20.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet, nem is fűznék többet hozzá, remélem hogy tetszik, és várom a komikat. És ennek a bétázását is köszi MoOa-nak! Pussz


20.fejezet

/Bella szemszög/


Az órák hihetetlen lassúsággal teltek, alig vártam, hogy Edward végre felhívjon, vagy eljöjjön hozzám, és megtudjam mi történt otthon náluk.
Fel s alá járkáltam, tudtam, hogy Edward épp ezekben a percekben beszél Tanyával.
Sok jóra, ami őt illeti, nem számítok, biztos vagyok benne, hogy nem kis balhét fog leadni Edwardnak.
Míg várakoztam, hogy valamivel elüssem az időt, elmentem vadászni.
Néhány oroszlán levadászta után, ismét nem bírtam magammal, és inkább haza mentem.
Ilyenkor olyan lassan telik az idő - gondoltam magamban.
Már jó néhány óra eltelt, mióta Alec is elment.
Remélem semmi baja Edwardnak, és nem fajulnak el a dolgok Tanyával.
Hazaérve a vadászatból átöltöztem, hogy addig is teljen az idő, bár feleslegesen, mert a gyorsaságom miatt szinte semeddig sem tartott.
Épp, hogy lementem a nappaliba, egy autó fékezett le a ház előtt.
Biztos ő az - gondoltam magamban és az ajtó felé igyekeztem.
Kinyitottam és Edward állt előttem.
Behívtam, majd leültünk a nappaliban.
Az arcáról hiába is akartam, semmit nem tudtam leolvasni.
- Beszéltem vele, és....
- És??? - kérdeztem türelmetlenül.
- Hát, nem fogadta valami jól, de összecsomagolt és elment.
- De mi volt pontosan? - kíváncsiskodtam.
Edward mindent elmesélt.
- Azt hiszem őt ismerve, örülök, hogy ennyivel megúsztam - mondta, ami egy cseppet sem nyugtatott meg.
Még, ha szakított is vele, és ő el is ment, félek, hogy fog még bonyodalmat okozni nekünk.
Bár ezeket a rossz megérzéseket egyelőre nem osztottam meg Edwarddal.
- De most már nem kell titkolnunk a szerelmünket, és a családom is alig várja, hogy átmenjünk - mondta.
Kíváncsi voltam, mit szólt a családja a hírhez, persze azok, akik még nem tudtak róla.
Aliceben kicsit sem csalódtam, tudtam, hogy ő fog örülni a legjobban neki.
Rosalietól egy kicsit félek, sose jöttünk ki valami jól, és tudom, hogy Tanya pártján áll.
Ezt Edwardnak is elmondtam, aki megnyugtatott, hogy nem kell félnem Rosetól, és ha neki nem is tetszik a dolog, akkor is el kell fogadnia.
Remélem, hogy vele e miatt nem lesz semmi gond.
De végre szabadon szerethetjük egymást, és ez a legfontosabb.
Egymás mellé ültünk, a következő pillanatban pedig már csak Edward ajkait éreztem az enyémen, ahogy táncba hívja a nyelvem.
Vadul, ugyanakkor szenvedéllyel és szerelemmel csókoltuk egymást.
- Szeretlek - vallottunk szerelmet egymásnak.
Megbeszéltük azt is, hogy elfelejtjük Tanyát és, hogy csak kettőnkkel foglalkozunk, amibe én örömmel mentem bele.
A karjaiba fészkeltem magam, és csak élveztük egymás közelségét.
Nem is tudom mennyi ideje feküdtem Edward karjaiban, mikor megszólalt a telefonja.
- Csak Alice az - mondta és felvette, majd váltott néhány szót a húgával és letette.
- Aliceék alig várják, hogy átmenjünk - mondta.
Kissé talán féltem, mert most először állok úgy eléjük, mint Edward szerelme.
Tudom, hogy a többségük örül a kapcsolatunknak, de van, aki nem - gondoltam itt Rosaliera.
- Menjünk - mondtam neki és kimásztam az öleléséből.
Bezártam a házat és Edward kocsijával már úton is voltunk a Cullen ház felé.
Végig egymás kezét fogtuk, és kelletlenül engedtem el, mikor megérkeztünk.
Bár nem kellett sokáig nélkülöznöm a közelségét.
Alig, hogy kiszálltunk ott termett mellettem, átkarolta a derekam és az ajtó felé vettük az irányt.
Beléptünk, mire minden szem ránk szegeződött.
Gyorsan végignéztem rajtuk, mindenki mosolygott, ahogy meglátta kettősünket, kivéve Roset.
Az ő arcáról semmit nem tudtam leolvasni, és megvallom kicsit féltem is tőle.
Sosem jöttem ki valami jól vele, igazság szerint még nem is nagyon beszéltünk, de minthogy ő is Edward családjának a tagja, nem szeretnék rosszban lenni vele, csak remélni tudom, hogy sikerül tisztázni a félreértéseket és egy normális kapcsolatot létesíteni vele.
- Sziasztok - köszöntünk egymásnak.
Alice rögtön a nyakamba vetette magát.
- Gratulálok, olyan jó látni titeket együtt - mondta nekünk majd megölelte Edwardot is.
Esme és Carlilse is megöleltek minket.
Emmettben persze most sem csalódtam.
- Isten hozott a családban hugi - mondta, miközben felkapott és megölelt.
- Kösz Emmett - válaszoltam.
- Jó ilyen boldognak látni és érezni titeket - mondta Jazz.
- Igen, még soha nem voltam ilyen boldog - mondta szerelmem, odajött hozzám és hátulról a karjaiba zárt.
- Annyira szépek vagytok együtt - szólalt meg Esme.
Egyedül Rose volt az, aki kissé a háttérbe szorulva állt.
- Én is örülök nektek - jött közelebb Rose, és ezt a kijelentését nem tudtam mire vélni.
- Tudom, hogy sosem jöttük ki jól, és te is és ti is tudjátok, hogy jóban vagyok Tanyával, de, ha Edward veled boldog, akkor annak én is örülök - mondta egy kis mosollyal az arcán.
Rendesen meglepett, nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet hallok tőle.
Láttam, hogy Edward is meglepődött Rose kijelentésén.
- És ne haragudj azért, ahogy eddig viselkedtem - kért bocsánatot.
- Semmi baj - mondtam neki.
- Remélem, egyszer el tudunk beszélgetni, és ki tudja talán még jóban is leszünk - mosolygott rám ismét.
- Annak örülnék - mondtam neki én is.
- Mi lenne, ha egy kis vásárlással kezdenénk? - vetette fel az ötletet Alice.
- Én benne vagyok - mosolygott felém Rose.
- Én is - mondtam én is nevetve.
- De jó, lesz egy kis szabadságunk - vágta be Emmett miközben mind leültünk a nappaliban.
- Na, nehogy azt hidd. Kellenek valakik, akik a csomagokat cipelik, így ti is jöttök - vetette oda Rose a nagy mackónak, akinek egyből lefagyott a mosoly az arcáról.
- Ne már cica - fordult Emmett Rosehoz.
- Na ezt jól megcsináltad - szólalt meg Jasper.
- Ha nem szólsz, lehet, hogy nem kellene mennünk - tette hozzá.
- Úgy is jöttetek volna, rátok fér egy kis vásárlás - mondta Alice Jazznek és egy apró csókot adott neki.
- Na Edward, te semmit sem mondasz? Csak nem megszerettél vásárolni? - poénkodott Emmett.
- Nekem mindegy, a lényeg, hogy Bellával legyek - mondta immár felém fordulva, mire én is adtam egy kis csókot neki és hozzá bújtam.
- Na te is egy papucs lettél tesó - mondta Emmett, mire Rosa fejbe csapta.
- Miért mindig a kisebbet kell bántani? - kérdezte.
- Ezt megérdemelted - vágta oda neki Edward.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd Esme és Carlisle felmentek az emeletre.
- Felmegyünk? - kérdezte szerelmem.
- Menjünk.
- Nocsak, máris szobára? - szólalt meg Emmett, mire Edward leteremtette, ami persze Emmettnél semmit sem használ, mert utána ott folytatja, ahol abbahagyta. Ő már csak ilyen.
Felmentünk Edward szobájába, én leültem az ágyra, miközben ő az íróasztalán keresgélt.
Nem sokkal később egy papírral a kezében ült le mellém.
- Mi az? - kérdezte tőle.
- Egy kis meglepetés, igazából Alicetől - mondta és a kezembe adott egy képet.
Egy csodaszép kis házikó volt rajta egy tisztás közepén, mint a mesében.
Kissé értetlen képet vághattam a kép láttán, mikor Edward megszólalt.
- A ház a miénk a hétvégére. Alice intézte, hogy egy kicsit kettesben lehessünk.
- Komolyan? És mikor intézte?
- Igazából az idő alatt, míg nálad voltam, tudod milyen ő.
- Ez gyönyörű - mondtam neki tovább csodálva a képen levő kis házikót.
- Egy hétvége, csak kettesben - mondta szerelmem majd megcsókolt.
- Már alig várom - mondtam neki és átöleltem.
- Ezt meg kell köszönjük Alicenek - mondtam.
- Nem kell, örömmel tettem, és látom, örültök neki - rontott be Alice a szobába.
- Köszönöm - mondtam neki és megöleltem őt.
- Nincs mit, tudod, hogy téged is úgy szeretlek, mint a testvérem - mondta, ami nagyon meghatott.
Edward arcára egy mosoly ült ki, ahogy rám és a húgára nézett.
- Annyira örülök, hogy ilyen jól kijöttök - mondta, mire mindketten megöleltük őt.
El sem akartam hinni, alig vártam ezt a hétvégét, kettesben csakis Edwarddal.
Tudtam, hogy sok minden fog történni ezen a hétvégén, és boldog voltam, hogy mindezt Edwarddal élhetem át.
- Itt alszol ma? - kérdezte Edward.
- Ha szeretnéd.
- Persze, hogy szeretném - mondta és átölelt.
Idő közben Alice visszament a többiekhez a nappaliba.
- Emmett hiányol minket, lemegyünk hozzájuk? - kérdezte szerelmem.
- Menjünk feleltem és az ajtó felé indultam.
Mielőtt kiléphettem volna Edward visszarántott, a karjaiba zárt és szenvedélyesen megcsókolt.
Ha nem tudom, hogy előttünk áll kettesben egy teljes hétvége, biztos vagyok benne, hogy itt vetettem volna rá magam, és szerintem ő is így érezhette.
- Szeretlek - mondta.
- Én is téged - viszonoztam a vallomását.
- Végre fiatalok, velünk is legyetek egy kicsit, csak a tiétek a hétvége - vágta be Emmett.
- Ne haragudj, hogy elhanyagolunk téged - néztem rá bocsánat kérően.
- Semmi baj húgi.
- Na, és mivel töltitek a hétvégét? Lesz huncutkodás? - kérdezte Emmett.
- Semmi közöd hozzá - vágtam oda neki.
- Ugyan húgi,csak egy kérdés volt.
- Remélem, Edi fiúval jól kihasználjátok az időt, csak aztán egészben maradjon a házikó mikor eljöttök.
- Majd igyekszünk - vágta oda neki Edward és megcsókolt.
- Tényleg húgi, nem költözöl ide hozzánk? - tette fel a kérdést Emmett, mire nem tudtam hirtelen mit mondani.
- Ez remek ötlet, ugye ideköltözöl? - kérdezte Alice.
Még mindig nem tudtam, mit is mondjak erre, ránéztem Edwardra.
- Én lennék a legboldogabb, ha itt élnél velünk - mondta szerelmem.
- Ez remek ötlet, minek élnél abban a nagy házban egyedül - mondta Esme.
- De nem zavarnálak titeket? - kérdeztem.
- Ugyan drágám, eddig is a családunkhoz tartoztál, ezek után meg végképp - nézett rám és Edwardra.
- Szerintem is remek ötlet - mondta Carlisle és Rose is egyet értett vele.
- Rendben - böktem ki nagy nehezen.
- Köszönöm, annyira boldog vagyok - súgta a fülembe Edward.
- Ahogy én is - válaszoltam neki.
- Oké, akkor míg ti odalesztek, hétvégén áthozzuk a cuccaid, és kicsit átrendezzük Edward szobáját - mondta Alice mire talán kissé értetlen képet vágtam és kissé zavarban is voltam.
- Ugyan, ne légy zavarban - súgta szerelmem.
- Persze, semmi okod rá, hisz szeretitek egymást - mondta Alice.
- Oké, de miattam ne rendezzétek át Edward szobáját, nekem így is tetszik - mondtam.
- Nem az én szobám, a miénk - mondta Edward.
- Szeretlek - mondtam neki, mire ő megcsókolt.
- Na de öcsi, legalább ne előttünk - mondta Emmett, mire ismét egy fejbekólintást kapott Rosetól.
- Na, látjátok? Rose miattatok bántalmaz.
- Jaj szegénykém, de szerintem nem kell téged félteni - vágtam vissza neki.
- Igazad van - felelte Em, majd ő is megcsókolta Rose.
- Na kiknek kéne szobára menni? - vágta oda nekik Edward, mire mindenki nevetésben tört ki.
Az éjszaka további része ugyanilyen jó hangulatban telt, végig Edward karjaiban voltam, aminél többet nem is kívánhattam volna.