9.fejezet

Sziasztok! Íme itt is a 9-es fejli, amit kicsit hamarabb hoztam mert délután nem lenne időm. Ez kivételesen Edward szemszögös, a 7-8 fejlit írja le az ő szemszögéből. Remélem tetszik majd, várom ehhez is a véleményeteket! Jó olvasgatást hozzá, én pedig várom a komikat. Pussz: Lizzyke


9.fejezet


/Edward szemszög/


Ma a fiúkkal vadászni megyünk, míg a lányok itthon készülődnek holnapra.
Jelenleg épp vásárolni vannak, és ahogy őket ismerjük, egy hamar nem jönnek haza.
Gondolataimat Emmett kiabálása szakította félbe:
-Gyere már tesó, induljunk
-Megyek már, feleltem, de ahogy épp léptem volna ki a szobám ajtaján meghallottam csörögni az asztalon lévő telefonom.
-Mond Alice - szóltam bele mikor láttam hogy a húgom keres.
-Elindultatok már? - kérdezte
-Épp most készülünk indulni
-Kicsit elhúzódott a vásárlás, és szeretnék még venni ezt azt, így nem érünk vissza időben - mondta
-Megtennéd hogy elmész Belláért utána elviszed hozzánk? - kérdezte
Ekkor éreztem úgy mintha ő lenne a gondolatolvasó, és tudná hogy semmi másra nem vágyom jobban minthogy láthassam őt.
-Persze - feleltem neki, próbálva palástólni a lelkesedésemet.
-Köszi, addigra mi is igyekszünk hazaérni, és mehetsz a fiúk után - mondta
-Rendben, szia- köszöntem el tőle.
Leértem a lépcsőn, majd elmondtam Alice kérését a többieknek, így ők elindultak a vadászatra, én pedig mondtam hogy amint tudok megyek utánuk.
A garázs felé vettem az irányt, kocsiba szálltam, és elindultam Bellához.
Ahogy lefékeztem a ház előtt, nem kellett sokat várnom, és kilépett az ajtón.
-Annyira gyönyörű - gondoltam magamban mikor megláttam őt.
És ahogy észrevettem kicsit meg is döbbent mikor az én autóm látta meg, hiszen Alice mondta hogy érte jön.
Kiszálltam a kocsiból és odasétáltam elé.
-Szia - köszöntünk egymásnak
-Hát te? És Alice? - kérdezte rögtön, persze hisz nem rám számított.
-Attól tartok ismét összeesküdött ellenünk.
A többiek elmentek vadászni, Alice a lányokkal pedig bevásárolni, én pedig azt a feladatot kaptam hogy vigyelek el hozzánk, utána én is megyek a többiek után - feleltem a kérdésére.
Biztos vagyok benne hogy most neki is ugyanaz jár a fejében, mégpedig az hogy ez Alice egyik újabb akciója hogy kettesben legyünk.
-Mehetünk? - kérdezte, mire én kinyitottam neki az ajtót, majd én is beszálltam.
Ahogy beszálltam és itt volt velem, semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra hogy meg szeretném csókolni.
Nyilván észrevette hogy elgondolkoztam mert megszólalt:
-Indulunk? - kérdezte tőlem
Erre hirtelen ötlettől vezérelve bocsánatot kértem tőle, azért amit tenni készülök.
-Bocsáss meg.
-Miért? - kérdezett vissza
-Ezért - feleltem, majd közelebb hajoltam hozzá, magamhoz húztam és megcsókoltam.
Éreztem ahogy megremeg mikor átölelem.
Először meglepődött a hirtelen tettemen, de nem habozott visszacsókolni.
Ahogy egymás ajkait ízlelgettük, semmi más nem szerettem volna csak azt hogy örökké tartson ez a pillanat.
El se tudom mondani milyen fantasztikus érzés volt a karjaimban tartani őt, és csókolni, és bár nem tudom ő mit érez irántam, biztos voltam benne hogy valamit ő is érez, ezt bizonyította a csókja is.
Ahogy ajkaink elváltak egymástól hirtelen nem is tudtam mit mondhatnék, majd megszólaltam:
-Ne haragudj, ígérem többet nem fordul elő, de a tudat hogy két napig olyan közel leszel hozzám, és mégsem tehetem meg ezt elviselhetetlen volt.
Sajnálom, nem bírtam ki hogy ne csókoljalak meg - mondtam neki.
-Semmi baj, ez egy utolsó kivétel, aztán maradunk a megbeszélteknél, hogy ez nem ismétlődhet meg - mondta nekem, bár láttam rajta hogy nehezére esett kimondani.
-Tudom, persze - feleltem neki.
-Csak nem bírtam türtőztetni magam - tettem még hozzá.
És ezután fogalmam sincs hogy fogom távol tartani magam tőle, mikor valahányszor csak meglátom, semmi másra nem vágyom csak arra hogy átölelhessem és megcsókolhassam.
-Jobb ha indulunk - mondta, mire elindultam.
A házunkig vezető utat csendben tettük meg.
Jelenleg beértem annyival hogy a közelemben tudhattam, és ahogy néha rám nézett ezt láttam az ő szemében is.
Megérkeztünk a házhoz, mikor mondtam Bellának hogy a lányok hamarosan itthon lesznek.
És nem is tévedtem sokat, épphogy bementünk a nappaliba, néhány perc múlva Alice, Esme, Rose és Tanya lépett be az ajtón.
Köszöntek Bellának, Rose, Esme és Tanya pedig a konyhába mentek elpakolni.
Addig én felmentem a szobámba, még mielőtt a végén Tanya ismét letámad itt Bella előtt.
Alice és Bella halkan sutyorogtak valamit, hogy senki se hallja, és Bella kicsit mérgesen nézett Alice-re akinek egy levakarhatatlan mosoly ült az arcán.
Nyilván Bella is rájött hogy ezt a mai reggelt Alice ismét látta, ezért küldött engem érte.
Elindultam lefelé a lépcsőn, mert ideje nekem is a fiúk után menni.
Ahogy leértem Bella utolsó mondatát hallottam csak meg:
-Olyan kicsi, és olyan bosszantó vagy - mondta Bella a húgomnak, mire ő csak mosolygott.
-Ebben egyetértek -csatlakoztam hozzá.
-Hát próbálkozni azt lehet, meglátjuk meddig bírjátok - mondta halkan Alice hogy csak én és Bella halljuk.
-Menni fog - mondtuk egyszerre Bellával, mikor megláttuk Tanyat közeledni a konyha felől.
-Mi fog menni? - kérdezte Tanya, miközben odajött mellém és hozzám bújt.
-Csak a holnapi napról beszéltünk - mondta neki Alice.
-Értem - felelte Tanya
-Ideje indulnod édes hogy mi készülődhessünk - mondta Tanya, majd megcsókolt.
Mennyivel másabb érzés volt Bellát csókolni - gondoltam magamban, mire kicsit eltoltam magamtól Tanyat és Bellára kaptam a tekintetem.
-Rendben, jó munkát nektek, később találkozunk - köszöntem el tőlük, majd elindultam a srácok után.
Futás közben, akaratlanul is lepörögtek előttem a reggeli csókunk képei, és azon gondolkoztam hogy leszek képes távol tartani magam tőle.
És először talán most beismertem magamnak hogy már az első pillanattól kezdve ahogy megláttam őt beleszerettem.
És ekkor Tanya jutott eszembe, és az hogy megígértem neki, miután annyit kérte hogy megpróbáljuk együtt.
Csak azzal nem számoltam hogy megismerem Bellát és hogy fülig beleszeretek.
Azt tudom hogy nem bánthatom meg, nem hagyhatom el Tanyat, de másrészt viszont azt is tudom hogy képtelen leszek Bella közelsége nélkül élni.
Nem tudom mit tegyek.
Talán meg kéne próbálnom elfelejteni, és úgy tenni mintha semmi sem történt volna, és csak barátoknak lenni? - kérdeztem magamtól.
Azt viszont nem tudom képes leszek e rá.
Ahogy ezen töprengtem végre utolértem a többieket, mire meg is hallottam Emmett hangját:
-Végre öcsi, már azt hittem az oroszlánokat is nekem kell elfogyasztani - mondta nekem vigyorogva.
-Jobb ha maradsz a saját súlycsoportodnál, a medvéknél.
Erre fogta magát és Carlisle-al előre mentek, míg Jazz odajött hozzám.
-Minden rendben? - kérdezte
-Persze, hazudtam neki, hisz semmi sincs rendben.
-Belláról van szó ugye?
Remek, már ő is tudja.- gondoltam.
-Hogy jön ide Bella? - adtam neki a hülyét.
-Ugyan tesó, tudod te miről beszélek.
-Elég rád nézni hogy lássa az "ember" hogy odáig vagy érte, azon csodálkozok hogy eddig csak Alice és én vettük észre, ami nagy szerencse, célzok itt Tanyara.
-Jó nagy pácban vagy - fűzte még hozzá.
-Mit akarsz tenni? - kérdezte tőlem
-Még nem tudom - feleltem neki
-Tudd hogy rám és Alicere mindenben számíthatsz.
-Tudom, és köszönöm - feleltem, de most jobb ha megyünk - mondtam célózván hogy most nem szeretnék tovább beszélni erről.
Jazz vette a lapot, és elindultunk Emmették után.
Jól esik tudni hogy a családomra bármikor számíthatok.
Bár talán ez esetben Rosera például nem nagyon, mert ő inkább Tanya párjára áll, és nem nagyon kedveli Bellát.
Jót tett ez a vadászat, legalább ekkor nem Rá gondolok.
Néhány oroszlán levadászta után, és persze miután Emmett is ki szórakozta magát néhány medvével, elindultunk haza.
Hazaérve a lányok váltottak minket a vadászatban.
Nekik nem tartott olyan sokáig, így mikor hazaértek mind a nappaliban voltunk, Tanya pedig leült mellém.
-Csodás lett a ház lányok - mondta Carlisle.
-Köszönjük, de a lányok érdeme a díszítés - felelte Esme
-Én és Rose az ételeket készítettük - tette hozzá Esme
-Szép munka csajok - mondta Emmett, majd megcsókolta Roset, mire én is kaptam egy csókot Tanyatól.
Ahogy Bellára néztem, legszívesebben bocsánatot kértem volna tőle ezért, mert láttam a szemében a szomorúságot, ahogy rám és Tanyara nézett.
Sejtettem milyen lehet, én bele sem merek gondolni milyen lenne Bellát egy másik férfi karjaiban látni.
Bella Carlisle felé fordult és megszólalt:
-Carlisle, Aro megkért hogy adjam át üdvözletét nektek - modta apámnak.
-Köszönjük, mikor beszéltél vele? - kérdezte Carlisle
-Ma reggel telefonált hogy megkérdezze hogy vagyok, és meséltem neki hogy megismertelek titeket, és megkért hogy adjam át az üdvözletét nektek - mesélte Bella.
-Köszönjük, mi is üdvözöljük őket - mondta Carlisle
-Aro mondta hogy valamikor majd meglátogatnak - tette még hozzá.
-Persze - felelte Carlise
-Az jó, és talán Alec is jön - igaz Bella? - szólalt meg ekkor Tanya, és ezt a megjegyzést nem tudtam mire vélni.
-Alec? - Miről maradtam le? - kérdezte Emmett
-Semmi különösről csak Alec udvarolt Bellának Olaszországban,és ki tudja talán egyszer Bella beadja a derekát neki - mondta Tanya.
Ekkor a gondolataiban a Bellával való beszélgetését idézte fel Tanya.
Ezen nagyon meglepődtem, hogy ő ment oda Bellához beszélgetni, hisz ahogy láttam az elejétől kezdve ugyanolyan ellenségesen viselkedett vele mint Rose.
Ezekre a megjegyzésekre vártam vajon mit felel Bella.
-Nem hiszem, vele ezt már tisztáztuk - mondta erre.
-Igaz, ideje lenne neked is találnunk egy jóképű vámpírt - mondta Emmett, mire én ennek még a gondolatára is iszonyúan dühbe gurultam.
-Egyelőre nem élnék a lehetősséggel, de köszi Emmett, tudtam, hogy rád számíthatok - felelte neki mosolyogva Bella.
-Állok rendelkezésedre hugi - felelte a bátyám neki.
Ezekért a gondolatokért egyszer még biztos nekimegyek Emmettnek. - gondoltam magamban, mire Bella válasza Emmett megjegyzésére egy kicsit megnyugtatott.
-Én megyek - mondta Bella
-Rendben és köszönjük a segítséget - mondta Esme
-Ugyan, nincs mit.
-Aztán holnap gyere, ki ne hagyd a bulit - mondta Emmett.
-Persze, nem hagyom ki - nyugtatta meg Bella.
Mind elköszöntünk Bellától, és csak egy köszönés helyett legszívesebben a karjaimba zártam volna, ahonnan soha nem engedem el, de csak egy köszönés és egy röpke pillantás jutott nekünk.
Ami nagyon meglepett hogy Tanya is mosolyogva köszönt el Bellától, nem olyan ellenségesen mint eddig.
És most a gondolatai sem voltak olyan rosszindulatúak.
De azért ahogy láttam Bellán és Tanya gondolataiban is, hála az égnek nem tervezik hogy nagy barátnők lesznek.
Az kéne mégcsak - gondoltam magamban, Alice pedig elment hogy hazavigye Bellát.
Mikor visszaért, addigra én visszavonultam a szobámba, és hála Alicenek aki lefoglalta Tanyat a készülődéssel és a ház további díszítésével, nem jött be hozzám, hogy ismét el akarjon csábítani.
Az éjszaka eltelte után, végre reggel lett, és alig vártam hogy láthassam Bellát.
Egyelőre ezzel is beértem, hogy néha a közelében lehetek és láthatom.
Mire lementem a nappaliba és szétnéztem, rájöttem hogy Alice ismét belelendült a díszítésbe, mintha egy rajzfilmbe csöppentem volna ami a díszítést illeti.
Jazz, Emmett és én azt a parancsot kaptuk Alicetől, hogy hamarosan jön Bella és a gyerekek, addig mi menjünk ki az udvarra. Így hát így is tettünk.
Nemsokkal később megérkezett Bella, akit Emmett egyből letámadott:
-Na végre hogy ideértél, már nagyon vártunk - mondta nevetve Emmett
-Bizony, Alice-el már nem lehet bírni, ha látnád a házat belülről - tette hozzá Jasper.
-Itt vagyok, de nem hiszem hogy én megfékezhetném őt, az képtelenség lenne - felelte nekik Bella, amiben teljesen igaza volt.
-Azért jó hogy itt vagy, hamarosan kezdődik a buli - mondta Emmett.
Jazz is köszönt és megölelte Bellát.
Úgy irigyeltem őket ezért, sajnos én nem ölelhetem meg,abból semmi jó nem sülne ki, így csak egy mosollyal ajándékoztam meg őt.
-Eddy-t meg sem öleled Bella? Nem harap - mondta Emmett, ha csak nem szeretnéd - mondta Bellának, aki ha tudott volna biztos fülig pirul volna, majd mindketten egy szúrós pillantással jeleztük Emmettnek a nemtetszésünket a beszólásaira.
-Hajrá fiatalok, csak egy ölelés - hallottuk meg Emmett hangját aki mégsem bírt magával.
Úgy tűnik hála a mackó bátyámnak mégiscsak megkapom amire mindennél jobban vágyom, hogy hacsak egy pillanatra is, de a karjaimban tarthatom őt.
Közelebb léptem hozzá, és szinte rögtön a karjaimba zártam.
Ahogy a teste hozzám simult,és a karjaimban éreztem őt, azt kívántam bárcsak örökre így maradhatnánk.
Egy percre megfeledkeztem mindenről, arról is hogy Emmették minket néznek.
De ennek a pillanatnak is vége szakadt mikor meghallottuk Alice hangját.
-Sziasztok, látom pont rosszkor jöttem - mondta rám és Bellára nézve, aki kibontakozott az ölelésemből.
-Pont a legjobbkor hugi - mondta neki Emmett
-Ha nem jössz ezek ketten egymás karjaiban töltik a napot, aminek Tanyacska nem nagyon örülne - mondta még mindig vigyorogva Emmett.
-Ugyan, csak köszöntünk egymásnak - próbáltam megmagyarázni a kissé hosszúra nyúlt ölelésünk okát.
-Hát ez aztán a köszönés, mint akik összeragadtak - tette hozzá Emmet, amiért egy szúrós pillantással ajándékoztam meg, hogy hagyja végre abba a megjegyzéseit.
-Oké, befejeztem - mentegetőzött felemelt kézzel Emmett.
-De egy barátot akkor se így ölelünk öcsi.
-Emmett - szóltunk rá egyszerre Bellával.
-Jól van na, befejeztem, még jó hogy Tanya ezt nem látta, de nyugi lakat a szánkot - mondta Emmett, igaz srácok?
-Mi nem láttunk semmit - felelte Alice.
Csak azt reméltem hogy Emmet most már abbahagyja, mielőtt még többen látják rajtam a családban hogy Bella azt akiért teljesen odavagyok, és nem Tanya.
-Ideje bemenni, hamarosan ideérnek - mondta Alice.
Bementünk, és ahogy láttam Bellának is elállt a szava, Aliceék munkája láttán.
Nemsokkal később meg is érkeztek akiket vártunk.
Egy csapat kisgyerek az árvaházból néhány felnőttel akik elhozták őket.
Esme bemutatta nekünk a kicsiket majd Rose nem is habozott néhány kislánnyal és Aliceel együtt elvonultak játszani.
Még sose láttam Roset ilyennek, csak úgy sütött róla a boldogság a kicsik közelében.
Ha bár vele elég sok vitánk volt, be kellett ismernem biztos nagyon jó anya lett volna belőle.
Esme és Carlise néhány kicsivel a konyhába ment.
Tanya pedig üzent Alice-el hogy inkább a szobájában marad.
Hát belőle nem is néztem ki egy anya típust, és egy kicsit örültem is hogy nem jött le, így feltűnés nélkül figyelhettem Bellát.
Legközelebb mire feleszméltem a gondolataimból, olyat láttam amit nem gondoltam volna hogy valaha is fogok.
A nagy mackó Emmett és a tartózkodó Jasper négykézláb másztak a földön a hátukon egy egy kisgyerekkel, akik láthatólag nagyon élvezték.
És a többiek is alig várták hogy Em vagy Jazz hátára ülhessenek.
Ahogy mindenki rájuk nézett, hatalmas nevetés töltötte be a házat.
-Látjátok, megmondtam,imádnak engem - mondta vigyorogva Emmett.
-Igazad van tesó - feleltem neki, de nem bírtam vissza folytani a nevetést.
-Alice, hol a fényképezőgép? Ezt a pillanatot meg kell örökíteni - kérdeztem tőle, rögtön visszatért a fényképezőgéppel és megörökítette a nem mindennapi pillanatot.
Bella közben a kanapé felé sétál, majd leült egy kislány mellé, aki egyedül egy mesekönyvvel a kezében ült a kanapén.
Bemutatkozott a kislánynak akit Vanessának hívtak.
Bella felajánlotta a kislánynak hogy felolvassa neki a mesét, aki örömmel elfogadta majd Bella ölébe fészkelte magát, aki rámosolygott, majd elkezdett olvasni neki.
Én pedig közben leültem a zongora elé és őket néztem.
Hihetetlenül édes volt Bella azzal a tüneményes kislánnyal az ölében.
Az biztos hogy csodás anya lett volna belőle.
Bella befejezte a mesét, a kislány pedig felém nézett, ekkor Bella is rám nézett.
Egy pillanat múlva Bella már el is indult felém a kislánnyal, majd arrébb csúsztam a széken és leültek mellém a zongora elé.
Bella mellém ült, és közénk ültette a lányt.
-Mi a neved kicsilány? - kérdeztem tőle
-Vanessa -válaszolta angyali hangján.
-Én Edward vagyok - mutatkoztam be neki.
-Szeretnéd hogy játszak neked?
-Igen, és Bellának is .
-Persze, mindkettőtöknek - mondtam neki és ránéztem Bellára.
Elkezdtem játszani az egyik kedvenc dalom, és láttam hogy mindketten csodálkozva figyelnek, közben pedig néha rápillantottam az imádott lányra és rámosolyogtam.
Láttam ahogy Bella körbenéz a nappaliban, ekkor már mindenki bennünket nézett, és ahogy láttam rajta ez zavarba hozta egy kicsit.
Ahogy vége lett a dalnak, a gyerekek elkezdtek tapsolni, olyan aranyosak voltak.
-Megpróbálod? - kérdeztem Vanessától
-Igen - vágta rá rögtön.
Óvatosan hogy ne hogy véletlenül erősebben fogjam meg az ölembe ültettem a csöpp kislányt, a kezére tettem a kezem, és elkezdtünk együtt játszani.
Láttam rajta hogy nagyon tetszik neki.
Olyan boldognak éreztem magam, ezzel a tündéri kislánnyal az ölemben, és hogy Bella itt volt mellettem.
-"Olyan szépek így együtt" - hallottam meg Esme gondolatait.
-Milyen szép kis család lennétek - mondta nevetve Emmett.
-"Ajaj itt még bajok lesznek" - gondolta magában Jazz, de nem tudtam mire értette, amíg meg nem láttam a lépcső alján álló Tanyat, aki valószínű Emmett kis megjegyzését is hallotta, mert nem valami szépen nézett rám és Bellára.
Bella a kis Vanessával visszament a kanapéra is tovább mesélt neki, Tanya pedig odament Rosehoz és Alicehez akik néhány kislánnyal játszottak.
Láttam a gondolataiban hogy csak azért maradt hogy rajtam tartsa a szemét, de hála az égnek csak Emmett humorának könyvelte el az előbbi megjegyzését, így nem sejt semmit ami Bellát és engem illet.
Az idő gyorsan elrepült, a gyerekek pedig indulni készültek mikor a kis Vanessa odajött hozzám és Bellához:
-Láthatlak még titeket? - kérdezte.
-Persze, ha Esme meglátogat titeket, mi is vele megyünk és találkozunk, rendben?
-Igen, az jó lenne
-És Bella is jön ugye?
-Persze kicsim, - felelte neki Bella.
Vanessától mindketten kaptunk egy ölelést majd elmentek.
-Ez egy csodás nap volt - mondta Esme, és mi csak egyet érteni tudtunk vele.
Bellára néztem, aki szintén ekkor pillantott felém.
A vámpír gyorsaságnak köszönhetően gyorsan rendet tettünk, mikor Bella megszólalt hogy menni szeretne.
-Bella, nem maradsz ma itt éjszakára? Beszélgethetnénk - kérdezte tőle a húgom.
-Hát nem is tudom Alice - kezdte
-Persze kicsim, örülnénk neki - mondta Esme
-Létszi - kérlelt Alice, akink persze senki sem tud nemet mondani.
-Rendben - felelte neki Bella, mire Alice a nyakamba ugrott.
-De pizsamát se hoztam- mondta
-Majd én adok, gyere - mondta Alice majd elkezdett húzni fel az emeletre.
-"Ha Alice egyszer kitalál valamit, nincs menekvés, izgalmas éjszaka elé nézel tesó" - mondta nekem gondolatban Jazz.
Attól tartok igaza van, és kíváncsi voltam mit talált ki megint a mi kis idegesítő hugunk.