BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. június 4., péntek

6.fejezet

Sziasztok! Bocsi a késésért, de itt is a 6-os fejli. Remélem tetszeni fog nektek. A véleményeteket ezzel kapcsolatban is várom. Úgyhogy remélem sok komit kapok, hogy tudjam milyen lett, tetszik e nektek. Jó olvasást hozzá, pussz: Lizzyke

Figyelem! Már letölthető a New Moon - Újhold szinkronos dvd változata. Akit érdekel itt a cím: http://carpathians.hu/details.php?id=66544


6.fejezet

/Bella szemszög/

Alice-el ültem a nappaliban és a tegnap történteket meséltem neki.
Igaz még csak nem olyan régóta ismerem őt, de máris szinte testvéremként szeretem.
A Cullen lányok közül vele jövök ki a legjobban, és persze Esmevel, akit már szinte anyámként szeretek.
Bár eleinte feszélyezve éreztem magam, hogy pont Alice-el beszélem meg ezeket a dolgokat, aki a legközelebb áll Edwardhoz.
Hiszen ők mindent megbeszélnek egymással.
És ehhez a mindenhez az a csók is hozzátartozik.
Majd miután végighallgatott megszólalt.
-Hát akkor mégis csak megérte visszazavarni Edwardot a ruhákkal - mondta mosolyogva.
-Szóval akkor, te ezt láttad előre? - kérdeztem tőle.
-Hát mi tagadás igen - vallotta be még mindig mosolyogva.
-Sejtettem - feleltem erre.
-Láttam mi fog történni, csak egy jó indok kellett amiért visszaküldhetem hozzád - mondta Alice.
-És ugye nálad hagytam a ruháim - válaszoltam.
-Bizony, soha jobbkor - felelte Alice.
-Szóval, akkor feleslegesen is meséltem el, hiszen te már láttál mindent - mondtam neki.
-Nem volt felesleges, bár Edwardtól már hallottam, de tőled is szerettem volna hallani - felelte.
Persze, Edwardtól.
Nem is Alice lenne ha nem szedte volna ki belőlünk.
-Csak a végét nem értettem -mondta.
-Mire gondolsz? - kérdeztem vissza.
-"Jobb ha elfelejtjük, és úgy teszünk mintha semmi sem történt volna" - idézte a szavaimat.
-Ja erre gondolsz? - kérdeztem
-Bizony ám - mondta
-Nem értem, mit nem értesz ezen, hiszen világos.
Edwardnak ott van Tanya, és köztünk szó sem lehet semmi ilyesféle kapcsolatról. - mondtam neki
-De Edward nem szereti őt - mondta Alice
-Ezt te honnan tudod? Valamiért csak együtt vannak - vágtam vissza neki.
-Igen, Tanya addig nyaggatta a testvérem, míg ő bele nem ment, de ha csak egy kicsivel hamarabb ismerünk meg téged, ez most nem így lenne. - válaszolta nekem Alice.
-Ő téged szeret - tette még hozzá
-Azt honnan tudod? -kérdeztem vissza
-Mondta neked? - kérdeztem
-Nem, de - kezdte volna mondani
-Semmi de, ez még egyszer nem fordul elő - mondtam neki
-Az hogy nem mondta nem azt jelenti hogy nem szeret.
Csak láttad volna őt amikor hazaért tőled, már régen nem láttam őt ilyen boldognak, látszott rajta hogy teljesen beléd zúgott, csak nem vallja be.
Márcsak Tanya miatt sem.
Azon csodálkoztam hogy a többiek nem vették észre rajta, de én minden látok.
És Jazz is sejti, sőt érzi Edward érzéseit. - mesélte Alice
-Jasper? - kérdeztem vissza, persze őt el is felejtettem.
Azt hiszem jobb lesz ha odafigyelek az érzéseimre ha ő is a közelben van. - gondoltam magamban.
-Igen, ő, de na aggódj, lakat a szánkon - felelte Alice
-Köszi, ettől azért megnyugodtam, - gondoltam magamban
-Visszatérve Tanyara, és ahogy ismerem a bátyám, bármennyire is szeret téged, mert tudom hogy így van, megtartja az ígéretét, és nem hagyja el Tanyat.
Megígérte neki, miután ő annyi ideig könyörgött Edwardnak, hogy megpróbálják együtt. - mondta Alice
-És bármennyire is szeretném hogy kiadja az útján annak a nőszemélynek, van annyira úriember hogy betartja a szavát - tette még hozzá Alice
És én tudtam hogy igaza van.
Edward nem hagyná el őt, és Tanya sem engednél el őt semmi pénzért.
-Na látod, ezért is beszéltük meg hogy elfejetjük az egészet - mondtam neki
-Hát meglátjuk hogy fog menni - mondta Alice
-De azt tudd, hogy Én, sőt Esme is szívesebben látnánk téged Edward mellett - mondta Alice
-Köszönöm, de ez nem hiszem hogy bekövetkezne - feleltem neki
-Majd meglátjuk - felelte ismét
-Ezért is féltékeny rád Tanya - bökte ki Alice
-Ezért is? - kérdeztem vissza
-Igen, hogy látja hogy az első pillanattól kezdve mennyire szeretünk téged, én és Esme is.
Persze őt, és a családját is már régóta ismerjük, és a barátaink, de valahogy én sosem kedveltem őt, és főleg ahogy állandóan a bátyám nyakán lógott.
Ő tudta hogy én vagyok az aki talán a legközelebb állok Edwardhoz, és ezért próbált jóban lenni velem, de sose jöttem vele ki, főleg olyan jól mint veled - mondta mosolyogva Alice
-Én már most a testvéremként szeretlek, és remélem hogy mindig jól kifogunk jönni, és hogy bármi történik is, rám számíthatsz - mondta nekem Alice
-Köszönöm, és én is szeretlek téged - feleltem neki meghatódva, majd megöleltük egymást.
-Oké, ideje véget vetni az ölelkezésnek és elindulni - mondta-
-Elindulni? Hová? -kérdeztem
-Hozzánk? - felelte
-És miért megyünk hozzátok? -kérdeztem tőle
-Esme szeretne beszélni velünk, és szeretné ha te is ott lennél - mondta Alice
- Ez esetben menjünk, csak átöltözök - feleltem
-Oké, de veled mehetek? - kérdezte.
-Már alig várom hogy láthassam a gardróbod, - tette hozzá
-Persze gyere, de az enyém közel sem akkora mint a tiéd - mondtam neki
-Ó, ne aggódj, ez még változhat - válaszolta nekem nevetve
Bementünk a szobámba, és még én öltöztem, Alice szemügyre vette a szekrényem.
-Igazad van, ez nem akkora mint az enyém, de még néhány közös bevásárló túra, és akkora lesz - mondta egy hatalmas mosollyal az arcán.
Na ettől féltem én.-gondoltam magamban.
-Valamiért úgy sejtem, azt úgyse úszom meg - mondtam neki
-Ezt jól sejted -válaszolta
-De ideje mennünk, a többiek már várnak - mondta
-Rendben menjünk - feleltem
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a Cullen ház felé.
Megérkeztünk, mikor nem nagyon akartam kiszállni a kocsiból.
-Mi az nem jössz? - hallottam meg Alice hangját
-De megyek, csak semmi kedvem Tanyahoz és az önelégült képéhez, mikor Edwardot csókolgatja. - feleltem neki
-Tudom, de te mondtad hogy túllépsz ezen - felelte
-Persze, csak nehéz lesz - feleltem
-Igen, de ti akartátok így - vágta rá rögtön
-Ne kezd megint jó? - kértem
-Rendben, de ideje bemennünk .- mondta Alice
Carlisle és Esme voltak akik elénk jöttek.
-Jó hogy ideértetek, már vártunk titeket, hogy vagytok? - kérdezte Carlisle
-Jól, köszönjük - feleltük szinte egyszerre Alice-el
-De jó hogy ismét itt vagy nálunk - jött oda hozzám Esme és megölelt.
-Köszönöm - mondtam neki és visszaöleltem.
-Gyertek üljetek le, rögtön jönnek a többiek is - mondta Esme
Leültünk a nappaliba, majd jött Jasper, aki kedvesen köszönt, majd miután megölelte Alice, helyet foglaltak mellettünk a nappaliban.
-Szia hugi, jó hogy újra itt vagy - köszönt Emmett
-Szia Emmett, te is hiányoztál - köszöntem neki nevetve, majd ők is csatlakoztak hozzánk Rosalieval, aki a tőle megszokott morcosan köszönt.
Miután ők is helyet foglaltak, Tanya jött le a lépcsőn Edward kezét szorongatva.
Tanya elmotyogott valami szia félét, majd ők is leültek.
-Szia - köszönt nekem Edward miközben elhaladt mellettem.
-Szia - köszöntem neki én is.
Helyet foglalt Tanya mellett, de egész végig magamon éreztem a tekintetét.
Majd mikor a vörös démon odabújt hozzá, legszívesebben hazamentem volna, hogy csak ne is lássam őket.
Így hogy mind összegyűltünk Esme elkezdte mesélni miért is hívott ide minket.
-Mint tudjátok mostanság elszoktam járni segíteni az egyik helyi árvaházba, nagyon megszerettem az ottani gyerekeket, és arra gondoltam mivel nekik nincs senkijük, a hétvégén egyik nap meghívhatnánk őket hozzánk, hogy töltsenek itt egy napot. -mesélte Esme
-Mivel nekik nincsenek szüleik szerezhetnénk egy boldog napot nekik, egy amolyan gyerekbuli féleséget, de előtte szerettem volna kikérni a véleményeteket - mondta Esme
-Ez nagyon szép gondolat drágám, felőlem persze - mondta neki Carlisle
-És ti gyerekek? - kérdezte felénk fordulva
-De jó gyerekbulit szervezünk - ujjongott Alice
-Akkor ezt részedről igennek veszem- mondta neki Esme
-Persze - válaszolta a csilingelő hangján Alice
Jasper, Tanya és Edward is belementek.
-És te Rose? - kérdezte Esme Rosaliet
-Persze, ha gyerekekről van szó - felelte Rosalie
Látszott rajta hogy tetszik neki az ötlet, hisz Rosalie mindennél jobban szeretet volna gyerekeket.
-Mindenféle ici pici törpék fognak itt szaladgálni. Tetszik az ötlet, jó móka lesz - jelentette ki vigyorogva Emmett.
-Ugyan tesó, ha csak rád néznek rögtön sírva fakadnak - vágta oda neki Jazz.
-Imádni fognak, figyeld csak meg - felelte neki Emmett.
-Majd meglátjuk - mondta azzal a csibészes mosolyával Edward.
-És te kicsim mit gondolsz? - kérdezte felém fordulva Esme
-Én? -kérdeztem vissza
-Persze. Te is itt leszel ugye? Hiszen már szinte családtag vagy - mondta Esme
-Így igaz - felelte Carlisle
-Bizony, ne hogy kihagyd, jó buli lesz - mondta Emmett
-Szerintem is jó ötlet, szép tőled a gondolat - válaszoltam Esmenek
-Köszönöm. Akkor ezt meg is beszéltük. - mondta Esme.
-És mikorra tervezed? - kérdezte csillogó szemmekkel Alice
-Hát holnap nektek még suli, mondjuk vasárnapra. Szombaton pedig lenne időnk mindent előkészíteni, és egy vadászat is beleférne a biztonság kedvéért. - mondta Esme
-Ez remek ötlet, míg mi mindent előkészítünk, a fiúk elmehetnének vadászni, és ha minden kész, mi is csatlakoznánk. - mondta Alice.
-Ezt meg is beszéltük - zárta le a dolgot Carlisle.
Miután mindent megbeszéltünk, én felmentem Aliceék szobájába Alice-el és Jasperrel és beszélgettünk.
Velük nagyon jól kijöttem, és gyorsan el is repült az idő.
Úgy döntöttem ideje mennem.
Így hát elköszöntem Aliceéktől, majd magukra hagytam őket.
Ahogy a folyosóra léptem összefutottam Edwardal.
Ahogy rám nézett, belenéztem a szemébe ismét mintha megszűnt volna körülöttem a világ.
Feltettem magamban a kérdést, vajon hogy lehet ilyen gyorsan, első látásra beleszeretni valakibe?
Már az első pillanatban ott a vadászaton ahogy a szemébe néztem, teljesen elvarázsolt.
Úgy tűnik mégis csak létezik szerelem első látásra.
Bár akármennyire is szeretném, sosem teljesedhet be.
A töprengésemet, és az Edward tekintetében való gyönyörködést Tanya közeledte szakította meg.
Elköszöntem Edwardtól, aki el is tűnt a szobája ajtaja mögött.
Ahogy Tanya elhaladt mellettem neki is kiböktem egy Sziá-t majd bement Edward szobájába.
Én pedig azon kezdtem el gondolkodni, vajon mit csinálhatnak odabennt.
De még mielőtt belemerülhettem volna a gondolataimba, inkább elindultam lefelé a lépcsőn.
Elköszöntem Esmeéktől, és elindltam haza.
Az éjszaka gyorsan eltelt, reggel pedig elindultam a suliba.
A parkolóban Alice-ék ismét rám vártak, együtt indultunk befelé, Edwardék kicsi lemaradva jöttek utánunk.
Nem kis bánatomra az első órám biológia volt. Vele.
Különféle dolgokat elemeztünk mikroszkóp alatt, mikor az egyik elemezni valót adtam Edward kezébe, és ahogy megérintettem, gyorsan el akartam húzni a kezem, de ő nem engedte.
Olyan jó érzés volt, hacsak egy kis időre is, megérinteni őt.
Majd mikor nagy nehezen észhez tértem, kihúztam a kezem az övéből, és reméltem hogy minnél hamarabb vége lesz ennek az órának, ami kész kínszenvedés volt számomra ilyen közel hozzá, de mégis olyan távol.
Az óra végén szinte menekültem ki a teremből.
A többi óra, hihetetlen de egész gyorsan eltelt, majd órák után megbeszéltem Alice-el hogy a holnapi napot náluk töltöm hogy mindent előkészítsünk a vasárnapra, a gyerekek érkezére.
Elköszöntem tőlük, kocsiba szálltam és haza indultam.
Majd a gondolataim a hétvégével teltek meg, és azzal hogy szinte két napig egész nap Edward közelében leszek.

5 megjegyzés:

Jucci írta...

csúúúúcs lett, már várom a folytit, és hogy mi lesz ebből :D

brigitta244 írta...

jó lett ez a fejezet is, nagyon várom a követ

Anett írta...

szia!
nekem nagyon tetszett:D Esme olyan aranyos, látszik, h szívvel-lélekkel gondoskodik a gyerekekről:D
hát igen, és akkor Bella világának középontja mostantól Edward:D:D:D
hú, mér nagyon várom, h megtudja mi fog történni a továbbiakban:D de ez a Tanya nagyon irritáló egy személy...

Edna írta...

húú ez a Tanya :@:@ remélem összejönnek attól Edward és Bella!!!! Kiváncsi vagyok a folytatásra.
Nah megyek tovább xD^^
Pusz!

LilyVolturi írta...

Tyűűű :D
Alice ne tudna valamit, olyan nincs xD
Esme ötlete pedig, nagyon kedves volt :D
Hmm Biológia . . .
Nagyon jó volt :D
Puszi: LilyV