19.fejezet

Sziasztok! Mint ígértem itt is a fejli. Egyelőre ez még nem a bétázott verzió, de mivel mostanra ígértem és látom vagytok is, és biztos vagyok benne hogy ennek a fejlinek sokan örülni fogtok így felteszem. Ez talán rövidebb lett mint az eddigiek, de a lényeg benne van. :) Amint MoOa küldi a javítottat kicserélem, addig is hajrá olvassátok és várom ám a komikat. Pussz

19. fejezet

/Bella szemszög/

Belépve a házba Alec a nappaliban várt.
Kértem egy kis időt, míg átöltöztem és csatlakoztam hozzá.
Rögtön bele is vágott a mondandójába, pont, amitől féltem.
- Szóval miatta nem adsz esélyt nekem? - kérdezte.
- Ki miatt? - kérdeztem vissza.
- Ugyan Bella, tudod te. Edward miatt.
Hirtelen nem tudtam mit mondjak erre.
Nem gondoltam, hogy neki is feltűnik, hogy mi van Edwarddal.
- Beleszerettél? - tette fel a kérdést.
Ettől a kérdéstől féltem. De előbb utóbb úgy is megtudta volna, így nem tagadtam.
- Igen - válaszoltam.
Egy ideig csendben nézett maga elé.
- Akkor jól sejtettem. Ezért volt végig olyan ellenséges velem. És nem zavar, hogy van valakije? - kérdezte.
- Ő nem szereti Tanyat. És szakítani fog vele.
- Biztos, mi van, ha csak szórakozik veled? Hisz alig ismered őt.
- Elég jól ismerem már, és biztos vagyok benne és a szerelmében - feleltem.
- Remélem neked van igazad. Én szeretlek és csak féltelek, nem akarom hogy szenvedj.
- Tudom, és köszönöm. És biztos lehetsz benne, hogy minden rendben lesz.
- Hát ajánlom neki, különben velem gyűlik meg a baja - mondta.
- Rendben - mondtam neki nevetve, és örültem, hogy ennyivel letudtuk a témát és, hogy ilyen jól fogadta.
- Sajnálom, hogy holnap mész, és hogy ilyen kevés időt töltöttünk együtt - mondtam.
- Igen, én is. De valamikor te is hazajöhetsz, van amint tudlak és engednek meglátogatlak.
- Annak örülnék - feleltem.
Az éjszaka további részét átbeszélgettük és hála az égnek az Edward témát nem hozta fel.
Reggel kivittem őt a repülőtérre és Alec visszautazott Volterrába.
Sajnálom, hogy elment nagyon szeretem őt, de csak mint barátot.
Hazafelé autóztam mikor Edwardra gondoltam és, hogy valószínű épp ebben a pillanatban beszélhet Tanyaval.
Hazaérvén nem tudtam mást tenni, mint várni.
Edward azt mondta átjön, ha beszélt vele.
Csak remélni tudtam, hogy nem lesz semmi gond.


/Edward szemszög/

Reggel Alice jött be a szobámba, hogy szóljon elmennek vadászni, és szólt Tanyanak is, hogy maradjon, mert beszélni szeretnék vele.
Tanya gondolatait hallva nem is sejti, hogy miről akarok beszélni vele, vagy csak jól titkolja.
Miután Alice elvitte vadászni a többieket nem sokkal később Tanya jött be a szobámba.
- Alice szólt, hogy beszélni akarsz velem - mondta mosolyogva mikor belépett.
Volt egy olyan érzésem, hogy hamar lefagyasztom a mosolyt az arcáról, amint elmondom neki mit szeretnék.
- Igen, ülj le - mondtam neki.
Hogy is kezdjek bele? - tettem fel a kérdést magamban. Azt hiszem jobb lesz, ha a lényegre térek.
- Miről akarsz beszélni? - kérdezte.
- Kettőnkről - adtam a választ.
- Hallgatlak.
- Tudom, hogy megbeszéltük nem is olyan régen, hogy megpróbáljuk együtt, de nekem nem megy, sajnálom.
- Mi? Mi az, hogy nem megy?
- Sajnálom, de én nem vagyok szerelmes beléd.
- Ő az oka igaz? - kérdezte.
- Mi? Kicsoda?
- Ugyan Edward, tudod, kiről beszélek. Belláról.
Jól titkolta a gondolatait. Eddig jelét sem mutattatta, hogy sejti, és tessék.
- A hátam mögött vele kavarsz igaz? - kérdezte.
- Nem kavarok vele.
- Akkor te minek nevezed?
- Én beleszerettem- vallottam be.
- Ezt nem mondod komolyan ugye?- kérdezte.
- De igen. Szeretem őt.
- Szóval beleszerettél egy senkibe, mikor megígérted, hogy esélyt adunk kettőnknek.
- Ő nem senki, és igen beleszerettem. És nem áltattalak, az elején elmondtam, hogy nem vagyok szerelmes beléd. Te erősködtél, hogy próbáljuk meg - mondtam neki.
- Lehet, de te belementél, hogy megpróbáljuk. Erre ez alatt kavarsz vele.
- Nem akartalak megbántani, sajnálom. De szeretem őt és vele akarok lenni.
- Áá, szóval most csak úgy félreállítasz? - kérdezte már szinte hisztérikusan.
- Én csak szeretném, ha civilizáltan tudnánk megbeszélni és lezárni a dolgokat.
- Szóval azt akarod, hogy fejezzük be és elmenjek? - kérdezte már ordibálva.
Valamiért hasonló reakcióra számítottam tőle.
Nem is gondoltam rá, hogy szó nélkül fogja hagyni.
Erre hirtelen nem válaszoltam, ami olyan reakciót váltott ki belőle, amire nem számítottam.
- Ezt még mindketten megbánjátok - vágta hozzám, kiviharzott a szobából és rám csapta az ajtót.
Nem gondoltam, hogy mondhatni, ennyivel megúszom.
Őt ismervén sokkal nagyobb balhéra számítottam.
Hallásomnak köszönhetően hallottam amint szitkozódások közepette, amiket többnyire Bellának szánt, éppen csomagol.
Míg a gondolatai szinte üvöltöttek felém, közben csomagolt.
Egyelőre nem akartam utána menni, azt hiszem ebben a helyzetben nem lett volna jó döntés.
Hallottam közben a családomat a ház felé közeledni.
Tanya eközben már a nappali felé ment le a csomagjaival.
Ahogy beléptek a házban a többiek, meglátva Tanyat a csomagjaival mindenki meglepődött.
Kivéve persze Anya, Emmett, Jazz és Alice, aki magában szinte repesett a boldogságtól.
-"Végre kidobtad ezt a boszorkányt" - üzente nekem, bár a helyzethez nem illett, de elmosolyodtam.
- Mi történt? - hallottam meg apám kérdését.
- Kérdezd a fiad - vágta oda neki dühösen Tanya.
- Rosalie elvinnél? - kérdezte tőle.
- Persze - felelte neki Rose, de még ő sem értette mit is jelent ez az egész.
- "Ne feledd Edward, ezt még megbánod, hogy így bántál velem. Te és Ő is" - üzente Tanya, majd magára csapva az ajtót elment Roseal.
Megvártam, míg hallom elhajtani őket, majd vettem a bátorságot és lementem családomhoz, akik kérdések sokaságát zúdították rám.
Vagyis a többségük már tudta mi lesz ennek a vége Tanyaval, de például apám és Rose eléggé meglepődtek.
Ahogy Rose gondolatait hallottam tőle is kapok egy alapos fejmosást, ő ugyanis jól kijött és kedveli Tanyat.
Elmeséltem a többieknek mi történt.
Carlisle meglepődött, főleg mikor megtudta, hogy Bella az, akit szeretek.
Jazz, Emmett és Alice, főleg ő nagyon örültek neki.
Ők nagyon szeretik Bellát, és már korábban is támogattak minket.
Úgy ahogy Esme is.
- És most elmész Bellához? - kérdezte boldogan Alice.
- Megígértem neki, hogy amint vége elmegyek hozzá.
- Hát remélem a csajod, ja bocs már csak az exed, nem okoz semmi bonyodalmat, ahogy láttam eléggé felbosszantotta, hogy dobtad - mondta Emmett.
Figyelemre se méltattam a megjegyzését.
Végül is igaza van.
Sejtettem, hogy Tanya így fog reagálni. És talán örülhetek, hogy ennyivel megúsztam. De úgy érzem, ez csak a látszat, és tartogat még meglepetéseket nekem, nekünk.
- Hát ha akar is valamit, leszereljük, a lényeg, hogy Edward végre boldog legyen, és ő Bella mellett az - mondta Alice és odajött megölelni.
Tudtam, hogy az én szeleburdi húgomra mindig számíthatok.
Miután már a családom is tudja mi a helyzet, és mielőtt Rose hazaérjen, hogy beolvasson nekem, elindultam Bellához.
Az úton Tanya szavai jártak a fejemben.
-"Ezt meg megbánjátok, te és ő is" - ismétlődtek a szavai a fejemben.
Ezt a részét inkább nem mesélem el Bellának, nem akarom, hogy e miatt aggódjon, csak azt remélem, Tanya semmi bosszúféleséget nem tervez ellenünk.
Akármi is lesz ezután, Bellával együtt mindent meg tudunk oldani.
Félretéve a negatív gondolataimat arra gondoltam, hogy hamarosan ismét karjaimban tarthatom azt a nőt, akit a világon mindennél jobban szeretek, és most már senki előtt nem kell titkolóznunk.