BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. szeptember 29., szerda

37.fejezet

Sziasztok! Először is bocsi, csak most tudtam hozni a fejlit, kb 5 perce estem haza. De már teszem is. Köszi akik komiztak az előzőhöz, ide is várom őket és jó olvasgatást. És köszi a bétázást Bumbinak! (L) Pussz.



37.fejezet


/Edward/


Mit tettem? - kérdezgettem egyfolytában magamtól mióta Belláék elmentek.

Egyszerűen fogalmam sincs mi a fene ütött belém, hogy képes voltam ezt tenni. Azóta olyan mintha magamhoz tértem volna.

Lehet, hogy hülyeségnek hangzik így kimondva de mialatt ezt műveltem, mintha nem is én lettem volna. Mintha valami uralta volna a testem, de most újra én irányítom.

Nem értettem ez miért lehet, és hogy egyáltalán lehetséges e ez. Csak azt tudom, hogy Bellát örökre elvesztettem.

Igaz nem mentség arra amit tettem, de abban a pillanatban ahogy Tanya rám mászott úgy éreztem muszáj megtennem. És ez az érzés csak utána múlt el miután már késő volt. Mintha valami vagy valaki kényszerített volna, hogy tegyem meg.

Nem tudom egyáltalán lehetséges e ez, de abban biztos vagyok, hogy önszántamból, most bármennyire is úgy tűnik az életben nem tettem volna ezt Tanyaval. Igaz ez mind képtelenségnek hangzik, de nem tudok más magyarázatot erre, és ezt a hitetlenkedő és bosszús családommal is közöltem.

Alice volt az első aki nekem esett, de úgy éreztem, hogy megérdemeltem amit tőle kaptam. Miután én megkaptam a magamét Tanya következett.

Alice szó szerint dobta ki a házból, majd odakint neki is esett, és most senki sem állította le, még Jazz sem. Mindenki úgy gondolta ezt megérdemli. Miután Alice jól megadta neki a magáét elment.

Mintha csak azért jött volna, hogy ezt megtegye velem, és hogy ezzel tönkretegye az életem. Ha ez volt a terve hát most örülhet mert sikerült neki.

Bella elhagyott, és ami a legrosszabb a lányom is elvitte. De ami még ennél is jobban dühített, hogy a régi házába költözött vissza, nem mellesleg Ryannal. Ennek hallatán öntött el csak igazán a méreg. Most aztán végre rámászhat Bellára, és én semmit sem tehetek.

A családom még mindig rosszallóan néz rám, inkább visszavonultam a szobámba. Nem tudom meddig ülhettem meredve magam elé mikor Alice jött be hozzám.

-Emlékszel mikor nemrég vadászni mentem Bellával? - kérdezte, mire én csak bólintottam.

-Volt egy látomásom - mondta majd meg is mutatta.

A képeken Bella és én külön voltunk, mellette Ryan állt, velem pedig Tanya volt.

-Miért titkoltátok előlem?

-Nem akartuk, hogy te is aggódj. Elég, hogy Bella idegeskedett miatta. És nem hiába, hisz bekövetkezett a baj - mondta húgom.

Ezzel nemtudtam vitatkozni. Az én hibám. Elvesztettem Bellát és a lányomat is. És szabad utat adtam Ryannek, aki biztos vagyok benne, hogy ki fogja használni, hogy külön vagyunk.

-Ez a tiéd - nyújtotta át nekem Bella gyűrűjét Alice.

Ahogy a kezembe fogtam az ékszert jöttem rá, hogy ezzel tényleg vége. De, hogy a pokolba voltam képes ezt tenni? Biztos van rá valami magyarázat. Hisz most úgymond normálisan érezem magam. Mintha megbabonáztak volna, hogy lefeküdjek Tanyaval. De sajnos kézzel fogható magyarázatot nem találtam rá, és biztos vagyok benne, hogy Bella sem fog meghallgatni, hinni nekem meg pláne nem.

Annyi vigasztalt, hogy legalább nem, vagy nem csak Ryan, hanem Rose is Bella mellett van. Igaz az elején nem jöttek ki jól, de örülök, hogy ez megváltozott. Abban viszont biztos vagyok, hogy ezért még Rosetól is megkapom a magamét. Ezt illetően nem is tévedtem.

Hamarosan már hallottam a gondolatait, tudtam, hogy mindjárt hazaér így lementem a nappaliba.

-Hogy van Bella? - támadtam le rögtön, majd egy akkora pofont kaptam válaszul, hogy szinte beleszédültem,már ha ez lehetséges.

-Még van képed ezt kérdezni? Tanyat hol hagytad? - kérdezte cinikusan.

-Nyugodj meg cica - próbált hatni rá Emmett.

Rose gondolatai csak úgy ordítottak felém, a képekkel együtt amiken a teljesen összetört Bellát mutatta, és a kis Nessát aki semmit sem ért abból ami történt.

-Csupán így érzi magát - mondta Rose.

Leroskadtam a kanapára és a kezembe temettem az arcom.

-Muszáj beszélnem vele - mondtam.

-Eszedbe ne jusson. Bella látni sem akar - mondta felém Rose, amit tulajdonképpel magamtól is tudtam. De akkor is beszélnem kell vele.

-Tudjátok mire jutottam? - kérdezte Jazz.

-Na mesélj tesó - szólalt meg Em.

-Arra vonatkozóan amit Edward mondott. Hogy szinte nem is volt önmaga mikor ezt tette, mintha valaki kényszerítette volna rá - kezdett bele Jazz.

-De ha így lenne, ki tette? Tanyanak nincs ilyen képessége - szólalt meg Carlisle.

-Az igaz. De valami magyarázat csak van rá.

-És tudjátok ti is, mire képes Tanya - mondta Alice. Bármire, hogy szétválassza Edwardot és Bellát. És ha tényleg valami ilyesmi történt rá kell jönnünk hogy lehetséges. És az is, hogy nem láttam Tanya döntéseit és, hogy ez fog történni. Ez nekem bűzlik - tette hozzá Alice.

-Igaz ez nem mentség arra, hogy mégis megtetted. Ha tényleg így van és valamilyen modón befolyásoltak, hogy ezt tedd, a tényen, hogy lefeküdtél vele ez sem változtat - mondta Jazz és igaza volt.

Őket hallgatva most már biztos vagyok benne, hogy valami vagy valaki áll e mögött. Csak az a kérdés ki? És igaza van Jazznek abban, hiába is bizonyosodik be ez az állítás a tény nem változik miszerint lefeküdtem Tanyaval. Ezt Bella sosem bocsájtja meg nekem.

Most azt hiszi, hogy sosem szerettem.

Tanya csak arra játszott, hogy tönkretegye a kapcsolatom Bellával és ez sikerült is neki.

-Sajnos igaza van a többieknek kicsim, ha így is van Bella sajnos nem hiszem, hogy képes lesz elnézni ezt neked - szólalt meg anyám.

Tehát akkor nincs remény. Elvesztettem.

-Ideje suliba menni - szólalt meg Alice.

-Én nem megyek - mondtam.

-De hogy nem. Esme és én átmegyünk Bellához - mondta húgom.

Tudtam, hogy vele kár lenne ellenkezni. És hiába is próbálnék Bella közelébe menni ő látni sem akar.

Így hát nem volt mit tenni átöltöztem és Emmettékkel a suliba indultunk míg Carlisle a kórházba ment, Alice és Esme pedig átment Bellához.



/Bella/

Miután este lefektették Nessát Rose egész éjjel mellettem volt, amiért hálás voltam neki. Valamikor hajnal tájban ment haza mivel ma suli volt. Ahova nekem eszem ágában sem volt bemenni. Még csak fényképen sem akarom látni Edwardot. Főleg nem Tanyaval.

Mielőtt elment Rose megkértem, hogy ha lehet küldje át Esmet.

Az biztos, hogy ezt soha nem fogom megbocsájtani Edwardnak. Hogy képes volt ezt tenni velem. Ő akit a világon a legjobban szerettem. Hiába is próbáltam képtelen voltam kiűzni azokat a képeket a fejemből amikor Tanya Edwarddal hentereg.

Ilyenkor szinte mindig úgy éreztem már nincs miért élnem ha ennyit kell szenvednem. De ilyenkor Nessa is eszembe jutott, hogy ő nem tehet semmiről, és hogy nem hagyhatom magára.

-Biztos ne maradjak itthon veled? - kérdezte reggel Ryan.

-Ne menj csak nyugodtan. Esme később átjön. És köszönöm.

-Nincs mit, számíthatsz rám mindenben - jött oda hozzám és végigsimított az arcomon, majd elköszönt és a suliba indult.

Nemsokkal később egy autó fékezett le a ház előtt.

-Alice... - rohantam barátnőm karjaiba.

-Itt vagyunk, minden rendben lesz - próbált vigasztalni Esme is.

Bejjebb mentünk, mivel a kis Nessa még aludt addig leültünk a nappaliban.

-Annyira sajnálom kicsim - ölelt át most Esme.

-Neked nincs miért, nem a te hibád.

-De lehet, hogy Edwardé sem - szólalt meg Alice.

-Őt inkább ne is emlegesd - mondtam.

Alice megkért kapcsoljam be a pajzsom és megmutatta az otthon zajlottakat.

Többek között ahogy ő és Rose is neki estek Edwardnak, akit nem tudtam sajnálni, valamint Alice hatalmas mosollyal az arcán mutatta hogy nekiment Tanyanak.

Utána pedig őt. Majd Alice és Esme mindent elmeséltek. Többek közt Edward hihetetlennek hangzó állítását miszerint nem magától tette amit tett.

-Ha ez így is van, és valaki esetleg Tanya valamilyen módon csapdába csalta, a tényen, hogy lefeküdt vele ez sem változtat - mondtam.

-Ha Edward képes volt erre viselje a következményeit. Én itt most megigérem soha többet nem fogok szenvedni miatta mert nem érdemli meg.

-És Nessa? Őt is eltiltod tőlünk? - kérdezte szomorúsággal a szemében Esme.

-Miket beszélsz, eszembe sincs. Megfordult a fejemben, hogy az lenne a legjobb ha elmennék innen, de Nessa nem tehet semmiről és nem akarom elszakítani tőletek. Nem az ő hibája amit az apja tett. Ezért tőle sem fogom eltiltani. Bármikor látogahatjátok és ő is. De ő csak akkor ha én nem vagyok ott.

-Nessa szereti őt és nem fogom megtiltani, hogy lássa őt. Már beszéltem vele. Nagyon okos kislány. Bár nem tud csak keveset, többek között, hogy ezentúl itt fogunk élni az apukája nélkül - mondtam ki miközben úgy éreztem a szívem szakad meg, - de akkor láthatja amikor akarja.

-És holnaptól már muszáj iskolába mennem, így ha nem lenne nagy kérés amig ott vagyok átmehet Nessa hozzád? - kérdeztem Esmetől.

-Ezt nem is kellett volna megkérdezned.

-Reggelente átviszem, és vagy ti hazahozzátok vagy suli után én megyek érte, mert nem akarom elválasztani tőletek. De ő is tudja, hogy ezentúl nem fogunk az apukájával élni - mondta lehajtott fejjel.

-Megértelek kicsim, de hidd el minden rendbe jön - próbált Esme is ezzel vigasztalni, de hiába. Már semmi esély arra, hogy valaha is egy boldog család legyünk. Minden tönkrement, de nem akarom, hogy a lányom szenvedni lásson. Legalább miatta erősnek kell lennem, és nem fogom megadni senkinek azt az örömöt főleg nem Edwardnak, hogy szomorkodni lássanak.

Bár nemtudom mennyi az esély rá, de meg kell próbáljam elfelejteni őt, mert ha igaz is amit mondtak, a tényen nem változtat miszerint ágyba bújt Tanyaval.És ez az amit soha nem fogok megbocsájtani neki.

-Nagyi - szalad le a lépcsőn még kissé álmosan Nessa.

-Szia kicsim - köszönt neki Esme és Alice, majd Esme ölébe ült.

-Tudod, hogy a mamiék összevesztek és hogy itt fogunk lakni?

-Igen kicsim.

-De bármikor átjöhetsz hozzánk, és míg anyu iskolában lesz addig velem leszel.

-Az jó lesz - felelte mosolyogva a kislányom.

Tudom, hogy ez most neki is furcsa és rossz lehet, de képtelen lennék tovább abban a házban élni egy fedél alatt vele.

Később Esme reggelit készített Nessának, majd felmentek a szobájába és egész délelőtt játszottak. Én addig Aliceel beszélgettem.

Gyorsan eltelt a délelőtt. Alice és Esme felöltöztették Nessát, hogy egy kicsit átvigyék magukhoz, mondván, hogy majd este hazahozzák. Ezt persze semmiképp nem tagadhattam meg tőlük, hisz tudom, hogy mennyire szeretik a lányok és ő is őket.

-Szia mami sietek haza - felelte mosolyogva mikor megölelt.

-Légy jó kincsem várni foglak.

-Te pedig nyugodj meg, igaz mindenki ezt mondja de hidd el minden rendbe jön majd - biztatott Alice majd elmentek.

Rossz volt egyedül maradni. Hiába ígértem meg, hogy nem fogok többet szomorkodni miatta, mégis borzasztóan fájt amit Edward tett.

Nemsokkal később megjött Ryan. Félve kérdeztem rá mi volt ma az iskolában. Sejtettem, hogy Edward nem tűri szó nélkül, hogy visszaköltöztem főleg így, hogy Ryan is itt van, hiszen mindig is féltékeny volt rá. Bár ha képes volt ezt tenni velem, nemtudom miért zavarná ha mással lennék.

-Tudod nagyon kiakadt a tudatra, hogy itt élünk egy fedél alatt.

-Ezek után semmi joga ilyeneket gondolni - mondtam.

-Lehet, de nagyon elakart jönni hozzád, de a többiek lebeszélték.

-Jól tették, látni se akarom őt.

Ryannal egyre jobban kijövök. Azt nem mondom, hogy beletudnék szeretni, maximum csak barátként tekintek rá, de nagyon hálás vagyok neki amiért most mellettem van. Sokkal jobb így, legalább nem vagyok egyedül, és nem szomorkodok állandóan.

A délutánt és az estét átbeszélgettünk, és jól esett. Legalább egy kicsit elterelte a figyelmem.

-Nem jössz el velem vadászni? - kérdezte.

-Miért is ne? Menjünk, nekem is el kellene mennem - mondtam, majd felmentem átöltözni, hogy indulhassunk.



/Edward/

Egész délelőtt alig vártam, hogy végre haza mehessek és megtudjam Aliceéktől mi volt Bellánál. Persze nem is én lettem volna ha nem támadom le Ryant amint meglátom. De képtelen voltam türtőztetni magam. Végre vége lett a sulinak, és már száguldottunk is haza.

Abban biztos voltam, hogy Bellát nem fogom látni egy hamar, de egy dolog volt amiért érdemes volt hazaérni.

-Apu... - rohant hozzám a kislányom amint beléptünk az ajtón.

-Szia tündérem - öleltem őt magamhoz. Annyira hiányzott már, akárcsak az édesanyja. Azt hiszem ezek után örülhetek neki, hogy egyáltalán Nessát elengedi hozzánk.

Pillanatokon belül viszont anyám gondolatait hallottam meg, jobban mondva a beszélgetését Bellával. Azon meg sem lepődtem, hogy látni és hallani sem akar rólam. Annak viszont örülök, hogy ennek ellenére Nessát láthatom, és hogy Esme fog rá vigyázni amíg iskolában leszünk, ugyanúgy ahogy eddig is.

-Annyira hiányoztál apu, rossz, hogy nem laksz velünk - mondta kissé szomorúan.

Esme üzente gondolatban, hogy Bella már beszélt a lányunkkal is erről. Örülök, hogy a helyzethez képest jól fogadta és, hogy a kora ellenére ilyen okos kislány.

-Tudom kicsim, te is nekem, de apu mindent megtesz, hogy helyrehozza, csak egy kis időbe telik, rendben?

-Jóóó - ölelt meg boldogan.

Ezt kimondva csak reméltem, hogy megtarthatom a lányomnak tett ígéretem, és hogy egyszer újra együtt lehetünk mint egy boldog család.

-Emmett bácsi játszol velem? - fordult Nessa a mackó bátyámhoz.

-Naná kislány, futás - válaszolta Em.

-Jössz te is Jazz bácsi?

-Persze, menjünk - válaszolta Jazz, majd felöltöztették Nessát és a kertbe mentek játszani.

Annyira hiányzott Bella. Tudtam, hogy nem kellett volna elengednem arra az útra, akkor talán még mindig rendben lenne.

A délután és az este gyorsan eltelt. Nessa sokat játszott a fiúkkal, és Roseékkal is. Később mikor kifáradt, felvittem a szobájába és még mielőtt mennie kellett olvastam neki egy mesét.

Az idő viszont gyorsan telt, és a lányok megígérték Bellának, hogy hazaviszik őt.

Ezt még kimondani is fáj. Hisz nemrég még ez volt az otthona. És most az én hibámból nem lehet mellettem.

Hiába az elméletem erről az egészről, a többiek még mindig haragudtak rám. Főleg Rose. De ez annyira nem érdekelt, csak az, hogy valahogy, nem érdekelt hogyan visszaszerezzem Bellát, ami sejtettem, hogy nem lesz egy könnyű menet.

-Apu te vigyél haza - kérte Nessa mikor lementünk a nappaliba. Azonnal minden szem rám szegeződött.

-Sajnos ez nem jó ötlet kicsim.

-Kérlek, együtt meggyőzzük a mamit - mondta édesen.

-Gyere kicsim a papa hazavisz - hívta magához Alice a kis Nessát.

-Alice ez...

-Ne aggódj a kislány előtt nem fog veszekedni veled - üzente gondolatban a húgom.

-Láttad? - kérdeztem mert megmutatni nem akarta.

Erre nem felelt csak bólintott.

-Kicsim jó ötlet ez? - lépett Jazz Alice mellé.

-Nyugi, nem lesz semmi baj - szólalt meg Alice.

Kezembe vettem a kis tündérem és a kocsimhoz mentünk. Alig vártam már, hogy végre láthassam őt. Tudtam, hogy ennél több egyenlőre nem adatik meg nekem. Azt nem is remélem, hogy engedni, hogy beszéljek vele. Ráadsául szinte az egész délutánt és estét Ryannel töltötte. És ez dühített a legjobban.

Autóba szálltunk Nessával, majd nemsokkal később a ház előtt álltunk, ahol sötétség volt. Nincsenek itthon - állapítottam meg.

Nessivel a kocsiban vártunk, de nem kellett sokat mert az erdő felől hamarosan megpillantottam szerelmem. Viszont nem egyedül. Hanem Ryannel. És elnézve őket nem lehetett olyan rossz kedvük. De ez csak addig tartott míg meg nem látta a kocsim.

Nessát magamhoz vettem és kiszálltunk.

-Szia mami.

-Szia kicsim, jól érezted magad? - kérdezte tőle Bella mikor Nessa még mindig a karomban volt, de szinte rám se nézett.

-Igen, apu mesét olvasott nekem mielőtt eljöttünk és Emmett bácsiékkal is sokat játszottam.

-Örülök kicsim, de menjünk be mert megfázol - vette el a kezemből Bella a kislányunk. Ekkor hála az égnek Ryan már nem volt itt ő bement.

-Mami, apu bejöhet, hogy együtt fektessetek le? - kérdezte tőle Nessa. A kis huncut - mosolyogtam magamban. Aranyos, hogy segíteni próbált, de sajna a helyzet nem fog ilyen könnyen megváltozni. Ha most enged is neki Bella, engem ugyanúgy utált, és joggal.

-Kicsim, majd máskor...

-Létszi mami, azt akarom, hogy együtt fektessetek le - kérte Nessa édesen, és ki tudna neki ellenállni.

-Rendben, de csak miattad - mondta Bella azt már egyenest nekem célozva.

-De mese után apu már megy - tette hozzá.

-Rendben - mondtam most én.

Sejtettem, hogy nem lesz könnyű dolgom, de akármibe is kerül mindent meg kell tegyek, hogy ezt helyrehozzam. Ekkor még nem sejtettem milyen nehéz is lesz, és mik fognak még történni.



Tessék komizni :)

2010. szeptember 25., szombat

36.fejezet

Sziasztok! Először is hatalmas bocsánat kéréssel jövök a késés miatt, de tegnap nemtudtam és most lett kész a fejezet. Felteszem mert így is késtem vele, de amint Bumbi kijavítja kicseréltem a bétázottra. Addig is jó olvasást és várom a komikat. A fejlivel kapcsolatban a végére fűztem hozzá néhány mondatot. Olvassátok és tessék komizni. Akik írtak az előzőhöz nekik hatalmas cuppanós. Pusssz.



36.fejezet


/Bella/


Az együtt töltött hétvégénk másnapja csodálatosan telt. Még soha nem éreztem magam ilyen boldognak mint mikor az én kis családommal lehettem. És ezzel nemcsak én hanem Edward is így volt. Soha nem lehetünk elég hálásak főleg Esmenek, hogy mi is megtapasztalhatjuk milyen is szülőnek lenni.

És Vanessánál tökéletesebb gyermeket senki nem is kívánhatna magának. Ő a mi kis szemünk fénye. De nem csak nekünk hanem a család többi tagjának is.

Igazán hálás vagyok a sorsnak is mikor ide jöttem, és mikor az utamba sodorta Edwardot és a többieket, hisz mellettük találtam meg a boldogságot, tapasztaltam meg milyen jó érzés ha családja van az embernek, és nem utolsó sorban milyen anyának lenni.

Szinte az egész napot Vanessával és a játékaival töltöttük. Hol Edward hol én játszottam vele. Ő is akárcsak mi nagyon boldog, hogy így együtt vagyunk. Estére viszont nagyon elfáradt. Készítettem neki vacsorát, Edwardal megfürdettük, majd még én elpakoltam a konyhában szerelmem lefektette őt.

Mire végeztem és benéztem Nessához, ő addigra már édesen aludt, így elindultam szerelmem keresésére. Nem találtam sehol így utolsó lehetőségként a fürdőszoba maradt.

Belépve még a szám is tátva maradt a látványtól. Edward meztelenül állt háttal nekem és épp vizet engedett a kádba. Nagyot nyeltem ahogy hátulról végigmustráltam tökéletes testét.

-Csatlakozol? - kérdezte meg ahogy szembe fordult velem.

Egy ilyen ajánlatra képtelenség lett volna nemet mondani. Nem gondolkoztam csak pillanatok alatt ledobáltam a ruháimat, Edward addigra pedig már a kádból tárta ki karjait felém, hogy végre csatlakozzak hozzá.

Megszabadulva a ruháimtól beléptem szerelmem mellé a kádba és leültem vele szemben.

Akárcsak én, Edward sem bírt sokáig magával. Felém nyúlt és közelebb vont magához én pedig örömmel simultam márványszerű testéhez.

Ajkaimra hajolt és egy szenvedélyes csókban egyesültünk. Nyelvünk érzéki vad táncát járta miközben kezeinkkel a víz alatt egymás testét barangoltuk be.

Edward kezei a mellemre tévedtek és kényeztetni kezdte őket mire én belenyögtem a csókunkba. Én sem tétlenkedtem, kezemmel összesimuló testünk közé nyúlva vettem kezembe már merev szervét.

Ahogy simogatni kezdtem ő is egyre sűrűbben nyögött bele csókunkba. Elszakadva ajkaimtól nyelvével a nyakam kezdte el kényeztetni.

Ujjaival egyre hevesebben mozgatta ujjait bennem, ami pillanatokon belül elhozta számomra a végső robbanást. Testem remegett az imént átélt gyönyöröktől amit ujjai édes gyötrése okozott. Közben én sem tétlenkedtem, egyre hevesebb mozgással ingereltem férfiasságát.

Mikor nem bírta tovább elvette magáról az őt simogató kezem és magára húzott. Mindketten egyszerre nyögtünk fel, ahogy testünk egyesült és egy tüzes csókot váltottunk.

Először lassabb mozgással kergettek az őrületbe egymást, majd fenekem alá nyúlva ösztönzött gyorsabb mozgásra, miközben én nyakába temetve arcom próbáltam elnyomni élvezetem hangjait, mivel Nessa nem messze tőlünk alszik.

Kezei közben mellemre tévedtek és azt kényeztették, miközben egyre hevesebb lökésekkel igyekeztünk a csúcs felé. Egyszerre léptünk át a mennyek kapuját amit egy szerelmes csókkal köszöntöttünk. Az imént átéltektől remegve borultam szerelmem vállára és próbáltuk normalizálni légzésünket.

Miután kissé lenyugodott hevessé vált légzésünk mindennél édesebb szerelmesebb csókokkal kényeztettük egymást. Megmosdattuk egymás testét,majd szerelmem törölközőbe burkolta testünket, karjaiba vett és meg sem álltunk a szobánkig, pontosabban az ágyig, ahol tovább szerettük egymást egész éjjel, míg nem egymás ölelő karjaiban ért minket a reggel.

-Szeretlek - suttogta szerelmem.

-Én is szeretlek - viszonoztam vallomását.

Nemsokkal később még jó, hogy felöltöztünk, mert a mi kis tündérünk topogott be álmos szemekkel a szobánkba és bújt be közénk, míg mi boldogan öleltük őt magunkhoz.

-Ma már megyünk haza? - kérdezte kissé talán szomorúan.

-Igen tündérem, de mit szólnál ha minden hétvégét itt töltenénk együtt? - vette fel az ötletet Edward.

-Jaj, az nagyon jó lenne - felelte egy hatalmas mosollyal az arcán Nessa.

-Igaz mami?

-Bizony, ez jól hangzik - mondtam és egy puszit nyomtam a kis arcára.

-Megyek készítek neked reggelit - másztam ki az ágyból.

-Köszönöm mami, addig itt maradok apuval - mondta és szorosan Edwardhoz bújt aki boldog mosollyal az arcán ölelte magához a csöpp kislányunkat.

Én pedig hihetetlen örömmel néztem életem két legfontosabb személyére. Miután kigyönyörködtem magam bennük a konyhába indultam és reggelit készítettem Nessának.

Ahogy kész lettem, Edward jött is le Nessával a karjaiban. Megreggelizett a mi kis tündérünk, majd felöltöztettük, és akármilyen jó is volt itt, sajnos ideje volt hazatérni.

Mindent rendbe tettük, gondosan bezártuk a kis családi fészkünket majd kocsiba szállva úton is voltunk haza.

Mivel a héten hihetetlen módon elég sokszor lesz napsütés így nem tudtunk iskolába menni. Ennek kicsit örültem is, legalább több időt tölthetünk Nessával.

Hazaérve belépve a nappaliban mindenki lent volt.

-Sziasztok, milyen volt a hétvége? - kérdezte Esme.

-Nagyon jóóó - felelte Nessa boldogan.

-Nem is hiányoztam? - kérdezte durcásan Emmett.

-Dehogynem Emmett bácsi - szaladt Nessa a mi nagy mackónkhoz.

-Na azért - felelte Em és karjaiba kapta Nessát.

-Mit szólnál egy kis játékhoz a kertben? - kérdeztem Em.

-Mehetünk - ugrott talpra Nessa.

-Jössz Jazz? - kérdezte tőle Em.

Jasper karjaiba kapta Nessát majd hármasban indultak neki játszani. Hihetetlen hogy a fiúk is már ennyi idősek, és olyanok mint a gyerekek. De jó látni, hogy ennyire szereti Nessát, legalább ő is tud kivel játszani.

Ryanra pillantottam aki mintha irigykedve nézett volna ránk ahogy Edward a karjaiba zárt.

-Mit szólnátok ha holnap indulnánk a Párizsi vásárlásra? - dobta fel az ötletet Alice.

-Jól hangzik - értett egyet rögtön Rose, és Esme is csatlakozott.

Engem valamiért annyira nem dobott fel az ötlet, talán mert nem akarok akár egy percet is távol tölteni Edwardtól, és ezt a lányok is láthatták rajta.

-Ugyan nagyon klassz lesz, a kis Nessa is jön és jól elleszünk. Csak kibírtok egymás nélkül néhány napot - mondta Alice.

-Nem akarlak elengedni -suttogta a fülembe Edward persze mindenki hallotta.

-Ne legyetek már ilyenek csak pár nap, nincs vita - mondta Rose.

-Jól van - egyeztem bele lemondóan.

Alice kiment a fiúkhoz hogy elmesélje Nessának, hogy holnap utazunk. Persze Alice már mindent elintézett, az útleveleket és a jegyeket is. Nem is ő lenne ha nem így lett volna.

Így hát mivel az elkövetkezendő napokat szerelmem nélkül kell töltsem, míg a fiúk szinte egész nap feltartották Nessát, mi Edwardal a szobánkba visszavonulva élveztük egymás közelségét.

Éjszaka miután Nessa elaludt Alice mindent összekészített, hogy reggel indulhassunk. A fiúk pedig maradnak itthon.

-Addig mi is csapunk egy kis kan bulit - dobta fel az ötletet Emmett.

-Majd adok én neked olyan bulit - hurrogta le rögtön Rose, mire Em meghúzta magát.

Ryanel is sokat beszélgettünk az éjszaka és furcsa mód, még Edward is egész jól kijött vele. Ezt nem igen tudtam mire vélni a viselkedéséhez képest amit az elején tanúsított Ryan felé. De örültem neki, nem akartam semmi bajt.

Reggel Nessa boldog mosollyal az arcán ébredt. Egy reggeli után Rose és Alice felöltöztették majd a garázs felé indultunk, hogy mehessünk a reptérre.

A lányok is elbúcsúztak a fiúktól, majd kocsiba szálltak. Nessa épp Edwardtól köszönt el.

-Aztán jó legyél tündérem, és vigyázz a mamira - mondta neki Edward.

-Vigyázok rá - helyeselt Nessa.

-Szeretlek apu - ölelte át Nessa Edwardot.

-Én is téged tündérem - felelte neki szerelmem majd egy puszit nyomott kislányunk arcára.

Nessa beszállt a lányokhoz, és rajtam volt a sori, hogy elköszönjek Edwardtól.

Amint elé léptem rögtön a karjaiba zárt és ajkaimra tapadt. Karjaim ösztönösen a nyaka köré kulcsolódtak miközben mámorító csókját viszonoztam, és ekkor még nem is sejtve, hogy talán ez lesz utolsó.

Nemtudom meddig ízlelgettük egymás ajkait, mikor torokköszörülésre lettünk figyelmesek.

-Indulhatunk végre? - türelmetlenkedett Alice.

-Szeretlek - mondta.

-Én is szeretlek - mondta Edward, majd nehezen de kibontakoztam a karjaiból és egy utolsó pillantást vetve rá kocsiba szálltam és már úton is voltunk a reptér felé.

Nemtudom miért ahogy eljöttünk otthonról megmagyarázhatatlan félelem tört rám. Nemtudtam megmagyarázni, de nagyon rossz előérzetem támadt, és csak reméltem, hogy feleslegesen aggódok.

Egy hosszabb repülőút után landoltunk a Párizsi repülőtéren ahonnan egy csodás szállodába mentünk. A lányok és még Nessa is annyira be voltak zsongva, hogy épp, hogy lepakoltunk neki is vágtunk a városnak.

Nessa nagyon élvezte minden percét, de főleg a vásárlást. Engem annyira nem dobott fel, és Edward is nagyon hiányzott.

-Próbálj egy kicsit kikapcsolódni - jött mellém Esme.

-Próbálok, csak valami rossz érzés fogott el mióta eljöttünk - vallottam be.

-Ne gondolj ilyenekre semmi nem fog történni. Érezzük jó magunkat, és hidd el gyorsan eltelik ez a néhány nap és otthon lehetünk a fiúkkal - mondta Esme, és hallván a szavai kissé megnyugodtam és ki akartam élvezni minden percét a velük töltött időnek.

Néhány napra jöttünk, ami még számomra is hihetetlen gyorsasággal telt el. És persze azóta millió üzletet jártunk végig és egy kisebb vagy inkább elég nagy vagyont költöttünk.

A lényeg, hogy Nessa is nagyon jól érezte magát.

Minden este beszéltünk Edwardal, akinek nagyon hiányzunk,ugyanúgy ahogy ő is nekünk. De az elmúlt napok amiket nélküle kellett töltenünk hamarosan véget érnek mert a holnapi géppel repülünk haza.

Nessa is rengeteg mindent kapott. Eddig imádta a játékokat, de ez az utazás alatt egybe sem tértünk be, inkább a ruhákat részesítette előnyben. Ekkor jöttem rá, hogy ő is olyan ruha mániás lesz mint a nénikéi.

Összeszedve a milliónyi csomagunkat indultunk a reptérre és vártam, hogy otthon lehessünk. Majd végre a repülőút után immár kocsival száguldottunk haza.

Ahogy egyre közeledtünk a ház felé, nemtudom miért ismét elfogott az a nyugtalanító érzés, hogy valami nincs rendben. De akkor még nemtudtam mi vár rám ha hazaértünk.

A ház elé érve ahogy leparkoltunk Emmett, Ryan, Carlilse és Jazz hitetlenkedve léptek ki az ajtón.

-Hát ti? Azt hittük már itthon vagytok csak elmentetek még valahova.

-Csak most jöttünk, de miből gondoltátok, hogy már voltunk itthon? - kérdezte Esme.

-Vadászni voltunk, csak Edward maradt itthon és...... - itt abbahagyta de ekkor éreztem, hogy valami tényleg nincs rendben.

-Azt hittük, hogy Bella van Edwardal, mi... - mondta lehajtott fejjel Emmett aki most cseppet sem volt vicces kedvében.

Most már biztos voltam benne, hogy valami baj van. Még a szokottnál is sápadtabb lettem.

Rose láthatta is rajtam, fogta Nessát és a fiúkkal elvitték hátra a kertbe játszani.

Aliceel és Esmevel valamint Carlisleal mentünk vissza a házba.

Meg akartam tudni végre mi a fene folyik itt. Felrohantam a lépcsőn és a szobánk ajtaja előtt megtorpantam. Ha most dobogna a szívem biztos vagyok benne, hogy az onnan kiszűrődő hangok hallatára szívrohamot kaptam volna.

A hangok alapján tudtam mi vár az ajtó túloldalán mégis reménykedtem, hogy ez nem igaz. Félve nyitotta be a szobánkba és a látvány ami ott fogadott teljesen letablózott.

Magamban azért fohászkodtam, hogy ez csak egy rossz álom legyen, és azt kértem, hogy csak hadd ébredjek fel. Ekkor döbbentem rá, hogy Alice vészjósló látomásai váltak valóra.

Edward a Mi ágyunkban feküdt, még hogy feküdt, szeretkezett egy másik nővel. Nem kellett sok, hogy rájöjjek ki az a másik nő.

Tanya.

Nem zavartatták magukat, eddig észre sem vették, hogy benyitottam. Azt hittem a szívem szakad meg mikor tudatosult bennem mi történik most.

A következő pillanatban Alice lépett mögém, akinek szintén a torkán akadt a szó. Hirtelen legszívesebben meghaltam volna. Nemtudom elhinni, hogy képes volt ezt tenni velem.

Épp, hogy kiteszem a lábam, és ő ágyba bújik Tanyaval. És még, hogy hiányoztam neki - gondoltam magamban hitetlenkedve.

Alice mikor látta rajtam, hogy nem bírom tovább becsukta az ajtót. Leroskadtam a fal mellé és könnyek nélkül sírtam, miközben azt kérdeztem magamban folyton miért tette ezt velem. Még soha nem éreztem ekkora fájdalmat. Egy szempillantás alatt hullott darabokra minden körülöttem.

Nessa. Jutott eszembe a kislányom, és hogy nem láthat ilyen állapotban. Próbáltam összeszedni magam, és lassan a fájdalom helyét a düh vette át.

Mire lementem a nappaliba már mindenki bent volt. Nem kellett magyarázkodni nekik, hogy tudják mi történt. Ahogy az elején én is, ők is hitetlenkedve néztek rám.

-Nem értem, nem, hogy tehette ezt - suttogta Esme arcát a kezeibe temetve.

Ők viszont annyira elmerültek egymásban odafent, hogy szerintem nem is tudják vagy hallottál hogy megjöttünk. De jobb is így, nem bírnám elviselni a képüket.

Lerogytam a kanapéra és a lányok körém gyűlve próbáltak vigasztalni miközben a fájdalom szinte égetett belülről.

A boldog életem így hullott darabokra egy pillanat alatt.

-Légy erős kicsim, nyugodj meg, legalább Nessa miatt - súgta nekem Esme.

Ránéztem a lányomra, aki szegény nem értette mi is folyik körülötte.

-Hazamegyünk kicsim - álltam fel.

-De hát itthon vagyunk mami.

-Nem kicsim. Hazamegyünk a régi házamba - mondtam.

-Ha akarod kiköltözök - mondta rögtön Ryan, aki mióta megjött a régi házamban lakik.

-Nem szükséges, maradj csak, de én nem tudok itt maradni.

-Ha akarod segítek átvinni a cuccaitokat - ajánlotta fel.

-Mindenen a fontos volt abban a szobában van - mondtam lehajtott fejjel.

-Menjünk - álltam fel és a kezembe vettem Nessát.

-Apunak nem köszönünk?

-Nem - vágtam rá talán kicsit mérgesebben.

-Veletek megyek - állt fel Rose.

Átvette tőlem Nessát és a kocsihoz mentek Ryanal.

Én pedig még mindig képtelen voltam felfogni a történteket. Nemtudom elhinni, hogy Edward képes volt ezt tenni velem.

Mintha egy egészen más Edward lett volna aki odafönn hentereg azzal a nővel, mintha nem is az az Edward lenne akit én szeretek. Hisz annyiszor bizonyította, hogy szeret, és éreztem is a tettein, rajta. Ezért is voltam képtelen felfogni, hogy ezt tette.

De ekkor még nemtudtam, hogy előbb utóbb erre is lesz valamiféle magyarázat, de addig még attól tartok rengeteg szenvedés vár rám.

-Bella? - hallottam meg az Ő hangját a lépcső tetejéről.

Hátra sem bírtam fordulni, hogy ránézzek. Alice volt aki felment hozzá. Nem láttam, csak hallottam hogy egy hatalmas pofont kever le a testvérének, és közben azt kérdezgeti tőle, amit én is magamtól. Hogy, hogy volt képes ezt tenni velem?

Eszemben sem volt végig hallgatni a magyarázatát, indultam volna az ajtó felé amikor megtorpantam. Minden tekintet rám szegeződött.

Olyat tettem amit nem gondoltam, vagyis reméltem, hogy soha nem kell megtennem. Lehúztam az ujjamról a gyűrűt amit tőle kaptam és az asztalra tettem.

Egy utolsó pillantást vettem a nappaliban álló Esmeékre majd kiléptem az ajtón. Kocsiba szálltam és elindultunk a régi házamhoz.

Hálás voltam Ryannek és Rosenak, hogy segítettek. Amint megérkeztünk Ryan volt olyan rendes és felment Nessával. Tehetetlenül és rengeteg fájdalommal a szívemben zuhantam a kanapéra, azt most kívántam azt bárcsak tudnék aludni, hogy ha csak egy kicsit is eltudjam ezt felejteni.

Rose mellém ült és vigasztalni próbált.

-Nemtudom mi a fene történt, de valami magyarázat csak van rá, minden rendbe fog jönni - próbált megnyugtatni miközben én is csak azért imádkoztam, hogy neki legyen igaza.




Nos a végéért ne utáljatok nagyon. Igen, vége a boldog időknek. A kövi fejliben lesz egy kis Edward szemszög, hogy jobban értsétek mi történt, de a lényegre, hogy mi miért történt később derül sor. Igen, most egy kis szomorúbb időszak jön, de higyjétek el megéri kivárni a végét amikor is minden happy lesz majd :)

És tessék komizni.

2010. szeptember 20., hétfő

35.fejezet

Sziasztok! Itt is az új fejezet, nem fűznék hozzá sokat, csak annyit, hogy köszi a bétázását Bumbinak (L). Nektek pedig jó olvasást és aki gondolja tessék komizni :). Pussz.



35.fejezet


/Bella/

Miután Nessa elaludt, Alice üzent nekünk, hogy menjünk le, vagyis tulajdonképpen csak nekem. Így Edward maradt Nessával.

-Mi az Alice? - kérdeztem ahogy leértem.

-Menjünk el vadászni - mondta és rögtön az ajtó felé indult.

Nem ellenkeztem, mert hajtott a kíváncsiság, vajon mi lehet az a dolog amit csak nekem akar elmondani. És mivel elméletileg vadászni mentünk, de persze mindenki átlátott rajtunk, azért egy kis vadászatot is beiktattunk.

Végezvén a vadászattal, Alice és én a vízesésünkhöz mentünk, és alig vártam, hogy kibökje végre mit akar.

-Szóval miért vagyunk itt?

-Én.....

-Mi az Alice? Megijesztesz - mondtam most már kissé megrémülve.

-Látomásom volt.

-És? Mit láttál?

-Ha lehet inkább megmutatom - mondta.

A következő pillanatokban pedig már az Alice által vetített képeket néztem.

A képek amiket mutatott nekem, a legrosszabb sejtéseim készültek beigazolni. Edward és én láthatóan nem együtt voltunk. Sőt, én a régi házamban laktam ismét, és nem mellékesen Ryannal. Edwardot pedig Tanyaval az oldalán láttam.

-Ez mi? Ez nem történhet meg - mondtam ki most már tényleg megrémülve, nagy nehezen miután magamhoz tértem a látottak után.

-Én is alig akartam elhinni, és csak azt remélem ez nem történik meg - mondta Alice.

-Edward ezt látta? - kérdeztem tőle.

-Nem, csak neked akartam megmutatni.

-És ha lehet ez maradjon is így, nem akarom, hogy aggódjon, elég ha én idegeskedek emiatt.

-Neked sem kell, de ne aggódj nem mutatom meg neki. És te se aggódj, nem hagyjuk, hogy bármi és bárki is szétválasszon titeket - próbált megnyugtatni Alice.

-Megpróbálok, és köszönöm.

-Nincs mit, meglátod, nem lesz semmi baj.

-Azt én is remélem, de ideje visszamenni - mondtam.

-Igazad van, menjünk - mondta, majd futni kezdtünk vissza a házhoz.

-Minden rendben szívem? - jött oda hozzám Edward ahogy beléptünk az ajtón.

-Persze szerelmem, csak női dolgokról volt szó, igaz Alice?

-Igaz - felelte egy mosollyal az arcán.

Mivel hamarosan reggel lesz és Nessa is felébred muszáj lesz nem gondolni erre, nem akarom, hogy lássák rajtam, hogy valami nincs rendben.

Ryan az éjszakákat is többnyire nálunk töltötte, Edward nagy bánatára, aki még mindig úgy vélte, hogy Ryannek tetszek. Ezzel kapcsolatban hiába győzködtem, hogy nincs így, nem szerette ha a közelemben van.

Bár én még nem sokat beszéltem vele,de a többiek nagyon kedvelik.

Hiába próbáltam elterelni a gondolataim, képtelen voltam másra gondolni, csak az Alice által mutatott képek jártak a fejemben. Amin már Edward és én nem voltunk együtt. Én Ryannal laktam a régi házamban ő pedig ismét Tanyaval volt. Erre még csak gondolni sem akartam.

De úgy néz ki mégis volt és van alapja a félelmemnek, miszerint nem szabadultunk meg egészen Tanyatól. És még mi itt boldogok vagyunk, ő addig ki tudja mit tervez ellenünk. De örülök, hogy Alice csak nekem szólt, nem akarom, hogy Edward, vagy a többiek emiatt aggódjanak. Csak azt remélem, hogy ez a látomás sohasem valósul meg.

Reggel ahogy Nessa felébredt, Edward és én reggelizni vittük, majd ideje volt suliba menni. De előtte még Edwardnak támadt egy fantasztikus ötlete.

-Mit szólnál kicsim, ha hármasban a mamival hétvégén lemennénk a házikónkba? - fordult Edward a kislányunkhoz.

-Az nagyon jó lenne, igaz mami? - fordult felém.

-Bizony kicsim - mondtam neki egy puszi kíséretében.

-Akkor ezt megbeszéltük, ott töltjük a hétvégét - mondta Edward.

Nessa nagyon örült a hírnek, és alig várja, hogy ismét ott lehessünk és elfoglalhassa a játékait. Én is jó ötletnek tartottam, legalább kikapcsolódok egy kicsit és együtt lehetek a kis családommal.

Az elkövetkezendő néhány nap hihetetlen gyorsasággal telt el. Napközben mi suliban voltunk, addig mindig Esme vigyázott a kis Nessára. Délutánonként pedig mindig valami családi program volt hála Alicenek, és persze Ryan is minden idejét velünk töltötte.

Egyik alkalommal mikor a fiúk vadászni voltak, volt alkalmam egy kicsit beszélgetni vele, jobban megismerni. Sokat megtudtam róla, és talán hiába tartottunk tőle az elején.

Bár Edwardnak cseppet sem tetszett, hogy vele talált a nappaliban mikor hazaértek. De megnyugtattam, hogy semmi oka a féltékenykedésre.

A napok gyorsan elteltek és végre eljött a hétvége amit Nessa annyira várt. Sőt Alice látomásának köszönhetően a családunk is velünk tartott. Na nem az egész hétvégére, csak Rose és Esme is kíváncsiak voltak a mi kis házikónkra. Így szombat délelőtt összepakoltunk néhány dolgot, Esme készített ételt Nessának, majd kocsikba szállva elindultunk a mi kis kunyhónk felé.

Edward nagy bánatára Ryan is velünk tartott.

-Ez csodás - szólalt meg Esme ahogy odaértünk.

-Bizony, a kis hancúrfészek, igaz fiatalok? - szólalt meg Emmett, mire Rosetól egy jól irányzott nyaklevest kapott ismét.

-Emmett bácsi jössz velem játszani? - szaladt Nessa rögtön Emmetthez.

-Persze kicsilány, futás - mondta Em, majd mindketten eltüntek a ház mögötti kertben.

-Ő sosem változik meg, olyan mint egy nagy gyerek - szólalt meg Ryan.

-Igen, de hála az égnek őt Rosenak kell nevelnie - szólaltam meg mire mindenki elnevette magát.

Bejjebb mentünk, majd a lányok rögtön a házat vették szemügyre, míg a fiúk a nappaliban beszélgettek. Örömmel láttam, hogy hatással voltak a beszélgetéseim Edwarddal és próbál nyitni egy kicsit Ryan felé és beszélget vele.

Mi addig a lányokkal beszélgettünk az emeleten. Alice szerint a jövőhéten elég sokat fog sütni a nap, ami igencsak ritkaság itt Londonban, így arra gondoltak, hogy a lányokkal és Nessával elmehetnénk néhány napra Párizsba egy bevásárló körútra.

Mivel gondolom Alice már látta ezt, de még ha nem is látta volna vele felesleges lenne ellenkezni, így belementem. Mivel Nessa is imád vásárolni, biztos tetszeni fog neki.

Lementünk a fiúkhoz a nappaliba ahol már Nessa és Emmett is ott voltak, majd ismertettük velük Alice ötletét.

-Végre majd csapunk egy jó kis bulit amíg a csajok odalesznek - súgta Emmett Jaspernek.

-Majd adok én neked olyan bulit - szólt oda neki Rose, mire Em meghúzta magát.

-Nem akarom, hogy elmenj - súgta nekem Edward ahogy a karjaiba ültem, míg Nessa Rosenál volt.

-Csak néhány nap - mondtam.

-Ugyan tesó csak kibírsz néhány napot - szólalt meg Emmett.

-Attól tartok muszáj lesz - mondta Edward.

-Ha visszajöttünk ígérem kárpótollak - mondtam neki, próbáltam, hogy csak ő hallja de ilyen hallású vámpírok mellett persze ez lehetetlen.

-Látod öcsi, Belluska majd kiengesztel egy jó kis hancúr maratonnal ha hazaérnek - vágta be Emmett.

-Még egy ilyen beszólás és egy jó ideig hozzám se érhetsz - fenyegette meg Rose a férjét.

-Úgysem bírnád ki nélkülem cica - vágott vissza Em.

-Arra ne vegyél mérget - felelte Rose, mi pedig jót mosolyogtunk a szópárbajukon.

A nap gyorsan telt el, Nessát szinte nem is láttuk, folyton valamelyik fiúval játszott odakint és csak enni jött be. Már esteledett mikor Esmeék elmentek, hogy hadd legyünk egy kicsit együtt.

Edward felment lezuhanyozni, addig én megetettem Nessát, majd őt is megfürdettem és Edwarddal lefektettük a kis szobájába amit Alicetől kapott.

-Jó éjt mami és papi - köszönt el tőlünk lefekvés előtt.

-Neked is tündérem - adott egy puszit neki Edward.

-Aludj jól kicsim - pusziltam meg én is,majd a szobájában hagytuk őt.

Edward visszament a szobánkba, addig én is lezuhanyoztam. Mielőtt szerelmemhez mentem volna benéztem Nessához aki már az igazak álmát aludta.

Befeküdtem szerelmem mellé aki a mellkasára vont.

-Szóval ha hazaértek kárpótolni fogsz? És hogy tervezed? - kérdezte, és tudtam mire gondol.

-Hát vannak jó módszereim a kiengesztelésedre.

-Megmutathatnád őket.

-Nagyon szeretném, de Nessa szinte itt alszik mellettünk - mondtam tudván, hogy a kislányunk is itt van, és hogy magunkat ismerve nem tudnánk olyan csendben lenni, és kicsit kínos lenne ha Nessa ránk nyitna.

-Igazad van - mondta kissé szomorúan.

-Ne aggódj lesz még időnk arra - nyugtattam meg mire rögtön felcsillant a szeme.

Az éjszaka nagy részét átbeszélgettük, és nem meglepő többnyire Ryan volt a téma.

-Nessa - szólalt meg Edward.

-Mi van vele? - kérdeztem rögtön kissé ijedten.

-Rosszat álmodik - mondta szerelmem, majd ahogy ezt kimondta Nessa hangját hallottam ahogy minket hív, majd se perc alatt a szobájában termettünk.

-Mami - ölelt magához ijedten a kis csöppség.

-Semmi baj kicsim - nyugtattam meg ahogy az ölembe vettem.

-Rosszat álmodtam - mondta még mindig félve.

-Itt vagyunk, nincs semmi baj tündérem - jött oda hozzánk és ölelt át minket Edward.

-Annyira szeretlek titeket - súgta a kislányunk.

-Mi is téged - feleltük neki.

Edward a karjaiba vette őt, míg Nessa édesen bújt az apukája karjaiba.

-Gyere kicsim, átjössz hozzánk, és alszol köztünk mint otthon is jó lesz? - kérdezte tőle Edward.

-Igen, az jó lesz - súgta Nessa.

Szegénykém, nagyon megijedhetett. Edwarddal az ágyra feküdtünk, Nessa pedig közénk. Jól betakargattuk őt. Edward elkezdett mesélni neki, majd nemsokkal később ismét elaludt, mi pedig meghatódva figyeltük ezt a köztünk alvó kis tündért.

Ekkor még nem sejtettük, hogy hamarosan minden a feje tetejére áll, és a boldog életünk igencsak felborul.

2010. szeptember 17., péntek

Egy kis infó és ízelítő

Sziasztok! Tudom, hogy holnapra ígértem fejlit, és sajnálom, hogy nemtudom hozni, de új fejezet csak hétfőn lesz. Többnyire az ihlet hiány miatt. Ki kell még gondoljam mi is legyen pontosan a töri folytatása ugyanis több verzió is van a fejemben. És tudom, hogy most sokan utáltok, de ez van sajna. Így hát kövi fejezet hétfőn, de addig is kaptok egy kis ízelítőt:


"/Bella/

Miután Nessa elaludt, Alice üzent nekünk, hogy menjünk le, vagyis tulajdonképpen csak nekem. Így Edward maradt Nessával

-Mi az Alice? - kérdeztem ahogy leértem.

-Menjünk el vadászni - mondta és rögtön az ajtó felé indult.

Nem ellenkeztem, mert hajtott a kíváncsiság, vajon mi lehet az a dolog amit csak nekem akar elmondani. És mivel elméletileg vadászni mentünk, de persze mindenki átlátott rajtunk, azért egy kis vadászatot is beiktattunk.

Végezvén a vadászattal, Alice és a vízesésünkhöz mentünk, és alig vártam, hogy kibökje végre mit akar.

-Szóval miért vagyunk itt?

-Én.....

-Mi az Alice? Megijesztes - mondtam most már kissé megrémülve.

-Látomásom volt.

-És? Mit láttál?

-Ha lehet inkább megmutatom - mondta.

A következő pillanatokban pedig már az Alice által vetített képeket néztem.

A képek amiket mutatott nekem, a legrosszabb sejtéseim készültek beigazolni. Edward és én láthatóan nem együtt voltunk. Sőt, én a régi házamban laktam ismét, és nem mellékesen Ryanal. Edwardot pedig Tanyaval az oldalán láttam.

-Ez mi? Ez nem történhet meg - mondtam ki most már tényleg megrémülve, nagy nehezen miután magamhoz tértem a látottak után."


Íme ez lenne, fejli pedig hétfőn.

2010. szeptember 13., hétfő

34.fejezet

Sziasztok! Itt is a kövi fejli, de ha lehet előtte egy kis kitérő.
A múltkori bejegyzésem inkább töröltem mindegy nem is arról van szó, de a téma hasonló. Olvastam megint egy bejegyzést a komis dologgal kapcsolatban. Először is mint látjátok itt is van egy kevéske 15-ös komihatár, ami nem hiszem olyan hűű de nagy dolog így is hogy rengetegen olvassátok a blogot nap mint nap, van ahol akár ez a szám pl 50. Na de nem az e lényeg. Eddig volt ez a 15-ös komihatár, de úgy döntöttem ez sem lesz. Aki ír komit ír, aki nem az nem. Már nem rágom a fületek ez miatt. És visszatérve arra a bejegyzésre, én nem akarlak ezzel zsarolni titeket, hogy ilyen magas meg olyan magas komihatár különben nincs friss, mert vannak olyanok. És igen, mi, legalábbis én azért írom ezeket mert szeretem csinálni, és nem azért hogy tonnaszámra jöjjenek a komik. Ezt a keveset is amit kértem eltörlöm. Én csak annyit kérek, kértem, hogy ha elolvasol egy fejlit, nem olyan sok idő, hogy írj az írójának egy kis véleményt. Ez szerintem nem olyan nagy dolog. Másra ezzel kapcsolatban nem térek ki mert lenne még ez az. Ennyi a lényeg. Én nem kötelezek senkit, hogy írjon, aki szeretne, meg akarja osztani a véleményét tegye, annak én csak örülök, ha kifejtitek a véleményetek. Akinek pedig ezzel a kis bejegyzésemmel bármi baja van, mert volt olyan az előzőnél is ezért töröltem inkább, nem kell idejönni. Más blogon is eltöltheti az idejét. Aki eddig komizott és akik ezután fognak nekik nagyon köszönöm (L).
És már csak a fejli maradt, jó olvasást. És amint MoOa küldi kicserélem a bétázottra.


34.fejezet

/Bella/


Nagyon vártuk Alicet, hogy végre hazaérjen és vele is beszélhessünk. Kíváncsiak voltuk lát e valamit a jövőre nézve ami Ryant illeti. Még nem ismerjük őt, így legalábbis én nem tudok megbízni benne. És ahogy látom Edward sincs oda érte.

Ahogy hazaért Alice rögtön letámadtuk Edwardal. A többiek a nappaliban voltak, mi pedig Aliceel és Jazzal vadászni mentünk. Amint azzal végeztünk elmentünk a mi kis vízesésünkhöz, hogy nyugodtan beszélhessünk.

Nem azért mert ki akartuk hagyni a többieket, de a képességeinknek hála mi jobban odatudunk figyelni rá.

-Szóval miért is jöttünk ide? - kérdezte rögtön Alice mire Edwardal nagyjából felvázoltuk nekik a helyzetet.

-Nem értem miért aggódtok, szerintem semmi okotok rá, rendes srácnak tűnik.

-Jól mondod tűnik. De akkor sem ismerjük még. Ki tudja mik a valódi céljai - mondta neki Edward.

-De...

-Láttál valamit vele kapcsolatban? Mi fog történni ha a közelünkbe engedjük? - kérdezte tőle szerelmem, míg Jazzal csak hallgattuk őket.

Tudom, hogy lehet feleslegesen aggódunk, de nem akarom, hogy bármi vagy bárki is felborítsa a boldogságot és békét ami most körülvesz minket. És főleg Nessa miatt, hisz ő csak egy ember.

-Nem láttam, de...

-Erről beszélek, nem látunk és nem halljuk a gondolatait sem. Ki tudja lehet, hogy valami hátsó szándékkal jött. Lehet, hogy tévedünk és nem akarjuk csak a megérzéseink alapján elítélni őt, de jobb az óvatosság. Csak azt szeretném kérni, hogy figyeljünk oda rá, és hiába is tud uralkodni magán, nem nagyon akarom a lányunk közelében látni - mondta Edward.

-Edwardnak igaza van kicsim. Nem bízhatunk meg benne rögtön, idővel ha kiérdemli a bizalmunkat akkor talán. De addig is figyelünk rá, és ahogy Edward kérte Nessa közelébe nem engedjük - mondta higgadtan Jazz.

-Rendben - mondta Alice.

-De nem lehet, hogy csak féltékeny vagy? - fordult Alice Edwardhoz.

-Mi van?

-Jól hallottad. Én is láttam, hogy nézett Bellára.

-Ez nem erről szól. Igaz kis részben talán amiatt is. Hisz ki ne lenne féltékeny, ha egy ilyen nőt tudhat a magáénak - mondta szerelmem miközben hátulról a karjaiba zárt.

-Igaz cseppet sem tetszett, ahogy Bellára nézett, de nem ez az oka. Valamiért talán a pajzsa miatt amivel védi magát tőlük, hogy használhassuk rajta a képességünk és ki tudja közben mikre gondol, de most végre boldogok vagyunk és minden rendben nem akarom, hogy egy akármilyen idegen ezt véletlenül is felborítsa - mondta ki Edward amit én magam is gondoltam.

-Így már értelek, és hidd el, én sem és a családból senki sem engedni, hogy ártson nektek vagy Nessának, soha - mondta Alice.

-Tudom Alice és köszönöm. Csak emiatt kérem, hogy legalább még meg nem ismerjük jobban tartsuk rajta a szemünket, a többieknek nem fontos tudnia erről - mondta szerelmem.

-Akkor ezt megbeszéltük. És ne aggódjatok, nem lesz semmi baj - nyugtatott minket Jazz.

Remélem, hogy igaza van. Lehet, hogy feleslegesen aggódunk, de ahogy mondani szokták, jobb félni mint megijedni.

Ahogy ezt megbeszéltük és végezvén a vadászattal is hazamentünk. Mire a házhoz értünk Nessa már lefeküdt. Edwardal felmentünk egy egy jó éjt puszit adni neki, majd lezuhanyoztunk és mi is a szobánkba vonultunk mivel holnap már iskola.

Reggel megvártuk míg Nessa felébred és megreggelizik, elköszöntünk tőle, majd kocsiba szállva már úton is voltunk az iskolához.

Amint megérkeztünk a kocsinál vártunk mivel kissé még korán is értünk ide.

-Rögtön ideér - szólalt meg Alice, és tudtunk, hogy Ryanre gondol.

Mivel megbeszéltük, hogy azért figyelünk rá, de semmiképp sem akartunk udvariatlanul és gorombán viselkedni vele, eldöntöttük, hogy megpróbáljuk jobban megismerni őt.

Meg is érkezett. Nem is akárhogy hanem egy vadiúj motorral, amitől Emmettnek a szája is tátva maradt.

-Sziasztok - köszönt ahogy odaért hozzánk.

-Szia - köszöntünk neki mi is.

-Király a motorod tesó, kipróbálhatom? - kérdezte rögtön Emmett.

-Ha szeretnéd - válaszolta Ryan.

-Naná tesó.

Közben Edward a derekamat átölelve a többiekkel indultunk be az épületben, miközben mindenki bennünket nézett, főleg hogy egy új "ember" is velünk van, aki nem más mint a már rég óta várt híres új diák.

Ahogy jött mellettünk a lányok sorra csorgatták a nyálukat utána. Na de nem is baj, legalább nem Edwardal csinálják ugyanezt - gondoltam magamban.

Ryan sűrűn pillantott rám és Edwardra amit nem tudtam mire vélni, arra még csak gondolni sem akartam, hogy Edwardnak igaza legyen és hogy tetszek neki.

Edward pedig egyre szorosabban tartott a karjaiban ahogy ő is meglátta milyen pillantásokat vet rám Ryan. Van egy olyan érzésem, hogy ők nem épp lesznek puszi pajtások.

Alice mint mindig most sem bírt magával. Elkísérte Ryant beiratkozni, aki meg is kapta az órarendjét ami közös volt a miénkkel.

Kivételesen gyorsan elteltek az óráink is, és az ebédszünet is, ahol a barátaim főleg a csajok rendesen kifaggattak az új fiúról. Mivel mindenkinek feltűnt, hogy külsőleg hasonlít hozzánk, így még otthon megbeszéltük, hogy ő lesz Carlilse egyik rokonának a fia, aki itt fog tanulni, hogy azért legyen valami magyarázat miért rögtön velünk mutatkozik.

Pete és Jesse nagy bánatára Jenny és Gabriella is láthatólag igencsak felfigyelt az új srácra. Mivel nekünk mindannyiunknak megvan a párja, remélem ő is talál majd magának valakit, és akkor Edward nem lesz féltékeny rá. De így sincs semmi oka, hisz tudja, hogy az életemnél is jobban szeretem és képtelen lennék akárki másra ránézni.

Suli után Emmett nagy örömére ő vezethette hazáig Ryan motorját míg ő Roselival ment, Jazz és Alice pedig velünk.

-Szia mami - ugrott rögtön a nyakamba Nessa ahogy kiszálltunk a kocsiból.

-Szia kicsim - kaptam a karomba és egy puszit nyomtam az arcára.

-Papi..

-Szia tündérem - ölelte át őt Edward és engem is mivel Nessa még a karomban volt.

-Hiányoztatok. Jasper és Emmett bácsi játszhatnak velem?

-Persze kicsilány, na nyomás - fogták kézen Nessát a fiúk, és a hátsó kert felé mentek ahonnan kis idő után egy hangos nevetést hallottunk.

Carlisle még nem ért haza a kórházból, csak Esme volt itthon Nessával, de ő is hátra jött velünk megnézni mi is a nagy nevetés oka.

Edwardal kézen fogva sétáltunk nyomunkban a többiekkel a ház mögötti udvarra. Ahogy odaértünk jöttünk rá minek örült Nessa annyira.

Alice nyílván láthatta mennyire tetszettek Nessának a játékok a mi kis házikónknál, és itthonra is kapott egy kisebb játszóteret amit még így a hidegben is élvezettel vettek birtokba.

-Emmett te ugye nem akarsz arra felmenni? - fordult Rose párja felé aki a csúszda előtt állt.

-De hogy is kicsim, sajnos el sem bírna pedig szívesen kipróbálnám - mondta egy hatalmas vigyorral az arcán Em.

-Sajnos a te méretedben nem voltak a játékok - szólalt meg Alice mire mindig nevetni kezdtünk.

-Ne sokáig fiúk mert megfázik - szóltunk nekik, majd míg ők elvoltak Nessával bementünk, de előtte még hallottunk egy Emmett féle beszólást.

-Nyugi szülők, addig míg mi elleszünk ti pedig nyomás hancúrozni egyet - kiáltott utánunk.

-Emmett ha még egyszer ilyet szólsz be a gyerek előtt megnézheted magad, és jobb ha odafigyelsz különben az előbb említett elfoglaltságból neked nem jut ki egy ideig - fenyegette őt meg Rose, majd egyből le is hervadt a vigyor a képéről.

-Jó van na, mindig a kisebbet kell bántani - durcáskodott Em.

-Igaza van, egy kicsit elvonulhatnánk - suttogta a fülembe Edward, amit persze mindenki hallott, Ryan is.

-Mi egy kicsit elmegyünk, Rose megtennéd, hogy figyelsz Nessára és a fiúkra? - fordultam felé.

-Persze ne aggódj, menjetek csak - mosolygott ránk.

-Szép délutánt és estét nektek - fordult felénk Alice.

Persze, ő ismét látta mi fog történni.

-Meglesz - válaszolta Edward és a hátam mögött állva a nyakamba csókolt.

Egy pillantást vetettem Ryanra akinek mintha nem tetszett volna amit látott. Még a végén én is elhiszem amit Edward mondott, hogy tetszek neki. Na az kéne még csak, nem hiányzik semmi bonyodalom - gondoltam magamban.

A következő pillanatban már Edward karjaiban voltam, de még mindig a többiek előtt álltunk és kissé zavarba is jöttem.

-Edward szerintem Bella is tud járni - szólalt meg Alice.

-Igen, de imádom a karjaimban tartani, igaz édes? - fordult felém azzal az ellenállhatatlan mosolyával.

-Igaz - feleltem és egy édes csókkal jutalmazott majd elindultunk.

Karjaiban utazva pillanatok alatt a mi kis vízesésünknél voltunk. Tudtam, hogy Edward mit szeretne és én is ugyanannyira vágytam már rá. Eszembe jutott a múltkori együttlétünk ugyanitt és semmi mást nem akartam csak ismét átélni azokat a gyönyöröket vele.

Ő sem gondolta másképp, pillanatok alatt mellettem termet és szenvedélyes csókjaival kezdett kényeztetni miközben semmi perc alatt szabadítottuk meg egymást a ruháinktól.

Nemsokkal később pedig már a vízben találtuk magunkat, és egész délután nem törődtünk mással csak egymást szerettük.

Már kezdett esteledni mikor sajnos indulnunk kellett.

-Annyira szeretlek - lépett mögém a nyakamra lehelve egy csókot miután magunkra vettük a ruháinkat.

-Én is téged - fordultam felé és megcsókoltam.

Majd legközelebb már ismét a karjaiban voltam és egy csodás kettesben töltött délután után ismét a karjaiban utazva indultunk vissza a házhoz.

-Nocsak merre jártatok? - kérdezte rögtön Emmett, ahogy beléptünk.

-Semmi közöd hozzá - vágta oda neki mosolyogva szerelmem.

-Sziasztok - szaladt felénk Nessa és az apukája a karjába vette.

-Bár elég kielégült fejet vágtok, gondolom volt huncutka - szólalt meg ismét Em.

-És ha így van? - néztem rá.

-Nocsak Belluska de kinyílt a csipája valakinek.

-Emmett Cullen fejezd ezt be különben a garázsban alszol - szólalt meg Rose aki a lépcsőn jött le, mire mellém ért.

-Ne aggódj majd én elintézem és csak még egyszer merjen akármit is Nessa előtt beszólni - mondta Rose.

-Köszönöm - válaszoltam neki mosolyogva.

Jól esett, hogy Rose mostanság ilyen kedves velem, annak ellenére, hogy az elején egyáltalán nem kedvelt.

-Oké abbahagytam - emelte fel a kezét Emmet.

-Látom itt mindig zajlik az élet - szólalt meg Ryan a kanapéról.

-De még mennyire - mondta neki Em.

Úgy nézem ő és Ryan jól kijönnek egymással, és nemtudom ennek örülnöm kellene e.

Alice és én elvittük megfürdetni Nessát, majd Esme készített neki vacsorát.

-Apu olvastok nekem a mamival? - ment oda Nessa Edwardhoz.

-Persze tündérem.

-És....

-Mit szeretnél kicsim? - mentem oda hozzá.

-Aludhatok ma veletek? - kérdezte félénken.

-Persze kicsim, menjünk - vette őt fel Edward, de előtte elköszönt Nessa a többiektől.

Mielőtt hármasban elindultunk fel, egy utolsó pillantást vetettem Ryanra aki mintha kissé irigykedve nézett volna hármasunkra.

De most nem foglalkozok semmivel, csak az életem két értelmével - néztem végig a szerelmemen és a kislányomon miközben a szobánkba mentünk fel.

Közben azért fél füllel hallgatóztam, ahogy Edward is. Carlisle megkérte Ryant ha akar maradjon éjszakára hogy beszélgethessenek aki örömmel ment bele.

Bementünk a szobánkba megkerestem Nessa mesekönyvét addig Edward átöltözött és az ágyba feküdt a kis Nessával, majd rajtam volt a sor. Felvettem valami alvóruhát és befeküdtem melléjük.

Edward olvasni kezdett Nessának, aki szép lassan álomba merült, de valamiért volt egy olyan érzésem, hogy érdekes éjszakának nézünk elébe.




Nos, aki gondolja és szeretne írjon véleményt, pussz :)

2010. szeptember 8., szerda

33.fejezet

Sziasztok! Itt is hozom a következő fejezetet. Köszi a komikat az előző fejlihez, ide is várom őket. MoOa-nak köszi szépen a bétázást :), nektek pedig jó olvasást hozzá. Pussz


33.fejezet

/Bella/

Nessa, mint minden délután most is aludt, míg mi a nappaliban vártunk, vajon mit látott Alice.

- Az új diák az iskolában, aki vámpír, sőt vegetáriánus, hamarabb érkezik, mint láttam, és holnap eljön hozzánk - válaszolta Alice.

- Már holnap? És vegetáriánus? - kérdezte Esme.

- Igen, nyilván, hisz velünk fog járni a suliba.

- És láttál még valamit? - fordult felé Edward.

- Semmit, és ez idegesít. Olyan mintha valamiféle pajzs venné körül, és csak kép foszlányokat látok vele kapcsolatban - mondta kissé mérgesen Alice.

- Ne aggódj kicsim, holnap úgyis minden kiderül, ha eljön - szólt Jazz Alicenek.

- Addig, míg Nessa nem ébred fel én elmegyek vásárolni - szólalt meg Esme.

- Hagyd csak anya, majd Alice és én elmegyünk - állt fel Edward.

- Te mióta akarsz bevásárolni menni? Ráadásul velem? - döbbent le Alice.

- Mostantól. Jössz? - nézett rá Edward.

- Ti miben mesterkedtek? - kérdeztem Emmett.

- Semmiben, amúgy jó lenne, ha te is jönnél - szólt neki Edward.

- Jó, de minek? - értetlenkedett Emmett.

- Majd megtudod, csak gyere - mondta neki Edward.

- Oké, indulás - szólalt meg Em, egy csókot adott Rosenak és a garázs felé vette az irányt.

- Mit titkolsz előlem? - fordultam szerelmem felé.

- Semmit.

- Mondd el! Ugye nincs semmi baj?

- Persze, hogy nincs, sőt, ne aggódj, holnap megtudod - mondta és csók kíséretében majd Aliceszel és Emmettel elmentek.

- Ti sem tudjátok, mit akar Edward?

- Nem sajnos, de hamarosan megtudjuk. Mostanság egyik meglepetés éri a másikat - mondta Carlilse.

Nem sokkal később Nessa felébredt a délutáni szunyókálásból. Rosezal és Jazzel kimentek az udvarra játszani. Kezdett már sötétedni is, de Edwardék még mindig sehol. Vajon hol lehetnek? - kérdeztem magamtól.

Miután majdnem teljesen besötétedett és, hogy Nessa se fázzon meg, Roseék behozták és felvitték megfürdetni. Nem sokkal később Edward is megjött, de csak annyira, hogy a Nessának vásárolt élelmiszereket hazahozza. Mindketten kaptunk egy-egy puszit tőle, és ismét elment.

Kezdett furcsa lenni ez az egész. Sőt egyre sűrűbben jutottak eszembe rossz gondolatok ezzel kapcsolatban, de mielőtt Edward elment megnyugtatott, hogy semmi rosszra nem kell gondoljak, és hogy reggel mindent megtudok.

Esme és én készítettünk vacsorát Nessának, és mivel Edward ma nem aludt itthon, Nessa megkérdezte nem aludhat-e velem. Így a mi szobánkba mentünk, elővettem Nessa délutáni meleg takaróját, amivel betakargattam. Elalváshoz egy mesét olvastam neki, miközben szorosan hozzám bújt.

Pillanatokkal később már édesen szuszogott a karjaimban. Imádtam őt nézni, ahogy alszik. Ő a világ legtündéribb kislánya, és csak hálás lehetek a sorsnak, hogy megismertük őt.

Egész éjjel mellette voltam, és őriztem az álmát, míg reggel fel nem ébredt. Sokkal korábban is, mint szokott. Lementünk a konyhába, ahol Esme már a reggelit készítette számára.

- Ez nagyon finom volt nagyi - köszönte meg Nessa miután végzett.

- Örülök, hogy ízlett kicsim.

- Apu mikor jön haza? - fordult felém Nessa.

- Apu itt is van - szólalt meg a hátam mögül Edward.

- Apu - rohant Nessi Edward karjaiba.

- Szia tündérem - köszönt neki és megpuszilta a csöpp kislányt.

- Hiányoztál nekünk, képzeld a mamival aludtam - nézett felém mosolyogva.

- Igen? Örülök - adott Nessának még egy puszit Edward majd letette őt és hozzám lépett, és végre én is megkaptam a csókom. Annyira hiányzott már a közelsége.

- Szaladj kicsim Alice néni felöltöztet és indulunk - szólt Edward a lányunknak.

- Hová megyünk? - kérdezte ő kíváncsian.

- Meglepetés, na futás - mondta neki, aki rögtön rohant Alicehez, akivel felmentek az emeletre.

Visszamentünk a nappaliba ahol már Emmett is itt volt. De persze belőle sem tudtam kihúzni mit is csináltak tegnap este és éjszaka. Na, de Edward azt mondta hamarosan megtudjuk.

Nessa elkészült, így hármasban ültünk a szürke Volvoba és indultunk el. Egy idő után mondhatni ismét rájöttem hova is megyünk, csak ezúttal Nessával, aki kíváncsian várta, az apukája hová visz bennünket.

Nem sokkal később a mi kis házikónk előtt állt meg az autó. Edward a karjaiba fogta Nessát, nekem pedig a kezem fogta meg.

- Kié ez a ház apu? - kérdezte Nessa.

- A miénk kicsim, a hármunké - válaszolta neki Edward, mire nekem elállt a szavam.

Szóval ezen mesterkedtek. Edward megvette a házikót.

- Te megvetted? - fordultam felé, még mindig döbbenten.

- Igen. Itt töltöttük életünk legszebb pillanatait, és szerettem volna, ha a miénk lenne, hogy néha akár Nessával is eljöhessünk ide - válaszolta azzal az édes mosollyal az arcán.

- Ez nagyon szép, mint a mesében - válaszolta Nessa, ahogy Edward letette őt. Én pedig Edwardhoz léptem és megcsókoltam.

- Köszönjük - súgtam neki a csókunk után.

- Értetek bármit - felelte.

- De lassan mennünk kellene haza, mert.... - gondoltam itt a látogatónkra, de Edward közbeszólt.

- Ne aggódj, még van időnk, nézzünk szét - vetette fel az ötletet Edward.

- Megnézzük a kertet? - fordult Nessa felé, aki boldogan vetette magát ismét apja karjaiba, így hármasban indultunk a ház mögött található kis kertbe.

Tehát ezért kellett Emmett – gondoltam, ahogy szétnéztem az udvaron. Egy kisebb faházikó, egy babaház szerűség állt ott Nessának, és néhány hinta is, hogy játszhasson.

- Ez az enyém?

- Igen tündérem - felelte neki Edward, majd együtt nézték meg a házikót és a játékokat, míg én csak csodáltam életem két legfontosabb személyét.

- Megnézzük belülről is? - kérdezte Edward.

- Jó, de utána játszunk egy kicsit? - fordult mosolyogva Nessa az apukája felé.

- Persze, kicsim - válaszoltam neki én.

Együtt mentünk most már a Mi kis házikónkba. A földszint semmit sem változott, az emelet annál többet. Volt egy nagyobb szoba, amit mi is használtunk Edwarddal, és egy kisebb, ami nem volt berendezve. Eddig. Alice, mert gondolom ő volt, kialakított Nessának egy kis szobát, aki örömmel vette birtokba. Szerintem ő az egyetlen kislány, akinek három szobája is van, hála a bőkezű nénikéjének. Van egy otthon a Cullen házban, az én régi házamban is, és itt is.

- Ez hihetetlen, ennyi mindent egy éjszaka alatt.

- Tudod milyen Alice - mondta Edward.

Míg Nessát lefoglalta az új szobája, Edwarddal mi is átmentünk a miénkbe.

- Mivel gondolom továbbra is a nagy házban fogunk élni a többiekkel, azért néha amikor tehetjük eljöhetnénk ide - szólalt meg Edward, miután egymás karjaiba feküdtünk az ágyon.

- Persze, nem akarom ott hagyni a többieket, és Nessa is imád ott élni, de amikor csak tudunk eljövünk - feleltem szerelmemnek és megcsókoltam.

- Annyira hiányoztál az éjjel.

- Te is nekem - válaszolta.

Egyre hevesebben ostromoltunk egymás ajkait, miközben nyelveink vad táncot jártak.

- Jön Nessa - mondta Edward, ahogy megszakította a csókunk. Kissé illedelmesebb pózba vágtuk magunkat, majd Nessa jött be hozzánk.

- Apu játszol velem?

- Persze tündérem - állt fel Edward, miután egy csókot nyomott ajkaimra, és Nessával a kertbe mentek.

Addig én a házat vettem jobban szemügyre. Kis idő múlva, hogy Nessa se fázzon meg, csatlakoztak hozzám. A konyhába lépve egy üzenet várt rám.

"Tudod az Ő ajándéka, a nappaliban lévő szekrényben van. Puszil: Alice."

Persze, hisz a múltkor csak én kaptam meg az ajándékom. El is indultam a szekrény felé mikor megszólalt Edward.

- Azt csak te nyithatod ki - mutatott a szekrényre.

- Alice majd levette a fejem, mikor ki akartam nyitni, de nem tudtam kiszedni belőle mi van benne.

- Nagyon helyesen tette.

Nessa és Edward helyet foglaltak a kanapén, míg én kivettem az Edwardnak szánt gitárt a szekrényből.

- Ezt tőlem kapod. Igaz nem nagy dolog, de......

- Hogy nem az? Ez csodálatos - nézte meg a hangszert.

- De honnan tudtad? Szinte senki sem tudja otthon, hogy ezen is tudok játszani - nézett felém egy hatalmas mosollyal az arcán.

- Hát persze Alice.

- Igen, ő segített ezt kiválasztani neked, és az ötlet is az övé. Én is meglepődtem mikor mesélt róla - mutattam a gitárra.

- Köszönöm, ez fantasztikus. Szeretlek - mondta nekem.

- Ahogy én is téged - adtam egy csókot szerelmem ajkaira.

Edward, kérni sem kellett rá, játszott rajta nekünk, míg mi Nessával egy-egy hatalmas mosollyal az arcunkon figyeltünk.

- Ez nagyon szép apu.

- Bizony az - mondtam, majd mindketten Nessával Edwardhoz bújtunk, aki boldogan ölelt a karjaiba minket.

- Sajnos ideje mennünk - szólalt meg Edward.

- Oké, de hamar jövünk még ide ugye? - kérdezte reménykedve Nessa.

- Persze, kicsim. Holnaptól nekünk iskola, de a hétvégét itt töltjük - válaszolta Edward a kislánynak.

- Az nagyon jó lenne- adott egy puszit az apukájának.

Eltettük Edward gitárját, hogy legközelebb is játszhasson nekünk, majd, bár nem szívesen, de elindultunk haza.
Amint megérkeztünk, a többiek rögtön kíváncsian várták a beszámolónkat. Mindent elmeséltünk, és főleg Rose és Esme, akik még nem látták voltak nagyon kíváncsiak a mi kis házikónkra.

- Szóval akkor megvan a kis szerelmi fészketek, ahol rosszalkodhattok - szólalt meg Emmett, mire mi válaszra sem méltattuk a megjegyzését.

- Rögtön megérkezik - szólalt meg Alice a látogatónkat illetően.

- Egyelőre felmegyek Nessával - szólaltam meg.

- Hagyd csak, majd én felmegyek vele - jött mellé Rose.

-Biztos?

- Biztos, úgyis hallom majd.

- Köszönöm - mosolyogtam rá,majd fogta Nessát és a szobájába mentek.

Közben pedig meg is érkezett, akit vártunk. Carlisle udvariasan bemutatkozott és beljebb hívta. Helyet foglaltunk a nappaliba, én szerelmem karjaiban. Carlisle sorra bemutatott minket, majd a titokzatos idegenen volt a sor.

- Én Ryan Bright vagy - mutatkozott.

- Isten hozott itt - szólalt meg Carlisle.

- És mesélj magadról - kérte tőle Carlisle, hogy jobban megismerhessük.

Megtudtuk róla, hogy csak most jött Londonba, eddig a világot járta úgymond, elég sok helyen fordult már meg, persze ő is, mint mi, egyik helyen sem maradhatott sokáig. Ekkor hallott rólunk, mint szintén vegetáriánusokról és jött Londonba. Ő már 60 éve vámpír.

Miközben őt hallgattuk, eszembe jutottak a lányok szavai a suliban. Hogy milyen helyes, és jóképű. Hát, ami azt illeti, tényleg helyes, de az én Edwardom nyomába sem érhet - gondoltam magamban, és még szorosabban bújtam hozzá.

- És mi a képességed? - kérdezte tőle Emmett.

- Egy amolyan pajzsom van, aminek köszönthetően más vámpírok nem tudják használni rajta a képességeiket,és vannak akik a jövőt látják, és az emberek múltját látom.

- Érdekes képesség. Hasonló, mint Aliceé és Belláé. Alice a jövőt látja, míg te bárki múltját láthatod. Bella pedig szintén hasonló mentális pajzzsal rendelkezik, mint te - mondta Carlilse.

- Ti is meséltek magatokról? - kérte tőlünk Ryan.

- Persze - mondta Carlilse, majd sorban elmeséltük neki a mi történetünk, és Roseét is, aki még mindig fent volt Nessával.

- És hol laksz? - érdeklődött Esme.

- Nem régen érkeztem, még csak vadászni voltam, mielőtt ide jöttem, de szállást még keresnem kell - mondta Ryan.

- Ha gondolod, gondoljátok lakhatna az én régi házamban, az úgyis üresen áll - vetettem fel.

- Ez jó ötlet.

- De nem akarok zavarni senki - akart ellenkezni Ryan.

- Nem zavarsz. Bella már jó ideje velünk él, így a háza üres, neked pedig kell egy hely, ahol lakhatsz - mondta neki Edward.

- Hát, ha így van, nagyon hálás lennék.

- Akkor ezt megbeszéltük - mondta Alice.

- Ha akarod, odaviszünk - felelte Alice Jasperrel.

- Még egy kérdés. Van ember is a házban? - kérdezte hallva Nessa szívverését.

- Rose lejönnél? - szólt neki Edward.

Pillanatokkal később Rose Nessával a karjaiban jött le. Kissé féltem, hogy mégis csak egy idegen, de Edward mellettem volt és ez megnyugtatott.

Elvettem Nessát Rosetól, a karjaimba fogtam, miközben Edward hátulról ölelt magához bennünket.

- Ő Bella és Edward kislánya, Vanessa - szólalt meg Alice.

- Szia, én Ryan vagyok - köszönt a lányunknak.

- Csókolom. Én Vanessa, de csak Nessa.

- Tündéri kislány, gratulálok nektek - mondta felénk nézve.

- Köszönjük - válaszolt Edward, és szorosabban zárt a karjaiba.

- Te is beiratkoztál az iskolába? - kérdezte Carlisle Ryantől.

- Még nem, de tervezem.

- Akkor holnap eljöhetnél velünk, ha megyünk és megejtjük - szólalt meg Alice.

- Persze, az jó lenne.

- Akkor mi megyünk - mondta Alice, majd elköszöntünk Ryantől, aki elment Aliceszel és Jazzel.

- Nagyi éhes vagyok.

- Gyere kicsim, készítek neked valamit - vette át tőlem Esme a kislányt és a konyhába mentek.

- Na, mit gondoltok? - kérdezte Carlilse.

Most, hogy elmentek, volt időm átgondolni a dolgokat. Szimpatikusnak tűnt Ryan, de kissé mégis akartam tartani a távolságot hisz még nem is ismerjük őt, de egyetértve a többiekkel megbeszéltük, hogy adunk egy esélyt, hogy megismerhessük.

Edward valamiért nagyon szótlan volt mióta elmentek.

- Mi a baj? - fordultam felé.

- Semmi.

- Mondd el, kérlek.

- Csak nem tetszik, ahogy rád néz. És idegesít, hogy a gondolatait sem hallom - felelte Edward.

- Na, csak nem félsz öcsi, hogy lecsapja a kezedről Belluskát? - szólalt meg Emmett, mire Rose jól nyakon vágta.

- Emmett fogd be - szóltam rá.

- Ilyenre ne is gondolj, sehogy se néz rám, és, ha így is lenne, tudod, hogy csak téged szeretlek - fordultam Edwardhoz.

- Ne haragudj, csak még nem ismerjük, és nem akarok semmi bajt vele.

- Ne aggódj fiam, nem lesz semmi baj - mondta Carlisle.

- Igazatok van, sajnálom - fordult felém Edward.

- Szeretlek - mondta.

- Én is szeretlek - viszonoztam a vallomását, és mindenki előtt megcsókoltam.

Érdekes egy nap volt ez, ami Ryant illeti. Egyenlőre, ahogy Edward is gondolta, jobb lesz, ha odafigyelünk rá, hisz nem bízhatunk meg benne rögtön. És akkor még nem is sejtettük mekkora lavinákat indít el, hogy megismertük őt.

Na ennyi lenne tessék komizni! 15 legalább :)

2010. szeptember 4., szombat

32.fejezet

Sziasztok! No itt is a kövi fejli, ami talán most nem lett olyan izgalmas és hosszú sem, de ez van ilyen lett. De az elkövetkezendőkben jönnek majd az izgalmak :) addig olvassátok ezt, és tessék komizni. Pussz.


32.fejezet


/Bella szemszög/

Egész éjszakán át szerettük egymást, majd Edward karjaiba bújva ért minket a reggel.
-Annyira boldog vagyok - szólaltam meg.
-Ennek örülök, én is kimondhatatlan boldogságot érzek - válaszolta szerelmem.
-Szóval akkor Alice tudja, hogy te megkérted a kezem - akartam kérdezni, de inkább kijelentésnek hangzott.
-Igen, látta. És ha hazaérünk ő lesz az első aki a nyakadba veti magát.
-Ezt mondanod se kellett volna. Azon lepődnék meg ha nem így lenne - tettem hozzá, mire mindketten elnevettük magunkat.
-Ja és meg fog kérni, hadd szervezze ő az esküvőnket - mondta Edward.
-Óóóó - ennyit tudtam kinyögni hirtelen.
-Nem tetszik az ötlet?
-Nem arról van szó, csak tudod milyen Alice. Néha hajlamos túlzásba esni, és nem akarok hatalmas esküvőt.
-Ahogy én sem. Csak a család és néhány barátunk - mondta Edward.
-Igen, én is erre gondoltam.
-De ne aggódj, majd ez lesz a feltétele hogy ő csinálhassa, és hidd el bele fog menni - mondta szerelmem.
-Akkor rendben - feleltem és megcsókoltam.
Még mindig meztelenül feküdtünk a kandalló előtt, de mivel megígértük Nessának, hogy hazaértünk mire felébred lassan bármilyen nehéz is ideje menni.
-Megyek megfürdök - mondtam Edwardnak, és felkeltem mellőle.
-Menj csak, addig én rendet rakok idelent - felelte, de még mielőtt elmentem volna magához rántott egy csókra.
Nagy nehezen még mielőtt ismét egymásnak estünk volna, elszakadtam tőle és felmentem a fürdőbe.
Beültem egy kád meleg vízbe, ami most nagyon jól esett, és közben az eljegyzési gyűrűmet csodáltam.
Ahogy Edwardnak is mondtam, még soha nem voltam ilyen boldog.
-Csatlakozhatok? - lesett be az ajtón Edward.
Megvillantotta azt a csibészes mosolyát aminek képtelen vagy ellenállni, és pillanatokon belül már ketten ültünk a kádban.
Ő velem szemben helyezkedett el.
Közelebb vont magához és megcsókolt.
Tudtam, hogy ennek megint csak egy dolog lesz a vége, de egy cseppet sem bántam.
Egyre szenvedélyesebben faltuk egymás ajkait, miközben Edward kezei a lábam közé tévedve kényeztetették nőiességem.
Ujjait belém csúsztatva hajszolt a gyönyör felé, miközben kéjes sóhajok hagyták el a számat.
Én sem tétlenkedtem, kezembe vettem merev szervét és simogatni kezdtem, mire Edward sem tudta visszatartani kisebb morgásait.
Mikor már egyikünk sem bírta tovább Edward a fenekemnél fogva felemelt, míg én magamba vezettem lüktető férfiasságát.
Közben ajkaink egy percre sem eresztették egymást.
Mindketten belenyögtünk a csókba, ahogy testünk eggyé vált.
Először lassabban, majd egyre gyorsabban mozgott bennem, miközben ajkai a mellem becézgették.
Egyre gyorsabban hajszoltuk magunk a gyönyör felé, ami hatalmas robbanást követően mindketten elértünk.
Pihegve hullottunk egymás karjaiba, várva, hogy kissé megnyugodjunk.
Ezután megmosdattunk egymást, megszárítkoztunk és felöltöztünk.
-Bár csak örökre itt maradhatnánk - szólalt meg Edward.
-Nekem azért hiányoznának a többiek,főleg Nessa.
-Igazad van. Remélem hamarosan újra eljöhetünk - mondta szerelmem.
-Én is édesem - csókoltam meg.
Edward elpakolt, magunk mögött hagytunk a házikónk, és úton voltunk haza.
Sűrűn pillantottam, és csodáltam a gyűrűmet, amit Edward is észrevett.
-Nem gondoltam, hogy tetszeni fog, gondolkoztam rajta, hogy újat veszek - pillantott az ékszerre.
-Örülök, hogy nem tetted meg. Ez csodálatos, már csak azért is mert édesanyádé volt, és emiatt még többet jelent nekem - vallottam be.
Erre nem válaszolt, csak hozzám hajolt és egy édes csókkal ajándékozott meg.
Épp, hogy leparkoltunk a ház előtt és kiszálltunk Alice őrült módjára rontott ki az ajtón és vetette magát a nyakamba.
Még jó, hogy a kocsi a hátam mögött volt és megtartott minket különben a földre zuhantunk volna.
-Én figyelmeztettelek - mondta Edward ahogy mellénk ért.
-Jaj annyira örülök nektek - ölelte meg utánam Edwardot is.
-Mi ez a nagy boldogság kicsim? - lépett ki az ajtón Jazz nyomában a többiekkel.
-Mami, papi - szalad ki Nessa aki rögtön Edward karjaiba ugrott.
-Szia tündérem - puszilta meg őt Edward.
-Na mi folyik itt? - szólalt meg Emmett.
-Engem ne, hogy kihagyjatok a buliból - tette hozzá.
-Téged soha - feleltem neki, majd átvettem Edwardtól Nessát akitől én is megkaptam a puszim.
-Hiányoztatok - mondta.
-Te is nekünk tündérem - felelte Edward.
-Na elmondjátok mi van? - kérdezte Emmett.
-Még nem mondtál semmit? - fordult Edward Alicehez.
-Nem, azt akartam, hogy ti mondjátok el - felelte.
-De mit? Ne csináljátok már - kíváncsiskodott Emmett, de ahogy láttam a többiek is.
-Menjünk be és elmondjuk - mondtam és mind a nappaliba mentünk.
Nessa Alice és Jazz közé ült, és mikor mindenki helyet foglalt Edward mellém lépett.
-Megkértem Bella kezét. Hamarosan összeházasodunk - mondta Edward.
Közben én a családunk arcát figyeltem, és az előbbi kijelentés után mindannyiuk arcára hatalmas mosoly ült ki.
-Végre fiam, gratulálunk - jött oda hozzánk Carlisle.
-Köszi apa - feleltünk egyszerre.
-Annyira örülök nektek - ölelt meg minket Esme.
-Hát gratula tesó, végre neked is bekötik a fejed - lépett elénk Emmett.
Jazz és Rose is gratuláltak és megöleltek minket.
-Szóval a mamiék összeházasodnak? Mint a filmekben? - kérdezte Nessa.
-Igen kicsim mint a filmekben - helyeselt Alice.
-De jóó - szaladt oda hozzánk.
-Mint a filmekben, csak kevesebb vendéggel és kisebb felhajtással, igaz Alice?
-Oké legyen - egyezett bele lemondóan, de ugyanakkor hatalmas mosoly ült ki az arcára.
-Ezt meg ünnepelhetnénk egy közös evéssel - mondta Emmett.
-Addig Nessi és én játszunk odafent rendben? - kérdezte tőle Rose.
-Persze, de siessetek hozzám - mondta a kislány.
-Sietünk kicsim, addig Rose néni vigyáz rád.
-Köszönöm - fordultam Rosehoz.
-Ugyan, menjetek, én nem régen voltam, és jól elleszünk addig Nessával igaz?
-Igaz - értett egyet kislányunk.
Elköszöntünk tőlük és elindultunk egy közös vadászatra.
Régen voltunk így együtt, de ez egy jó ötlet volt Emmett részéről.
Mi Edwardal néhány szarvast terítettünk le, míg kicsit odább a többiek is találtak magunka néhányat.
Emmett pedig egy mackót fogott ki magának.
Mi végeztünk először, Edward rögtön mögém lépett és a karjaiba zárt.
Míg a többiek a vadászattal voltak elfoglalva mi egymás ajkaival.
-Ne már, egy kicsit sem bírjátok ki, hogy ne nyaljátok egymást? - szólt oda nekünk Emmett.
-Hagyd már őket - szólt rá Alice.
-Jól van na - durcázott Em.
-Mi az Rose ennyire hanyagol téged? - kérdezte tőle Edward mire kissé meglepődtem.
Még a végén eltanulja ezeket Emmettől.
De jó volt ilyen vidámnak és boldognak látni őt.
-Nem hanyagol- vágott vissza, mire mind nevetni kezdtünk.
-Na mi az? Ezentúl te leszel a család humoristája? - fordult Emmett Edwardhoz.
-Azt a posztot meghagyom neked - válaszolta neki szerelmem.
-Helyes.
-Ha kész vagytok mehetünk is - szólt mellőlünk Carlisle.
-Persze, menjünk - válaszoltunk egyszerre, és futni kezdtünk.
Mire hazaértünk Nessa épp Roseal játszott az udvaron.
Ahogy észrevett mineket hozzánk szaladt, míg Emmett Rosehoz.
-Játszol velem Emmett bácsi?
-Persze kicsilány, gyere - fogta kézen Nessát és hógolyózni kezdtek.
Mi addig bementünk.
Esme és Carlisle elvonultak a szobájukba, ahogy Jazz és Alice is.
Edward és is a szobánkba mentünk.
Egymás karjaiba bújva feküdtünk az ágyban.
Nemsokkal később Nessa jött be, immár átöltözve.
-Idejöhetek? - kérdezte.
-Gyere tündérem.
Edward hozott egy meleg takarót, amivel bebugyoláltuk Nessát, majd édesen közénk fészkelte magát, és nemsokkal később elaludt.
-Emmett jól kifáraszthatta - szólaltam meg halkan.
Mindketten csendben gyönyörködtünk a köztünk alvó kis tündérkében.
-Alice üzeni, hogy menjünk le - szólalt meg Edward.
Óvatosan kimásztunk Nessa mellől ne, hogy felébredjen és lementünk a nappaliba ahol már mindenki lent volt.
Helyet foglaltam Edward mellett majd vártunk miért is kellett lejönnünk.
-Alicenek látomása volt - szólalt meg Carlisle.
-Te nem láttad? - fordultam Edward felé.
-Igazság szerintem nem nagyon figyeltem Alicere.
-Mit láttál Alice? - kérdeztük tőle szinte egyszerre.
-Hát.....


Tudom, rövid lett, és gonosz voltam a végével,de a kövivel igyekszek, és tessék komizni! 15!!!

Béta kerestetik.!!

Már nem aktuális, meg van a béta! )

2010. szeptember 1., szerda

31.fejezet

Sziasztok! Sokatoknak már ma suli, de hogy örüljetek ma kaptok egy új fejlit. Ebben kiderül mi is volt Alice látomása ami egyben Edward ajándéka is Bellának. És az is kiderül jól tippeltetek e, ha elolvassátok megtudjátok. Remélem tetszik majd a fejli, igyekeztem vele, majd ti megmondjátok milyen lett. Köszi mindenkinek aki komizott az előzőhöz, és persze ide is várom őket. Jó olvasást, pussz.


31.fejezet

/Bella szemszög/

Karácsony reggelén Nessával a karomban mentem le a lépcsőn, mikor Emmett berobbant az ajtón egy hatalmas hógolyóval a kezében.
- Na ki jön velem játszani?
- Ne merészeld azt itt bent eldobni - szólt oda neki Esme a konyhából.
- Nyugi anya - válaszolt Emmett.
- Na jössz kicsilány? - fordult Emmett Nessa felé, ahogy leértünk.
- Szabad mami?
- Persze kicsim, de előtte reggelizz meg és utána mehetsz.
- Oké - válaszolta Nessa, aki gyorsan kiugrott a karomból és egyenest a konyhába rohant.
Nem sokkal később már jött is vissza.
- Gyors voltál tündérem - szólt neki Edward.
- Igen, alig várom, hogy játszhassak Emmett bácsival - felelte Nessa.
- Azt elhiszem, de előtte tessék felöltözni, mert nagyon hideg van.
- Jó apu - szólt neki Nessa, adott egy puszit az apukájának és Alice felvitte felöltözni a kislányunk.
Pillanatokkal később Alice már jött is le Nessával a lépcsőn, akit jó melegen felöltöztetett.
- Na mehetünk játszani Emmett bácsihoz? - kérdezte Jazz Vanessától.
- Igen - mondta ő hatalmas mosollyal az arcán.
Jazz átvette a kislányt Alicetől majd kifelé indultak az udvarra.
- Olyan jó ilyen boldognak látni mindenkit - szólalt meg Alice.
- Bizony - jött oda hozzám Edward és hátulról átkarolt.
- Szeretlek - súgta a fülembe és a nyakamba csókolt.
- Én is téged - válaszoltam.
Szembe fordultam vele, karjaim a nyaka köré fontam és egy szerelmes csókot leheltem ajkaira.
- Gyere, nézzük meg Nessáékat - javasolta szerelmem, miután ajkaink elváltak egymástól.
Nem csak mi, Esmeék is csatlakoztak hozzánk, hogy megnézzük odakint a fiúkat és Nessát.
Ahhoz képest, hogy csak nem olyan régen kezdett el esni, már jó nagy volt a hó.
Mondhatni, hogy a gyerekek nagy örömére.
Ugyanis elnézve a Nessával játszó Jaspert és Emmettet, rájuk is nyugodtan lehet mondani, hogy gyerekek.
Nessával épp egy hatalmas Emmett méretű hóembert építettek.
- Emmett rátok még vár a karácsonyfa - szólalt meg Alice.
Jazz és Em dolga volt beszerezni a fenyőfát.
- Oké, rögtön kész vagyunk és hozzuk - felelte Jazz.
- Esme és te Bella addig főzhetnétek Nessának, Rosezal pedig kidíszítjük a házat - adta ki a feladatokat a mi kis energiabombánk.
- És én? - kérdezte Edward, hogy vajon a kishúga neki milyen feladatot szánt.
- Mivel Jasperék elmennek a fáért addig te és Carlisle játszhattok Nessával.
- Ez jól hangzik - válaszolta Carlisle.
- Kész is - hallottuk meg Emmett hangját, aki már Nessával a nyakában állt a kész hóember előtt.
- Ugye milyen szép mami?
- Nagyon szép lett kicsim.
- Nessa drágám, Emmett bácsiék elmennek egy kicsit addig apuval és a nagypapival játszol jó? - kérdezte tőle Alice.
- Az jóó - felelte vidáman.
Emmett letette Nessát, Jazzel adtak egy-egy puszit neki, majd karácsonyfát keresni indultak el az erdő felé.
- Gyere kicsim, addig készítsünk valamit Nessának - hívott Esme.
Alice és Rose addigra már el is tűntek a házban.
- Szerelmem, ne sokat legyetek kint, nehogy a kicsi megfázzon - szóltam Edwardnak.
- Ne aggódj szívem, nem maradunk sokáig, majd később is kijövünk - válaszolta, majd magukra hagytam a fiúkat a kislányunkkal és követtem Esmet be a házba.
Rose és Alice mire beértünk hatalmas dobozokat hoztak be a garázsból, telis tele rengeteg karácsonyi dísszel.
- Alice minek ez a rengeteg minden?
- Attól, hogy mi nem vagyunk "emberek" ilyenkor mi is hasonlóképp ünneplünk - válaszolta.
- És mivel már Nessa is itt van, és te is itt vagy velünk, ez lesz a legszebb és legboldogabb karácsonyunk - tette hozzá mosolyogva.
Ebben igaza van.
Ez lesz az első közös karácsonyunk Nessával, Edwarddal és a családunkkal.
Nessát is annyira jó ilyen boldognak látni.
Nem gondoltam volna, amikor idejöttem, hogy itt fogom megtalálni a családom és a boldogságot.
Többet nem is kívánhatnék magamnak.
Aliceék neki álltak szépen kidíszíteni a házat, míg én Esme segítségével nekiláttunk főzni és sütni Nessának.
Ha mi nem is, neki szüksége van ételre.
És mivel imádja az édességeket is, egy kis sütit is készítettünk neki.
Mindenki szorgoskodott, így elég gyorsan telt az idő.
Közben már Edward és Carlisle fent Nessa szobájában játszottak vele, a kislány nagy bánatára, aki egész nap szívesen lett volna az udvaron.
De mivel elég hideg van legalábbis neki, megbeszéltük, hogy kicsit később majd még kimennek.
Időközben Emmett és Jazz is visszaértek a hatalmas fával, ami épphogy csak elfért a nappaliban.
Rose és Alice már el is kezdték díszíteni, és miután Esme és én végeztünk a főzéssel csatlakoztunk hozzájuk.
Hála a gyorsaságunknak, pillanatokkal később egy csodaszépen feldíszített fa előtt álltunk.
- Ez gyönyörű - szólalt meg Nessa a lépcső tetejéről.
Míg ők odafent játszottak a Cullen család háza teljesen átalakult.
Mindenfelé karácsonyi díszek és égők díszítették a házat.
- És az ajándékok? - kérdezte Nessa Edward karjaiból, ahogy leértek.
- Mind elmegyünk átöltözni és utána kibontjuk őket - mondta Alice.
A nap gyorsan eltelt és még a gyorsaságunkkal együtt is már sötétedett, mire mindennel végeztünk.
Rose elvállalta, hogy felöltözteti Nessát, míg mi is elkészülünk Edwarddal, így mindenki visszavonult a szobájába.
- Menj csak előre - szóltam Edwardnak, hogy beszélhessek Aliceszel.
- A kocsiba tettem Edward ajándékát - mondta.
- A kocsiba? De minek? Nem most adom oda neki? - záporoztak belőlem a kérdések.
- Nem. Majd Edward meglepetése után - jött a válasz.
- És ahhoz a meglepetéshez kocsival kell menni? - kérdezte értetlenkedve.
- Jaj Bella még egy kicsit bírd ki rendben?
- Oké - feleltem, majd mi is felmentünk.
Sajnálatomra mire felértem Edward már felöltözve állt előttem.
Alig vártam, hogy végre kettesben lehessek vele egy kicsit.
Elmentem én is lezuhanyozni, majd mivel a szobában maradt a ruhám, amit persze Alice készített nekem ki, egy szál törölközőben léptem vissza a hálóba, de Edward már nem volt bent.
A ruhát nézegettem, amit drága barátnőm nekem szánt, mikor két hideg kart éreztem a derekamra kulcsolódni.
- Gyorsan vedd fel édes, mert nem állók jót magamért - súgta Edward a fülembe, miután még mindig csak egy szál törölköző takarta el a testem.
Megfordultam és megcsókoltam.
Egyre szenvedélyesebben faltunk egymás ajkait, miközben már éreztem is, milyen hatással vagyok Edwardra.
- Jobb, ha lent megvárlak - mondta miután elszakította ajkait az enyémtől.
- Gonosz vagy - mondtam neki durcásan.
- Később bepótoljuk, csak te és én - felelte, csókot lehelt a nyakamra és már itt sem volt.
Ezzel az utolsó mondatával felkeltette az érdeklődésem, és azon tanakodtam vajon mi lehetett Alice látomása, ami egyben Edward ajándéka is.
Hamarosan úgy is megtudom - mondtam magamban, miközben magamra vettem a ruhám.
Épp, hogy felöltöztem Alice jött be, már teljes harci díszben, megcsinálta hajam és kisminkelt.
Bár nem értettem minek így kiöltözni, de eszem ágában sem volt vele ellenkezni.
Egy csodaszép hosszú sötétkék ruhát adott rám Alice.
Miután kész lett vele, csatlakoztunk a nappaliban gyülekező családunkhoz ahonnan már csak mi hiányoztunk.
- Gyönyörű vagy mami - szólalt meg Nessa mikor leértem a lépcsőn.
- Igazad van tündérem a mami gyönyörű - jött oda hozzám Edward és megcsókolt.
- Na kezdhetjük? - kérdezte türelmetlenül Alice.
- Igeeen - válaszolt mosolyogva Nessa, majd mind leültünk a nappaliban a szép díszített fa elé, ami alá Alice már odacsempészte az ajándékokat.
Amiből persze a mi kis tündérünk kapott a legtöbbet.
Rengeteg játékot és még annál is több ruhát.
A többiek is bontogatták az ajándékokat.
Carlisle mint orvos, ezekkel kapcsolatos orvosi szakkönyveket kapott tőlünk, Esmenek egy antik boltban választottunk egy csodaszép antik vázát, Alicetől persze mindenki egy halommal a legújabb márkás ruhákból kapott.
Mivel Jazznek nincs kocsija, Edwarddal egy csodaszép motorral leptük meg őt, amit, míg mi tovább nézegettük az ajándékokat, Edward megmutatott neki a garázsban.
- Ez nagyon klassz, köszönöm - ölelt meg mikor visszajöttek.
- Mit kaptál tesó? - kérdezte Emmett.
- Egy motort.
- Ne már, kipróbálhatom? - kérdezte rögtön Em.
- Csak szeretnéd tesó - vágta oda neki Jazz.
Rose szinte mindenkitől valamilyen ékszert kapott, amiknek nagyon örült.
A végére hagytuk Nessa másik ajándékát.
- Idejössz egy picit hozzánk kicsim? - kérdeztem tőle, aki már birtokba is vette a játékait.
Leült közém és Edward közé és érdeklődve várta, mi fog következni.
- Van itt neked még valami tündérem. Ezt a mamitól és tőlem kapod - mondta Edward.
- Csukd be a szemed egy picit - kérte Edward.
Nessa behunyta a szemét, míg Edward a nyakába varázsolta a medált, amit vettünk neki.
Ekkor már a többiek is minket figyeltek.
- Kinyithatod kicsim.
Nessa kinyitotta a szemét és a nyakában logó medált csodálta.
- Ez nagyon szép, köszönöm - bújt oda hozzánk.
- Szeretlek titeket - mondta nekünk és megpuszilt minket.
- Mi is téged tündérem - válaszolt helyettem is Edward.
- De ez még nem minden, nyisd csak ki - mondtam Nessának.
A kis Nessa még jobban meghatódott, mikor meglátta a kis medálban a hármunkról készült fényképet.
- Hogy mindig tudd, hogy mennyire szeretünk és mindig mindenhol veled leszünk - mondta Edward.
- Köszönöm apu - mászott Nessa Edward ölébe és megölelték egymást.
- Neked is mami - fordult felém.
- Szeretünk kicsim, nagyon - adtam egy puszit neki.
- Én is titeket - válaszolta.
- Annyira szépek vagytok - szólalt meg Esme.
- Na és húgi, Edynek nem is adsz ajándékot? - szólalt meg Emmett.
- De igen fog adni, de később miután már Edward is odaadta neki az ajándékát - válaszolt helyettem Alice.
- Rendben, akkor mi, ha vigyáztok Nessára megyünk is - mondta szerelmem.
- Hova mentek? - kérdezte rögtön a lányunk.
- Odaadom az ajándékot a maminak, de reggelre mire felébredsz itt is leszünk rendben?
- Jó, siessetek majd.
- Persze kincsem.
- Hová mentek? - kérdezte Rose.
- Majd holnap megtudjátok - válaszolta Edward.
- Mindent a kocsiba tettem - mondta Alice.
- Köszi - válaszolta neki Edward és megölelte a kedvenc kishúgunkat.
- Érezzétek jól magatokat - tette hozzá.
- Most már elárulod hová megyünk? - fordultam szerelmem felé.
- Bírd ki még egy kicsit szívem.
- Te sem tudod hová visz? - kérdezte Emmett.
- Fogalmam sincs - válaszoltam neki.
- Na most aztán kíváncsivá tettél tesó, hova viszed Bellácskát? - kérdezte egy kaján vigyorral a képén Emmett.
- Mi megyünk - válaszolta Edward.
Elköszöntünk Nessától, aki most inkább az ajándékaival foglalkozott tovább, a többiektől is és a garázs felé vettük az irányt.
Kocsiba szálltunk, majd egymás kezét fogva indultunk el, bár még fogalmam sincs hova is.
Egy idő után ismerőssé vált a környék, mire már kezdtem sejteni drága szerelmem hová is akar vinni.
Körülbelül fél óra autózás után meg is érkeztünk.
Kiszálltunk mindketten majd még mindig alig tudtam elhinni, hogy itt vagyunk.
- Ez a meglepetés?
- Csak egy része - válaszolta szerelmem.
A karjaiba zárt és megcsókolt.
Ugyanannál a csodás kis házikónál vagyunk, ahol életem első és legszebb hétvégéjét töltöttem Edwarddal.
- Menj csak be én beviszem a dolgokat a kocsiból - mondtam Edwardnak, mert nem akartam, hogy meglássa az ajándékom.
Kivettem mindent, bent a házban egy kicsit elrejtettem.
Mire visszamentem szerelmemhez a nappaliba, addigra ő begyújtotta a kandallót, a földön mindenütt párnák és mindenfelé gyertyák tették hangulatosabbá a szobát.
Ezt több időbe telt összehozni mint amennyi ideje jöttünk - gondoltam magamban.
- Akkor készítettem elő mikor Aliceszel vásárolni voltatok - mondta a választ a kimondatlan kérdésemre.
- Ez gyönyörű - mondtam.
Még mindig úgymond az ünneplő ruhánkban leültünk a párnák halmára a kandalló elé.
- Szóval megtudom végre mi a meglepetés?
- De türelmetlen vagy - mosolygott rajtam Edward.
Edward felhúzott a földről mindketten felálltunk, majd megkért, hogy csukjam be a szemem.
- Kinyithatod - mondta pár pillanattal később.
Kinyitva a szemem még a lélegzetem is elakadt.
- Isabella Swan leszel a feleségem? - tette fel a kérdést az előttem térdre ereszkedő Edward egy csodaszép gyűrűvel a kezében.
Alig akartam elhinni, ez életem legboldogabb pillanata.
- Igen - válaszoltam végig Edward szemébe nézve, amiben ugyanaz a mérhetetlen szerelem látszott, amit én is éreztem.
Edward az ujjamra húzta a csodaszép gyűrűt, amit nem győztem csodálni.
- Az édesanyámé volt - mondta miközben a gyűrűm néztem.
- Ez gyönyörű - böktem ki nagy nehezen.
- Szeretlek - mondtam, majd szerelmem karjaiba bújtam.
- Én is téged - válaszolta.
- Én vagyok a legboldogabb férfi a földön, hogy a feleségem leszel - mondta.
- Én pedig a legboldogabb nő, hogy a férjem leszel - viszonoztam vallomását, majd egy csókkal pecsételtük meg szerelmünk.
Ez a csók más volt, mint az előbbiek.
Lassú, szerelemmel teli gyöngéd csók.
És most már Edward Cullen leendő feleségeként voltam imádottam karjaiban.
Ennél szebb ajándékot el se tudtam volna képzelni.
Bár talán már csak az a pillanat lehet szebb, mikor isten és mindenki előtt is összekötjük életünket.


Remélem tetszik nektek, és tudjátok min. 15 komi! (Ha több annak én csak örülök)