BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. június 20., vasárnap

12.fejezet

Sziasztok! Íme meg is érkezett a 12-es fejli. Aminek a bétázását nagyon köszi MoOa-nak, és Nikkym-nek is az észrevételeit, véleményét. Remélem tetszik majd nektek, igyekeztem vele. :) Várom ide is a véleményeteket hogy tudjam mit gondoltok, ha csak néhány szót is. Jó olvasást, pussz: Lizzyke

12.fejezet

/Bella szemszög/

Pillanatnyi döbbenetem az öröm váltotta fel, ahogy közelebb léptem hozzájuk.
- Bella kedvesem - jött oda hozzám Aro, miközben megölelt.
- Megleptetek, szólhattatok volna, hogy jöttök - mondtam neki miközben visszaöleltem.
- Meg akartunk lepni, és meglátogatni téged és Cullenéket is - felelte Aro.
- És nézd kit hoztam magammal! - mutatott Alec felé.
Odasétáltam hozzá és őt is megöleltem.
- Annyira hiányoztál Bella. - mondta Alec.
- Ti is nekem, úgy örülök, hogy itt vagytok - feleltem.
A nagy ölelkezések után behívtam őket, és leültünk a nappaliban.
- Mesélj drágám, hogy megy sorod Londonban? - kérdezte Aro.
Meséltem nekik a suliról, a barátaimról, hogy mennyire megszerettem itt.
- És Volterrában mi újság? - kérdeztem.
- A helyzet változatlan, minden megy a maga útján. Ezért is döntöttem úgy, hogy meglátogatlak. És ahogy Alec megtudta, lehetetlenség lett volna otthon hagyni őt - mesélte.
- Meddig maradtok? - kérdeztem.
- Én csak megnézem Carlisle barátomékat, és megyek, de Alec maradna egy kicsit, ha nem bánod. - mondta Aro.
- Persze, hogy nem - néztem Alec-re. - Nagyon örülök, hogy itt vagytok.
- És mesélj drágám, hogy ismerted meg Cullenéket? - kérdezte tőlem Aro.
- Vadászat közben - választoltam, nagyon meglepett, hogy ők is állati vérrel táplálkoznak, és, hogy ilyen sokan élnek együtt. - tettem hozzá.
- Igen, ők nagyon jó barátaim, Carlisle nagyon régen mikor még egyedül volt, jó ideig velünk élt - mesélte Aro.
- Sosem említetted, meglepődtem mikor Carlisle említette, hogy ismer téged - feleltem.
- Igen, de az már régen volt, otthagyott bennünket, másfajta életmódot folytatott, és azóta jó nagy családja lett. - mondta Aro. - Valamikor átmehetnénk hozzájuk? - kérdezte.
- Persze, akár most is.
- Az csodás lenne kedvesem.
Mielőtt elindultunk volna megmutattam az egyik üres szobát Alec-nek, ugyanis ő marad egy darabig.
Aroék megvártak a nappaliban, míg átöltöztem.
Közben Alec jutott eszembe, és, hogy egy ideig itt marad velem. Tudom, hogy nem kell tartanom ettől, hisz tisztáztuk vele, hogy köztünk csak barátság lehet. De látom rajta, hogy, ha csak egy kicsi esélyt látna rá, hogy meggondolom magam, nem habozna lépni.
És aztán ott van Edward.
Ő is, mint minden Cullen tudja, hogy Alec többet érez irántam, mint én ő iránta, remélem, nem lesznek gondok ebből.
Vajon mit fog szólni, ha megtudja, hogy itt marad velem? - tettem fel a kérdést.
Úgy érzem, izgalmas napok elé nézek, de talán, hogy Alec is itt van, könnyebb lesz távol lennem Edwardtól.
- Ideje indulni - gondoltam.
Kocsiba szálltunk és elindultunk Cullenék felé. Mikor a ház elé értünk Carlisle már az ajtóban állt.
Persze, Alice biztos látta, hogy jövünk.
Köszöntem neki, majd Aroék felé fordult.
- Drága barátom - köszönt Aro Carlislenak.
- Isten hozott benneteket! Gyertek beljebb. - hívott be minket Carlisle.
Bementünk a nappaliba, én Alec oldalán, ahol már a többi Cullen és Tanya is ott volt. Rögtön Edwardot kerestem a tekintetemmel, és mikor megláttam, kissé furcsán méregette Alecet.
- Jó újra látni benneteket - üdvözölte Aro Cullenékat.
- Mi járatban? - kérdezte Carlisle. És látom, nem egyedül jöttél - nézett Alecre.
- Igen, szerettem volna látni Bellát, és mikor mesélte, hogy megismert benneteket, gondoltam meglátogatom. És Alec is alig várta, hogy láthassa Bellát - tette hozzá Aro, amit nem kellett volna, mert Edward aranyszínű szemei feketébe váltottak a dühtől.
- Értem. Örülök, hogy itt vagytok. - mondta Carlisle.
- Mi is barátom. De én hamarosan megyek is, de Alec marad egy kicsit Bellával. - felelte Aro.
Ahogy ezeket a szavakat kimondta Aro, láttam a döbbenetet Edward és Alice szemében.
- Végre valami izgi - jelentette ki Emmett. És Bellánál fogsz lakni? - kérdezte Emmett Alectől.
- Igen - felelte neki Alec, majd rám mosolygott.
Edward arca még mindig dühösnek tűnt, Tanyaén pedig csak egy önelégült mosolyt láttam.
- És látom, ti többen vagytok mióta utoljára találkoztunk - nézett ekkor Tanyara.
- Igen, ő Tanya Denali, Edward párja. Ő is velünk él. - mesélte Carlisle.
- Végre az összes Cullen talált magának párt. - mondta Aro.
Carlisle és Aro elvonultak beszélgetni, míg a lányok, Rosalie és Tanya, Emmettékkel egyetemben Alec-kel beszélgettek.
Láttam közben, hogy Edward felmegy az emeletre. Rossz volt ilyen dühösnek és szomorúnak látni őt.
Most ő is érezheti, milyen érzés nekem is nap, mint nap egy másik nővel látni őt.
- Bella feljössz velem? Mutatni akarok egy ruhát. - kérte Alice.
- Oké, menjünk. – mondtam, és felmentünk a lépcsőn, Alec-et pedig otthagytam a többiekkel.
Felmentünk Alice szobájába, be a gardróbjába.
- Egy perc és jövök - mondta majd kiviharzott a szobából egyedül hagyva a hatalmas, ruhákkal teli szobában.
Valami zajt hallottam a hátam mögül, mikor rájöttem mégsem vagyok egyedül.
Ekkor hallottam meg azt a hangot, amit sosem tudnék elfelejteni.
Edward hangját.
- Bella - mondta.
- Edward. Te mit keresel itt? - kérdeztem, és sejtettem, hogy ez megint Alice műve volt.
- Én kértem Alice-t hogy beszélhessek veled. - felelte.
- Persze, gondolhattam volna.
- Ne rá haragudj, én kértem, hogy segítsen - védte Alice-t.
- És mit akarsz? - kérdeztem tőle.
- Csak beszélni veled.
- Oké, akkor mond. Sejtettem mi lesz a téma, persze Alec.
- Ő tényleg nálad fog maradni? Meddig marad? - záporoztak belőle a kérdések.
- Igen, nálam marad, és nem tudom meddig. Ameddig akar. - válaszoltam. - Ő egy nagyon jó barátom. - tettem hozzá.
- Barát? Persze.
- Igen, az.
- Ugyan, látni kell csak, hogy néz rád. Legszívesebben kikaparnám a szemét, ahogy rád néz. - mondta.
- Micsoda? Semmi jogod ilyeneken gondolkodni! - vágtam oda neki. - Elsősorban mert én csak barátként tekintek rá, még, ha ö többet is akar. Másrészt pedig neked ott van Tanya. - tettem hozzá.
- Igen, de - kezdte volna.
- Semmi de, Edward! Mi ezt megbeszéltük, és lezártuk. Így, ha netán úgy döntenék, hogy többet akarnék Alectől, ahhoz sem lenne semmi közöd. - vetettem oda neki, mire kissé ledöbbent.
- Már hogy ne lenne közöm? Ami köztünk történt, semmit sem jelentett neked? Nem éreztél semmit? - kérdezte miközben egyre közelebb jött hozzám.
- Azt már lezártuk és elfelejtettük. - mondtam.
- Ez nem válasz a kérdéseimre. - felelte.
- Válaszolj! Te nem érzel irántam semmit? - kérdezte.
- Nem. - vágtam oda, neki, de közben nem néztem a szemébe, különben biztos bevallottam volna neki, hogy imádom őt.
- Nem hiszek neked. - felelte, majd hirtelen magához rántott és a karjaiba zárt. Ahogy megéreztem az ölelését, körülöttem a karjait ismét megborzongtam, mert semmi másra sem vágytam, csak, hogy a karjaiban lehessek, még ha nem is szabad.
És most megkaptam, amit akartam.
- Eressz el! – kértem, mikor magamhoz tértem, és rájöttem, hogy ezt nem szabad, hogy bárki bejöhet és lebukhatunk.
Bár Alice biztos őrködik - gondoltam, és ezért még számolok vele - tettem hozzá.
Bármennyire is próbáltam szabadulni az öleléséből annál jobban szorított magához.
- Szeretlek - mondta ki azt a szót, aminek hallatán a világ is megszűnt létezni körülöttem.
Most először mondta ki, hogy szeret, és ezzel a világ legboldogabb nőjévé tett.
Legszívesebben én is elmondtam volna, mennyire szeretem, de akkor biztos nem hagyna elmenni, csak még jobban belebonyolódnánk ebbe, az amúgy is kusza helyzetbe.
Egy idáig szótlanul álltam a karjaiban, mikor még közelebb húzott magához.
Kezével az állam alá nyúlt kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
- Mondd, hogy te nem szeretsz - kérte mire én képtelen voltam bármit is kinyögni.
Hallgatásom igennek tekintette, mert váratlanul megéreztem ajkait az enyémen.
Valahányszor mikor megcsókol, így most is, minden akaraterőm porba hullott, ahogy édes ajkai az enyémhez értek.
Semmi másra sem gondoltam csak átadtam magam a pillanatnak.
Először gyengéden kényeztetett csókjával, majd nyelve bebocsátást kért a számba, amit képtelen voltam megtagadni tőle.
Nyelvünk vad táncot járt, miközben én a hajába túrva próbáltam még közelebb húzni magamhoz.
Kezei a derekamról egyre lejjebb csúsztak, én pedig a lábaim a dereka köré kulcsoltam, karjaimat pedig a nyaka köré.
Éreztem, hogy elindul velem és leül az egyik gardróbban található fotelbe, még mindig szorosan az ölében tartva, csókunkat egy percre sem szakítva meg.
Az ölében ülve tovább csókolt, olyan szenvedéllyel, ha ember lennék, a szívem már biztos kiugrott volna a helyéből. Kezei közben bebarangolták az egész testem, majd eltűntek a pólóm alatt.
Megszakítva szenvedélyes csókunkat, apró csókokkal kényeztette a nyakam, míg én a pólója alá nyúlva tökéletes testét simogattam.
- Kívánlak - mondta ki ezt a szót, amiről magam is megbizonyosodhattam mikor megéreztem merev férfiasságát, ahogy az ölében ültem.
Válaszolni se tudtam, ajkai ismét lecsaptak az enyémre, szenvedélyes táncra hívva nyelvemet.
Kezei ismét a pólóm alá tévedve simogattak, én sem haboztam viszonozni simogatásait, és felsője alá nyúlva, végigsimítottam csodás testének minden négyzetcentiméterét.
Mielőtt jobban belemelegedtünk volna egymás kényeztetésében, ajkai hirtelen elszakadtak az enyémtől, talpra állított mindkettőnket, de nem értettem mi történt, amíg meg nem halottam, hogy Jazz lép be a szoba ajtaján.
Mi pedig minél távolabb próbáltunk állni egymástól.
Közben áldottam és átkoztam is, amiért megzavartak minket.
Tudtam, ha nem zavarnak meg bennünket, nem álltunk volna le.
Előre mentem a gardróbból és vissza a szobába. Jazz mögött Alice lépett be egy hatalmas vigyorral a képén.
- Bella, Aro keres. Indulna és szeretne elköszönni - mondta Jazz miközben kissé furcsán nézett rám, majd Edwardra ki szintén kilépett a gardróbból.
Ha eddig kétségei voltak, most biztos előtte is lebuktunk - gondoltam magamban.
- Bocsi, nem akartunk zavarni, de Tanya fel akart jönni megkeresni, és jobbnak láttuk megelőzni - mondta Alice.
- Köszi - feleltünk szinte egyszerre Edwarddal.
- Én megyek, elköszönök Arotól - mondtam, egy utolsó pillantást vetve Edwardra, majd elindultam lefelé.
- Na milyen a ruha Bella? - kérdezte Emmett, aki ahogy a többiek is azt hiszik ruhát próbálgattunk Alice-el. És addig jó még ezt hiszik - tettem hozzá.
- Nagyon klassz. - feleltem.
- Azt hittem elvesztetek a hatalmas szekrényben - tette hozzá Em.
- Tudod milyen Alice. - válaszoltam, közben Tanyara néztem, aki kicsit idegesnek tűnt, de rögtön egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán amint meglátta Edwardot lejönni a lépcsőn. Én pedig megpróbáltam nem oda nézni.
Edward után Aro és Carlisle is lejöttek az emeletről.
Aro elköszönt a többiektől és tőlem is, mondván, és remélvén, hogy hamarosan újra találkozunk, és elment.
Amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan távozott.
Mind a nappaliban ültünk, és beszélgettünk.
Én többnyire csak hallgattam, még mindig a fent történtek hatása alatt voltam, és valami hasonlót láttam Edward arcán is.
Emmett olyan furcsán nézett ránk, kíváncsi voltam vajon mi jár a fejében.
Bevontam a pajzsom alá Edwardot, átvéve a képességet hogy halljam Emmett gondolatait.
- Mit műveltek ezek odafent? Olyan furcsák- gondolta hol rám, hol Edwardra nézve.
Jaj, ha tudnád - gondoltam magamban.
- Le ne bukjatok tesó - hallottam meg Jazz gondolatait.
- El kell mesélnetek mindent - szinte üvöltötte Alice a gondolataiban.
Sejtettem, hogy előle nincs menekvés.
- Meddig maradsz? - kérdezte Carlisle Alectől, mire én is visszaszálltam a földre.
- Csak néhány napot maradhatok. - felelte Alec.
- Hogy oldod meg a vadászatot, míg itt vagy?
- Gondoltam Bellával tartok, ha ő is megy, és addig beérem állati vérrel. - felelte Alec.
- Helyes. - válaszolta neki Carlisle.
- Jó lenne indulni, nekünk holnap suli - mondtam, hogy végre mehessünk, és egy kicsit messzebb kerüljek Edwardtól, nehogy a végén itt mindenki előtt vessem rá magam.
- Tényleg, neked suli - mondta rám nézve Alec.
- Holnap nem dolgozok, addig gyere át, míg a többiek iskolában vannak - mondta Carlisle Alecnek.
- Oké, köszönöm - felelte Alec.
- Reggel találkozunk srácok - mondta Emmett, majd Rose-zal elköszöntek és felmentek az emeletre.
Esme, Carlisle, és Tanya is elköszöntek majd ők is félre vonultak.
Csak én, Jasper, Alice, Edward és Alec maradtunk a nappaliban.
Megöleltem Alicet és Jazzt, akik Alecel kicsit arrébb mentek, sejtettem, hogy ez is Alice terve, hogy elköszönhessek Edwardtól. De ezért nem tudtam haragudni rá. Azok után, ami történt nem tudnék csak úgy elmenni.
- Holnap beszélünk, én ne feledd, hogy szeretlek - mondta Edward olyan halkan, hogy csak én halljam, és közben megölelt.
Mielőtt bármit is mondtam volna neki meghallottam Alec hangját.
- Mehetünk Bella?
- Persze, jövök - mondtam, és kelletlenül kibontakoztam Edward karjaiból.
- Holnap találkozunk - mondtam, és egy gyors csókot nyomtam a szájára, mert ekkor már Alice-ék kint voltak a ház előtt és nem láttak. Magam mögött hagyva Edwardot a kocsihoz siettem ahol Alec várt.
Kocsiba szállva Alec és én elindultunk hozzám. Hazafelé nem sokat beszélgettünk, de sejtettem, hogy otthon majd bepótoljuk, hisz előttünk az éjszaka.

14 megjegyzés:

Anita írta...

Nagyon jó fejezet volt! Annyira tetszik ahogy írsz! Mostmár a te történeted is a kedvenceim között van!Várom már a kövit:)

߀ŁŁ$ írta...

Szia!
Nagyon jó lett!
Edward meg Bella meddig fognak még szenvedni?
Remélem nem sokáig!
Tanya meg Alec nem jönnek össze? Talán úgy könnyebb lenne Bellsnek meg Ednek!
Na puszi

rita írta...

nagyon jó lett
és alig várom a
következő fejezetet

Lilla írta...

Szia!
Egyre jobban kívánják egymást, de megértem hogy Bella még mindig huzakodik a dologtól, ott van Tanya. Annyira izgalmas. Kíváncsian várom a folytatást. Csak így tovább. Pusz

Vivieeen írta...

Sziaaa:)
wáóó mire nem jók a gardróbok:D:D:D
kíváncsian várom a folytatást:P Na meg hogy Alec letámadja e majd Bellát:D:D
nagyon joo lett siess a kövivel:)

Tamara írta...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Annyira jó lett!
IMÁDTAM!
Hányszor írjam le h csak Tanya meg Ed páros CSAK MEGPRÓBÁLJÁK?
LÉCCI!LÉCCI!
Nana

Lizzyke írta...

Köszi nektek csajok. Igyekszek, örülök hogy tetszik! Köszi a komikat! (L)

brigitta244 írta...

Nagyon jó lett ez a fejezet is. alig várom a következőt. Nagyon örülők, hogy Edward végre bevalotta, hogy szereti Bellat.

Nikky írta...

Jajj nagyon jóó lett Lizim!!! :) :)
És hát ugyebár a kedvenc részem amikor a gardróbban vannak Edivel és ott amit műveltek!! :P :P Anyáám!!! :D Az nagyon jóó volt!! :P Rem majd a köviben is lesznek ilyen rész :D na meg a végén amikor Bella megcsókolta Edit *-* jajj hát az is nagyon jóó volt :) :) ... és hát Emmett a kis macim *-* lol xD azok a beszólások xD :D ... jaj igen meg az amikor Bella átvette Edi képességét és hallgatta Emmett gondolatát nah meg Jasperét :P hát az csúcs volt! :D ott ugy nevettem :D :D xDD....
Nagyon ügyi vagy drága!!! :)
Nekem nagyon tetszett! ;) várom már a kövi fejit nagyon!!!! (L) :)
Puszi (L)
Nikky
UI:bocsi hogy késtem a komival :/ :/ elég gagyi lett :/ :S sorryy :/ (L) cupp (L)

Lizzyke írta...

Imádlak drága, köszi! Örülök hogy tetszett, és köszi a komit! (L)

Moncsi írta...

hát ez wmi fantasztikus wolt! még még még!!!

Anett írta...

szia!
hű, ez nem semmi lett!!! hogy mennyi minden történhet abban gardróbban:D hát szerencse, h nem Tanya nyitott rájuk:D
Alec pedig most már kiverhetné a fejéből Bellát:D
Aro meg nem semmi! jött, látott, és már megy is vissza:D ja és közben ő is kerítőt játszik? :D

Edna írta...

wáá Lizzy h lehetsz ilyen gonosz?:P :P Azt a Tanyat én megfolytom, ha meg egyszer félbeszakítja Edyt és Bellát!!:@:@
Jó feji volt!
pusz!^_^

LilyVolturi írta...

Tyű-ha !!!!
Bella és Edward a gardróbban *-* imádtam azt a részt :DDD
Legalább egy kicsit Edward is megtudhat, hogy milyen érzés lehet Bellának . . .
Puszi: LilyV