BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. június 23., szerda

13.fejezet

Sziasztok! Kicsit későn, de mégsem holnap. Most kaptam meg a javított fejlit MoOatól, így teszem is fel. Ez a fejli Edward szemszögéből írja le az utolsó két Bellásat. Remélem azért ez is tetszik majd, igyekeztem. Remélem olyan rossz nem lett, várom ismét a véleményeteket. Jó olvasgatást, pussza.


13. fejezet
/Edward szemszög/

Végre véget ért ez a sulis nap is.
Rossz volt egész nap messze lenni Bellától.
Ahogy láttam rajta, próbálja betartani, hogy távol maradunk egymástól.
Ma egész nap szinte felénk se nézett, ami igencsak feltűnt a többieknek is.
Talán csak Alice és Jazz sejtették távolságtartásának igazi okát.
Addig jó, míg csak ők sejtik, és nem a többiek. - gondoltam magamban.
Alice pont erről faggatta Bellát a kocsijánál.
Egy közös vásárlást is betervezett nekünk mára Bellával, amiről persze mi fiúk sem maradhattunk le.
Egy jó dolog viszont van ebben az egészben. Mégpedig, hogy Tanya nem akart jönni, megkért, hogy őt vigyem haza.
Nem értettem miért, de titkon kicsit örültem neki.
Bella Aliceékkel indult a pláza felé, míg én hazavittem Tanyát.
- Később találkozunk édes. - mondta a ház elé érve, megcsókolt, majd kiszállt a kocsiból.
Nem törődve a sebességhatárokkal a gázra léptem, és elindultam, hogy minél előbb Bella közelében lehessek.
A bevásárlóközponthoz érve Alice gondolatait fürkésztem, amik az év végi bál körül forogtak, és egy ennek megfelelő ruhaüzletben voltak.
Próbáltam elterelni a gondolataimat Belláról, így elindultam megkeresni a srácokat.
Jazz és Em már nagyban öltönyöket próbáltak, persze Alice utasítására.
- Végre tesó, azt hittük sose érsz ide - mondta Emmett.
- Csak nem Tanyácska tartott fel? - kérdezte, azzal a tőle megszokott kaján vigyorral a képén.
- Inkább magaddal foglalkozz - vágtam oda neki, amin ő csak jót vigyorgott.
- Te Jazz, át kéne hívni Bellát, Edinek biztos rögtön jobb kedve lenne - mondta Emmett Jasperre nézve.
- Emmett! - mordultam rá.
- Mi az? Ne nézz így rám tesó, elég rád nézni, ha Bella a közeledben van - mondta az én idegesítő mackó bátyám.
- Ugyan, valamit félre láttál - magyaráztam neki.
Az kellene még csak, hogy Emmett is tudja, abban biztos nem lenne köszönet.
- Hiába is tagadod öcsi, engem nem tudsz átrázni - mondta.
- Ne agyalj olyanon, ami nem létezik - mondtam neki.
- Oké, de rajtatok tartom a szemem tesó, de a csajoddal vigyázz - gondolt itt Tanyára.
Ezért csak egy gyilkos pillantást kapott tőlem, ahogy nézem egyenlőre sikerült elhallgattatni.
Közben én is magamhoz fogtam egy öltönyt és bementem egy fülkébe felpróbálni.
Épp a nyakkendő következett volna, mikor meghallottam a számomra leggyönyörűbb hangot.
- Rose és Alice? - kérdezték a fiúk az üzletbe belépő Bellától.
- Fizetnek, és rögtön jönnek - válaszolta Bella.
- Látom, nem nagyon boldogultok - mondta a testvéreimnek, akik szintén a nyakkendővel bajlódtak mint én.
- Ezért jó hogy jössz hugi, segíthetnél - kérte tőle Emmett.
Bella segített Emmettnek és Jazznek is, közben meghallottam Emmett szinte üvöltő gondolatait.
- "Nem semmi a csaj, szeretnéd hogy neked is segítsen?" - tette fel a kérdést gondoltban Emmett.
- Köszi Bella - mondta Jazz.
- Nincs mit - felelte angyali hangon Bella.
Mérgesen, mint aki szintén nem boldogul vele, léptem ki a próbafülkéből.
Végre én is láthattam Bellát, nemcsak a hangját hallhattam.
Kilépve rögtön végigmért a tekintetével.
- Szia - köszöntünk egymásnak. Olyan semmilyennek tűnt ez a köszöntés ahhoz képest, amilyet szerettem volna.
- Nekünk Belluska segített. Biztos neked is segít, igaz? - fordult Emmett Bella felé.
- Persze - felelte ő.
Elém lépett, szinte megbabonázva a közelségével.
Megkötötte a nyakkendőt, közben egy percre sem nézett rám.
Mikor kész lett, vette volna el a kezét, amit hirtelen megfogtam kényszerítve, hogy végre a szemembe nézzen.
- Köszönöm - mondtam, egy percre sem engedve el a kezét, vagy a tekintetét.
Hihetetlen érzés volt, ha csak néhány pillanatra is a közelében lenni.
Halkan mondott egy szívesen-t és elhúzódott tőlem, mikor Rose és Alice belépett az üzletbe.
- Nocsak, boldogultatok a nyakkendővel? - kérdezte hitetlenkedve Rose.
- Hála Bellának - mondta Jazz.
Kifizettük a ruhákat, egy padra leülve vártuk a lányokat, akik még benéztek néhány üzletbe.
Végezvén a parkolóba menet Alice Bellához fordult.
- Mi Edwarddal megyünk. Te gondolom haza mész? - kérdezte tőle.
- Igen - felelte Bella.
- Oké, de később átjöhetnél - nézett könyörgően Bellára, és persze ki tud ellent mondani Alicenek?
- Rendben - adta meg a választ Bella.
- Később találkozunk - mondta Alice, majd elköszöntek Bellától, leszámítva engem, akinek ismét csak egy "Szia" jutott.
Hazafelé menet velem Alice és Jasper jöttek.
Mi más lett volna téma, mint én és Bella.
- Jobb, ha vigyázol tesó, még a lökött Emmettnek is feltűnt, hogy valami van köztetek - mondta Jazz.
- Kösz, majd figyelek - válaszoltam.
Alicere nézve észrevettem, hogy meredten bámul a semmibe, mire ráeszméltem, hogy látomása van, és ezt Jasper is észrevette.
- Mit láttál kicsim? - kérdezte tőle.
Miközben elmondta én a képet is láttam a gondolataiban.
- Aro ma meglátogat bennünket és Bellát is. - válaszolta Alice.
- És minek jön?
- Csak Bellát akarja látni, és benéznek hozzánk is. - tette hozzá a húgom.
- És nem egyedül jön. Magával hozza Alecet is.
- Meddig maradnak? - kérdeztem.
- Aro, csak jön és megy, de Alec marad egy darabig Bellánál.
Ahogy ezeket kimondta éktelen düh lett úrrá rajtam, ami Jazz figyelmét és érzelmeit sem kerülte el.
- Mi bajod Edward? - kérdezte tőlem.
- Csak Alec zavarja, aki szerelmes Bellába. - adta meg helyettem a választ Alice.
- Így már világos, miért lettél ilyen mérges és féltékeny. - tette hozzá Jasper.
- Nem vagyok féltékeny - jelentettem ki.
- Mondogasd csak, de engem nem versz át. Jobban mondva minket - nézett itt Alicere.
Hála az égnek, végre hazaértünk, így nem kellett tovább hallgatnom őket.
Jazz előre ment, mikor látta, hogy szeretnék beszélni Alice-el.
- Megtennéd, hogy segítesz? - fordultam a kérdéssel húgom felé.
- Miután megérkeztek, menj fel és várj a gardróbomban - mondta. A többit én elintézem - tette hozzá.
Ekkor egy röpke képet láttam a gondolataiban rólam és Belláról, amint Alice szobájában beszélgetünk. Tehát ő látta, mit akarok, mit fogok tenni - gondoltam.
- Kössz Alice - mondtam neki.
- Ugyan, tudod, hogy semmit se szeretnék jobban, mint hogy kidobd azt a boszorkányt, és vele légy boldog - gondolt itt Bellára.
Ő sosem kedvelte Tanyát, de Bellával az első pillanattól fogva nagyon jól kijöttek.
Mire beértünk a nappaliba, már mind ott voltak, kivéve Tanyát, aki még nem jött le. Jazz el is mesélt mindent Carlisle-éknak mire beértünk, akik egy kicsit ugyanúgy megdöbbentek, mint mi.
- Szóval Aro meglátogatja Bellát, és hozzánk is eljönnek. És nem egyedül jön. - tette hozzá apám.
- Kivel jön? - kérdezte a lépcsőről lejövő Tanya.
- Alecet hozza magával - válaszolta Carlisle.
Tanya arcán egy mosoly jelent meg.
- "Biztos Bella miatt jön." - gondolta magában, mire én ökölbe szorítottam a kezem mérgemben.
Nem sokkal később Bella autója állt meg a ház előtt. Carlisle kiment, hogy fogadja őket, míg mi bent vártunk.
- Drága barátom! - köszönt Aro.
- Isten hozott benneteket, gyertek beljebb! - hívta be őket Carlisle.
Ekkor lépett be az ajtón apám, nyomában Aroval, őt követte Bella szorosan az oldalán Alecel.
- Jó újra látni benneteket - üdvözölt minket Aro.
- Mi járatban? - kérdezte Carlisle. - És látom nem egyedül jöttél - nézett Alec felé.
- Igen, szerettem volna látni Bellát, és egyúttal benézni hozzátok is. És Alec nem maradhatott otthon, mikor megtudta, hogy Bellához jövök - mesélte Aro.
Aro elmondta, hogy ő nem marad, csak beköszönt, de Alec marad egy ideig Bellánál.
Bella ekkor rám és Alicere pillantott.
- Végre valami izgi - mondta Emmett.
- És Bellánál fogsz lakni? - kérdezte Emmett Alectől.
- Igen - felelte ő, majd rámosolygott Bellára.
Legszívesebben letöröltem volna azt a vigyort a képéről - gondoltam magamban.
Bella rám nézett, és csak dühöt láthatott a szememben. Jasper pedig érezhette.
- "Nyugi Edward." - üzente gondolatban, és próbált megnyugtatni.
A nappaliban hagyva őket, elindultam fel a lépcsőn, egyenest Alice szobájába be a ruhákkal teli gardróbba.
Hallottam Alice-t amint egy ruhát használva indokként felhívja magával Bellát.
A következő pillanatban már bent is voltak a szobában, míg én a szekrényben lapultam.
- Várj egy perc és jövök - mondta Alice Bellának, majd ki is viharzott a szobából, de előtte behozta Bellát a gardróbba.
Hirtelen megmozdultam, Bella ekkor vette észre, hogy nincs egyedül.
- Bella.
- Edward, mit keresel itt? - kérdezte tőlem.
- Én kértem Alicet, hogy segítsen, hogy beszélhessek veled. - mondtam
- Persze Alice, gondolhattam volna - mondta.
- Ne haragudj rá, én kértem - védtem Alicet.
- És mit akarsz? - kérdezte.
- Csak beszélni veled. - jelentettem ki.
- Oké, akkor mondd - kérte, és sejthette miről, vagy inkább kiről akarok beszélni vele.
- Ő tényleg nálad marad? Meddig marad? - dőltek belőlem a kérdések.
- Igen, itt marad. És addig ameddig akar. Ő egy nagyon jó barátom - tette hozzá.
- Barát? Persze.
- Igen, az - mondta.
- Ugyan, látni kell, ahogy rád néz, legszívesebben kitekerném a nyakát - mondtam.
- Micsoda? Semmi jogod ilyenekre gondolni - mondta felháborodottan. Elsősorban azért, mert nem csak én gondolok barátként rá, ha ő nem is, és másodjára neked ott van Tanya. - tette hozzá.
- Igen, de - kezdtem volna..
- Semmi de, Edward. Mi ezt megbeszéltük és lezártuk. Így ha netán úgy döntenék, hogy adok egy esélyt neki, ahhoz se lenne semmi közöd - vágta a szemembe.
- Már hogy ne lenne közöm? Ami köztünk történt, nem jelent neked semmit? Te nem érzel irántam semmit? - kérdeztem miközben közelebb léptem hozzá.
- Azt már lezártuk és elfelejtettük - mondta.
- Ez nem válasz a kérdésemre - mondtam neki.
- Válaszolj! Te nem érzel irántam semmit? - kérdeztem.
- Nem. - vágta rá gyorsan miközben egy percre sem nézett a szemembe. Biztos voltam benne hogy hazudik, ezt az ölelései és a csókjai is bizonyítják, és én is bebizonyítom neki hogy ez nem igaz- tettem hozzá magamban.
- Nem hiszek neked - mondtam neki, és magamhoz rántva átöleltem.
Éreztem, hogy megborzongott az érintésemtől és tudtam, hogy ő is ugyanannyira vágyott erre, mint én. Még, ha most tagadja is.
Próbált szabadulni a karjaimból, de én még szorosabban öleltem magamhoz.
Olyan csodás érzés volt a karjaimban tartani őt, hogy képtelen lettem volna, akár egy centivel is távolabb engedni magamtól.
- Szeretlek - mondtam ki neki azt a szót, amit már az első pillanattól kezdve érzek, hogy megláttam őt.
Láttam rajta, hogy megdöbben hirtelen vallomásomtól, de tudtam, éreztem, hogy ez az érzés kölcsönös, még ha most tagadja is.
Szó nélkül állt a karomban, még mindig az előbbi kijelentésem hatása alatt, mikor álla alá nyúlva felemeltem a fejét, hogy végre a szemembe nézzen.
- Mondd, hogy te nem így érzel! - kértem, mire ő ismét nem válaszolt, de meg sem várva válaszát, ajkaihoz hajoltam és megcsókoltam.
Erre vágytam az utolsó csókunk óta, hogy ismét érezhessem mézédes ajkait az enyémen.
Ő nem ellenkezett.
Először finoman, gyengéden ízlelgettem az ajkait, majd nyelvemmel bebocsátást kértem a szájába,amit nem habozott megadni, és ami után teljesen biztos voltam benne, hogy ő is ugyanannyira vágyott erre a csókra, mint én.
Nyelveink vad táncot jártak miközben éreztem, hogy ujjaival a hajamba túr, így húzva még közelebb magához. Ez a reakciója földöntúli boldogsággal töltött el.
Kezeim a derekáról egyre lejjebb vándoroltak, mire ő a lábait a derekam köré kulcsolta, kezeit pedig a nyakam köré fonta.
Semmi mást nem kívántam, csak hogy bárcsak örökre így maradhatnánk.
Végig szorosan a karomban tartva elindultam vele a fotel felé és leültem rá, vele az ölemben, miközben továbbra is szenvedélyesen csókoltuk egymást.
Csókunk közben végigsimítottam testének minden részét, és boldogan vettem észre, mikor ő is viszonozni kezdte simogatásaim.
Egy pillanatra elszakadva ajkaitól, puha csókokkal hintettem be a nyakát, mire egy halk nyögés szakadt fel a torkából.
- Kívánlak - ejtettem ki, de erről ő maga is megbizonyosodhatott, az ölemben ülve, megérezve merev férfiasságom, ami bizonyítja, mennyire kívánom őt.
Ideje sem volt válaszolni, mert nyelvét szenvedélyes táncba hívva csókoltam meg, miközben testét simogatva kezem a felsője alá tévedt.
Ő sem habozott, egyszerre csak selymes kezeit éreztem, ahogy a mellkasom simogatják, ezzel is elérve, hogy még jobban kívánjam.
Mielőtt még jobban elmerülhettünk volna egymás kényeztetésében, meghallottam Alicet és Jazzt, akik a szobába igyekeztek bejönni.
Még ha ők tudják is mi a helyzet Bellával, nem lenne szerencsés, ha ilyen pózban találnának minket.
Ajkainkat, ha kelletlenül is, de elszakítottam egymástól, talpra állítva mindkettőnket.
Bellát kicsit meglepte, és először nem tudta mire vélni, de amint meghallotta Aliceéket rögtön kapcsolt.
Távolabb állva egymástól vártuk, hogy ránk leljenek a gardróbban.
Jazz mögött Alice szökkent be a szobába.
- Bella, Aro keres. Indulna és szeretne elköszönni - mondta neki Jazz, majd meglátott engem is kilépni Bella mögött.
- Bocsi, nem akartunk zavarni, de Tanya is készült feljönni, és jobbnak láttuk megelőzni - mentegetőzött Jasper.
- Köszi - feleltük egyszerre Bellával.
- Én megyek, köszönök Aronak - mondta Bella, majd kiment a szobából.
- Bocsi, hogy rosszkor jöttünk, de inkább mi, mint Tanya - mondta Alice.
- Tudom, és kössz. - feleltem.
- Később el kell mesélned - mondta Alice.
- Gondolom, úgysem úszom meg.
- Naná, hogy nem. - vágta rá, majd mi is lementünk.
Leérve Emmett gondolatait hallottam meg, aki arra volt kíváncsi vajon mit műveltünk odafent. Biztos sejtette, hogy Bellával voltam, csak el ne járjon a szája - gondoltam magamban.
Bella elköszönt Arotól, Aro pedig tőlünk, és elment. Alec viszont maradt.
Annyira idegesít az a fickó - gondoltam.
Teljesen elmerültem az előbb történtekben, és ahogy láttam Bella is.
Olyan boldog vagyok, mert biztos vagyok benne, hogy ő is szeret, ezt bizonyítják az előbbi tettei.
De valahogy tisztáznom kell vele a dolgot kettőnkről, és el kell döntenem, mi legyen Tanyával. Mert ez így nem mehet tovább.
Gondolataimból apám hangja hozott vissza a jelenbe.
- Meddig maradsz? - kérdezte Alectől.
- Csak néhány napot maradhatok - felelte ő.
- Hogy oldod meg a vadászatot míg itt vagy? - kérdezte apám.
- Gondoltam Bellával tartok, ha megy, addig beérem állati vérrel - tette hozzá.
- Nagyon helyes - mondta Carlisle.
- Jó lenne indulni, nekünk holnap suli - mondta Bella.
- Holnap nem dolgozom, míg a srácok suliban vannak, gyere át - mondta Carlisle Alecnek.
- Oké, köszönöm - felelte.
- Reggel találkozunk srácok - köszönt el Emmett és Rose-zal együtt felmentek az emeletre.
Mindenki elköszönt Belláéktól, csak én Alice, Jazz, Bella és Alec maradtunk a nappaliban, a többiek félre vonultak.
Bella megölelte Aliceéket, akik elindultak Alecel kifelé, egy kis időt adva nekem hogy elköszönhessek Bellától.
- Holnap beszélünk, és ne feledd, hogy szeretlek - súgtam neki, miközben gyengéden megöleltem mikor már senki sem látta.
- Mehetünk Bella? - hallottuk meg Alec hangját.
- Persze, jövök - mondta Bella.
- Holnap találkozunk - mondta nekem, és egy gyors gyengéd csókot nyomott a számra, amitől ismét a mennyekben éreztem magam.
Elindult kifelé, majd kocsiba szállva elhajtottak.
Szinte szárnyalva a boldogságtól indultam fel a szobámba, és alig vártam a holnapi napot, hogy újra láthassam.

9 megjegyzés:

Nikky írta...

Jajj Lizim ez a feji is oltári hiper szuper csúcs volt!! :D :D :P :P...
És hát amit ezek műveltek a gardróbban :P :P anyááááám!!!! :D :P Nagyon tetszett baszus :P :P ... és végre Bella is azért közeledett Edi felé xD :D :P ami tök jóó volt :D na mind1 xD :D ...
Jah meg a nyakkendős rész is bejött nagyon :D xD ...
Jajj Lizim rem a köviben végre szakit Edi Tanyaval :P és Bella meg Edi között legyen már vmi :P mármint ennél is több mint ami ebbe a fejibe volt xD huu ezt elég hülyén fogalmaztam xD lol..na mind1 xD..
Köszi drága a fejit!! (L)(L):)
Szuper volt!!!! (L) :)
Imádlak!! (L) (L)
Pussz (L)
Nikky
UI: hát drága ez most ilyen lett :S :/ sorry érte :/ .... pussz (L)(L)

Lilla írta...

Szia!
Jó volt Edward szemszögéből is olvasni ezen történéseket. Majd felpukkad annyira féltékeny, még sem hagyja ott Tanyat, hogy Bellával legyen. Nem értem. De így izgalmas, vajon mikor és hogyan fog szakítani vele. Annyira jó, hogy rátaláltam erre az oldalra. Nagyon tetszik. Csak gratulálni tudok. Kíváncsi vagyok mi lesz itt még. Várom a folytatást. Puszi

Anita írta...

Nagyon tetszik az írásod! És várom a kövi fejit!

Vivieeen írta...

annyiraa joo lett:) csak dobja már ki tényleg azt a nyüves Tanyat mert már az agyamraa megy:D:D:D
várom akövetkezött:)
puszi:)

Anett írta...

szia!
nagyon szép lett! :D szóval Edward csak tettette, h nem tudja megkötni a nyakkendőjét?! :D persze ezt a tippet is Emmettnek köszönheti:D a kis kíváncsi:D
nagyon várom a kövit! :D

Edna írta...

Á Lizzym ez a feji is csodálatos lett!^^ nagyon megszerettem a töridet és végre behoztam a lemaradásomat!^^ Siess nekem a kövivel!
pux: Edna!^^

คภςรא írta...

áááá nagyon tetszett
remélem Edward már hamarosan kidobja Tanyat :D

Lizzyke írta...

Köszi csajok, édik vagytok (L)
Igyekszek! (L)

LilyVolturi írta...

hmmm Eddy gondolatai is nagyon jók volt :D
főleg, mikor Belláék bejöttek, meg a gardróbban xD
Puszi: LilyV