BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. november 30., kedd

48.fejezet

Sziasztok! Nos emberek, eljött az utolsó előtt előtti fejezet. Bizony, ezen kívül még kettő lesz. Persze mostmár többnyire happy van :). Köszi szépen először is a komikat az előzőhöz. Ide is várom majd őket.
De előtte még egy két apróság.
A héten hétvége felé, még nemtudom akkor hogy dolgozok de mindenképp lesz még egy fejli, jövőhét közepe felé pedig megkapjátok az utolsó fejlit.
És igaz még lehet szavazni, de már tény, hogy lesz folytatása a történetnek. Igaz egy kis szünettel. És annyi lesz, hogy az egy új blogon íródik majd, aminek a címét is megtudjátok hamarosan :).
A bétázást pedig köszi szépen Bumbinak!
Addig is jó olvasást, pusszantás.




48.fejezet



Úton voltunk Olaszországba a gyerekekkel és Esmeékkel. Alice, Jazz, Rose és Emmett pedig otthon maradtak.

Egyedül talán én voltam az aki sejtette Rose és Emmett valódi okát az otthon maradásukra. Na meg persze Alice aki nyílván már látta is.

Mielőtt indultunk ugyanis beszélgettem Roseal a dologról, és nagyon boldoggá tett a döntésük Emmettel. De a többiek erről még nem tudnak, majd csak ha hazaérünk. Mindenesetre jó ilyen boldognak látni őket, főleg Roset aki mindig is erre vágyott.

Igencsak hosszú repülőút után, amit Nessa és Anthony is jól viseltek érkeztünk meg Volterrába.

A legtöbben a fajtánkból nem szívesen jönnek ide a nagy királyi családhoz a Volturihoz. Kegyetlenségükről híresek ugyan, de aki csak egy kicsit is ismeri őket tudja, hogy alaptalanok a róluk kialakított képek.

Legalábbis számomra, hiszen nagyon sokat köszönhetek Aronak és a többieknek, akik most már a második családom Cullenék után.

- Végre itt vagytok kedveseim - üdvözölt minket rögtön Aro.

Persze mivel a két gyerek is velünk tartott Aro minden szükséges óvintézkedést megtett, hogy senki se bánthassa őket, hiszen ők akik itt élnek nem a mi életmódunkat folytatják.

De Aro, Alec, Jane és a többiek is tudnak uralkodni magukon annyira, hogy még csak véletlenül se bántsák a gyerekeket.

Marcus és Caus is üdvözöltek minket.

Jane, Alec és a párja is mosolyogva fogadtak minket.

A köszönések és ölelések után bejjebb mentünk a nagyterembe. Nessa mint mindig most is az apja karjaiban volt, Anthony pedig az enyémben.

Mielőtt idejöttünk Aronak nagyjából beszámoltunk Anthonyról, és hogy őt is mi neveljük. Rögtön a kis csöppség felé fordult aki kíváncsian szemlélte a körülötte lévő világot a karjaimból.

- Szóval te lennél az a gyermek. Elbüvölő teremtés - mondta Aro.

- És tudtok valamit hogyan fog fejlődni?

- Van néhány dolog, ha gondolod megosztom veled - mondta Carlilse.

- Hagyjuk magára a fiatalokat addig - mondta Aro, majd Carlilsleal félre vonultak, egy jó hosszú beszélgetésre.

Igaz Anthony egyenlőre emberi táplálékot eszik, de félvér lévén lehet, hogy hamarosan vért is kíván majd.

- Megmutatom a szobátokat, gondolom a kicsik is kimerültek a hosszú úttól - mondta Jane majd követtük őt.

Esme és Carlilse kaptak egy közös hatalmas szobát, én és Edward pedig az én régi szobámat kaptuk, mellettünk pedig gondolom Aro parancsára lett kialakítva egy fiús lányos gyerekszoba ahol Nessát és a kis Anthonyt tettük le aludni.

Edward maradt a kicsikkel, míg engem egy kicsit elcsalt beszélgetni Jane.

- Két gyerek, nem is gondoltam volna.

- Hát én sem, de boldogabb vagyok mint valaha - mondtam.

- Az meg is látszik.

- És te? Mesélj valamit, mik történnek erre.

- Hááát.....

- Na mond már.

- Nem olyan régen csatlakozott hozzánk egy vámpír Dave, akivel elég jól megértjük egymást - mosolygott sokat sejtően barátnőm.

- Ennek nagyon örülök, neked is jár egy társ.

- Hát meglátjuk. Aro sem ellenzi a dolgot, úgyhogy ki tudja?

Szinte egész éjjel beszélgettünk, de nyugodt voltam mert szerelmem addig a gyerekekkel volt.

Valamikor hajnal tájban mentem át a szobámba ahol Edward az ágyamon feküdt.

- Esme vigyáz a kicsikre - válaszolt a kimondatlan kérdésemre.

Itt nem nagyon tudtunk úgy együtt lenni, ennyi igencsak jó hallású vámpír mellett, így csak szorosan egymáshoz bújva, néha egy egy szenvedélyes csókot váltva értük meg a reggelt.

- Olyan édesek - mondta Esme a kicsiket nézve alvás közben mikor beléptem a szobába.

- Ebben csak egyetérteni tudok - mondtam.

Félvér lévén Anthony is alszik, nem úgy mint mi. Sőt igen jó az alvókája a kincsemnek, de ez így van rendjén.

- Jó reggelt mami - ébredt fel nemsokkal később Nessa, majd Anthony is ébredezni kezdett.

Reggelre Aro gondoskodott az ételről a gyerekeknek, így Edward elvitte Nessát reggelizni, míg én megvártam míg a kisfiunk felébred.

Aki rögtön felém nyújtotta csöpp kis karjait, majd hihetetlen dolog történt.

A karjaimba vettem Anthonyt,aki csöpp kis kezeit az arcomra tette, majd képek, emlékképek jelentek meg előttem.

Még otthoni képeket vetített le előttem. Többnyire Roseékról akik otthon maradtak.

- Bizony kicsim, Alice néniék otthon vannak, de hamarosan mi is megyünk haza hozzájuk - mondtam.

Nemsokkal később visszatért Edward, akinek Athony szintén mutatott néhány emléket, és amiket az apukája megbabonázva figyelt. Majd megmutatta Carlilsenek, sőt Aronak is, akik szintén nem jutottak szóhoz.

- Fantasztikus képesség, és már ilyen picinek megmutatkozik. Káprázatos.

Mindenki csak ámult kisfiunkon, aki napról napra egyre többet nőt. És akit a kis Nessa is imádott. De ez kölcsönös volt. Akárhányszor Nessát leültettük és a kis karjaiba fogta Anthonyt mindkettőjük arcára hatalmas mosoly ült ki, és Nessa boldogan játszott kisöccsével.

Mind tudtuk, és látjuk, hogy kettőjük között szoros kapcsolat lesz, de ekkor még nem sejtettünk milyen szoros is.

Carlisle a nappalokat többnyire Aroval töltötte és Anthony fejlődésére próbáltak rájönni. Igaz nagyjából tudtuk mennyi idő alatt fog felnőni, de pontosat nem.

Körülbelül Nessával szinte egyszerre érik el a 17-18 éves kort.

Edward nem nagy örömére, egyik délután Alec hívott el kicsit sétálni, hogy beszélgethessünk. Neki is megvolt a párja, akivel az esküvőnkön is voltak, így nem értettem miért féltékeny még mindig Edward.

Hiszen semmi oka rá, ezt ő is tudhatná már.

- Jó látni, hogy ilyen boldog vagy, és örülök, hogy Edward az aki ilyen boldoggá tesz téged. Na és persze a gyerekeket, akiknek csodás anyukájuk van.

- Köszönöm. Nekem is a legnagyobb álmaim váltak valóra, amiket neki és a gyerekeinknek köszönhetek.

- De látom ti is nagyon jól megvagyok - mondtam.

- Igen így van. És úgy tűnik Jane is megtalálta a párját, bár náluk még nagyon az elején van a dolog, de időnk mint a tenger.

Az egész délutánt elbeszélgettük, majd mikor már nagyon hiányzott a szerelmem és a gyerekek visszamentünk.

Edward rögtön a karjaiba zárt, és észveszejtő csókkal üdvözölt.

- Hééé, csak néhány órát voltam el, azt is itt a kertben.

- Tudom, de akkor is hiányoztál. Remélem nem mozdult rád - mondta.

- Ezt most hagy abba - dorgáltam le rögtön.

- Aleccel csak barátok vagyunk. Neki is megvan a párja akit imád, és nekem is. Semmi okod féltékenykedni - mondtam, majd egy szenvedélyes de annál szerelmesebb csókkal bizonyítottam is.

- Sajnálom, csak idegesít ha más pasik vannak körülötted.

- Feleslegesen. De megbocsájtok - bújtam hozzá boldogan.

- Annyira kívánlak - suttogta a fülembe.

- Csak egy kicsit bírd ki, nem akarok itt neked esni, annyian vannak körülöttünk. Néhány nap és csak mi és a gyerekek leszünk a szigeten.

- Igazad van, csak kibírom addig.

- Helyes.

Az elkövetkezendő néhány nap is nagyon gyorsan eltelt. Sokat voltunk a gyerekekkel is, akik hihetetlen módon teljesen elbűvölték a nagy Aro Volturit.

A kis Anthony napról napra nagyobb lesz, már kinézetre mint egy több hónapos kisfiú. És egyre okosabb is lesz.

Carlisle szinte naponta megméri és megvizsgálja, és ő örömmel hagyja magát.

Ez idő alatt, mivel nem sokat láthatom őket, Edward és Esme voltak a kicsikkel, míg én Jannel, és a többiekkel voltam. Aroval is sokat beszélgettem, aki csak örül, hogy ilyen boldognak lát. Edwarddal is beszélgettek.

De sajnos az itt töltött napok hamar eltelt.

- Remélem hamarosan ismét meglátogattok bennünket- mondta Aro.

- Persze barátom, de mi is szívesen látunk titeket.

- Esme vigyáz a kicsikre amíg mi vadászunk egyet indulás előtt - mondta Carlilse.

- Nektek mindenképp szükséges lesz, mert a szigeten csak ti lesztek a kicsikkel és ott nem nagyon hagyhatjátok magára őket - tette hozzá.

- Ez igaz - felelte Edward.

- Akkor elmegyünk egy szigetre? - kérdezte Nessa.

- Igen tündérem. Csak mi négyen, egy csodás helyre - válaszolta neki szerelmem.

Esme játszani ment a szobába a kicsikkel míg mi Carlilseal indulás előtt vadászni mentünk.

Néhány őz és medve után, amik Emmett kedvencei lennének immár jóllakottan indultunk vissza.

Addigra össze voltak készítve a csomagjaink és indulásra készen voltunk.

- Annyira sajnálom, hogy már mentek - mondta Jane is.

- Én is. De hamarosan találkozunk - ígértem neki, mire mosoly ült ki az arcára.

- Közben Alice telefonált, hogy lesz egy apró kis meglepijük ha hazaértünk. Vagyis nektek később - nézett felénk Esme, mire sokat mondóan elmosolyodtam.

- Te tudod miről van szó igaz? Erről beszéltetek Roseal? Annyira titkolta.

- Igen. De ne légy olyan kíváncsi, ha hazaértünk megtudod - válaszoltam Edwardnak.

- Jó utat barátaim, remélem hamarosan találkozunk.

- És vigyázzatok erre a két kis csodára - mondta Aro, aki elköszönt Anthonytól és Nessától is.

- Te is vigyázz magadra Aro nagypapi - köszönt el tőle Nessa, akit mosolyogva figyeltünk.

Ilyenkor mindig hihetetlen volt számomra látni, hogy nagy és mindenki által veszélyesnek hiresztelt Aro Volturit megpuhította egy néhány éves kis emberlány.

- Viszlát barátaim, jó utat - mondta Aro, miután mindenki elköszönt mindenkitől.

- Hamarosan találkozunk - búcsúzott Carlisle, majd a reptér felé vettük az írányt.

Ott elköszöntünk Carlilseéktól, majd mi másik gépre szállva a gyerekekkel indultunk el a mi kis szigetünkre ahol egy csodás hetet töltünk az immár két szép kis csöppségünkkel.......




Tessék komizni :)

2010. november 22., hétfő

47.fejezet

Sziasztok!

Egy kicsit hosszabb bejegyzéssel jövök a fejli előtt.

Lezárult az egyik szavazás, amiben egy pasi névhez kértem a véleményetek. A győztes név ANTHONY lett, kicsit lejjeb még láthatjátok az eredményt. Hogy ki is lesz ő a történetben, azt a mai fejezetben megtudhatjátok.
Lehet, hogy sokan már gondoltatok erre, de szerintem sokatokat meg is lepek ezzel Azért remélem tetszeni fog, nagyon várom a véleményeket.

A másik dolog. Szám szerint ez a 47-es fejezet. A történet pedig összesen 50 fejezetes lesz.
Ami azt jelenti, hogy ezen kívül még három fejezet. De jó vagy rossz hír, mindenki döntse el neki mi, hogy igaz indult szavazás, és ennek az állását is figyelembe véve és a magam döntését is nézve, lesz MÁSODIK KÖTET.
Szóval a történet nem ér véget. Sőt. Már vannak is ötletek mi lesz a folytatásban, ami nem rögtön e befejezés után érkezik. Kell egy két hét szünet, többnyire, hogy átgondoljam pontosan a folytatást.
Remélem ezért lesz aki örül neki, aki a NEM-re szavazott, annak meg annyit, hogy senki fejéhez nem fogok pisztolyt hogy ide jöjjön, nem kötelező.

A bétázásért köszi Bumbinak (L)

Na azt hiszem mindent leírtam, remélem semmit sem hagytam ki. Jó olvasást és NAGYON várom a véleményeket. Pusszantás (L)



47.fejezet


/Bella/


Rögtön az illat és hang irányába futottunk, és a látvány ami minket fogadott, megdöbbentett.

Egy nő feküdt az erdőben a csupasz földön, csurom véresen, miközben egy vámpír állt mellette.

Sőt nem csak egy vámpír és a nő voltak ott, hanem egy csecsemő is. És rengeteg vér.

Közelebb érve amint észrevett minket az idegen vámpír, felénk kapta a fejét, majd Edward szaladni kezdett felé, mire ő megfutamodott.

- Edward hagyd, inkább segíts és hívd Carlislet - kértem, majd közelebb mentem a sérült nőhöz.

Igyekeztem minél kevesebbet lélegezni, hisz rengeteg volt a vér, de muszáj volt segítenünk rajta.

- Carlilsle rögtön itt lesz - jött közelebb Edward, hogy megnézzük a sérült nőt, aki nem volt magánál, viszont egy hatalmas vágás tarkította a hasát, amin keresztül nyílván a kis csöppséget vette ki belőle az idegen, akit még szerencse, hogy nem vitt magával.

Itt feküdt sirdogálva az édesanyja mellett. De valami mégsem volt rendben a csöppséggel, és ezt Edward is észrevette.

- A szívverése, az illata, és a bőre sem olyan mint egy átlagos csecsemőé. Nem tudom mibe keveredett ez a nő, de itt valami nem stimmel.

A karomba fogtam a csöppséget, majd magamhoz öleltem csöpp kis testét.

Edward közben a nőt próbálta megnézni.

- Rengeteg vért vesztett, és szinte barbár módon vették ki a babát belőle - mondta szerelmem, majd Carlilse is megerősítette amint ideért.

Próbált mindent megtenni a szerencsétlenül járt nőért, de későn érkeztünk.

Carlilsle csak egy módón menthette volna meg őt. Ha megöli, és újra feléleszti, vámpírként. De ebben ő nem dönthetett.

Viszont ha csak egy kis időre is a nő magához tért, akiről megtudtuk hogy a neve Rachel.

És ami a legjobban megdöbbentett mindkettőnket, hogy tud a létezésünkről.

- A kisbaba, nem teljesen ember. Egy vámpírtól fogant - mondta ki gyöngén Rachel, és alig akartuk elhinni, hogy ez lehetséges.

Ilyesfelé dologról még Carlilse sem nagyon hallott.

Rachelnek a kevés erejéből futotta, hogy nagyjából elmondja mi történt vele, de nagyon le volt gyengülve.

Carlilse, viszont elmondta az egyetlen lehetőségét Rachelnek, hogy életben maradhasson.

- Akármennyire is szeretném látni felnőni a kisfiam, nincs erőm küzdeni, és nem akarom azt a létet - hozta meg a döntését Rachel, akit nem befolyásolhattunk. Ez az ő élete, az ő döntése.

Mindhárman szomorúan vettük tudomásul Rachel döntését, de ha ő nem akarja nem tehetünk semmit.

Végig mellette voltunk, miközben gyenge karjaival egy utolsó ölelést adott kisfiának, majd megígértetett velünk valamit.

- Tudom, hogy ti jók vagytok. Nem olyan mint aki ezt tette velem. Kérlek, vigyázzatok rá, biztosítsatok boldog jövőt neki, nem kérek csak annyit, hogy vigyázzatok a kisfiamra - kérte tőlünk Rachel.

- Anthony. Ez legyen a neve - volt még egy kérése Rachelnek.

- Megígérjük. Bells és én is szülők vagyunk, egy emberlányt fogadtunk örökbe, és megígérem, vigyázni fogunk rá, és mindig mellette leszünk, és ha felnő megfogja tudni milyen fantasztikus anyukája volt aki imádta őt - mondta Edward Rachelnek, aki csak megköszönni tudta nekünk, hogy utolsó perceinél mellette voltunk, és hogy tudja jó kezekbe került a kisfia.

- Elment. - mondta Carlisle.

- Nem kellett volna így lennie - mondtam szomorúan, és a csöppséggel a karomban Edwardhoz bújtam.

- Ez az ő döntése volt, de megtartjuk amit ígértünk neki.

- Természetesen - értettem egyet, és kisbabára pillantottam a karomban.

- És tudjátok ki tette ezt vele? - kérdezte Carlilse.

- Nem, amint észrevett minket elmenekült, és inkább mellette voltunk, nem mentünk utána, bár kétlem hogy visszajönne.

- Meglátjuk. De most mi lesz vele? - nézett a babára.

- Amit megígértünk. Nem hiszem, hogy a többiek elleneznék, hogy őt is magunkhoz vegyük. Mit szólsz szerelmem?

- Én nagyon szeretném. És tudom, hogy Rachel így akarná. Mi boldog családot és jövőt biztosíthatunk neki.

- Akkor megbeszéltük.

- De mivel ő láthatólag nem teljesen ember, így lesz jobb ha velünk nő fel, hisz ha az idegen újra keresi megtudjuk védeni, és még nem tudjuk, hogyan fog fejlődni.

- Egyetértek, az idő mindent megold. De jobb lenne hazavinni.

- Én pedig elintézem a temetést - mondta Carlilse, aki intézkedett Rachel temetését illetően.

Alig néhány percig, perce ismertük meg őt, és mégis hatalmas dolgot, hagyott hátra. Egy új életet, akiért mindent megteszünk.

Edward és én előre mentünk a babával, míg Carlilse mindent elintézett.

A ház elé értünk, mikor nem tudtunk mit is mondjunk a többieknek.

Bementünk hát és a döbbent családunkkal találtuk szembe magunkat.

- Atya ég mi történt, és kié ez a baba? - kérdezte Esme.

- Mindent elmesélünk, de üljünk inkább le, és kellene venni pár dolgot a babának.

- Arra semmi szükség. Átmehetnénk hozzátok egy picit - állt fel Alice, és a hármunk kis háza felé indultunk a nagy Cullen házból.

A karomban fogtam a csöppséget, aki mindenki tekintetét vonzotta.

Nessa még nem ébredt fel.

Belépve a házunkba, Alice rögtön a titkos szoba felé terelt minket.

- Itt az ideje, hogy megtudjátok mit titkoltam, vagyis vártam a pillanatot, hogy láthassátok -mondta, majd elővette a titkos szoba kulcsát.

Amint fordult a zárt, és kinyitotta az ajtót, mindannyiunk lélegzete elállt.

Egy csodásan berendezett kisfiús babaszoba képe tárult elénk.

- Te láttad őt - néztem Alicet, és ekkor értettem meg mindent.

- Igen. Nem tudtam miként, hogyan érkezik majd, de tudtam, hogy jönni fog, és hogy még egy gyermekkel bővül a családunk, vagyis a tiétek - mondta mosolyogva Alice.

- Sőt, az ő érkezése miatt lesz még egy kis fordulat a családban - szólalt meg Alice, és ekkor Rosera pillantott.

De ekkor még nem tudtunk, talán Roseék sem mi lesz az, de ami késik nem múlik.

Mindenki leült a nappaliban, majd míg én átöltöztettem a kicsit, addig Edward mindent elmesélt a családunknak.

Mire a végére ért Carlilse is megérkezett, és addigra mindent elintézett ami a temetést illeti.

Első dolga volt, rendesen megvizsgálni a kis Anthonyt is. Aki úgy tűnik félvér lévén rendkívül gyorsan fejlődik.

Később Nessa is felébredt, akinek szintén na nem teljesen mindent, de elmondtuk , hogy lesz egy kistestvére, akire nagyon kell vigyázni.

Rettentően örült a hírnek, sőt, rögtön a kezébe akarta venni.

Szerelmem leültette Nessát a kanapéra, majd óvatosan a kezébe adta a csöpp kisfiút, akit tündéri kislányunk boldogan fogott kicsiny karjaiba.

- Tudod, nem gondoltam volna, hogy ez még egyszer megtörténik.

- Én sem. De biztos vagyok benne, hogy őt is annyira fogjuk szeretni mint Nessát.

- Igazad van. Ki ne szeretne egy ilyen kis tündért - pillantott a kis Anthonyra, akinek elég borzalmasan indult az élete, hisz rögtön elvesztítette az édesanyját, de mi azon leszünk, hogy pótoljuk a hiányát, és minden szeretettet és boldogságot megadjunk neki.

Néhány nappal később végző búcsút vettünk Racheltől, akiről Carlilsle kiderítette, hogy sajnos nem volt családja, egyedül élt, így nincs senki aki esetleg jogot formálhatna a kicsire.

Aki csupán néhány nap alatt is hihetetlen sokat nő.

Carlilse minden nap megméri és megvizsgálja őt. Nem csak hihetetlen gyorsan nő, hanem egyre okosabb is. Mintha mindig értené mit is mondunk neki.

Ami a külsejét illeti, egy tündéri kisfiú, akinek a bőre hófehér és kemény, bár nem annyira mint a miénk, és akinek mégis vér folyik az ereiben, és van szívverése, ha lassabb is mint az embereké.

Ami a táplákozási szokásait illeti egyenlőre emberi ételt, bébi ételeket fogyaszt, de Carlilse szerint ha nagyobb lesz lehetséges, hogy vért is fogyaszt majd.

Mi pedig napról napra jobban imádtuk őt. Sőt mindenki.

- Végre, egy újabb férfi a családban, lesz kinek átadni a tudásunkat - szólalt meg Emmett a nagy Cullen ház nappalijában.

- Akkor a te közeledbe nem engedjük - szólalt meg Jazz, mire mindenki nevetni kezdett.

Később a lányok vásárolni mentek Anthonynak magukkal vitték persze Nessát is, aki alig várta, hogy rengeteg mindent vehessenek a kistestvérének.


Csupán kevés idő volt hátra az iskolából, ami hihetetlen gyorsasággal telt el, és érettségiztünk le, mi legalábbis immár sokadjára.

Szinte mind, főleg Emmett alig várta, hogy vége legyen. Akárcsak mi is. Így minden időnket a gyerekeinknek szenteljük.

Még kimondani is furcsa. Hisz eddig csak Nessa volt nekünk. De Anthony még boldogabbá tette az egész család életét.

Anthony nagyon gyorsan nő, most elméletileg egy hónapos, de kinézettre már mint egy több hónapos baba.

Carlilse azóta is sokat kutat hasonló gyerekek után, ami persze nagyon ritka. Carlisle számításai szerint ha ilyen gyorsasággal nő, csupán 6-7 év alatt elérheti a felnőtt 18 éves kort.

Igy kissé riasztóan hangzik, hisz a gyors növekedése miatt nem tudjuk mire számítsunk, de Carlilse szerint minden rendben lesz.

Főleg mivel félig ember, így akár emberek közelébe is mehet. Bár mivel vámpír vér is van benne, kissé féltünk emiatt.

De persze nem akartuk titkolni a világ elől, hogy egy újabb csöppséggel bővült a családunk.

Ezen a barátaink rendesen meglepődtek. Eleazarék is beígérkeztek egy látogatásra, hogy megismerhessék őt.

Ami az én és Edward kapcsolatát illeti, boldogabbak vagyunk mint valaha.

Férj és feleség vagyunk, valamint van két csodás gyermekünk. Igaz mostanság kevesebb időnk volt egymásra, de Esme és a lányok boldogan vigyáztak a kicsikre míg mi is egy kicsit kettesben akartunk lenni.

Ilyenkor persze nem úszhattuk meg Emmett poénjait, amiket már Anthonynak is tanítgatott, és amiért Edwardtól meg is kapta a magáét, amiért a fiúnkat már ilyen kicsinek a perverz vicceivel szórakoztatja.

Esténként én lefektettem Nessát akitől persze az apukája is elköszönt, míg Edward a kis Anthonyt teszi le aludni. Ilyenkor mindig meghatottan szoktam az ajtóból leskelődni.

Mérhetetlen boldogsággal tölt el a kép, amikor Edwardot látom a karjaiban a kisfiunkkal, akinek nem is számítottunk az érkezésére, de mégis hatalmas örömet jelentett számunkra.

Mindkét gyermekünk Nessa és Anthony is nagyon el voltak kényeztetve, mindig foglalkozott velük valaki, és jó végre a tudat, hogy mindenki ilyen boldog.

Egy nap viszont telefonhívást kaptunk Arotól, aki érdeklődött mikor látogatjuk meg őt.

Nos erre hirtelen nem tudtam mit mondani, főleg a fiúnk miatt. Amikor nagyjából elmeséltem neki, rögtön kérte, hogy vigyük el hozzá Anthonyt, hisz ilyen félvér gyermekkel több száz éves léte során még ő sem találkozott.

Nem nagyon ujjongtunk az ötlettől, hogy Volterrába menjünk főleg a picivel, de Aro biztosított róla, hogy nem esik se neki sem Nessának bántódása, csak szeretné megismerni őt, és persze újra látni Nessát.

Így mivel vége az iskolának, úgy döntöttünk mégis meglátogatjuk őt, de persze Carlilseék is velünk jönnek. Rose, Emmett, Jazz és Alice pedig inkább itthon maradnak.

Hazafelé pedig Edward ötletének hála néhány napra elmegyünk a mi kis szigetünkre, aminek még nem találtunk nevet, de előbb utóbb meglesz.

Így hát nekiláttunk mindent elintézni és csomagolni az utazásokra, hogy végre a sok bonyodalom, félreértés és fájdalom után kiélvezzük a boldog családi életet.........




Tessék komizni :)

2010. november 15., hétfő

46.fejezet

Sziasztok! Itt is az új fejezet, mint látjátok kicsit korán, mert nemsokára mennem kell dolgozni, és csak késő este jövök haza. Köszi szépen akik komiztak az előzőhöz (L). Ez kissé rövid lett, de amolyan belemelegítés a végső nagy meglepihez :). Remélem tetszeni fog, várom a véleményeket ide is. Pusszantás.

És köszi szépen a 100 Rendszeres olvasót (LLLL)



46.fejezet


/Bella/


Az elmúlt napok történései után végre úgy néz ki, most már tényleg boldogok lehetünk.

A nászút és a Tanyaékkal történtek után ismét hiányoztunk a suliból, amiből hála az égnek már csak néhány hét van számunkra.

Nessa karja is szépen gyógyul, bár alig várja, hogy Carlilse levegye a gipszét, mert így fél kézzel nem tud játszani, de a fiúkkal azért összehozzák.

Egy csodás idővel megáldott hétvégének néztünk elébe.

Reggel miután Nessa is megreggelizett, Alice összehívta a családot Edwardal, hogy végre láthassuk az újabb meglepetést.

- Biztos nagyon fog tetszeni mami - jött oda hozzám Nessa, akit a karjaimba vettem, miközben Edward a derekam ölelte át és úgy sétáltunk ki a ház mögötti hatalmas kertbe.

Ismét mint nem először mikor Edward meglepetéseiről van szó, elakadt a szavam is.

- Ezt mikor? És hogy?

- Míg mi nászúton voltunk. Tudod, hogy nekünk a gyorsasággal és erővel semmiség - ölelt át hátulról Edward.

Hihetetlen, hogy mindig meg tud lepni valamivel.

A hatalmas Cullen villa mögött mondhatni egy kisebb villa, ház állt.

- Gondoltam jó lenne néha egy kis magány, csak hármunknak - mondta szerelmem.

- Persze, hogy huncutkodhassatok és Emmett bácsi ne lássa.

- Pontosan - vágta rá Edward.

- Ne már, engem minden jóból kihagytok - durcáskodott Emmett.

- Ez remek ötlet volt Edwardtól. Lesz egy kis magánéletetek, de mégsem lesztek messze - mondta Esme.

- Köszönjük - mondtam meghatottan és megöleltünk mindenkit.

Egy csodás kis ház, ami nem is olyan kicsit, de mégsem olyan hatalmas mint a nagy ház, volt ami csak a miénk.

- Nézzük meg belülről - ajánlotta egy ezer wattos mosollyal az arcán Alice.

- Nyugodj meg kicsim, túl izgatott vagy - szólt rá Jasper.

- Sajnálom szívem - válaszolta Alice, és egy csókolt lehelt szerelme arcára.

Letettük Nessát aki előre rohant, majd utána indultunk, hogy belülről is megcsodáljuk a házunkat.

Megtudtuk, hogy a fiúk építkeztek, a lányok pedig berendezte. A ház nagy része Esme csodás ízlését tükrözte, a szobák Rose művei, a ruhatárakért pedig természetesen Alice a felelős.

- Ez gyönyörű.

- Örülünk, hogy tetszik kicsim - jött oda mellénk Esme.

- Megnézitek a szobám apu?

- Persze tündérem - emelte a nyakába Edward óvatosan Nessát, majd a szobája felé indultak ami az emeleten volt a miénk mellett.

Míg Edward Nessával ment Alice és a lányok mindent megmutattak, többek között a mi szobánkat Edwardal.

Azok után ami a kis házunkban történt Ryanékkel egyenlőre egy ideig biztos nem akartunk visszatérni oda, de ez a ház tökéletesen kápótól mindenért.

Ahogy hallottam Nessa boldogan mutatta a szobáját az apukájának, miközben én a mi szobánkat csodáltam.

- Jó kis strapabíró ágyat választottunk, remélem kitart egy darabig - szólalt meg mögülünk Emmett.

- Majd igyekszünk - vágtam vissza a humorbombának.

- És még valami. Van egy szoba, ami egyenlőre kulcsra van zárva. Annak még fontos szerepe lesz, de majd mindennek eljön az ideje, szóval senki se próbálja meglesni - figyelmeztetett minket Alice.

- Ti tudjátok miről van szó?

- Nem. Senki sem tudja, még Edward sem. Alice ügyesen titkolja - válaszolta Rose.

- Akkor várunk és reméljük hamarosan megtudjuk.

- Ne aggódjatok, nemsokára minden kiderül - mosolygott mindentudóan a mi kis jövőbelátónk.

Lementünk vissza a nappaliba, majd lejöttek Edwardék is.

- Mivel hamarosan vége az iskolának mit szólnátok ha a nyáron visszamennénk a szigetre Nessával? - kérdezte szerelmem.

- Komolyan?

- Persze. Megbeszéltük hogy egyszer őt is elvisszük oda - mondta szerelmem, és rögtön az ott töltött csodás hetek jutottak eszembe.

- Milyen szigetre? Már megint én maradok ki mindenből - szólalt meg Emmett.

- Ők nemtudják?

- Csak Emmették nem, mivel ők utánunk nemsokkal szintén elutaztak.

- Oké, akkor avassatok be minket is - kérte kissé türelmetlenül Em.

- Milyen szigetre apu?

- Az mi szigetünkre, amit a maminak, neked és neked vettem - mondta Edward.

- Egy szigetet öcsi? Nagyon kreatív - vigyorgott Em.

- Olyat mint a tévében? És csak a miénk?

- Igen kicsim. Gyönyörű szép. Amint vége a sulinak még néhány hét és elmegyünk.

- De jó, már annyira várom - mosolygott a mi kis tündérünk.

- Utána pedig Volterrába mentek - szólalt meg Alice.

- Láttad? - néztem rá, mire ő csak bólogatott.

- Hová? - kérdezett vissza Nessa.

- Meglátogatjuk Arot.

- A másik nagypapit, de jó.

Ennek én is örültem, végül is megígértük nekik.

- Biztos jó ötlet? Tekintve, hogy ők ott...... - kezdte Esme.

- Nem lesz semmi baj. Tudnak uralkodni magukon, ahogy itt is. És Aro sem engedné, hogy baja essen - nyugtatta őt meg Alice, aki rögtön tudta, hogy Aroék táplálkozási szokásaira gondol, hisz ők ott embervért fogyasztanak.

Azt hittem Edward ellenezni fogja, hogy odavigyük Nessát, de tévedtem.

Mindenki annyira tart a Volturitól, de nem értem miért. Bár aki jobban megismeri őket, mint mi, rájön, hogy nem is olyan félelmetesen mint hinnék.

Sőt. Arot például teljesen levette a lábáról egy kis emberlány, amit szerintem soha senki nem gondolt volna. Nessa teljesen elvarázsolta őt, bár érthető hiszen őt nem lehet nem szeretni.

- Mit szólnátok ha kihasználnánk a szép időt és elmennénk a vízeséshez? - kérdezte Alice.

- De jó. Fürödhetek is mami?

- Persze csillagom.

- Emmett bácsi játszotok majd velem? - fordult Nessa Emmetthez és Jasperhez.

- Naná kicsilány. Akkor nyomás öltözni és indulás - mondtam Emmett.

- Segítesz mami? - kérdezte Nessa, majd a karomba vettem és a szobájába mentünk.

Ráadtam a tündéri kis fürdőruháját amit szintén Alicetől kapott, majd ráadtam még valami ruhát és a nappali felé indultunk.

- Bella készítettem ki neked ruhát a szobátokba - szólt fel Alice.

Nessával a mi szobánkba mentünk, hogy megnézzük mit akar rám adni Alice.

- Én ezt nem veszem fel - kiabáltam le.

- Ó dehogynem. Mindenki fog pancsolni - kacagott hangosan.

- Szép leszel mami - biztatott Nessa is, így nem volt más választásom.

Felvettem a bikinit ami igencsak kivívó volt, de tudtam semmi esélyem ellenkezni. Még szerencse, hogy Alice tett ki még ruhát és nem ebben kell lemennem.

Emmett magához vette Nessát, aki a nyakába ültetett mint legutóbb mikor oda mentünk és nekivágtuk az erdőnek.

Esme míg mi öltöztünk készített ennivalót Nessának.

- Csak rajtam van ilyen borzalom? - fordultam Alice felé.

- Rajtunk is. Mondtam, hogy mi is fogunk fürdeni egyet - mosolygott rám.

- És nem értem mi bajod vele? Fantasztikusan áll.

- Én is kíváncsi vagyok rá - villantotta felém csibészes mosolyát Edward.

- Szeretnéd mi öcsi? - fordult hátra Emmett.

Nemsokkal később megérkeztünk. Nessa türelmetlen volt, így Emmettel és Jazzal rögtön a vízbe mentek, ahol vidáman kacarászva kezdtek pancsolni.

Ilyenkor úgy érzem, nem csak egy gyerek van a háznál hanem három - gondoltam itt Nessa mellett Emmettre és Jasperre.

Míg ő úszkáltam szerelmemhez bújtam, és közben Esmeékkel beszélgettünk.

- Mami ti nem jöttük?

- Megyünk? - kérdezte huncutul Edward, aki persze csak azt Alice által rám erőltetett fürdőruhára volt kíváncsi.

Na de majd adok én neked szívem - gondoltam magamban, mire Alice rám kacsintott.

Felálltam szerelmem melőll és látványos levettem magamról a többi ruhát, miközben hallottam szerelmem lélegzetét elakadni.

Ránéztem, és láttam ahogy vágytól elsötétült szemekkel végigméri testem, ami igencsak hízelgően hatott rám.

Bementem a vízbe, hogy csatlakozzak Nessáékhez, majd visszapillantottam Edwardra.

- Csukd be a szád öcsi még beleszáll valami - vigyorgott Emmett.

- Na mi az nem jössz? - fordultam felé, majd pillanatok alatt szabadult meg a ruháitól, felfedve tökéletes testét és csatlakozott hozzánk.

Rögtön Nessa mellé ment aki boldogan pancsolt a fiúkkal még el mellettük élveztem a csodás vizet, majd a lányok Rose és Alice is csatlakoztak hozzánk.

Nessa jól elvolt Emmettékkel és esze ágában sem volt kimászni a vízből.

Hirtelen szerelmem ölelő karjait éreztem a derekam körül a víz alatt amin hátulról szorosan magához ölel.

- Az előbbi gonosz húzás volt, ezért még számolunk.

- Már alig várom - mondtam kihívóan, majd kezem hátra csúsztattam kettőn közé és végigsimítottam nadrágjának elején, ahol megérezhettem vágyának bizonyítékát.

- Ha nem akarod, hogy itt a gyerek és a család előtt teperjelek le abbahagyod - súgta a fülembe, ami én is beleborzongtam.

Merész húzásomat hála az égnek senki nem vette észre, mivel mi kissé arrébb is voltunk, de még pont látótávolságon belül, bár szerencsére pont senki sem sem törődött velünk.

Egyszer láttam sunyiba ránk vigyorogni Emmettet de hála az égnek inkább Nessával foglalkozott, de sejtettem, hogy előbb vagy utóbb lesznek még megjegyzései erre.

Szerelmem azonban felbátorodott előbbi tettemen, majd kezei derekamról lejjebb vándoroltak, és puha ujjait a lágy víz hullámai alatt egyszer csak bikini alsóm széle körül kezdtek körözni.

Tudtam mire készül, és azt is, hogy ezt most nem lenne helyes itt folytatni, de képtelen voltam ellökni magamtól.

- Srácok kezd késő lenni mi lenne ha mennénk? Eljövünk holnap is - szólalt meg hirtelen Jazz.

- Azt hiszem lebuktunk - mosolygott Edward halkan.

Persze, Jasper biztos érezte, hogy kissé kezd forró lenni a levegő, de most hálás voltam neki.

- Ti maradjatok csak, mi hazavisszük Nessát - szólalt meg mindentudóan Alice.

- Muszáj menni? - kérdezte szomorkásan Nessa.

- Igen kicsim, kezd késő lenni. De jövünk holnap is - válaszolta neki Esme.

- Bizony, a mamiék is akarnak még kettesben lenni egy kicsit.

- Oké - válaszolta Nessa, majd hozzá úsztunk és megpusziltuk.

Esme és Rose kicsit megszárítgatták, majd adtak rá száraz ruhát, és visszaindultak a házhoz.

- Nektek meg szép estét, aztán ne hogy felforrjon a víz, így is elég forró - szólt hátra Emmett, majd végre megtörtént azt amire most mindketten vágytunk.

Kettesben maradtunk.

Szerelmem rögtön maga felé fordított, és mint éhes vad tapadt ajkaimra, és én sem voltam rest viszonozni forró csókjait

Majd pillanatok alatt szabadított meg az apró fürdőruháktól, hogy testünk egyé forrjon.

Nemtudom meddig, órákon keresztül szerettük egymást, majd a lágy szellő hozta éjszakában a csillagok világította fűben bújtunk össze.

- Annyira szeretlek.

- Én is téged - válaszoltam egy édes csók kíséretében.

Az egész éjjelt itt töltöttük miközben kisebb nagyobb szünetekkel adóztunk a szerelemnek.

Már hajnalodott amikor mindkettőnk bánatra lassan indulni kellett.

Még nem volt teljesen világos, mire felöltöztünk és a ház felé akartunk indulni, mire mindketten furcsa hangokra és illatokra lettünk figyelmesek.

Egy idegen vámpír illata keveredett friss emberi vér illatával, miközben egy női hangot hallottunk kétségbeesetten kiabálni.........




Tessék komizni :)

2010. november 13., szombat

Meglepi: Új blog!

Nos, ma nemcsak Robnak van meglepije mint a fejliben hanem nekem is. Remélem tetszeni fog, és lesz akit érdekel.
Íme:

http://robsten-labyrinthofsecrets.blogspot.com



Biza, egy új blog.
Már fennt a sztori ismertetőjével, igaz még alakítgatom, és első fejezet holnap. Akit érdekel lessen be.

Pusszantás

2010. november 9., kedd

45.fejezet

Sziasztok! Itt is hozom a kövi fejlit. Ami szerintem nem a legjobb lett, de majd ti eldöntitek. Elég fáradt és rohanás van még, ezért ilyen lett sorry :XD. Ebben dől el két szereplő sorsa. Ha elolvassátok megtudjátok miről van szó :). És köszi szépen a komikat az előzőhöz, imádlak titeket (L). Pusszantás.




45.fejezet


/Bella/



Éreztem én, hogy valami baj fog történni. És nem tévedtem. Még a gondolatától is irtóztam, hogy akármi rossz történhet a lányunkkal.

- Mi történt vele Edward? - kérdeztem sokadjára, de nem nagyon akart válaszolni.

- Nessa.....

- Mond már kérlek.

- Elrabolták.

- Mi? Kik? Hogy? És mikor? - törtek fel belőlem a kérdések, és a kétségbeesés határára kerültem.

- Azonnal haza kell mennünk, a lányunk Edward - borultam reszketve szerelmem karjaiba.

- Nem lesz semmi baj, meg fogjuk találni - próbált nyugtatni Edward mind hiába.

Hogy lehetnék nyugodt, hisz elraboltál a lányom.

De ki tehette és miért? - tettem fel a kérdést amire Edward talán tudta a választ.

- Van még valami igaz? - fordultam felé, miközben villám sebességgel szedtük össze a dolgaink és indultunk a reptérre onnan pedig haza.

- Egyáltalán miért hagyták őt egyedül? - kérdeztem.

- Nem akarták. Tudod, hogy mindig van vele valaki. De most nem. Esme elment otthonról, de állítása szerint nem magától. Vagy tulajdonképpen ő sem érti. Vele is hasonló történt mint ami velem, mikor Tanya és én....

Ekkor világosodtam.

Tanya és Ryan.

- Ők voltak ugye? Ők rabolták el a lányunk? Így akarnak bosszút állni.

Edward nem válaszolt, de tudtam, hogy ő is erre gondol.

Mérhetetlen düh kerített hatalmába, és csak egy vagyis két dologra tudtam gondolni.

Az egyik, hogy csak épségben kerüljön elő a lányunk, és csak erre próbáltam gondolni.

A másik pedig ők ketten. Ryan és Tanya. Mindenért megfognak fizetni, és már az sem érdekel ha az életükkel.

- Ne aggódj szerelmem, ha csak egy haja szála is meggörbül végzek velük. Sőt még anélkül is. Senkinek sem fogom hagyni, hogy bántsák őt - mondta Edward.

Hosszú és ideg örlő repülés után végre hazaértünk.

Mindenki minket várt a nappaliban. És a legrosszabb, hogy a mi kis tündérünk most nem szaladt elénk.

Alice rögtön a nyakamra vetette magát, és kétségbeesetten öleltem magamhoz.

- Ugye minden rendben lesz? - kérdeztem tőle.

- Nemtudom. Nem látok semmit olyan homályos minden - mondta bosszankodva, és tudom, hogy ez őt is bántja, hogy ennyire tehetetlenek vagyunk.

- Ne haragudjatok, az én hibám - mondta Esme.

- Nem a te hibád. Ezért mások a felelősek és megfognak fizetni érte - nyugtattuk meg őt, majd elmeséltük a többieknek kikre gyanakszunk, és amit ők csak megerősítettek.

Ugyanis érezték a ház körül Tanya illatát.

- Valamit akkor is muszáj tennünk, nem ülhetünk csak itt - mondtam.

Alice mereven nézett előre egy szót sem szólt.

- Láttál valamit kicsim? - kérdezte tőle Jazz, mire mind Alicere figyeltünk és reménykedtünk, hátha hibáznak, és a nyomukra bukkanunk.

- Nem - mondta Alice, de úgy éreztem titkol valamit.

- Edward velem jössz? Jazz?

- Menjünk - mondta Edward, és Carlisle is velük tartott, de akármennyire is akartunk engem és Esmét arra kértek maradjunk itthon.

- Hozd őt haza - fordultam szerelmem felé.

- Hazahozom, és minden rendben lesz - nyugtatott meg és egy csókot nyomott ajkaimra.

Miután elmentek, Esme és én egymást ölelve ültünk a kanapéra.

- Biztos, hogy látott valamit Alice. De miért nem akarták, hogy menjünk?

- Ne aggódj kicsim, biztos vagyok benne, hogy megvan az oka, és tudják, hogy mit csinálnak - próbált nyugtatni Esme.




/Edward/


Alicenek látomása volt.

Mégpedig Tanyaékről, akik épp a London melletti házunk felé indultak Nessával.

Remélni tudtunk csak, hogy nem sejtik, hogy Ryan hibázott és Alice mégis látta és továbbra is oda tartanak.

Még talán szerencse, hogy Emmett és Rose elutaztak, így nem tudnak erről semmit.

Csak abban reménykedtünk, hogy egy rossz álomként gondolhatunk vissza rá mire hazaérnek, és Nessa épségben hazajöhet velünk.

A ház közelébe érve, kissé távolabb álltunk meg, hogy ne érezzenek minket.

Egyenlőre nemtudtunk, hogy mit tegyünk, hisz azt sem tudtunk mit akarnak ezzel elérni. De sejtem, hogy az ötlet mögött ismét Tanya áll. De ezért megfog fizetni.

Majd amit ezután hallottam elég volt, hogy ismét vadállatias düh kerítsen hatalmába. Nessa vérfagyasztó sikolya jött a ház felől.

Nem gondolkoztam csak cselekedtem. Magam mögött lehagyva a többieket futottam a ház felé, és szinte ajtóstul rontottam be.

- Végre megjöttél szerelmem - állt velem szemben Tanya, mellette Ryanel, aki Nessát fogta, aki csak sírt, és fájdalmasan szorította az egyik kis karját.

Ebben a pillanatban semmi másra sem vágytam, csak hogy a fejüket vegyem eme tettükért, és tűzbe dobjam darabokra szaggatott testüket.

- Engedd el - fordultam Tanyahoz.

- Elengedem, ha elhagyod a kis feleséged, és visszajössz hozzám.

- Azt te csak szeretnéd - sziszegtem neki.

- Bellát én akarom - mondta Ryan, aki most végre kimutatta a foga fehérjét.

- Arról ne is álmodjatok.

- Akkor búcsúzz el a kicsi lányodtól.

- Apu, segíts - fészkelődött Nessa Ryan karjaiban.

- Csak csukd be a szemed kicsim, és bízz bennem - mondtam neki, majd Alice üzente gondolatban mit kell tennem és már cselekedtem is.

Ryan pont az ablaknak állt háttal, ahonnan szó szerint Jasper robbant be, ledöntve lábáról Ryant, aki a földre esett.

Nessát egy pillanatra engedte csak el, de Alicenek elég volt ennyi, és már a karjaiba kapva rohant is vele. Ekkor nyugodtam csak meg, és csak az előttem állókra koncentráltam.

Láttam, sőt hallottam is Tanya gondolatában, hogy képes lett volna megölni, sőt el is képzelte, hogyan ölte meg a lányom. És néhány gondolatát hangosan is kimondta.

- Ha most nem, majd máskor szerencsém lesz - mondta ördögien vigyorogva.

- Nem lesz legközelebb - mondtam, ki majd apámra néztem.

Tudta mi járt a fejembe.

"Tedd amit tenned kell. Ő akarta, hogy így legyen. Tudod mi a véleményem ezzel kapcsolatban, de Tanya most minden határon túl ment, és ki tudja mit tenne legközelebb - üzente apám.

Tudtam, hogy csak egy féle képpen lehet megállítani őket. Én sem örültem, hogy végül ez lett a vége, de ennek így kellett lennie. Nem akartam, még csak kockáztatni sem, hogy még egyszer ilyen előfordulhasson. És nyilvánvaló, hogy Tanya nem állna ennyinél meg. Sőt Ryan sem.

És volt még egy ok, ami a döntésem mellett szólt. A szemük.

Amióta nem láttuk őket, aranyszín szemük vérvörösen izzott. Tehát embervért isznak.

Nem hagyhattam, hagyhattuk, hogy több ártatlan emberi életet vegyenek el. És ki tudja, talán a lányomé lenne a legközelebbi?

Ebbe még csak bele sem mertem gondolni, így habozás nélkül tettem meg a dolgom. Ryan pedig Jasperrel küzdött, de alul maradt.

Széttépett testüket tűzben égettük el, ezzel végképp véget vetve ennek.

- Sajnálom fiam, hogy így alakult, de ők tehetnek róla - állt mellém apám.

- Te csak a családod védted - próbált megnyugtatni Jazz.

Hiába ítéltem helyesnek, mégis kissé gyötört, hogy két ha nem is emberi vámpír életet vettünk el.

Jasper fejében megláttam a képet, amikor a lányom bántani próbálták. Ezt látva nyugodtam meg, hogy helyes cselekedtem. Soha senkinek nem engedném, hogy ártson neki, vagy bárki másnak a családomból. És ez most már tényleg nem fog megtörténni.

A gondolataimból Nessa hangja térített vissza kicsit messzebbről, ahol Alicel vártak ránk. Amint odaértünk, csöpp kis teste még mindig remegve bújt hozzám.

- Bántani akartak téged és anyut, el akartak venni tőletek - sírta.

- Ne aggódj kicsim, nyugodj meg. Soha nem fog ilyen történni, és soha senki nem fog közénk állni, nem fogom engedni - mondtam a kislányomnak aki megnyugodni látszott.

Carlilse kocsibval jött így vissza azzal mentünk. Nessa kissé megnyugodott, és hála istennek nem sokat fogott fel a dologból, és talán ez jobb is így. Majd ha nagyobb lesz elég lesz megtudni mik is vagyunk valójában.

Carlilse előtte ellátta a törött karját a kis tündéremnek amit hősiesen viselt, majd a karjaimba bújva indultunk haza.

- Bella és Esme ajtóban álltak amint közeledni hallották az autót.

Én szálltam ki utoljára kezemben a lányunkkal, aki rögtön édesanyjára mosolygott.

- Mami - akart hozzá bújni, és rögtön átadtam őt Bellának, aki óvatosan vigyázva a kezére sírva ölelte magához a lányunk.

- Annyira szeretlek kincsem - ölelte magához Nessát aki ismét elsírta magát.

Közelebb léptem hozzájuk, és a karomba zártam őket. Az én kis családomat.

Akiket soha többé senkinek nem fogom engedni, hogy hasonlót is tegyen. Vagy különben úgy járna mint Tanyaék.

- És ők? - fordult felém félve Bella.

- ŐK nem fognak többé ártani nekünk - mondtam, majd láttam a szemében, hogy érti mire gondoltam.

- Sajnálom, hogy így gondolom, de nemtudom sajnálni őket.

- Azt hiszem elmondom Eleazaréknek - mondta Carlilse, akik miután mindeni megpuszilgatta Nessát felment Esmevel.

Bella egy percre sem engedte el a lányunkat, így hármasban mentünk fel a szobánkba.

Vagyis mentünk volna.

- Tudom, hogy talán nem a legalkalmasabb, de talán egy kis bú felejtőnek jó lesz - mondta Alice, és nemtudtam mire gondol.

- Emmett majd meghalt, hogy ő is itt lehessen - mondta neki Edward.

- Akkor felhívjuk őket, hogy jöjjenek haza.

- Miről van szó?

- Egy kis meglepetés kicsim - mondta Esme.

- Biztos tetszeni fog mami - mosolygott Nessa.

- Még a lányunk is tudja, mondjátok el.... - kértem.

Holnap érkeznek Roseék, akkor megtudod. És addig ne merj a hátsó kertbe menni - fenyegetett meg Alice.

De egyenlőre most semmi másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy Nessa jól van és ismét itt van velünk.

Hármasban mentünk fel a szobánkba, ahol egy takaróba bugyolálva fektettük közénk Nessét, majd ő szorosan hozzánk bújva aludt el.

Ekkor még nem is sejtettem, hogy a holnapi nap nem csak egy meglepetést tartogat számunkra. De végre ezek a boldog meglepetések lesznek.......



Tessék komizni :)


UI: A rossz dolgoknak tényleg vége, a tökéletes véghez tartogatok még nagy és boldog meglepit amire hamarosan fény derül :) és ehhez kellett a szavazás, amit köszi, hogy sokan szavaztatok :)

2010. november 5., péntek

44.fejezet

Sziasztok! Kicsit hamarabb mert mennem kell el, és melózni is. Emiatt is kissé rövid lett sajnálom. Ez most ilyen lett, de tartogatok még meglepetéseket. Egy kis ízelőnek való manip a fejli elején. Köszi szépen a komikat az előzőhöz, persze ide várom a véleményeket. És köszi mindenkinek aki szavazott, és aki még nem tette hajrá :). Ha Bumbi küldi majd kicserélem a bétázottra. Addig is jó olvasgatás, pusszantás.




44.fejezet


/Bella/

Amint beléptünk a csodaszépen kidíszített Cullen villába, mindenki felénk kapta a fejét, és ismét ölelések és gratulációk sokaságát kaptuk, majd végre magunkhoz ölelhettük a világ legtündéribb teremtését.

- Annyira szeretlek titeket - motyogta nekünk Nessa miközben Edward a karjaiba vette és magunkhoz öleltük.

- Mi is téged tündérem - válaszolta Edward.

- Mami, apuval most elmentek?

- Igen a mamiék elmennek nászútra - válaszolta helyettünk Alice.

- De amint visszajöttünk hármasban is elmegyünk valahová de ez legyen meglepetés - mondta Edward.

- De jóó - ölelt magához bennünket Nessa még szorosabban.

Igaz most mindennél jobban vágytam Edward közelségére, és hogy kettesben legyünk, de kíváncsi voltam és nagyon vártam már, hogy ismét az én is kis családommal is tölthessek egy kis időt.

Nessán kívül nem sok ember, csak a barátaim voltak itt a suliból. Akik nemtudták, hogy Edwardal örökbe fogtunk, így ez meglepetésként érte őket.

Főként Nicket, aki egyszer még annak idején bepróbálkozott nálam. Mintha kissé féltékenyen figyelt volna bennünket.

A lányok viszont kissé meglepetten, de gratuláltak, mind az esküvőhöz és a csodás kislányunkhoz is, aki mindenkit levett a lábáról.

A party a torta felvágása után, amiből persze egy két falatot nekünk is enni kellett, a táncok után, Alice elrángatott szerelmem mellől átöltözni.

Levettem a ruhát amiben igent mondtam életem férfijának, majd az Alice által kiválasztott kényelmesebb ruhába bújtam. Míg én öltöztem Edward is elment átöltözni.

- A csomagjaitok már a kocsiban vannak - mondta mosolyogva Alice.

- Köszönöm. Mindent - öleltem meg barátnőmet és most már húgomat is.

- Nincs mit Bella - ölelt vissza ő is.

- Meddig sajátítod még ki a feleségem? - lesett be az ajtón Edward.

Hirtelen még nagyobb boldogságot éreztem mikor feleségemnek hívott.

- Annyira szeretlek - bújtam a karjaiba, hogy egy szenvedélyes csókban egyesülhessünk.

- Oké, ideje indulnotok - szólalt meg mögülünk Alice.

Visszamentünk a nappaliba ahol elköszöntünk a vendégektől.

A barátaimtól, Denaliéktől, és persze Aroéktól is. Akik maradnak még majd mennek is vissza Volterrába.

Arot teljesen lenyügőzte a kis Nessa, de megígértük neki, hogy valamikor a nászút útán hármasban elmegyünk hozzájuk.

Esme meghatottan ölelt meg mindkettőnket, ahogy Roseék is.

- Aztán majd meséljetek miket huncutkodtatok - poénkodott Emmett.

Edwardal egymásra mosolyogtunk. Persze nem is Emmett lenne ha nem szólt volna be valamit.

- Szeretünk kicsim, és jó legyél - öleltük meg a kislányunk.

- Jó leszek, majd telefonáljatok.

- Úgy lesz tündérem.

- Nagyon vigyázzatok rá - fordult Edward Esmeék felé.

- Ne aggódj fiam, ti menjetek csak - nyugtatta őt meg Carlisle.

Egy egy utolsó ölelés mindenkinek, majd kocsiba szálltuk és úton is voltunk a reptér felé.

- Most már elárulod végre hová megyünk?

- Egy kis türelem - lehet csókot ajkaimra válaszként.

A kis türelemből jó hosszú repülőút lett, több átszállással. Míg nem is ismeretlen ám tökéletes kis sziget képe tárult elénk a hajóról amivel megközelítettük.

Amint megérkeztünk a kísérünk a szigeten lévő kisebb villába vitte a csomagjainkat, majd elköszönt és elindult vissza.

- Egy sziget? Ha jól látom itt csak ketten leszünk?

- Igen. És ez nem akármilyen sziget.

- Ez a kettőnké. Vagyis hármunké - tette hozzá, mire nekem aztán végképp elakadt a szavam.

- A miénk?

- Igen szívem, a miénk. Ez az egyik meglepetés.

- Azt ne mond, hogy túl tudsz tenni ezen.

- Megpróbálok.

- Ez gyönyörű - néztem körbe mosolyogva a csodás kis szigeten, ami csak a hármunké.

- Majd ha hazamentünk legközelebb Nessát is elhozzunk - mondta szerelmem.

A karjaiba bújtam és megcsókoltam. Szerelemmel és vággyal teli csókunkat nem szakítva meg kapott karjaiba Edward és indult el a ház felé.

Belülről a kis Cullen villa csodaszépen volt berendezve. Ez gondolom a lányok műve. Minden tökéletes.

Egy kislányos szoba is volt berendezve Nessának, valamint a mi hálószobánk.

A hosszú út után Edward szó szerint elzavart zuhanyozni míg ő elintézett ezt azt. Én pedig kiválasztottam egy Alicetől kapott igen csak szexis fehérneműt amit magamra kaptam.

Mire visszaértem a hálóba gyönyörű gyertyafény borította a szobát ahol szerelmem rám várt.

Egy boxert takarta csak el előlem tökéletes testét miközben közelebb léptem felé.

- Gyönyörű vagy - mondta amint végigmustrálta testem.

- Te sem panaszkodhatsz - léptem közelebb hozzá és végigsimítottam mellkasán.

Neki se kellett több, a karjaiba rántott és az ágyra fektetett.

Pillanatok alatt szabadított meg a hálóingemtől, amit inkább tépett mint vett le rólam, de én is hasonlóképp tettem a boxerével.

Meztelen testével kerekedett fölém, és ajkaimtól indulva a melleimen és a hasamon át csókolta végig a testem, ami a hideg testünk ellenére szinte izzott minden egy csókjától.

Míg el nem érte nőiességem forróságát, amibe rögtön belemártotta nyelvét, mire egy hangos sikoly hagyta el a szám, majd egyre több amint egyre jobban hajtott a mennyek kapuja felé.

Amint elérkezett a robbanás szinte reszketve omlottam a karjaiba, és rögtön viszonozni kívántam a nekem okozott örömöket.

Kezembe vettem beteljesülésre vágyó férfiasságát, amit először a kezemmel majd a nyelvemmel kényeztettem.

Mikor már a józan ész határait súroltam nála tetteimmel magához rántott és maga alá fordított.

Nem habozott, rögtön egyé tette testünket, mire mindkettőnkből hangos sóhaj szakadt fel amint testünk végre ismét egyé vált.

Először lágy mozgásával akart mindkettőnket az őrület határára kergetni, majd fenekébe markolva ösztönöztem gyorsabb mozgásra.

Közben ajkaink vadul falták egymást, miközben kezeinkkel a másik testét barangoltuk be.

Egyre hevesebb, szenvedélyesebb lökésekkel igyekeztük a csúcsra juttatni a másikat, amit elérve szerelmemből egy hangos morgás belőlem pedig egy elég hangos sóhaj szakadt fel.

Szerelmem kihúzódott belőlem, majd verítéktől nedves testünk szorosan egymáshoz simult, és puha csókokkal próbáltunk lehiggadni az imént átélt gyönyöröktől, amiket az éjszaka folyamán tovább hajszoltunk.

A reggeli fények első sugarai köszöntöttek ránk, mikor egymás karjaiban feküdtünk.

- Annyira szeretlek - szólalt meg szerelmem.

- Ahogy én is téged - válaszoltam, és csókkal bizonyítottam is.

Majdnem két hetet szántunk nászútra ezen a csodás kis szigeten.

Szinte minden nap legalább egyszer, na nem a családunk miatt, hanem főként Nessának telefonáltunk, akinek már nagyon hiányzunk, ahogy ő is nekünk.

Persze a háttérből nem maradhattak el Emmett poénjai sem.

Bár az utóbbi napokban kénytelenek voltunk nélkülözni őket, mert ő és Rose azt hogy pontosan hová nemtudom még, de elutaztak kettesben.

Napok óta nem vadásztunk, de ezzel most nem foglalkoztunk. Ki akartunk élvezni az utunknak minden percét.

A csodás tengerben úsztunk, ami körülvette a mi kis szigetünket amit már fel is térképeztünk. A ennek a két hétnek a nagy részét szinte csak ágyban töltöttük, de tönnyire sikerül a ház legtöbb szegletét felavatni együttléteink alkalmával.

Kezdtem attól félni, hogy ennyi együttlét után Edward rám un.

- Ilyenre ne is gondolj, soha nem tudnálak megunni - nyugtatott meg és egy szenvedélyes csókkal bizonyította is ezt, majd karjaiba véve a fürdő felé indultunk és ott kényeztettük tovább egymást.

Életünk talán legszebb csodás két hetét töltöttük itt csak kettesben.

Sokszor elgondoltam rajta, vajon mivel érdemeltem mindezt ki a sortól?

Ilyen csodálatos családod, férjet és kislányt.

Mindenem megvan amire vágytam, és ha Edward mellettem van, tudom, hogy akármivel képesek vagyunk szembenézni.

Mikor ezen gondolkoztam, még nem sejtettem mi is történik otthon.

A gyorsan elrepült két hét után, összecsomagoltunk szerelmemmel, majd búcsút venni készültünk a mi kis paradicsomunktól ahol a közös életünk első napjait töltöttük együtt.

Edward telefonjának csörésére lettünk figyelmesek.

- Mi a baj anya? - kérdezte Edward Esmétől, mire valami nagyon rossz érzés fogott el.

Nem hallottam jól miről beszélnek,de Edward arcából ítélve történt valami otthon.

- Edward mi a baj? - kérdeztem amint letette.

- Nessa........




Tessék komizni :)