5.fejezet

Hello mindenkinek!
Itt is az ötödik fejezet. Remélem ez is tetszeni fog nektek. Ha tudok akkor minden nap hozok egy új fejlit. Így hát itt is a mai, ami ismét egy kicsit élményekkel teli lett. És köszönöm a komikat az előző fejlikhez, remélem akik olvassák írtok majd ehhez is minnél többet. Nincs más mint hogy jó olvasgatást kívánjak, és remélni hogy elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasgatást, és sok komit nekem! Pussz nektek, Lizzyke.


5.fejezet


/Bella szemszög/

Újabb villámlás rázta meg a környéket, mire rájöttem hogy még mindig kint állok az esőben a ház előtt.
Miután feleszméltem bementem, felmentem a szobámba és átöltöztem valami kényelmesebbe.
Majd azon gondolkodtam mit is felejtettem el.
Tudom, hogy hiába a vámpírmemória, valamit elfelejtettem.
Ekkor ugrott be hogy mit is.
Persze, a ruhák - jutott eszembe.
A Cullen házban maradtak.
Gondoltam megyek és felhívom Alice-t hogy holnap hozza el nekem őket a suliba.
El sem jutottam a telefonig mikor valami furcsa zajra lettem figyelmes, ami nem a vihar hangja volt.
Majd rájöttem, egy autó hangját hallottam megállni a ház előtt.
Azon töprengtem vajon ki lehet az ilyenkor?
Lementem a nappaliba, mire meghallottam a kopogást.
Ajtót nyitottam, de amikor megláttam ki áll a küszöbön teljesen lefagytam.
Szóhoz se jutottam, csak bámultam rá.
Ott állt azokkal a gyönyörű aranybarna szemekkel, a kócos hajával, és azzal a káprázatos mosollyal az arcán, kezében pedig a Cullen házban felejtett ruhás zacskókkal.
Itt állt előttem gyönyörűen, egy kissé elázva, mire észhez tértem, hogy be kellene hívnom hogy ne az esőben ácsorogjon.
Bár meg kell hagyni, így vizesen is istenien nézett ki.
Így az eső illata keveredve az ő illatával még istenibb volt.
-Ne haragudj, gyere be - hívta bejjebb Edwardot
-Köszönöm - felelte, majd bementünk a nappaliba.
-Ezeket nálunk felejtetted - mutatott a ruhákra.
-Igen, épp az előbb jutott eszembe, és pont hívni akartam Alice-t hogy hozza el holnap nekem a sulihoz - mondtam
-Hát Alice megelőzött - mondta mosolyogva
-Bizony, ő már csak Alice - feleltem
-De ezért nem kellett volna fáradnod,ráért volna holnap - mondtam neki
-Alice úgyse bírt volna magával míg el nem hozom, és szívesen tettem - felelte
-Hát köszönöm mégegyszer - mondtam neki
Mire kaptam egy tőle megszokott szívdöglesztő csibészes mosolyt.
Ismét végignéztem rajta, a kócos vizes haján,ahogy a hajáról csöpögött a víz, majd végigfolyt a tökéletes arcán.
Képtelen voltam levenni róla a szemem, de valahogy ezzel ő is így volt.
-Azt hiszem ideje mennem - törte meg a csendet Edward.
-Igen, gondolom már várnak, főleg Tanya - csúszott ki a számon, de már nem tudtam visszaszívni.
-Hmm, Tanya- mondta erre kicsit talán lehangoltam,amit nem tudtam mire vélni.
Elindultunk az ajtóhoz, ahol kilépve láttuk hogy még mindig esik.
Kicsit beljebb, de mégse kint az esőn megállt, majd szembe fordult velem és rámnézett.
Ebben a pillanatban még a térdeim is megremegtek.
Miközben elmerültünk egymás tekintetében a környéket egy hatalmas mennydörgés rázta meg.
Majd megszólalt Edward.
-Rendben, én megyek is,további szép estét, és holnap a suliban találkozunk - mondta
-Persze, köszönöm mégegyszer és szia - köszöntem el tőle.
Majd elindult a kocsija felé, belém pedig fogalmam sincs mi ütött, de kiléptem az esőre, Edward után léptem, megfogtam a karját, mire ő hátra fordult és elém lépett.
A karjáról a kezem lecsúszott az ő kezébe,majd mire feleszméltem kint álltunk az esőben egymás kezét fogva.
Mintha ezernyi szikra pattogott volna köztünk, ahogy a kezem fogta.
Ahogy a szemembe nézett, tudtam hogy elvesztem.
Semmi más nem számított, csak azt hogy itt van velem.
Teljesen elázva álltunk elmerülve egymás tekintetében, mikor egyszer csak megszólalt.
-Tudom, hogy nem szabadna, de erre vágyom az első pillanattól kezdve hogy megláttalak - mondta
Ekkor, és ahogy rám nézett sejtettem, hogy ő is arra gondol amire én.
-Én is - válaszoltam neki.
Ekkor áthidalva a köztünk lévő kis távolságot, közelebb húzott magához, a kezeit a derekamra csúsztatta, míg én a nyaka köré fonva a karjaimat húztam közelebb magamhoz.
Jéghideg lehellete az arcomat súrolta, majd megéreztem mézédes ajkait az enyémen.
Ahogy ajkai az enyémet kényeztették, hirtelen mintha a mennyországban éreztem volna magam.
Hirtelen megszűnt a világ körülöttünk, nem létezett senki,és semmi csak mi ketten voltunk.
De még mielőtt jobban elmerülhettünk volna egymás csókjában, Edward telefonja szakította meg ezt a csodálatos pillanatot.
Majd elszakadtunk egymás ajkaitól, én kibontakoztam az öleléséből, ő pedig felvette a telefonját.
-Édesem mikor jössz már? - hallottam meg a vonal túlsó végén Tanya hangját.
-Pár perc és otthon vagyok - felelte neki Edward majd letette.
Persze Tanya. Ki más lehetett.
Bár miért is vagyok dühös, hiszen ő Edward barátnője - juttattam az eszembe.
Jobb is hogy közbeszólt, még mielőtt valami olyan történt volna aminek nem kellene megtörténnie.
Hiszen neki ott a barátnője - gondoltam magamban
Ránéztem Edwardra, aki hasonló, kicsit csalódott arcot vágott amiért megzavartak minket.
-Jobb ha mész Tanya már vár - mondtam neki
-Igen mennem kéne, de - mondta
-Azt hiszem jobb lesz ha ezt elfelejtjük és úgy teszünk mintha semmi sem történt volna - mondtam neki én.
-Te képes leszel ezt elfelejteni? - kérdezte tőlem
-Nem tudom- feleltem neki, bár legbelül tudtam hogy képtelen leszek ezt elfelejteni.
-Jobb lesz úgy, neked barátnőd van, és nem akarom hogy miattam problémátok legyen, hiszen csak nem régóta vagytok együtt - mondtam neki
-Igazad van - felelte
-Akkor ezt megbeszéltük, és reméljük hogy nem tudják meg. - mondtam neki
-Gondolod hogy Alice nem látta? - kérdezte
-Reméljük hogy nem - feleltem neki, de ahogy Alice mondta ő mindig mindent lát.
Reméltem hogy most az egyszer nem így van.
Mert ha ez kiderülne, és Tanya megtudná, hát abban nem lenne köszönet, az egyszer biztos. - gondoltam magamban.
Az esőben állva, egymás szemében merülve merengtünk el a történteken.
Azt sejtettem hogy ezek után nem leszek képes távol maradni tőle, és rájöttem hogy teljesen beleszerettem Edwardba.
Bár nem tudom ő hogy érez, de ahogy megcsókolt nagyjából sejtettem.
Abban is biztos vagyok hogy Tanya sosem engedné el őt, és Edwardtól se kérném hogy hagyja el őt, bármennyire is beleszerettem, és tudom hogy ő is van annyira úriember hogy nem hagyná el Tanyat.
Így nem marad más mint megpróbálni ezt elfelejteni, és megpróbálni csak barátoknak lenni, amit azt hiszem a legnehezebb dolog lesz, amit valaha meg kellett tennem.-töprengtem el.
A csöndet ismét ő törte meg.
-Jobb ha indulok - mondta
-Igen - feleltem neki
Majd egy utolsó pillantást vetettünk egymásra, ő beszállt a kocsijába és elhajtott.
Én pedig csurom vizesen vissza ballagtam a házba, és miután átöltöztem, az előbb történteken gondolkodva merültem el a gondolataimban.
Majd végre ez a hosszú éjszaka után reggel lett.
Egy kicsit vártam is meg nem is.
Elindultam a suliba, és bármit megadtam volna ha elkerülhettem volna a mai találkozást Cullenékkel, főleg vele.
Ami persze nem sikerült, mert rögtön ahogy a suliba értem beléjük botlottam.
Ott voltak mind.
Rosalie és Emmett kézenfogva, ahogy Alice és Jasper is.
Utoljára néztem RÁ és Tanyara aki épp hogy én is jól lássam, Edwardot csókolgatta.
Ha tudtam volna, őket látván biztos elsírtam volna magam.
Jasperrel és Alice-el mentem be a suliba, mikor Jasper megkérdezte:
-Bella, minden rendben? -kérdezte
-Persze -feleltem neki, és reméltem nem érzi azt,hogy ez egy hatalmas hazugság.
-Ideje órára menni fiatalok - mondta mellénk érve Emmett.
Rosalie, Emmett és Tanya egy évfolyammal felettünk jártak, míg én Alice-el, Jasperrel és Edwardal jártam egy évfolyamba.
És persze voltak közös óráink is.
De nekem most spanyol volt az első órám, ami csiga lassúsággal telt el, majd ezután a tornaterem felé vettem az irányt, a következő órám ugyanis testnevelés volt, ami legnagyobb bánatomra Edwardéknak is.
Az öltözőbe mentem, átöltöztem, majd bementem a tornaterembe, ahol csatlakozott hozzám, Alice, Jasper és Edward is.
Amint beléptek, szinte minden lány Edward után csorgatta a nyálát.
Bár ha azt vesszük meg tudom érteni őket, hiszen észbontóan nézett ki.
Alice persze észrevette hogy valami nincs rendben velem, és odajött hozzám.
-Bella, látom hogy valami baj van, elmeséled? - kérdezte
-Azt hiszem ez nem a legjobb időpont - feleltem neki
-Igaz, suli után elmehetnénk hozzád és beszélgethetnénk - mondta
-Miről kellene beszélnünk? - adtam neki a hülyét
-Szerintem tudod te miről - mondta miközben ránézett Edwardra.
Persze, biztos voltam benne hogy tudja mi történt, vagy látta, vagy Edwardból szedte ki, tudom hogy ő áll a legközelebb Edwardhoz.
-Rendben - feleltem neki
-Ezt megbeszéltük - mondta mosolyogva
Majd bejött a tanár, és elkezdődött az óra.
Itt mindig megpróbáltam ügyetlenkedni egy kicsit, hogy ne legyek olyan feltűnő, hiszen itt nem használhatom a képességeim, például a gyorsaságom.
Ma kosárlabdázással telt el az óra, és ez sem volt esemény mentes.
A játék vége felé, valaki véletlen meglökött, és még így vámpír létemre is elvesztettem az egyensúlyom, de vártam hogy elessek ami nem következett be, ugyanis egyszer csak két hideg kezet éreztem a derekamon.
Edward elkapott, és én ismét a karjaiban kötöttem ki.
Olyan hihetetlenül jó érzés volt ismét a karjaiban lenni, de tanár sípja észhez térített, mire én kibontakoztam Edward karjaiból, elmotyogtam neki egy köszönömöt,majd elindultam átöltözni.
Suli után a kocsimnál vártam Alice-re aki a testvéreivel jött épp ki az épületből.
Alice elindult felém mire Jasper megkérdezte tőle hová megy.
-Édesem nem velünk jössz? - kérdezte tőle Jasper
-Nem, Bellával megyek, elmegyünk hozzá, beszélgetni egy kicsit - felelte neki Alice
-Rendben, otthon találkozunk - mondta neki Jasper
-Persze -felelte Alice, majd elköszöntünk a többiektől, vetettem egy utolsó pillantást Edwardra, amit ő is észrevett, majd kocsiba szálltunk és elindultunk hozzám.
Amint megérkeztünk bementünk a nappaliba, helyet foglaltunk, majd megszólalt Alice.
-Na akkor most mesélj szépen - mondta
-Hol kezdjem? - kérdetem
-Talán az elején? - kérdezte
-Rendben - feleltem neki, majd elkezdtem neki mesélni a tegnap történteket.