BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. július 31., szombat

22.fejezet

Sziasztok! Először is bocsánat, hogy egy nappal később jött a friss. Ami egyenlőre nem a bétázott verzió, de amint meglesz kicserélem. Remélem tetszik majd a fejezet ami jó hosszú lett, és kicsit vegyes is, mert van benne Bella, Edward és egy kis Alice szemszög is. Annyit még, hogy ilyenkor ha van friss mindig rengetegen vagytok, ezért remélem jó sok komit kapok ehhez. Az előzőhöz 6 komi jött. 6. Ilyenkor mindig nagyon sokan vagytok, amit köszönök, ezért kérlek komizzatok. És hatalmas köszönet Nikkym-nek a segítségért, a kövi fejlikkel kapcsolatban, ő tudja miért. Köszi drágám! És jó olvasást. Pussz.

22.fejezet

/Bella szemszög/

A hely ahova Edward és én tartottunk, egy kis falu, csupán negyven percre Londontól.
A hely neve Surrey.
De hála Edward vezetési stílusának ez fele annyi időbe nem telt és már ott is voltunk.
Bár nekem mindegy, vele akár a világ végére is elmennék.
Kevesebb mint fél óra autózás után meg is érkeztünk ahhoz a csodás kis házikóhoz amit a fényképen láttam.
Egyáltalán nem tükrözte Cullenék otthoni házát és életstílusát ez az aranyos kis házikó mégis tökéletes volt.
Egyáltalán nem volt nagy, legalábbis kívülről.
Szinte a semmi, egy rét közepén állt, aminek a szomszédságában egyetlen egy ház sem volt.
Mikor kiszálltunk Edward hozta a csomagokat, amiket persze Alice készített össze.
De mintha nem is egy hétvégére hanem egy egész hónapra jöttünk volna.
Én mentem előre, Edwardtól megkaptam a kulcsokat míg ő cipekedett.
Ahogy beléptünk a házba, a szám is tátva maradt.
Kívülről kicsinek tűnt, de belülről nézve nagyon nagy.
Olyan családais kis kuckó hatást keltett.
Alice ismét tökéletesen választott.
-Na hogy tetszik? - lépett mögém Edward és átkarolt.
-Tökéletes - feleltem neki, szembe fordultam vele, hogy megcsókolhassam.
-Alice mindenre gondolt mint mindig - mondta a csókunk után.
-Igen, ő már csak ilyen, de ezért egy nagy köszönöm-el jövünk neki.
-Az igaz, de már meg is háláltuk neki.
-Igen? És hogyan is? - kérdeztem.
-Megengedtük neki hogy átrendezze a szobánkat mire hazaértünk.
-Oh, tényleg. Remélem nem fog túlzásba esni - mondtam.
-Hát akkor még nem ismered eléggé. Már mikor bevásárolni voltunk akkor tervezgette mennyi mindent fog venni, és mit hogy fog csinálni.
-Sokat köszönhetünk neki, biztos szépen megcsinálja. Bár a gardrób részétől félek.
-Miért is?
-Tudod milyen. És ami a ruhákat illeti nem éppen egyezik az ízlésünk - mondtam.
-Hát, akkor bajban leszel, most hogy ő csomagolt nekünk.
-Ne is mond, lássuk mit művelt - mondtam és elindultunk a csomagokkal az emeletre.
A szoba is nagyon szép volt, az el nem maradhatatlan hatalmas ággyal.
Szinte hallom hogy miket mondana vagy gondolna Emmett - ezen gondolatokra elkapott a nevetés.
-Mi az? - kérdezte Edward.
-Csak eszembe jutott Emmett - mondtam neki, mire neki is leesett mire gondoltam és velem együtt nevetett.
-Az a szerencsénk hogy nem ő a gondolatolvasó, akkor aztán bajban lennénk - mondta kedvesem.
-Ne is mond, az kész katasztrófa lenne. Bár ő biztos élvezné - mondtam.
-De még hogy.
Nagyjából megnéztük milyen ruhákat kapunk a mi kis energia bombánktól és kipakoltuk őket.
Hát lehetne rosszabb is - gondoltam magamban.
Elnézve a ruháimat, Alice láthatott valamit ugyanis több különféle fehérneműt csomagolt mint magát ruhát.
Ez Edwardnak is feltűnt.
Sejtettem hogy ugyanarra gondol mint én.
Ránéztem, mire az arcára kiült az a csibészes mosoly amit úgy imádok.
Nem bírtam ki a karjaiba fészkeltem magam és megcsókoltam.
Mielőtt itt estünk volna egymásnak elszakadtunk a másiktól, mondván előttünk a hétvége, hogy egymáséi legyünk.
Végezvén a pakolással lementünk, hogy jobban szemügyre vehessünk a házikót.
Hihetetlen, hogy kívülről milyen kicsinek tűnik, belülről mégis milyen hatalmas.
Nagy nappali, gyönyörű kandallóval amiben tűz lobogott.
Nagy konyha, hozzá tartozó étkezővel.
A földszinten volt egy kisebb gardrób.
Az emeleten egy szép nagy fürdő, hatalmas káddal és zuhanyzóval.
Ezen végignézve magam is meglepődtem milyen gondolatok jutottak eszembe.
Még a végén olyan leszek mint Emmett - gondoltam magamban.
-Csodás helyre küldött minket Alice,lenne kedved sétálni egyet? - kérdezte szerelmem.
Mivel gondolom a faluba is be akar menni, ahol emberek vannak, így fel kell vegyük az emberek tempóját.
-Persze - feleltem.
Mivel már csak néhány hét karácsonyig, igen csak hideg volt, ami nekünk nem jelent sokat, de a látszat kedvéért, melegebben öltöztünk.
Kézen fogva léptünk ki a mi kis házikónkból és indultunk el a falu felé sétálni.
Hosszabb út vezetett a háztól mire beértünk a falu központjába, az úton szinte alig volt néhány ház, mégis emberi tempóban sétáltunk, nehogy valaki mégis meglásson bennünket.
A hidegnek hála nem sok ember volt az utcákon, és Edwardnak igaza volt, ez a hely csodás.
A falu is nyugodt, csendes mégis gyönyörű.
Hazafelé sétálva egy másik úton mentünk, mikor egy csodás kis tó mellett sétáltunk el, minek a hideg miatt a vize megfagyott.
Erről a kis tóról eszembe jutott a mi kis vízesésünk odahaza.
A sétával töltött csodás órák után visszaérve a ház melege fogadott minket.
-Nem volt zavaró ilyen lassan sétálni? Furcsa volt a mi megszokott sebességünkhöz képest - mondtam.
-Hát igen, jobban szeretem a gyorsaságot. De egy kicsit olyanok voltunk mint a többi ember. Még sosem csináltam ilyet - mondta.
-Mire gondolsz? - kérdeztem vissza.
-Kézen fogva sétálni a szerelmemmel - mondta azzal az édes mosollyal a száján.
Nem bírtam megállni hogy ne csókoljam meg.
A délután további részét egymás karjaiban töltöttük a nappaliban.
Este mikor sötétedett Edward magamra hagyott míg lezuhanyozott és átöltözött.
Nemsokkal később egyetlen szerelmem egy boxerben jelent meg a lépcső tetején.
Ahogy végignéztem csodás testét máris elkapott a vágy iránta.
Rajtam volt a sor hogy lezuhanyozzak és átöltözzek.
Mielőtt felmentem volna egy csókot loptam tőle.
-Siess hozzám - suttogta a fülembe.
-Sietek - mondtam és el is tűntem a lépcsőn.
Először a szobába mentem, kiválasztani egy hálóinget amit Alice készített össze nekem.
Végignézve rajtuk, egyik kihívóbb volt mint a másik.
Végül egy sötétkék szép darabra esett a választásom, majd ezzel együtt elvonultam a fürdőbe.
Lezuhanyoztam és magamra vettem a hálóinget a hozzá tartozó kis köntössel.
Edwardot nem találtam a szobában így a földszint felé vettem az irányt.
Csodás meglepetésben volt részem ahogy leértem.
Edward csodásan átvarázsolta a már amúgy is csodás nappalit.
Rengeteg párnából készített egy ágy szerűséget a kandalló előtt és ott várt rám.
Mellé ültem.
-Ez csodálatos - mondtam felé fordulva.
-Te vagy csodálatos - jött a válasz ahogy végignézett rajtam.
Tudtam, hogy mi következik ezután.
Ma éjszaka beteljesül a szerelmünk.
Közelebb hajolt Edwardhoz hogy megcsókolhassam.
Csókunk egyre szenvedélyesebb lett, ahogy nyelveink is beszálltak.
Szenvedélyes ugyanakkor szerelmes csókokat váltottunk, miközben kezeinkkel egymás testét kezdtünk el simogatni.
Kócos hajába túrtam, hogy még közelebb húzzam magamhoz, míg ő a derekamnál fogva húzott magához.
Nemsokkal később már csak arra lettem figyelmes, hogy a köntös már nem, csak a hálóing van rajtam.
Edward óvatosan kibujtatott a hálóingből is, így teljesen meztelenül ültem mellette, ami kissé zavarba hozott.
Először a nyakam borította be szédítő csókjaival, egyre lejjebb haladva mire a melleimhez ért.
Hideg nyelvéve és leheletével melleim kényeztette, mire jóleső sóhajok hagyták el a számat.
Közben én sem haboztam viszonozni a nekem okozott örömöket.
Kezemmel felfedezőútra indultam márványszerű testén, mellkasától egyre lejjebb haladva míg nem el nem értem vágytól már lüktető férfiasságáig.
Míg ő a mellem kényeztette egyre lentebb csúszva, nyelvéve már a hasam aljánál járt.
Kezem becsúsztattam boxerébe és simogatni kezdtem meredező vágyát, mire jóleső morgásokat hallottam tőle.
Ahogy kezem fel s alá mozgattam merev szervén éreztem hogy már nem bírja sokáig.
Ahogy én sem, nyelvét ugyanis ujjai váltották fel, amiket legérzékenyebb pontom kényeztették.
A következő pillanatban lehámoztam róla a boxert és csak azt vettem észre hogy elfektet a párnákon és fölém kerekedik.
Meztelen testünk összeért, úgy éreztem a hideg bőröm ellenére is hogy szinte lángolok.
Edward lentről egészen a nyakamig végigcsókolta testem majd egy észveszejtő csókban egyesültünk.
-Szeretlek - vallottunk ismét szerelmet, majd végre átadtuk magunkat egymásnak.
Edward a nyakam csókolta miközben gyengéden belémhatolt.
Először gyengéden mozgott bennem, majd gyorsabb mozgásra ösztönözve a lábam a dereka körén fontam.
Egyre közeledve a végső robbanás felé hangos zihálásunk töltötte be a szobát.
Egymást csókolva léptük át a gyönyör kapuját.
Edward kicsúszott belőlem, majd mellkasára vonva vártuk hogy kissé lenyugodjunk.
Ismét egy szenvedélyes csókot váltottunk, mikor éreztem hogy ismét kíván engem, ahogy én is őt.
Nem haboztunk hát ismét egymáséi lenni és az éjszaka hátralevő részében tovább szerettük egymást.


/Alice szemszög/

Már egy napja elmentek - gondoltam magamban.
Biztos jól érzik magukat.
Reggel a fiúk elmentek vadászni míg mi vártuk hogy hazaérjenek Esme hívott hogy beszélni szeretne velünk.
Bementünk hozzá a szobába, mikor hirtelen látomásom lett.
A képeket nézve amit a látomásomban láttam majd ki ugrottam a bőrömből.
-Mit láttál? - kérdezte kíváncsian Rosalie.
-Biztos köze van ahhoz amit megbeszélni akarok veletek - szólalt meg Esme.
Tehát akkor erről akar beszélni velünk - mondtam magamban.
-Szeretnék majd beszélni veletek és Carlisleal is ha hazaérnek. Bellával beszélgettem a múltkor és ezzel kapcsolatban szeretnék egy meglepetést neki és Edwardnak.
-Oké, akkor várjuk meg a fiúkat és elmondod.
Nemsokkal később végre hazaértek, mire egyből Jazz nyakába vetettem magam.
-Mi ez a hatalmas boldogság? - kérdezte szerelmem.
-Hamarosan megtudod.
Mind összegyűltünk a nappaliban mire Esme elmondta az ötletét amivel Edwardnak és Bellának akar egy kis, sőt nem is kicsi hanem nagy meglepetést okozni.
Mindenki nagyon boldog volt az ötlet hallatán, már csak Edward és Bella beleegyezése kellett a dologhoz.
Végül is nekik kell ezzel együtt élni - gondoltam.
Mindenkinek tetszett ez a csodás ötlet, de a végső szó a boldog páré lesz.
Miután mindent megbeszéltünk a fiúkat átzavartam Bella házához hogy hozzák el amiket összekésztettem neki, mivel átköltözik hozzánk.
Addig Esmevel és Roseal elmentünk bevásárolni ugyanis rengeteg mindenre volt szükségünk és az idő kevés.
Plusz még egy szobát be kell rendezni a házban.
Hála a gyorsaságunkat a vásárlást néhány óra alatt letudtuk, most kivételesen én is csak azt vettem amik a legfontosabban hogy időben kész legyünk.
Rengeteg új bútort is vettünk, amiket a fiúk legnagyobb meglepetésére ki is szállítottak mire hazaértünk.
-Mi ez a rengeteg cucc?- kérdezte Emmett mikor hazaértünk.
-Ezek mind kellenek. Hisz két szobát is be kell rendezni.
A srácok kapták a megtisztelő feladatot hogy elrendezzék a bútorokat, utána a lányokkal nekiestünk berendezni a két szobát.
Az egyik Edward és Bella közös szobája volt és még egy szoba.
Ez a meglepi szoba, kizárólag az én feladatom lesz - döntöttem el, és ugye ki mer ellenkezni velem?
Mivel volt dolgunk bőven a nap is hamar eltelt,de hála annak hogy nincs szükségünk alvásra éjjel is folytattuk Emmett nagy bánatára, aki szívesebben ült volna a videójáték előtt mint egy kisgyerek.
Edward és Bella szobája majdnem kész is volt, mikor Rosaliera bíztam a gardrób részt.
Rengeteg új ruhát vettem Bellának is, azért hogy ne legyen annyira mérges próbáltam az ő ízléséhez mérten válogatni.
Míg Rose ezt intézi én addig tovább dolgoztam a másik szobán, míg a fiúkat elküldtem pihenni Emmett nagy örömére.
-Remélem a mi kis galambocskáink jól kihasználják az időt - szólalt meg Emmett a nappaliban.
-Biztos lehetsz benne - mondta neki Jazz, majd ahogy hallottam sakkozni kezdtek.
Másnap reggel már csak az utolsó simítások voltak mindkét szobán mikor magamnak is engedélyeztem egy kis pihenést és lementem a szerelmemhez.
-Látom és érzem még mindig nagyon boldog vagy - mondta Jazz miközben a karjaiba fészkeltem magam.
-Igen, alig várom hogy végre megjöjjenek.
-Ne aggódj, még ezt a napot bírd ki.
-Megpróbálom - válaszoltam.
-Edward és Bella holnap jönnek haza, Esmeékkel pedig ma elintézünk mint szükséges dolgot a meglepetéshez és el is hozzuk.
Annyira izgatott vagyok, láttam hogy Edwardék mennyire boldogok lesznek.
-Nyugi kicsim - nyugtatott le Jazz.
-Oké, bocsi, csak nem bírok magammal.
-Azt látjuk - mondta vigyorogva Emmett.
A nap további részében Esmevel és Carlisle al intéztünk el mindent.
Estére minden készen állt mire a párocska hazaér.
Az éjszakát most nem munkával hanem Jazzel töltöttem.
Az éjszaka elteltével reggel még izgatottabb lettem, hisz nemsokára végre itthon lesznek.


/Edward szemszög/

Egymás karjaiba fekve ért minket a reggel, életem legcsodálatosabb éjszakája után, karomban a világ legcsodálatosabb nőjével.
Reggel egy szerelmes csókokkal köszöntöttem szerelmem.
-Mit szeretnél csinálni ma? - kérdeztem Bellát.
-Mindegy, a lényeg hogy veled legyek. Tőlem itt is maradhatunk - jött a válasz.
Reggel egy közös zuhanyozással indítottuk a napot.
Nem kölünösebben öltözünk fel, én ismét egy boxert vettem magamra, míg Bella egy Alice által csomagolt másik hálóinget.
Most a szobában feküdtünk le, ismét egymás karjaiban, és szinte át beszéltük a napot.
Ismerem őt már egy ideje, de így is még sok mindent nem tudok róla, és mindenre kíváncsi vagyok ami vele kapcsolatos, így rengeteg kérdésem volt hozzá amikre készségesen válaszolt.
Ő is sokat kérdezett rólam, és örömmel válaszoltam minden kérdésére.
Egyre viszont nem akart válaszolni.
Mikor arról kérdeztem miről beszélgettek nemrég Esmevel.
De láttam hogy mikor ezt szóba hoztam elszomorodik.
Hiába próbáltam kiszedni belőle, nem akarta elmondani, próbálta azt mutatni hogy nem, de láttam hogy szomorú az a valami miatt.
Nem eröltettem, csak reméltem hogyha úgy érzi majd elmondja.
Közeledett az este mikor a telefon zavarta meg a beszélgetésünket.
Vagyis csak egy üzenet kedvenc húgunktól, Alicetől:
Remélem jól telik a hétvégétek, már kész a szobátok, és egy hatalmas meglepi vár rátok, úgyhogy nagyon várunk titeket.További szép perceket nektek és siessetek, puszil titeket Alice.
-Vajon mit találtak ki megint? - kérdezte szerelmem.
-Nemtudom, de ha valami meglepetés akkor Alice ezért várja már hogy hazamenjünk.
Mivel ma egész nap nem mozdultunk, estefelé mentünk el szerelmemmel megritkítani az itteni vadállományt egy vadászat keretein belül.
Hazaérve egy közös zuhanyzással kezdtük az estét ami ismét egymás tovább szeretésével töltöttünk.
Soha nem gondoltam hogy valaha is lehetek ilyen boldog.
Hogy annak ellenére ami vagyok, a sors egy ilyen angyalt küld nekem mint Bella.
Egy ismét átszeretkezett éjszaka után kissé bánatosan keltünk fel reggel, hiszen ma haza kellett mennünk.
-Annyira jó lenne örökre itt maradni - vette fel az ötletet Bella, ami tényleg csodás lenne.
-Az fantasztikus lenne, biztos lehetsz benne hogy visszajövünk még - mondtam neki és megcsókoltam.
Miközben meztelen testét csodáltam ahogy öltözködik láttam hogy nagyon elgondolkozik.
-Mire gondolsz? - kérdeztem.
-Csak a többiek meglepetésére, és hogy mit művelt Alice a szobáddal és az én ruháimmal.
-Hát ami a meglepit illeti hamarosan megtudjuk, ami pedig a szobát, az a mi szobánk.
-Bocsi, csak nehéz megszokni - válaszolta szerelmem.
-És ami a ruhákra vonatkozik, hát sok jóra ne számíts - mondtam.
-Ruha nélkül még szebb vagy - súgtam a fülébe ahogy mögé léptem.
-Köszönöm, a végén olyan leszel mint Emmett - válaszolta.
-Hát lehet - mondtam mire mindketten nevetni kezdtünk.
Ha szomorúan is de összecsomagoltunk, azzal biztattam magunkat, hogy amint tudunk visszajövünk ide.
Még Bella a házban volt a csomagokat a kocsiba raktam.
Így együtt vele,hihetetlen milyen gyorsan eltelt ez a két nap, pedig csak nemrég jöttünk.
Bezártuk a házikót, ahol életünk első és legszebb hétvégéjét töltöttünk együtt.
-Még sok sok ilyen szép nap vár ránk mint ezek - mondtam Bellának a ház előtt állva és megcsókoltam.
-Igazad van, és mindegy hogy hol a lényeg hogy együtt legyünk - mondta, amivel csak egyetérteni tudtam.
-Akkor irány haza, és lássuk azokat a meglepiket - mondta szerelmem és kocsiba szálltunk.
Nem sok időbe telt és már láttuk is a házunk ahogy az útra kanyarodtam.
Hazaérve nem csalódtam, a családunk minden tagja a ház előtt várt ránk.
Ahogy kiszálltunk persze Alice volt az első és a nyakunkba vetette magát.
Megöleltük a családunk és bejjebb mentünk a nappaliba, ahol rögtön faggatni kezdtek minket.
-Na és meséljetek, volt rosszalkodás? - jött a kérdés rögtön Emmettől.
Hát benne mint mindig most sem csalódtam.
-Csak szeretnéd tudni - vette oda neki Bella.
-Ugyan, csak egy két részletet? - kíváncsiskodott tovább.
-Emmett - szóltunk rá mindketten, mire duzzogó képet vágott.
Mivel mindenki nagyon kíváncsi volt, egy két kisebb részletet azért elmeséltünk, na persze nem mindent.
-Jó ilyen boldognak látni titeket - mondta Esme.
-Köszi anya - válaszoltuk egyszerre Bellával.
-Apropó Carlisle intézett nekünk egy kis suliszünetet - mondta Alice.
-És mire fel? - kérdeztem.
-Hogy kiélvezhessétek, kiélvezhessük a meglepiteket - vágta rá Alice.
-Na akkor térjünk rá, mi is az.
-Az egyik a szobátok de mielőtt elmondanánk,tudnotok kell rajtatok áll elfogadjátok e, ugyanis nemcsak a kettőtök élete függ tőle.
Erre a kijelentésre nagyon kíváncsi lettem.
Bella arcán mintha a megvilágosodás surrant volna át mikor Esmere nézett.
Van egy olyan érzésem, talán köze van a múltkori beszélgetésükhöz.
-És mi lenne az? - kíváncsiskodott szerelmem.
-Azt hiszem, jobb ha felmegyünk az emeletre és megmutatjuk és elmondjuk mi is az - monta Esme.
Senki gondolata nem segített, mindenki próbálta eltitkolni miről is van szó,és nagy sikerrel.
Felálltunk és mind az emeletre mentünk.
A vendégszoba ajtaja előtt álltunk.
-Az ajtó mögött van - mondta Alice.
Bella arcáról semmit nemtudtam leolvasni, de mintha a remény sugarai csillogtak volna a szemében.
Hátrább álltak, míg Bellával kézen fogva nyitottunk be a szobába.
Attól amit ott láttunk, mind kettőnk lélegzete elakadt.

Képek a házikóról:
http://i30.tinypic.com/34so2ut.jpg
http://i27.tinypic.com/15482f9.jpg
http://i27.tinypic.com/9ktlbm.jpg
http://i28.tinypic.com/2vwaiht.jpg
http://i30.tinypic.com/f2ufdk.jpg
http://i28.tinypic.com/d5qmq.jpg
http://i30.tinypic.com/2ibdag1.jpg
http://i25.tinypic.com/2el5ufb.jpg
http://i25.tinypic.com/19v51k.jpg

2010. július 26., hétfő

21.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet, ami remélem ismét tetszik majd, a hétvége még nem ebben lesz, de van egy kis ízelítő benne hogy kibírjátok a köviig. Aztán jó sok komit, ha csak néhány szót is, hogy tudjam hogy tetszett. Jó olvasást hozzá: Lizzyke

21.fejezet

/Bella szemszög/

A többnyire átbeszélgetett éjszaka után, Edwarddal felmentünk a szobájába és egymás karjaiban fekve vártuk a reggelt.
- Annyira boldog vagyok, hogy itt vagy velem – mondta, miközben még mindig a karjaiban feküdtem.
- Ahogy én is - válaszoltam, felemelkedtem a mellkasáról és megcsókoltam.
Csókunk kissé hosszabbra és szenvedélyesebbre sikeredett, amit Emmett hangja és az, hogy berontott a szobába szakított félbe.
- Upsz, bocsi, látom rosszkor jöttem - mondta Emmett.
- Bizony rosszkor - felelte neki Edward.
- Nyugi öcsi, tiétek az egész hétvége, ott aztán majd huncutkodhattok, de aztán meséljetek majd - tette hozzá Em.
- Na még miket nem - válaszoltam neki immár én.
- Na de miért hugi? Tudjátok, hogy milyen kíváncsi vagyok - felelte a nagy mackó.
- Az lehet, de mi nem leszünk a perverz vicceid tárgya - vágtam oda neki, mire szerelmem elnevette magát.
- Miért hagyjátok ki a kisebbet mindenből? - kérdezte Emmett durcás arcot vágyva.
- Majd kihevered - mondta neki Edward.
- Inkább menj és boldogítsd Roset - mondtam neki.
- Így is lesz, ha már ti ilyen gonoszak vagytok - mondta.
- Csak ezért jöttél, vagy van más is? - kérdeztem tőle.
- Alice üzeni, hogy sipirc öltözni és irány vásárolni - mondta Emmett.
- Oké, rögtön megyünk - felelte Edward, mire Emmett kisétált az ajtón, ismét magukra hagyva minket.
Miután Emmett végre magunkra hagyott bennünket Edward elfeküdt az ágyon és ráfeküdtem és megcsókoltam.
Hihetetlen boldogsággal töltött el, hogy annak a férfinak a karjaiban vagyok és csókolom, akit a világon mindennél jobban szeretek.
Szenvedélyes csókunk közben Edward kezei a hátam simogatták, mire egyszer csak a pólóm alá tévedtek a kezei.
Finom kezei bőrömet simogatták, mikor, ha nehezen is, de megszakítottam a csókunkat.
- Ha így folytatjuk, sosem indulunk el - mondtam neki miközben a nyakába csókoltam.
- Nem baj - volt a válasza.
- Bármennyire is szeretnék így maradni veled, jobb, ha öltözünk.
- Nem akarok – mondta, mint egy kisgyerek, amin én jót nevettem.
- Tudom, én sem, de gondolj arra, hogy előttünk a hétvége, csakis kettesben, és ígérem, innen folytatjuk - mondtam neki.
- Megígéred?
- Megígérem - válaszoltam.
- Oké akkor öltözzünk - mondta szerelmem.
Alice persze mindenre gondolt és készített nekem ruhát a fürdőbe.
Amiről nem mondanám, hogy az én ízlésem.
Egy csőszárú, testre simuló farmer egy magasszárú csizmával és egy kék, igencsak mélyen dekoltált felsővel.
Biztos voltam benne, hiába is vitatkoznék, a végén úgy is én maradnék alul és ezt kéne felvennem, így nem volt más választásom, mint felvenni.
Mire felöltöztem és elindultam le a lépcsőn, mindenki a nappaliban volt.
- Hű de dögös vagy húgi - szólt be Emmett mikor meglátott.
Edwardtól egy rosszalló pillantást kapott, mire Rose meg nyakon vágta férjét.
- Jól van na, te vagy a legszebb, tudod cica - mondta Em békítés képpen Rosenak.
- Na azért - vágta oda neki Rose és megcsókolta Emmettet.
- Oké, ha mindent megbeszéltetek, akkor indulhatnánk is - szólalt meg Alice.
- Esme az árvaházba megy, Carlisle a kórházba, mi pedig vásárolni - mondta csillogó szemekkel Alice.
- Az árvaházba mész? - fordultam Esme felé.
- Igen kicsim, miért?
- Semmi, csak kérdeztem.
- Vanessa miatt? - kérdezte Edward.
- Látom nagyon megszerettétek őt - mondta nekünk Esme.
- Igen, nagyon - válaszoltam neki.
- Jövő héten egy néhány napos kirándulásra viszik a kicsiket, ha gondoljátok, miután visszajöttetek a hétvégéről, elkérem Vanessát és míg a többieket elviszik a kirándulásra, nálunk lehetne - vetette fel az ötletet Esme.
Aminek én nagyon örültem.
Annyira megszerettem azt a kislányt.
Ha vele vagyunk, akkor jövök csak rá, hogy vámpír lévén nekünk nem adatik meg az anyaság.
Így legalább akkor átélhetem, ha az a tündéri kislány velünk van, és Edwardon is látom, hogy ő is örül neki.
- Mit gondolsz szerelmem? - kérdezte Edward.
- Meg lehetne oldani Esme?
- Persze drágám, biztos vagyok benne, hogy ő is örömmel lenne inkább veletek. Sokat gondol rátok és majd ki fog ugrani a bőréből, ha megtudja, hogy néhány napig veletek lehet - mondta Esme.
- Akkor igen, én nagyon szeretném - mondtam.
- Rendben, megbeszélem az árvaházzal, nagyon örültek a múltkori látogatásotoknak is, biztos örülni fognak neki.
- Látom boldoggá tett a hír - súgta oda nekem Edward.
- Igen drágám, nagyon megszerettem őt - vallottam be.
- Megértem, ahogy én is - mondta és egy csókot kaptam tőle.
- Újra együtt a kis család - szólalt meg Emmett.
Ahogy ezt kimondta Emmett, egy kicsit mégis szomorú lettem.
Mióta megismertük Vanessát, jöttem rá, milyen fantasztikus lehet anyának lenni, és milyen jó lenne, ha Edwarddal nekünk is lehetne egy olyan tündéri gyerekünk, mint ő.
De nekünk ez nem fog megadatni - szomorodtam el.
- Mi baj kicsim? - kérdezte Edward.
- Semmi drágám - mondtam neki, nem akartam, hogy tudja, hogy e miatt vagyok szomorú.
Annyira jó látni őt is a kislánnyal, biztos vagyok benne, hogy csodás apa lenne.
- Bella feljössz velem, segítenél lehozni néhány dolgot, amit a kicsiknek vettem? - kérdezte Esme.
- Persze, menjünk - mondtam és elindultunk fel az emeletre egyenest Carlisleék szobájába.
- Igazság szerint beszélni akartam veled - mondta.
- Hallgatlak.
- Láttam, hogy az előbb elszomorodtál odalent - mondta és sejtettem, hogy mire gondol.
- Ez a kislány elgondolkodtatott, igaz? - kérdezte.
- Igen. Annyira megszerettem őt, és Edwardon is látom, hogy boldog, ha velünk van. És elszomorít, hogy nekünk ez sosem adatik meg, hogy nem lehetek anya.
Eddig sosem gondoltam magamra anyaként, de most, hogy megismertem Vanessát, rájöttem milyen csodás dolog is anyának lenni.
- Ez igaz. Olyan szépek vagytok hármasban és örülök sőt, nagyon hálás vagyok, hogy boldoggá teszed a fiam. Látom rajta és rajtad is hogy imádjátok egymást. És azt is, hogy mindketten boldogok lennétek, ha nektek is lehetne gyereketek - mondta Esme.
- Igen, mióta megismertük Vanessát, gondolkodtam rajta, de végül arra is rájöttem, hogy ez nem lehetséges. Még csak örökbe se fogadhatunk, például egy olyan kislányt mint Vanessa hisz ő ember - mondtam.
- Ez igaz. Nekem itt van Carlisle és a gyerekek. Igaz nem a vér szerinti gyerekeim, de a sajátomként szeretem őket.
- Igen, és ők is anyjukként szeretnek téged.
- De tegyük félre egyenlőre ezt a témát, nem akarom, hogy Edward aggódjon, hogy bánt valami - kértem Esmét.
- Persze kicsim, de ne szomorkodj, előbb-utóbb minden megoldódik - mondta Esme, mintha ő is jövőbe látó lenne és tudna valamit, amit én nem.
- Egyelőre gondolj a hétvégétekre Edwarddal, és hogyha hazajöttök addigra itt lesz Vanessa velünk - mondta.
- Igazad van, és köszönöm - mondtam neki és megöleltem őt.
- Nincs mit kicsim, téged is lányomként szeretlek.
- Köszönöm. Én is úgy szeretlek, ahogy Edwardék szeretnek téged, mint az édesanyjukat - mondtam.
- Akkor lenne egy javaslatom - mondta.
- Igen?
- Mivel már így is a család tagja vagy, és a lányomként szeretlek, akár anyának is hívhatnál, ha szeretnél - mondta.
- Persze, hogy szeretném anya - mondtam ki mire mindketten elérzékenyültünk és, ha tudtunk volna, biztos elsírtuk volna magunk.
Ismét megöleltük egymást.
- Menjünk, a többiek várnak - mondta anya.
De fura ezt a szót kimondani. Nagyon rég nem hívtam így senkit.
Másrészt viszont nagyon boldoggá tesz, és örülök, hogy a családhoz tartozhatok.
- Menjünk - mondtam és mosolyogva indultunk a lépcső felé.
- Na és amikért indultatok? - kérdezte Emmett.
- Beszélgettetek? - kérdezte Edward.
- Nem is hallgatóztál? - kérdeztem szerelmemtől.
- Kivételesen nem - mondta mosolyogva.
- Igen beszélgettünk egy kicsit az új lányommal - mondta Esme és megölelt.
- Bellával megbeszéltük, hogy, mivel ő is a családunk tagja és Edward párja, ha szeretne, szólítson anyának, ő pedig az új lányom - tette hozzá Esme.
- Ez csodás drágám. A családunk tagja vagy, aminek nagyon örülünk, különösen, mert boldoggá teszed a fiúnk és mi csak örülni tudunk, hogy van még egy ilyen csodás lányunk - mondta Carlisle.
- És ha Esmét hívod anyának, én is örömmel venném, ha apának szólítanál és nem Carlislenak - mondta.
- Köszönöm - mondtam neki.
Mindig is ott volt nekem a Volturi, mint a családom, nagyon szerettem őket és sokkal tartozok nekik, de most már van egy másik családom is, akiket szintén nagyon szeretek.
- Hát akkor isten hozott a családban húgi - jött oda hozzám Emmett és megölelt.
Utána Alice és Jazz is.
Edward is, akin láttam, hogy örül, hogy ilyen jól kijövök a családjával, és hatalmas boldogságot láttam a szemében, amit én magam is éreztem.
Sőt még Rosalie is megölelt, amin csodálkoztam.
Vele tisztáztuk is, hogy igaz eddig nem jöttünk ki valami jól, de megpróbálunk összebarátkozni, aminek kimondottan örültem.
A nagy boldogság és ölelkezések után Edward zárt a karjaiba és csókolt meg.
- Szeretlek - mondta.
- Én is téged - válaszoltam és megcsókoltam, aminek a többiek is tanúi voltak.
- Oké, mindenki szeret mindenkit, de nem indulhatnánk, hogy végre túlessünk ezen? - kérdezte Emmett, mire mind nevetésben törtünk ki.
Esme, bocsánat anya, ezt még meg kell szoknom - gondoltam magamban.
Ő az árvaházba ment, Carlisle, apa a korházba dolgozni, mi pedig elindultunk vásárolni, mert már Alice is nagyon be volt sózva.
Emmett és Rose, Rose kocsijával, míg Én, Jazz és Alice Edwarddal mentünk.
Ahogy megérkeztünk Alice elzavarta a fiúkat egy üzletbe ruhát próbálni, míg mi egy fehérnemű bolt felé vettük az irányt.
Épp, hogy beértünk Alice belevetette magát a fehérneműk világába.
Kiválasztott néhány, cseppet sem szolid darabot, de mivel magának választotta, nem zavart - gondoltam én.
- Ezeket próbáld fel - jött oda hozzám.
- Mi? Én ezeket nem veszem fel - tiltakoztam.
- Dehogy is nem. Velem kár ellenkezni - mondta kezembe adva a fehérneműket, egyenest a próbafülke felé tuszkolt.
Végül megadtam magam tudtam, hogy Aliceszel nem érdemes vitatkozni.
Felpróbáltam mind, mondván gyorsan túlesek rajta.
Már csak egy talán kevésbé kihívóbb darab volt, mint az eddigiek, mikor Alice szólt, hogy elszalad megnézni a fiúkat.
Rose és én addig tovább próbálgattuk a ruhákat, bár én már a szökésen gondolkodtam.
Az utolsó darabot vettem fel, mikor hirtelen nyílt a fülke ajtaja és szerelmem lépett be rajta.
Én meg itt állok előtte egy szinte semmit sem takaró fehérneműben.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem tőle és próbáltam eltakarni magam.
Igaz látott már hasonlóban mégis kicsit zavarba voltam előtte.
- Ne légy zavarban – mondta, mintha hallotta volna mire gondolok, amit nem, hiszen az én gondolataimat nem hallja.
- Gyönyörű vagy – mondta, ahogy a hátam mögé állva magához húzott én pedig örömmel simultam hozzá.
- Alice meg fog ölni minket, mert eljöttél - mondtam neki.
- Ne aggódj miatta - mondta szerelmem, aki átkarolva a nyakam kezdte el csókolni.
- Annyira kívánlak - suttogta a fülembe majd szembe fordultam vele és karjaim a nyaka köré fonva húztam közelebb magamhoz.
- Én is téged - mondtam és megcsókoltam.
- De bírd ki még egy kicsit - kértem, gondolván az előttünk álló hétvégére.
- Hát nehéz lesz, ha így állsz előttem - mondta.
- Akkor, hogy ne kísértük a sorsot jobb, ha visszamész, mielőtt nem jön Alice.
Nem válaszolt csak még közelebb vont magához és szenvedélyesen megcsókolt.
Tudtam, hogy nem a leghelyesebb dolog itt egymásnak esni, de ha így csókol, képtelen vagyok uralkodni magamon.
Nyelvünk vad táncot járt, miközben fenekem alá nyúlva emelt fel, míg én a lábaim a dereka köré kulcsolva csókoltam tovább.
Kezdtünk eléggé belemelegedni a dologba, sőt érezhettem is, hogy Edward igazat mondott mikor azt mondta, hogy mennyire kíván.
Mielőtt talán túlságosan belemerültünk volna a dolgokba Alice csilingelő hangját hallottuk meg odakintről.
- Edward jó lenne, ha kijönnél - szólt szerelmemnek.
Edward nem válaszolt, csak talpra állított és elkezdte levenni rólam a fehérneműt mire kissé értetlen fejet vághattam.
- Mit csinálsz? - kérdeztem tőle.
- Ne aggódj, kibírom a hétvégéig, csak segítek visszaöltözni mondta.
Segített levenni a fehérneműt, mire már meztelenül álltam neki háttal, és láttam, hogy nagyokat nyelve a tükörből figyel, amitől zavarba jöttem.
Próbáltam minél gyorsabban magamra kapni a ruháim, majd mikor kész lettem szembe fordultam vele.
- Meztelenül jobban tetszettél - mondta azzal a csibészes mosollyal az arcán.
- Még a végén olyan leszel, mint Emmett - mondtam neki és csókot leheltem az ajkaira.
Mivel Alice elég türelmetlen volt, kimentünk.
És legnagyobb bánatomra nem csak vele, hanem Emmettel is szembe találtuk magunkat.
Na, most aztán hallgathatom - gondoltam magamban.
- Öcsi, csak nem segítettél öltözni Bellának? Vagy inkább vetkőzni? - kérdezte azzal a perverz vigyorral a képén Em.
- Emmett - szóltunk rá mindketten.
- Bocs, ezt nem hagyhattam ki.
- Ha kész vagytok, mehetnénk - fordult felénk kissé mérgesen Alice.
Megvettük a fehérneműket, amiket Alice felpróbáltatott velem és várt még ránk jó néhány üzlet.
- Na, minden ruhát meg is vettünk a hétvégére - mondta boldogan Alice miután végezvén a vásárlással a kocsik felé mentünk, míg a fiúk cipekedtek.
Pillanatok alatt otthon voltunk.
Alice első dolga volt, bár lehet, hogy nem kellett volna rá bízni, hogy becsomagoljon nekünk, addig mi a nappaliban voltunk.
Anyáék még nem voltak itthon.
Alice se perc alatt kész volt és hozta le a csomagjainkat.
- Jó, hogy gyors voltál, a gerlepár már alig várja, hogy mehessen - kacsintott ránk Emmett.
Jazz és Edward kivitték a csomagokat a kocsiba.
- Menjetek, vár rátok két nap kettesben - mondta Alice.
- Köszi mindent Alice - mondtam neki.
- Nincs mit - mondta menet közben a garázs felé
- Pusziljuk anyáékat - mondta Edward.
Elköszöntünk a többiektől és a kocsi felé vettük az irányt.
- Aztán legyetek rosszak - szólt utánunk Emmett.
- Igyekszünk - vágtam oda neki direkt, mire még nagyobb vigyor ült ki az arcára.
Kocsiba szálltunk és elindultunk az első kettesben töltött hétvégénk felé szerelmemmel.

2010. július 22., csütörtök

20.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet, nem is fűznék többet hozzá, remélem hogy tetszik, és várom a komikat. És ennek a bétázását is köszi MoOa-nak! Pussz


20.fejezet

/Bella szemszög/


Az órák hihetetlen lassúsággal teltek, alig vártam, hogy Edward végre felhívjon, vagy eljöjjön hozzám, és megtudjam mi történt otthon náluk.
Fel s alá járkáltam, tudtam, hogy Edward épp ezekben a percekben beszél Tanyával.
Sok jóra, ami őt illeti, nem számítok, biztos vagyok benne, hogy nem kis balhét fog leadni Edwardnak.
Míg várakoztam, hogy valamivel elüssem az időt, elmentem vadászni.
Néhány oroszlán levadászta után, ismét nem bírtam magammal, és inkább haza mentem.
Ilyenkor olyan lassan telik az idő - gondoltam magamban.
Már jó néhány óra eltelt, mióta Alec is elment.
Remélem semmi baja Edwardnak, és nem fajulnak el a dolgok Tanyával.
Hazaérve a vadászatból átöltöztem, hogy addig is teljen az idő, bár feleslegesen, mert a gyorsaságom miatt szinte semeddig sem tartott.
Épp, hogy lementem a nappaliba, egy autó fékezett le a ház előtt.
Biztos ő az - gondoltam magamban és az ajtó felé igyekeztem.
Kinyitottam és Edward állt előttem.
Behívtam, majd leültünk a nappaliban.
Az arcáról hiába is akartam, semmit nem tudtam leolvasni.
- Beszéltem vele, és....
- És??? - kérdeztem türelmetlenül.
- Hát, nem fogadta valami jól, de összecsomagolt és elment.
- De mi volt pontosan? - kíváncsiskodtam.
Edward mindent elmesélt.
- Azt hiszem őt ismerve, örülök, hogy ennyivel megúsztam - mondta, ami egy cseppet sem nyugtatott meg.
Még, ha szakított is vele, és ő el is ment, félek, hogy fog még bonyodalmat okozni nekünk.
Bár ezeket a rossz megérzéseket egyelőre nem osztottam meg Edwarddal.
- De most már nem kell titkolnunk a szerelmünket, és a családom is alig várja, hogy átmenjünk - mondta.
Kíváncsi voltam, mit szólt a családja a hírhez, persze azok, akik még nem tudtak róla.
Aliceben kicsit sem csalódtam, tudtam, hogy ő fog örülni a legjobban neki.
Rosalietól egy kicsit félek, sose jöttünk ki valami jól, és tudom, hogy Tanya pártján áll.
Ezt Edwardnak is elmondtam, aki megnyugtatott, hogy nem kell félnem Rosetól, és ha neki nem is tetszik a dolog, akkor is el kell fogadnia.
Remélem, hogy vele e miatt nem lesz semmi gond.
De végre szabadon szerethetjük egymást, és ez a legfontosabb.
Egymás mellé ültünk, a következő pillanatban pedig már csak Edward ajkait éreztem az enyémen, ahogy táncba hívja a nyelvem.
Vadul, ugyanakkor szenvedéllyel és szerelemmel csókoltuk egymást.
- Szeretlek - vallottunk szerelmet egymásnak.
Megbeszéltük azt is, hogy elfelejtjük Tanyát és, hogy csak kettőnkkel foglalkozunk, amibe én örömmel mentem bele.
A karjaiba fészkeltem magam, és csak élveztük egymás közelségét.
Nem is tudom mennyi ideje feküdtem Edward karjaiban, mikor megszólalt a telefonja.
- Csak Alice az - mondta és felvette, majd váltott néhány szót a húgával és letette.
- Aliceék alig várják, hogy átmenjünk - mondta.
Kissé talán féltem, mert most először állok úgy eléjük, mint Edward szerelme.
Tudom, hogy a többségük örül a kapcsolatunknak, de van, aki nem - gondoltam itt Rosaliera.
- Menjünk - mondtam neki és kimásztam az öleléséből.
Bezártam a házat és Edward kocsijával már úton is voltunk a Cullen ház felé.
Végig egymás kezét fogtuk, és kelletlenül engedtem el, mikor megérkeztünk.
Bár nem kellett sokáig nélkülöznöm a közelségét.
Alig, hogy kiszálltunk ott termett mellettem, átkarolta a derekam és az ajtó felé vettük az irányt.
Beléptünk, mire minden szem ránk szegeződött.
Gyorsan végignéztem rajtuk, mindenki mosolygott, ahogy meglátta kettősünket, kivéve Roset.
Az ő arcáról semmit nem tudtam leolvasni, és megvallom kicsit féltem is tőle.
Sosem jöttem ki valami jól vele, igazság szerint még nem is nagyon beszéltünk, de minthogy ő is Edward családjának a tagja, nem szeretnék rosszban lenni vele, csak remélni tudom, hogy sikerül tisztázni a félreértéseket és egy normális kapcsolatot létesíteni vele.
- Sziasztok - köszöntünk egymásnak.
Alice rögtön a nyakamba vetette magát.
- Gratulálok, olyan jó látni titeket együtt - mondta nekünk majd megölelte Edwardot is.
Esme és Carlilse is megöleltek minket.
Emmettben persze most sem csalódtam.
- Isten hozott a családban hugi - mondta, miközben felkapott és megölelt.
- Kösz Emmett - válaszoltam.
- Jó ilyen boldognak látni és érezni titeket - mondta Jazz.
- Igen, még soha nem voltam ilyen boldog - mondta szerelmem, odajött hozzám és hátulról a karjaiba zárt.
- Annyira szépek vagytok együtt - szólalt meg Esme.
Egyedül Rose volt az, aki kissé a háttérbe szorulva állt.
- Én is örülök nektek - jött közelebb Rose, és ezt a kijelentését nem tudtam mire vélni.
- Tudom, hogy sosem jöttük ki jól, és te is és ti is tudjátok, hogy jóban vagyok Tanyával, de, ha Edward veled boldog, akkor annak én is örülök - mondta egy kis mosollyal az arcán.
Rendesen meglepett, nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet hallok tőle.
Láttam, hogy Edward is meglepődött Rose kijelentésén.
- És ne haragudj azért, ahogy eddig viselkedtem - kért bocsánatot.
- Semmi baj - mondtam neki.
- Remélem, egyszer el tudunk beszélgetni, és ki tudja talán még jóban is leszünk - mosolygott rám ismét.
- Annak örülnék - mondtam neki én is.
- Mi lenne, ha egy kis vásárlással kezdenénk? - vetette fel az ötletet Alice.
- Én benne vagyok - mosolygott felém Rose.
- Én is - mondtam én is nevetve.
- De jó, lesz egy kis szabadságunk - vágta be Emmett miközben mind leültünk a nappaliban.
- Na, nehogy azt hidd. Kellenek valakik, akik a csomagokat cipelik, így ti is jöttök - vetette oda Rose a nagy mackónak, akinek egyből lefagyott a mosoly az arcáról.
- Ne már cica - fordult Emmett Rosehoz.
- Na ezt jól megcsináltad - szólalt meg Jasper.
- Ha nem szólsz, lehet, hogy nem kellene mennünk - tette hozzá.
- Úgy is jöttetek volna, rátok fér egy kis vásárlás - mondta Alice Jazznek és egy apró csókot adott neki.
- Na Edward, te semmit sem mondasz? Csak nem megszerettél vásárolni? - poénkodott Emmett.
- Nekem mindegy, a lényeg, hogy Bellával legyek - mondta immár felém fordulva, mire én is adtam egy kis csókot neki és hozzá bújtam.
- Na te is egy papucs lettél tesó - mondta Emmett, mire Rosa fejbe csapta.
- Miért mindig a kisebbet kell bántani? - kérdezte.
- Ezt megérdemelted - vágta oda neki Edward.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd Esme és Carlisle felmentek az emeletre.
- Felmegyünk? - kérdezte szerelmem.
- Menjünk.
- Nocsak, máris szobára? - szólalt meg Emmett, mire Edward leteremtette, ami persze Emmettnél semmit sem használ, mert utána ott folytatja, ahol abbahagyta. Ő már csak ilyen.
Felmentünk Edward szobájába, én leültem az ágyra, miközben ő az íróasztalán keresgélt.
Nem sokkal később egy papírral a kezében ült le mellém.
- Mi az? - kérdezte tőle.
- Egy kis meglepetés, igazából Alicetől - mondta és a kezembe adott egy képet.
Egy csodaszép kis házikó volt rajta egy tisztás közepén, mint a mesében.
Kissé értetlen képet vághattam a kép láttán, mikor Edward megszólalt.
- A ház a miénk a hétvégére. Alice intézte, hogy egy kicsit kettesben lehessünk.
- Komolyan? És mikor intézte?
- Igazából az idő alatt, míg nálad voltam, tudod milyen ő.
- Ez gyönyörű - mondtam neki tovább csodálva a képen levő kis házikót.
- Egy hétvége, csak kettesben - mondta szerelmem majd megcsókolt.
- Már alig várom - mondtam neki és átöleltem.
- Ezt meg kell köszönjük Alicenek - mondtam.
- Nem kell, örömmel tettem, és látom, örültök neki - rontott be Alice a szobába.
- Köszönöm - mondtam neki és megöleltem őt.
- Nincs mit, tudod, hogy téged is úgy szeretlek, mint a testvérem - mondta, ami nagyon meghatott.
Edward arcára egy mosoly ült ki, ahogy rám és a húgára nézett.
- Annyira örülök, hogy ilyen jól kijöttök - mondta, mire mindketten megöleltük őt.
El sem akartam hinni, alig vártam ezt a hétvégét, kettesben csakis Edwarddal.
Tudtam, hogy sok minden fog történni ezen a hétvégén, és boldog voltam, hogy mindezt Edwarddal élhetem át.
- Itt alszol ma? - kérdezte Edward.
- Ha szeretnéd.
- Persze, hogy szeretném - mondta és átölelt.
Idő közben Alice visszament a többiekhez a nappaliba.
- Emmett hiányol minket, lemegyünk hozzájuk? - kérdezte szerelmem.
- Menjünk feleltem és az ajtó felé indultam.
Mielőtt kiléphettem volna Edward visszarántott, a karjaiba zárt és szenvedélyesen megcsókolt.
Ha nem tudom, hogy előttünk áll kettesben egy teljes hétvége, biztos vagyok benne, hogy itt vetettem volna rá magam, és szerintem ő is így érezhette.
- Szeretlek - mondta.
- Én is téged - viszonoztam a vallomását.
- Végre fiatalok, velünk is legyetek egy kicsit, csak a tiétek a hétvége - vágta be Emmett.
- Ne haragudj, hogy elhanyagolunk téged - néztem rá bocsánat kérően.
- Semmi baj húgi.
- Na, és mivel töltitek a hétvégét? Lesz huncutkodás? - kérdezte Emmett.
- Semmi közöd hozzá - vágtam oda neki.
- Ugyan húgi,csak egy kérdés volt.
- Remélem, Edi fiúval jól kihasználjátok az időt, csak aztán egészben maradjon a házikó mikor eljöttök.
- Majd igyekszünk - vágta oda neki Edward és megcsókolt.
- Tényleg húgi, nem költözöl ide hozzánk? - tette fel a kérdést Emmett, mire nem tudtam hirtelen mit mondani.
- Ez remek ötlet, ugye ideköltözöl? - kérdezte Alice.
Még mindig nem tudtam, mit is mondjak erre, ránéztem Edwardra.
- Én lennék a legboldogabb, ha itt élnél velünk - mondta szerelmem.
- Ez remek ötlet, minek élnél abban a nagy házban egyedül - mondta Esme.
- De nem zavarnálak titeket? - kérdeztem.
- Ugyan drágám, eddig is a családunkhoz tartoztál, ezek után meg végképp - nézett rám és Edwardra.
- Szerintem is remek ötlet - mondta Carlisle és Rose is egyet értett vele.
- Rendben - böktem ki nagy nehezen.
- Köszönöm, annyira boldog vagyok - súgta a fülembe Edward.
- Ahogy én is - válaszoltam neki.
- Oké, akkor míg ti odalesztek, hétvégén áthozzuk a cuccaid, és kicsit átrendezzük Edward szobáját - mondta Alice mire talán kissé értetlen képet vágtam és kissé zavarban is voltam.
- Ugyan, ne légy zavarban - súgta szerelmem.
- Persze, semmi okod rá, hisz szeretitek egymást - mondta Alice.
- Oké, de miattam ne rendezzétek át Edward szobáját, nekem így is tetszik - mondtam.
- Nem az én szobám, a miénk - mondta Edward.
- Szeretlek - mondtam neki, mire ő megcsókolt.
- Na de öcsi, legalább ne előttünk - mondta Emmett, mire ismét egy fejbekólintást kapott Rosetól.
- Na, látjátok? Rose miattatok bántalmaz.
- Jaj szegénykém, de szerintem nem kell téged félteni - vágtam vissza neki.
- Igazad van - felelte Em, majd ő is megcsókolta Rose.
- Na kiknek kéne szobára menni? - vágta oda nekik Edward, mire mindenki nevetésben tört ki.
Az éjszaka további része ugyanilyen jó hangulatban telt, végig Edward karjaiban voltam, aminél többet nem is kívánhattam volna.

2010. július 18., vasárnap

19.fejezet

Sziasztok! Mint ígértem itt is a fejli. Egyelőre ez még nem a bétázott verzió, de mivel mostanra ígértem és látom vagytok is, és biztos vagyok benne hogy ennek a fejlinek sokan örülni fogtok így felteszem. Ez talán rövidebb lett mint az eddigiek, de a lényeg benne van. :) Amint MoOa küldi a javítottat kicserélem, addig is hajrá olvassátok és várom ám a komikat. Pussz

19. fejezet

/Bella szemszög/

Belépve a házba Alec a nappaliban várt.
Kértem egy kis időt, míg átöltöztem és csatlakoztam hozzá.
Rögtön bele is vágott a mondandójába, pont, amitől féltem.
- Szóval miatta nem adsz esélyt nekem? - kérdezte.
- Ki miatt? - kérdeztem vissza.
- Ugyan Bella, tudod te. Edward miatt.
Hirtelen nem tudtam mit mondjak erre.
Nem gondoltam, hogy neki is feltűnik, hogy mi van Edwarddal.
- Beleszerettél? - tette fel a kérdést.
Ettől a kérdéstől féltem. De előbb utóbb úgy is megtudta volna, így nem tagadtam.
- Igen - válaszoltam.
Egy ideig csendben nézett maga elé.
- Akkor jól sejtettem. Ezért volt végig olyan ellenséges velem. És nem zavar, hogy van valakije? - kérdezte.
- Ő nem szereti Tanyat. És szakítani fog vele.
- Biztos, mi van, ha csak szórakozik veled? Hisz alig ismered őt.
- Elég jól ismerem már, és biztos vagyok benne és a szerelmében - feleltem.
- Remélem neked van igazad. Én szeretlek és csak féltelek, nem akarom hogy szenvedj.
- Tudom, és köszönöm. És biztos lehetsz benne, hogy minden rendben lesz.
- Hát ajánlom neki, különben velem gyűlik meg a baja - mondta.
- Rendben - mondtam neki nevetve, és örültem, hogy ennyivel letudtuk a témát és, hogy ilyen jól fogadta.
- Sajnálom, hogy holnap mész, és hogy ilyen kevés időt töltöttünk együtt - mondtam.
- Igen, én is. De valamikor te is hazajöhetsz, van amint tudlak és engednek meglátogatlak.
- Annak örülnék - feleltem.
Az éjszaka további részét átbeszélgettük és hála az égnek az Edward témát nem hozta fel.
Reggel kivittem őt a repülőtérre és Alec visszautazott Volterrába.
Sajnálom, hogy elment nagyon szeretem őt, de csak mint barátot.
Hazafelé autóztam mikor Edwardra gondoltam és, hogy valószínű épp ebben a pillanatban beszélhet Tanyaval.
Hazaérvén nem tudtam mást tenni, mint várni.
Edward azt mondta átjön, ha beszélt vele.
Csak remélni tudtam, hogy nem lesz semmi gond.


/Edward szemszög/

Reggel Alice jött be a szobámba, hogy szóljon elmennek vadászni, és szólt Tanyanak is, hogy maradjon, mert beszélni szeretnék vele.
Tanya gondolatait hallva nem is sejti, hogy miről akarok beszélni vele, vagy csak jól titkolja.
Miután Alice elvitte vadászni a többieket nem sokkal később Tanya jött be a szobámba.
- Alice szólt, hogy beszélni akarsz velem - mondta mosolyogva mikor belépett.
Volt egy olyan érzésem, hogy hamar lefagyasztom a mosolyt az arcáról, amint elmondom neki mit szeretnék.
- Igen, ülj le - mondtam neki.
Hogy is kezdjek bele? - tettem fel a kérdést magamban. Azt hiszem jobb lesz, ha a lényegre térek.
- Miről akarsz beszélni? - kérdezte.
- Kettőnkről - adtam a választ.
- Hallgatlak.
- Tudom, hogy megbeszéltük nem is olyan régen, hogy megpróbáljuk együtt, de nekem nem megy, sajnálom.
- Mi? Mi az, hogy nem megy?
- Sajnálom, de én nem vagyok szerelmes beléd.
- Ő az oka igaz? - kérdezte.
- Mi? Kicsoda?
- Ugyan Edward, tudod, kiről beszélek. Belláról.
Jól titkolta a gondolatait. Eddig jelét sem mutattatta, hogy sejti, és tessék.
- A hátam mögött vele kavarsz igaz? - kérdezte.
- Nem kavarok vele.
- Akkor te minek nevezed?
- Én beleszerettem- vallottam be.
- Ezt nem mondod komolyan ugye?- kérdezte.
- De igen. Szeretem őt.
- Szóval beleszerettél egy senkibe, mikor megígérted, hogy esélyt adunk kettőnknek.
- Ő nem senki, és igen beleszerettem. És nem áltattalak, az elején elmondtam, hogy nem vagyok szerelmes beléd. Te erősködtél, hogy próbáljuk meg - mondtam neki.
- Lehet, de te belementél, hogy megpróbáljuk. Erre ez alatt kavarsz vele.
- Nem akartalak megbántani, sajnálom. De szeretem őt és vele akarok lenni.
- Áá, szóval most csak úgy félreállítasz? - kérdezte már szinte hisztérikusan.
- Én csak szeretném, ha civilizáltan tudnánk megbeszélni és lezárni a dolgokat.
- Szóval azt akarod, hogy fejezzük be és elmenjek? - kérdezte már ordibálva.
Valamiért hasonló reakcióra számítottam tőle.
Nem is gondoltam rá, hogy szó nélkül fogja hagyni.
Erre hirtelen nem válaszoltam, ami olyan reakciót váltott ki belőle, amire nem számítottam.
- Ezt még mindketten megbánjátok - vágta hozzám, kiviharzott a szobából és rám csapta az ajtót.
Nem gondoltam, hogy mondhatni, ennyivel megúszom.
Őt ismervén sokkal nagyobb balhéra számítottam.
Hallásomnak köszönhetően hallottam amint szitkozódások közepette, amiket többnyire Bellának szánt, éppen csomagol.
Míg a gondolatai szinte üvöltöttek felém, közben csomagolt.
Egyelőre nem akartam utána menni, azt hiszem ebben a helyzetben nem lett volna jó döntés.
Hallottam közben a családomat a ház felé közeledni.
Tanya eközben már a nappali felé ment le a csomagjaival.
Ahogy beléptek a házban a többiek, meglátva Tanyat a csomagjaival mindenki meglepődött.
Kivéve persze Anya, Emmett, Jazz és Alice, aki magában szinte repesett a boldogságtól.
-"Végre kidobtad ezt a boszorkányt" - üzente nekem, bár a helyzethez nem illett, de elmosolyodtam.
- Mi történt? - hallottam meg apám kérdését.
- Kérdezd a fiad - vágta oda neki dühösen Tanya.
- Rosalie elvinnél? - kérdezte tőle.
- Persze - felelte neki Rose, de még ő sem értette mit is jelent ez az egész.
- "Ne feledd Edward, ezt még megbánod, hogy így bántál velem. Te és Ő is" - üzente Tanya, majd magára csapva az ajtót elment Roseal.
Megvártam, míg hallom elhajtani őket, majd vettem a bátorságot és lementem családomhoz, akik kérdések sokaságát zúdították rám.
Vagyis a többségük már tudta mi lesz ennek a vége Tanyaval, de például apám és Rose eléggé meglepődtek.
Ahogy Rose gondolatait hallottam tőle is kapok egy alapos fejmosást, ő ugyanis jól kijött és kedveli Tanyat.
Elmeséltem a többieknek mi történt.
Carlisle meglepődött, főleg mikor megtudta, hogy Bella az, akit szeretek.
Jazz, Emmett és Alice, főleg ő nagyon örültek neki.
Ők nagyon szeretik Bellát, és már korábban is támogattak minket.
Úgy ahogy Esme is.
- És most elmész Bellához? - kérdezte boldogan Alice.
- Megígértem neki, hogy amint vége elmegyek hozzá.
- Hát remélem a csajod, ja bocs már csak az exed, nem okoz semmi bonyodalmat, ahogy láttam eléggé felbosszantotta, hogy dobtad - mondta Emmett.
Figyelemre se méltattam a megjegyzését.
Végül is igaza van.
Sejtettem, hogy Tanya így fog reagálni. És talán örülhetek, hogy ennyivel megúsztam. De úgy érzem, ez csak a látszat, és tartogat még meglepetéseket nekem, nekünk.
- Hát ha akar is valamit, leszereljük, a lényeg, hogy Edward végre boldog legyen, és ő Bella mellett az - mondta Alice és odajött megölelni.
Tudtam, hogy az én szeleburdi húgomra mindig számíthatok.
Miután már a családom is tudja mi a helyzet, és mielőtt Rose hazaérjen, hogy beolvasson nekem, elindultam Bellához.
Az úton Tanya szavai jártak a fejemben.
-"Ezt meg megbánjátok, te és ő is" - ismétlődtek a szavai a fejemben.
Ezt a részét inkább nem mesélem el Bellának, nem akarom, hogy e miatt aggódjon, csak azt remélem, Tanya semmi bosszúféleséget nem tervez ellenünk.
Akármi is lesz ezután, Bellával együtt mindent meg tudunk oldani.
Félretéve a negatív gondolataimat arra gondoltam, hogy hamarosan ismét karjaimban tarthatom azt a nőt, akit a világon mindennél jobban szeretek, és most már senki előtt nem kell titkolóznunk.

2010. július 14., szerda

18. fejezet

Sziasztok! Meg is jött a következő fejezet, szám szerint a 18-as. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy tudom sokat várjátok hogy végre Tanya eltűnjön a képből és ha ezt elolvassátok megtudjátok ez mikor is történik meg. Remélem tetszeni fog. Köszönöm a komikat az előző fejezethez is, de azért várom ide is a véleményeteket. Aki esetleg olvassa a másik Kellanos sztorim, amint ezt feltettem ott is lesz friss. Pussz nektek.


18.fejezet

/Bella szemszög/


Carlisle autójával mentünk, most Esme volt az, aki vezetett.
Én ültem előre Esme mellé, Edward pedig hátra.
Óvatosan az ajtó mellett, hogy Esmenek ne tűnjön fel, hátra nyújtottam a kezem és megfogtam Edward kezét.
- Miattam nem kell aggódnotok, ülhettél volna Edward mellé, úgy kényelmesebb lenne a kezednek - mondta Esme a kezem felé nézve.
Gyorsan el is engedtem Edward kezét és Esmere néztem.
- Igaz, nekem nincsenek különös képességeim, de nem kellenek ahhoz, hogy lássa az ember a nyilvánvalót - mondta tovább.
- Mire gondolsz? - kérdeztem, mint aki nem tudja.
- Rátok.
- Ránk? - kérdezett vissza Edward.
- A többieknek még nem tűnt fel, ahogy látom, talán csak Jaspernek és Alicenek, de elég rátok nézni, hogy lássák, szeretitek egymást - mondta Esme, mire lehajtottam a fejem.
- Ugyan kicsim, én örülök nektek - mondta.
- Tényleg? - kérdeztem.
- Persze. Kedvelem Tanyat is, de te vagy az, aki illik a fiamhoz - mondta miközben ránézett Edwardra.
- Annyira örülök, hogy ezt mondod. Féltem, hogy mit fogsz szólni, ha megtudod, és persze a többiek is - válaszoltam.
- Én nagyon örülök nektek, és szerintem a többiek is. Nagyon szeretünk téged, a családunk tagja vagy. És látom, mennyire szereted a fiam, és ezért sosem lehetek eléggé hálás. Még sosem láttam őt ilyen boldognak, és ezt neked köszönheti - mondta Esme és megszorította a kezem.
- Köszönöm anya - mondta Edward.
- Nincs mit drágám, én örülök, hogy ennyire boldog vagy, hogy találtál valakit, akit szeretsz, és aki viszont szeret - mondta Esme a fiának.
- Igen, mindennél jobban szeretem őt - mondta Edward most már felém fordulva.
- Én is téged - fordultam felé, és megfogtam a kezét.
Most még boldogabb voltam, mint valaha.
Esmet szinte anyámként szeretem, örülök, hogy most már ő is tudja, és örül a kapcsolatunknak.
Az út hátra levő részét csendben tettük meg, végig egymás kezét fogva.
Ahogy odaértünk és kiszálltunk Edward első tette volt odajönni hozzám és megcsókolni.
Kicsit azért zavarban voltam Esme előtt, de biztosított róla, hogy nincs miért.
Ahogy beértünk, Esme bemutatott minket, mint a gyerekeit, ami nagyon jól esett.
Beljebb mentünk és meg is láttuk egy nagy, játékokkal teli szobában a kicsiket.
Esme köszönt mindegyiknek, majd egy kislányhoz fordult, aki háttal állt nekünk.
- Vanessa kicsim, nézd kiket hoztam - szólt a kislánynak, aki hátrafordult és ránk nézett.
- Bella - szólt boldogan hozzám és a karjaimba futott.
Óvatosan vettem fel, nehogy túl erősen fogjam meg.
- Szia - köszöntem neki miközben megöleltem.
- Úgy örülök, hogy eljöttél - mondta ez a kis tündér.
- Megígértük, igaz?
Ahogy letettem a karjaimból rögtön észrevette Edwardot és odament hozzá, aki szintén a karjaiba fogta őt.
- Hogy vagy kicsilány? - kérdezte tőle.
- Most már jól - válaszolta neki Vanessa.
Míg mi arrébb mentünk játszani Vanessával, Esme a többi kicsinek olvasott.
Hihetetlen gyorsan telt az idő.
Észre sem vettük és jó néhány óra eltelt mióta megérkeztünk.
Vanessa végig velünk volt, játszottunk vele, meséltünk neki.
- Edward valamikor zongorázunk együtt? - fordult Edward felé.
- Hááát talán megoldhatjuk - válaszolta neki.
Edward kicsit magunkra hagyott bennünket, míg valamiről beszélt Esmevel.
Miközben néztem, hogy Vanessa játszik, elgondolkodtam milyen csodás apa lenne belőle.
Olyan édes volt a karjaiban a kislánnyal.
- Esme elkérte néhány órára a kislányt, hogy elvigyük hozzánk - mesélte Edward mikor visszajött hozzánk.
- Elmehetek hozzátok? - kérdezte egy reménykedő mosollyal az arcán Vanessa.
- Igen - felelte neki Edward, mire a karjainkba vetette magát.
- Szaladj vegyél fel valamit és indulunk - mondta neki Edward.
Míg Vanessát felöltöztették, Edward felé fordultam és csodálattal néztem rá.
- Mi az? - kérdezte.
- Semmi csak, annyira aranyosak vagytok együtt, biztos csodás apa lenne belőled - mondtam neki.
- Tudod én is ezt gondolom rólad. Csodás anya lennél - mondta és megölelt.
- Mehetünk - futott oda hozzánk Vanessa boldogan.
- Akkor indulás - kapta a karjaiba Edward a kicsit.
Elköszöntünk mindenkitől, és megígértették velünk, hogy amint tudunk Esmevel eljövünk.
Már értem miért szeret ide járni Esme, itt annyira boldog az ember ezekkel a gyerekekkel.
Edward, a karjaiban Vanessával sétultunk vissza a kocsihoz.
Most mind a hárman hátra ültünk, Vanessa ült közénk.
Egész végig beszélgettünk.
Láttam, hogy Esme sűrűn nézett hátra ránk és ilyenkor egy elégedett mosoly jelent meg az arcán.
A ház elé érve Alice már türelmetlenül toporgott a ház előtt.
Kiszálltunk, Vanessa rögtön odaszaladt Alicehez és megölelte.
- A többieknek nem szóltam, hogy jöttök, biztos örülni fognak.
Vanessa visszajött hozzánk Edwarddal ketten megfogtuk a kezét, így együtt mentünk be a házba.
- Á ismét együtt a kis család - szólalt meg Emmett.
- Sziasztok - köszöntek nekünk a többiek.
Rose is odajött köszönni a kicsinek és megbeszélték, hogy majd játszanak egy kicsit vele és Aliceszel.
Alec kicsit meglepődött, mikor kézenfogva látott hármunkat.
Tanya kissé mintha dühösen nézett volna ránk, hogy nem ő az aki Edward mellett van.
Fogta magát és felment az emeletre, aminek én személy szerint nagyon örültem.
Mind bementünk a nappaliba, a többiek leültek, mikor Vanessa megkérdezte, zonrogázunk-e hárman, mint a múltkor.
Mindenki helyet foglalt, míg én, Edward és Vanessa a zongora elé ültünk le.
Most is Vanessa ült közénk és boldogan figyelte, ahogy Edward elkezd játszani.
Egy még számomra is ismeretlen, de annál csodálatosabb darabot játszott, amit a kislány hatalmas tapssal és mosollyal az arcán köszönt meg Edwardnak.
- Akarsz ismét velem játszani? - kérdezte tőle szerelmem.
Vanessa nem habozott Edward ölébe mászni, aki megfogta a lány csöpp kezeit és együtt kezdtek játszani.
Olyan szép látvány volt, az örökké valóságig tudnám nézni őket.
Mikor vége lett a darabnak, amit játszottak megszólalt Alice és Rose.
- Elrabolhatjuk egy kicsit a kis tündért?
- Na mész játszani? - kérdeztem tőle.
- Igen, de utána jövök vissza hozzátok - felelte ránk nézve, megölelt mindkettőnket és szaladt a lányokhoz akik felvitték az emeletre.
- Ő az a kislány akiről a múltkor meséltetek? - kérdezte Alec.
- Igen - felelte neki Esme. - Szeretett volna Edwarddékkal lenni, ezért hoztuk el egy kicsit - tette hozzá.
- Míg ti elvoltatok, Aro telefonált, hogy Alecnek mennie kell - mondta Carlisle.
- Máris?- kérdeztem.
- Holnap indulok, de remélem, hamar találkozunk újra - mondta.
- Igen, én is.
- Akkor ma nálam "alszunk"? -kérdeztem.
- Az jó lenne, beszélgethetnénk még egy kicsit, mielőtt elmegyek.
- Ezt megbeszéltük - zártam le a témát.
Emmett és Alec áttértek a videójátékra, mint a gyerekek.
Jazz pedig figyelte őket, míg Carlisle és Esme felmentek a szobájukba.
- Én és Edward felmentünk az emeletre.
Eredetileg Aliceékhez indultam, de Edward berántott a szobájába.
Rögtön, ahogy ránk csukódott az ajtó, ajkait az enyémre tapasztotta, és szenvedélyesen megcsókolt.
Csókunk után egyből megszólalt.
- Szóval ma nálad "alszotok" – kérdezte, ami inkább kijelentésnek hangzott.
- Igen - feleltem egyszerűen.
Sejtettem, hogy nem fog neki tetszeni az ötlet.
- Ne gondolj semmi rosszra, csak beszélgetünk.
- Tudom, én benned bízom, csak benne nem.
- Ezt már tisztáztuk, nem fog olyat tenni, amit nem akarok.
- És én csak téged akarlak - feleltem neki és megcsókoltam.
Hirtelen kopogást hallottunk az ajtón.
- Nyugi, csak én vagyok - szólt Alice.
Beengedtük.
- Mi az? - kérdezte Edward.
- Holnap még beszéltek, én elcsalom vadászni a többieket, hogy csak vele legyél itthon - mondta Edwardnak, de nem értettem miről van szó.
- Szóval már láttad. És hogy fogadja? - kérdezte Edward.
- Azt nem láttam, csak azt, hogy beszélsz vele.
- Beavatnátok? - kértem.
- Holnap akarok beszélni Tanyaval.
- Oh - hirtelen ennyit jött ki a számon.
- Alec elmegy holnap, így nincs okom várni. Jobb tisztázni a dolgokat, hogy végre együtt lehessünk - mondta Edward.
- Vanessa? - kérdeztem.
- Roseal van, de álmosnak tűnik, és Esme üzeni, hogy vissza kell vinni az árvaházba - felelte Alice.
- Oké - mondtuk egyszerre Edwarddal.
- Akkor mi ketten visszavisszük - mondta nekem Edward. Előtte pedig Alecet kitehetnénk nálad, míg a kislányt elvisszük, utána hazaviszlek.
- Rendben lesz így? - kérdezte
- Persze - feleltem.
Egy utolsó csókot váltva indultunk vissza a nappaliba, ahol már ismét lent volt mindenki.
- Bellával visszavisszük Vanessát, előtte Alec, téged elviszünk Bellához, utána, ha végeztünk őt is hazaviszem - mondta Edward.
- Nekem jó úgy - felelte Alec.
- Akkor menjünk - mondtam.
A lányok és Emmették is elköszöntek Vanessától, aki kezdett már álmos lenni.
Most Edward kocsijával mentünk.
Edward és Alec ültek előre, míg én Vanessával az ölemben ültem hátra, aki út közben elszenderedett a karomban.
Alecet kiraktuk nálam, és indultunk az árvaház felé.
Edward kiemelte az alvó kislányt a karomból, míg kiszálltam és bementünk.
Egy nagyon kedves nő jött elénk, hogy elvigye a kislányt.
Vanessa kissé álmos arccal, de felébredt elköszönni tőlünk.
- Köszönöm - felelte.
- Nincs mit, kicsim, aztán jó legyél - mondtam neki, megöleltem és megpusziltam.
- Találkozunk még? - kérdezte tőlünk.
- Persze - felelte neki Edward, aminek Vanessa nagyon örült.
Elköszöntünk és mentünk vissza a kocsihoz.
Most már Edward mellé ültem.
Az út elején többnyire csendben voltunk.
Én egész végig erre a mai csodás napra gondoltam, amit ennek a csöpp kislánynak köszönhettünk.
Remélem, tudunk még találkozni vele, nagyon megszerettem őt, és ahogy látom, Edward is.
- Mire gondolsz? - kérdezte Edward miközben szabad kezével összefonta ujjainkat.
- Csak erre a csodás napra gondoltam - feleltem, mire elmosolyodott.
- Mit gondolsz, mi lesz holnap Tanyaval? - kérdeztem kissé félve.
- Nem tudom, de remélem nem lesz semmi gond és elfogadja. Nincs más választása, mert nem szeretem őt. Téged szeretlek.
- Ahogy én téged - válaszoltam.
Időközben megérkeztünk a házam elé.
- Sok sikert a holnaphoz - mondtam neki.
- Köszi, amint beszéltem vele, és tudok, jövök hozzád. - mondta és megcsókolt, mire én eltoltam magamtól.
- Mi az? - kérdezte.
- Alec megláthat - feleltem.
- Rendben - mondta lehangoltan.
- Holnap találkozunk, és köszönöm ezt a csodás napot - mondta.
- Én is.
Mielőtt szálltam volna ki, lopott egy csókot tőlem - mire rámosolyogtam, hogy csak nem bírta ki. Bár legszívesebben, ha nem lenne itt Alec, én is tovább mentem volna.
- Szeretlek - szólt utánam.
- Én is szeretlek - válaszoltam és megvártam, míg elhajt, majd az ajtó felé indultam, hogy egy Alecel való beszélgetésen is túlessek.
És Edwardra is várt egy kissé nehezebb beszélgetés Tanyaval.
Csak remélni tudtam, hogy minden rendben lesz. De holnap kiderül.

2010. július 10., szombat

17.fejezet

Sziasztok! Itt is a kövi fejli, nem fűznék sok mindent hozzá. Tudom hogy sokan várjátok hogy Tanya eltűnjön, és ígérem már csak egy ici picit kell várni :). Addig is jó olvasást ehhez, és persze jó sok komit nekem. Pussz.


17.fejezet

/Bella szemszög/

Reggel, mivel ma kivételesen jó idő volt, ami erre felé ritka, mint a fehér holló, így ma mind vadászni megyünk.
- Mi lenne, ha ma mi maradnánk? Mi nem rég voltunk vadászni. - kérdezte Alice.
- Addig elmehetnénk venni néhány dolgot, amit majd elvisztek az árvaházba - mondta Alice.
- Ez jó ötlet, ti úgyis voltatok, mi elmegyünk Alecel, míg ti vásároltok, és ha visszaértünk indulhatunk. Rendben? - kérdezte Esme.
- Persze - feleltünk szinte egyszerre.
- Rendben, akkor később találkozunk - köszöntünk el tőlük.
Így hát Esme, Carlisle, Rose, Emmett, Alec és Tanya is elmentek vadászni.
Én, Alice, Jasper és Edward maradtunk itthon, mondván, hogy elmegyünk vásárolni.
Ha jól sejtettem, Alice biztos nem véletlenül vetette fel az ötletet.
De, ha azt vesszük, legalább ismét lesz egy kis időnk együtt lenni Edwarddal.
Ránéztem az említett személyre, akinek egy hatalmas mosoly ült az arcán.
- Szóval vásárolni megyünk? - kérdeztem a mi kis energiabombánk felé fordulva.
- Igen, veszünk ezt-azt a gyerekeknek, amit délután elvisztek. Úgyhogy indulás öltözni és megyünk is - adta ki Alice az utasításokat.
- Igenis - feleltük mosolyogva.
Indultam volna fel a lépcsőn, mikor hirtelen Edward karjait éreztem a derekam köré fonódni.
- Nem is köszönsz nekem? - kérdezte miközben egy csókot lehelt a nyakamra.
- Nem is tudom, szeretnéd? - kérdezte mosolyogva.
Meg sem vártam a válaszát, egyből megcsókoltam.
Alig vártam, hogy ismét érezhessem mézédes csókját.
Alicenek hála, persze a pillanat nem tartott sokáig.
- Gyertek már, lesz még időtök erre - mondta, mire mind a ketten kissé morcosan néztünk rá.
Csókot leheltem szerelmem ajkára és követtem a kis koboldot az emeletre.
Miután mind a négyen elkészültünk, a garázs felé vettük az irányt.
Edward autójával mentünk, azon viszont csodálkoztam, mikor Alice kezébe adta a kulcsot.
Alice vezetett, míg Jasper előre ült mellé, így mi Edwarddal ültünk hátra.
Ahogy elindultunk nem is haboztam, szerelmem karjaiba fészkeltem magam.
- Imádom, mikor így hozzám bújsz - suttogta a fülembe, persze feleslegesen mert Aliceék is hallották és mosolyogva néztek hátra.
- Jó végre ilyen boldognak látni téged tesó - szólt hátra Jasper Edwardnak.
- Köszi, még soha nem voltam ilyen boldog – mondta, de közben egy percre se vette le a tekintetét rólam, majd megcsókolt.
- Én pedig imádok a karjaidban lenni - suttogtam vissza az előbbi mondatára, mire csak elmosolygott és még közelebb vonzt magához.
Sajnos Alice vezetési tempójával nagyon gyorsan odaértünk a bevásárlóközpontba, szomorúan vettem tudomásul, hogy ki kell szállni és nem lehetek tovább Edward karjaiban.
Ahogy kiszálltunk és elindultunk az üzletbe Edward mellettem termett és megfogta a kezem.
Végig sétálva az üzletsoron Edward kezét fogva, minden lány irigykedve nézett rám.
Persze, hisz kinek ne tetszene egy ilyen észveszejtően jóképű pasi?
De ő az enyém - gondoltam magamban és még szorosabban fogtam a kezét, mire rám nézett.
- Láttad, hogy néznek téged a lányok? - kérdeztem tőle, mire elmosolyodott.
- Még ha hallanád, mikre gondolnak - felelte nevetve.
- Jobb is, hogy nem hallom.
- Ne aggódj, én meg se látnék mást rajtad kívül - suttogta majd megállt, közel vont magához és szenvedélyesen megcsókolt.
Miközben csókolt észben kaptam, hogy nem lenne valami bölcs, ha itt esnénk egymásnak, ugyanis ha továbbra is így csókol, képtelen leszek türtőztetni magam, így megszakítva a csókunkat, kezén fogtam és elindultunk Aliceék után.
Edward kicsit értetlenül nézett rám.
- Ha tovább folytatjuk, itt mindenki előtt tepertelek volna le, ami lásd be, nem lett volna valami jó ötlet - mondtam magyarázatként az előbbiekre.
- Értem, de ne haragudj, nem bírom türtőztetni magam, ha a közelemben vagy - mondta most már mosollyal az arcán.
- Hidd el, nekem is nehezemre esik - válaszoltam.
Míg mi elvoltunk és mire utolértük Aliceéket, már tömve volt a bevásárlókocsi.
Tele játékokkal, ruhákkal és rengeteg mindennel.
- Egy szót se, tudjátok milyen, ha beszabadul egy üzletbe - mondta Jasper, majd megölelte Alicet.
- Ti pedig jó, hogy végre itt vagytok, mi tartott eddig? Inkább ne is mondjátok elég rátok nézni - mondta Alice és mindkettőnket megölelt.
- Míg ti vásároltok, én és Jazz is szétnézünk igaz? - fordult Edward Jasper felé.
- Mi? Ja, igen persze, a kocsinál találkozunk - felelte Jazz és megcsókolta Alicet.
- Szeretlek - mondta Edward és megcsókolt.
- Én is - válaszoltam és Jazzel elmentek.
- Te tudod, miben sántikálnak igaz? - fordultam Alice felé.
- Meglepetés - csak ennyit felelt, és sehogy se tudtam belőle kiszedni, mire készül Edward.
Mire a végére értünk a vásárlással, látni sem bírtam egy üzletet sem, de Alice még mindig nagyon elemében volt.
Útban a kocsihoz láttam, hogy a fiúk már ott várnak.
Semmit se láttam se Edwardnál sem Jazznél, hogy vettek volna bármit is.
Így biztos nem tudom meg idő előtt, mi is a meglepetés.
Ahogy odaértünk hozzájuk mindketten egy-egy csókot kaptunk a fiúktól, majd miután betettük a vásárolt dolgokat a kocsiba elindultunk haza.
Én ismételten hátra ültem, és a szerelmem karjaiban helyezkedtem el.
- Hol voltatok Jazzel?
- Meglepetés.
- Légyszi, mondd el - kértem.
- Hamarosan megtudod - zárta le a témát és megcsókolt.
- A többiek már otthon vannak - figyelmeztetett minket Alice, mikor a ház közelébe értünk.
Kelletlenül, de kimásztam Edward karjaiból és egy utolsó szenvedélyes csókot váltottunk, majd megérkeztünk a házhoz.
Rengeteg csomaggal a kezünkben indultunk be a házba, ahol már mindenki a nappaliban volt.
- Látom Alice ismét belelendült a vásárlásba - szólalt meg Emmett.
- Igen, és legközelebb te is velünk jössz. Jót fog tenni neked egy kis vásárlás - vágott vissza Alice Emmettnek.
- Na persze, az kéne még csak - válaszolta.
- Csak semmi ellenkezés - mondta neki Alice, mire Emmett arcáról lehervadt a mosoly.
- Különben is, ezt mind a gyerekeknek viszik Esmeék - tette hozzá Alice.
- Köszönöm drágám - köszönte meg Esme.
Miután lepakoltunk, leültünk a többiekhez, akik a vadászatról meséltek.
- Alec nagyon ügyes volt, mintha mindig is így élt volna - mondta elismerően Carlisle.
- Hát ha lenne miért, meg tudnám szokni ezt az életet - mondta Alec, miközben ezt mondta, végig a szemembe nézett, és tudtam, hogy ez nekem szól.
- De ha visszatérsz Volterrába, ott is élhetsz így - mondta neki Carlisle.
- Az igaz - mondta Alec, egy percre sem véve le a szemét rólam.
- Nagyon tud a srác - mondta Emmett vigyorogva.
- És ti mikor indultok? - kérdezte Carlisle Esmetől.
- Edwardék előtte azért megejthetnének egy gyors vadászatot, és utána mehetnétek - vetette fel Alice.
- Felőlem rendben - mondta Esme.
- Persze - feleltünk Edwarddal.
- Egy gyors vadászat és utána indulhatunk - mondta Edward Esmenek.
- Rendben drágáim, menjetek.
Mielőtt elindultunk Tanya letámadta Edwardot és megcsókolta.
Tudom, hogy elméletben még az ő párja, sőt, itt a többség előtt is, de legszívesebben neki rontottam volna.
Edward eltolta magától és az ajtó felé vettük az irányt.
Mielőtt elindultunk volna Edward furcsa pillantásokat vetette Emmett felé, ami ismét kíváncsivá tett.
- "Mire vadásztok majd? Csak nem egymásra?" - kérdezte gondolatban Emmett Edwardtól.
Mire nem ő, hanem én néztem rá elég rondán, és úgy tűnik, vette a lapot.
Belevetettük magunkat az erdőbe és meg sem álltunk a mi kis titkos helyünkig, a kis vízesésig.
Ahogy megálltam, Edward mögém lépett és átölelt.
Hirtelen magam előtt láttam a képet amint Tanya megcsókolja őt, és ki tudja, hányszor veti magát Edwardra, ha nem látom.
Annyira bosszantó az a nő.
- Mi a baj? - kérdezte Edward mikor látta, hogy elgondolkodtam.
- Semmi.
- Tanya, igaz?
- Nem - vágtam rá talán túl gyorsan.
- Ne foglalkozz vele, nekem te vagy a mindenem. És hamarosan ez a probléma is megoldódik és utána előttünk az örökké valóság - mondta.
Szembe fordultam vele, és megcsókoltam.
Ahogy nyelve táncba hívta az enyémet, minden mást elfelejtettem csak arra gondoltam, hogy a szerelmemet csókolom.
Egyre szenvedélyesebbé vált csókunkat megszakítva néztem a szemébe.
- Mostmár elárulod mi a meglepetés?
- Inkább megmutatom - mondta.
Megfordított, hogy háttal álljak neki és kérte, hogy csukjam be a szemem.
Így tettem, nem tudtam mit akar csinálni, én csak annyit éreztem hogy a nyakammal és a hajammal matat.
- Kész is - mondta és maga felé fordított.
Ekkor vettem észre, hogy egy csodaszép ezüst nyaklánc lógott a nyakamban, rajta egy szív alakú medállal, amire rá van írva, hogy Szeretlek.
Hirtelen meg se tudtam szólalni a meglepetéstől.
Tehát e miatt mentek el Jazzel.
- Na, hogy tetszik? Szerettem volna adni neked valamit, amiről mindig eszedbe jutok.
- Te vagy minden gondolatom mindig, sosem tudnálak elfelejteni. És ez egyszerűen gyönyörű. Köszönöm - mondtam neki meghatódva és megöleltem.
- Örülök, hogy tetszik. - mondta.
- Persze, hogy tetszik. Ez csodálatos. Szeretlek - mondtam neki.
- Én is téged. Mindennél jobban - felelte.
Vallomásaink után egy gyengéd, szerelmes csókban egyesültünk.
- Bármennyire is szeretnék itt maradni, mennünk kellene - mondta.
- Igazad van, és vadászni se ártana, ha már azért jöttünk - mosolyogtam rá.
A vadászattal gyorsan végeztünk, és ahogy a ház felé igyekeztünk vissza, egy ismerős hangot hallottunk meg közeledni.
Nem sokkal később már láttuk is a hang tulajdonosát.
Edward és én gyorsan el is engedtük egymás kezét.
- Ugyan fiatalok, miattam nem kellett volna - mutatott a kezünk felé Emmett.
Persze, jött behajtani a vallomást, amivel tartozunk neki.
- Miben segíthetünk? - kérdeztem tőle.
- Ugyan, tudod te azt. Na, meséljetek szépen Emmett bácsinak. Kivételesen ígérem, hogy lakat a számon.
- Jó - adtuk meg magunkat.
- De ha egy szót is kikotyogsz, neked annyi - fenyegettem meg.
- Ne aggódj húgi, hallgatok, mint a sír - mondta vigyorogva.
- Szóval ti most együtt vagytok? - kérdezte tőlünk.
- Igen - feleltük egyszerre.
- Szeretjük egymást - mondta Edward Emmettnek, de közben végig a szemembe nézett.
- Tudtam én - mondta nevetve.
- Oké, és Tanya?
- Vele amint tudok, beszélek, de meg akartuk várni még Alec is elmegy - válaszolta Edward.
- Ja igen, a lovagod. Hát ő odavan érted, egész nap téged emlegetett - mondta Em nekem.
- Én csak barátként nézek rá és ezt vele is tudattam - feleltem.
- Hát ő tuti bármit megtenne, hogy annál több legyen.
- Lehet, de nem lesz. Én nem szeretem, csak barátként. Én mást szeretek - mondtam Edward felé fordulva, akitől egy kis csókot kaptam.
- Legalább ne előttem fiatalok - szólalt meg a nagy mackó.
- Hát nagyjából ennyi, de tartsd a szád, rendben? - fordult felé Edward.
- Oké. Én örülök nektek. Szépek vagytok együtt. És téged sokkal jobban csíplek, mint Tanyacskát. - mondta Emmett.
- Köszi - válaszoltam neki.
- Na, ezt tisztáztuk, csak aztán uralkodjatok magatokon, amíg nem beszéltek a nőddel - mondta Emmett Edward felé fordulva.
- Te is uralkodj a megjegyzéseiden - kérte Edward a bátyjától.
- Oké - mondta Em feltartott kézzel.
- Jobb, ha megyünk Tanya már amúgy is hiányolt - mondta Em.
- Bocsi, csak kicsúszott - mondta felém fordulva.
- Induljunk, gondolom Esme is menni szeretne - mondtam.
- Menjünk.
Már látni lehetett a házat az erdőből, mikor megtorpantunk.
- Még egy csókot mielőtt bemegyünk? - szólalt meg Em.
Nem törődve vele, Edward felé fordultam és megcsókoltam, mire Emmett elkezdett nevetni.
- Halkabban, az egész ház hallja a vigyorgásod - teremtette le Edward a mackó testvérét.
- Na induljunk befelé, szerelmesek - mondta Em.
- Amúgy szép a nyakláncod húgi. Mikor elmentetek még nem volt rajtad - kuncogott Em.
- Köszi, tényleg csodaszép - értettem egyet vele.
Belementünk a házba, mindenki a nappaliban volt.
Tanya kicsit furcsán méregetett minket, és valamiért olyan érzésem volt, hogy sejti mi a helyzet.
- Indulhatunk gyerekek? - kérdezte Esme.
- Persze - feleltük Edwardal.
- Alec addig marad és sakkozunk, igaz? - kérdezte Em Alectől.
- Persze - vágta rá Alec és félrevonultak játszani.
- Már mindent betettem a kocsiba - mondta Alice.
- Akkor indulás - mondta Edward.
Mielőtt kiléptünk a házból Alice mellém osont.
- Szép a láncod - suttogta a fülembe.
- Te már úgyis láttad ugye?
- Igen, de csodásan áll rajtad.
- Köszi - mondtam és beszállva Carlisle kocsijába Edwarddal és Esmevel elindultunk az árvaház felé.

Képek Bella Edwardtól kapott nyakláncáról:
http://i26.tinypic.com/kec868.jpg
http://i26.tinypic.com/dy6lmr.jpg

2010. július 9., péntek

Újabb díj!


Angélától kaptam egy Kreatív feléc díjat, amit nagyon köszönök neki.

Íme itt is 6 dolog rólam:


1) Imádom a Twilightot mint látható
2) Imádok írni és olvasni
3)Zene jöhet szinte minden
4) Van egy kutyusom akit imádok
5) Team Edward & Team Emmett
6) A blogok mellett honlapot is szerkesztek

A díjért


KATT

És akiknek tovább adom: Szylu Ariana Rami Edna Alice

2010. július 7., szerda

16.fejezet

Sziasztok! Itt is a kövi fejli, a 16-os. Előre szólok ennél kitehetjük a +18 as karikát ehhez a részhez úgyhogy úgy olvassátok! Remélem azért tetszik majd. Köszi a komikat az előzőekhez is. Valamint sokan nem szeretitek Tanyat, amit megértek, de megnyugatatlak titeket már csak egy kis ideig kell őt elviselni. Eltűnik hamarosan, de lehet hogy nem végleg?! Na ennyit erről. Viszont jó sok komit kérek! :) Jó olvasást, pussz!


16.fejezet

/Bella szemszög/

Belépve Aliceék szobájába Jasper is ott volt vele, aki, amint meglátott, magunkra hagyott bennünket, hogy beszélgethessünk.
- El se tudod képzelni, mennyire örülök nektek, olyan jó ilyen boldognak látni titeket - mondta szinte suttogva, nehogy a többiek hallják miről is beszélünk.
- Hát még én, még soha nem voltam ilyen boldog. És ezt részben neked köszönhetjük - mondtam neki és megöleltem.
- Nincs mit megköszönnöd, a testvéremnek tekintelek, és örülök, hogy végre ilyen boldognak látom Edwardot.
- Na és mesélj milyen volt a vadászat? - kérdezte huncut mosollyal.
- Mire vagy kíváncsi?
- Természetesen mindenre - vágta rá rögtön.
- Meg se kellett volna kérdeznem.
Így hát tudván, hogy Alice előbb-utóbb úgyis kiszedné belőlem, vagy Edwardból, így elmeséltem neki mindent.
Jó tudni, hogy bármi is történik, neki mindent elmondhatok, és bármiben számíthatok rá.
Miután elmeséltem neki mindent a kezembe nyomta a múltkori kihívó hálóinget.
- Muszáj megint ezt felvennem? Nem akarok még több bajt - gondoltam itt arra, ha Alec meglátna ebben.
- Láttad az előbb Edwardot milyen dühös lett Alec beszólására, ha ezt veszem fel, biztos nem hagyja szó nélkül, és tudod, mit reagálna rá a bátyád.
- Nem lesz semmi baj, sőt ezt kell felvenned - jelentette ki határozottan.
- Miért is?
Erre a kérdésre egy ördögi vigyor ült ki az arcára.
- Mit láttál Alice?
- Semmit - adta az ártatlant.
- Engem nem versz át, mondd el - utasítottam.
- Csak annyit mondhatok, hogy a ma éjszaka sem fog unalmasan telni.
Tudtam. Semmi jó nem sül ki, ha itt maradunk.
Csak azt reméltem, hogy semmi rossz nem történik, például, hogy nem fogunk lebukni, és Alec se mozdul rám, főleg nem mindenki és Edward előtt.
- Míg átöltözöl, lemegyek a többiekhez - mondta ismét azzal a huncut mosollyal az arcán, ami nem sok jót ígért.
Míg Alice lement a nappaliba bementem a fürdőjébe és felvettem ismét azt a rémesen rövid, semmit sem takaró hálóinget.
Miután felöltöztem gondoltam csatlakozom a többiekhez a nappaliban.
Kilépve a folyosóra épp a fürdő előtt akartam elmenni, mikor valaki megragadta a csuklóm és berántott a fürdőbe.
Becsukódott mögöttünk az ajtó, én szembe fordultam a fogva tartómmal, aki nem más volt, mint az én Edwardom.
A hátam mögé nyúlva ránk zárta az ajtót.
Hirtelen, ahogy végig néztem rajta, jöttem csak rá hogy mindketten elég lengén vagyunk öltözve.
Én az aprócska hálóingemben, ő pedig gondolom a vizes haja miatt épp a zuhanyozást fejezte be ugyanis csak egy bokszer volt rajta.
Végignéztem csodás testén egy pillanatra elidőzve a bokszer által takart testrészén.
Felnéztem az arcára, és láttam, hogy ő is hasonlóképp mérte végig a testem.
Ha tudtam volna, biztos fülig pirulok a pillantásaitól.
Az ajtóhoz szorítva egyre közelebb jött hozzám, mígnem a karjaiba zárt, és én örömmel simultam az ölelésébe.
- Gyönyörű vagy - suttogta.
Megborzongtam, ahogy meztelen teste az enyémhez ért, szinte tapintani lehetett a szikrákat kettőnk közt.
Átölelte a derekam, míg én a nyaka köré fontam a karjaim.
- Mit művelsz? Bárki észrevehet - mondtam neki miközben egyre közelebb került hozzám.
- Sajnálom, de nem bírtam türtőztetni magam.
Miközben ezt kimondta egy percre sem eresztett.
- Gondolom Alice résen van, igaz? - kérdeztem mosolyogva, mire ő is elmosolyodott és csókot lehelt a nyakamra.
Ahogy abbahagyta a nyakam csókolgatását, ajkait végre a számon érezhettem, és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Nyelvünk teljes harmóniában mozgott, miközben mindketten egymás testét simogattuk.
Megszakítva a csókunkat arra eszméltem fel, hogy Edward leveszi rólam a hálóinget, és fehérneműben állunk egymás előtt.
Tudtam, hogy ez itt és most még nem jó ötlet ugyanis nem vagyunk egyedül, de végignézve tökéletes meztelen testén képtelen voltam józanul gondolkodni.
Csak arra tudtam gondolni, hogy mindennél jobban szeretem és akarom őt.
Ismét a karjaiba vont.
- Akarlak - suttogta a fülembe.
- Én is téged - vágtam rá rögtön.
Ajkaink ismét egymásra találtak, csókunk közben éreztem, hogy elindul velem a zuhanyzó felé.
A karjaiban, csókolva őt, teljesen elvesztettem minden józan gondolatom, képtelen voltam bármi másra gondolni rajta kívül.
Csak arra, hogy itt vagyok vele, a karjaiban tart és csókol.
Beálltunk a hatalmas zuhanyzóba, mielőtt megnyitotta volna a vizet, még közelebb vont magához, a nyakamba csókolt miközben finom érintését a hátamon éreztem amint a melltartóm kapcsolja ki és le is veszi rólam így már csak bugyiban voltam.
Ahogy megéreztem kezeit, ahogy a melleim kényeztetik teljesen elvesztettem a fejem és a szája után kaptam.
Nyelvünk vad táncba kezdett miközben egymás testét simogattuk, ahogy kezei a bőrömön táncoltak, és a melleim simogatták belenyögtem a csókunkba.
Szájával ismét a nyakam halmozta el csókjaival miközben kezei egyre lejjebb tévedtek a fenekemre.
Szinte észre sem vettem ahogy levette rólam a még rajtam levő csöpp ruhadarabot.
Teljesen meztelenül álltam előtte, míg rajta még mindig ott volt a bokszer, de persze én sem tétlenkedtem és megszabadítottam tőle.
Megpillantva férfiasságát, minek látván tudtam mennyire kíván.
Közelebb vont magához, ahogy meztelen testünk egymáshoz ért mérhetetlen vágyat éreztem iránta, hogy végre teljesen az övé legyek.
A karjaiban, ahogy közel húzott magához, ágyékunk egymáshoz préselődött, halk nyögések és sóhajok szakadtak fel mindkettőnk torkából, amit a víz zubogása nyomott el.
A nyakát csókolva végigsimítottam márványszerű mellkasának minden milliméterén elérve vágytól lüktető férfiasságáig.
Ahogy megérintettem és a kezemmel végigsimítottam merev férfiasságán egy halk morgást hallottam tőle.
Miközben kezem merev testrésze köré fontam és simogattam láttam rajta, hogy már nem sokáig bírja tovább édes kínzásom.
Igazam is volt, a karjaiba rántott és egy vérforraló csókot váltottunk.
Csókunk után elkezdte a nyakam csókolni egyre lejjebb haladva végigcsókolta a melleimet, le a hasamon át, míg kezeit becsúsztatta a lábam közé.
Ahogy megéreztem ujjait amint legérzékenyebb testrészem kényeztetik teljesen elvesztem.
Leírhatatlan érzéseket ébresztett bennem kényeztetésével.
Miközben ujjaival egyre közelebb éreztem az édes megsemmisülést, hajánál fogva rántottam közelebb magamhoz, hogy megcsókolhassam, ezzel is elnyomva a hangokat amiket az ujjai által okozott élvezet csalt ki belőlem.
Szenvedélyen csókolóztunk, miközben ujjaival egy percre sem hagyta abba kínzásom, egyre közelebb repítve a csúcs felé.
Én sem tétlenkedtem közben, kezembe vettem vágytól lüktető férfiasságát és tovább kényeztettem.
Testem összerándult megérkezve a gyönyör kapujához képtelen voltam elnyomni kéjes sikolyaim, amiket remélem a körülöttük zubogó víz hangja elnyomott.
Edward a karjaiba vont várva, hogy elmúljon a remegésem, amit az általa okozott gyönyör váltott ki belőlem.
Bár nekünk nincs szükségünk levegőre mégis úgy éreztem alig kapok levegőt.
- Szeretlek - mondta miközben még mindig szorosan a karjaiban tartott.
- Én is szeretlek - válaszoltam előbbi vallomására miközben a nyakába csókoltam.
A szemébe nézve végtelen szerelmet láttam tükröződni.
Ajkunk ismét egymásra találva mozgott teljes harmóniában miközben egyik pillanatról a másikra Edward a karjaiba kapott, dereka köré kulcsoltam a lábaim és háttal a falnak döntve csókolt tovább.
Kezei közben egyre lejjebb végigsimítottak a derekamon.
A következő pillanatban Edward ajkai elszakadtak az enyémtől, amit nem tudtam mire vélni.
Egy csókot nyomott a számra és talpra állított.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Alice üzeni, hogy Tanya fel fog jönni, mert keres - mondta szomorúan.
- Sajnálom - mondta.
Tudtam, hogy itt Tanyára gondol.
- Amint tudom, lerendezem vele a dolgot, hogy végre együtt lehessünk - mondta mire a végére egy huncut mosoly jelent meg az arcán, ahogy testemen végignézett.
- Én nem sajnálom ezt - néztem végig rajtunk miközben a fülébe súgtam.
- Ezt én sem - súgta vissza.
- Hol van Edward? - hallottuk meg Tanya hangját az ajtó elől.
- Elment futni - vágta rá Alice Tanya kérdésére.
Edwardra néztem, aki mosolyogva nézett rám.
- Ha el akarok menekülni előle Alice általában valami hasonlót talál ki neki - mondta Edward az előbb hallottakra.
- Értem - válaszoltam.
Hallottuk, ahogy Tanya megadóan felsóhajt, majd elindul le a lépcsőn vissza a nappaliba.
-,Kapcsold be a pajzsod- kérte Edward.
- "Sajnálom, nem akartam zavarni, de nem lett volna jó ha ő nyit rátok. Azt hiszem ideje rendbe szedni magatokat, lesz még időtök együtt lenni." - üzente Alice majd hallottam, ahogy visszamegy, és magára csukja a szobája ajtaját.
Mielőtt végleg véget vetettünk volna ezeknek a csodás pillanatok Edwarddal megmosdattuk és megtöröltük egymást.
Egy szál törölközőben álltunk egymás előtt, ugyanis a ruháink legalábbis a fehérneműink csurom vizesek lettek.
Edward az ajtóhoz lépett kinyitotta majd felvett valamit és újra ránk zárta.
- Alice hozott ruhát - mondta mosolyogva, amiért ismét hálás voltam Alicenek.
Se perc alatt felöltöztünk, mindketten külön, jobbnak láttuk így, nehogy ismét kísértésbe essünk.
Edward is felöltözött majd hála Alicenek, a kihívó hálóing helyett néhány normális ruhadarabot hozott, amiket magamra vettem.
Kicsit feltűnő lenne, ha mindketten vizes hajjal mennénk le, néhány pillanat alatt megszárítottuk a hajunkat és készek voltunk elhagyni a fürdőt.
Mielőtt kiléptem volna, Edward visszarántott magához.
- Szeretlek - mondta.
- Én is, nagyon - válaszoltam és utoljára megcsókoltam.
Körülnézve nincs-e senki a folyosón, mindketten kiléptünk.
Edward visszament a szobájába, és kiugrott az ablakon, hogy majd lent az ajtón jöjjön be, mondván, hogy odavolt futni.
Én visszavánszorogtam Alicehez.
Belépve a szobába Alice az ágyon ült, és ahogy beléptem a nyakába vetettem magam és megköszöntem ismét a segítségét.
- Nincs mit, tudod, hogy nektek bármit - mondta mosolyogva.
- Ja és köszi a ruhát. Ugye nem gyanakszik senki? - kérdeztem kicsit félve.
- Nyugi, Jasperrel megoldottuk – mondta, de nem értettem mire gondol, mire végig nem néztem a kissé összevissza álló ágyneműn, az ágyukon.
Kissé értetlenül néztem rá.
- Hát Jasperrel kihasználtuk az alkalmat - mondta vigyorogva, - és inkább minket halljanak, mint titeket. - mondta.
Tudtam, hogy mégsem sikerült annyira csendben lennünk.
- Köszönöm - mondtam kissé szégyenlősen.
- Ugyan, nincs mit szégyellned, ez természetes, hisz szeretitek egymást - mondta és megölelt.
Annyira szeretem ezt a kis koboldot, ha nem is vagyunk rokonok, a húgomként szeretem, és most már biztos vagyok benne, hogy bármi is történik velem, velünk, Alicere mindig számíthatok.
- A többiek hiányolnak, ideje lemenni. - mondta mire megijedtem.
Nem akartam lemenni a többiek elé.
- Gyere - mondta és kilépve a szobájából a lépcső felé vettük az irányt.
Leérve a nappaliban mind ott voltak.
Carlisle Esme mellett ült, Rose és Tanya egymással beszélgettek, míg Emmett és Alec még mindig a sakk játszmába voltak belemerülve.
- Végre csajszi, már hiányoltunk - mondta Emmett ahogy meglátott.
- Hogy áll a játék? - kérdeztem vissza.
- Én állok nyerésre - mondta vigyorogva Emmett.
Helyet foglaltunk a kanapén, Alice Jazz mellé ült, én is leültem melléjük.
- Köszönöm - súgtam oda halkan Jazznek, hogy csak ő hallja, mire bólintott egyet és Aliceszel rám mosolyogtak.
Próbáltam a játszó fiúkra figyelni, de nem nagyon ment, a gondolataim a fürdőben töltött csodás percekhez tértek vissza.
Gondolataimból az ajtó csapódásának hangja hozott vissza a jelenbe, és az, hogy Edward lépett be rajta.
Tanya persze nem habozott rögtön a nyakába vetette magát, de Edward eltolta magától, majd helyet foglalt mellettünk a kanapén.
A hoppon maradt Tanya pedig tovább beszélgetett Rose-zal, néha-néha Edwardra pillantva.
- Merre jártál öcsi? - kérdezte Emmett Edwardtól.
- Csak kiszellőztettem a fejem - mondta neki mosolyogva.
- Aha, értem - mondta Emmett.
Tudom, hogy ilyenkor mindig érdekesek a gondolatai, bekapcsolva a pajzsom, Emmett gondolataira figyeltem.
- "Elég kielégült fejet vágsz öcskös. Lehet, hogy az előbb nemcsak Aliceék hancúroztak?" - kérdőn nézett Emmett Edward felé.
Edward erre csak egy gyilkos pillantást küldött a testvére felé.
- "Oké, oké. De ne feledd, még jöttök nekem egy beszélgetéssel" - mondta és ránézett Edwardra aki rábólintott.
Mit is várhatnánk Emmett-től, ő már csak ilyen - gondoltam magamban.
A gondolatbeli eszmecseréket Carlisle hangja szakította meg.
- Alice szerint holnap kivételesen napos idő lesz, így nem tudtok iskolába menni - mondta.
- Arra gondoltam elmehetnénk mind együtt vadászni.
- Ez jól hangzik - mondta Esme.
- Király, jó buli lesz - lelkesedett Emmett.
- Alec?
- Persze, miért ne - felelte Carlislenak.
A beszélgetés alatt végig magamon éreztem Edward tekintetét, de nem mertem felé nézni.
Néha lopva rá pillantottam, mikor ő épp nem engem nézett.
Még soha nem volt ilyen dolgokban részem, amiket neki köszönhettek az előbb történtek után, és még soha nem voltam ilyen boldog.
És ezt a szerelmet és boldogságot láttam az ő szemében is, ami még boldogabbá tett.
- Vadászat után délután megyek az árvaházba, gondoltam velem jönnétek - nézett rám és Edwardra Esme.
Persze, a kis Vanessa.. Hisz megígértük neki.
- Mit gondoltok? Bella, Edward?
- Ismét együtt a kis család - szólt be Emmett.
- Miről maradtam le? - kérdezte Alec.
- Nemrég árvaházi gyerekek voltak nálunk, és volt egy kislány, aki nagyon megszerette Edwardot és Bellát, akik megígérték neki, hogy meglátogatják.
- Értem - mondta Alec.
- Na mit szóltok? Eljöttök velem? Vanessa annyira örülne neki. - mondta Esme.
- Persze - vágtuk rá szinte egyből.
- Köszönöm - válaszolta Esme.
- Akkor ezt megbeszéltük, holnap vadászat után elmegyünk - mondta mosolyogva Esme.
Ahogy ránéztem Edwardra egy hatalmas mosoly ült ki az arcára.
Legszívesebben megcsókoltam volna, de itt mindenki előtt vissza kell fogjam magam - gondoltam.
Beszélgetésekkel és persze Emmett elmaradhatatlan poénjaival telt el az éjszaka további része.
Én viszont állandóan az Edwarddal töltött percekre gondoltam, és ahogy láttam ő is.

2010. július 4., vasárnap

Új fejléc!

Sziasztok! Liza barátnőm aki a honlapomra is készíti a diziket, és aki az előző fejlécet is készítette megcsinizte az új fejlit. Remélem nektek is tetszik! :) És még mindig várom a komikat 15-ös fejlihez valamit véleményeket az Eclisperől! Pussz

2010. július 3., szombat

15.fejezet

Hali mindenkinek! Itt is az új fejli, szám szerint a 15-ös. Előre is bocsi, több okból is talán rövidebb lett mint az eddigiek, de azért remélem tetszik majd nektek. Kövi fejli valamikor kedd - szerdán lesz ugyanis MoOa elutazott, de addig is olvassátok az eddigieket és még mindig várom a beszámolókat az Eclipse-ről. A fejli bétázását köszi MoOanak, és mint mindig Nikkym-nek is! (L) A komikat persze ide is várom remélem minnél több lesz. Jó olvasgatást, pussz!


15.fejezet

/Bella szemszög/

Az erdő felé rohanva, magamban ismét köszönetet mondtam Alicenek, hála neki, ha még csak egy kis időt is, Edwarddal tölthetek.
Rengetegszer segített már nekünk, így egy hatalmas köszönömmel jövök neki.
Bár ha jobban belegondolok, Alicet ismerve, jobban örülne egy bevásárló körútnak.
A nagy gondolkodás közepette észre se vettem, hogy közben Edward mellettem futott, csak arra eszméltem fel, mikor megfogta a kezem.
Ahogy kezeink összekulcsolódtak, és hogy itt van mellettem hihetetlen boldogsággal töltött el.
Sosem gondoltam volna, hogy azzal, hogy ide költözök megtalálom életem szerelmét.
Edward szemébe nézve ugyanezt a szerelmet láttam tükröződni.
Ahogy egymás kezét fogva szaladtunk, el is felejtettem, hogy Alice és Jasper is itt vannak velünk.
Ijedtem néztem feléjük, de ők összekulcsolódott kezünket látván hatalmas mosoly jelent meg mindkettőjük arcán, főleg Aliceén.
Kicsit nem is tudom, zavart, hogy így látnak minket, hisz még ha azt vesszük Edward még mindig Tanyával van együtt.
- Ne aggódj, mi nagyon örülünk nektek - mondta Jasper vigyorogva, mintha csak hallotta volna mire gondoltam az imént.
- Nem lehet, hogy te vagy a gondolatolvasó inkább? - fordultam felé - ezen csak jót mosolygott.
- Mire gondoltál? - kérdezte Edward. - Olyan rossz, hogy nem látok a gondolataiba - mondta kicsit szomorkásan.
- Én ennek örülök. - feleltem.
- Csak egy kicsit megijedtem, hogy Aliceék így látnak minket - mutattam egymásba fonódott ujjainkra - hisz még mindig ott van neked Tanya. - mondtam.
- Emiatt ne aggódj, megbeszéltük, hogy amint lesz rá lehetőségem és amint Alec is elmegy beszélek vele. - mondta Edward.
- Igaza van a bátyámnak, ne aggódj, minden rendben lesz. Inkább élvezzétek az együttlétet - mondta Alice.
- Rendben - mondtam és Edwardra mosolyogtam, mire ő megvillantotta a kedvenc tőle megszokott csibészes mosolyát.
- És ne feledjétek, ránk számíthattok - mondta Alice.
- Úgy van, jó ilyen boldognak látni benneteket - mondta Jazz.
- Köszönjük - feleltük szinte egyszerre Edwarddal.
Már jócskán az erdőben voltunk mikor Aliceék megálltak.
- Mi itt elválunk, de a háztól nem messze találkozunk később, hogy ne tűnjön fel, hogy külön voltunk - mondta Alice, és meg sem várva a válaszunkat tovább szaladtak Jasperrel.
- Ezt jól kitervelték ismét - néztem rá szerelmemre.
- Tudod milyen Alice. De használjuk ki ezt a kis időt, amíg kettesben lehetünk - mondta a szemembe nézve.
- Rendben - feleltem.
Igazság szerint se én,se Edward nem voltunk még annyira szomjasak, de ha már a többiek úgy tudják vadászni jöttünk, így mindketten levadásztunk néhány hegyi oroszlánt.
- Látom neked ez a kedvenced - mutatott az oroszlánra - mire én rámosolyogtam.
- Ha végeztél elvihetlek valahova? - kérdezte.
- Persze, menjünk - sétáltam oda hozzá és megfogtam a kezét.
Nem sok futás után egy csodaszép patakparton találtuk magunkat.
Egy csendes csodaszép kis patak csordogált itt egy kisebb vízeséssel.
- Ez gyönyörű.
- Tetszik? Egy vadászat során bukkantam rá, ide szoktam jönni, ha szeretnék egyedül lenni - mondta.
- Persze, hogy tetszik. Annyira szép, és békés.
- Akkor mostantól ez a kettőnk kis rejtekhelye is lehetne - nézett rá azzal a szívdöglesztő mosolyával.
- Örülnék neki - feleltem.
Miközben ezt a csodás helyet néztem, egyszer csak Edward hűvös karjait éreztem a derekamon ahogy hátulról átölel.
- Annyira szeretnék örökre itt maradni veled. - mondta.
- Én is veled.
Edward maga felé fordított, így végre szemből láthattam őt.
- Bármi is történjen, együtt megoldjuk. - mondta.
- Tudom, és köszönöm, hogy elhoztál ide.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek - válaszoltam.
Vallomásaink után végre megkaptam, amire a délutáni együtt töltött percek óta várok, végre ismét megcsókolhattam őt.
Miközben ajkait az enyémre szorította, karjaimat a nyaka köré fontam, mire ő még szorosabban ölelt magához.
Nem is tudom meddig álltunk így egymás karjaiban csókolózva, mikor egyszer csak eltűnt a lábam alól a talaj, és mire észbe kaptam a patakparton ültem, Edward ölelésébe bújva.
Annyira jó érzés a karjaiban lenni.
- Még soha nem voltam ilyen boldog - mondta ki Edward, és én is így éreztem.
- Én sem. Csak azt remélem, ez örökké fog tartani. - válaszoltam.
- Abban biztos lehetsz - mondta, és ismét megcsókolt.
Csókunk egyre hevesebb lett, mikor nyelvünk egymásra talált.
Ezt már eljátszottuk néhányszor - gondoltam magamban, de tudtam, hogy még nincs itt az ideje, hogy még várnunk kell arra, hogy ténylegesen együtt lehessünk.
És ezt ő is tudta.
- Annyira szeretnék veled lenni - adott hangot a vágyainak - közben a nyakam csókolgatta.
- Én is veled, de előbb rendezzük el a dolgokat, és utána csak a tiéd vagyok. - mondtam.
- Arra mérget vehetsz, ugyanis nem áll szándékomban elengedni téged soha - mondta mosolyogva.
- Azt ajánlom is - feleltem neki, mire ő egy csókot lopott tőlem, amit egyáltalán nem bántam.
Egy ideig csendben ültem a karjaiban, élvezve, hogy együtt lehettünk ezen a csodás helyen.
- Alice üzeni, hogy ideje mennünk - mondta szomorúan.
- Rendben, de visszajövünk még? - kérdeztem.
- Persze, remélem nagyon hamar - mondta miközben felsegített és a karjaiba kapott.
- A saját lábamon is tudok menni.
- Tudom, de legalább így még egy kicsit a karjaimban tarthatlak - mondta és persze nem tudtam, és nem is akartam ellenkezni.
Az ölelésébe simultam, karjaimat a nyaka köré fontam, fejem a vállára hajtva szívtam be fantasztikus illatát.
Ahogy futott velem, és a karjaiban voltam, csodás érzés volt.
Örökké tudnék így lenni, de sajnos az utunk a mi tempónkkal hamar véget ért.
Ahogy megérkeztünk, nem messze a Cullen háztól álltunk meg, ahol Alice és Jasper vártak ránk.
Megláttak minket, mikor Alice meglátott a bátyja karjaiban hatalmas mosoly ült ki az arcára.
Mikor odaértünk hozzájuk, ha kelletlenül is, de kértem Edwardot, hogy tegyen le.
Ahogy letett egyből Alice karjaiban találtam magam.
- Istenem, annyira örülök nektek, olyan szépek vagytok együtt. - mondta lelkesen.
- Köszi Alice, sokkal jövünk nektek - néztem rá Jasperre is.
- Ugyan, nincs mit, a fontos az, hogy ti boldogok legyetek. - mondta.
Miután Alice elengedett, visszaléptem Edwardhoz, aki ismét a karjaiba zárt, és megcsókolt.
Egy utolsó csók után, elindultunk vissza a Cullen házhoz.
Belépve az ajtón szinte mindenki a nappaliban volt.
Carlisle és Esme a kanapén ülve beszélgettek, Emmett és Alec sakkoztak, míg Rose és Tanya valahol az emeleten lehettek.
- Végre itt vagytok - mondta Emmett.
- Csak nem hiányoztunk? - kérdeztem tőle.
- Dehogynem hugi, a haverod már jó néhányszor lealázott sakkban - mutatott kissé durcásan Alecre.
- Hát ez van bátyó - feleltem vigyorogva.
- Még egy menet? - kérdezte Emmett Alectől.
- Felőlem jöhet, de úgysem fogsz nyerni - mondta neki Alec.
- Abban ne légy olyan biztos - felelte neki a mackó Emmett.
- Akkor hajrá - mondták egyszerre.
Míg ők belemerültek a játékba mi is helyet foglaltunk és őket figyeltük.
Kivételesen Edward mellé ültem le, aminek ő láthatóan ugyanúgy örült, ahogy én.
Próbáltam néha rá nézni, hogy ne tűnjön fel senkinek, de Emmett elég furcsán méregetett minket.
-"Vajon mit csináltak ezek a vadászaton?" "Edward is vigyorog, mint a tejbe tök, pedig ez nem jellemző rá" - gondolta Emmett.
- Milyen volt a vadászat? - kérdezett rá Em.
- Semmi különös, mint akármelyik másik - felelte neki Edward, és megeresztett egy csibészes mosolyt.
-"Ezek sántikálnak valamiben. De Emmett bátyó odafigyel majd rájuk" - gondoltam magában Em, és kiült az arcára az a kaján vigyora.
Szerintem nem is sejti, hogy én hallom őt, de legalább tudom, hogy gyanakszik és jó lesz, figyelni mit csinálunk előtte.
- Holnap elkísérsz vadászni? - kérdezte felém fordulva Alec.
- Persze - válaszoltam neki.
- Ha nem, gond mi is veletek mennénk - mondta Carlisle.
- Miért ne - feleltünk egyszerre Alecel.
- Nem hagyjátok kettesben a galambokat, ejnye-ejnye - mondta Em.
- Emmett - szóltam rá.
- Mi csak barátok vagyunk - mondta rám nézve kicsit szomorúan Alec.
- Egyenlőre - tette még hozzá, amit talán nem kellett volna mert ahogy Edwardot láttam iszonyú dühös lett.
- Elnézést, felmegyek a szobámba - mondta Edward és már el is tűnt a lépcsőn.
- Maradtok éjszakára? - kérdezte Esme.
- Felőlem, ha Bella is akarja, legalább tovább játszunk - nézett Emmett felé.
- Oké, maradjunk - feleltem.
- Alice tudnál adni valami kényelmesebb ruhát? - kérdeztem, csak hogy feljuthassak az emeletre, beszélnem kell Edwarddal.
- Persze, gyere, megvan még a múltkori ruhád amiben "aludtál".
- Figyelj, beszélnem kell vele - mondtam Alicenek ahogy a szobájába léptünk.
- Rendben, várj egy picit - mondta és kiviharzott a szobából.
- Menj át hozzá, a szobájában van - mondta egy pillanattal később ahogy visszajött.
- És Tanya?
- Nyugi, az előbb ment el. Rose-zal elmentek vadászni, menj - mondta.
Elindultam Edward szobája felé és bekopogtam, bár biztos hallotta, hogy jövök.
- Szabad - felelte a kopogásomra.
Beléptem a szobájába, ő az ablaka előtt állt és kifelé bámult.
- Ne haragudj az előbbi miatt. Már tisztáztam vele, hogy csak barátok lehetünk. - mondtam neki.
- Hát úgy látszik, neki nem világos.
- Nem kell emiatt dühösnek lenned, ő szeretne többet, ha egyszer adnék esélyt neki, de nem fogok - mondtam.
Közelebb léptem hozzá, a háta mögé állva átöleltem őt.
- Téged szeretlek, és ez mindig is így lesz - suttogtam a fülébe.
- Én is szeretlek, és ne haragudj, csak elborult az agyam - fordult felém, és a karjaiba zárt.
- Persze, hogy nem haragszom. Nincs miért mérges légy, nekem csak te létezel - vallottam be neki.
- Most már te vagy az életem - felelte, a karjaival közelebb húzott magához, és egy gyöngéd, de annál érzelmesebb szerelmes csókban forrtunk össze.
- Szeretlek - mondtuk ki egymásnak.
Sejtettem, hogy rosszul esett neki Alec beszólása, de muszáj volt tudatnom vele, hogy számomra csak ő létezik.
Bár kicsit veszélyes is, és remélem, Alice fedez minket, nehogy véletlen valaki ránk nyisson.
- Emmett épp fel akar jönni - mondta ki Edward mire megijedtem.
- Jobb, ha megyek, mondta, hogy figyelni fog ránk és nem kellene lebukni előtte.
- Mondta? - kérdezett vissza Edward. - Te is hallottad amiket lent gondolt?
- Igen, kíváncsi voltam - mondtam mosolyogva.
Egy utolsó csókot adtam neki és elindultunk kifelé a szobájából, de későn, mert Emmett pont látta, hogy Edward szobájából jövünk ki, és mindketten eléggé boldogan.
- Tudtam én. Valami van veletek - mutatott ránk.
- Semmi nincs, csak beszélgettünk - próbált Edward hazudni neki.
- Persze, engem próbáltok átrázni? - kérdezett vissza.
- Dehogyis, csak olyanokat képzelődsz, amik nincsenek.
- Ugyan, elég rátok nézni, ha egymás közelében vagytok. Én vagyok a család bohóca, de még nekem is feltűnt. És biztos vagyok benne, hogy Alice és Jazz már tudja mi a helyzet veletek, igaz?
Na, most mi legyen? - kérdeztem magamban.
- El kell mondanotok, addig nem szállok le rólatok - mondta Em.
- Na, hajrá öcsi, ki vele.
- Oh, megjöttek Tanyaék - mondta Em a lépcső felé nézve.
- Ha azt akarjátok, hogy tartsam a szám, beszélni fogtok. - mondta.
- Ez zsarolás - mondtam.
- Ez van hugi, vagy ez, vagy elmeséltem a teóriám rólatok a többieknek.
- Emmett - mordult rá Edward Emmettre.
- Nyugi öcsi, csak kíváncsi vagyok, ha elmondjátok, ígérem, lakat a számon - nézett ránk nagy maci szemekkel.
- Később - felelte Edward.
- Oké, de biztos? - kérdezte
- Igen, csak menj, Rose már vár.
- Oké, de csak óvatosan fiatalok - mondta nevetve majd lement a földszintre.
- Ez remek, az hiányzott, hogy ő is tudja. - mondtam kissé mérgesen.
- Ne haragudj, de ha nem mondjuk el neki, tényleg képes lesz beszélni, és az most nem jönne jól. - mondta.
- Igaz. De remélem, ha elmondjuk, tartja a száját.
- Az igaz, hogy semmit se vesz komolyan, és mindenből viccet csinál, de ezért ha elmondasz neki valamit és megkéred, általában nem adja tovább.
- Reméljük - mondtam.
- Visszamegyek Alicehez, azt mondtam valami ruháért jövünk fel. - mondtam neki.
- Oké, menj - mondta szomorúan, adott egy csókot és én elindultam vissza Alice szobájába.
Mikor utoljára "aludtam" itt Cullenéknél, akkor sem zajlott eseménymentesen az éjszaka, és van egy olyan érzésem ez sem fog.
Próbáltam nem Emmettre, Alecre és Tanyára gondolni, hanem csak Edward és a ma vele töltött csodás percekre.