban.
Vanessa még integetett nekünk, majd miután Edward Alice lelkére kötötte, hogy vegyen vissza a szokásos vezetési ritmusából, elmentek.
- Mi is megyünk, majd jövünk - szólt nekünk Carlisle.
- Rendben, jó vadászatot - válaszolta nekik szerelmem.
- És ti mit csináltok itthon addig? Alice biztos látott valamit. Majd meséltek ám, ha hazaértünk - mondta nekünk Emmett.
- Csak szeretnéd - válaszoltam neki.
- Aztán egészben maradjon a ház – mondta, miközben ejtett felénk egy tőle megszokott kaján vigyort.
- Gyere már Emmett - húzta őt Jazz és végre ők is elmentek.
Ahogy kettesben maradtunk és Edward becsukta az ajtót rögtön a karjaiba kapott és ajkait az enyémre nyomta, hogy egy szenvedélyes csókban részesítsen.
Mióta Vanessa velünk van, nem volt időnk egymásra, hisz előtte nem eshetünk egymásnak.
De Vanessa miatt nem bánom, mindennél boldogabb vagyok, hogy velünk van, és hála ismét Alicenek kaptunk egy kis időt, ami csak a kettőnké.
És ahogy Edwardon éreztem, ezt az időt jól kifogjuk használni.
Meg nem szakítva a csókunkat, a következő pillanatban csak annyit észleltem, hogy a karjaiba kap és a szobánk felé száguld velem.
Beérve talpra állított és már csak azt vettem észre, hogy a ruhát nem vesszük, hanem inkább tépjük le egymásról.
Mindennél jobban vágytam most a közelségére.
Néhány pillanat múlva már teljesen meztelenül feküdtem az ágyon a rajtam fekvő szintén meztelen Edwarddal.
Megszakítva a csókunkat a nyakam kezdte el csókolni, majd egyre lejjebb haladva csókjaival hintette be az egész testem, míg nem célt ért a lábaim között.
Először ujjaival kergetett az őrület határára, majd ujjait nyelve váltotta fel.
Ahogy nyelvével kényeztette legérzékenyebb pontom, egyre hangosabb sikolyok, sóhajok szakadtam fel belőlem.
Edward újabb és újabb nyelvcsapásokkal repített a csúcs felé, amit nem sokkal később el is értem.
Nem bírtam már tovább, mindennél jobban vágytam rá, hogy testünk egyesüljön és, ahogy észrevettem ő is.
Magamhoz rántottam egy csókra.
Megérezve lábaim közt ágaskodó és beteljesülésre vágyó férfiasságát, nem habozott ő sem tovább és gyengéden belém hatolt.
Először lassú tempót diktáltunk, majd lábaim a dereka köré csavartam, és fenekébe markolva ösztönöztem gyorsabb mozgásra, minek hála egyre közeledtünk a csúcs felé, amit hamarosan el is értünk.
Ki tudja mikor lesz esélyünk újra szeretni egymást, így az előttünk álló néhány szabad órát alaposan kihasználtuk.
Néhány órával később kielégülten omlottam Edward mellkasára.
- Szeretlek - mondta.
- Én is téged - válaszoltam.
- Bármennyire is jó itt veled, hamarosan jönnek a lányok - mondta talán kissé szomorúan.
- Akkor öltözünk - keltem fel a mellkasáról.
Öltözés előtt azért még beiktattunk egy közös zuhanyzást, ahol ismét egymáséi lettünk.
Mosolyogva és elégedetten gondolva az elmúlt órákra öltöztünk fel.
- Ismét Alicenek tartozunk ezért - fordultam felé miután felöltöztünk.
- Bizony - mondta és megcsókolt.
- Hálás vagyok neki, hogy ennyit segít nekünk. Remélem, jól érzi magát a mi kis tündérkénk - mondtam.
- Biztos. Olyan jó ilyen boldognak látni téged. Hogy mennyire szereted a lányunk, ahogy én is.
- Ezt én is elmondhatom rólad.
- Nagyon szeret téged is. Ahogy én is - mondtam neki és egy csókot nyomtam az ajkaira.
Mondván, hogy Aliceék hamarosan megérkeznek, lementünk a nappaliba, hogy ott várjuk őket.



/Alice szemszög/

Épp vásárolni igyekszünk Esmevel, Rosezal és a kis Nessával.
Annyira jó végre ilyen boldognak látni a bátyám.
Ezért, ahogy Esméék is, én is mindig hálás leszek Bellának, amiért ilyen boldoggá teszi őt.
Ezért is segítek nekik, amiben csak tudok.
Mivel Nessa is velünk él, így talán nincs annyi idejük kettesben lenni, na de én majd segítek nekik néha - gondoltam magamban és elmosolyodtam.
Megérkezvén a bevásárlóközpontba, először is egy élelmiszerüzlet felé vettük az irányt.
Mivel imádtuk ezt a kis tündért a karjainkban tartani, most épp Rosenál volt.
Őt se láttam még ennyire boldognak.
Rá is jó hatással volt ez a kislány, látszik rajta, mennyire szereti őt.
Így hogy Edward és Bella örökbe fogadták egy kicsit ő is anyukázhat.
- Ha hazaértünk megtanítok Bellának néhány receptet - mondta Esme.
- Igen, láttam, hogy megkért tanítsd meg - válaszoltam anyának.
Mint mindig, most sem fukarkodtunk a vásárlással.
Kiérve az üzletből, egy játékbolt előtt haladtunk el.
- Bemegyünk? - kérdeztem Nessát.
- Lehet? - kérdezte vissza.
- Persze kicsim - felelte neki Esme.
Bementünk, Rose és Nessa rögtön belevetették magunkat a játékok keresgélésbe.
Mondanom sem kell, innen sem távoztunk üres kézzel.
Én és Rose is megálltunk néhány ruhás butiknál, addig Esme vigyázott Nessára.
Nem csodálom, hogy Edward és Bella ilyen gyorsan megszerették őt, egy tünemény ez a kislány.
Persze neki is vettünk jó sok új ruhát, amiknek nagyon örült.
Sorra felpróbálta a ruhákat, csak azt sajnáltam, hogy Edwardék ezt nem látták.
Olyan édes volt.
Ekkor jutott eszembe a mi kis párocskánk.
Remélem, jól kihasználják az időt - gondoltam magamban és elmosolyodtam.
Kicsit vártam is már, hogy hazamenjünk.
Jó néhány órája eljöttünk és már hiányzik az én Jasperem.
Ahogy láttam, ők már hamarosan otthon lesznek.
Nessán is látszott, hogy eléggé elfáradt és megbeszéltük, hogy máskor folytatjuk a vásárlást és a kocsihoz indultunk, ami telis tele volt a rengeteg mindennel amit vettünk.
A kocsiban Rose ült hátra a karjaiban elszenderedett Nessával, Esme pedig mellém előre.
- Jó ötlet volt ez a mai vásárlás, Nessa is élvezte - mondta Esme mosolyogva, ahogy hátranézett rá.
- Bizony. Igazából látomásom volt Edwardékról, hogy kettesben lesznek otthon Bellával egy kicsit.
- Áá, így már értem. De rájuk fér. Jó ilyen boldognak látni Edwardot - mondta Esme.
- Igen és ezt Bellának köszönheti.
- Ez igaz. Csak azt sajnálom, hogy az elején olyan undok voltam vele - mondta Rosalie.
- Ugyan, az elmúlt. Örülünk, hogy most már másképp gondolod. És hidd el, Bella is örül, hogy próbálsz nyitni felé, ő is szeretne jóban lenni veled, mint velünk is.
- Igyekezni fogok, hogy jól kijöjjünk. Már csak Edward miatt is. Még sosem láttam őt ennyire boldognak, mint Bellával - tette hozzá Rose.
Nem sokkal később már otthon is voltunk.


/Bella szemszög/

Megjöttek - hallottam meg a kocsit a ház előtt.
Ekkor már a fiúk is itthon voltak.
Emmett első dolga persze az volt, hogy minket faggasson mivel töltöttük az elmúlt néhány órát, mire Edward egy ronda nézéssel leállította őt.
Alice belépve az ajtón egyből Jasperhez sietett és megcsókolta őt.
Esme és Rose egymás mellett jöttek be, Nessa pedig Rose karjaiban volt, ahogy látom a hazafelé úton elaludt, de rögtön amint meglátott felébredt és felém nyújtotta a karjait.
- Köszönöm - súgtam oda Rosenak, aki rám mosolygott miközben átvettem tőle a lányom.
Közben Edward is mögénk lépett.
- Ilyenkor délután az árvaházban leszoktak feküdni, talán ezért is aludt el - mondta Esme.
- Gyere kicsim felviszünk - mondtam neki és Edwarddal a nyomomban felmentünk Nessa szobájába.
Kissé álmosan, de átöltöztettünk valami alvóruhába és letettük őt az ágyába.
Nagyon elfáradhatott, mert, ahogy a párnára tette a fejét, már aludt is.
Edward és én mosolyogva néztük őt, majd egy-egy puszit adtunk az arcára és magára hagytuk.
Mire visszaértünk a nappaliba, ahogy láttam Emmették behozták a csomagokat.
Alice boldogan mutogatta miket vettek a lányunknak, és mesélte el milyen aranyos volt ruhapróba közben.
Ekkor jöttem rá, hogy meg is mutathatja nekem.
- Megmutatod? - kérdeztem tőle.
Bekapcsoltam a képességem és Edwardénak hála Alice gondolatain keresztül láttam a vásárlásuk képeit.
Elképedve és csodálattal néztem a kis Nessát, ahogy egyik ruhát a másik után próbálja fel és mutogatja őket Aliceéknek.
Látszik rajta mennyire boldog.
- Örülök, hogy jól szórakoztatok - néztem a lányokra.
- Legközelebb te is eljöhetnél velünk - fordult felém Rose.
- Az jó lenne - mosolyogtam rá.
- Hogy-hogy te is láttad? - fordult felém Emmett.
- Te hol voltál mikor a képességemről beszéltem? - kérdeztem tőle vigyorogva.
- Azt hiszem máshol jártam - felelte ő is nevetve.
- Ha bevonok valakit a pajzsom alá, át tudom venni a képességét. Edwardnak hála, ha őt alávonom, tudom használni a képességét és így láttam a képeket, amiket Edward látott Alice fejében.
- ÓÓó, még egy agyturkász. Használtad már rajtunk?
- Rajtad. Néha mikor kíváncsi voltam mire gondolsz.
- Akkor jobb lesz, ha odafigyelek, mikre gondolok - felelte a mi mackónk.
- Az jó lenne - mondtam neki.
Alice tovább mesélt, mikor hirtelen elhallgatott és meredten bámult maga elé.
Látomása van.
- Mit láttál kicsim? - kérdezte tőle Jazz.
- A Denali klán. Egy hét múlva meglátogatnak minket - mondta ki, mire szinte mindenki arcára ráfagyott a mosoly.
Most nem használtam a képességem, de sejtettem, hogy hirtelen mindenki egy valakire gondol.
Tanyara.


Tudjátok, 13 Komi és a kiírt időpontban kövi!
Katt a Megjegyzés vagy Megjegyzés küldésére!