BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. május 31., hétfő

3.fejezet

Sziasztok!
Íme hát meghoztam a harmadik fejlit, remélem tetszeni fog. Ez már ismét Bella szemszög, és egy kicsit hosszabb is lett mint az első kettő. És ebben már van Tanya is :) Jó olvasást hozzá, és várom a komikat is! Pussz: Lizzyke


3.fejezet


/Bella szemszög/

Még mindig fogva tartott az a gyönyörű tekintet, majd hirtelen elszakadt egymástól a tekintetünk, ugyanis igencsak szúrós pillantásokat küldött a mellett álló vámpír felé. Ezt nem tudtam mire vélni.

Majd a megszólalt az egyik idegen.
-Üdvözlünk!
-Az én nevem Carlisle, ők pedig a családom. - mondta
Majd bemutatta Carlisle a többieket.
Carlisle mellett állt a felesége Esme, és a gyerekeik akik öten voltak.
Egy szőke hajú fiú akinek a neve Jasper, mellette egy kis alacsony mindig mosolygó lány Alice, majd egy gyönyörő szőke hajú lány Rosalie, és mellette a nagy mackó kinézetű srác Emmett.
És végül annak a gyönyörű szempárnak a tulajdonosa, Edward.

Edward. -ismételgettem magamban a nevét.
Azok a szemek, és a bronzbarna kócos haj.
Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű? - kérdeztem magamban
Majd ismét végignéztem a hét vámpíron, és az utolsó szempár ismét fogva tartott.
Mintha valami mágnes vonzana a tekintetéhez, amitől képtelen vagyok elszakadni.
De elég volt, Bella! Térj vissza a földre, és ne bámuld folyton. - intettem le magam.
Majd én is bemutatkotam.
-Az én nevem Isabella Swan. De csak Bella.
A kis alacsony lány Alice szinte idetáncolt hozzám és megölelt.
Hirtelen nagyon meglepődtem a közvetlenségén, de visszaöleltem.
Ekkor Carlisle szólt meg, és meghívott magukhoz hogy jobban megismerjük egymást, ha már így összetalálkoztunk.
Így hát elindultunk.
Majd végre megérkeztünk. Ekkor rájöttem ide felé jövet, hogy bizony nem is lakunk messze egymástól.
Az ő házuk szinte az enyémmel szemben van, csak az erdő túloldán.
-Gyönyürő ez a ház - szólaltam meg mikor megérkeztünk.
-A ház Alice érdeme, a belső része már közös érdem, de főleg Esme jó ízlését dícséri - mondta Alice
Majd bementünk, és helyen foglaltunk a gyönyörű nappaliban.
És akkor történt meg az amire a legkevésbé se számítottam.
A háznak van még egy lakója, akivel nem találkoztam a vadászat során.
-Végre megjöttetek, szerelmem már annyira hiányoztál - mondta az éppen lépcsőről lejövő gyönyörő vöröses szőkés hajú nő.
A csalás nagy részével már találkoztam, nagyjából azt is tudtam, vagy sejtettem ki kinek a párja, így csak egy valaki maradt, aki a párja lehet az előbb említett vámpírnőnek.
És nem is tévedtem.
A nő amint leért a lépcsőről Edward nyakába vetette magát, és megcsókolta.
Majd Edward eltolta magától a nőt, aki észrevette hogy én is ottvagyok, és furcsán nézett rám.
Nem is csoda, hisz én még mindig a döbbendettől lefagyva álltam a nappaliban.
Tehát ez a szőkés vöröses szépség Edward párja.
Hogy is gondolhattam hogy egy ilyen srácnak nincs barátnője.
A töprengésből Emmett hangja zökkentett vissza.
-Egy kicsit érdekesre sikeredett a mai vadászat - mondta Emmett a még számomra idegen nőnek
-Bella, ő itt Tanya, Edward párja - mutatta be az idegent nekem Carlisle
-Tanya, ő itt Bella. Vadászat közben ismerkedtünk meg, és mint kiderült Bella is itt él már egy ideje, és meghívtuk hogy megismerhessük. - mondta Carlisle
Tehát ő Tanya, Edward barátnője. -töprengtem ezen ismét.
Nagyon szerencsés nő, hogy Edward a párja.
És ezt szerintem még sok nő gondolná így.
-Bizony, hogy közelebbről is megismerhessük Bellát, igaz Eddy? - kérdezte Emmett
Mire ismét egy szúrós pillantás kapott Edwardtól.
Emmett ezen beszólása után Tanya elég csúnyán nézett rám, bár nem értettem az okát.
Miután mind helyet foglaltunk a nappaliban, én Alice mellett ültem, Edward és Tanyaval szemben.
-Mesélj magadról, mióta vagy vámpír, mióta élsz itt? - kérdeztem tőlem Carlisle, míg a többiek érdeklődve figyeltek.
Így hát elmeséltem nekik magamról mindent.
Hogy milyen életem volt emberként, már amennyire emlékszem, rá. Hogy hogyan lettem vámpír, és mióta élek így, milyen képességeim vannak, és hogy a Volturival éltem.
Mikor ehhez a részhez értem, mindenki arcán egy kisebb döbbenetet láttam.
-Tehát a Volturival éltél? És hogy lehet hogy elengedtek? Ilyen képességekkel? Ez nem jellemző rájuk. -mondta Carlise
-Többnyire így van, de Arot és a többieket is a családomként szeretem, és igaz az elején kissé vonakodva de néhény feltétellel de belentek.
-Mi volt a feltételük? -kérdezte most Jasper
-Csak hogy rendszeresen tartanom kell velük a kapcsolatot, és néha meglátogatnak.
-Ez hihetetlen, nem sok vámpírt ismerek akiket Aro elengedett volna ilyen képességekkel - mondta Carlisle
-De most ti jöttök - mondta nekik
Ekkor mindannyian elmesélték a maguk történetét, én pedig figyelmesen hallgattam őket.
-És mik a ti képességeitek? - kérdeztem
Ekkor Edward szólalt meg, majd egy kicsit ismét elvesztem azokban a csodás szemekben.
-Carlisle az önuralmat, Esme szenvedélyesen tud szeretni, Rosalie a híúságot, az állhatatosságot, Alice a jövőbe látást, Jasper érzi mások érzéseit, én pedig a gondolatolvasást - sorolta Edward
-És nem zavar titeket hogy Edward állandóan tudja mire gondoltok éppen?
-Előbb utóbb meg lehet szokni - mondta Emmett
-De néha sikerül ha nehezen is előle titokban tartani ezt azt - mondta mosolyogva Alice
-Például ezt a mai találkozást? - kérdezte Edward Alicetől
-Ezt láttad ma ugye? Ezt titkoltad előttem? - kérdezte Edward
-Igen - válaszolta Alice hatalmas mosollyal az arcán.
-Miért kell a kissebbet mindenből kihagyni? - kérdezte vigyorogva Emmett
-Beavatnátok engem is? - kérdeztem
Ekkor Alice elmesélte miről is van szó.
-Ma reggel volt egy látomásom amiben láttam hogy vadászat közben ma megismerünk téged, és rávettem egy családi vadászatra a többieket, de nem engedtem Edwardnak hogy lássa amit láttam, így minden megtettem hogy eltitkoljam előle, hogy ma találkozunk veled - mesélte Alice
-Áhá, szóval te tudtad ezt hugi? - kérdezte Emmett
-Persze, megszokhattad volna már hogy én mindig minden tudok, és látok - mondta neki Alice
-Miután mindenki tud mindent, mit szólnál Bella ha megmutatnám a házat? - kérdezte Alice
-Persze, menjünk - mondtam
Majd a többiek maradtak a nappaliban, és miután egy utolsó pillantást vetettem Edwardra, amiért egy szúrós pillantás lett a jutalmam Tanyatól.
Alice-el felmentünk az emeletre, ahol megmutatta a szobákat.
Carlisle dolgozószobáját, Rosalie és Emmett szobáját, Edward és Tanya szobáját.
Az utóbbin meg is lepődtem, hogy külön szobájuk van.
Ekkor Alice elmesélte hogy Edward nem olyan régen jött össze Tanyaval, de Tanya legnagyobb bánatára egyenlőre mindenki saját szobájában maradt.
A legutolsó szoba amit megnéztük, az egy szépen berendezett szoba volt, kicsit visszafogottabb volt mint Rose és Emmett szobája.
Ezt volt Alice-é és Jasperé.
Majd a szoba után Alice megmutatta a gardróbot, aminek a látványától szóhoz se jutottam.
Komolyan ennyi ruha egy egész ruhaüzletben sincs.
Ekkor jöttem rá, hogy Alice egyik gyengéje a vásárlás lehet.
Én is szeretek vásárolni, na de ennyi ruhát?! Elképesztő.
Ott álltam,még mindig döbbenten mikor Emmett nevetését hallottam meg a hátam mögül.
-Na mi az Bellácska? Még a szavad is elállt? -kérdezte Emmett
-Hát valami olyasmi - mondtam
-Ugyan, ez nem is olyan sok - mondta Alice
-Hogy nem sok? Ennyi ruha egy plázában nincs - mondta nevetve Emmett
Majd előjött a kérdés amire már számítottam is.
-Valamikor lenne kedved eljönni velünk vásárolni? - kérdezte Alice
-Velünk? - kédezett vissza mellettem Emmett
-Igen, terveztem egy családi várárlás egyik napra - mondta Alice
-Legalább lesz egy csaj mentes napunk - mondta azzal a kaján vigyorral az arcán Emmett.
-Ne is álmodj róla, rátok fiúkra is ráfér néhány új ruha - mondta neki Alice
Na erre a kijelentésre rögtön Emmett arcára fagyott a mosoly.
-Hova is megyünk együtt? - jött egy kérdés a hátam mögöl, a világ legcsodálatosabb hangján, Edwardtól.
-Vásárolni, és mi fiúk is - mondta neki Emmett lehangoltan
-Na ezt jól megcsináltad Em- mondta Edward
-Én nemcsináltam semmit - válaszolta Emmett
-Na persze, a megjegyzéseid miatt kell nekünk is folyton a lányokkal menni - válaszolta Edward
-Ugyan fiúk, nagyon klassz lesz, ráadásul Bella is jön - mondta Alice
Erre a kijelentésre mintha felcsillant volna Edward szeme.
-Rendben ezt megbeszéltük - döntötte el a kérdést Alice
Mire rájöttem, hogy szinte az egész napot Cullenékkel töltöttem, és hogy ideje lenne hazamennem, hiszen holnap iskola.
-Azt hiszem jobb ha én megyek, holnap rám vár a suli.- mondtam
-Igen, azt már én is elintéztem, így holnap már a suliban is találkozunk - mondta Alice
Tehát ők is oda fognak járni, így Edward is, aminek valahol legbelül nagyon örültem. Azután eszembe jutott Tanya és egyből elszállt az örömöm.
De nem is értettem mi van velem. Miért érdekel annyira Edward?
És mitha féltékeny lennék amiért Tanya a párja?
Ugyan Bella, hesegessd el ezeket a gondolatoklat - szóltam magamra.
Ők egy pár, és mi csak barátok leszünk, lehetünk. Kész, ennyi.
Majd miután ezt megbeszéltem magammal, lementünk a nappaliba ahol elköszöntem a többiekről, Alice búcsúzóul megölelt, még egyszer rápillantottam Edwardra, akitől kaptam egy csodás mosolyt,amitől ha tudtam volna fülig elpirultam volna, majd elindultam haza.

2010. május 30., vasárnap

2.fejezet

Sziasztok! Íme itt is a második fejli, mégpedig Edward szemszögéből. Remélem tetszeni fog. Többnyire Bella szemszög lesz, de most ez Edward lett. És köszönöm azoknak akik elolvasták az elsőt, és komiztak. Azért ide is várom majd a komikat.

Felteszem és megyek is, moziba megyek, de este jövök, addig is jók legyetek, pussz: Lizzyke
2.fejezet


/Edward szemszög/

Forks.
Itt élünk jelenleg, bár ha minden igaz akkor már csak a mai nap.
A családom és én itt élünk már egy ideje, de vámpír létünknek köszönhetően, és annak hogy nem öregszünk, egy egy helyen nem maradhatunk sokáig anélkül hogy fel ne tűnne az embereknek hogy mi nem öregszünk.
Ezért is döntöttünk a költözés mellett.

Az embereknek ugyanis kezdett feltűnni hogy a Cullen család egyetlen tagján sem fog az idő.
Így hát ideje ismét tovább állni.
Az új helyet ahova költözünk, a házat és egyéb teendőket mint mindig a mis kis energiabomba hugicánk Alice intézi.
Ő már csak ilyen, imád tenni, venni, szervezkedni, így mint szinte mindig ez most is az ő feladata volt.
A hely pedig ahova költözünk, nem más mint a Forkshoz hasonló szinte mindig esős és borús London.
Ide költözöm a szüleimmel és a testvéreimmel.
A szüleink, Carlisle és Esme, ha nem is a vér szerinti szüleink, de mintha azok lennének.
Carlisle fantasztikus "ember" vagy inkább vámpír?! Ő orvos, ő volt az aki megmentett annak idején mikor haldokoltam. Ő változtatott át, így én voltam az első családtagja.
Esme, ő olyan mint az édesanyánk, és végül az is.
Ő utánam került a családba, és azonnal egymásba szerettek Carlisle-al, és azóta is hihetetlenül boldogok.
Őt is Carlisle változtatta át, és mentette meg.
Esme ugyanis elvesztette a kisbabáját, és leugtott egy szikláról, ekkor talált rá apánk.
Esme után Rosalie volt az akit Carlisle hazahozott hozzánk. Neki volt a legnehezebb közülünk, ő viseli a legnehezebben ezt a fajta életet.
Ő ugyanis mindent megadna azért hogy ember lehessen. Lehessen családja, gyerekei.
Bár ő sincs egyedül hiszem ott van neki Emmett.
Ő került Rosalie után a családba.
Őt Rose mentette meg, mikor egy medve akarta szétmarcangolni. Rose pedig megkérte Carlisle-t hogy változtassa át őt is.
Így lett Emmett is vámpír, és egyben Rose párja.
Akik utoljára csatlakoztak a családhoz ők voltak Alice és Jasper.
Alicenek is mint a legtöbb vámpírnak neki is van egy képessége mégpedig a jövőbelátás.
Alice előre látta Jaspert, azt hogy ők egy pár lesznek, és azt is hogy a családunk tagjai lesznek, így egy nap beállítottak, és azóta velünk élnek, mint a családunk tagjai.
Alice nem sokra emlékszik emberi életéből, csak annyira hogy az átváltozása előtt egy elmegyógyintézetben élt.
Jasper pedig katona volt.
Közülünk neki a legnehezebb ez az életforma, neki a legnehezebb megállni, és uralni a szomjúságát az emberek közelébe.
És mondhatom úgy is hogy nem olyan régen egy személlyel többen lettünk.
Ez a személy nem más mint Tanya Denali.
Ő a Denali klán tagja, akik jó barátai a családunknak.
Tanyanak, Emmett szavaival élve "Már régóta fáj rám a foga".
Ő is mint a legtöbb vámpírnő, egy gyönyörű nő, de én sosem éreztem többet iránta barátságnál.
De addig kérlelte hogy adjunk neki egy esélyt és próbáljuk meg míg nem belementem.
Ez nem olyan régen történt, de hiába vagyunk mégis együtt, nem érzem iránta azt amit a többiek a párjaik iránt, azt a szerelmet, amit például Carlisle és Esme éreznek egymás iránt.
De ahogy Tanya mondta talán idővel.
Így hát ő is velünk él, és immár így nyolcan vágtunk neki Londonnak.
Na de ennyit rólunk, és ahogy hallom drága húgom ideje indulnom.
-Edward ideje hogy lemássz, mert indulunk - kiabált gondolataiban Alice
Így hát lementem, mindenki a nappaliban várta hogy indulhassunk. Így hát irány London.
Nem kevés utazás után végre megérkeztünk a házhoz.
Alice ismét kitett magáért.
-Ez a ház csodás lett kicsim - mondta Esme
Miután megcsodáltuk a házat mindenki elfoglalta a szobáját.
A ház tényleg nagyon szép, és rögtön az erdő mellett van, így könnyen megoldani a vadászatot is.
Tanya és én megegyeztünk hogy egyenlőre mindenki marad a saját szobájában, bár ő már szívesen beköltözött volna az enyémbe.
A vámpír gyorsaságnak és erőnek köszönhetően gyorsan végeztünk a kipakolással.
Mindenki a nappaliban volt, csak Tanya pakolászott még a szobájában mikor Alicenek látomása volt.
-Mit láttál édesem? - kérdezte tőle Jasper.
-Az egyenlőre maradjon az én titkom - mondta neki mosolyogva Alice
Még nekem se volt hajlandó megmutatni, ami kíváncsivá tett, hogy mi lehet az aminek ennyire örül.
-Mit szólnátok egy közös családi vadászathoz? - kérdezte vigyorogva Alice
A többiek beleegyeztek, mivel én nemrég vadásztam nem állt szándékomban menni.
De persze Alice-t nem lehet visszautasítani így én is velük mentem.
Egyedül Tanya nem tartott velünk, Alice nem nagyon kedveli őt, de nem tudom miért.
Rose-al viszont nagyon jól kijönnek.
Így hát nekivágtuk az erdőnek, ami rögtön a ház mellett van.
Miután végeztek a többiek és én is elfogyasztottam néhány hegyi oroszlánt épp indulni akartunk vissza mikor fura illat csapta meg az orrunkat.
Mégpedig egy vámpír illata.
Alice ezen egyáltalán nem lepődött meg, gondoltam biztos köze van a látomásához.

Egyre közelebb értünk, majd kilépve az erdő sűrűjéből megpillantottuk Őt.
Ilyenkor jó hogy már nincs szívverésem, különben most biztos megállt volna.
Egyszerűen gyönyörű volt, mint egy angyal.
Miután végigmért minket és találkozott a tekintetünk, képtelen voltam elszakadni gyönyörű aranybarna szemeitől.
Mégis csak sikerült, ugyanis meghallottam Emmett gondolatait:
-"Ejnye, ejnye öcsi, ki ne essem a szemed, még jó hogy Tanyacska nincs itt. Bár meg kell hagyni nemsemmi a csaj."
Erre Emmett csak egy szúrós pillantást kapott tőlem, amitől egy kis időre lehervadt az a kaján mosoly a képéről.
Carlisle volt az aki megtörte a csendet.
-Üdvözlünk!
-Az Én nevem Carlisle, ők pedig a családom.
Majd bemutatott minket, a gyönyörű idegennek.
Mikor én voltam a soron ismét egymásba fonódott a tekintetünk.
Majd ő is bemutatkozott.
-Az én nevem Isabella Swan. De csak Bella.
Majd Alice mint mindig most sem bírt magával közelebb táncolt Bellához, majd üdvözlés képpen megölelte Bellát.
Majd Carlisle szólalt meg, és meghívta hozzánk Bellát hogy jobban megismerhessük.
Így miután végetért a vadászat, elindultunk vissza a házunkba immár Bellával.

2010. május 29., szombat

Szavazz!

Szavazzatok MO-ra, mert igenis mi vagyunk a legnagyobb fanok! 20 percenként nyomjatok egy egy voksot. Hajrá!!!< http://tweeter.faxo.com/Twilight_Eclipse_World
Kampányvidi:
KATT

1.fejezet

Íme itt is az első fejezet, rátok bízom hogy milyen lett, hozzáteszem ez az első. Remélem azért nem lett annyira szörnyű, majd írjatok véleményt!

1.fejezet



/Bella szemszög/

Lassan már 20 éve annak hogy vámpír lettem.
Jelenleg Londonban élek, itt ugyanis tökéletesek az időjárási viszonyok egy magamfajtának.
Az év nagy részén szinte mindig esik, és állandóan felhős az ég.
Vámpír létemnek köszönhetően ugyanis nem mutatkozhatok a napon, ugyanis ha kilépek a napfényre, mintha ezernyi gyémánt csillogna a bőrömön.
És ugye nem leplezhetjük le a fajtánkat az emberek előtt.
Nos rólam annyit, hogy a szüleim nemsokkal azelőtt haltak meg, hogy én vámpír lettem.
Addig a pillanatig fogalmam se volt hogy ilyen lények egyáltalán léteznek.
De minden megváltozott mikor egy vámpír megtámadott, de nem sikerült megölni, ebben ugyanis megakadályozta egy másik vámpír, név szerint Aro. Megmenteni nem tudott ettől a léttől, ugyanis a méreg már átjárta a testem, így az átalakulás fájdalmai után, arra ébredtem hogy én is vámpír vagyok.
Aro magával vitt a Volturihoz Olaszországban.
Túlságosan tehetségesnek tartottak ahhoz hogy elengedjenek, és újszülöttként kezdetben voltak nehézségeim. Egy újszülött ugyanis nehezebben képes uralkodni magán, és a vér iránti vágyán, mint egy olyan vámpír akinek akár több száz éves gyakorlata van.
Bár az én egyik ilyen képességem, hogy képes vagyok kontrollálni az érzelmeim, de ez mellett van egy úgynevezett pajzsom, aminek köszönhetően más vámpírok nem tudják rajtam használni a képességeiket, valamint ha bevonom őket ez a pajzs alá, akkor én képes vagyok használni a képességüket.
Ezek a képességeknek köszönhetően túlságosan is értékes voltam a Volturinak hogy elengedjenek, így velük maradtam. Bár nem tetszett az a fajta életmód amit folytattak, nekem ugyanis nem állt szándékomban embereket ölni, így én emberek vére helyett állatok vérével táplálkozom. Így a szeme színe is más, nem piros hanem aranybarna.
Hosszú éveken keresztül éltem a Volturival.
Jól kijöttem mindenkivel, nagyon sokat segítettek nekem, főleg Aro. Bár a legtöbben félnek tőle, nem is olyan félelmetes mint amilyennek első ránézésre tűnik.
A legjobb barátnőm Jane volt, aki mindig mindenben mellettem áltt.
Ők álltak a legközelebb hozzám.
És még egy személy,- Alec. Ő többet érzett irántam mint barátság, de én ezt nem tudtam viszonozni, mert csak barátként, testvérként gondoltam rá. Így nem eröltettük a dolgot, csak barátok voltunk.
Fájt hogy elhagyom őket, de szeretnék egy kis környezetváltozást, és végül Aro is belement hogy elköltözzek, persze ennek is megvoltak a feltételei, de belement. Rendszeres látogatóim voltak, és telefonon is sűrűn érdeklődött hogylétem felől.
Így hát fogtam magam és elindultam Londonba.
Itt élek már egy jó ideje.
Ami engem illett 17 éves voltam mikor átváltoztam, így hála annak hogy nem öregszem, és hiába az eltelt 20 év, még mindig 17-nek nézek ki.
Bőröm hófehér, és jéghideg, a szemem színe aranybarna, hajam pedig hosszú barna.
Itt járok Londonban iskolába. Az elején a külsőm miatt többnyire én voltam a téma, de egy idő után megszokták a jelenlétem. Sőt már barátokat is szereztem mióta itt vagyok.
Egy gyönyörű házam van az erdő mellett, ami különösen jól jön, mert könnyen megoldható a vadászat.
Ami pedig a vámpírléttel járó gyorsaságot illeti, mint minden vámpír én is imádom a sebességet, de mivel az emberek előtt nem használhatjuk ezeket a képességeket, így van egy, két kocsiból álló kis gyűjteményem.
Amit legtöbbször használok, ami kevésbé feltűnőbb így suliba is ezzel járok az egy fekete Mercedes S600-as. Valamint van egy kissé feltűnőbb menőbb kocsim egy szintén fekete Aston Martin V12 Vanquish.
Hát többnyire ennyit rólam.
A mai napom is mint minden nap a szokásosan zajlott.
Miután hazaértem eldöntöttem ideje vadászni mennem. Így nekivágtam.
Már majdnem végeztem mikor furcsa hangokra lettem figyelmes. Először egy állatra tippeltem, de a vámpírok egyik előnye hogy kitűnő a szaglásunk és a hallásunk gyorsan rájöttem hogy nem egy állatról van szó, hanem vámpír van a közelben. Ettől hirtelen megijedtem egy kicsit.
Majd ahogy közeledtek, rájöttem nem is egy vámpír illatát érzem.
Amint kiléptek az erdő sűrűjéből megpillantottam 7 aranybarna szempárt akik kissé meglepetten néztek rám.
Miután megláttam szemük aranybarna színét, rájöttem ők is azt a fajta étrendet választották mint én, hogy csak állatok vérével táplálkoznak.
Miután végignéztem rajtuk és elértem az utolsó aranybarna szempár tulajdonosához, még a lélegzetem is elállt mikor találkozott a tekintetünk.

A sztori tartalma

Íme itt a sztori tartalma nagyvonalakban.

Még totál kezdő vagyok, ugyhogy nemtudom mi fog ebből kisülni, de igyekszek minnél jobb sztorit összehozni.

Bella szülei már régen meghaltak. Egy nap Bellát megtámadja egy vámpír, és nem más menti meg mint Aro. De mégis későn érkezik, ugyanis már nemtudja megállítani az átváltozást, és Bella vámpír lesz.
A sztori kezdetén Bella már 20 éve vámpír.
Egy ideig a Volturival élt Olaszországban, de nemég elköltözött Londonba.
A Cullen család eddig Forksban élt, de itt az ideje hogy költözenek, az uticéljuk pedig London.
Itt Alicenek köszönhetően és a látomásainak és vadászat során ismerik meg Bellát, és Bellának szoros kapcsolata lesz Cullenékkel.
De persze nem utolsó sorban Edwardal. Azzal a kis bökkenővel hogy Edward nincs egyedül. Sok év után beadta a derekát Tanyanak, így ők együtt vannak. De persze Bella se volt mindig egyedül, neki is volt valaki aki közel állt hozzá, még Olaszországban.
Ők ketten pedig egymásba szeretnek, és persze elkezdődnek a bonyodalmak.
De nem csak azok lesznek, hanem vidámság(itt jön a képben többnyire Emmett), és persze sok szerelem.

Első bejegyzés!

Sziasztok!

Már egy ideje én is rákaptam a blogok olvasására,így úgy döntöttem én is megpróbálkozom az írással, aztán meglátjuk mi sül ki belőle.
Mint a cím is talán mutatja egy Twilight alapú Edward - Bella story lesz.
Tehát remélhetőleg hamarosan meglesz az első fejli.
Addig is pussz: Lizzyke