BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. december 12., vasárnap

50.UTOLSÓ FEJEZET

Sziasztok! Mint a cím is mutatja íme az utolsó fejezet. Az elején nem, inkább a végére írtam a kis hozzáfűznivalóm. Jó olvasást. Pusszantás.





50. UTOLSÓ FEJEZET


/Bella/


Hazafelé hajtottunk a Volvoval, miközben Nessa hátul ült, a kis Anthony pedig a karjaimban szundított el.

- Végre itthon vagytok - rontott szinte ki a házból Alice amint meghallotta, hogy megérkeztünk.

Nemcsak ők hanem mi is nagyon örülünk, hogy végre ismét itthon lehetünk a családunkkal.

Rose és Esme rögtön a gyerekeket vették el tőlünk, míg mi sorra megöleltünk mindenkit.

- Végre itt az eltékozolt pár - ölelt meg bennünket Emmett.

- Bizony itt, és már alig várom, hogy megtudjuk mi a ti meglepetésetek, mivel az én kis feleségem semmit sem volt hajlandó elárulni - nézett rám mosolyogva Edward.

Én már hallottam is ezt a kis meglepetést is, de mi tagadás én is alig várom, hogy láthassam.

- Már mi is nagyon vártuk, hogy bemutath assuk őt - szólalt meg boldog mosollyal az arcán Rosalie.

Azt hiszem bátran kimondhatom, hogy még sosem láttam őt ilyen boldognak. Szinte ragyogott. De Emmett arcáról sem hiányozhatott az a letörölhetetlen vigyor. Most végre ők is megtapasztalhatták azt a csodás érzést amit én és Edward.

- Akkor menjünk be - invitált minket Carlilse.

Nessa az apukájához ment, Anthony pedig Esme karjaiban pihent, de ő is érdeklődve szemlélte mi történik körülötte.

Mind helyet foglaltunk a nappaliban, míg Rose Emmettel karöltve indult az emeletre.

- Óóó azt hiszem most már hallom - nevetett fel Edward.

És jól gondolta. Végre Rosenak is teljesült az álma amire mindig is vágyott.

Előttünk ő sem gondolta volna, hogy valaha is lehetséges lesz ez, de látva hogy nekünk sikerült annak ellenére is amik vagyunk, ők is döntöttek Emmettel.

Emmett pedig bármit megtett volna feleségéért, és végül is egyáltalán nem volt áldozat számára teljesíteni Rose kérését, ami őt is nagyon boldoggá tette.

- Azt hiszem, immár még népesebb lett a Cullen család - szólalt meg Jasper.

Carlilse és Esme arcán is a boldogság és a meghatottság tükröződött.

- Igazad van fiam, ennél boldogabbak nem is lehetnénk. Hiszen látunk titeket, hogy mennyire boldogok vagytok, ahogy mi is, és nagyon szeretünk titeket és az unokáinkat is - mondta Carlilse.

- Jól mondod édesem - ölelte át őt boldogan Esme, akinél még mindig ott volt Anhtony.

- Azt hiszem én már a nevét is tudom - mosolyodott el Edward.

- Jó neked - nevettem rá.

Esme és Emmett kézen fogva jöttek le a lépcsőn, Rose karjaiban családunk legújabb tagjával.

Leültek mellénk, majd bemutatták nekünk a kis csöppséget.

- Ő itt Cris a mi kis csöppségünk - mondta meghatottan Rosalie.

És meg is értem őt. A kisfiú akit a karjaiban tartott hasonló korú néhány hónapos mint Anthony. De egy igazi kis tünemény.

- Rose néniéknek is van kisbabájuk? - kérdezte Nessa.

- Igen kicsim, mi is örökbe fogadtuk őt - válaszolta neki Rose.

- Ahogy engem apa és anya? - nézett ránk.

- Igen.

- De jó, akkor lesz még valaki akivel játszhatok - mosolygott Nessa.

- Bizony, végre mi pasik leszünk többségben - szólalt meg Emmett.

- Hát gratulálok nektek tesó - ment oda hozzájuk Edward.

- Köszi öcskös - pacsiztak össze Emmettel.

Mind a kis Crist csodáltuk aki érdeklődve pillantott ki anyukája karjaiból.

- Jó ilyen boldognak látni téged - fordultam Rose felé.

- Igen. És köszönöm neked. Tudod, hogy imádom Nessáékat is, de fantasztikus érzés tudni, hogy ez a kis csöppség tőled függ és hogy annak ellenére amik vagyunk mégis megkaptam azt amire mindig is vágytam. Családra, egy csodás ugyanakkor bolondos férje - nézett is a vigyorgó Emmettre - és erre a kis csöppségre, a kisfiamra.

- Én csak örülök, hogy neked is teljesült ez a vágyad, és te is megtapasztalod milyen fantasztikus érzés anyának lenni - pillantottam az én csemetéim felé.

- Bizony az én fiam, biztos olyan erős és jóképű lesz mint az apja - mondta büszkén Emmett.

Nem azt mondom, hogy nemtudtam volna őt apaként elképzelni, mert milliószor láttam őt Nessával és Anthonyval, és tudom ha kell bármit megtenne értük, de még őt sem láttam ennyire boldognak és elégedettnek, és ennek csak örülni tudtam.

Gyorsan eltelt a mai nap, és mivel már majdnem este volt hogy hazaértünk, a gyerekeket a fürdés és vacsora után ágyba tettük.

Ez idő alatt még mi nem voltunk itthon kialakítottak, gondolom ezt is Alice egy csodás kis szobát Crisnek.

Roseon látszott mennyire imádja őt, alig tudta letenni a karjaiból.

- Sosem gondoltam volna, hogy látom ilyennek Roset - jött mellém Edward miközben őket néztük amint Emmettel lefektetik Crist.

- Fantasztikus anya lesz belőle - mondtam.

- Tudom. Amilyen te is vagy - fordított maga felé egy csókra Edward.

Egy egy ölelés és puszi után Roseék is hagyták pihenni kisfiukat. Nessa és Anthony is elaludtak.

Visszamentünk a nappaliba ahol egész éjjel beszélgettünk.

Többnyire Nessáról és Crisről, vagyis inkább a jövőjükről.

Felmerültek ugyanazon kérdések, amik akkor mi fogadtuk örökbe Nessát.

Hogy ők emberek, és mi vámpírok vagyunk.

A válasz itt is ugyanazt lett mint akkor. Mind a ketten elég kicsik még, és van még jó néhány év, míg nagyok lesznek. Ahogy Nessánál is megbeszéltük Edwardal ha elég nagy lesz meg fogja tudni az igazságot rólunk. És övé lesz a döntés, hogy akarja e ezt az életet élni.

Ahogy erről beszélgettünk Edward mintha máshol járt volna.

- Mit láttál kicsim? - fordult Jasper Alicehez.

Persze, Alice látott valamit.

- Ugye nem rossz dolog? - fordultam feléjük.

- Pont ellenkezőleg - szólalt meg Alice.

- Lehet, de mégsem akarod megmutatni - fordult felé kissé talán dühösen Edward. Általában akkor ilyen amikor kimarad valamiből.

Nemtudom miért én sejtettem mit láthatott Alice.

- Nyugodjatok meg nem rossz, sőt fantasztikus dolog - mosolygott ránk a ház energiabombája.

- És mikor tudjuk meg mi az? - érdeklődött Emmett.

- Hát, arra még várni kell egy kicsit, de higyjétek el akkor választ kaptok a mostani kérdéseitekre, és ha eljön az ideje visszatérünk erre a látomásra.

- Tényleg jó dolog lehet, mer nagyon boldognak és izgatottnak érezlek.

- Bocsi szívem, csak annyira boldog vagyok - mosolygott Alice Jazzra.

- Azt érzem - felelte Jazz és egy csókot lehelt Alice ajkaira.

- És meséljetek mi volt Olaszországban - kérte Jazz.

- Na és a szigetes sztorik se maradjanak ki, volt hancúr mi? Remélem nem a gyerekek előtt - szólalt meg Emmett.

- Az nem a te dolgod, egyébként neked is meg kellene komolyodnod, mert szerintem agyilag a te is leragadtál a fiad szintjén - mondta neki mosolyogva Edward.

- Igaz, nekem nem csak egy hanem két gyereket kell nevelnem - mosolygott Rose is.

- Héé én itt vagyok - integetett Emmett mire mindenki nevetni kezdett.

Később miután kibeszélgettünk magunkat szerelmemmel visszavonultunk a szobánkba.

Mivel egyenlőre nem terveztünk egyetemre menni rengeteg időnk volt, amit mind most már Roseék is a gyerekeinknek akarunk szentelni.

- Jó ilyen boldognak látni mindenkit - szólalt meg Edward - miközben még közelebb fészkeltem magam hozzá.

- Igen, sose gondoltam volna hogyha idejövök itt találom meg a boldogságom, és hogy minden álmom valóra válik.

- Ezzel én is hasonlóképp vagyok. A legjobb döntésünk volt idejönni. És ezt is Alicenek köszönhetjük.

- Igen, mert ő előre látott engem.

- Bizony. Sokkal tartozunk neki.

- Az nem kifejezés.

- Nekem elég annyi, hogy boldognak látom a kedvenc bátyám, és ezt neked és a gyerekeknek köszönheti - pislantott be az ajtón Alice.

- Én is szeretlek húgi - pattant fel mellőlem Edward és megölelte Alicet, majd én is csatlakoztam hozzájuk.

- Ezt a sok boldogságot már már nehéz elviselni - lépett be Jazz is.

Másnap reggel összeültünk és megbeszéltük hogyan tovább. Mivel már itt eltünk egy ideje, és egy egy helyen néhány évnél nem maradhatunk tovább anélkül, hogy ne keltene feltünést, hogy nem öregszünk, így maximum egy két éven belül ül helyet kell keresnünk.

- Igaz arra még várni kell, de majd valamikor visszaköltözhetnénk Forksba is - szólalt meg Alice.

- Arra még tényleg várni kell, de egyszer talán - mondta Carlisle.

Emmett és Jazz kivitték a kicsiket az udvarra. Jazz Nessával még Emmett a két fiúval játszott akik persze nagyon picik még, de látszólag is imádtak a nagy macival lenni.

A terveinkben szerepelt valamikor ha a gyerekek kicsit nagyobbak lesznek ismét meglátogatni Aroékat,de ekkor már mindannyian mennénk.

Ami Anthonyt illeti arra nem kell olyan sokat várni, mert napról napra nagyobb lesz. Számításaink szerint 7-8 év múlva eléri azt a kort mint mi. Szinte egy idősek lesznek Nessával.

Míg beszélgettünk a pillantásom az általam viselt Cullen címerre tévedt.

- Már a két kis csöppségnek is van, de szerintünk várunk még míg egy kicsit nagyobbak lesznek, hogy megkapják - mondta Esme.

Nekem és Nessának is van már. A családunk mind tagja viseli a címert valamilyen formában.

- Végre boldog és nyugodt évek várnak ránk - szólalt meg Alice.

- Ennyi minden után jó ezt végre hallani - mondta Carlilse.

- Azt hiszem mi elmegyünk vadászni - állt fel szerelmem.

- Menjünk, vigyáz.......

- Ne aggódj, jó sokan vagyunk vigyázni a gyerekekre, és jól elvannak odakint a fiúkkal és Roseal aki idő közben kiment a fiúkhoz és Nessához.

- Köszi anya - ölelte meg Edward Esmet.

Vetettünk egy egy pillantást a hátsó kertben játszókra, majd szerelmem pillanatok alatt kapott a karjaiba és indult el velem.

Tudtam hová akar menni, és nem is tévedtem.

Pillanatok alatt a mi kis vízesésünknél voltunk.

- Sok szép pillanat köt ide bennünket - mondtam.

- Igen, és még mennyi ilyen hely van - folytatta szerelmem.

És igaza volt, rengeteg számunkra fontos hely van.

A kis kunyhónk ahol először voltunk együtt, és ahol megkérte a kezem. A szigetünk ahol a nászutunkat töltöttük, és ahol csodás perceket élhettünk át a gyerekeinkkel és még sorolhatnám.

Leültünk a partra míg szerelmem a karjaiba vont.

Akkoriban mikor eljöttem Olaszországból nem gondoltam volna, hogy itt rátalálok a szerelemre, és hogy egy ilyen csodás férfi személyében kapom meg.

De nemcsak egy csodás férfit és férjet kaptam itt a sorstól. Egy tökélestes és boldog nagy családot, fantasztikus barátokat, és gyerekeket.

Immár kettőt is.

Edward, Nessa és a kis Anthony és persze a Cullen család, a mi családunk tették teljessé az életem.

Vámpírok lévén sohasem gondoltam volna hogy ez egyszer megadatik nekem.

De most mégis itt ülök a férjem karjaiban boldogan.

- Soha sem gondoltam volna, annyi egyedül töltött idő után, hogy egyszer egy ilyen csodás nőt és két szép gyermeket kapok a sorstól - mondta szerelmem, szinte válaszként a kimondatlan gondolataimra.

- Én sem.

- Nemcsak az enyém a családom, a családunk élete is megváltozott amint megismertünk.

- Én aki mindig is magányos voltam, megtaláltam életem értelmét, a szerelmet amit még sohasem éreztem. Két csodás gyermeket nevelünk. Carlisle és Esme is hihetetlenül boldogok, hogy így látnak bennünket, és hogy immár három kis lurkó unokájuk is van. Hála a mi döntésünknek Emmett és Rose is követte a példánkat és ők is szülők lettek. Alice boldog, hogy mi és mindig boldogok vagyunk, és hogy megtalálta a legjobb barátnőjét. És hogy mindig boldogok vagyunk - mondta szerelmem.

- Sok mindenen mentünk keresztül míg ide eljutottunk, de megérte. Minden pillanatot és percet megért, hogy most itt tarthatlak a karjaiban mint a feleségemet és hogy itt van nekünk Nessa és Anthony - tette hozzá.

- Ezért csak hálásak lehetünk a sornak.

- Tudod szeretnélek még elvinni valahová - mondta szerelmem miután egy szerelmes csókot váltottunk.

- Hová?

- Rögtön megtudod - mondta miközben talpra álltunk és ismét a karjaiba kapott miközben boldogan bújtam szerelmemhez.

Néhány perccel később azon a helyen álltunk az erdőben ahol azóta nem voltunk.

Rögtön eszembe jutottak annak a napnak az emlékei, és minden pillanata. És Edwardra nézve neki is, ezért is hozott ide.

- Itt láttalak meg először - ölelt magához Edward.

És igen ismét itt álltunk.

Annak idején azon napon mikor vadászni voltam, és amikor először találkoztam Cullenékel. Itt pillantottam meg először Edwardot.

Akibe már akkor első látásra beleszerettem.

- Itt pillantottalak meg először és szerettem beléd rögtön.

- Mintha olvasnál a gondolataimban.

- Örökké hálás leszek a sorsnak és Alicenek hogy akkor megismertelek és hogy értelmet adtál az életemnek - mondtam.

- Én buta kis bárányom, én vagyok hálás amiért egy ilyen csodás teremtést kaptam a sorstól, még így szörnyeteg lévén is.

- Már mondtam, hogy te sosem voltál és nem is leszel az.

- Te vagy a legcsodásabb férfi, akit az életemnél is jobban szeretek. Az én oroszlánom.

- És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba...

- Micsoda buta bárány!

- Micsoda beteg, mazochista oroszlán!

- Szeretlek Bella, mindennél jobban.

- Én szeretlek téged. Mindennél jobban - viszonoztam szerelmem vallomását.

Edward két keze közé fogta az arcomat, majd megcsókolt.

Itt ezen a helye, ahol annak idején először találkoztunk.

Csókja gyengéd volt, érzelmekkel teli. Minden egymás iránt érzett érzelmünk benne volt.

- Örökké a tiéd - suttogtuk egymásnak csókunk után, majd szerelmem karjaiban véve indultunk el hazafelé.

Egy boldog és szerelemmel teli közös végtelen jövő felé, amiről még akkor nem sejtettünk mennyi minden vár még ránk, de egy dologban mindketten biztosak voltunk.

Az oroszlán és a bárány szerelme mindent átvészel, és bármilyen akadályt könnyen vesz, a lényeg hogy Örökké együtt legyünk....





"A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz."

(Stephenie Meyer)



Hát ez lett volna. Az 50-es utolsó fejezet.

A blog november 30-án volt fél éves. Ennyi idő alatt született meg ez a történet. Ami az első is volt amit íni kezdtem.

De akkor még csak nem is reméltem, hogy ennyiőtöknek fog tetszeni.

Ezért is tartozom nektek hatalmas köszönettel, hogy olvassátok az írásaim, és azoknak is akik a komijaikkal kifejtették a véleményüket, és hogy ez idő alatt velem voltatok, és olvastatok.

Remélem azért az utolsó fejezet is elnyeri a tetszéseteket.

Ide kérem azt, hogy ha csak néhány mondattal is véleményezzétek, nagyon hálás lennék.

Fél év alatt született meg az ötven fejezet. Köszönöm szépen a sok sok komit és kedves szavakat amiket az idő alatt kaptam, és persze a kritikás komikat is. Mindenkinek aki csak egyszer is írt véleményt. A több mint 100 rendszeres olvasót, és hogy egy egy új fejezet alkalmával ilyen sokan olvastok.

Volt egy szavazás a történet folytatását illetően. Kíváncsi voltak hogy mit gondoltok egy esetleges folytatást illetően. Mindenképp terveztem, mert igencsak sok ötletem van hozzá, és a legtöbbet a folytatásra voksoltatok. Azok pedig akik a NEM-re szavaztak, nekik annyit, hogy nem kötelező olvasni.

Akik pedig a történet folytatását a Forever Yours - Örökké a tiéd című történetet is olvasni fogják, nekik köszönöm előre is, igyekszek abból is a legjobbat kihozni.

Sok mindenen ment keresztül a kedvenc párosunk karöltve a Cullen családdal, de végül minden megoldódott, és remélem sokan figyelemmel kíséritek majd a folytatást is.

Így akik szeretik és olvassák Bella és Edward ezen történetét nem maradnak fejeztetek nélkül, ugyanis mint ki van írva a történet folytatásának blogján JANUÁR 1.-ÉN érkezik az első fejezet.

Hirtelen nem is tudom mit mondhatnék még, csak még egyszer köszönök mindent nektek.

Lenne néhány név amit kiemelnék.

Először is MoOa, akinek köszönöm a történet egyik felének bétázását, és Bumbinak aki a második felét bétázta. Valamint Nikkym-nek, aki sokat segített a történet alakulásának kiagyalásában a véleményével. És mindenkinek, aki itt volt, aki olvas, és akik komiztak és komiznak.

Imádlak titeket, hatalmas pusszantás mindenkinek (L).

Lizzyke

2010. december 5., vasárnap

49.fejezet

Sziasztok! Ahogy ígértem itt az új fejezet. Szám szerint a 49-es, ami egyben az utolsó előtti is. Nem is mondanék nagyon mást, csak meg akarom köszönni a komikat az előzőhöz, és remélem ide is lesznek majd vélemények.

És még egy dolog. Egy kis MEGLEPI :)

Elkészült a Lion and Lamb Love történet folytatásának új blogja.
Ha kíváncsi vagy rá és akarsz egy kis infót a folytatásról less be.

A címe: Forever Yours - Örökké a tiéd




49.fejezet




/Bella/



A férjemmel és a gyerekeinkkel tartottunk épp a szigetünkre.

A hosszú repülőút után, amit Nessákék egész jól viseltek hajóval indultunk a sziget felé.

Már esteledett mikor megérkeztünk, de Nessa máris nem volt olyan fáradt amint megpillantotta hová érkeztünk. Anthony pedig a karomból szemlélte a mi kis paradicsomunkat.

- Ez a miénk mami?

- Igen kincsem.

Edward letette Nessát amint megérkeztünk, aki hatalmas izgatottsággal szalad végig a homokos parton a ház felé.

- Na odaakarsz menni apuhoz? - kérdeztem a karomban fészkelődő kisfiamtól, aki Edward felé nyújtózott.

Szerelmem óvatosan átvette tőlem, amit Anthony egy csodás mosollyal jutalmazott.

Nessa után indultunk a házba, aki már fel is fedezte a közös szobáját Anthonyval, amit nyilván Alice kérésére rendeztek be, mivel ő tudta, hogy jövünk.

- Vigyázhatok én a kis tesómra?

- Persze tündérem, ő azt hiszem kezd álmos lenni, lefektetjük és itt maradhatsz vele - mondta neki Edward.

Nessa imádta a kis karjaiban tartani Anthonyt, aki félig vámpír lévén mindig mintha vigyázott volna, hogy ne bántsa a húgát.

Hiába kisebb mint Nessa, mégis félig vámpír, ami azért megmutatkozik rajta. Lassabb a szívverése mint Nessáé, de például a bőre és épp olyan kemény és hideg mint a miénk.

Sőt néha a táplálkozásával is akadtak már gondok. Ugyanis egyre többször itatjuk vérrel őt, mert azt kívánja.Ez ellen nemtudunk mit tenni, hiszen ő is félig olyan mint mi. De persze egyenlőre legalábbis többnyire még emberi ételeket fogyaszt.

Lefektettünk a kis Anthonyt, akire Nessa vigyázott. Addig szerelmem behozta a csomagjainkat, én pedig a gyerekeknek készítettem valami vacsorát. Bár mivel a kis csöppségünk már elaludt, ő valószínű, hogy valamikor az éjszaka folyamán vagy reggel követeli majd a részét.

- Azt hiszem elmegyek vadászni egy kicsit, ha netán Anhtonynak is szüksége lenne vérre.

- Igazad van, addig is megetetem és lefektetem Nessát.

- Rendben addigra én is jövök - mondta, majd mellém lépett és szenvedélyesen megcsókolt.

Alig vártam, és ahogy látom rajta ő is, hogy egy kicsit kettesben lehessünk. És úgy érzem sok mindent tartogat számunkra az éjszaka.

- Gyere kicsim vacsorázni - szóltam be Nessának a szobába, aki még mindig szinte csodálkozva figyelte a testvérét.

Mindketten hihetetlennek tartottuk, a kapcsolatot ami már ilyen kicsinek kialakult kettőjük között. Nessa is már első pillanattól kezdve szerette Anthonyt ahgy fordítva is. Imád vele játszani, és olyankor a kisfiúnk arcról is letörölhetetlen a mosoly.

Edwardal pedig amellett, hogy nagyon büszkék voltunk rájuk, úgy tekintettünk rájuk mint a mi két kis csodánkra. És valóban azok is voltak. Ők tették teljessé az életünket, a házasságunkat.

Sokszor elmélkedek ezen, hogy mindent megkaptam az élettől amire mindig is vágytam. Csodás családot, férjet és két szép gyermeket.

Edward és én pedig imádjuk egymást, és mindent megteszünk, hogy szép és boldog gyerekkort és életet biztosítsunk nekik.

Míg Edward vadászni volt, én megetettem és megfürdettem Nessát, majd lefektettem a közös szobájukba Anthonyval, de persze előtte a puszi a kis tesónak nem maradhatott el.

- Jó éjt mami.

- Álmodj szépeket kincsem - adtam egy puszit az arcocskájára, majd hagytam őket aludni.

Amint kiléptem tőlük a mi szobánk felé indultam. Belépve rögtön a legszebb emlékeim jöttek elő.

Az itt töltött csodás napok a nászutunk során, minden egyes boldog pillanat amit ebben a szobában és itt éltünk át.

Egy igencsak hosszú nap után gondoltam lezuhanyozok. A szobában ledobáltam magamról a ruhákat majd a fürdő felé vettem az irányt.



/Edward/



Visszafelé tartottam a vadászatból, amikor az elmúlt időszakban történteken gondolkodtam.

Még annak idején mikor Carlilse átváltoztatott és utánam hozzánk hoztam Esmét, sokszor hallottam őket rólam beszélni, hogy aggódtak miattam, hogy sosem találom meg a párom, és hogy egyedül vagyok.

Akkoriban még én sem gondoltam volna, hogy rátalálok Bellára.

Mindent megkaptam tőle amire csak egy férfi vágyhat.

Ő a világ legcsodásabb felesége, nője és a legjobb anya is.

Vele és a gyerekeinkkel lett teljes az életem. Eddig csak úgy léteztem, de most már van miért élnem. Értük, a családomért, akikért mindent megtennék.

Boldogan szaladtam a házhoz, majd rögtön a konyhába vittem a vért és eltettem Anthonynak, ne hogy Nessa kezébe akadjon.

Benéztem a gyerekekhez, akik már mindketten édesen aludtak. Egy egy puszit adtam nekik, majd az anyukájuk keresésére indultam, akivel ha minden igaz lesz végre egy kis időnk kettesben lenni.

A hálóba lépve a fürdő felől hallottam vízcsobogást.

Akaratlanul is olyan képek jelentek meg előttem amitől még jobban kívántam szerelmem.

Benyitottam a fürdőbe, ahol még a párás zuhanykabinon keresztül is láttam kirajzolódni Bella csodás testét.

Pillanatok alatt szabadultam meg a ruháktól, majd zajtalanul beléptem szerelmem mögé. Meztelen testét átöltve húztam magamhoz, és csókot leheltem nyakára.

- Már vártalak - suttogta kéjesen, miközben nyelvemmel nyakát kényeztettem.

Szorosan magamhoz húztam, miközben kezeim derekáról mellei irányába kalandoztak, amit simogatva egyre hangosodó nyögésekkel díjazott életem értelme.

Magam felé fordítottam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Nyelvünk egymásra találásával tüzes táncba kezdtek, miközben kezeinkkel egymás testét barangoltuk be.

Bella apró kezei összefonódott testünk közé nyúlva ragadták meg tettre kész férfiasságom, és egyre hevesebb kezdett mozogni rajtam, ezzel egyre hangosodó morgásokat kicsalva torkomból.

Én sem tétlenkedtem viszonozni a nekem okozott élvezeteket, elszakadva szerelmem csodás kebleitől, ujjaimmal hasán keresztül eljutottam nőiességi forró barlangjáig.

Rögtön belé fúrtam ujjaimat, mire testem reszketett a gyönyörtől a karjaimban ahogy egyre jobban gyötörtem őt, miközben tüzes csókjainkkal igyekeztünk elfojtani kéjes hangjainkat.

Élveztem hogy eléri a végső gyönyöröket, majd reszketve a karjaimba omlik, majd nemsokkal később ujjainak és puha nyelvének hála én is átléptem a mennyek édes kapuját.

Szerelmes csókban egyesültünk, miközben karjaiba kaptam Bellát, aki nem habozott lábait derekam köré kulcsolni, míg kezeivel benyúlt közénk és magába vezette férfiasságom.

Hangos nyögés szakadt fel mindkettőnkből, amint testünk ismét egybeforrt.

Csókjainkkal igyekeztünk elnyomni hangjainkat, miközben ott simogattuk egymást ahol értünk.

Feneke alá nyúlva segítettem a gyorsabb mozgásban, majd kisvártatva csapott le szinte egyszerre ránk a csodás megsemmisülés amint csókjainkkal üdvözöltünk.

Kihúzódtam szerelmemből, majd talpra állítva tovább csókoltuk egymást, majd egy egy kényeztető mosdatás után a szobánkban folytattuk azt amit elkezdtünk.



/Bella/


Szerelmem ölelő karjaiban ért bennünket a reggel a sorozatos gyönyörök után amiket egymás karjaiban éltünk át éjjel.

- Antohny éhes - szólalt meg szerelmem.

- Megyek megnézem.

- A konyhában hagytam neki a vért, ma arra vágyik.

- Köszönöm - adtam egy csókot Edwardnak majd a gyerekszoba felé indultam.

Nessa édesen aludt még, de a kis Anthony már ébren volt. De persze csendben, mint aki tudná, hogy nem akarja felébreszteni az alvó kishúgát.

Csendben a karomba vettem, majd a konyha felé mentünk, mire kiérve már a cumisüvegben várta őt a reggeli.

Leültem vele a nappaliba, míg ő az utolsó cseppig kiitta számunkra nélkülözhetetlen vért az üvegből, majd hálás szemek és egy csodás mosollyal az arcán pillantott rám.

Nemsokkal később pedig Edward csatlakozott hozzánk Nessával.

Ő is megreggelizett, majd együtt négyesben indultunk felfedezni a szigetet.

Itt elég meleg van, és szinte mindig süt a nap, így egyenlőre Nessa aki még nem látta napfénytől csillogó bőrünk, végig takarásban árnyékosabb helyen voltunk.

Volt egy kisebb hatalmas fákkal és fehér homokkal borított partszakasza a szigetnek, ahol sok időt töltöttünk.

Míg Edward úszni vitte Nessát, mi a homokban játszottunk a napról napra egyre többet növő Anthonyval.

- Mami képzeld még delfineket is láttunk - újságoltam hozzánk szaladva Nessa, aki az apjával úszkált.

- Örülök kicsim.

- Anthony nem úszik velünk?

- Ő még elég kicsi, de ide a kisebb vízbe bemehetünk - mondta Edward, majd a víz felé indultunk.

Ő a felvette Nessát míg én a fiunkat fogtam, majd belementünk a vízbe, hogy egy kicsit Anthony is élvezhesse a csodás vizet.

Ami láthatóan neki is nagyon tetszett. A kis kezeivel édesen pancsolta a vizet, miközben mi mosolyogva figyeltünk.

Fantasztikus érzés volt ilyen boldognak látni őt és Nessát is. ÉS csak remélni tudtuk, hogy ez mindig így lesz.

Szinte az egész napot a parton töltöttük a gyerekekkel. Az estét pedig többnyire a házukba bújva, a gyerekek vagy inkább Nessa kérésére egy egy mesét nézve, amit Anthony is nagyon élvezett, aki szinte végig Nessához bújva leste a meséket.

Az éjszakákat pedig egymás szeretésének és kényeztetésének szenteltünk. Napközben pedig minden figyelmünk a gyerekeké volt.

Így teltek a csodás napjaink, néha néha azért telefonáltak otthonról, hogy érdeklődjenek hogy vagyunk.

Kicsit úgymond négy fülközt akartam beszélni Roseal, így Edward elvitte sétálni a kicsiket.

Rose minden boldogan mesélt a kis vagy inkább nagy meglepetésükről.

- Tudod, most érzem csak igazán mit éreztél te is. Annyira boldog vagyok.

- Elhiszem, és el sem tudom mondani mennyire örülök nektek. Gondolom Emmett is odáig van.

- Ne is mond, le sem lehet állítani, tudod milyen.

- Mindig is erre vágytam, és teljesült az álmom, és látni, hogy ez Emmettet is boldoggá teszi ahogy engem mindent megér. Nagyon várjuk, hogy hazaérjetek.

- Hamarosan megyünk, mi is nagyon várjuk. Főleg Edward, kissé zavarja, hogy kimarad valamiből.

- Gondolom a kicsik nagyon élvezik az ottlétet - mondta Rose.

- Az nem kifejezés. Nessa haza sem akar majd menni. És Anthony egyre nagyobb és okosabb lesz.

- Azért remélem huncutkodni is van időtök - hallottam meg a háttérből Emmettet.

- Emiatt ne aggódj Emmett, te pedig most már ideje felnőni.

- Majd igyekszek, hatalmas ölelés a csöppségeknek - köszönt el.

- Ne haragudj rá tudod milyen - szólalt meg Rose.

- Ne aggódj, ő már csak ilyen. Megyek megkeresem Edwardékat sétálni zavartam őket. Puszi mindenkinek, hamarosan találkozunk - köszöntünk el egymástól Roseal, majd szerelmemék keresésére indultam.

Meg is találtam őket a parton.

És a látvány ami fogadott csak azért kiáltott, hogy megörökítsem.

Hála Alicek aki mindig mindenre gondol, vagy inkább mindig mindent lát, csomagolt egy fényképezőgépet amivel már kis millió képet készítettünk a kis családunkról.

Ez a pillanat sem maradhatott ki.

Edward a parton egy hatalmas fa alatt feküdt a hófehér homokban, miközben a kis Anhonyt édesen szunyókált a hasán, Nessa pedig szorosan Edward oldalához bújva aludt.

Igaz folyton jöttünk mentünk, játszottunk a szigeten, így sokszor kifáradtak.

Miután megörökítettem a pillanatot nem győztem csodálni őket. Ennél szebbet senki sem kívánhat magának.

- Azt hiszem egy kissé elfáradtak - suttogtam szerelmem mikor letültem melléjük, majd halkak egy csókot loptam kedvesemtől.

- Nagyon szeretlek - mondta.

- Én is téged. Vagyis titeket - helyesbítettem.

Melléjük heveredve csendben csodáltuk őket.

Nessa és Anthony nagyon élvezték az itt töltött idő, ami vészesen gyorsan telt el.

Minden egyes itt töltött nap maga volt a paradicsom. A gyerekek egyre szebbek, és nagyobbak, akiket mi napról napra jobban imádunk.

De akármennyire is jó volt itt, azért kicsit be kell vallani hiányzott a családunk is, így ideje volt hazamenni.

- Visszajövünk még majd ide ugye mami?

- Persze tündérem megígérem - válaszolta neki Edward.

A karomban tartott Anthony csöpp kis kezeit az arcomhoz érintette, majd itt töltött pillanatokat mutatta meg nekem.

- Neki is nagyon tetszett itt, és alig várja, hogy visszajöjjünk - mondta szerelmem.

- Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. És ahogy apu is mondta hamarosan visszajövünk - mondtam a két gyermekünknek, akinek hatalmas mosoly ült ki az arcára.

Míg én elkészültem a gyerekekkel addig Edwardal összeszedte és a hajóhoz vitte a csomagjainkat.

Mind elköszöntünk a szigetünkről, amire hamarosan ismét visszatértünk, majd hajóba szálltunk és elindultunk hazafelé, ahol hatalmas vagy inkább újabb meglepetés várta a családot, vagyis inkább Edwardot, aki még nemtud róla.



Tessék komizni, és nézzetek be a folytatás blogjára

2010. december 4., szombat

Hűséges olvasóknak



"Ezzel a kis képpel szeretném felhívni mindazok figyelmét, akik vagy hasonló helyzetben vannak, mint én magam (azaz, nem díjazzák a munkájukat kritikával) vagy csak elegük van abból, hogy nem tudnak elolvasni egy-egy fejezetet, mivel nincs meg az elegendő komment határ.
Arra kérek mindenkit, akinek van saját blogja, hogy tegye ki ezt a képet az oldalára, és tüntessünk az ellen, hogy az általunk szerkesztett és rengeteg munkával fenntartott blogjainkat ne kelljen felfüggeszteni, szüneteltetni vagy éppen bezárni! Bírjuk rá a névtelen és nevüket felvállaló olvasóinkat arra, hogy egyetlen percet rászánjanak még az idejükből arra, hogy kritikájukkal javítsák a blog fejlődését."


/Szozsa914 (Zsani)/



Ehhez csatlakozom én is, remélem ezzel a kis biztatással többen komiztok majd, nem azért mert mi arra megyünk minnél több legyen, csak a véleményetekre legyen az jó vagy éppen egy kis kritikával megfűszerezve, azoknak is örülünk, így tudjuk, hogy esetleg mi az amin változtatni tudunk, hogy egy egy fejezet még jobb legyen.

2010. november 30., kedd

48.fejezet

Sziasztok! Nos emberek, eljött az utolsó előtt előtti fejezet. Bizony, ezen kívül még kettő lesz. Persze mostmár többnyire happy van :). Köszi szépen először is a komikat az előzőhöz. Ide is várom majd őket.
De előtte még egy két apróság.
A héten hétvége felé, még nemtudom akkor hogy dolgozok de mindenképp lesz még egy fejli, jövőhét közepe felé pedig megkapjátok az utolsó fejlit.
És igaz még lehet szavazni, de már tény, hogy lesz folytatása a történetnek. Igaz egy kis szünettel. És annyi lesz, hogy az egy új blogon íródik majd, aminek a címét is megtudjátok hamarosan :).
A bétázást pedig köszi szépen Bumbinak!
Addig is jó olvasást, pusszantás.




48.fejezet



Úton voltunk Olaszországba a gyerekekkel és Esmeékkel. Alice, Jazz, Rose és Emmett pedig otthon maradtak.

Egyedül talán én voltam az aki sejtette Rose és Emmett valódi okát az otthon maradásukra. Na meg persze Alice aki nyílván már látta is.

Mielőtt indultunk ugyanis beszélgettem Roseal a dologról, és nagyon boldoggá tett a döntésük Emmettel. De a többiek erről még nem tudnak, majd csak ha hazaérünk. Mindenesetre jó ilyen boldognak látni őket, főleg Roset aki mindig is erre vágyott.

Igencsak hosszú repülőút után, amit Nessa és Anthony is jól viseltek érkeztünk meg Volterrába.

A legtöbben a fajtánkból nem szívesen jönnek ide a nagy királyi családhoz a Volturihoz. Kegyetlenségükről híresek ugyan, de aki csak egy kicsit is ismeri őket tudja, hogy alaptalanok a róluk kialakított képek.

Legalábbis számomra, hiszen nagyon sokat köszönhetek Aronak és a többieknek, akik most már a második családom Cullenék után.

- Végre itt vagytok kedveseim - üdvözölt minket rögtön Aro.

Persze mivel a két gyerek is velünk tartott Aro minden szükséges óvintézkedést megtett, hogy senki se bánthassa őket, hiszen ők akik itt élnek nem a mi életmódunkat folytatják.

De Aro, Alec, Jane és a többiek is tudnak uralkodni magukon annyira, hogy még csak véletlenül se bántsák a gyerekeket.

Marcus és Caus is üdvözöltek minket.

Jane, Alec és a párja is mosolyogva fogadtak minket.

A köszönések és ölelések után bejjebb mentünk a nagyterembe. Nessa mint mindig most is az apja karjaiban volt, Anthony pedig az enyémben.

Mielőtt idejöttünk Aronak nagyjából beszámoltunk Anthonyról, és hogy őt is mi neveljük. Rögtön a kis csöppség felé fordult aki kíváncsian szemlélte a körülötte lévő világot a karjaimból.

- Szóval te lennél az a gyermek. Elbüvölő teremtés - mondta Aro.

- És tudtok valamit hogyan fog fejlődni?

- Van néhány dolog, ha gondolod megosztom veled - mondta Carlilse.

- Hagyjuk magára a fiatalokat addig - mondta Aro, majd Carlilsleal félre vonultak, egy jó hosszú beszélgetésre.

Igaz Anthony egyenlőre emberi táplálékot eszik, de félvér lévén lehet, hogy hamarosan vért is kíván majd.

- Megmutatom a szobátokat, gondolom a kicsik is kimerültek a hosszú úttól - mondta Jane majd követtük őt.

Esme és Carlilse kaptak egy közös hatalmas szobát, én és Edward pedig az én régi szobámat kaptuk, mellettünk pedig gondolom Aro parancsára lett kialakítva egy fiús lányos gyerekszoba ahol Nessát és a kis Anthonyt tettük le aludni.

Edward maradt a kicsikkel, míg engem egy kicsit elcsalt beszélgetni Jane.

- Két gyerek, nem is gondoltam volna.

- Hát én sem, de boldogabb vagyok mint valaha - mondtam.

- Az meg is látszik.

- És te? Mesélj valamit, mik történnek erre.

- Hááát.....

- Na mond már.

- Nem olyan régen csatlakozott hozzánk egy vámpír Dave, akivel elég jól megértjük egymást - mosolygott sokat sejtően barátnőm.

- Ennek nagyon örülök, neked is jár egy társ.

- Hát meglátjuk. Aro sem ellenzi a dolgot, úgyhogy ki tudja?

Szinte egész éjjel beszélgettünk, de nyugodt voltam mert szerelmem addig a gyerekekkel volt.

Valamikor hajnal tájban mentem át a szobámba ahol Edward az ágyamon feküdt.

- Esme vigyáz a kicsikre - válaszolt a kimondatlan kérdésemre.

Itt nem nagyon tudtunk úgy együtt lenni, ennyi igencsak jó hallású vámpír mellett, így csak szorosan egymáshoz bújva, néha egy egy szenvedélyes csókot váltva értük meg a reggelt.

- Olyan édesek - mondta Esme a kicsiket nézve alvás közben mikor beléptem a szobába.

- Ebben csak egyetérteni tudok - mondtam.

Félvér lévén Anthony is alszik, nem úgy mint mi. Sőt igen jó az alvókája a kincsemnek, de ez így van rendjén.

- Jó reggelt mami - ébredt fel nemsokkal később Nessa, majd Anthony is ébredezni kezdett.

Reggelre Aro gondoskodott az ételről a gyerekeknek, így Edward elvitte Nessát reggelizni, míg én megvártam míg a kisfiunk felébred.

Aki rögtön felém nyújtotta csöpp kis karjait, majd hihetetlen dolog történt.

A karjaimba vettem Anthonyt,aki csöpp kis kezeit az arcomra tette, majd képek, emlékképek jelentek meg előttem.

Még otthoni képeket vetített le előttem. Többnyire Roseékról akik otthon maradtak.

- Bizony kicsim, Alice néniék otthon vannak, de hamarosan mi is megyünk haza hozzájuk - mondtam.

Nemsokkal később visszatért Edward, akinek Athony szintén mutatott néhány emléket, és amiket az apukája megbabonázva figyelt. Majd megmutatta Carlilsenek, sőt Aronak is, akik szintén nem jutottak szóhoz.

- Fantasztikus képesség, és már ilyen picinek megmutatkozik. Káprázatos.

Mindenki csak ámult kisfiunkon, aki napról napra egyre többet nőt. És akit a kis Nessa is imádott. De ez kölcsönös volt. Akárhányszor Nessát leültettük és a kis karjaiba fogta Anthonyt mindkettőjük arcára hatalmas mosoly ült ki, és Nessa boldogan játszott kisöccsével.

Mind tudtuk, és látjuk, hogy kettőjük között szoros kapcsolat lesz, de ekkor még nem sejtettünk milyen szoros is.

Carlisle a nappalokat többnyire Aroval töltötte és Anthony fejlődésére próbáltak rájönni. Igaz nagyjából tudtuk mennyi idő alatt fog felnőni, de pontosat nem.

Körülbelül Nessával szinte egyszerre érik el a 17-18 éves kort.

Edward nem nagy örömére, egyik délután Alec hívott el kicsit sétálni, hogy beszélgethessünk. Neki is megvolt a párja, akivel az esküvőnkön is voltak, így nem értettem miért féltékeny még mindig Edward.

Hiszen semmi oka rá, ezt ő is tudhatná már.

- Jó látni, hogy ilyen boldog vagy, és örülök, hogy Edward az aki ilyen boldoggá tesz téged. Na és persze a gyerekeket, akiknek csodás anyukájuk van.

- Köszönöm. Nekem is a legnagyobb álmaim váltak valóra, amiket neki és a gyerekeinknek köszönhetek.

- De látom ti is nagyon jól megvagyok - mondtam.

- Igen így van. És úgy tűnik Jane is megtalálta a párját, bár náluk még nagyon az elején van a dolog, de időnk mint a tenger.

Az egész délutánt elbeszélgettük, majd mikor már nagyon hiányzott a szerelmem és a gyerekek visszamentünk.

Edward rögtön a karjaiba zárt, és észveszejtő csókkal üdvözölt.

- Hééé, csak néhány órát voltam el, azt is itt a kertben.

- Tudom, de akkor is hiányoztál. Remélem nem mozdult rád - mondta.

- Ezt most hagy abba - dorgáltam le rögtön.

- Aleccel csak barátok vagyunk. Neki is megvan a párja akit imád, és nekem is. Semmi okod féltékenykedni - mondtam, majd egy szenvedélyes de annál szerelmesebb csókkal bizonyítottam is.

- Sajnálom, csak idegesít ha más pasik vannak körülötted.

- Feleslegesen. De megbocsájtok - bújtam hozzá boldogan.

- Annyira kívánlak - suttogta a fülembe.

- Csak egy kicsit bírd ki, nem akarok itt neked esni, annyian vannak körülöttünk. Néhány nap és csak mi és a gyerekek leszünk a szigeten.

- Igazad van, csak kibírom addig.

- Helyes.

Az elkövetkezendő néhány nap is nagyon gyorsan eltelt. Sokat voltunk a gyerekekkel is, akik hihetetlen módon teljesen elbűvölték a nagy Aro Volturit.

A kis Anthony napról napra nagyobb lesz, már kinézetre mint egy több hónapos kisfiú. És egyre okosabb is lesz.

Carlisle szinte naponta megméri és megvizsgálja, és ő örömmel hagyja magát.

Ez idő alatt, mivel nem sokat láthatom őket, Edward és Esme voltak a kicsikkel, míg én Jannel, és a többiekkel voltam. Aroval is sokat beszélgettem, aki csak örül, hogy ilyen boldognak lát. Edwarddal is beszélgettek.

De sajnos az itt töltött napok hamar eltelt.

- Remélem hamarosan ismét meglátogattok bennünket- mondta Aro.

- Persze barátom, de mi is szívesen látunk titeket.

- Esme vigyáz a kicsikre amíg mi vadászunk egyet indulás előtt - mondta Carlilse.

- Nektek mindenképp szükséges lesz, mert a szigeten csak ti lesztek a kicsikkel és ott nem nagyon hagyhatjátok magára őket - tette hozzá.

- Ez igaz - felelte Edward.

- Akkor elmegyünk egy szigetre? - kérdezte Nessa.

- Igen tündérem. Csak mi négyen, egy csodás helyre - válaszolta neki szerelmem.

Esme játszani ment a szobába a kicsikkel míg mi Carlilseal indulás előtt vadászni mentünk.

Néhány őz és medve után, amik Emmett kedvencei lennének immár jóllakottan indultunk vissza.

Addigra össze voltak készítve a csomagjaink és indulásra készen voltunk.

- Annyira sajnálom, hogy már mentek - mondta Jane is.

- Én is. De hamarosan találkozunk - ígértem neki, mire mosoly ült ki az arcára.

- Közben Alice telefonált, hogy lesz egy apró kis meglepijük ha hazaértünk. Vagyis nektek később - nézett felénk Esme, mire sokat mondóan elmosolyodtam.

- Te tudod miről van szó igaz? Erről beszéltetek Roseal? Annyira titkolta.

- Igen. De ne légy olyan kíváncsi, ha hazaértünk megtudod - válaszoltam Edwardnak.

- Jó utat barátaim, remélem hamarosan találkozunk.

- És vigyázzatok erre a két kis csodára - mondta Aro, aki elköszönt Anthonytól és Nessától is.

- Te is vigyázz magadra Aro nagypapi - köszönt el tőle Nessa, akit mosolyogva figyeltünk.

Ilyenkor mindig hihetetlen volt számomra látni, hogy nagy és mindenki által veszélyesnek hiresztelt Aro Volturit megpuhította egy néhány éves kis emberlány.

- Viszlát barátaim, jó utat - mondta Aro, miután mindenki elköszönt mindenkitől.

- Hamarosan találkozunk - búcsúzott Carlisle, majd a reptér felé vettük az írányt.

Ott elköszöntünk Carlilseéktól, majd mi másik gépre szállva a gyerekekkel indultunk el a mi kis szigetünkre ahol egy csodás hetet töltünk az immár két szép kis csöppségünkkel.......




Tessék komizni :)

2010. november 22., hétfő

47.fejezet

Sziasztok!

Egy kicsit hosszabb bejegyzéssel jövök a fejli előtt.

Lezárult az egyik szavazás, amiben egy pasi névhez kértem a véleményetek. A győztes név ANTHONY lett, kicsit lejjeb még láthatjátok az eredményt. Hogy ki is lesz ő a történetben, azt a mai fejezetben megtudhatjátok.
Lehet, hogy sokan már gondoltatok erre, de szerintem sokatokat meg is lepek ezzel Azért remélem tetszeni fog, nagyon várom a véleményeket.

A másik dolog. Szám szerint ez a 47-es fejezet. A történet pedig összesen 50 fejezetes lesz.
Ami azt jelenti, hogy ezen kívül még három fejezet. De jó vagy rossz hír, mindenki döntse el neki mi, hogy igaz indult szavazás, és ennek az állását is figyelembe véve és a magam döntését is nézve, lesz MÁSODIK KÖTET.
Szóval a történet nem ér véget. Sőt. Már vannak is ötletek mi lesz a folytatásban, ami nem rögtön e befejezés után érkezik. Kell egy két hét szünet, többnyire, hogy átgondoljam pontosan a folytatást.
Remélem ezért lesz aki örül neki, aki a NEM-re szavazott, annak meg annyit, hogy senki fejéhez nem fogok pisztolyt hogy ide jöjjön, nem kötelező.

A bétázásért köszi Bumbinak (L)

Na azt hiszem mindent leírtam, remélem semmit sem hagytam ki. Jó olvasást és NAGYON várom a véleményeket. Pusszantás (L)



47.fejezet


/Bella/


Rögtön az illat és hang irányába futottunk, és a látvány ami minket fogadott, megdöbbentett.

Egy nő feküdt az erdőben a csupasz földön, csurom véresen, miközben egy vámpír állt mellette.

Sőt nem csak egy vámpír és a nő voltak ott, hanem egy csecsemő is. És rengeteg vér.

Közelebb érve amint észrevett minket az idegen vámpír, felénk kapta a fejét, majd Edward szaladni kezdett felé, mire ő megfutamodott.

- Edward hagyd, inkább segíts és hívd Carlislet - kértem, majd közelebb mentem a sérült nőhöz.

Igyekeztem minél kevesebbet lélegezni, hisz rengeteg volt a vér, de muszáj volt segítenünk rajta.

- Carlilsle rögtön itt lesz - jött közelebb Edward, hogy megnézzük a sérült nőt, aki nem volt magánál, viszont egy hatalmas vágás tarkította a hasát, amin keresztül nyílván a kis csöppséget vette ki belőle az idegen, akit még szerencse, hogy nem vitt magával.

Itt feküdt sirdogálva az édesanyja mellett. De valami mégsem volt rendben a csöppséggel, és ezt Edward is észrevette.

- A szívverése, az illata, és a bőre sem olyan mint egy átlagos csecsemőé. Nem tudom mibe keveredett ez a nő, de itt valami nem stimmel.

A karomba fogtam a csöppséget, majd magamhoz öleltem csöpp kis testét.

Edward közben a nőt próbálta megnézni.

- Rengeteg vért vesztett, és szinte barbár módon vették ki a babát belőle - mondta szerelmem, majd Carlilse is megerősítette amint ideért.

Próbált mindent megtenni a szerencsétlenül járt nőért, de későn érkeztünk.

Carlilsle csak egy módón menthette volna meg őt. Ha megöli, és újra feléleszti, vámpírként. De ebben ő nem dönthetett.

Viszont ha csak egy kis időre is a nő magához tért, akiről megtudtuk hogy a neve Rachel.

És ami a legjobban megdöbbentett mindkettőnket, hogy tud a létezésünkről.

- A kisbaba, nem teljesen ember. Egy vámpírtól fogant - mondta ki gyöngén Rachel, és alig akartuk elhinni, hogy ez lehetséges.

Ilyesfelé dologról még Carlilse sem nagyon hallott.

Rachelnek a kevés erejéből futotta, hogy nagyjából elmondja mi történt vele, de nagyon le volt gyengülve.

Carlilse, viszont elmondta az egyetlen lehetőségét Rachelnek, hogy életben maradhasson.

- Akármennyire is szeretném látni felnőni a kisfiam, nincs erőm küzdeni, és nem akarom azt a létet - hozta meg a döntését Rachel, akit nem befolyásolhattunk. Ez az ő élete, az ő döntése.

Mindhárman szomorúan vettük tudomásul Rachel döntését, de ha ő nem akarja nem tehetünk semmit.

Végig mellette voltunk, miközben gyenge karjaival egy utolsó ölelést adott kisfiának, majd megígértetett velünk valamit.

- Tudom, hogy ti jók vagytok. Nem olyan mint aki ezt tette velem. Kérlek, vigyázzatok rá, biztosítsatok boldog jövőt neki, nem kérek csak annyit, hogy vigyázzatok a kisfiamra - kérte tőlünk Rachel.

- Anthony. Ez legyen a neve - volt még egy kérése Rachelnek.

- Megígérjük. Bells és én is szülők vagyunk, egy emberlányt fogadtunk örökbe, és megígérem, vigyázni fogunk rá, és mindig mellette leszünk, és ha felnő megfogja tudni milyen fantasztikus anyukája volt aki imádta őt - mondta Edward Rachelnek, aki csak megköszönni tudta nekünk, hogy utolsó perceinél mellette voltunk, és hogy tudja jó kezekbe került a kisfia.

- Elment. - mondta Carlisle.

- Nem kellett volna így lennie - mondtam szomorúan, és a csöppséggel a karomban Edwardhoz bújtam.

- Ez az ő döntése volt, de megtartjuk amit ígértünk neki.

- Természetesen - értettem egyet, és kisbabára pillantottam a karomban.

- És tudjátok ki tette ezt vele? - kérdezte Carlilse.

- Nem, amint észrevett minket elmenekült, és inkább mellette voltunk, nem mentünk utána, bár kétlem hogy visszajönne.

- Meglátjuk. De most mi lesz vele? - nézett a babára.

- Amit megígértünk. Nem hiszem, hogy a többiek elleneznék, hogy őt is magunkhoz vegyük. Mit szólsz szerelmem?

- Én nagyon szeretném. És tudom, hogy Rachel így akarná. Mi boldog családot és jövőt biztosíthatunk neki.

- Akkor megbeszéltük.

- De mivel ő láthatólag nem teljesen ember, így lesz jobb ha velünk nő fel, hisz ha az idegen újra keresi megtudjuk védeni, és még nem tudjuk, hogyan fog fejlődni.

- Egyetértek, az idő mindent megold. De jobb lenne hazavinni.

- Én pedig elintézem a temetést - mondta Carlilse, aki intézkedett Rachel temetését illetően.

Alig néhány percig, perce ismertük meg őt, és mégis hatalmas dolgot, hagyott hátra. Egy új életet, akiért mindent megteszünk.

Edward és én előre mentünk a babával, míg Carlilse mindent elintézett.

A ház elé értünk, mikor nem tudtunk mit is mondjunk a többieknek.

Bementünk hát és a döbbent családunkkal találtuk szembe magunkat.

- Atya ég mi történt, és kié ez a baba? - kérdezte Esme.

- Mindent elmesélünk, de üljünk inkább le, és kellene venni pár dolgot a babának.

- Arra semmi szükség. Átmehetnénk hozzátok egy picit - állt fel Alice, és a hármunk kis háza felé indultunk a nagy Cullen házból.

A karomban fogtam a csöppséget, aki mindenki tekintetét vonzotta.

Nessa még nem ébredt fel.

Belépve a házunkba, Alice rögtön a titkos szoba felé terelt minket.

- Itt az ideje, hogy megtudjátok mit titkoltam, vagyis vártam a pillanatot, hogy láthassátok -mondta, majd elővette a titkos szoba kulcsát.

Amint fordult a zárt, és kinyitotta az ajtót, mindannyiunk lélegzete elállt.

Egy csodásan berendezett kisfiús babaszoba képe tárult elénk.

- Te láttad őt - néztem Alicet, és ekkor értettem meg mindent.

- Igen. Nem tudtam miként, hogyan érkezik majd, de tudtam, hogy jönni fog, és hogy még egy gyermekkel bővül a családunk, vagyis a tiétek - mondta mosolyogva Alice.

- Sőt, az ő érkezése miatt lesz még egy kis fordulat a családban - szólalt meg Alice, és ekkor Rosera pillantott.

De ekkor még nem tudtunk, talán Roseék sem mi lesz az, de ami késik nem múlik.

Mindenki leült a nappaliban, majd míg én átöltöztettem a kicsit, addig Edward mindent elmesélt a családunknak.

Mire a végére ért Carlilse is megérkezett, és addigra mindent elintézett ami a temetést illeti.

Első dolga volt, rendesen megvizsgálni a kis Anthonyt is. Aki úgy tűnik félvér lévén rendkívül gyorsan fejlődik.

Később Nessa is felébredt, akinek szintén na nem teljesen mindent, de elmondtuk , hogy lesz egy kistestvére, akire nagyon kell vigyázni.

Rettentően örült a hírnek, sőt, rögtön a kezébe akarta venni.

Szerelmem leültette Nessát a kanapéra, majd óvatosan a kezébe adta a csöpp kisfiút, akit tündéri kislányunk boldogan fogott kicsiny karjaiba.

- Tudod, nem gondoltam volna, hogy ez még egyszer megtörténik.

- Én sem. De biztos vagyok benne, hogy őt is annyira fogjuk szeretni mint Nessát.

- Igazad van. Ki ne szeretne egy ilyen kis tündért - pillantott a kis Anthonyra, akinek elég borzalmasan indult az élete, hisz rögtön elvesztítette az édesanyját, de mi azon leszünk, hogy pótoljuk a hiányát, és minden szeretettet és boldogságot megadjunk neki.

Néhány nappal később végző búcsút vettünk Racheltől, akiről Carlilsle kiderítette, hogy sajnos nem volt családja, egyedül élt, így nincs senki aki esetleg jogot formálhatna a kicsire.

Aki csupán néhány nap alatt is hihetetlen sokat nő.

Carlilse minden nap megméri és megvizsgálja őt. Nem csak hihetetlen gyorsan nő, hanem egyre okosabb is. Mintha mindig értené mit is mondunk neki.

Ami a külsejét illeti, egy tündéri kisfiú, akinek a bőre hófehér és kemény, bár nem annyira mint a miénk, és akinek mégis vér folyik az ereiben, és van szívverése, ha lassabb is mint az embereké.

Ami a táplákozási szokásait illeti egyenlőre emberi ételt, bébi ételeket fogyaszt, de Carlilse szerint ha nagyobb lesz lehetséges, hogy vért is fogyaszt majd.

Mi pedig napról napra jobban imádtuk őt. Sőt mindenki.

- Végre, egy újabb férfi a családban, lesz kinek átadni a tudásunkat - szólalt meg Emmett a nagy Cullen ház nappalijában.

- Akkor a te közeledbe nem engedjük - szólalt meg Jazz, mire mindenki nevetni kezdett.

Később a lányok vásárolni mentek Anthonynak magukkal vitték persze Nessát is, aki alig várta, hogy rengeteg mindent vehessenek a kistestvérének.


Csupán kevés idő volt hátra az iskolából, ami hihetetlen gyorsasággal telt el, és érettségiztünk le, mi legalábbis immár sokadjára.

Szinte mind, főleg Emmett alig várta, hogy vége legyen. Akárcsak mi is. Így minden időnket a gyerekeinknek szenteljük.

Még kimondani is furcsa. Hisz eddig csak Nessa volt nekünk. De Anthony még boldogabbá tette az egész család életét.

Anthony nagyon gyorsan nő, most elméletileg egy hónapos, de kinézettre már mint egy több hónapos baba.

Carlilse azóta is sokat kutat hasonló gyerekek után, ami persze nagyon ritka. Carlisle számításai szerint ha ilyen gyorsasággal nő, csupán 6-7 év alatt elérheti a felnőtt 18 éves kort.

Igy kissé riasztóan hangzik, hisz a gyors növekedése miatt nem tudjuk mire számítsunk, de Carlilse szerint minden rendben lesz.

Főleg mivel félig ember, így akár emberek közelébe is mehet. Bár mivel vámpír vér is van benne, kissé féltünk emiatt.

De persze nem akartuk titkolni a világ elől, hogy egy újabb csöppséggel bővült a családunk.

Ezen a barátaink rendesen meglepődtek. Eleazarék is beígérkeztek egy látogatásra, hogy megismerhessék őt.

Ami az én és Edward kapcsolatát illeti, boldogabbak vagyunk mint valaha.

Férj és feleség vagyunk, valamint van két csodás gyermekünk. Igaz mostanság kevesebb időnk volt egymásra, de Esme és a lányok boldogan vigyáztak a kicsikre míg mi is egy kicsit kettesben akartunk lenni.

Ilyenkor persze nem úszhattuk meg Emmett poénjait, amiket már Anthonynak is tanítgatott, és amiért Edwardtól meg is kapta a magáét, amiért a fiúnkat már ilyen kicsinek a perverz vicceivel szórakoztatja.

Esténként én lefektettem Nessát akitől persze az apukája is elköszönt, míg Edward a kis Anthonyt teszi le aludni. Ilyenkor mindig meghatottan szoktam az ajtóból leskelődni.

Mérhetetlen boldogsággal tölt el a kép, amikor Edwardot látom a karjaiban a kisfiunkkal, akinek nem is számítottunk az érkezésére, de mégis hatalmas örömet jelentett számunkra.

Mindkét gyermekünk Nessa és Anthony is nagyon el voltak kényeztetve, mindig foglalkozott velük valaki, és jó végre a tudat, hogy mindenki ilyen boldog.

Egy nap viszont telefonhívást kaptunk Arotól, aki érdeklődött mikor látogatjuk meg őt.

Nos erre hirtelen nem tudtam mit mondani, főleg a fiúnk miatt. Amikor nagyjából elmeséltem neki, rögtön kérte, hogy vigyük el hozzá Anthonyt, hisz ilyen félvér gyermekkel több száz éves léte során még ő sem találkozott.

Nem nagyon ujjongtunk az ötlettől, hogy Volterrába menjünk főleg a picivel, de Aro biztosított róla, hogy nem esik se neki sem Nessának bántódása, csak szeretné megismerni őt, és persze újra látni Nessát.

Így mivel vége az iskolának, úgy döntöttünk mégis meglátogatjuk őt, de persze Carlilseék is velünk jönnek. Rose, Emmett, Jazz és Alice pedig inkább itthon maradnak.

Hazafelé pedig Edward ötletének hála néhány napra elmegyünk a mi kis szigetünkre, aminek még nem találtunk nevet, de előbb utóbb meglesz.

Így hát nekiláttunk mindent elintézni és csomagolni az utazásokra, hogy végre a sok bonyodalom, félreértés és fájdalom után kiélvezzük a boldog családi életet.........




Tessék komizni :)

2010. november 15., hétfő

46.fejezet

Sziasztok! Itt is az új fejezet, mint látjátok kicsit korán, mert nemsokára mennem kell dolgozni, és csak késő este jövök haza. Köszi szépen akik komiztak az előzőhöz (L). Ez kissé rövid lett, de amolyan belemelegítés a végső nagy meglepihez :). Remélem tetszeni fog, várom a véleményeket ide is. Pusszantás.

És köszi szépen a 100 Rendszeres olvasót (LLLL)



46.fejezet


/Bella/


Az elmúlt napok történései után végre úgy néz ki, most már tényleg boldogok lehetünk.

A nászút és a Tanyaékkal történtek után ismét hiányoztunk a suliból, amiből hála az égnek már csak néhány hét van számunkra.

Nessa karja is szépen gyógyul, bár alig várja, hogy Carlilse levegye a gipszét, mert így fél kézzel nem tud játszani, de a fiúkkal azért összehozzák.

Egy csodás idővel megáldott hétvégének néztünk elébe.

Reggel miután Nessa is megreggelizett, Alice összehívta a családot Edwardal, hogy végre láthassuk az újabb meglepetést.

- Biztos nagyon fog tetszeni mami - jött oda hozzám Nessa, akit a karjaimba vettem, miközben Edward a derekam ölelte át és úgy sétáltunk ki a ház mögötti hatalmas kertbe.

Ismét mint nem először mikor Edward meglepetéseiről van szó, elakadt a szavam is.

- Ezt mikor? És hogy?

- Míg mi nászúton voltunk. Tudod, hogy nekünk a gyorsasággal és erővel semmiség - ölelt át hátulról Edward.

Hihetetlen, hogy mindig meg tud lepni valamivel.

A hatalmas Cullen villa mögött mondhatni egy kisebb villa, ház állt.

- Gondoltam jó lenne néha egy kis magány, csak hármunknak - mondta szerelmem.

- Persze, hogy huncutkodhassatok és Emmett bácsi ne lássa.

- Pontosan - vágta rá Edward.

- Ne már, engem minden jóból kihagytok - durcáskodott Emmett.

- Ez remek ötlet volt Edwardtól. Lesz egy kis magánéletetek, de mégsem lesztek messze - mondta Esme.

- Köszönjük - mondtam meghatottan és megöleltünk mindenkit.

Egy csodás kis ház, ami nem is olyan kicsit, de mégsem olyan hatalmas mint a nagy ház, volt ami csak a miénk.

- Nézzük meg belülről - ajánlotta egy ezer wattos mosollyal az arcán Alice.

- Nyugodj meg kicsim, túl izgatott vagy - szólt rá Jasper.

- Sajnálom szívem - válaszolta Alice, és egy csókolt lehelt szerelme arcára.

Letettük Nessát aki előre rohant, majd utána indultunk, hogy belülről is megcsodáljuk a házunkat.

Megtudtuk, hogy a fiúk építkeztek, a lányok pedig berendezte. A ház nagy része Esme csodás ízlését tükrözte, a szobák Rose művei, a ruhatárakért pedig természetesen Alice a felelős.

- Ez gyönyörű.

- Örülünk, hogy tetszik kicsim - jött oda mellénk Esme.

- Megnézitek a szobám apu?

- Persze tündérem - emelte a nyakába Edward óvatosan Nessát, majd a szobája felé indultak ami az emeleten volt a miénk mellett.

Míg Edward Nessával ment Alice és a lányok mindent megmutattak, többek között a mi szobánkat Edwardal.

Azok után ami a kis házunkban történt Ryanékkel egyenlőre egy ideig biztos nem akartunk visszatérni oda, de ez a ház tökéletesen kápótól mindenért.

Ahogy hallottam Nessa boldogan mutatta a szobáját az apukájának, miközben én a mi szobánkat csodáltam.

- Jó kis strapabíró ágyat választottunk, remélem kitart egy darabig - szólalt meg mögülünk Emmett.

- Majd igyekszünk - vágtam vissza a humorbombának.

- És még valami. Van egy szoba, ami egyenlőre kulcsra van zárva. Annak még fontos szerepe lesz, de majd mindennek eljön az ideje, szóval senki se próbálja meglesni - figyelmeztetett minket Alice.

- Ti tudjátok miről van szó?

- Nem. Senki sem tudja, még Edward sem. Alice ügyesen titkolja - válaszolta Rose.

- Akkor várunk és reméljük hamarosan megtudjuk.

- Ne aggódjatok, nemsokára minden kiderül - mosolygott mindentudóan a mi kis jövőbelátónk.

Lementünk vissza a nappaliba, majd lejöttek Edwardék is.

- Mivel hamarosan vége az iskolának mit szólnátok ha a nyáron visszamennénk a szigetre Nessával? - kérdezte szerelmem.

- Komolyan?

- Persze. Megbeszéltük hogy egyszer őt is elvisszük oda - mondta szerelmem, és rögtön az ott töltött csodás hetek jutottak eszembe.

- Milyen szigetre? Már megint én maradok ki mindenből - szólalt meg Emmett.

- Ők nemtudják?

- Csak Emmették nem, mivel ők utánunk nemsokkal szintén elutaztak.

- Oké, akkor avassatok be minket is - kérte kissé türelmetlenül Em.

- Milyen szigetre apu?

- Az mi szigetünkre, amit a maminak, neked és neked vettem - mondta Edward.

- Egy szigetet öcsi? Nagyon kreatív - vigyorgott Em.

- Olyat mint a tévében? És csak a miénk?

- Igen kicsim. Gyönyörű szép. Amint vége a sulinak még néhány hét és elmegyünk.

- De jó, már annyira várom - mosolygott a mi kis tündérünk.

- Utána pedig Volterrába mentek - szólalt meg Alice.

- Láttad? - néztem rá, mire ő csak bólogatott.

- Hová? - kérdezett vissza Nessa.

- Meglátogatjuk Arot.

- A másik nagypapit, de jó.

Ennek én is örültem, végül is megígértük nekik.

- Biztos jó ötlet? Tekintve, hogy ők ott...... - kezdte Esme.

- Nem lesz semmi baj. Tudnak uralkodni magukon, ahogy itt is. És Aro sem engedné, hogy baja essen - nyugtatta őt meg Alice, aki rögtön tudta, hogy Aroék táplálkozási szokásaira gondol, hisz ők ott embervért fogyasztanak.

Azt hittem Edward ellenezni fogja, hogy odavigyük Nessát, de tévedtem.

Mindenki annyira tart a Volturitól, de nem értem miért. Bár aki jobban megismeri őket, mint mi, rájön, hogy nem is olyan félelmetesen mint hinnék.

Sőt. Arot például teljesen levette a lábáról egy kis emberlány, amit szerintem soha senki nem gondolt volna. Nessa teljesen elvarázsolta őt, bár érthető hiszen őt nem lehet nem szeretni.

- Mit szólnátok ha kihasználnánk a szép időt és elmennénk a vízeséshez? - kérdezte Alice.

- De jó. Fürödhetek is mami?

- Persze csillagom.

- Emmett bácsi játszotok majd velem? - fordult Nessa Emmetthez és Jasperhez.

- Naná kicsilány. Akkor nyomás öltözni és indulás - mondtam Emmett.

- Segítesz mami? - kérdezte Nessa, majd a karomba vettem és a szobájába mentünk.

Ráadtam a tündéri kis fürdőruháját amit szintén Alicetől kapott, majd ráadtam még valami ruhát és a nappali felé indultunk.

- Bella készítettem ki neked ruhát a szobátokba - szólt fel Alice.

Nessával a mi szobánkba mentünk, hogy megnézzük mit akar rám adni Alice.

- Én ezt nem veszem fel - kiabáltam le.

- Ó dehogynem. Mindenki fog pancsolni - kacagott hangosan.

- Szép leszel mami - biztatott Nessa is, így nem volt más választásom.

Felvettem a bikinit ami igencsak kivívó volt, de tudtam semmi esélyem ellenkezni. Még szerencse, hogy Alice tett ki még ruhát és nem ebben kell lemennem.

Emmett magához vette Nessát, aki a nyakába ültetett mint legutóbb mikor oda mentünk és nekivágtuk az erdőnek.

Esme míg mi öltöztünk készített ennivalót Nessának.

- Csak rajtam van ilyen borzalom? - fordultam Alice felé.

- Rajtunk is. Mondtam, hogy mi is fogunk fürdeni egyet - mosolygott rám.

- És nem értem mi bajod vele? Fantasztikusan áll.

- Én is kíváncsi vagyok rá - villantotta felém csibészes mosolyát Edward.

- Szeretnéd mi öcsi? - fordult hátra Emmett.

Nemsokkal később megérkeztünk. Nessa türelmetlen volt, így Emmettel és Jazzal rögtön a vízbe mentek, ahol vidáman kacarászva kezdtek pancsolni.

Ilyenkor úgy érzem, nem csak egy gyerek van a háznál hanem három - gondoltam itt Nessa mellett Emmettre és Jasperre.

Míg ő úszkáltam szerelmemhez bújtam, és közben Esmeékkel beszélgettünk.

- Mami ti nem jöttük?

- Megyünk? - kérdezte huncutul Edward, aki persze csak azt Alice által rám erőltetett fürdőruhára volt kíváncsi.

Na de majd adok én neked szívem - gondoltam magamban, mire Alice rám kacsintott.

Felálltam szerelmem melőll és látványos levettem magamról a többi ruhát, miközben hallottam szerelmem lélegzetét elakadni.

Ránéztem, és láttam ahogy vágytól elsötétült szemekkel végigméri testem, ami igencsak hízelgően hatott rám.

Bementem a vízbe, hogy csatlakozzak Nessáékhez, majd visszapillantottam Edwardra.

- Csukd be a szád öcsi még beleszáll valami - vigyorgott Emmett.

- Na mi az nem jössz? - fordultam felé, majd pillanatok alatt szabadult meg a ruháitól, felfedve tökéletes testét és csatlakozott hozzánk.

Rögtön Nessa mellé ment aki boldogan pancsolt a fiúkkal még el mellettük élveztem a csodás vizet, majd a lányok Rose és Alice is csatlakoztak hozzánk.

Nessa jól elvolt Emmettékkel és esze ágában sem volt kimászni a vízből.

Hirtelen szerelmem ölelő karjait éreztem a derekam körül a víz alatt amin hátulról szorosan magához ölel.

- Az előbbi gonosz húzás volt, ezért még számolunk.

- Már alig várom - mondtam kihívóan, majd kezem hátra csúsztattam kettőn közé és végigsimítottam nadrágjának elején, ahol megérezhettem vágyának bizonyítékát.

- Ha nem akarod, hogy itt a gyerek és a család előtt teperjelek le abbahagyod - súgta a fülembe, ami én is beleborzongtam.

Merész húzásomat hála az égnek senki nem vette észre, mivel mi kissé arrébb is voltunk, de még pont látótávolságon belül, bár szerencsére pont senki sem sem törődött velünk.

Egyszer láttam sunyiba ránk vigyorogni Emmettet de hála az égnek inkább Nessával foglalkozott, de sejtettem, hogy előbb vagy utóbb lesznek még megjegyzései erre.

Szerelmem azonban felbátorodott előbbi tettemen, majd kezei derekamról lejjebb vándoroltak, és puha ujjait a lágy víz hullámai alatt egyszer csak bikini alsóm széle körül kezdtek körözni.

Tudtam mire készül, és azt is, hogy ezt most nem lenne helyes itt folytatni, de képtelen voltam ellökni magamtól.

- Srácok kezd késő lenni mi lenne ha mennénk? Eljövünk holnap is - szólalt meg hirtelen Jazz.

- Azt hiszem lebuktunk - mosolygott Edward halkan.

Persze, Jasper biztos érezte, hogy kissé kezd forró lenni a levegő, de most hálás voltam neki.

- Ti maradjatok csak, mi hazavisszük Nessát - szólalt meg mindentudóan Alice.

- Muszáj menni? - kérdezte szomorkásan Nessa.

- Igen kicsim, kezd késő lenni. De jövünk holnap is - válaszolta neki Esme.

- Bizony, a mamiék is akarnak még kettesben lenni egy kicsit.

- Oké - válaszolta Nessa, majd hozzá úsztunk és megpusziltuk.

Esme és Rose kicsit megszárítgatták, majd adtak rá száraz ruhát, és visszaindultak a házhoz.

- Nektek meg szép estét, aztán ne hogy felforrjon a víz, így is elég forró - szólt hátra Emmett, majd végre megtörtént azt amire most mindketten vágytunk.

Kettesben maradtunk.

Szerelmem rögtön maga felé fordított, és mint éhes vad tapadt ajkaimra, és én sem voltam rest viszonozni forró csókjait

Majd pillanatok alatt szabadított meg az apró fürdőruháktól, hogy testünk egyé forrjon.

Nemtudom meddig, órákon keresztül szerettük egymást, majd a lágy szellő hozta éjszakában a csillagok világította fűben bújtunk össze.

- Annyira szeretlek.

- Én is téged - válaszoltam egy édes csók kíséretében.

Az egész éjjelt itt töltöttük miközben kisebb nagyobb szünetekkel adóztunk a szerelemnek.

Már hajnalodott amikor mindkettőnk bánatra lassan indulni kellett.

Még nem volt teljesen világos, mire felöltöztünk és a ház felé akartunk indulni, mire mindketten furcsa hangokra és illatokra lettünk figyelmesek.

Egy idegen vámpír illata keveredett friss emberi vér illatával, miközben egy női hangot hallottunk kétségbeesetten kiabálni.........




Tessék komizni :)

2010. november 13., szombat

Meglepi: Új blog!

Nos, ma nemcsak Robnak van meglepije mint a fejliben hanem nekem is. Remélem tetszeni fog, és lesz akit érdekel.
Íme:

http://robsten-labyrinthofsecrets.blogspot.com



Biza, egy új blog.
Már fennt a sztori ismertetőjével, igaz még alakítgatom, és első fejezet holnap. Akit érdekel lessen be.

Pusszantás

2010. november 9., kedd

45.fejezet

Sziasztok! Itt is hozom a kövi fejlit. Ami szerintem nem a legjobb lett, de majd ti eldöntitek. Elég fáradt és rohanás van még, ezért ilyen lett sorry :XD. Ebben dől el két szereplő sorsa. Ha elolvassátok megtudjátok miről van szó :). És köszi szépen a komikat az előzőhöz, imádlak titeket (L). Pusszantás.




45.fejezet


/Bella/



Éreztem én, hogy valami baj fog történni. És nem tévedtem. Még a gondolatától is irtóztam, hogy akármi rossz történhet a lányunkkal.

- Mi történt vele Edward? - kérdeztem sokadjára, de nem nagyon akart válaszolni.

- Nessa.....

- Mond már kérlek.

- Elrabolták.

- Mi? Kik? Hogy? És mikor? - törtek fel belőlem a kérdések, és a kétségbeesés határára kerültem.

- Azonnal haza kell mennünk, a lányunk Edward - borultam reszketve szerelmem karjaiba.

- Nem lesz semmi baj, meg fogjuk találni - próbált nyugtatni Edward mind hiába.

Hogy lehetnék nyugodt, hisz elraboltál a lányom.

De ki tehette és miért? - tettem fel a kérdést amire Edward talán tudta a választ.

- Van még valami igaz? - fordultam felé, miközben villám sebességgel szedtük össze a dolgaink és indultunk a reptérre onnan pedig haza.

- Egyáltalán miért hagyták őt egyedül? - kérdeztem.

- Nem akarták. Tudod, hogy mindig van vele valaki. De most nem. Esme elment otthonról, de állítása szerint nem magától. Vagy tulajdonképpen ő sem érti. Vele is hasonló történt mint ami velem, mikor Tanya és én....

Ekkor világosodtam.

Tanya és Ryan.

- Ők voltak ugye? Ők rabolták el a lányunk? Így akarnak bosszút állni.

Edward nem válaszolt, de tudtam, hogy ő is erre gondol.

Mérhetetlen düh kerített hatalmába, és csak egy vagyis két dologra tudtam gondolni.

Az egyik, hogy csak épségben kerüljön elő a lányunk, és csak erre próbáltam gondolni.

A másik pedig ők ketten. Ryan és Tanya. Mindenért megfognak fizetni, és már az sem érdekel ha az életükkel.

- Ne aggódj szerelmem, ha csak egy haja szála is meggörbül végzek velük. Sőt még anélkül is. Senkinek sem fogom hagyni, hogy bántsák őt - mondta Edward.

Hosszú és ideg örlő repülés után végre hazaértünk.

Mindenki minket várt a nappaliban. És a legrosszabb, hogy a mi kis tündérünk most nem szaladt elénk.

Alice rögtön a nyakamra vetette magát, és kétségbeesetten öleltem magamhoz.

- Ugye minden rendben lesz? - kérdeztem tőle.

- Nemtudom. Nem látok semmit olyan homályos minden - mondta bosszankodva, és tudom, hogy ez őt is bántja, hogy ennyire tehetetlenek vagyunk.

- Ne haragudjatok, az én hibám - mondta Esme.

- Nem a te hibád. Ezért mások a felelősek és megfognak fizetni érte - nyugtattuk meg őt, majd elmeséltük a többieknek kikre gyanakszunk, és amit ők csak megerősítettek.

Ugyanis érezték a ház körül Tanya illatát.

- Valamit akkor is muszáj tennünk, nem ülhetünk csak itt - mondtam.

Alice mereven nézett előre egy szót sem szólt.

- Láttál valamit kicsim? - kérdezte tőle Jazz, mire mind Alicere figyeltünk és reménykedtünk, hátha hibáznak, és a nyomukra bukkanunk.

- Nem - mondta Alice, de úgy éreztem titkol valamit.

- Edward velem jössz? Jazz?

- Menjünk - mondta Edward, és Carlisle is velük tartott, de akármennyire is akartunk engem és Esmét arra kértek maradjunk itthon.

- Hozd őt haza - fordultam szerelmem felé.

- Hazahozom, és minden rendben lesz - nyugtatott meg és egy csókot nyomott ajkaimra.

Miután elmentek, Esme és én egymást ölelve ültünk a kanapéra.

- Biztos, hogy látott valamit Alice. De miért nem akarták, hogy menjünk?

- Ne aggódj kicsim, biztos vagyok benne, hogy megvan az oka, és tudják, hogy mit csinálnak - próbált nyugtatni Esme.




/Edward/


Alicenek látomása volt.

Mégpedig Tanyaékről, akik épp a London melletti házunk felé indultak Nessával.

Remélni tudtunk csak, hogy nem sejtik, hogy Ryan hibázott és Alice mégis látta és továbbra is oda tartanak.

Még talán szerencse, hogy Emmett és Rose elutaztak, így nem tudnak erről semmit.

Csak abban reménykedtünk, hogy egy rossz álomként gondolhatunk vissza rá mire hazaérnek, és Nessa épségben hazajöhet velünk.

A ház közelébe érve, kissé távolabb álltunk meg, hogy ne érezzenek minket.

Egyenlőre nemtudtunk, hogy mit tegyünk, hisz azt sem tudtunk mit akarnak ezzel elérni. De sejtem, hogy az ötlet mögött ismét Tanya áll. De ezért megfog fizetni.

Majd amit ezután hallottam elég volt, hogy ismét vadállatias düh kerítsen hatalmába. Nessa vérfagyasztó sikolya jött a ház felől.

Nem gondolkoztam csak cselekedtem. Magam mögött lehagyva a többieket futottam a ház felé, és szinte ajtóstul rontottam be.

- Végre megjöttél szerelmem - állt velem szemben Tanya, mellette Ryanel, aki Nessát fogta, aki csak sírt, és fájdalmasan szorította az egyik kis karját.

Ebben a pillanatban semmi másra sem vágytam, csak hogy a fejüket vegyem eme tettükért, és tűzbe dobjam darabokra szaggatott testüket.

- Engedd el - fordultam Tanyahoz.

- Elengedem, ha elhagyod a kis feleséged, és visszajössz hozzám.

- Azt te csak szeretnéd - sziszegtem neki.

- Bellát én akarom - mondta Ryan, aki most végre kimutatta a foga fehérjét.

- Arról ne is álmodjatok.

- Akkor búcsúzz el a kicsi lányodtól.

- Apu, segíts - fészkelődött Nessa Ryan karjaiban.

- Csak csukd be a szemed kicsim, és bízz bennem - mondtam neki, majd Alice üzente gondolatban mit kell tennem és már cselekedtem is.

Ryan pont az ablaknak állt háttal, ahonnan szó szerint Jasper robbant be, ledöntve lábáról Ryant, aki a földre esett.

Nessát egy pillanatra engedte csak el, de Alicenek elég volt ennyi, és már a karjaiba kapva rohant is vele. Ekkor nyugodtam csak meg, és csak az előttem állókra koncentráltam.

Láttam, sőt hallottam is Tanya gondolatában, hogy képes lett volna megölni, sőt el is képzelte, hogyan ölte meg a lányom. És néhány gondolatát hangosan is kimondta.

- Ha most nem, majd máskor szerencsém lesz - mondta ördögien vigyorogva.

- Nem lesz legközelebb - mondtam, ki majd apámra néztem.

Tudta mi járt a fejembe.

"Tedd amit tenned kell. Ő akarta, hogy így legyen. Tudod mi a véleményem ezzel kapcsolatban, de Tanya most minden határon túl ment, és ki tudja mit tenne legközelebb - üzente apám.

Tudtam, hogy csak egy féle képpen lehet megállítani őket. Én sem örültem, hogy végül ez lett a vége, de ennek így kellett lennie. Nem akartam, még csak kockáztatni sem, hogy még egyszer ilyen előfordulhasson. És nyilvánvaló, hogy Tanya nem állna ennyinél meg. Sőt Ryan sem.

És volt még egy ok, ami a döntésem mellett szólt. A szemük.

Amióta nem láttuk őket, aranyszín szemük vérvörösen izzott. Tehát embervért isznak.

Nem hagyhattam, hagyhattuk, hogy több ártatlan emberi életet vegyenek el. És ki tudja, talán a lányomé lenne a legközelebbi?

Ebbe még csak bele sem mertem gondolni, így habozás nélkül tettem meg a dolgom. Ryan pedig Jasperrel küzdött, de alul maradt.

Széttépett testüket tűzben égettük el, ezzel végképp véget vetve ennek.

- Sajnálom fiam, hogy így alakult, de ők tehetnek róla - állt mellém apám.

- Te csak a családod védted - próbált megnyugtatni Jazz.

Hiába ítéltem helyesnek, mégis kissé gyötört, hogy két ha nem is emberi vámpír életet vettünk el.

Jasper fejében megláttam a képet, amikor a lányom bántani próbálták. Ezt látva nyugodtam meg, hogy helyes cselekedtem. Soha senkinek nem engedném, hogy ártson neki, vagy bárki másnak a családomból. És ez most már tényleg nem fog megtörténni.

A gondolataimból Nessa hangja térített vissza kicsit messzebbről, ahol Alicel vártak ránk. Amint odaértünk, csöpp kis teste még mindig remegve bújt hozzám.

- Bántani akartak téged és anyut, el akartak venni tőletek - sírta.

- Ne aggódj kicsim, nyugodj meg. Soha nem fog ilyen történni, és soha senki nem fog közénk állni, nem fogom engedni - mondtam a kislányomnak aki megnyugodni látszott.

Carlilse kocsibval jött így vissza azzal mentünk. Nessa kissé megnyugodott, és hála istennek nem sokat fogott fel a dologból, és talán ez jobb is így. Majd ha nagyobb lesz elég lesz megtudni mik is vagyunk valójában.

Carlilse előtte ellátta a törött karját a kis tündéremnek amit hősiesen viselt, majd a karjaimba bújva indultunk haza.

- Bella és Esme ajtóban álltak amint közeledni hallották az autót.

Én szálltam ki utoljára kezemben a lányunkkal, aki rögtön édesanyjára mosolygott.

- Mami - akart hozzá bújni, és rögtön átadtam őt Bellának, aki óvatosan vigyázva a kezére sírva ölelte magához a lányunk.

- Annyira szeretlek kincsem - ölelte magához Nessát aki ismét elsírta magát.

Közelebb léptem hozzájuk, és a karomba zártam őket. Az én kis családomat.

Akiket soha többé senkinek nem fogom engedni, hogy hasonlót is tegyen. Vagy különben úgy járna mint Tanyaék.

- És ők? - fordult felém félve Bella.

- ŐK nem fognak többé ártani nekünk - mondtam, majd láttam a szemében, hogy érti mire gondoltam.

- Sajnálom, hogy így gondolom, de nemtudom sajnálni őket.

- Azt hiszem elmondom Eleazaréknek - mondta Carlilse, akik miután mindeni megpuszilgatta Nessát felment Esmevel.

Bella egy percre sem engedte el a lányunkat, így hármasban mentünk fel a szobánkba.

Vagyis mentünk volna.

- Tudom, hogy talán nem a legalkalmasabb, de talán egy kis bú felejtőnek jó lesz - mondta Alice, és nemtudtam mire gondol.

- Emmett majd meghalt, hogy ő is itt lehessen - mondta neki Edward.

- Akkor felhívjuk őket, hogy jöjjenek haza.

- Miről van szó?

- Egy kis meglepetés kicsim - mondta Esme.

- Biztos tetszeni fog mami - mosolygott Nessa.

- Még a lányunk is tudja, mondjátok el.... - kértem.

Holnap érkeznek Roseék, akkor megtudod. És addig ne merj a hátsó kertbe menni - fenyegetett meg Alice.

De egyenlőre most semmi másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy Nessa jól van és ismét itt van velünk.

Hármasban mentünk fel a szobánkba, ahol egy takaróba bugyolálva fektettük közénk Nessét, majd ő szorosan hozzánk bújva aludt el.

Ekkor még nem is sejtettem, hogy a holnapi nap nem csak egy meglepetést tartogat számunkra. De végre ezek a boldog meglepetések lesznek.......



Tessék komizni :)


UI: A rossz dolgoknak tényleg vége, a tökéletes véghez tartogatok még nagy és boldog meglepit amire hamarosan fény derül :) és ehhez kellett a szavazás, amit köszi, hogy sokan szavaztatok :)

2010. november 5., péntek

44.fejezet

Sziasztok! Kicsit hamarabb mert mennem kell el, és melózni is. Emiatt is kissé rövid lett sajnálom. Ez most ilyen lett, de tartogatok még meglepetéseket. Egy kis ízelőnek való manip a fejli elején. Köszi szépen a komikat az előzőhöz, persze ide várom a véleményeket. És köszi mindenkinek aki szavazott, és aki még nem tette hajrá :). Ha Bumbi küldi majd kicserélem a bétázottra. Addig is jó olvasgatás, pusszantás.




44.fejezet


/Bella/

Amint beléptünk a csodaszépen kidíszített Cullen villába, mindenki felénk kapta a fejét, és ismét ölelések és gratulációk sokaságát kaptuk, majd végre magunkhoz ölelhettük a világ legtündéribb teremtését.

- Annyira szeretlek titeket - motyogta nekünk Nessa miközben Edward a karjaiba vette és magunkhoz öleltük.

- Mi is téged tündérem - válaszolta Edward.

- Mami, apuval most elmentek?

- Igen a mamiék elmennek nászútra - válaszolta helyettünk Alice.

- De amint visszajöttünk hármasban is elmegyünk valahová de ez legyen meglepetés - mondta Edward.

- De jóó - ölelt magához bennünket Nessa még szorosabban.

Igaz most mindennél jobban vágytam Edward közelségére, és hogy kettesben legyünk, de kíváncsi voltam és nagyon vártam már, hogy ismét az én is kis családommal is tölthessek egy kis időt.

Nessán kívül nem sok ember, csak a barátaim voltak itt a suliból. Akik nemtudták, hogy Edwardal örökbe fogtunk, így ez meglepetésként érte őket.

Főként Nicket, aki egyszer még annak idején bepróbálkozott nálam. Mintha kissé féltékenyen figyelt volna bennünket.

A lányok viszont kissé meglepetten, de gratuláltak, mind az esküvőhöz és a csodás kislányunkhoz is, aki mindenkit levett a lábáról.

A party a torta felvágása után, amiből persze egy két falatot nekünk is enni kellett, a táncok után, Alice elrángatott szerelmem mellől átöltözni.

Levettem a ruhát amiben igent mondtam életem férfijának, majd az Alice által kiválasztott kényelmesebb ruhába bújtam. Míg én öltöztem Edward is elment átöltözni.

- A csomagjaitok már a kocsiban vannak - mondta mosolyogva Alice.

- Köszönöm. Mindent - öleltem meg barátnőmet és most már húgomat is.

- Nincs mit Bella - ölelt vissza ő is.

- Meddig sajátítod még ki a feleségem? - lesett be az ajtón Edward.

Hirtelen még nagyobb boldogságot éreztem mikor feleségemnek hívott.

- Annyira szeretlek - bújtam a karjaiba, hogy egy szenvedélyes csókban egyesülhessünk.

- Oké, ideje indulnotok - szólalt meg mögülünk Alice.

Visszamentünk a nappaliba ahol elköszöntünk a vendégektől.

A barátaimtól, Denaliéktől, és persze Aroéktól is. Akik maradnak még majd mennek is vissza Volterrába.

Arot teljesen lenyügőzte a kis Nessa, de megígértük neki, hogy valamikor a nászút útán hármasban elmegyünk hozzájuk.

Esme meghatottan ölelt meg mindkettőnket, ahogy Roseék is.

- Aztán majd meséljetek miket huncutkodtatok - poénkodott Emmett.

Edwardal egymásra mosolyogtunk. Persze nem is Emmett lenne ha nem szólt volna be valamit.

- Szeretünk kicsim, és jó legyél - öleltük meg a kislányunk.

- Jó leszek, majd telefonáljatok.

- Úgy lesz tündérem.

- Nagyon vigyázzatok rá - fordult Edward Esmeék felé.

- Ne aggódj fiam, ti menjetek csak - nyugtatta őt meg Carlisle.

Egy egy utolsó ölelés mindenkinek, majd kocsiba szálltuk és úton is voltunk a reptér felé.

- Most már elárulod végre hová megyünk?

- Egy kis türelem - lehet csókot ajkaimra válaszként.

A kis türelemből jó hosszú repülőút lett, több átszállással. Míg nem is ismeretlen ám tökéletes kis sziget képe tárult elénk a hajóról amivel megközelítettük.

Amint megérkeztünk a kísérünk a szigeten lévő kisebb villába vitte a csomagjainkat, majd elköszönt és elindult vissza.

- Egy sziget? Ha jól látom itt csak ketten leszünk?

- Igen. És ez nem akármilyen sziget.

- Ez a kettőnké. Vagyis hármunké - tette hozzá, mire nekem aztán végképp elakadt a szavam.

- A miénk?

- Igen szívem, a miénk. Ez az egyik meglepetés.

- Azt ne mond, hogy túl tudsz tenni ezen.

- Megpróbálok.

- Ez gyönyörű - néztem körbe mosolyogva a csodás kis szigeten, ami csak a hármunké.

- Majd ha hazamentünk legközelebb Nessát is elhozzunk - mondta szerelmem.

A karjaiba bújtam és megcsókoltam. Szerelemmel és vággyal teli csókunkat nem szakítva meg kapott karjaiba Edward és indult el a ház felé.

Belülről a kis Cullen villa csodaszépen volt berendezve. Ez gondolom a lányok műve. Minden tökéletes.

Egy kislányos szoba is volt berendezve Nessának, valamint a mi hálószobánk.

A hosszú út után Edward szó szerint elzavart zuhanyozni míg ő elintézett ezt azt. Én pedig kiválasztottam egy Alicetől kapott igen csak szexis fehérneműt amit magamra kaptam.

Mire visszaértem a hálóba gyönyörű gyertyafény borította a szobát ahol szerelmem rám várt.

Egy boxert takarta csak el előlem tökéletes testét miközben közelebb léptem felé.

- Gyönyörű vagy - mondta amint végigmustrálta testem.

- Te sem panaszkodhatsz - léptem közelebb hozzá és végigsimítottam mellkasán.

Neki se kellett több, a karjaiba rántott és az ágyra fektetett.

Pillanatok alatt szabadított meg a hálóingemtől, amit inkább tépett mint vett le rólam, de én is hasonlóképp tettem a boxerével.

Meztelen testével kerekedett fölém, és ajkaimtól indulva a melleimen és a hasamon át csókolta végig a testem, ami a hideg testünk ellenére szinte izzott minden egy csókjától.

Míg el nem érte nőiességem forróságát, amibe rögtön belemártotta nyelvét, mire egy hangos sikoly hagyta el a szám, majd egyre több amint egyre jobban hajtott a mennyek kapuja felé.

Amint elérkezett a robbanás szinte reszketve omlottam a karjaiba, és rögtön viszonozni kívántam a nekem okozott örömöket.

Kezembe vettem beteljesülésre vágyó férfiasságát, amit először a kezemmel majd a nyelvemmel kényeztettem.

Mikor már a józan ész határait súroltam nála tetteimmel magához rántott és maga alá fordított.

Nem habozott, rögtön egyé tette testünket, mire mindkettőnkből hangos sóhaj szakadt fel amint testünk végre ismét egyé vált.

Először lágy mozgásával akart mindkettőnket az őrület határára kergetni, majd fenekébe markolva ösztönöztem gyorsabb mozgásra.

Közben ajkaink vadul falták egymást, miközben kezeinkkel a másik testét barangoltuk be.

Egyre hevesebb, szenvedélyesebb lökésekkel igyekeztük a csúcsra juttatni a másikat, amit elérve szerelmemből egy hangos morgás belőlem pedig egy elég hangos sóhaj szakadt fel.

Szerelmem kihúzódott belőlem, majd verítéktől nedves testünk szorosan egymáshoz simult, és puha csókokkal próbáltunk lehiggadni az imént átélt gyönyöröktől, amiket az éjszaka folyamán tovább hajszoltunk.

A reggeli fények első sugarai köszöntöttek ránk, mikor egymás karjaiban feküdtünk.

- Annyira szeretlek - szólalt meg szerelmem.

- Ahogy én is téged - válaszoltam, és csókkal bizonyítottam is.

Majdnem két hetet szántunk nászútra ezen a csodás kis szigeten.

Szinte minden nap legalább egyszer, na nem a családunk miatt, hanem főként Nessának telefonáltunk, akinek már nagyon hiányzunk, ahogy ő is nekünk.

Persze a háttérből nem maradhattak el Emmett poénjai sem.

Bár az utóbbi napokban kénytelenek voltunk nélkülözni őket, mert ő és Rose azt hogy pontosan hová nemtudom még, de elutaztak kettesben.

Napok óta nem vadásztunk, de ezzel most nem foglalkoztunk. Ki akartunk élvezni az utunknak minden percét.

A csodás tengerben úsztunk, ami körülvette a mi kis szigetünket amit már fel is térképeztünk. A ennek a két hétnek a nagy részét szinte csak ágyban töltöttük, de tönnyire sikerül a ház legtöbb szegletét felavatni együttléteink alkalmával.

Kezdtem attól félni, hogy ennyi együttlét után Edward rám un.

- Ilyenre ne is gondolj, soha nem tudnálak megunni - nyugtatott meg és egy szenvedélyes csókkal bizonyította is ezt, majd karjaiba véve a fürdő felé indultunk és ott kényeztettük tovább egymást.

Életünk talán legszebb csodás két hetét töltöttük itt csak kettesben.

Sokszor elgondoltam rajta, vajon mivel érdemeltem mindezt ki a sortól?

Ilyen csodálatos családod, férjet és kislányt.

Mindenem megvan amire vágytam, és ha Edward mellettem van, tudom, hogy akármivel képesek vagyunk szembenézni.

Mikor ezen gondolkoztam, még nem sejtettem mi is történik otthon.

A gyorsan elrepült két hét után, összecsomagoltunk szerelmemmel, majd búcsút venni készültünk a mi kis paradicsomunktól ahol a közös életünk első napjait töltöttük együtt.

Edward telefonjának csörésére lettünk figyelmesek.

- Mi a baj anya? - kérdezte Edward Esmétől, mire valami nagyon rossz érzés fogott el.

Nem hallottam jól miről beszélnek,de Edward arcából ítélve történt valami otthon.

- Edward mi a baj? - kérdeztem amint letette.

- Nessa........




Tessék komizni :)

2010. október 31., vasárnap

Egy két dolog!

Sziasztok! Először is, új kinézetet tettem fel, ami talán nem is annyira új :XD. A második dolog a komikkal kapcsolatban lenne. Ami például az utolsó feltett fejezethez érkezett, ami szám szerint 4. 4 komi. Hát ez elég elszomorító szám. Igaz mostanság csak heti két friss van, néha az is csúszik egy egy napokat, amit sajnálok, de a munka miatt most csak ennyire futja. De nagyon elszomorít, hogy egyre kevesebb jön. Ennyire rossz vagy nem tetszik a sztori? Többek között ezért is döntöttem a hamarosan elkövetkező befejezése mellett. Nem akarok semmit összecsapni, még amit kiagyaltam azt megírom. Lesz ugyanis még egy két meglepi a töriben, de utána vége lesz. Ez nem a komik miatt van, amúgy is hamarosan terveztem volna a végét, de most döntöttem el, hogy ez bizony hamarosan eljön. Senkit nem kérek, hogy írjon komit, csak azért kíváncsi lennék az akár jó akár kritikás véleményekre is. Szóval megvolt az esküvő, jön még a nászút, és a meglepi amit már az eleje óta alig várok, remélem nektek is tetszeni fog, majd a The End. De addig még lesz pár fejli, így akik még olvassák és komizzák ne ijedjenek meg eltart még egy darabig a sztori, csak kissé elszomorított a kevés komik száma, de ez maradjon az én problémám. Akik eddig és ezután is fognak írni, nekkik ezúton is nagyon köszönöm. (L) Pusszantás mindenkinek.

2010. október 29., péntek

43.fejezet

Sziasztok! Itt is a beígért fejli, sokat nem fűznék hozzá, csak annyit kérek, hogy komizzatok. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Valamint Bella, Nessa, Edward és a lányok ruhájáról a képeket megtaláljátok a fejli végén. Jó olvasást, pusszi.



43.fejezet


/Edward/



Miután a lányok itthon hagytak minket, egy vadászat mellett döntöttünk.

Emellett még volt egy kis elintéznivalóm ami a nászutat és Bella ajándékát illeti.

Igaz Bella nem sűrűn használja a képességét, de biztos ami biztos a fiúk sem lettek beavatva ami a meglepetést illeti.

A vadászat után rögtön indulni akartam, hogy még Belláék előtt hazaérjek. Alicet ismerve majd csak este érnek haza. És hiába csak nem olyan régen mentek el, már nagyon hiányoznak.

Bár a gondolat, hogy az esküvőnkre készülnek mindenért kárpótol. Néha még mindig alig tudom elhinni, hogy ez a valóság, és hogy annak ellenére amit tettem, ha nem szándékosan is, de Bella megbocsájtott, és ami csak fokozza a boldogságom, hogy hamarosan a feleségem lesz.

Ennél többet nem is kívánhattam volna. Minden amit egy férfi szeretne nekem megadatott. Egy csodás nő, aki az életemnél is jobban szeretek és aki hamarosan a feleségem lesz, és egy tündéri kislány aki csak még boldogabbá tette a mi és a családunk életét.

- Örülök, hogy ennyire boldog vagy - szólt oda nekem Jazz.

- Hát még én.

- Igaz, le sem lehet vakarni a vigyort a képedről. Gondolom nagyon várod már a nászutat is. Aztán mindent elmesélj ha hazajöttetek - szólalt meg Emmett.

- Csak szeretnéd - mondtam neki.

Még engem is sűrűn kihoz a sodromból, de most az a szerencséje, hogy mérhetetlenül boldog vagyok, na és, hogy nincs itthon Rose. Hiába próbálta már ő is megnevelni, de Emmett javíthatatlan.

- Carlisle ha van egy kis időd elkísérsz? - fordultam apámhoz.

- Persze fiam. Ha gondolod indulhatunk.

-"A meglepetésről lenne szó?" - kérdezte gondolatban, mire én csak bólintottam.

Nem azért mert nem bízom Jasperékben, de nem akarom, hogy Bella megtudja, vagy netán Emmett egy vicces pillanatában elkotyogja.

Bár ha jobban belegondolok, nem egy hanem két meglepetés is lesz, és az egyiket az esküvő után megtudják a többiek is, mert amíg mi nászúton leszünk szükségem lesz a segítségükre.

Útközben elmondtam a terveimet apámnak.

- Remekül hangzik fiam. Biztos vagy benne, hogy Bellának nagyon fog tetszeni, és nagyon boldog lesz, bár már így is az - mondta apám, majd elindultunk megvalósítani a meglepetéseim.



/Bella/


Úton a ruha szalón felé, egyfolytában Alicee előbbi megjegyzése járt a fejemben mégpedig arról a plussz szobáról.

De vajon kinek vagy minek kell majd az? - tettem fel a kérdést magamban.

Azt viszont tudtam, hogy hiába próbálnám kiszedni belőle úgysem árulná el. Így marad az, hogy ki kell várjam.

A lányok egész úton csevegtek, és Alice elárulta, hogy ebben a butikban találjuk meg a tökéletes ruhát nekem, aminek hallatára mind nagyon boldogok lettek.

De nem csak ők hanem én is.

Annyi szenvedés után ami az utóbbi időben ért minket, ismét együtt vagyunk Edwardal, és soha többé senki nem állhat közénk.

És most hamarosan a felesége leszek. Ez a legszebb dolog persze a mi kis Nessánk után ami történt velem. Hozzámegyek ahhoz a férfihoz akit a világon mindennél jobban szeretek és akiért bármit megtennék. Néha mindig azt hiszem, hogy annak ellenére, hogy nemtudunk aludni, hogy ez csak egy álom, ami bármikor véget érhet.

De nem.

Ez a valóság, és néhány napon belül összeházasodunk. Szerettem volna valami különlegeset adni Edwardnak, de Alice szinte megtiltotta, mondván, hogy Edward mindenre gondolt, és neki meglesznek az ajándékai, és hogy csak az számít neki, hogy nekem azok tetszenek és boldog legyek.

És hogy Edwardnak már az is hatalmas ajándék, hogy megbocsájtottam neki, és hogy igent mondtam.

Ebben részben igaza van. De most adott egy kis újabb adag töprengeni valót, hogy vajon mit tervelt ki megint Edward. Bár ahogy neki, nekem se kellene semmi más.

Nekem csak az a fontos, hogy velem van, és hogy hamarosan férj és feleség leszünk.

Amint megérkeztünk a városba egy elegáns bevásárlóközpont felé vettük az utunkat, azon belül egy menyasszonyi ruha bolt felé.

- Ez nagyon szép, ilyen lesz a mamin is? - kérdezte Nessa az egyik kirakatban lévő ruha felé mutatva.

- Csak még szebb - mondta neki Alice.

Fogtuk magunkat és bejjebb mentünk.

Az eladók mosolyogva köszöntöttek minket majd Alice és is mondta mit szeretnénk.

Több csodás fehér ruhát is felpróbáltam, de a tökéletes ruha az utolsó lett.

Alice, Rose, Esme és Nessa is meghatottan figyeltek amint a hatalmas tükör előtt álltam a hófehér ruhában.

- Ez lesz az - mondta egy ezer wattos mosollyal az arcán Alice.

És igaza van. Ez a ruha gyönyörű és tökéletes.

- Annyira szép vagy mami - jött oda hozzám Nessa.

- Köszönöm kincsem.

- Ne aggódj Nessa neked is csodaszép ruhát találunk - kacsintott rá Alice.

- Csodásan nézel ki kicsim - ölelt meg Esme, majd Rose is.

- Minden tökéletes lesz - mondta Alice.

Na és persze a ruhapróba közben Alice egyfolytában beszélt.

Első téma a koszorúslányok voltak, mert Alice persze láttam, hogy ők lesznek.

Maga az esküvőt egy Londoni csodás kis templomban fogjuk tartani, a családunk körében. Nekem lesznek ott a barátaim a suliból, a Denalik és még ha hazaértünk vár rám egy beszélgetés Aroékkal. És ki tudja talán ők is eljönnek. Nagyon hiányoznak már, és ők nem hogy Edwardról és Nessáról még az esküvőről sem tudnak.

Ezeket a dolgokat ha minden igaz akkor Alice már Edwardal is egyeztette.

Miután kiválasztottuk nekem a tökéletes ruhát, a lányoknak és Nessának mentünk ruhát keresni. Nessa nagyon boldog volt, csak úgy sütött róla, hogy mennyire boldog. Főleg amikor ruhákat próbált.

Neki, és később Esmeéknek is megtaláltuk a tökéletest.

Még elinzéztünk néhány kiegészítőt, na és persze hála annak, hogy Alice mindenre gondol, egy fehérnemű boltot se hagytunk ki. Amíg én ide bementem Roseal és Aliceel, addig Esme elvitte sütizni Nessát, aki hiába a sok vásárlás kezdett elfáradni.

Ami a ruhákat illeti a nap végére miénk lányoké meg is lett. Holnap a fiúk lesznek soron.

Végre már sötét volt mikor haza indultunk. Edward és a fiúk is ott voltak, bár ki tudja miket csináltak egész nap.

Nessa rögtön az apukájához bújt, majd elköszönt a többiektől is és Esme elvitte vacsorázni majd lefektetni.

- Hiányoztál - várt végre ismét a karjaiba szerelmem.

- Te is nekem - csókoltam meg.

- Szóval megvannak a ruhák csajok? - kérdezte Emmett.

- De még mennyire. Holnap rajtatok a sor - hervasztotta le őket Alice, így nem volt más választásuk.

Mielőtt Nessa elaludt Edwardal felmentünk jó éjszakát kívánni neki és megkaptuk az esti puszinkat is tőle. Edward egy kicsit vele maradt mesélni neki, addig én felhívtam Arot.

Kissé megkaptam tőle a magamét mint vártam, amiatt, hogy ilyen sokára hívtam fel. Majd elmeséltem neki nagyjából és röviden mindent és persze az esküvőnket aminek nagyon örült, ami nála nagy szó.

- Nemtudom, de nagyon szeretnénk ott lenni. Jane és Alec is itt vannak, ha szeretnének elengedem őket, de én is mindenképp megpróbálok elmenni. Alig várom, hogy megismerhessem a kislányod is - mondta Aro akit szinte apámként szeretek.

- Örülnénk neki ha te is tudnál jönni - válaszoltam, majd elmondtam mikor és hol lesz pontosan és kik lesznek jelen.

Kissé aggódtam mikor felmerült,hogy Alec is jönne, de csak miatt hiszen tudom, hogy ő szeret vagy szeretett, és nem akartam, hogy rosszul érezze magát.

De mint kiderült hiába való volt az emiatti aggodalmam. Aro mesélte, hogy nem olyan régen ő is megtalálta a párját, és hogy nagyon boldogok.

Ennek kimondhatatlanul örültem.Ő nagyon rendes férfi, és megérdemli a boldogságot. Persze így már nem csak őt hanem a párját is meghívtam.

Aro szólt, hogy ők jönnek és Jane is, és végül csak úgy döntött semmiért nem hagyná ki az alkalmat, és ő maga is eljön, aminek még jobban örültem.

- Akkor hamarosan találkozunk kicsim - köszöntünk el egymástól.

- Na, hogy ment? - kérdezték a többiek mikor lementem, ekkor már Edward is ott volt.

- Jól. Aro, Jane és Alecék is eljönnek - újságoltam boldogan.

Alec neve hallatára Edward rögtön nem mosolygott tovább.

- Ne aggódj, Alec a párjával jön akivel imádják egymást - mondtam ki mert sejtettem, hogy rögtön rá gondolt.

- Van valakije?

- Igen. Aro mesélte, hogy nem olyan régen megtalálta a szerelmet és nagyon boldogok. Gondolom így nincs ellenedre, hogy jöjjön.

- Ha így áll a helyzet nincs.

Alice amit lehetett még éjszaka is szervezkedett. Másnap a fiú voltak oda vásárolni.

Addig mi Esmeékkel megnéztük a templomot. Igaz vámpírok vagyunk, de mi is olyan esküvőt szeretnénk és tervezünk mint az emberek. Templom, fehér ruha, pap, koszorús lányok meg miegymás.

A templom is gyönyörű. Nem túl nagy, de nem is kicsit. Ez is mint minden tökéletes.

Az elkövetkezendő napok bár sajnos iskola volt amiből nem mindig hiányozhattuk, de hála az égnek ez utolsó évünk és hamarosan végzünk.

Így a szervezkedést suli után folytattuk.

Meghívtuk a vendégeket. Mivel lesznek emberi vendégek is, Nessa mellett így, Alice elintézni az enni és innivalókat, sőt még tortát is.

Nekem szinte semmit sem engedtek csinálni. Alice és Roseék minden kis apró részletet megterveztek.

Kiválasztottuk a virágokat a templom díszítéséhez és a csokromhoz is.

Az esküvő utáni kis fogadás meg persze a Cullen villában lesz.

A napok hihetetlen gyorsasággal teltek és szervezkedéssel, de persze e mellett már amennyire Alice engedtek mindig Edward mellett voltam.

Bár úgy éreztem titkolnak előlem valamit. Nemcsak a fiúk hanem Esmeék is. Elég sűrűn sutyorogtak, és még a jó hallásomnak köszönhetően sem hallottam, de Alice megnyugtatott, semmi miatt ne aggódjak, csak egy meglepetésről van szó.

Nessa is nagyon boldog volt, egyre nagyobb és szebb lett a mi kis szemünk fénye.

Az esküvő előtti napon megérkeztek Eleazarék. Valamint az utolsó előtti nap Aorék.

Carlisleék örömmel üdvözölték őket, majd mind a nappaliba gyűltünk.

Jane az egyik legjobb barátnőm volt Olaszországban, annyira örültünk egymásnak. Alec bemutatta nekünk a párját Elenat. Persze ő is vámpír, de mind tudnak uralkodni magukon ha arról van szó.

Aro pedig végre megismerhette Nessát, aki szintén nagyon várta a találkozást.

- Csodaszép kislány vagy bogaram - dícsérte meg Nessát.

Ha valaki látná ezt el sem hinni. A nagy Aro Volturi a vámpírok királya egy kis emberlánnyal az ölében. Mosolygásra késztetett a látvány, de nagyon meghatott.

Jane is nagyon megkedvelte a kis Nessát, aki nagyon gyorsan barátkozik.

- Szóval Aro bácsi is olyan nekem mint a nagypapi - nézett itt Carlislera.

- Igen. Igaz nem az igazi lányom a mamád, de olyan mintha az lenne - mondta Aro.

- Akkor hívhatlak téged is nagypapinak? - kérdezte mire mindenki nevetni kezdett.

- Persze - egyezett bele Aro. Sosem gondoltam volna ezt róla, bár ismerem őt, nem egy olyan szívtelen és lelketlen vámpír mint amilyennek sokan gondolják, és ezt most is bizonyította.

Gyorsan eltelt az utolsó nap, ekkorra már minden meg volt szervezve, így sokat tudtunk foglalkozni a vendégeinkkel. Rengeteget beszélgettünk, és Aro megígértette velünk, hogy valamikor az esküvő után Nessával elmegyünk hozzá Volterrába, amire Edward is örömmel mondott igent.

Mindannyian megejtettünk egy vadászatot is a nagy nap előtt, ahova Aroék is velünk tartottak.

Bár mi napközben voltunk, így este tartottunk egy kis csajbulit, éjszaka pedig a fiúk mentek el vadászni.

Másnap reggel viszont minden a feje tetejére állt. Edwardot nem is láthattam, majd csak az esküvőn.

Előkerültek a csodaszép ruhák és mindenki készülődött. Előtte Alice ellenőrizte minden rendben van e.

Először a lányok készültek, majd szépen felöltöztették Nessát is akinek Rose csinálta meg a haját. Majd gyorsan elintézte Alice a fiúkat de persze nem engedte a közelembe szerelmem.

Az utolsó órák hatalmas nyüzsgéssel és készülődéssel teltek. Amikor a fiúk elmentek ők elvitték Esmét, Elenát és Nessát. Végül csak Rose maradt és Alice akik segítettek elkészülni.

Na és persze a két kísérőm maradt itthon, Carlilse és Aro. Mivel nem tudtam volna dönteni ők ketten fognak az oltár elé kísérni.

Alice a sminkem, Rose a frizurám készítette el, majd rám adták a csodaszép ruhám. Nem vagyok az tükörben nézegetem magam fajta, de a ruha és minden gyönyörű volt.

Mindemellett nagyon izgatott is voltam, és nem utolsó sorban kimondhatatlanul boldog.

- Gyönyörű vagy Bella - szólalt meg Carlisle amint leértünk egyet értve Aroval.

- Akkor indulás - mondta izgatottan Alice.

Amint közeledtünk a templom felé, egyre izgatottabb lettem. Nessa, Esme és Rose jöttek ki hozzánk amint megérkeztünk. Ekkor már bent voltak a vendégek. Carlilsék néhány ismerőse, a barátaim, a Denalik és Janeék.

Két oldalról fogtak karon Aro és Carlisle, majd mikor a zene felcsendült indultunk be a templomba a nyomunkban a koszorús lányaimmal egyenest szerelmem felé.

Akit az oltár előtt pillantottam meg. Rögtön egymásba forrt a tekintetünk és szinte elvesztem azokban aranyszín szemekben. Mint mindig most is csodásan festett, és boldog mosollyal az arcán várt rám.

- Tedd őt nagyon boldoggá - mondta mosolyogva Aro szerelmemnek amint átnyújtották neki a kezem.

- Ezt megígérhetem - válaszolta Edward.

Immár kéz a kézben álltunk isten színe előtt, körülöttünk a családunkkal és a barátainkat.

A szertartás hagyományosan zajlott, leszámítva, hogy Alice a pap szövegét szerkesztette át egy kissé eltüntetve belőle a halál el nem választ részt.

A végén esküink után egymás ujjára húztuk a gyűrűket, majd engedélyt kaptunk a csókra.

- Szeretlek - vallottunk egymásnak örök szerelmet ismét, majd Edward jéghideg ajkait az enyémre tette, és egy mindennél szerelmesebb és boldogabb csókban egyesültünk amit hatalmas tapsvihar kísért.

Utána pedig gratulációk és jókívánságok sokaságát kaptuk a családunktól, a kislányunktól és mindenkitől, majd Alice szólt, hogy induljunk el a fogadásra a házunkba.

Ekkor már Edward és én egy kocsiban mentünk végre kicsit kettesben.

- Annyira boldog vagyok - mondtam.

- Én is, kimondhatatlanul.

- Most már a feleségem vagy, és minden erőmmel azon leszek, hogy boldoggá tegyelek - mondta.

- Én is azon leszek. Többet nem is kívánhatnék, mint hogy végre a feleséged vagyok, és hogy a boldogságunk és a szerelmünk örökké tartson - válaszoltam, majd ismét egy csókot váltottunk, ami ezúttal kissé szenvedélyesebb lett, miközben úton voltunk a villa felé az esküvői fogadásunkra, majd később a nászutunkra, amiről még mindig nem tudhattam hová megyünk.

De nem is számított, bárhová csak Edwardal lehessek......




És a képek Bella menyasszonyi ruhájáról, a lányok és Edward ruhájáról:


Bella ruhája: http://i55.tinypic.com/2lwpsfd.jpg
Nessa ruhája: http://i52.tinypic.com/1z510fb.jpg
Edwardé: http://i51.tinypic.com/2qvdr2d.jpg
Alice, Esme és Roseé:(a középső Esme, a szélsők pedig az első Rose, a másik szélén Aliceé) http://i54.tinypic.com/t6w3z5.jpg


TESSÉK KOMIZNI!!!!!!!!!!