tag:blogger.com,1999:blog-6733731597575619712024-03-14T07:48:37.553+01:00Lion and Lamb LoveLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.comBlogger85125tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-48015576666021252772014-09-27T09:33:00.002+02:002014-09-27T09:33:24.997+02:00Sziasztok! Sziasztok!<br />
<br />
Nem is gondoltam volna, hogy még a régebbi blogjaimon is megfordulnak/tok de úgy tűnik mégis. :) Ezért egy kis infó:<br />
<br />
Itt fogok tevékenykedni mostanság aki gondolja lessen be:<br />
<a href="https://www.blogger.com/goog_1635995509"><br /></a>
<a href="http://abosszu-angyala.blogspot.hu/">http://abosszu-angyala.blogspot.hu/</a>Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-53761609825175975752011-07-28T07:45:00.001+02:002011-07-28T07:45:45.337+02:00Új történet első fejezete fennt :)Sziasztok! <br />
<br />
Végre kész lett az új történet A telihold csábításának első fejezete. Ha kíváncsi vagy rá less be, kíváncsian várom a véleményeket :)<br />
<br />
katt ide: <br />
<a href="http://atelihold-csabitasa.blogspot.com/"><br />
http://atelihold-csabitasa.blogspot.com/</a><br />
<br />
Pussz: LizLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-22042931802014086802011-01-29T18:32:00.003+01:002011-01-29T18:32:05.620+01:00Új sztori első fejezetSziasztok! Ha valaki kíváncsi az új törimre itt olvashatja az első fejezetet: <br />
<br />
<a href="http://prohibited-passion-lizzyke.blogspot.com/">http://prohibited-passion-lizzyke.blogspot.com/</a>Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-39712274298326745582011-01-25T15:50:00.000+01:002011-01-25T15:50:16.855+01:00Új történet!Sziasztok! Ahogy ígértem a Lion Lamb folytatása helyett, egy új Twilight sztorit kaptok. Meg is született a történet amit feltettem a történet blogjára. Ha van kedved nézz be. A tartalmat már feltettem, lessétek meg, és csak remélem hogy ezt is olvassátok majd. A blog még alakulgat, de lassan minden a helyére kerül. <br />
<br />
A címe: <br />
<br />
Prohibited Passion - Tiltott Szenvedély <br />
<br />
<a href="http://prohibited-passion-lizzyke.blogspot.com/">http://prohibited-passion-lizzyke.blogspot.com/</a>Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-32600242452674504122011-01-24T14:24:00.000+01:002011-01-24T14:24:20.041+01:00Folytatás vége és valami új......Igen, mint tegnap kiírtam, a folytatás a Forever yours vége mellett döntöttem. Ennek több oka is van. <br />
Egyrészt ezt már nem olvasták annyian, vannak akiknek csak az első tetszett ez már nem, részben ezért és mert ezt már én sem éreztem annyira jónak. A Lion and Lamb Love az igazi és végetért az 50.fejezettel. <br />
Sajnálom akik a másikat olvasták és számítottak rá, nekik nagyon köszönöm, de ez így alakult. <br />
Aki továbbra is olvasni fog, és szerette a Liont, az nem fog olvasnivaló nélkül maradni. Egy új sztorin ötletelek ami szintén Twilightos, csak egy kicsit más mint a Lion. <br />
Igyekszek valami újat kitalálni, és ami a szereplőket illeti is más lesz kicsit. Tévedés ne essék ugyanazok lesznek Bella és Edward na és persze a Cullen család csak ami a karakterüket illeti lesznek kicsit mások.Kissé felszabadultabbak, humorosabbak, na és persze megfűszerezve az elmaradhatatlan Emmett humorral :). <br />
Ha már összeállt a fejemben a dolog, ti fogjátok először megtudni, és persze az a sztori egy új blogon indul majd. <br />
Egyenlőre ennyit erről, remélem lesznek akik olvassák majd azt is. És volt egy kérés a másik történet zárásával kapcsolatban. <br />
<br />
Ez a blog a Lion and Lamb love NEM lesz törölve. Sokat jelent nekem, hisz ez volt az első írásom, amit először fejeztem be, és eszem ágában sincs törölni. Aki még nem olvasta vagy szeretné újraolvasni a blogot mindig megtalálja. És talán amint a munka engedi megcsinálom, hogy egészben letölthető legyen majd a történet. <br />
<br />
Egyenlőre ennyi lenne, hamarosan, talán hamarabb mint gondolnátok jelentkezik az új sztori :). Pusszantás: LizzykeLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-43226312572515163572010-12-12T16:17:00.001+01:002010-12-12T16:28:51.337+01:0050.UTOLSÓ FEJEZETSziasztok! Mint a cím is mutatja íme az utolsó fejezet. Az elején nem, inkább a végére írtam a kis hozzáfűznivalóm. Jó olvasást. Pusszantás. <br />
<br />
<br />
<blockquote><p><img src="http://i54.tinypic.com/30t46qu.png" alt="" /></p></blockquote><br />
<br />
<br />
50. UTOLSÓ FEJEZET <br />
<br />
<br />
/Bella/ <br />
<br />
<br />
Hazafelé hajtottunk a Volvoval, miközben Nessa hátul ült, a kis Anthony pedig a karjaimban szundított el.<br />
<br />
- Végre itthon vagytok - rontott szinte ki a házból Alice amint meghallotta, hogy megérkeztünk.<br />
<br />
Nemcsak ők hanem mi is nagyon örülünk, hogy végre ismét itthon lehetünk a családunkkal.<br />
<br />
Rose és Esme rögtön a gyerekeket vették el tőlünk, míg mi sorra megöleltünk mindenkit.<br />
<br />
- Végre itt az eltékozolt pár - ölelt meg bennünket Emmett.<br />
<br />
- Bizony itt, és már alig várom, hogy megtudjuk mi a ti meglepetésetek, mivel az én kis feleségem semmit sem volt hajlandó elárulni - nézett rám mosolyogva Edward.<br />
<br />
Én már hallottam is ezt a kis meglepetést is, de mi tagadás én is alig várom, hogy láthassam.<br />
<br />
- Már mi is nagyon vártuk, hogy bemutath assuk őt - szólalt meg boldog mosollyal az arcán Rosalie.<br />
<br />
Azt hiszem bátran kimondhatom, hogy még sosem láttam őt ilyen boldognak. Szinte ragyogott. De Emmett arcáról sem hiányozhatott az a letörölhetetlen vigyor. Most végre ők is megtapasztalhatták azt a csodás érzést amit én és Edward.<br />
<br />
- Akkor menjünk be - invitált minket Carlilse.<br />
<br />
Nessa az apukájához ment, Anthony pedig Esme karjaiban pihent, de ő is érdeklődve szemlélte mi történik körülötte.<br />
<br />
Mind helyet foglaltunk a nappaliban, míg Rose Emmettel karöltve indult az emeletre.<br />
<br />
- Óóó azt hiszem most már hallom - nevetett fel Edward.<br />
<br />
És jól gondolta. Végre Rosenak is teljesült az álma amire mindig is vágyott. <br />
<br />
Előttünk ő sem gondolta volna, hogy valaha is lehetséges lesz ez, de látva hogy nekünk sikerült annak ellenére is amik vagyunk, ők is döntöttek Emmettel.<br />
<br />
Emmett pedig bármit megtett volna feleségéért, és végül is egyáltalán nem volt áldozat számára teljesíteni Rose kérését, ami őt is nagyon boldoggá tette.<br />
<br />
- Azt hiszem, immár még népesebb lett a Cullen család - szólalt meg Jasper.<br />
<br />
Carlilse és Esme arcán is a boldogság és a meghatottság tükröződött.<br />
<br />
- Igazad van fiam, ennél boldogabbak nem is lehetnénk. Hiszen látunk titeket, hogy mennyire boldogok vagytok, ahogy mi is, és nagyon szeretünk titeket és az unokáinkat is - mondta Carlilse.<br />
<br />
- Jól mondod édesem - ölelte át őt boldogan Esme, akinél még mindig ott volt Anhtony.<br />
<br />
- Azt hiszem én már a nevét is tudom - mosolyodott el Edward.<br />
<br />
- Jó neked - nevettem rá.<br />
<br />
Esme és Emmett kézen fogva jöttek le a lépcsőn, Rose karjaiban családunk legújabb tagjával.<br />
<br />
Leültek mellénk, majd bemutatták nekünk a kis csöppséget.<br />
<br />
- Ő itt Cris a mi kis csöppségünk - mondta meghatottan Rosalie.<br />
<br />
És meg is értem őt. A kisfiú akit a karjaiban tartott hasonló korú néhány hónapos mint Anthony. De egy igazi kis tünemény.<br />
<br />
- Rose néniéknek is van kisbabájuk? - kérdezte Nessa.<br />
<br />
- Igen kicsim, mi is örökbe fogadtuk őt - válaszolta neki Rose.<br />
<br />
- Ahogy engem apa és anya? - nézett ránk.<br />
<br />
- Igen.<br />
<br />
- De jó, akkor lesz még valaki akivel játszhatok - mosolygott Nessa.<br />
<br />
- Bizony, végre mi pasik leszünk többségben - szólalt meg Emmett.<br />
<br />
- Hát gratulálok nektek tesó - ment oda hozzájuk Edward.<br />
<br />
- Köszi öcskös - pacsiztak össze Emmettel.<br />
<br />
Mind a kis Crist csodáltuk aki érdeklődve pillantott ki anyukája karjaiból.<br />
<br />
- Jó ilyen boldognak látni téged - fordultam Rose felé.<br />
<br />
- Igen. És köszönöm neked. Tudod, hogy imádom Nessáékat is, de fantasztikus érzés tudni, hogy ez a kis csöppség tőled függ és hogy annak ellenére amik vagyunk mégis megkaptam azt amire mindig is vágytam. Családra, egy csodás ugyanakkor bolondos férje - nézett is a vigyorgó Emmettre - és erre a kis csöppségre, a kisfiamra.<br />
<br />
- Én csak örülök, hogy neked is teljesült ez a vágyad, és te is megtapasztalod milyen fantasztikus érzés anyának lenni - pillantottam az én csemetéim felé.<br />
<br />
- Bizony az én fiam, biztos olyan erős és jóképű lesz mint az apja - mondta büszkén Emmett.<br />
<br />
Nem azt mondom, hogy nemtudtam volna őt apaként elképzelni, mert milliószor láttam őt Nessával és Anthonyval, és tudom ha kell bármit megtenne értük, de még őt sem láttam ennyire boldognak és elégedettnek, és ennek csak örülni tudtam.<br />
<br />
Gyorsan eltelt a mai nap, és mivel már majdnem este volt hogy hazaértünk, a gyerekeket a fürdés és vacsora után ágyba tettük.<br />
<br />
Ez idő alatt még mi nem voltunk itthon kialakítottak, gondolom ezt is Alice egy csodás kis szobát Crisnek.<br />
<br />
Roseon látszott mennyire imádja őt, alig tudta letenni a karjaiból.<br />
<br />
- Sosem gondoltam volna, hogy látom ilyennek Roset - jött mellém Edward miközben őket néztük amint Emmettel lefektetik Crist.<br />
<br />
- Fantasztikus anya lesz belőle - mondtam.<br />
<br />
- Tudom. Amilyen te is vagy - fordított maga felé egy csókra Edward.<br />
<br />
Egy egy ölelés és puszi után Roseék is hagyták pihenni kisfiukat. Nessa és Anthony is elaludtak.<br />
<br />
Visszamentünk a nappaliba ahol egész éjjel beszélgettünk.<br />
<br />
Többnyire Nessáról és Crisről, vagyis inkább a jövőjükről.<br />
<br />
Felmerültek ugyanazon kérdések, amik akkor mi fogadtuk örökbe Nessát.<br />
<br />
Hogy ők emberek, és mi vámpírok vagyunk.<br />
<br />
A válasz itt is ugyanazt lett mint akkor. Mind a ketten elég kicsik még, és van még jó néhány év, míg nagyok lesznek. Ahogy Nessánál is megbeszéltük Edwardal ha elég nagy lesz meg fogja tudni az igazságot rólunk. És övé lesz a döntés, hogy akarja e ezt az életet élni.<br />
<br />
Ahogy erről beszélgettünk Edward mintha máshol járt volna.<br />
<br />
- Mit láttál kicsim? - fordult Jasper Alicehez.<br />
<br />
Persze, Alice látott valamit.<br />
<br />
- Ugye nem rossz dolog? - fordultam feléjük.<br />
<br />
- Pont ellenkezőleg - szólalt meg Alice.<br />
<br />
- Lehet, de mégsem akarod megmutatni - fordult felé kissé talán dühösen Edward. Általában akkor ilyen amikor kimarad valamiből.<br />
<br />
Nemtudom miért én sejtettem mit láthatott Alice.<br />
<br />
- Nyugodjatok meg nem rossz, sőt fantasztikus dolog - mosolygott ránk a ház energiabombája.<br />
<br />
- És mikor tudjuk meg mi az? - érdeklődött Emmett.<br />
<br />
- Hát, arra még várni kell egy kicsit, de higyjétek el akkor választ kaptok a mostani kérdéseitekre, és ha eljön az ideje visszatérünk erre a látomásra.<br />
<br />
- Tényleg jó dolog lehet, mer nagyon boldognak és izgatottnak érezlek.<br />
<br />
- Bocsi szívem, csak annyira boldog vagyok - mosolygott Alice Jazzra.<br />
<br />
- Azt érzem - felelte Jazz és egy csókot lehelt Alice ajkaira.<br />
<br />
- És meséljetek mi volt Olaszországban - kérte Jazz.<br />
<br />
- Na és a szigetes sztorik se maradjanak ki, volt hancúr mi? Remélem nem a gyerekek előtt - szólalt meg Emmett.<br />
<br />
- Az nem a te dolgod, egyébként neked is meg kellene komolyodnod, mert szerintem agyilag a te is leragadtál a fiad szintjén - mondta neki mosolyogva Edward.<br />
<br />
- Igaz, nekem nem csak egy hanem két gyereket kell nevelnem - mosolygott Rose is.<br />
<br />
- Héé én itt vagyok - integetett Emmett mire mindenki nevetni kezdett.<br />
<br />
Később miután kibeszélgettünk magunkat szerelmemmel visszavonultunk a szobánkba.<br />
<br />
Mivel egyenlőre nem terveztünk egyetemre menni rengeteg időnk volt, amit mind most már Roseék is a gyerekeinknek akarunk szentelni.<br />
<br />
- Jó ilyen boldognak látni mindenkit - szólalt meg Edward - miközben még közelebb fészkeltem magam hozzá.<br />
<br />
- Igen, sose gondoltam volna hogyha idejövök itt találom meg a boldogságom, és hogy minden álmom valóra válik.<br />
<br />
- Ezzel én is hasonlóképp vagyok. A legjobb döntésünk volt idejönni. És ezt is Alicenek köszönhetjük.<br />
<br />
- Igen, mert ő előre látott engem.<br />
<br />
- Bizony. Sokkal tartozunk neki.<br />
<br />
- Az nem kifejezés.<br />
<br />
- Nekem elég annyi, hogy boldognak látom a kedvenc bátyám, és ezt neked és a gyerekeknek köszönheti - pislantott be az ajtón Alice.<br />
<br />
- Én is szeretlek húgi - pattant fel mellőlem Edward és megölelte Alicet, majd én is csatlakoztam hozzájuk.<br />
<br />
- Ezt a sok boldogságot már már nehéz elviselni - lépett be Jazz is.<br />
<br />
Másnap reggel összeültünk és megbeszéltük hogyan tovább. Mivel már itt eltünk egy ideje, és egy egy helyen néhány évnél nem maradhatunk tovább anélkül, hogy ne keltene feltünést, hogy nem öregszünk, így maximum egy két éven belül ül helyet kell keresnünk.<br />
<br />
- Igaz arra még várni kell, de majd valamikor visszaköltözhetnénk Forksba is - szólalt meg Alice.<br />
<br />
- Arra még tényleg várni kell, de egyszer talán - mondta Carlisle.<br />
<br />
Emmett és Jazz kivitték a kicsiket az udvarra. Jazz Nessával még Emmett a két fiúval játszott akik persze nagyon picik még, de látszólag is imádtak a nagy macival lenni.<br />
<br />
A terveinkben szerepelt valamikor ha a gyerekek kicsit nagyobbak lesznek ismét meglátogatni Aroékat,de ekkor már mindannyian mennénk.<br />
<br />
Ami Anthonyt illeti arra nem kell olyan sokat várni, mert napról napra nagyobb lesz. Számításaink szerint 7-8 év múlva eléri azt a kort mint mi. Szinte egy idősek lesznek Nessával.<br />
<br />
Míg beszélgettünk a pillantásom az általam viselt Cullen címerre tévedt.<br />
<br />
- Már a két kis csöppségnek is van, de szerintünk várunk még míg egy kicsit nagyobbak lesznek, hogy megkapják - mondta Esme.<br />
<br />
Nekem és Nessának is van már. A családunk mind tagja viseli a címert valamilyen formában.<br />
<br />
- Végre boldog és nyugodt évek várnak ránk - szólalt meg Alice.<br />
<br />
- Ennyi minden után jó ezt végre hallani - mondta Carlilse.<br />
<br />
- Azt hiszem mi elmegyünk vadászni - állt fel szerelmem.<br />
<br />
- Menjünk, vigyáz.......<br />
<br />
- Ne aggódj, jó sokan vagyunk vigyázni a gyerekekre, és jól elvannak odakint a fiúkkal és Roseal aki idő közben kiment a fiúkhoz és Nessához.<br />
<br />
- Köszi anya - ölelte meg Edward Esmet.<br />
<br />
Vetettünk egy egy pillantást a hátsó kertben játszókra, majd szerelmem pillanatok alatt kapott a karjaiba és indult el velem.<br />
<br />
Tudtam hová akar menni, és nem is tévedtem.<br />
<br />
Pillanatok alatt a mi kis vízesésünknél voltunk.<br />
<br />
- Sok szép pillanat köt ide bennünket - mondtam.<br />
<br />
- Igen, és még mennyi ilyen hely van - folytatta szerelmem.<br />
<br />
És igaza volt, rengeteg számunkra fontos hely van.<br />
<br />
A kis kunyhónk ahol először voltunk együtt, és ahol megkérte a kezem. A szigetünk ahol a nászutunkat töltöttük, és ahol csodás perceket élhettünk át a gyerekeinkkel és még sorolhatnám.<br />
<br />
Leültünk a partra míg szerelmem a karjaiba vont.<br />
<br />
Akkoriban mikor eljöttem Olaszországból nem gondoltam volna, hogy itt rátalálok a szerelemre, és hogy egy ilyen csodás férfi személyében kapom meg.<br />
<br />
De nemcsak egy csodás férfit és férjet kaptam itt a sorstól. Egy tökélestes és boldog nagy családot, fantasztikus barátokat, és gyerekeket.<br />
<br />
Immár kettőt is.<br />
<br />
Edward, Nessa és a kis Anthony és persze a Cullen család, a mi családunk tették teljessé az életem.<br />
<br />
Vámpírok lévén sohasem gondoltam volna hogy ez egyszer megadatik nekem.<br />
<br />
De most mégis itt ülök a férjem karjaiban boldogan.<br />
<br />
- Soha sem gondoltam volna, annyi egyedül töltött idő után, hogy egyszer egy ilyen csodás nőt és két szép gyermeket kapok a sorstól - mondta szerelmem, szinte válaszként a kimondatlan gondolataimra.<br />
<br />
- Én sem.<br />
<br />
- Nemcsak az enyém a családom, a családunk élete is megváltozott amint megismertünk.<br />
<br />
- Én aki mindig is magányos voltam, megtaláltam életem értelmét, a szerelmet amit még sohasem éreztem. Két csodás gyermeket nevelünk. Carlisle és Esme is hihetetlenül boldogok, hogy így látnak bennünket, és hogy immár három kis lurkó unokájuk is van. Hála a mi döntésünknek Emmett és Rose is követte a példánkat és ők is szülők lettek. Alice boldog, hogy mi és mindig boldogok vagyunk, és hogy megtalálta a legjobb barátnőjét. És hogy mindig boldogok vagyunk - mondta szerelmem.<br />
<br />
- Sok mindenen mentünk keresztül míg ide eljutottunk, de megérte. Minden pillanatot és percet megért, hogy most itt tarthatlak a karjaiban mint a feleségemet és hogy itt van nekünk Nessa és Anthony - tette hozzá.<br />
<br />
- Ezért csak hálásak lehetünk a sornak.<br />
<br />
- Tudod szeretnélek még elvinni valahová - mondta szerelmem miután egy szerelmes csókot váltottunk.<br />
<br />
- Hová?<br />
<br />
- Rögtön megtudod - mondta miközben talpra álltunk és ismét a karjaiba kapott miközben boldogan bújtam szerelmemhez.<br />
<br />
Néhány perccel később azon a helyen álltunk az erdőben ahol azóta nem voltunk.<br />
<br />
Rögtön eszembe jutottak annak a napnak az emlékei, és minden pillanata. És Edwardra nézve neki is, ezért is hozott ide.<br />
<br />
- Itt láttalak meg először - ölelt magához Edward.<br />
<br />
És igen ismét itt álltunk.<br />
<br />
Annak idején azon napon mikor vadászni voltam, és amikor először találkoztam Cullenékel. Itt pillantottam meg először Edwardot.<br />
<br />
Akibe már akkor első látásra beleszerettem.<br />
<br />
- Itt pillantottalak meg először és szerettem beléd rögtön.<br />
<br />
- Mintha olvasnál a gondolataimban.<br />
<br />
- Örökké hálás leszek a sorsnak és Alicenek hogy akkor megismertelek és hogy értelmet adtál az életemnek - mondtam.<br />
<br />
- Én buta kis bárányom, én vagyok hálás amiért egy ilyen csodás teremtést kaptam a sorstól, még így szörnyeteg lévén is.<br />
<br />
- Már mondtam, hogy te sosem voltál és nem is leszel az.<br />
<br />
- Te vagy a legcsodásabb férfi, akit az életemnél is jobban szeretek. Az én oroszlánom.<br />
<br />
- És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba... <br />
<br />
- Micsoda buta bárány! <br />
<br />
- Micsoda beteg, mazochista oroszlán!<br />
<br />
- Szeretlek Bella, mindennél jobban.<br />
<br />
- Én szeretlek téged. Mindennél jobban - viszonoztam szerelmem vallomását.<br />
<br />
Edward két keze közé fogta az arcomat, majd megcsókolt.<br />
<br />
Itt ezen a helye, ahol annak idején először találkoztunk.<br />
<br />
Csókja gyengéd volt, érzelmekkel teli. Minden egymás iránt érzett érzelmünk benne volt.<br />
<br />
- Örökké a tiéd - suttogtuk egymásnak csókunk után, majd szerelmem karjaiban véve indultunk el hazafelé.<br />
<br />
Egy boldog és szerelemmel teli közös végtelen jövő felé, amiről még akkor nem sejtettünk mennyi minden vár még ránk, de egy dologban mindketten biztosak voltunk.<br />
<br />
Az oroszlán és a bárány szerelme mindent átvészel, és bármilyen akadályt könnyen vesz, a lényeg hogy Örökké együtt legyünk.... <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<i>"A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz."<br />
<br />
(Stephenie Meyer) </i><br />
<br />
<br />
Hát ez lett volna. Az 50-es utolsó fejezet.<br />
<br />
A blog november 30-án volt fél éves. Ennyi idő alatt született meg ez a történet. Ami az első is volt amit íni kezdtem.<br />
<br />
De akkor még csak nem is reméltem, hogy ennyiőtöknek fog tetszeni.<br />
<br />
Ezért is tartozom nektek hatalmas köszönettel, hogy olvassátok az írásaim, és azoknak is akik a komijaikkal kifejtették a véleményüket, és hogy ez idő alatt velem voltatok, és olvastatok.<br />
<br />
Remélem azért az utolsó fejezet is elnyeri a tetszéseteket.<br />
<br />
Ide kérem azt, hogy ha csak néhány mondattal is véleményezzétek, nagyon hálás lennék.<br />
<br />
Fél év alatt született meg az ötven fejezet. Köszönöm szépen a sok sok komit és kedves szavakat amiket az idő alatt kaptam, és persze a kritikás komikat is. Mindenkinek aki csak egyszer is írt véleményt. A több mint 100 rendszeres olvasót, és hogy egy egy új fejezet alkalmával ilyen sokan olvastok.<br />
<br />
Volt egy szavazás a történet folytatását illetően. Kíváncsi voltak hogy mit gondoltok egy esetleges folytatást illetően. Mindenképp terveztem, mert igencsak sok ötletem van hozzá, és a legtöbbet a folytatásra voksoltatok. Azok pedig akik a NEM-re szavaztak, nekik annyit, hogy nem kötelező olvasni.<br />
<br />
Akik pedig a történet folytatását a <a href="http://foreveryours-bylizzyke.blogspot.com/">Forever Yours - Örökké a tiéd</a> című történetet is olvasni fogják, nekik köszönöm előre is, igyekszek abból is a legjobbat kihozni.<br />
<br />
Sok mindenen ment keresztül a kedvenc párosunk karöltve a Cullen családdal, de végül minden megoldódott, és remélem sokan figyelemmel kíséritek majd a folytatást is.<br />
<br />
Így akik szeretik és olvassák Bella és Edward ezen történetét nem maradnak fejeztetek nélkül, ugyanis mint ki van írva a történet folytatásának blogján JANUÁR 1.-ÉN érkezik az első fejezet.<br />
<br />
Hirtelen nem is tudom mit mondhatnék még, csak még egyszer köszönök mindent nektek.<br />
<br />
Lenne néhány név amit kiemelnék.<br />
<br />
Először is MoOa, akinek köszönöm a történet egyik felének bétázását, és Bumbinak aki a második felét bétázta. Valamint Nikkym-nek, aki sokat segített a történet alakulásának kiagyalásában a véleményével. És mindenkinek, aki itt volt, aki olvas, és akik komiztak és komiznak.<br />
<br />
Imádlak titeket, hatalmas pusszantás mindenkinek (L).<br />
<br />
LizzykeLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-62191889069893888522010-12-05T17:43:00.001+01:002010-12-05T17:43:50.348+01:0049.fejezetSziasztok! Ahogy ígértem itt az új fejezet. Szám szerint a 49-es, ami egyben az utolsó előtti is. Nem is mondanék nagyon mást, csak meg akarom köszönni a komikat az előzőhöz, és remélem ide is lesznek majd vélemények. <br />
<br />
És még egy dolog. Egy kis <b>MEGLEPI</b> :)<br />
<br />
<b>Elkészült a Lion and Lamb Love történet folytatásának új blogja. <br />
Ha kíváncsi vagy rá és akarsz egy kis infót a folytatásról less be. <br />
<br />
A címe: Forever Yours - Örökké a tiéd</b><br />
<br />
<blockquote><p style="text-align: center;"><a href="http://foreveryours-bylizzyke.blogspot.com/"><img src="http://i51.tinypic.com/2zs5rtd.jpg" alt="" /></a></p></blockquote><br />
<br />
49.fejezet<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
/Bella/<br />
<br />
<br />
<br />
A férjemmel és a gyerekeinkkel tartottunk épp a szigetünkre. <br />
<br />
A hosszú repülőút után, amit Nessákék egész jól viseltek hajóval indultunk a sziget felé. <br />
<br />
Már esteledett mikor megérkeztünk, de Nessa máris nem volt olyan fáradt amint megpillantotta hová érkeztünk. Anthony pedig a karomból szemlélte a mi kis paradicsomunkat. <br />
<br />
- Ez a miénk mami?<br />
<br />
- Igen kincsem. <br />
<br />
Edward letette Nessát amint megérkeztünk, aki hatalmas izgatottsággal szalad végig a homokos parton a ház felé. <br />
<br />
- Na odaakarsz menni apuhoz? - kérdeztem a karomban fészkelődő kisfiamtól, aki Edward felé nyújtózott. <br />
<br />
Szerelmem óvatosan átvette tőlem, amit Anthony egy csodás mosollyal jutalmazott. <br />
<br />
Nessa után indultunk a házba, aki már fel is fedezte a közös szobáját Anthonyval, amit nyilván Alice kérésére rendeztek be, mivel ő tudta, hogy jövünk. <br />
<br />
- Vigyázhatok én a kis tesómra?<br />
<br />
- Persze tündérem, ő azt hiszem kezd álmos lenni, lefektetjük és itt maradhatsz vele - mondta neki Edward. <br />
<br />
Nessa imádta a kis karjaiban tartani Anthonyt, aki félig vámpír lévén mindig mintha vigyázott volna, hogy ne bántsa a húgát.<br />
<br />
Hiába kisebb mint Nessa, mégis félig vámpír, ami azért megmutatkozik rajta. Lassabb a szívverése mint Nessáé, de például a bőre és épp olyan kemény és hideg mint a miénk. <br />
<br />
Sőt néha a táplálkozásával is akadtak már gondok. Ugyanis egyre többször itatjuk vérrel őt, mert azt kívánja.Ez ellen nemtudunk mit tenni, hiszen ő is félig olyan mint mi. De persze egyenlőre legalábbis többnyire még emberi ételeket fogyaszt. <br />
<br />
Lefektettünk a kis Anthonyt, akire Nessa vigyázott. Addig szerelmem behozta a csomagjainkat, én pedig a gyerekeknek készítettem valami vacsorát. Bár mivel a kis csöppségünk már elaludt, ő valószínű, hogy valamikor az éjszaka folyamán vagy reggel követeli majd a részét. <br />
<br />
- Azt hiszem elmegyek vadászni egy kicsit, ha netán Anhtonynak is szüksége lenne vérre. <br />
<br />
- Igazad van, addig is megetetem és lefektetem Nessát. <br />
<br />
- Rendben addigra én is jövök - mondta, majd mellém lépett és szenvedélyesen megcsókolt. <br />
<br />
Alig vártam, és ahogy látom rajta ő is, hogy egy kicsit kettesben lehessünk. És úgy érzem sok mindent tartogat számunkra az éjszaka. <br />
<br />
- Gyere kicsim vacsorázni - szóltam be Nessának a szobába, aki még mindig szinte csodálkozva figyelte a testvérét. <br />
<br />
Mindketten hihetetlennek tartottuk, a kapcsolatot ami már ilyen kicsinek kialakult kettőjük között. Nessa is már első pillanattól kezdve szerette Anthonyt ahgy fordítva is. Imád vele játszani, és olyankor a kisfiúnk arcról is letörölhetetlen a mosoly. <br />
<br />
Edwardal pedig amellett, hogy nagyon büszkék voltunk rájuk, úgy tekintettünk rájuk mint a mi két kis csodánkra. És valóban azok is voltak. Ők tették teljessé az életünket, a házasságunkat. <br />
<br />
Sokszor elmélkedek ezen, hogy mindent megkaptam az élettől amire mindig is vágytam. Csodás családot, férjet és két szép gyermeket. <br />
<br />
Edward és én pedig imádjuk egymást, és mindent megteszünk, hogy szép és boldog gyerekkort és életet biztosítsunk nekik. <br />
<br />
Míg Edward vadászni volt, én megetettem és megfürdettem Nessát, majd lefektettem a közös szobájukba Anthonyval, de persze előtte a puszi a kis tesónak nem maradhatott el. <br />
<br />
- Jó éjt mami. <br />
<br />
- Álmodj szépeket kincsem - adtam egy puszit az arcocskájára, majd hagytam őket aludni. <br />
<br />
Amint kiléptem tőlük a mi szobánk felé indultam. Belépve rögtön a legszebb emlékeim jöttek elő. <br />
<br />
Az itt töltött csodás napok a nászutunk során, minden egyes boldog pillanat amit ebben a szobában és itt éltünk át. <br />
<br />
Egy igencsak hosszú nap után gondoltam lezuhanyozok. A szobában ledobáltam magamról a ruhákat majd a fürdő felé vettem az irányt. <br />
<br />
<br />
<br />
/Edward/<br />
<br />
<br />
<br />
Visszafelé tartottam a vadászatból, amikor az elmúlt időszakban történteken gondolkodtam. <br />
<br />
Még annak idején mikor Carlilse átváltoztatott és utánam hozzánk hoztam Esmét, sokszor hallottam őket rólam beszélni, hogy aggódtak miattam, hogy sosem találom meg a párom, és hogy egyedül vagyok. <br />
<br />
Akkoriban még én sem gondoltam volna, hogy rátalálok Bellára. <br />
<br />
Mindent megkaptam tőle amire csak egy férfi vágyhat. <br />
<br />
Ő a világ legcsodásabb felesége, nője és a legjobb anya is. <br />
<br />
Vele és a gyerekeinkkel lett teljes az életem. Eddig csak úgy léteztem, de most már van miért élnem. Értük, a családomért, akikért mindent megtennék. <br />
<br />
Boldogan szaladtam a házhoz, majd rögtön a konyhába vittem a vért és eltettem Anthonynak, ne hogy Nessa kezébe akadjon. <br />
<br />
Benéztem a gyerekekhez, akik már mindketten édesen aludtak. Egy egy puszit adtam nekik, majd az anyukájuk keresésére indultam, akivel ha minden igaz lesz végre egy kis időnk kettesben lenni. <br />
<br />
A hálóba lépve a fürdő felől hallottam vízcsobogást. <br />
<br />
Akaratlanul is olyan képek jelentek meg előttem amitől még jobban kívántam szerelmem. <br />
<br />
Benyitottam a fürdőbe, ahol még a párás zuhanykabinon keresztül is láttam kirajzolódni Bella csodás testét. <br />
<br />
Pillanatok alatt szabadultam meg a ruháktól, majd zajtalanul beléptem szerelmem mögé. Meztelen testét átöltve húztam magamhoz, és csókot leheltem nyakára. <br />
<br />
- Már vártalak - suttogta kéjesen, miközben nyelvemmel nyakát kényeztettem. <br />
<br />
Szorosan magamhoz húztam, miközben kezeim derekáról mellei irányába kalandoztak, amit simogatva egyre hangosodó nyögésekkel díjazott életem értelme. <br />
<br />
Magam felé fordítottam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Nyelvünk egymásra találásával tüzes táncba kezdtek, miközben kezeinkkel egymás testét barangoltuk be. <br />
<br />
Bella apró kezei összefonódott testünk közé nyúlva ragadták meg tettre kész férfiasságom, és egyre hevesebb kezdett mozogni rajtam, ezzel egyre hangosodó morgásokat kicsalva torkomból. <br />
<br />
Én sem tétlenkedtem viszonozni a nekem okozott élvezeteket, elszakadva szerelmem csodás kebleitől, ujjaimmal hasán keresztül eljutottam nőiességi forró barlangjáig. <br />
<br />
Rögtön belé fúrtam ujjaimat, mire testem reszketett a gyönyörtől a karjaimban ahogy egyre jobban gyötörtem őt, miközben tüzes csókjainkkal igyekeztünk elfojtani kéjes hangjainkat. <br />
<br />
Élveztem hogy eléri a végső gyönyöröket, majd reszketve a karjaimba omlik, majd nemsokkal később ujjainak és puha nyelvének hála én is átléptem a mennyek édes kapuját. <br />
<br />
Szerelmes csókban egyesültünk, miközben karjaiba kaptam Bellát, aki nem habozott lábait derekam köré kulcsolni, míg kezeivel benyúlt közénk és magába vezette férfiasságom. <br />
<br />
Hangos nyögés szakadt fel mindkettőnkből, amint testünk ismét egybeforrt. <br />
<br />
Csókjainkkal igyekeztünk elnyomni hangjainkat, miközben ott simogattuk egymást ahol értünk. <br />
<br />
Feneke alá nyúlva segítettem a gyorsabb mozgásban, majd kisvártatva csapott le szinte egyszerre ránk a csodás megsemmisülés amint csókjainkkal üdvözöltünk. <br />
<br />
Kihúzódtam szerelmemből, majd talpra állítva tovább csókoltuk egymást, majd egy egy kényeztető mosdatás után a szobánkban folytattuk azt amit elkezdtünk. <br />
<br />
<br />
<br />
/Bella/<br />
<br />
<br />
Szerelmem ölelő karjaiban ért bennünket a reggel a sorozatos gyönyörök után amiket egymás karjaiban éltünk át éjjel. <br />
<br />
- Antohny éhes - szólalt meg szerelmem. <br />
<br />
- Megyek megnézem. <br />
<br />
- A konyhában hagytam neki a vért, ma arra vágyik. <br />
<br />
- Köszönöm - adtam egy csókot Edwardnak majd a gyerekszoba felé indultam. <br />
<br />
Nessa édesen aludt még, de a kis Anthony már ébren volt. De persze csendben, mint aki tudná, hogy nem akarja felébreszteni az alvó kishúgát. <br />
<br />
Csendben a karomba vettem, majd a konyha felé mentünk, mire kiérve már a cumisüvegben várta őt a reggeli. <br />
<br />
Leültem vele a nappaliba, míg ő az utolsó cseppig kiitta számunkra nélkülözhetetlen vért az üvegből, majd hálás szemek és egy csodás mosollyal az arcán pillantott rám. <br />
<br />
Nemsokkal később pedig Edward csatlakozott hozzánk Nessával. <br />
<br />
Ő is megreggelizett, majd együtt négyesben indultunk felfedezni a szigetet. <br />
<br />
Itt elég meleg van, és szinte mindig süt a nap, így egyenlőre Nessa aki még nem látta napfénytől csillogó bőrünk, végig takarásban árnyékosabb helyen voltunk. <br />
<br />
Volt egy kisebb hatalmas fákkal és fehér homokkal borított partszakasza a szigetnek, ahol sok időt töltöttünk. <br />
<br />
Míg Edward úszni vitte Nessát, mi a homokban játszottunk a napról napra egyre többet növő Anthonyval. <br />
<br />
- Mami képzeld még delfineket is láttunk - újságoltam hozzánk szaladva Nessa, aki az apjával úszkált. <br />
<br />
- Örülök kicsim. <br />
<br />
- Anthony nem úszik velünk?<br />
<br />
- Ő még elég kicsi, de ide a kisebb vízbe bemehetünk - mondta Edward, majd a víz felé indultunk. <br />
<br />
Ő a felvette Nessát míg én a fiunkat fogtam, majd belementünk a vízbe, hogy egy kicsit Anthony is élvezhesse a csodás vizet. <br />
<br />
Ami láthatóan neki is nagyon tetszett. A kis kezeivel édesen pancsolta a vizet, miközben mi mosolyogva figyeltünk. <br />
<br />
Fantasztikus érzés volt ilyen boldognak látni őt és Nessát is. ÉS csak remélni tudtuk, hogy ez mindig így lesz. <br />
<br />
Szinte az egész napot a parton töltöttük a gyerekekkel. Az estét pedig többnyire a házukba bújva, a gyerekek vagy inkább Nessa kérésére egy egy mesét nézve, amit Anthony is nagyon élvezett, aki szinte végig Nessához bújva leste a meséket. <br />
<br />
Az éjszakákat pedig egymás szeretésének és kényeztetésének szenteltünk. Napközben pedig minden figyelmünk a gyerekeké volt. <br />
<br />
Így teltek a csodás napjaink, néha néha azért telefonáltak otthonról, hogy érdeklődjenek hogy vagyunk. <br />
<br />
Kicsit úgymond négy fülközt akartam beszélni Roseal, így Edward elvitte sétálni a kicsiket. <br />
<br />
Rose minden boldogan mesélt a kis vagy inkább nagy meglepetésükről. <br />
<br />
- Tudod, most érzem csak igazán mit éreztél te is. Annyira boldog vagyok. <br />
<br />
- Elhiszem, és el sem tudom mondani mennyire örülök nektek. Gondolom Emmett is odáig van. <br />
<br />
- Ne is mond, le sem lehet állítani, tudod milyen. <br />
<br />
- Mindig is erre vágytam, és teljesült az álmom, és látni, hogy ez Emmettet is boldoggá teszi ahogy engem mindent megér. Nagyon várjuk, hogy hazaérjetek. <br />
<br />
- Hamarosan megyünk, mi is nagyon várjuk. Főleg Edward, kissé zavarja, hogy kimarad valamiből. <br />
<br />
- Gondolom a kicsik nagyon élvezik az ottlétet - mondta Rose. <br />
<br />
- Az nem kifejezés. Nessa haza sem akar majd menni. És Anthony egyre nagyobb és okosabb lesz. <br />
<br />
- Azért remélem huncutkodni is van időtök - hallottam meg a háttérből Emmettet. <br />
<br />
- Emiatt ne aggódj Emmett, te pedig most már ideje felnőni. <br />
<br />
- Majd igyekszek, hatalmas ölelés a csöppségeknek - köszönt el. <br />
<br />
- Ne haragudj rá tudod milyen - szólalt meg Rose. <br />
<br />
- Ne aggódj, ő már csak ilyen. Megyek megkeresem Edwardékat sétálni zavartam őket. Puszi mindenkinek, hamarosan találkozunk - köszöntünk el egymástól Roseal, majd szerelmemék keresésére indultam. <br />
<br />
Meg is találtam őket a parton. <br />
<br />
És a látvány ami fogadott csak azért kiáltott, hogy megörökítsem. <br />
<br />
Hála Alicek aki mindig mindenre gondol, vagy inkább mindig mindent lát, csomagolt egy fényképezőgépet amivel már kis millió képet készítettünk a kis családunkról. <br />
<br />
Ez a pillanat sem maradhatott ki. <br />
<br />
Edward a parton egy hatalmas fa alatt feküdt a hófehér homokban, miközben a kis Anhonyt édesen szunyókált a hasán, Nessa pedig szorosan Edward oldalához bújva aludt. <br />
<br />
Igaz folyton jöttünk mentünk, játszottunk a szigeten, így sokszor kifáradtak. <br />
<br />
Miután megörökítettem a pillanatot nem győztem csodálni őket. Ennél szebbet senki sem kívánhat magának. <br />
<br />
- Azt hiszem egy kissé elfáradtak - suttogtam szerelmem mikor letültem melléjük, majd halkak egy csókot loptam kedvesemtől. <br />
<br />
- Nagyon szeretlek - mondta. <br />
<br />
- Én is téged. Vagyis titeket - helyesbítettem. <br />
<br />
Melléjük heveredve csendben csodáltuk őket. <br />
<br />
Nessa és Anthony nagyon élvezték az itt töltött idő, ami vészesen gyorsan telt el. <br />
<br />
Minden egyes itt töltött nap maga volt a paradicsom. A gyerekek egyre szebbek, és nagyobbak, akiket mi napról napra jobban imádunk. <br />
<br />
De akármennyire is jó volt itt, azért kicsit be kell vallani hiányzott a családunk is, így ideje volt hazamenni. <br />
<br />
- Visszajövünk még majd ide ugye mami?<br />
<br />
- Persze tündérem megígérem - válaszolta neki Edward. <br />
<br />
A karomban tartott Anthony csöpp kis kezeit az arcomhoz érintette, majd itt töltött pillanatokat mutatta meg nekem. <br />
<br />
- Neki is nagyon tetszett itt, és alig várja, hogy visszajöjjünk - mondta szerelmem. <br />
<br />
- Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. És ahogy apu is mondta hamarosan visszajövünk - mondtam a két gyermekünknek, akinek hatalmas mosoly ült ki az arcára. <br />
<br />
Míg én elkészültem a gyerekekkel addig Edwardal összeszedte és a hajóhoz vitte a csomagjainkat. <br />
<br />
Mind elköszöntünk a szigetünkről, amire hamarosan ismét visszatértünk, majd hajóba szálltunk és elindultunk hazafelé, ahol hatalmas vagy inkább újabb meglepetés várta a családot, vagyis inkább Edwardot, aki még nemtud róla. <br />
<br />
<br />
<br />
Tessék komizni, és nézzetek be a folytatás blogjáraLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-84576447077897794112010-12-04T08:30:00.002+01:002010-12-05T11:08:35.048+01:00Hűséges olvasóknak<blockquote><p style="text-align: center;"><img src="http://i54.tinypic.com/344rqeb.jpg" alt="" /></p></blockquote><br />
<br />
"Ezzel a kis képpel szeretném felhívni mindazok figyelmét, akik vagy hasonló helyzetben vannak, mint én magam (azaz, nem díjazzák a munkájukat kritikával) vagy csak elegük van abból, hogy nem tudnak elolvasni egy-egy fejezetet, mivel nincs meg az elegendő komment határ.<br />
Arra kérek mindenkit, akinek van saját blogja, hogy tegye ki ezt a képet az oldalára, és tüntessünk az ellen, hogy az általunk szerkesztett és rengeteg munkával fenntartott blogjainkat ne kelljen felfüggeszteni, szüneteltetni vagy éppen bezárni! Bírjuk rá a névtelen és nevüket felvállaló olvasóinkat arra, hogy egyetlen percet rászánjanak még az idejükből arra, hogy kritikájukkal javítsák a blog fejlődését."<br />
<br />
<br />
/Szozsa914 (Zsani)/<br />
<br />
<br />
<br />
Ehhez csatlakozom én is, remélem ezzel a kis biztatással többen komiztok majd, nem azért mert mi arra megyünk minnél több legyen, csak a véleményetekre legyen az jó vagy éppen egy kis kritikával megfűszerezve, azoknak is örülünk, így tudjuk, hogy esetleg mi az amin változtatni tudunk, hogy egy egy fejezet még jobb legyen.Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-11545887619113687262010-11-30T09:11:00.001+01:002010-12-02T22:45:52.706+01:0048.fejezetSziasztok! Nos emberek, eljött az utolsó előtt előtti fejezet. Bizony, ezen kívül még kettő lesz. Persze mostmár többnyire happy van :). Köszi szépen először is a komikat az előzőhöz. Ide is várom majd őket. <br />
De előtte még egy két apróság. <br />
A héten hétvége felé, még nemtudom akkor hogy dolgozok de mindenképp lesz még egy fejli, jövőhét közepe felé pedig megkapjátok az utolsó fejlit. <br />
És igaz még lehet szavazni, de már tény, hogy lesz folytatása a történetnek. Igaz egy kis szünettel. És annyi lesz, hogy az egy új blogon íródik majd, aminek a címét is megtudjátok hamarosan :). <br />
A bétázást pedig köszi szépen Bumbinak!<br />
Addig is jó olvasást, pusszantás. <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
48.fejezet <br />
<br />
<br />
<br />
Úton voltunk Olaszországba a gyerekekkel és Esmeékkel. Alice, Jazz, Rose és Emmett pedig otthon maradtak.<br />
<br />
Egyedül talán én voltam az aki sejtette Rose és Emmett valódi okát az otthon maradásukra. Na meg persze Alice aki nyílván már látta is.<br />
<br />
Mielőtt indultunk ugyanis beszélgettem Roseal a dologról, és nagyon boldoggá tett a döntésük Emmettel. De a többiek erről még nem tudnak, majd csak ha hazaérünk. Mindenesetre jó ilyen boldognak látni őket, főleg Roset aki mindig is erre vágyott.<br />
<br />
Igencsak hosszú repülőút után, amit Nessa és Anthony is jól viseltek érkeztünk meg Volterrába.<br />
<br />
A legtöbben a fajtánkból nem szívesen jönnek ide a nagy királyi családhoz a Volturihoz. Kegyetlenségükről híresek ugyan, de aki csak egy kicsit is ismeri őket tudja, hogy alaptalanok a róluk kialakított képek.<br />
<br />
Legalábbis számomra, hiszen nagyon sokat köszönhetek Aronak és a többieknek, akik most már a második családom Cullenék után.<br />
<br />
- Végre itt vagytok kedveseim - üdvözölt minket rögtön Aro.<br />
<br />
Persze mivel a két gyerek is velünk tartott Aro minden szükséges óvintézkedést megtett, hogy senki se bánthassa őket, hiszen ők akik itt élnek nem a mi életmódunkat folytatják.<br />
<br />
De Aro, Alec, Jane és a többiek is tudnak uralkodni magukon annyira, hogy még csak véletlenül se bántsák a gyerekeket.<br />
<br />
Marcus és Caus is üdvözöltek minket.<br />
<br />
Jane, Alec és a párja is mosolyogva fogadtak minket.<br />
<br />
A köszönések és ölelések után bejjebb mentünk a nagyterembe. Nessa mint mindig most is az apja karjaiban volt, Anthony pedig az enyémben.<br />
<br />
Mielőtt idejöttünk Aronak nagyjából beszámoltunk Anthonyról, és hogy őt is mi neveljük. Rögtön a kis csöppség felé fordult aki kíváncsian szemlélte a körülötte lévő világot a karjaimból.<br />
<br />
- Szóval te lennél az a gyermek. Elbüvölő teremtés - mondta Aro.<br />
<br />
- És tudtok valamit hogyan fog fejlődni?<br />
<br />
- Van néhány dolog, ha gondolod megosztom veled - mondta Carlilse.<br />
<br />
- Hagyjuk magára a fiatalokat addig - mondta Aro, majd Carlilsleal félre vonultak, egy jó hosszú beszélgetésre.<br />
<br />
Igaz Anthony egyenlőre emberi táplálékot eszik, de félvér lévén lehet, hogy hamarosan vért is kíván majd.<br />
<br />
- Megmutatom a szobátokat, gondolom a kicsik is kimerültek a hosszú úttól - mondta Jane majd követtük őt.<br />
<br />
Esme és Carlilse kaptak egy közös hatalmas szobát, én és Edward pedig az én régi szobámat kaptuk, mellettünk pedig gondolom Aro parancsára lett kialakítva egy fiús lányos gyerekszoba ahol Nessát és a kis Anthonyt tettük le aludni.<br />
<br />
Edward maradt a kicsikkel, míg engem egy kicsit elcsalt beszélgetni Jane.<br />
<br />
- Két gyerek, nem is gondoltam volna.<br />
<br />
- Hát én sem, de boldogabb vagyok mint valaha - mondtam.<br />
<br />
- Az meg is látszik.<br />
<br />
- És te? Mesélj valamit, mik történnek erre.<br />
<br />
- Hááát.....<br />
<br />
- Na mond már.<br />
<br />
- Nem olyan régen csatlakozott hozzánk egy vámpír Dave, akivel elég jól megértjük egymást - mosolygott sokat sejtően barátnőm.<br />
<br />
- Ennek nagyon örülök, neked is jár egy társ.<br />
<br />
- Hát meglátjuk. Aro sem ellenzi a dolgot, úgyhogy ki tudja?<br />
<br />
Szinte egész éjjel beszélgettünk, de nyugodt voltam mert szerelmem addig a gyerekekkel volt.<br />
<br />
Valamikor hajnal tájban mentem át a szobámba ahol Edward az ágyamon feküdt.<br />
<br />
- Esme vigyáz a kicsikre - válaszolt a kimondatlan kérdésemre.<br />
<br />
Itt nem nagyon tudtunk úgy együtt lenni, ennyi igencsak jó hallású vámpír mellett, így csak szorosan egymáshoz bújva, néha egy egy szenvedélyes csókot váltva értük meg a reggelt.<br />
<br />
- Olyan édesek - mondta Esme a kicsiket nézve alvás közben mikor beléptem a szobába.<br />
<br />
- Ebben csak egyetérteni tudok - mondtam.<br />
<br />
Félvér lévén Anthony is alszik, nem úgy mint mi. Sőt igen jó az alvókája a kincsemnek, de ez így van rendjén.<br />
<br />
- Jó reggelt mami - ébredt fel nemsokkal később Nessa, majd Anthony is ébredezni kezdett.<br />
<br />
Reggelre Aro gondoskodott az ételről a gyerekeknek, így Edward elvitte Nessát reggelizni, míg én megvártam míg a kisfiunk felébred.<br />
<br />
Aki rögtön felém nyújtotta csöpp kis karjait, majd hihetetlen dolog történt.<br />
<br />
A karjaimba vettem Anthonyt,aki csöpp kis kezeit az arcomra tette, majd képek, emlékképek jelentek meg előttem.<br />
<br />
Még otthoni képeket vetített le előttem. Többnyire Roseékról akik otthon maradtak.<br />
<br />
- Bizony kicsim, Alice néniék otthon vannak, de hamarosan mi is megyünk haza hozzájuk - mondtam.<br />
<br />
Nemsokkal később visszatért Edward, akinek Athony szintén mutatott néhány emléket, és amiket az apukája megbabonázva figyelt. Majd megmutatta Carlilsenek, sőt Aronak is, akik szintén nem jutottak szóhoz.<br />
<br />
- Fantasztikus képesség, és már ilyen picinek megmutatkozik. Káprázatos.<br />
<br />
Mindenki csak ámult kisfiunkon, aki napról napra egyre többet nőt. És akit a kis Nessa is imádott. De ez kölcsönös volt. Akárhányszor Nessát leültettük és a kis karjaiba fogta Anthonyt mindkettőjük arcára hatalmas mosoly ült ki, és Nessa boldogan játszott kisöccsével.<br />
<br />
Mind tudtuk, és látjuk, hogy kettőjük között szoros kapcsolat lesz, de ekkor még nem sejtettünk milyen szoros is.<br />
<br />
Carlisle a nappalokat többnyire Aroval töltötte és Anthony fejlődésére próbáltak rájönni. Igaz nagyjából tudtuk mennyi idő alatt fog felnőni, de pontosat nem.<br />
<br />
Körülbelül Nessával szinte egyszerre érik el a 17-18 éves kort.<br />
<br />
Edward nem nagy örömére, egyik délután Alec hívott el kicsit sétálni, hogy beszélgethessünk. Neki is megvolt a párja, akivel az esküvőnkön is voltak, így nem értettem miért féltékeny még mindig Edward.<br />
<br />
Hiszen semmi oka rá, ezt ő is tudhatná már.<br />
<br />
- Jó látni, hogy ilyen boldog vagy, és örülök, hogy Edward az aki ilyen boldoggá tesz téged. Na és persze a gyerekeket, akiknek csodás anyukájuk van.<br />
<br />
- Köszönöm. Nekem is a legnagyobb álmaim váltak valóra, amiket neki és a gyerekeinknek köszönhetek.<br />
<br />
- De látom ti is nagyon jól megvagyok - mondtam.<br />
<br />
- Igen így van. És úgy tűnik Jane is megtalálta a párját, bár náluk még nagyon az elején van a dolog, de időnk mint a tenger.<br />
<br />
Az egész délutánt elbeszélgettük, majd mikor már nagyon hiányzott a szerelmem és a gyerekek visszamentünk.<br />
<br />
Edward rögtön a karjaiba zárt, és észveszejtő csókkal üdvözölt.<br />
<br />
- Hééé, csak néhány órát voltam el, azt is itt a kertben.<br />
<br />
- Tudom, de akkor is hiányoztál. Remélem nem mozdult rád - mondta.<br />
<br />
- Ezt most hagy abba - dorgáltam le rögtön.<br />
<br />
- Aleccel csak barátok vagyunk. Neki is megvan a párja akit imád, és nekem is. Semmi okod féltékenykedni - mondtam, majd egy szenvedélyes de annál szerelmesebb csókkal bizonyítottam is.<br />
<br />
- Sajnálom, csak idegesít ha más pasik vannak körülötted.<br />
<br />
- Feleslegesen. De megbocsájtok - bújtam hozzá boldogan.<br />
<br />
- Annyira kívánlak - suttogta a fülembe.<br />
<br />
- Csak egy kicsit bírd ki, nem akarok itt neked esni, annyian vannak körülöttünk. Néhány nap és csak mi és a gyerekek leszünk a szigeten.<br />
<br />
- Igazad van, csak kibírom addig.<br />
<br />
- Helyes.<br />
<br />
Az elkövetkezendő néhány nap is nagyon gyorsan eltelt. Sokat voltunk a gyerekekkel is, akik hihetetlen módon teljesen elbűvölték a nagy Aro Volturit.<br />
<br />
A kis Anthony napról napra nagyobb lesz, már kinézetre mint egy több hónapos kisfiú. És egyre okosabb is lesz.<br />
<br />
Carlisle szinte naponta megméri és megvizsgálja, és ő örömmel hagyja magát.<br />
<br />
Ez idő alatt, mivel nem sokat láthatom őket, Edward és Esme voltak a kicsikkel, míg én Jannel, és a többiekkel voltam. Aroval is sokat beszélgettem, aki csak örül, hogy ilyen boldognak lát. Edwarddal is beszélgettek.<br />
<br />
De sajnos az itt töltött napok hamar eltelt.<br />
<br />
- Remélem hamarosan ismét meglátogattok bennünket- mondta Aro.<br />
<br />
- Persze barátom, de mi is szívesen látunk titeket.<br />
<br />
- Esme vigyáz a kicsikre amíg mi vadászunk egyet indulás előtt - mondta Carlilse.<br />
<br />
- Nektek mindenképp szükséges lesz, mert a szigeten csak ti lesztek a kicsikkel és ott nem nagyon hagyhatjátok magára őket - tette hozzá.<br />
<br />
- Ez igaz - felelte Edward.<br />
<br />
- Akkor elmegyünk egy szigetre? - kérdezte Nessa.<br />
<br />
- Igen tündérem. Csak mi négyen, egy csodás helyre - válaszolta neki szerelmem.<br />
<br />
Esme játszani ment a szobába a kicsikkel míg mi Carlilseal indulás előtt vadászni mentünk.<br />
<br />
Néhány őz és medve után, amik Emmett kedvencei lennének immár jóllakottan indultunk vissza.<br />
<br />
Addigra össze voltak készítve a csomagjaink és indulásra készen voltunk.<br />
<br />
- Annyira sajnálom, hogy már mentek - mondta Jane is.<br />
<br />
- Én is. De hamarosan találkozunk - ígértem neki, mire mosoly ült ki az arcára.<br />
<br />
- Közben Alice telefonált, hogy lesz egy apró kis meglepijük ha hazaértünk. Vagyis nektek később - nézett felénk Esme, mire sokat mondóan elmosolyodtam.<br />
<br />
- Te tudod miről van szó igaz? Erről beszéltetek Roseal? Annyira titkolta.<br />
<br />
- Igen. De ne légy olyan kíváncsi, ha hazaértünk megtudod - válaszoltam Edwardnak.<br />
<br />
- Jó utat barátaim, remélem hamarosan találkozunk.<br />
<br />
- És vigyázzatok erre a két kis csodára - mondta Aro, aki elköszönt Anthonytól és Nessától is.<br />
<br />
- Te is vigyázz magadra Aro nagypapi - köszönt el tőle Nessa, akit mosolyogva figyeltünk.<br />
<br />
Ilyenkor mindig hihetetlen volt számomra látni, hogy nagy és mindenki által veszélyesnek hiresztelt Aro Volturit megpuhította egy néhány éves kis emberlány.<br />
<br />
- Viszlát barátaim, jó utat - mondta Aro, miután mindenki elköszönt mindenkitől.<br />
<br />
- Hamarosan találkozunk - búcsúzott Carlisle, majd a reptér felé vettük az írányt.<br />
<br />
Ott elköszöntünk Carlilseéktól, majd mi másik gépre szállva a gyerekekkel indultunk el a mi kis szigetünkre ahol egy csodás hetet töltünk az immár két szép kis csöppségünkkel.......<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Tessék komizni :)Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-36099482754298719892010-11-22T18:47:00.002+01:002010-11-30T09:17:00.609+01:0047.fejezetSziasztok!<br />
<br />
Egy kicsit hosszabb bejegyzéssel jövök a fejli előtt. <br />
<br />
Lezárult az egyik szavazás, amiben egy pasi névhez kértem a véleményetek. A győztes név <b>ANTHONY</b> lett, kicsit lejjeb még láthatjátok az eredményt. Hogy ki is lesz ő a történetben, azt a mai fejezetben megtudhatjátok. <br />
Lehet, hogy sokan már gondoltatok erre, de szerintem sokatokat meg is lepek ezzel Azért remélem tetszeni fog, nagyon várom a véleményeket. <br />
<br />
A másik dolog. Szám szerint ez a 47-es fejezet. A történet pedig összesen 50 fejezetes lesz. <br />
Ami azt jelenti, hogy ezen kívül még három fejezet. De jó vagy rossz hír, mindenki döntse el neki mi, hogy igaz indult szavazás, és ennek az állását is figyelembe véve és a magam döntését is nézve, lesz <b>MÁSODIK KÖTET. </b><br />
Szóval a történet nem ér véget. Sőt. Már vannak is ötletek mi lesz a folytatásban, ami nem rögtön e befejezés után érkezik. Kell egy két hét szünet, többnyire, hogy átgondoljam pontosan a folytatást. <br />
Remélem ezért lesz aki örül neki, aki a NEM-re szavazott, annak meg annyit, hogy senki fejéhez nem fogok pisztolyt hogy ide jöjjön, nem kötelező. <br />
<br />
A bétázásért köszi Bumbinak (L)<br />
<br />
Na azt hiszem mindent leírtam, remélem semmit sem hagytam ki. Jó olvasást és NAGYON várom a véleményeket. Pusszantás (L)<br />
<br />
<blockquote><p style="text-align: center;"><img src="http://i54.tinypic.com/aphbap.jpg" alt="" /></p></blockquote><br />
<br />
47.fejezet <br />
<br />
<br />
/Bella/ <br />
<br />
<br />
Rögtön az illat és hang irányába futottunk, és a látvány ami minket fogadott, megdöbbentett.<br />
<br />
Egy nő feküdt az erdőben a csupasz földön, csurom véresen, miközben egy vámpír állt mellette.<br />
<br />
Sőt nem csak egy vámpír és a nő voltak ott, hanem egy csecsemő is. És rengeteg vér.<br />
<br />
Közelebb érve amint észrevett minket az idegen vámpír, felénk kapta a fejét, majd Edward szaladni kezdett felé, mire ő megfutamodott.<br />
<br />
- Edward hagyd, inkább segíts és hívd Carlislet - kértem, majd közelebb mentem a sérült nőhöz.<br />
<br />
Igyekeztem minél kevesebbet lélegezni, hisz rengeteg volt a vér, de muszáj volt segítenünk rajta.<br />
<br />
- Carlilsle rögtön itt lesz - jött közelebb Edward, hogy megnézzük a sérült nőt, aki nem volt magánál, viszont egy hatalmas vágás tarkította a hasát, amin keresztül nyílván a kis csöppséget vette ki belőle az idegen, akit még szerencse, hogy nem vitt magával.<br />
<br />
Itt feküdt sirdogálva az édesanyja mellett. De valami mégsem volt rendben a csöppséggel, és ezt Edward is észrevette.<br />
<br />
- A szívverése, az illata, és a bőre sem olyan mint egy átlagos csecsemőé. Nem tudom mibe keveredett ez a nő, de itt valami nem stimmel.<br />
<br />
A karomba fogtam a csöppséget, majd magamhoz öleltem csöpp kis testét.<br />
<br />
Edward közben a nőt próbálta megnézni.<br />
<br />
- Rengeteg vért vesztett, és szinte barbár módon vették ki a babát belőle - mondta szerelmem, majd Carlilse is megerősítette amint ideért.<br />
<br />
Próbált mindent megtenni a szerencsétlenül járt nőért, de későn érkeztünk.<br />
<br />
Carlilsle csak egy módón menthette volna meg őt. Ha megöli, és újra feléleszti, vámpírként. De ebben ő nem dönthetett.<br />
<br />
Viszont ha csak egy kis időre is a nő magához tért, akiről megtudtuk hogy a neve Rachel.<br />
<br />
És ami a legjobban megdöbbentett mindkettőnket, hogy tud a létezésünkről.<br />
<br />
- A kisbaba, nem teljesen ember. Egy vámpírtól fogant - mondta ki gyöngén Rachel, és alig akartuk elhinni, hogy ez lehetséges.<br />
<br />
Ilyesfelé dologról még Carlilse sem nagyon hallott.<br />
<br />
Rachelnek a kevés erejéből futotta, hogy nagyjából elmondja mi történt vele, de nagyon le volt gyengülve.<br />
<br />
Carlilse, viszont elmondta az egyetlen lehetőségét Rachelnek, hogy életben maradhasson.<br />
<br />
- Akármennyire is szeretném látni felnőni a kisfiam, nincs erőm küzdeni, és nem akarom azt a létet - hozta meg a döntését Rachel, akit nem befolyásolhattunk. Ez az ő élete, az ő döntése.<br />
<br />
Mindhárman szomorúan vettük tudomásul Rachel döntését, de ha ő nem akarja nem tehetünk semmit.<br />
<br />
Végig mellette voltunk, miközben gyenge karjaival egy utolsó ölelést adott kisfiának, majd megígértetett velünk valamit.<br />
<br />
- Tudom, hogy ti jók vagytok. Nem olyan mint aki ezt tette velem. Kérlek, vigyázzatok rá, biztosítsatok boldog jövőt neki, nem kérek csak annyit, hogy vigyázzatok a kisfiamra - kérte tőlünk Rachel.<br />
<br />
- Anthony. Ez legyen a neve - volt még egy kérése Rachelnek.<br />
<br />
- Megígérjük. Bells és én is szülők vagyunk, egy emberlányt fogadtunk örökbe, és megígérem, vigyázni fogunk rá, és mindig mellette leszünk, és ha felnő megfogja tudni milyen fantasztikus anyukája volt aki imádta őt - mondta Edward Rachelnek, aki csak megköszönni tudta nekünk, hogy utolsó perceinél mellette voltunk, és hogy tudja jó kezekbe került a kisfia.<br />
<br />
- Elment. - mondta Carlisle.<br />
<br />
- Nem kellett volna így lennie - mondtam szomorúan, és a csöppséggel a karomban Edwardhoz bújtam.<br />
<br />
- Ez az ő döntése volt, de megtartjuk amit ígértünk neki.<br />
<br />
- Természetesen - értettem egyet, és kisbabára pillantottam a karomban.<br />
<br />
- És tudjátok ki tette ezt vele? - kérdezte Carlilse.<br />
<br />
- Nem, amint észrevett minket elmenekült, és inkább mellette voltunk, nem mentünk utána, bár kétlem hogy visszajönne.<br />
<br />
- Meglátjuk. De most mi lesz vele? - nézett a babára.<br />
<br />
- Amit megígértünk. Nem hiszem, hogy a többiek elleneznék, hogy őt is magunkhoz vegyük. Mit szólsz szerelmem?<br />
<br />
- Én nagyon szeretném. És tudom, hogy Rachel így akarná. Mi boldog családot és jövőt biztosíthatunk neki.<br />
<br />
- Akkor megbeszéltük.<br />
<br />
- De mivel ő láthatólag nem teljesen ember, így lesz jobb ha velünk nő fel, hisz ha az idegen újra keresi megtudjuk védeni, és még nem tudjuk, hogyan fog fejlődni.<br />
<br />
- Egyetértek, az idő mindent megold. De jobb lenne hazavinni.<br />
<br />
- Én pedig elintézem a temetést - mondta Carlilse, aki intézkedett Rachel temetését illetően.<br />
<br />
Alig néhány percig, perce ismertük meg őt, és mégis hatalmas dolgot, hagyott hátra. Egy új életet, akiért mindent megteszünk.<br />
<br />
Edward és én előre mentünk a babával, míg Carlilse mindent elintézett.<br />
<br />
A ház elé értünk, mikor nem tudtunk mit is mondjunk a többieknek.<br />
<br />
Bementünk hát és a döbbent családunkkal találtuk szembe magunkat.<br />
<br />
- Atya ég mi történt, és kié ez a baba? - kérdezte Esme.<br />
<br />
- Mindent elmesélünk, de üljünk inkább le, és kellene venni pár dolgot a babának.<br />
<br />
- Arra semmi szükség. Átmehetnénk hozzátok egy picit - állt fel Alice, és a hármunk kis háza felé indultunk a nagy Cullen házból.<br />
<br />
A karomban fogtam a csöppséget, aki mindenki tekintetét vonzotta.<br />
<br />
Nessa még nem ébredt fel.<br />
<br />
Belépve a házunkba, Alice rögtön a titkos szoba felé terelt minket.<br />
<br />
- Itt az ideje, hogy megtudjátok mit titkoltam, vagyis vártam a pillanatot, hogy láthassátok -mondta, majd elővette a titkos szoba kulcsát.<br />
<br />
Amint fordult a zárt, és kinyitotta az ajtót, mindannyiunk lélegzete elállt.<br />
<br />
Egy csodásan berendezett kisfiús babaszoba képe tárult elénk.<br />
<br />
- Te láttad őt - néztem Alicet, és ekkor értettem meg mindent.<br />
<br />
- Igen. Nem tudtam miként, hogyan érkezik majd, de tudtam, hogy jönni fog, és hogy még egy gyermekkel bővül a családunk, vagyis a tiétek - mondta mosolyogva Alice.<br />
<br />
- Sőt, az ő érkezése miatt lesz még egy kis fordulat a családban - szólalt meg Alice, és ekkor Rosera pillantott.<br />
<br />
De ekkor még nem tudtunk, talán Roseék sem mi lesz az, de ami késik nem múlik.<br />
<br />
Mindenki leült a nappaliban, majd míg én átöltöztettem a kicsit, addig Edward mindent elmesélt a családunknak.<br />
<br />
Mire a végére ért Carlilse is megérkezett, és addigra mindent elintézett ami a temetést illeti.<br />
<br />
Első dolga volt, rendesen megvizsgálni a kis Anthonyt is. Aki úgy tűnik félvér lévén rendkívül gyorsan fejlődik.<br />
<br />
Később Nessa is felébredt, akinek szintén na nem teljesen mindent, de elmondtuk , hogy lesz egy kistestvére, akire nagyon kell vigyázni.<br />
<br />
Rettentően örült a hírnek, sőt, rögtön a kezébe akarta venni.<br />
<br />
Szerelmem leültette Nessát a kanapéra, majd óvatosan a kezébe adta a csöpp kisfiút, akit tündéri kislányunk boldogan fogott kicsiny karjaiba.<br />
<br />
- Tudod, nem gondoltam volna, hogy ez még egyszer megtörténik.<br />
<br />
- Én sem. De biztos vagyok benne, hogy őt is annyira fogjuk szeretni mint Nessát.<br />
<br />
- Igazad van. Ki ne szeretne egy ilyen kis tündért - pillantott a kis Anthonyra, akinek elég borzalmasan indult az élete, hisz rögtön elvesztítette az édesanyját, de mi azon leszünk, hogy pótoljuk a hiányát, és minden szeretettet és boldogságot megadjunk neki. <br />
<br />
Néhány nappal később végző búcsút vettünk Racheltől, akiről Carlilsle kiderítette, hogy sajnos nem volt családja, egyedül élt, így nincs senki aki esetleg jogot formálhatna a kicsire.<br />
<br />
Aki csupán néhány nap alatt is hihetetlen sokat nő. <br />
<br />
Carlilse minden nap megméri és megvizsgálja őt. Nem csak hihetetlen gyorsan nő, hanem egyre okosabb is. Mintha mindig értené mit is mondunk neki.<br />
<br />
Ami a külsejét illeti, egy tündéri kisfiú, akinek a bőre hófehér és kemény, bár nem annyira mint a miénk, és akinek mégis vér folyik az ereiben, és van szívverése, ha lassabb is mint az embereké.<br />
<br />
Ami a táplákozási szokásait illeti egyenlőre emberi ételt, bébi ételeket fogyaszt, de Carlilse szerint ha nagyobb lesz lehetséges, hogy vért is fogyaszt majd.<br />
<br />
Mi pedig napról napra jobban imádtuk őt. Sőt mindenki.<br />
<br />
- Végre, egy újabb férfi a családban, lesz kinek átadni a tudásunkat - szólalt meg Emmett a nagy Cullen ház nappalijában.<br />
<br />
- Akkor a te közeledbe nem engedjük - szólalt meg Jazz, mire mindenki nevetni kezdett.<br />
<br />
Később a lányok vásárolni mentek Anthonynak magukkal vitték persze Nessát is, aki alig várta, hogy rengeteg mindent vehessenek a kistestvérének. <br />
<br />
<br />
Csupán kevés idő volt hátra az iskolából, ami hihetetlen gyorsasággal telt el, és érettségiztünk le, mi legalábbis immár sokadjára.<br />
<br />
Szinte mind, főleg Emmett alig várta, hogy vége legyen. Akárcsak mi is. Így minden időnket a gyerekeinknek szenteljük.<br />
<br />
Még kimondani is furcsa. Hisz eddig csak Nessa volt nekünk. De Anthony még boldogabbá tette az egész család életét.<br />
<br />
Anthony nagyon gyorsan nő, most elméletileg egy hónapos, de kinézettre már mint egy több hónapos baba.<br />
<br />
Carlilse azóta is sokat kutat hasonló gyerekek után, ami persze nagyon ritka. Carlisle számításai szerint ha ilyen gyorsasággal nő, csupán 6-7 év alatt elérheti a felnőtt 18 éves kort.<br />
<br />
Igy kissé riasztóan hangzik, hisz a gyors növekedése miatt nem tudjuk mire számítsunk, de Carlilse szerint minden rendben lesz.<br />
<br />
Főleg mivel félig ember, így akár emberek közelébe is mehet. Bár mivel vámpír vér is van benne, kissé féltünk emiatt.<br />
<br />
De persze nem akartuk titkolni a világ elől, hogy egy újabb csöppséggel bővült a családunk.<br />
<br />
Ezen a barátaink rendesen meglepődtek. Eleazarék is beígérkeztek egy látogatásra, hogy megismerhessék őt.<br />
<br />
Ami az én és Edward kapcsolatát illeti, boldogabbak vagyunk mint valaha.<br />
<br />
Férj és feleség vagyunk, valamint van két csodás gyermekünk. Igaz mostanság kevesebb időnk volt egymásra, de Esme és a lányok boldogan vigyáztak a kicsikre míg mi is egy kicsit kettesben akartunk lenni.<br />
<br />
Ilyenkor persze nem úszhattuk meg Emmett poénjait, amiket már Anthonynak is tanítgatott, és amiért Edwardtól meg is kapta a magáét, amiért a fiúnkat már ilyen kicsinek a perverz vicceivel szórakoztatja.<br />
<br />
Esténként én lefektettem Nessát akitől persze az apukája is elköszönt, míg Edward a kis Anthonyt teszi le aludni. Ilyenkor mindig meghatottan szoktam az ajtóból leskelődni.<br />
<br />
Mérhetetlen boldogsággal tölt el a kép, amikor Edwardot látom a karjaiban a kisfiunkkal, akinek nem is számítottunk az érkezésére, de mégis hatalmas örömet jelentett számunkra.<br />
<br />
Mindkét gyermekünk Nessa és Anthony is nagyon el voltak kényeztetve, mindig foglalkozott velük valaki, és jó végre a tudat, hogy mindenki ilyen boldog.<br />
<br />
Egy nap viszont telefonhívást kaptunk Arotól, aki érdeklődött mikor látogatjuk meg őt.<br />
<br />
Nos erre hirtelen nem tudtam mit mondani, főleg a fiúnk miatt. Amikor nagyjából elmeséltem neki, rögtön kérte, hogy vigyük el hozzá Anthonyt, hisz ilyen félvér gyermekkel több száz éves léte során még ő sem találkozott.<br />
<br />
Nem nagyon ujjongtunk az ötlettől, hogy Volterrába menjünk főleg a picivel, de Aro biztosított róla, hogy nem esik se neki sem Nessának bántódása, csak szeretné megismerni őt, és persze újra látni Nessát.<br />
<br />
Így mivel vége az iskolának, úgy döntöttünk mégis meglátogatjuk őt, de persze Carlilseék is velünk jönnek. Rose, Emmett, Jazz és Alice pedig inkább itthon maradnak.<br />
<br />
Hazafelé pedig Edward ötletének hála néhány napra elmegyünk a mi kis szigetünkre, aminek még nem találtunk nevet, de előbb utóbb meglesz.<br />
<br />
Így hát nekiláttunk mindent elintézni és csomagolni az utazásokra, hogy végre a sok bonyodalom, félreértés és fájdalom után kiélvezzük a boldog családi életet.........<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Tessék komizni :)Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-81897262108983859862010-11-15T09:34:00.001+01:002010-11-15T09:38:08.772+01:0046.fejezetSziasztok! Itt is az új fejezet, mint látjátok kicsit korán, mert nemsokára mennem kell dolgozni, és csak késő este jövök haza. Köszi szépen akik komiztak az előzőhöz (L). Ez kissé rövid lett, de amolyan belemelegítés a végső nagy meglepihez :). Remélem tetszeni fog, várom a véleményeket ide is. Pusszantás. <br />
<br />
És köszi szépen a 100 Rendszeres olvasót (LLLL)<br />
<br />
<blockquote><p style="text-align: center;"><img src="http://i1010.photobucket.com/albums/af229/lizzyke0417/EDELLA-twilight-series-8120499-682-1023.jpg?t=1289810013" alt="" /></p><p></p></blockquote><br />
<br />
46.fejezet<br />
<br />
<br />
/Bella/<br />
<br />
<br />
Az elmúlt napok történései után végre úgy néz ki, most már tényleg boldogok lehetünk. <br />
<br />
A nászút és a Tanyaékkal történtek után ismét hiányoztunk a suliból, amiből hála az égnek már csak néhány hét van számunkra. <br />
<br />
Nessa karja is szépen gyógyul, bár alig várja, hogy Carlilse levegye a gipszét, mert így fél kézzel nem tud játszani, de a fiúkkal azért összehozzák. <br />
<br />
Egy csodás idővel megáldott hétvégének néztünk elébe. <br />
<br />
Reggel miután Nessa is megreggelizett, Alice összehívta a családot Edwardal, hogy végre láthassuk az újabb meglepetést. <br />
<br />
- Biztos nagyon fog tetszeni mami - jött oda hozzám Nessa, akit a karjaimba vettem, miközben Edward a derekam ölelte át és úgy sétáltunk ki a ház mögötti hatalmas kertbe. <br />
<br />
Ismét mint nem először mikor Edward meglepetéseiről van szó, elakadt a szavam is.<br />
<br />
- Ezt mikor? És hogy?<br />
<br />
- Míg mi nászúton voltunk. Tudod, hogy nekünk a gyorsasággal és erővel semmiség - ölelt át hátulról Edward. <br />
<br />
Hihetetlen, hogy mindig meg tud lepni valamivel. <br />
<br />
A hatalmas Cullen villa mögött mondhatni egy kisebb villa, ház állt.<br />
<br />
- Gondoltam jó lenne néha egy kis magány, csak hármunknak - mondta szerelmem. <br />
<br />
- Persze, hogy huncutkodhassatok és Emmett bácsi ne lássa. <br />
<br />
- Pontosan - vágta rá Edward. <br />
<br />
- Ne már, engem minden jóból kihagytok - durcáskodott Emmett. <br />
<br />
- Ez remek ötlet volt Edwardtól. Lesz egy kis magánéletetek, de mégsem lesztek messze - mondta Esme. <br />
<br />
- Köszönjük - mondtam meghatottan és megöleltünk mindenkit. <br />
<br />
Egy csodás kis ház, ami nem is olyan kicsit, de mégsem olyan hatalmas mint a nagy ház, volt ami csak a miénk. <br />
<br />
- Nézzük meg belülről - ajánlotta egy ezer wattos mosollyal az arcán Alice.<br />
<br />
- Nyugodj meg kicsim, túl izgatott vagy - szólt rá Jasper. <br />
<br />
- Sajnálom szívem - válaszolta Alice, és egy csókolt lehelt szerelme arcára.<br />
<br />
Letettük Nessát aki előre rohant, majd utána indultunk, hogy belülről is megcsodáljuk a házunkat. <br />
<br />
Megtudtuk, hogy a fiúk építkeztek, a lányok pedig berendezte. A ház nagy része Esme csodás ízlését tükrözte, a szobák Rose művei, a ruhatárakért pedig természetesen Alice a felelős. <br />
<br />
- Ez gyönyörű. <br />
<br />
- Örülünk, hogy tetszik kicsim - jött oda mellénk Esme. <br />
<br />
- Megnézitek a szobám apu?<br />
<br />
- Persze tündérem - emelte a nyakába Edward óvatosan Nessát, majd a szobája felé indultak ami az emeleten volt a miénk mellett.<br />
<br />
Míg Edward Nessával ment Alice és a lányok mindent megmutattak, többek között a mi szobánkat Edwardal. <br />
<br />
Azok után ami a kis házunkban történt Ryanékkel egyenlőre egy ideig biztos nem akartunk visszatérni oda, de ez a ház tökéletesen kápótól mindenért.<br />
<br />
Ahogy hallottam Nessa boldogan mutatta a szobáját az apukájának, miközben én a mi szobánkat csodáltam. <br />
<br />
- Jó kis strapabíró ágyat választottunk, remélem kitart egy darabig - szólalt meg mögülünk Emmett. <br />
<br />
- Majd igyekszünk - vágtam vissza a humorbombának. <br />
<br />
- És még valami. Van egy szoba, ami egyenlőre kulcsra van zárva. Annak még fontos szerepe lesz, de majd mindennek eljön az ideje, szóval senki se próbálja meglesni - figyelmeztetett minket Alice. <br />
<br />
- Ti tudjátok miről van szó?<br />
<br />
- Nem. Senki sem tudja, még Edward sem. Alice ügyesen titkolja - válaszolta Rose.<br />
<br />
- Akkor várunk és reméljük hamarosan megtudjuk. <br />
<br />
- Ne aggódjatok, nemsokára minden kiderül - mosolygott mindentudóan a mi kis jövőbelátónk. <br />
<br />
Lementünk vissza a nappaliba, majd lejöttek Edwardék is. <br />
<br />
- Mivel hamarosan vége az iskolának mit szólnátok ha a nyáron visszamennénk a szigetre Nessával? - kérdezte szerelmem.<br />
<br />
- Komolyan?<br />
<br />
- Persze. Megbeszéltük hogy egyszer őt is elvisszük oda - mondta szerelmem, és rögtön az ott töltött csodás hetek jutottak eszembe. <br />
<br />
- Milyen szigetre? Már megint én maradok ki mindenből - szólalt meg Emmett. <br />
<br />
- Ők nemtudják?<br />
<br />
- Csak Emmették nem, mivel ők utánunk nemsokkal szintén elutaztak. <br />
<br />
- Oké, akkor avassatok be minket is - kérte kissé türelmetlenül Em.<br />
<br />
- Milyen szigetre apu?<br />
<br />
- Az mi szigetünkre, amit a maminak, neked és neked vettem - mondta Edward. <br />
<br />
- Egy szigetet öcsi? Nagyon kreatív - vigyorgott Em. <br />
<br />
- Olyat mint a tévében? És csak a miénk?<br />
<br />
- Igen kicsim. Gyönyörű szép. Amint vége a sulinak még néhány hét és elmegyünk. <br />
<br />
- De jó, már annyira várom - mosolygott a mi kis tündérünk. <br />
<br />
- Utána pedig Volterrába mentek - szólalt meg Alice. <br />
<br />
- Láttad? - néztem rá, mire ő csak bólogatott. <br />
<br />
- Hová? - kérdezett vissza Nessa. <br />
<br />
- Meglátogatjuk Arot. <br />
<br />
- A másik nagypapit, de jó. <br />
<br />
Ennek én is örültem, végül is megígértük nekik. <br />
<br />
- Biztos jó ötlet? Tekintve, hogy ők ott...... - kezdte Esme.<br />
<br />
- Nem lesz semmi baj. Tudnak uralkodni magukon, ahogy itt is. És Aro sem engedné, hogy baja essen - nyugtatta őt meg Alice, aki rögtön tudta, hogy Aroék táplálkozási szokásaira gondol, hisz ők ott embervért fogyasztanak. <br />
<br />
Azt hittem Edward ellenezni fogja, hogy odavigyük Nessát, de tévedtem. <br />
<br />
Mindenki annyira tart a Volturitól, de nem értem miért. Bár aki jobban megismeri őket, mint mi, rájön, hogy nem is olyan félelmetesen mint hinnék.<br />
<br />
Sőt. Arot például teljesen levette a lábáról egy kis emberlány, amit szerintem soha senki nem gondolt volna. Nessa teljesen elvarázsolta őt, bár érthető hiszen őt nem lehet nem szeretni. <br />
<br />
- Mit szólnátok ha kihasználnánk a szép időt és elmennénk a vízeséshez? - kérdezte Alice. <br />
<br />
- De jó. Fürödhetek is mami?<br />
<br />
- Persze csillagom. <br />
<br />
- Emmett bácsi játszotok majd velem? - fordult Nessa Emmetthez és Jasperhez.<br />
<br />
- Naná kicsilány. Akkor nyomás öltözni és indulás - mondtam Emmett.<br />
<br />
- Segítesz mami? - kérdezte Nessa, majd a karomba vettem és a szobájába mentünk.<br />
<br />
Ráadtam a tündéri kis fürdőruháját amit szintén Alicetől kapott, majd ráadtam még valami ruhát és a nappali felé indultunk. <br />
<br />
- Bella készítettem ki neked ruhát a szobátokba - szólt fel Alice. <br />
<br />
Nessával a mi szobánkba mentünk, hogy megnézzük mit akar rám adni Alice.<br />
<br />
- Én ezt nem veszem fel - kiabáltam le. <br />
<br />
- Ó dehogynem. Mindenki fog pancsolni - kacagott hangosan. <br />
<br />
- Szép leszel mami - biztatott Nessa is, így nem volt más választásom. <br />
<br />
Felvettem a bikinit ami igencsak kivívó volt, de tudtam semmi esélyem ellenkezni. Még szerencse, hogy Alice tett ki még ruhát és nem ebben kell lemennem. <br />
<br />
Emmett magához vette Nessát, aki a nyakába ültetett mint legutóbb mikor oda mentünk és nekivágtuk az erdőnek. <br />
<br />
Esme míg mi öltöztünk készített ennivalót Nessának. <br />
<br />
- Csak rajtam van ilyen borzalom? - fordultam Alice felé.<br />
<br />
- Rajtunk is. Mondtam, hogy mi is fogunk fürdeni egyet - mosolygott rám. <br />
<br />
- És nem értem mi bajod vele? Fantasztikusan áll. <br />
<br />
- Én is kíváncsi vagyok rá - villantotta felém csibészes mosolyát Edward.<br />
<br />
- Szeretnéd mi öcsi? - fordult hátra Emmett. <br />
<br />
Nemsokkal később megérkeztünk. Nessa türelmetlen volt, így Emmettel és Jazzal rögtön a vízbe mentek, ahol vidáman kacarászva kezdtek pancsolni. <br />
<br />
Ilyenkor úgy érzem, nem csak egy gyerek van a háznál hanem három - gondoltam itt Nessa mellett Emmettre és Jasperre. <br />
<br />
Míg ő úszkáltam szerelmemhez bújtam, és közben Esmeékkel beszélgettünk. <br />
<br />
- Mami ti nem jöttük?<br />
<br />
- Megyünk? - kérdezte huncutul Edward, aki persze csak azt Alice által rám erőltetett fürdőruhára volt kíváncsi. <br />
<br />
Na de majd adok én neked szívem - gondoltam magamban, mire Alice rám kacsintott.<br />
<br />
Felálltam szerelmem melőll és látványos levettem magamról a többi ruhát, miközben hallottam szerelmem lélegzetét elakadni. <br />
<br />
Ránéztem, és láttam ahogy vágytól elsötétült szemekkel végigméri testem, ami igencsak hízelgően hatott rám. <br />
<br />
Bementem a vízbe, hogy csatlakozzak Nessáékhez, majd visszapillantottam Edwardra. <br />
<br />
- Csukd be a szád öcsi még beleszáll valami - vigyorgott Emmett. <br />
<br />
- Na mi az nem jössz? - fordultam felé, majd pillanatok alatt szabadult meg a ruháitól, felfedve tökéletes testét és csatlakozott hozzánk. <br />
<br />
Rögtön Nessa mellé ment aki boldogan pancsolt a fiúkkal még el mellettük élveztem a csodás vizet, majd a lányok Rose és Alice is csatlakoztak hozzánk. <br />
<br />
Nessa jól elvolt Emmettékkel és esze ágában sem volt kimászni a vízből. <br />
<br />
Hirtelen szerelmem ölelő karjait éreztem a derekam körül a víz alatt amin hátulról szorosan magához ölel. <br />
<br />
- Az előbbi gonosz húzás volt, ezért még számolunk. <br />
<br />
- Már alig várom - mondtam kihívóan, majd kezem hátra csúsztattam kettőn közé és végigsimítottam nadrágjának elején, ahol megérezhettem vágyának bizonyítékát.<br />
<br />
- Ha nem akarod, hogy itt a gyerek és a család előtt teperjelek le abbahagyod - súgta a fülembe, ami én is beleborzongtam. <br />
<br />
Merész húzásomat hála az égnek senki nem vette észre, mivel mi kissé arrébb is voltunk, de még pont látótávolságon belül, bár szerencsére pont senki sem sem törődött velünk. <br />
<br />
Egyszer láttam sunyiba ránk vigyorogni Emmettet de hála az égnek inkább Nessával foglalkozott, de sejtettem, hogy előbb vagy utóbb lesznek még megjegyzései erre. <br />
<br />
Szerelmem azonban felbátorodott előbbi tettemen, majd kezei derekamról lejjebb vándoroltak, és puha ujjait a lágy víz hullámai alatt egyszer csak bikini alsóm széle körül kezdtek körözni. <br />
<br />
Tudtam mire készül, és azt is, hogy ezt most nem lenne helyes itt folytatni, de képtelen voltam ellökni magamtól. <br />
<br />
- Srácok kezd késő lenni mi lenne ha mennénk? Eljövünk holnap is - szólalt meg hirtelen Jazz. <br />
<br />
- Azt hiszem lebuktunk - mosolygott Edward halkan.<br />
<br />
Persze, Jasper biztos érezte, hogy kissé kezd forró lenni a levegő, de most hálás voltam neki. <br />
<br />
- Ti maradjatok csak, mi hazavisszük Nessát - szólalt meg mindentudóan Alice.<br />
<br />
- Muszáj menni? - kérdezte szomorkásan Nessa. <br />
<br />
- Igen kicsim, kezd késő lenni. De jövünk holnap is - válaszolta neki Esme. <br />
<br />
- Bizony, a mamiék is akarnak még kettesben lenni egy kicsit. <br />
<br />
- Oké - válaszolta Nessa, majd hozzá úsztunk és megpusziltuk. <br />
<br />
Esme és Rose kicsit megszárítgatták, majd adtak rá száraz ruhát, és visszaindultak a házhoz. <br />
<br />
- Nektek meg szép estét, aztán ne hogy felforrjon a víz, így is elég forró - szólt hátra Emmett, majd végre megtörtént azt amire most mindketten vágytunk.<br />
<br />
Kettesben maradtunk. <br />
<br />
Szerelmem rögtön maga felé fordított, és mint éhes vad tapadt ajkaimra, és én sem voltam rest viszonozni forró csókjait<br />
<br />
Majd pillanatok alatt szabadított meg az apró fürdőruháktól, hogy testünk egyé forrjon.<br />
<br />
Nemtudom meddig, órákon keresztül szerettük egymást, majd a lágy szellő hozta éjszakában a csillagok világította fűben bújtunk össze. <br />
<br />
- Annyira szeretlek. <br />
<br />
- Én is téged - válaszoltam egy édes csók kíséretében.<br />
<br />
Az egész éjjelt itt töltöttük miközben kisebb nagyobb szünetekkel adóztunk a szerelemnek. <br />
<br />
Már hajnalodott amikor mindkettőnk bánatra lassan indulni kellett.<br />
<br />
Még nem volt teljesen világos, mire felöltöztünk és a ház felé akartunk indulni, mire mindketten furcsa hangokra és illatokra lettünk figyelmesek. <br />
<br />
Egy idegen vámpír illata keveredett friss emberi vér illatával, miközben egy női hangot hallottunk kétségbeesetten kiabálni.........<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Tessék komizni :)Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-39762409908453722372010-11-13T20:54:00.002+01:002010-11-13T20:54:43.391+01:00Meglepi: Új blog!Nos, ma nemcsak Robnak van meglepije mint a fejliben hanem nekem is. Remélem tetszeni fog, és lesz akit érdekel. <br />
Íme: <br />
<br />
<a href="http://robsten-labyrinthofsecrets.blogspot.com">http://robsten-labyrinthofsecrets.blogspot.com</a><br />
<br />
<blockquote><p style="text-align: center;"><a href="http://robsten-labyrinthofsecrets.blogspot.com"><img src="http://i52.tinypic.com/2u9l313.jpg" alt="" /></a></p><p><img alt="" src="http://fdt.gportal.hu/portal/fdt/image/gallery/1249058967_88.png" /></p></blockquote><br />
<br />
Biza, egy új blog. <br />
Már fennt a sztori ismertetőjével, igaz még alakítgatom, és első fejezet holnap. Akit érdekel lessen be. <br />
<br />
PusszantásLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-61685952135663676762010-11-09T16:59:00.000+01:002010-11-09T16:59:46.595+01:0045.fejezetSziasztok! Itt is hozom a kövi fejlit. Ami szerintem nem a legjobb lett, de majd ti eldöntitek. Elég fáradt és rohanás van még, ezért ilyen lett sorry :XD. Ebben dől el két szereplő sorsa. Ha elolvassátok megtudjátok miről van szó :). És köszi szépen a komikat az előzőhöz, imádlak titeket (L). Pusszantás. <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
45.fejezet<br />
<br />
<br />
/Bella/<br />
<br />
<br />
<br />
Éreztem én, hogy valami baj fog történni. És nem tévedtem. Még a gondolatától is irtóztam, hogy akármi rossz történhet a lányunkkal. <br />
<br />
- Mi történt vele Edward? - kérdeztem sokadjára, de nem nagyon akart válaszolni. <br />
<br />
- Nessa.....<br />
<br />
- Mond már kérlek. <br />
<br />
- Elrabolták. <br />
<br />
- Mi? Kik? Hogy? És mikor? - törtek fel belőlem a kérdések, és a kétségbeesés határára kerültem. <br />
<br />
- Azonnal haza kell mennünk, a lányunk Edward - borultam reszketve szerelmem karjaiba. <br />
<br />
- Nem lesz semmi baj, meg fogjuk találni - próbált nyugtatni Edward mind hiába. <br />
<br />
Hogy lehetnék nyugodt, hisz elraboltál a lányom. <br />
<br />
De ki tehette és miért? - tettem fel a kérdést amire Edward talán tudta a választ. <br />
<br />
- Van még valami igaz? - fordultam felé, miközben villám sebességgel szedtük össze a dolgaink és indultunk a reptérre onnan pedig haza. <br />
<br />
- Egyáltalán miért hagyták őt egyedül? - kérdeztem. <br />
<br />
- Nem akarták. Tudod, hogy mindig van vele valaki. De most nem. Esme elment otthonról, de állítása szerint nem magától. Vagy tulajdonképpen ő sem érti. Vele is hasonló történt mint ami velem, mikor Tanya és én....<br />
<br />
Ekkor világosodtam. <br />
<br />
Tanya és Ryan. <br />
<br />
- Ők voltak ugye? Ők rabolták el a lányunk? Így akarnak bosszút állni. <br />
<br />
Edward nem válaszolt, de tudtam, hogy ő is erre gondol. <br />
<br />
Mérhetetlen düh kerített hatalmába, és csak egy vagyis két dologra tudtam gondolni. <br />
<br />
Az egyik, hogy csak épségben kerüljön elő a lányunk, és csak erre próbáltam gondolni. <br />
<br />
A másik pedig ők ketten. Ryan és Tanya. Mindenért megfognak fizetni, és már az sem érdekel ha az életükkel. <br />
<br />
- Ne aggódj szerelmem, ha csak egy haja szála is meggörbül végzek velük. Sőt még anélkül is. Senkinek sem fogom hagyni, hogy bántsák őt - mondta Edward. <br />
<br />
Hosszú és ideg örlő repülés után végre hazaértünk. <br />
<br />
Mindenki minket várt a nappaliban. És a legrosszabb, hogy a mi kis tündérünk most nem szaladt elénk. <br />
<br />
Alice rögtön a nyakamra vetette magát, és kétségbeesetten öleltem magamhoz. <br />
<br />
- Ugye minden rendben lesz? - kérdeztem tőle. <br />
<br />
- Nemtudom. Nem látok semmit olyan homályos minden - mondta bosszankodva, és tudom, hogy ez őt is bántja, hogy ennyire tehetetlenek vagyunk. <br />
<br />
- Ne haragudjatok, az én hibám - mondta Esme. <br />
<br />
- Nem a te hibád. Ezért mások a felelősek és megfognak fizetni érte - nyugtattuk meg őt, majd elmeséltük a többieknek kikre gyanakszunk, és amit ők csak megerősítettek. <br />
<br />
Ugyanis érezték a ház körül Tanya illatát. <br />
<br />
- Valamit akkor is muszáj tennünk, nem ülhetünk csak itt - mondtam. <br />
<br />
Alice mereven nézett előre egy szót sem szólt. <br />
<br />
- Láttál valamit kicsim? - kérdezte tőle Jazz, mire mind Alicere figyeltünk és reménykedtünk, hátha hibáznak, és a nyomukra bukkanunk. <br />
<br />
- Nem - mondta Alice, de úgy éreztem titkol valamit. <br />
<br />
- Edward velem jössz? Jazz?<br />
<br />
- Menjünk - mondta Edward, és Carlisle is velük tartott, de akármennyire is akartunk engem és Esmét arra kértek maradjunk itthon.<br />
<br />
- Hozd őt haza - fordultam szerelmem felé. <br />
<br />
- Hazahozom, és minden rendben lesz - nyugtatott meg és egy csókot nyomott ajkaimra. <br />
<br />
Miután elmentek, Esme és én egymást ölelve ültünk a kanapéra. <br />
<br />
- Biztos, hogy látott valamit Alice. De miért nem akarták, hogy menjünk?<br />
<br />
- Ne aggódj kicsim, biztos vagyok benne, hogy megvan az oka, és tudják, hogy mit csinálnak - próbált nyugtatni Esme. <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
/Edward/<br />
<br />
<br />
Alicenek látomása volt. <br />
<br />
Mégpedig Tanyaékről, akik épp a London melletti házunk felé indultak Nessával. <br />
<br />
Remélni tudtunk csak, hogy nem sejtik, hogy Ryan hibázott és Alice mégis látta és továbbra is oda tartanak. <br />
<br />
Még talán szerencse, hogy Emmett és Rose elutaztak, így nem tudnak erről semmit.<br />
<br />
Csak abban reménykedtünk, hogy egy rossz álomként gondolhatunk vissza rá mire hazaérnek, és Nessa épségben hazajöhet velünk. <br />
<br />
A ház közelébe érve, kissé távolabb álltunk meg, hogy ne érezzenek minket. <br />
<br />
Egyenlőre nemtudtunk, hogy mit tegyünk, hisz azt sem tudtunk mit akarnak ezzel elérni. De sejtem, hogy az ötlet mögött ismét Tanya áll. De ezért megfog fizetni. <br />
<br />
Majd amit ezután hallottam elég volt, hogy ismét vadállatias düh kerítsen hatalmába. Nessa vérfagyasztó sikolya jött a ház felől. <br />
<br />
Nem gondolkoztam csak cselekedtem. Magam mögött lehagyva a többieket futottam a ház felé, és szinte ajtóstul rontottam be. <br />
<br />
- Végre megjöttél szerelmem - állt velem szemben Tanya, mellette Ryanel, aki Nessát fogta, aki csak sírt, és fájdalmasan szorította az egyik kis karját. <br />
<br />
Ebben a pillanatban semmi másra sem vágytam, csak hogy a fejüket vegyem eme tettükért, és tűzbe dobjam darabokra szaggatott testüket. <br />
<br />
- Engedd el - fordultam Tanyahoz. <br />
<br />
- Elengedem, ha elhagyod a kis feleséged, és visszajössz hozzám. <br />
<br />
- Azt te csak szeretnéd - sziszegtem neki. <br />
<br />
- Bellát én akarom - mondta Ryan, aki most végre kimutatta a foga fehérjét. <br />
<br />
- Arról ne is álmodjatok. <br />
<br />
- Akkor búcsúzz el a kicsi lányodtól. <br />
<br />
- Apu, segíts - fészkelődött Nessa Ryan karjaiban. <br />
<br />
- Csak csukd be a szemed kicsim, és bízz bennem - mondtam neki, majd Alice üzente gondolatban mit kell tennem és már cselekedtem is. <br />
<br />
Ryan pont az ablaknak állt háttal, ahonnan szó szerint Jasper robbant be, ledöntve lábáról Ryant, aki a földre esett. <br />
<br />
Nessát egy pillanatra engedte csak el, de Alicenek elég volt ennyi, és már a karjaiba kapva rohant is vele. Ekkor nyugodtam csak meg, és csak az előttem állókra koncentráltam. <br />
<br />
Láttam, sőt hallottam is Tanya gondolatában, hogy képes lett volna megölni, sőt el is képzelte, hogyan ölte meg a lányom. És néhány gondolatát hangosan is kimondta. <br />
<br />
- Ha most nem, majd máskor szerencsém lesz - mondta ördögien vigyorogva. <br />
<br />
- Nem lesz legközelebb - mondtam, ki majd apámra néztem. <br />
<br />
Tudta mi járt a fejembe. <br />
<br />
<i>"Tedd amit tenned kell. Ő akarta, hogy így legyen. Tudod mi a véleményem ezzel kapcsolatban, de Tanya most minden határon túl ment, és ki tudja mit tenne legközelebb</i> - üzente apám. <br />
<br />
Tudtam, hogy csak egy féle képpen lehet megállítani őket. Én sem örültem, hogy végül ez lett a vége, de ennek így kellett lennie. Nem akartam, még csak kockáztatni sem, hogy még egyszer ilyen előfordulhasson. És nyilvánvaló, hogy Tanya nem állna ennyinél meg. Sőt Ryan sem. <br />
<br />
És volt még egy ok, ami a döntésem mellett szólt. A szemük. <br />
<br />
Amióta nem láttuk őket, aranyszín szemük vérvörösen izzott. Tehát embervért isznak. <br />
<br />
Nem hagyhattam, hagyhattuk, hogy több ártatlan emberi életet vegyenek el. És ki tudja, talán a lányomé lenne a legközelebbi?<br />
<br />
Ebbe még csak bele sem mertem gondolni, így habozás nélkül tettem meg a dolgom. Ryan pedig Jasperrel küzdött, de alul maradt. <br />
<br />
Széttépett testüket tűzben égettük el, ezzel végképp véget vetve ennek. <br />
<br />
- Sajnálom fiam, hogy így alakult, de ők tehetnek róla - állt mellém apám. <br />
<br />
- Te csak a családod védted - próbált megnyugtatni Jazz. <br />
<br />
Hiába ítéltem helyesnek, mégis kissé gyötört, hogy két ha nem is emberi vámpír életet vettünk el. <br />
<br />
Jasper fejében megláttam a képet, amikor a lányom bántani próbálták. Ezt látva nyugodtam meg, hogy helyes cselekedtem. Soha senkinek nem engedném, hogy ártson neki, vagy bárki másnak a családomból. És ez most már tényleg nem fog megtörténni. <br />
<br />
A gondolataimból Nessa hangja térített vissza kicsit messzebbről, ahol Alicel vártak ránk. Amint odaértünk, csöpp kis teste még mindig remegve bújt hozzám. <br />
<br />
- Bántani akartak téged és anyut, el akartak venni tőletek - sírta. <br />
<br />
- Ne aggódj kicsim, nyugodj meg. Soha nem fog ilyen történni, és soha senki nem fog közénk állni, nem fogom engedni - mondtam a kislányomnak aki megnyugodni látszott. <br />
<br />
Carlilse kocsibval jött így vissza azzal mentünk. Nessa kissé megnyugodott, és hála istennek nem sokat fogott fel a dologból, és talán ez jobb is így. Majd ha nagyobb lesz elég lesz megtudni mik is vagyunk valójában. <br />
<br />
Carlilse előtte ellátta a törött karját a kis tündéremnek amit hősiesen viselt, majd a karjaimba bújva indultunk haza. <br />
<br />
- Bella és Esme ajtóban álltak amint közeledni hallották az autót. <br />
<br />
Én szálltam ki utoljára kezemben a lányunkkal, aki rögtön édesanyjára mosolygott. <br />
<br />
- Mami - akart hozzá bújni, és rögtön átadtam őt Bellának, aki óvatosan vigyázva a kezére sírva ölelte magához a lányunk. <br />
<br />
- Annyira szeretlek kincsem - ölelte magához Nessát aki ismét elsírta magát. <br />
<br />
Közelebb léptem hozzájuk, és a karomba zártam őket. Az én kis családomat. <br />
<br />
Akiket soha többé senkinek nem fogom engedni, hogy hasonlót is tegyen. Vagy különben úgy járna mint Tanyaék. <br />
<br />
- És ők? - fordult felém félve Bella. <br />
<br />
- ŐK nem fognak többé ártani nekünk - mondtam, majd láttam a szemében, hogy érti mire gondoltam. <br />
<br />
- Sajnálom, hogy így gondolom, de nemtudom sajnálni őket. <br />
<br />
- Azt hiszem elmondom Eleazaréknek - mondta Carlilse, akik miután mindeni megpuszilgatta Nessát felment Esmevel. <br />
<br />
Bella egy percre sem engedte el a lányunkat, így hármasban mentünk fel a szobánkba. <br />
<br />
Vagyis mentünk volna. <br />
<br />
- Tudom, hogy talán nem a legalkalmasabb, de talán egy kis bú felejtőnek jó lesz - mondta Alice, és nemtudtam mire gondol. <br />
<br />
- Emmett majd meghalt, hogy ő is itt lehessen - mondta neki Edward. <br />
<br />
- Akkor felhívjuk őket, hogy jöjjenek haza. <br />
<br />
- Miről van szó? <br />
<br />
- Egy kis meglepetés kicsim - mondta Esme. <br />
<br />
- Biztos tetszeni fog mami - mosolygott Nessa. <br />
<br />
- Még a lányunk is tudja, mondjátok el.... - kértem. <br />
<br />
Holnap érkeznek Roseék, akkor megtudod. És addig ne merj a hátsó kertbe menni - fenyegetett meg Alice. <br />
<br />
De egyenlőre most semmi másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy Nessa jól van és ismét itt van velünk. <br />
<br />
Hármasban mentünk fel a szobánkba, ahol egy takaróba bugyolálva fektettük közénk Nessét, majd ő szorosan hozzánk bújva aludt el. <br />
<br />
Ekkor még nem is sejtettem, hogy a holnapi nap nem csak egy meglepetést tartogat számunkra. De végre ezek a boldog meglepetések lesznek.......<br />
<br />
<br />
<br />
Tessék komizni :)<br />
<br />
<br />
UI: A rossz dolgoknak tényleg vége, a tökéletes véghez tartogatok még nagy és boldog meglepit amire hamarosan fény derül :) és ehhez kellett a szavazás, amit köszi, hogy sokan szavaztatok :)Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-74067474644514491202010-11-05T10:10:00.000+01:002010-11-05T10:10:35.586+01:0044.fejezetSziasztok! Kicsit hamarabb mert mennem kell el, és melózni is. Emiatt is kissé rövid lett sajnálom. Ez most ilyen lett, de tartogatok még meglepetéseket. Egy kis ízelőnek való manip a fejli elején. Köszi szépen a komikat az előzőhöz, persze ide várom a véleményeket. És köszi mindenkinek aki szavazott, és aki még nem tette hajrá :). Ha Bumbi küldi majd kicserélem a bétázottra. Addig is jó olvasgatás, pusszantás. <br />
<br />
<br />
<blockquote><p><img src="http://i55.tinypic.com/mj4j2h.jpg" alt="" /></p></blockquote><br />
<br />
44.fejezet<br />
<br />
<br />
/Bella/<br />
<br />
Amint beléptünk a csodaszépen kidíszített Cullen villába, mindenki felénk kapta a fejét, és ismét ölelések és gratulációk sokaságát kaptuk, majd végre magunkhoz ölelhettük a világ legtündéribb teremtését. <br />
<br />
- Annyira szeretlek titeket - motyogta nekünk Nessa miközben Edward a karjaiba vette és magunkhoz öleltük. <br />
<br />
- Mi is téged tündérem - válaszolta Edward.<br />
<br />
- Mami, apuval most elmentek?<br />
<br />
- Igen a mamiék elmennek nászútra - válaszolta helyettünk Alice.<br />
<br />
- De amint visszajöttünk hármasban is elmegyünk valahová de ez legyen meglepetés - mondta Edward. <br />
<br />
- De jóó - ölelt magához bennünket Nessa még szorosabban.<br />
<br />
Igaz most mindennél jobban vágytam Edward közelségére, és hogy kettesben legyünk, de kíváncsi voltam és nagyon vártam már, hogy ismét az én is kis családommal is tölthessek egy kis időt. <br />
<br />
Nessán kívül nem sok ember, csak a barátaim voltak itt a suliból. Akik nemtudták, hogy Edwardal örökbe fogtunk, így ez meglepetésként érte őket. <br />
<br />
Főként Nicket, aki egyszer még annak idején bepróbálkozott nálam. Mintha kissé féltékenyen figyelt volna bennünket. <br />
<br />
A lányok viszont kissé meglepetten, de gratuláltak, mind az esküvőhöz és a csodás kislányunkhoz is, aki mindenkit levett a lábáról.<br />
<br />
A party a torta felvágása után, amiből persze egy két falatot nekünk is enni kellett, a táncok után, Alice elrángatott szerelmem mellől átöltözni.<br />
<br />
Levettem a ruhát amiben igent mondtam életem férfijának, majd az Alice által kiválasztott kényelmesebb ruhába bújtam. Míg én öltöztem Edward is elment átöltözni. <br />
<br />
- A csomagjaitok már a kocsiban vannak - mondta mosolyogva Alice. <br />
<br />
- Köszönöm. Mindent - öleltem meg barátnőmet és most már húgomat is. <br />
<br />
- Nincs mit Bella - ölelt vissza ő is. <br />
<br />
- Meddig sajátítod még ki a feleségem? - lesett be az ajtón Edward. <br />
<br />
Hirtelen még nagyobb boldogságot éreztem mikor feleségemnek hívott. <br />
<br />
- Annyira szeretlek - bújtam a karjaiba, hogy egy szenvedélyes csókban egyesülhessünk. <br />
<br />
- Oké, ideje indulnotok - szólalt meg mögülünk Alice.<br />
<br />
Visszamentünk a nappaliba ahol elköszöntünk a vendégektől.<br />
<br />
A barátaimtól, Denaliéktől, és persze Aroéktól is. Akik maradnak még majd mennek is vissza Volterrába. <br />
<br />
Arot teljesen lenyügőzte a kis Nessa, de megígértük neki, hogy valamikor a nászút útán hármasban elmegyünk hozzájuk. <br />
<br />
Esme meghatottan ölelt meg mindkettőnket, ahogy Roseék is. <br />
<br />
- Aztán majd meséljetek miket huncutkodtatok - poénkodott Emmett.<br />
<br />
Edwardal egymásra mosolyogtunk. Persze nem is Emmett lenne ha nem szólt volna be valamit. <br />
<br />
- Szeretünk kicsim, és jó legyél - öleltük meg a kislányunk.<br />
<br />
- Jó leszek, majd telefonáljatok. <br />
<br />
- Úgy lesz tündérem. <br />
<br />
- Nagyon vigyázzatok rá - fordult Edward Esmeék felé.<br />
<br />
- Ne aggódj fiam, ti menjetek csak - nyugtatta őt meg Carlisle.<br />
<br />
Egy egy utolsó ölelés mindenkinek, majd kocsiba szálltuk és úton is voltunk a reptér felé. <br />
<br />
- Most már elárulod végre hová megyünk?<br />
<br />
- Egy kis türelem - lehet csókot ajkaimra válaszként.<br />
<br />
A kis türelemből jó hosszú repülőút lett, több átszállással. Míg nem is ismeretlen ám tökéletes kis sziget képe tárult elénk a hajóról amivel megközelítettük. <br />
<br />
Amint megérkeztünk a kísérünk a szigeten lévő kisebb villába vitte a csomagjainkat, majd elköszönt és elindult vissza. <br />
<br />
- Egy sziget? Ha jól látom itt csak ketten leszünk?<br />
<br />
- Igen. És ez nem akármilyen sziget. <br />
<br />
- Ez a kettőnké. Vagyis hármunké - tette hozzá, mire nekem aztán végképp elakadt a szavam. <br />
<br />
- A miénk?<br />
<br />
- Igen szívem, a miénk. Ez az egyik meglepetés.<br />
<br />
- Azt ne mond, hogy túl tudsz tenni ezen. <br />
<br />
- Megpróbálok. <br />
<br />
- Ez gyönyörű - néztem körbe mosolyogva a csodás kis szigeten, ami csak a hármunké.<br />
<br />
- Majd ha hazamentünk legközelebb Nessát is elhozzunk - mondta szerelmem.<br />
<br />
A karjaiba bújtam és megcsókoltam. Szerelemmel és vággyal teli csókunkat nem szakítva meg kapott karjaiba Edward és indult el a ház felé. <br />
<br />
Belülről a kis Cullen villa csodaszépen volt berendezve. Ez gondolom a lányok műve. Minden tökéletes. <br />
<br />
Egy kislányos szoba is volt berendezve Nessának, valamint a mi hálószobánk. <br />
<br />
A hosszú út után Edward szó szerint elzavart zuhanyozni míg ő elintézett ezt azt. Én pedig kiválasztottam egy Alicetől kapott igen csak szexis fehérneműt amit magamra kaptam. <br />
<br />
Mire visszaértem a hálóba gyönyörű gyertyafény borította a szobát ahol szerelmem rám várt. <br />
<br />
Egy boxert takarta csak el előlem tökéletes testét miközben közelebb léptem felé. <br />
<br />
- Gyönyörű vagy - mondta amint végigmustrálta testem. <br />
<br />
- Te sem panaszkodhatsz - léptem közelebb hozzá és végigsimítottam mellkasán. <br />
<br />
Neki se kellett több, a karjaiba rántott és az ágyra fektetett. <br />
<br />
Pillanatok alatt szabadított meg a hálóingemtől, amit inkább tépett mint vett le rólam, de én is hasonlóképp tettem a boxerével. <br />
<br />
Meztelen testével kerekedett fölém, és ajkaimtól indulva a melleimen és a hasamon át csókolta végig a testem, ami a hideg testünk ellenére szinte izzott minden egy csókjától. <br />
<br />
Míg el nem érte nőiességem forróságát, amibe rögtön belemártotta nyelvét, mire egy hangos sikoly hagyta el a szám, majd egyre több amint egyre jobban hajtott a mennyek kapuja felé. <br />
<br />
Amint elérkezett a robbanás szinte reszketve omlottam a karjaiba, és rögtön viszonozni kívántam a nekem okozott örömöket. <br />
<br />
Kezembe vettem beteljesülésre vágyó férfiasságát, amit először a kezemmel majd a nyelvemmel kényeztettem. <br />
<br />
Mikor már a józan ész határait súroltam nála tetteimmel magához rántott és maga alá fordított. <br />
<br />
Nem habozott, rögtön egyé tette testünket, mire mindkettőnkből hangos sóhaj szakadt fel amint testünk végre ismét egyé vált. <br />
<br />
Először lágy mozgásával akart mindkettőnket az őrület határára kergetni, majd fenekébe markolva ösztönöztem gyorsabb mozgásra. <br />
<br />
Közben ajkaink vadul falták egymást, miközben kezeinkkel a másik testét barangoltuk be. <br />
<br />
Egyre hevesebb, szenvedélyesebb lökésekkel igyekeztük a csúcsra juttatni a másikat, amit elérve szerelmemből egy hangos morgás belőlem pedig egy elég hangos sóhaj szakadt fel. <br />
<br />
Szerelmem kihúzódott belőlem, majd verítéktől nedves testünk szorosan egymáshoz simult, és puha csókokkal próbáltunk lehiggadni az imént átélt gyönyöröktől, amiket az éjszaka folyamán tovább hajszoltunk. <br />
<br />
A reggeli fények első sugarai köszöntöttek ránk, mikor egymás karjaiban feküdtünk.<br />
<br />
- Annyira szeretlek - szólalt meg szerelmem. <br />
<br />
- Ahogy én is téged - válaszoltam, és csókkal bizonyítottam is. <br />
<br />
Majdnem két hetet szántunk nászútra ezen a csodás kis szigeten. <br />
<br />
Szinte minden nap legalább egyszer, na nem a családunk miatt, hanem főként Nessának telefonáltunk, akinek már nagyon hiányzunk, ahogy ő is nekünk.<br />
<br />
Persze a háttérből nem maradhattak el Emmett poénjai sem. <br />
<br />
Bár az utóbbi napokban kénytelenek voltunk nélkülözni őket, mert ő és Rose azt hogy pontosan hová nemtudom még, de elutaztak kettesben. <br />
<br />
Napok óta nem vadásztunk, de ezzel most nem foglalkoztunk. Ki akartunk élvezni az utunknak minden percét. <br />
<br />
A csodás tengerben úsztunk, ami körülvette a mi kis szigetünket amit már fel is térképeztünk. A ennek a két hétnek a nagy részét szinte csak ágyban töltöttük, de tönnyire sikerül a ház legtöbb szegletét felavatni együttléteink alkalmával.<br />
<br />
Kezdtem attól félni, hogy ennyi együttlét után Edward rám un. <br />
<br />
- Ilyenre ne is gondolj, soha nem tudnálak megunni - nyugtatott meg és egy szenvedélyes csókkal bizonyította is ezt, majd karjaiba véve a fürdő felé indultunk és ott kényeztettük tovább egymást. <br />
<br />
Életünk talán legszebb csodás két hetét töltöttük itt csak kettesben. <br />
<br />
Sokszor elgondoltam rajta, vajon mivel érdemeltem mindezt ki a sortól?<br />
<br />
Ilyen csodálatos családod, férjet és kislányt. <br />
<br />
Mindenem megvan amire vágytam, és ha Edward mellettem van, tudom, hogy akármivel képesek vagyunk szembenézni. <br />
<br />
Mikor ezen gondolkoztam, még nem sejtettem mi is történik otthon. <br />
<br />
A gyorsan elrepült két hét után, összecsomagoltunk szerelmemmel, majd búcsút venni készültünk a mi kis paradicsomunktól ahol a közös életünk első napjait töltöttük együtt. <br />
<br />
Edward telefonjának csörésére lettünk figyelmesek. <br />
<br />
- Mi a baj anya? - kérdezte Edward Esmétől, mire valami nagyon rossz érzés fogott el. <br />
<br />
Nem hallottam jól miről beszélnek,de Edward arcából ítélve történt valami otthon.<br />
<br />
- Edward mi a baj? - kérdeztem amint letette.<br />
<br />
- Nessa........<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Tessék komizni :)Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-55736193962961543812010-10-31T15:31:00.000+01:002010-10-31T15:31:18.521+01:00Egy két dolog!Sziasztok! Először is, új kinézetet tettem fel, ami talán nem is annyira új :XD. A második dolog a komikkal kapcsolatban lenne. Ami például az utolsó feltett fejezethez érkezett, ami szám szerint 4. 4 komi. Hát ez elég elszomorító szám. Igaz mostanság csak heti két friss van, néha az is csúszik egy egy napokat, amit sajnálok, de a munka miatt most csak ennyire futja. De nagyon elszomorít, hogy egyre kevesebb jön. Ennyire rossz vagy nem tetszik a sztori? Többek között ezért is döntöttem a hamarosan elkövetkező befejezése mellett. Nem akarok semmit összecsapni, még amit kiagyaltam azt megírom. Lesz ugyanis még egy két meglepi a töriben, de utána vége lesz. Ez nem a komik miatt van, amúgy is hamarosan terveztem volna a végét, de most döntöttem el, hogy ez bizony hamarosan eljön. Senkit nem kérek, hogy írjon komit, csak azért kíváncsi lennék az akár jó akár kritikás véleményekre is. Szóval megvolt az esküvő, jön még a nászút, és a meglepi amit már az eleje óta alig várok, remélem nektek is tetszeni fog, majd a The End. De addig még lesz pár fejli, így akik még olvassák és komizzák ne ijedjenek meg eltart még egy darabig a sztori, csak kissé elszomorított a kevés komik száma, de ez maradjon az én problémám. Akik eddig és ezután is fognak írni, nekkik ezúton is nagyon köszönöm. (L) Pusszantás mindenkinek.Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-17294588212847783782010-10-29T15:58:00.002+02:002010-10-29T20:35:51.794+02:0043.fejezetSziasztok! Itt is a beígért fejli, sokat nem fűznék hozzá, csak annyit kérek, hogy komizzatok. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. <b>Valamint Bella, Nessa, Edward és a lányok ruhájáról a képeket megtaláljátok a fejli végén.</b> Jó olvasást, pusszi. <br />
<br />
<br />
<br />
43.fejezet<br />
<br />
<br />
/Edward/<br />
<br />
<br />
<br />
Miután a lányok itthon hagytak minket, egy vadászat mellett döntöttünk. <br />
<br />
Emellett még volt egy kis elintéznivalóm ami a nászutat és Bella ajándékát illeti. <br />
<br />
Igaz Bella nem sűrűn használja a képességét, de biztos ami biztos a fiúk sem lettek beavatva ami a meglepetést illeti. <br />
<br />
A vadászat után rögtön indulni akartam, hogy még Belláék előtt hazaérjek. Alicet ismerve majd csak este érnek haza. És hiába csak nem olyan régen mentek el, már nagyon hiányoznak. <br />
<br />
Bár a gondolat, hogy az esküvőnkre készülnek mindenért kárpótol. Néha még mindig alig tudom elhinni, hogy ez a valóság, és hogy annak ellenére amit tettem, ha nem szándékosan is, de Bella megbocsájtott, és ami csak fokozza a boldogságom, hogy hamarosan a feleségem lesz. <br />
<br />
Ennél többet nem is kívánhattam volna. Minden amit egy férfi szeretne nekem megadatott. Egy csodás nő, aki az életemnél is jobban szeretek és aki hamarosan a feleségem lesz, és egy tündéri kislány aki csak még boldogabbá tette a mi és a családunk életét. <br />
<br />
- Örülök, hogy ennyire boldog vagy - szólt oda nekem Jazz. <br />
<br />
- Hát még én. <br />
<br />
- Igaz, le sem lehet vakarni a vigyort a képedről. Gondolom nagyon várod már a nászutat is. Aztán mindent elmesélj ha hazajöttetek - szólalt meg Emmett. <br />
<br />
- Csak szeretnéd - mondtam neki. <br />
<br />
Még engem is sűrűn kihoz a sodromból, de most az a szerencséje, hogy mérhetetlenül boldog vagyok, na és, hogy nincs itthon Rose. Hiába próbálta már ő is megnevelni, de Emmett javíthatatlan. <br />
<br />
- Carlisle ha van egy kis időd elkísérsz? - fordultam apámhoz. <br />
<br />
- Persze fiam. Ha gondolod indulhatunk. <br />
<br />
-"A meglepetésről lenne szó?" - kérdezte gondolatban, mire én csak bólintottam. <br />
<br />
Nem azért mert nem bízom Jasperékben, de nem akarom, hogy Bella megtudja, vagy netán Emmett egy vicces pillanatában elkotyogja. <br />
<br />
Bár ha jobban belegondolok, nem egy hanem két meglepetés is lesz, és az egyiket az esküvő után megtudják a többiek is, mert amíg mi nászúton leszünk szükségem lesz a segítségükre. <br />
<br />
Útközben elmondtam a terveimet apámnak. <br />
<br />
- Remekül hangzik fiam. Biztos vagy benne, hogy Bellának nagyon fog tetszeni, és nagyon boldog lesz, bár már így is az - mondta apám, majd elindultunk megvalósítani a meglepetéseim. <br />
<br />
<br />
<br />
/Bella/<br />
<br />
<br />
Úton a ruha szalón felé, egyfolytában Alicee előbbi megjegyzése járt a fejemben mégpedig arról a plussz szobáról. <br />
<br />
De vajon kinek vagy minek kell majd az? - tettem fel a kérdést magamban. <br />
<br />
Azt viszont tudtam, hogy hiába próbálnám kiszedni belőle úgysem árulná el. Így marad az, hogy ki kell várjam. <br />
<br />
A lányok egész úton csevegtek, és Alice elárulta, hogy ebben a butikban találjuk meg a tökéletes ruhát nekem, aminek hallatára mind nagyon boldogok lettek. <br />
<br />
De nem csak ők hanem én is. <br />
<br />
Annyi szenvedés után ami az utóbbi időben ért minket, ismét együtt vagyunk Edwardal, és soha többé senki nem állhat közénk.<br />
<br />
És most hamarosan a felesége leszek. Ez a legszebb dolog persze a mi kis Nessánk után ami történt velem. Hozzámegyek ahhoz a férfihoz akit a világon mindennél jobban szeretek és akiért bármit megtennék. Néha mindig azt hiszem, hogy annak ellenére, hogy nemtudunk aludni, hogy ez csak egy álom, ami bármikor véget érhet. <br />
<br />
De nem. <br />
<br />
Ez a valóság, és néhány napon belül összeházasodunk. Szerettem volna valami különlegeset adni Edwardnak, de Alice szinte megtiltotta, mondván, hogy Edward mindenre gondolt, és neki meglesznek az ajándékai, és hogy csak az számít neki, hogy nekem azok tetszenek és boldog legyek. <br />
<br />
És hogy Edwardnak már az is hatalmas ajándék, hogy megbocsájtottam neki, és hogy igent mondtam. <br />
<br />
Ebben részben igaza van. De most adott egy kis újabb adag töprengeni valót, hogy vajon mit tervelt ki megint Edward. Bár ahogy neki, nekem se kellene semmi más. <br />
<br />
Nekem csak az a fontos, hogy velem van, és hogy hamarosan férj és feleség leszünk. <br />
<br />
Amint megérkeztünk a városba egy elegáns bevásárlóközpont felé vettük az utunkat, azon belül egy menyasszonyi ruha bolt felé. <br />
<br />
- Ez nagyon szép, ilyen lesz a mamin is? - kérdezte Nessa az egyik kirakatban lévő ruha felé mutatva. <br />
<br />
- Csak még szebb - mondta neki Alice. <br />
<br />
Fogtuk magunkat és bejjebb mentünk. <br />
<br />
Az eladók mosolyogva köszöntöttek minket majd Alice és is mondta mit szeretnénk. <br />
<br />
Több csodás fehér ruhát is felpróbáltam, de a tökéletes ruha az utolsó lett. <br />
<br />
Alice, Rose, Esme és Nessa is meghatottan figyeltek amint a hatalmas tükör előtt álltam a hófehér ruhában. <br />
<br />
- Ez lesz az - mondta egy ezer wattos mosollyal az arcán Alice. <br />
<br />
És igaza van. Ez a ruha gyönyörű és tökéletes. <br />
<br />
- Annyira szép vagy mami - jött oda hozzám Nessa. <br />
<br />
- Köszönöm kincsem. <br />
<br />
- Ne aggódj Nessa neked is csodaszép ruhát találunk - kacsintott rá Alice. <br />
<br />
- Csodásan nézel ki kicsim - ölelt meg Esme, majd Rose is. <br />
<br />
- Minden tökéletes lesz - mondta Alice. <br />
<br />
Na és persze a ruhapróba közben Alice egyfolytában beszélt. <br />
<br />
Első téma a koszorúslányok voltak, mert Alice persze láttam, hogy ők lesznek. <br />
<br />
Maga az esküvőt egy Londoni csodás kis templomban fogjuk tartani, a családunk körében. Nekem lesznek ott a barátaim a suliból, a Denalik és még ha hazaértünk vár rám egy beszélgetés Aroékkal. És ki tudja talán ők is eljönnek. Nagyon hiányoznak már, és ők nem hogy Edwardról és Nessáról még az esküvőről sem tudnak. <br />
<br />
Ezeket a dolgokat ha minden igaz akkor Alice már Edwardal is egyeztette. <br />
<br />
Miután kiválasztottuk nekem a tökéletes ruhát, a lányoknak és Nessának mentünk ruhát keresni. Nessa nagyon boldog volt, csak úgy sütött róla, hogy mennyire boldog. Főleg amikor ruhákat próbált. <br />
<br />
Neki, és később Esmeéknek is megtaláltuk a tökéletest. <br />
<br />
Még elinzéztünk néhány kiegészítőt, na és persze hála annak, hogy Alice mindenre gondol, egy fehérnemű boltot se hagytunk ki. Amíg én ide bementem Roseal és Aliceel, addig Esme elvitte sütizni Nessát, aki hiába a sok vásárlás kezdett elfáradni. <br />
<br />
Ami a ruhákat illeti a nap végére miénk lányoké meg is lett. Holnap a fiúk lesznek soron. <br />
<br />
Végre már sötét volt mikor haza indultunk. Edward és a fiúk is ott voltak, bár ki tudja miket csináltak egész nap. <br />
<br />
Nessa rögtön az apukájához bújt, majd elköszönt a többiektől is és Esme elvitte vacsorázni majd lefektetni. <br />
<br />
- Hiányoztál - várt végre ismét a karjaiba szerelmem. <br />
<br />
- Te is nekem - csókoltam meg. <br />
<br />
- Szóval megvannak a ruhák csajok? - kérdezte Emmett. <br />
<br />
- De még mennyire. Holnap rajtatok a sor - hervasztotta le őket Alice, így nem volt más választásuk. <br />
<br />
Mielőtt Nessa elaludt Edwardal felmentünk jó éjszakát kívánni neki és megkaptuk az esti puszinkat is tőle. Edward egy kicsit vele maradt mesélni neki, addig én felhívtam Arot. <br />
<br />
Kissé megkaptam tőle a magamét mint vártam, amiatt, hogy ilyen sokára hívtam fel. Majd elmeséltem neki nagyjából és röviden mindent és persze az esküvőnket aminek nagyon örült, ami nála nagy szó. <br />
<br />
- Nemtudom, de nagyon szeretnénk ott lenni. Jane és Alec is itt vannak, ha szeretnének elengedem őket, de én is mindenképp megpróbálok elmenni. Alig várom, hogy megismerhessem a kislányod is - mondta Aro akit szinte apámként szeretek. <br />
<br />
- Örülnénk neki ha te is tudnál jönni - válaszoltam, majd elmondtam mikor és hol lesz pontosan és kik lesznek jelen. <br />
<br />
Kissé aggódtam mikor felmerült,hogy Alec is jönne, de csak miatt hiszen tudom, hogy ő szeret vagy szeretett, és nem akartam, hogy rosszul érezze magát. <br />
<br />
De mint kiderült hiába való volt az emiatti aggodalmam. Aro mesélte, hogy nem olyan régen ő is megtalálta a párját, és hogy nagyon boldogok. <br />
<br />
Ennek kimondhatatlanul örültem.Ő nagyon rendes férfi, és megérdemli a boldogságot. Persze így már nem csak őt hanem a párját is meghívtam. <br />
<br />
Aro szólt, hogy ők jönnek és Jane is, és végül csak úgy döntött semmiért nem hagyná ki az alkalmat, és ő maga is eljön, aminek még jobban örültem. <br />
<br />
- Akkor hamarosan találkozunk kicsim - köszöntünk el egymástól. <br />
<br />
- Na, hogy ment? - kérdezték a többiek mikor lementem, ekkor már Edward is ott volt. <br />
<br />
- Jól. Aro, Jane és Alecék is eljönnek - újságoltam boldogan. <br />
<br />
Alec neve hallatára Edward rögtön nem mosolygott tovább. <br />
<br />
- Ne aggódj, Alec a párjával jön akivel imádják egymást - mondtam ki mert sejtettem, hogy rögtön rá gondolt. <br />
<br />
- Van valakije? <br />
<br />
- Igen. Aro mesélte, hogy nem olyan régen megtalálta a szerelmet és nagyon boldogok. Gondolom így nincs ellenedre, hogy jöjjön. <br />
<br />
- Ha így áll a helyzet nincs.<br />
<br />
Alice amit lehetett még éjszaka is szervezkedett. Másnap a fiú voltak oda vásárolni. <br />
<br />
Addig mi Esmeékkel megnéztük a templomot. Igaz vámpírok vagyunk, de mi is olyan esküvőt szeretnénk és tervezünk mint az emberek. Templom, fehér ruha, pap, koszorús lányok meg miegymás. <br />
<br />
A templom is gyönyörű. Nem túl nagy, de nem is kicsit. Ez is mint minden tökéletes. <br />
<br />
Az elkövetkezendő napok bár sajnos iskola volt amiből nem mindig hiányozhattuk, de hála az égnek ez utolsó évünk és hamarosan végzünk. <br />
<br />
Így a szervezkedést suli után folytattuk. <br />
<br />
Meghívtuk a vendégeket. Mivel lesznek emberi vendégek is, Nessa mellett így, Alice elintézni az enni és innivalókat, sőt még tortát is. <br />
<br />
Nekem szinte semmit sem engedtek csinálni. Alice és Roseék minden kis apró részletet megterveztek. <br />
<br />
Kiválasztottuk a virágokat a templom díszítéséhez és a csokromhoz is. <br />
<br />
Az esküvő utáni kis fogadás meg persze a Cullen villában lesz.<br />
<br />
A napok hihetetlen gyorsasággal teltek és szervezkedéssel, de persze e mellett már amennyire Alice engedtek mindig Edward mellett voltam. <br />
<br />
Bár úgy éreztem titkolnak előlem valamit. Nemcsak a fiúk hanem Esmeék is. Elég sűrűn sutyorogtak, és még a jó hallásomnak köszönhetően sem hallottam, de Alice megnyugtatott, semmi miatt ne aggódjak, csak egy meglepetésről van szó. <br />
<br />
Nessa is nagyon boldog volt, egyre nagyobb és szebb lett a mi kis szemünk fénye. <br />
<br />
Az esküvő előtti napon megérkeztek Eleazarék. Valamint az utolsó előtti nap Aorék. <br />
<br />
Carlisleék örömmel üdvözölték őket, majd mind a nappaliba gyűltünk. <br />
<br />
Jane az egyik legjobb barátnőm volt Olaszországban, annyira örültünk egymásnak. Alec bemutatta nekünk a párját Elenat. Persze ő is vámpír, de mind tudnak uralkodni magukon ha arról van szó. <br />
<br />
Aro pedig végre megismerhette Nessát, aki szintén nagyon várta a találkozást. <br />
<br />
- Csodaszép kislány vagy bogaram - dícsérte meg Nessát. <br />
<br />
Ha valaki látná ezt el sem hinni. A nagy Aro Volturi a vámpírok királya egy kis emberlánnyal az ölében. Mosolygásra késztetett a látvány, de nagyon meghatott. <br />
<br />
Jane is nagyon megkedvelte a kis Nessát, aki nagyon gyorsan barátkozik. <br />
<br />
- Szóval Aro bácsi is olyan nekem mint a nagypapi - nézett itt Carlislera. <br />
<br />
- Igen. Igaz nem az igazi lányom a mamád, de olyan mintha az lenne - mondta Aro. <br />
<br />
- Akkor hívhatlak téged is nagypapinak? - kérdezte mire mindenki nevetni kezdett. <br />
<br />
- Persze - egyezett bele Aro. Sosem gondoltam volna ezt róla, bár ismerem őt, nem egy olyan szívtelen és lelketlen vámpír mint amilyennek sokan gondolják, és ezt most is bizonyította. <br />
<br />
Gyorsan eltelt az utolsó nap, ekkorra már minden meg volt szervezve, így sokat tudtunk foglalkozni a vendégeinkkel. Rengeteget beszélgettünk, és Aro megígértette velünk, hogy valamikor az esküvő után Nessával elmegyünk hozzá Volterrába, amire Edward is örömmel mondott igent. <br />
<br />
Mindannyian megejtettünk egy vadászatot is a nagy nap előtt, ahova Aroék is velünk tartottak. <br />
<br />
Bár mi napközben voltunk, így este tartottunk egy kis csajbulit, éjszaka pedig a fiúk mentek el vadászni. <br />
<br />
Másnap reggel viszont minden a feje tetejére állt. Edwardot nem is láthattam, majd csak az esküvőn. <br />
<br />
Előkerültek a csodaszép ruhák és mindenki készülődött. Előtte Alice ellenőrizte minden rendben van e. <br />
<br />
Először a lányok készültek, majd szépen felöltöztették Nessát is akinek Rose csinálta meg a haját. Majd gyorsan elintézte Alice a fiúkat de persze nem engedte a közelembe szerelmem. <br />
<br />
Az utolsó órák hatalmas nyüzsgéssel és készülődéssel teltek. Amikor a fiúk elmentek ők elvitték Esmét, Elenát és Nessát. Végül csak Rose maradt és Alice akik segítettek elkészülni. <br />
<br />
Na és persze a két kísérőm maradt itthon, Carlilse és Aro. Mivel nem tudtam volna dönteni ők ketten fognak az oltár elé kísérni. <br />
<br />
Alice a sminkem, Rose a frizurám készítette el, majd rám adták a csodaszép ruhám. Nem vagyok az tükörben nézegetem magam fajta, de a ruha és minden gyönyörű volt. <br />
<br />
Mindemellett nagyon izgatott is voltam, és nem utolsó sorban kimondhatatlanul boldog. <br />
<br />
- Gyönyörű vagy Bella - szólalt meg Carlisle amint leértünk egyet értve Aroval. <br />
<br />
- Akkor indulás - mondta izgatottan Alice. <br />
<br />
Amint közeledtünk a templom felé, egyre izgatottabb lettem. Nessa, Esme és Rose jöttek ki hozzánk amint megérkeztünk. Ekkor már bent voltak a vendégek. Carlilsék néhány ismerőse, a barátaim, a Denalik és Janeék. <br />
<br />
Két oldalról fogtak karon Aro és Carlisle, majd mikor a zene felcsendült indultunk be a templomba a nyomunkban a koszorús lányaimmal egyenest szerelmem felé. <br />
<br />
Akit az oltár előtt pillantottam meg. Rögtön egymásba forrt a tekintetünk és szinte elvesztem azokban aranyszín szemekben. Mint mindig most is csodásan festett, és boldog mosollyal az arcán várt rám. <br />
<br />
- Tedd őt nagyon boldoggá - mondta mosolyogva Aro szerelmemnek amint átnyújtották neki a kezem. <br />
<br />
- Ezt megígérhetem - válaszolta Edward. <br />
<br />
Immár kéz a kézben álltunk isten színe előtt, körülöttünk a családunkkal és a barátainkat. <br />
<br />
A szertartás hagyományosan zajlott, leszámítva, hogy Alice a pap szövegét szerkesztette át egy kissé eltüntetve belőle a halál el nem választ részt. <br />
<br />
A végén esküink után egymás ujjára húztuk a gyűrűket, majd engedélyt kaptunk a csókra. <br />
<br />
- Szeretlek - vallottunk egymásnak örök szerelmet ismét, majd Edward jéghideg ajkait az enyémre tette, és egy mindennél szerelmesebb és boldogabb csókban egyesültünk amit hatalmas tapsvihar kísért. <br />
<br />
Utána pedig gratulációk és jókívánságok sokaságát kaptuk a családunktól, a kislányunktól és mindenkitől, majd Alice szólt, hogy induljunk el a fogadásra a házunkba. <br />
<br />
Ekkor már Edward és én egy kocsiban mentünk végre kicsit kettesben. <br />
<br />
- Annyira boldog vagyok - mondtam. <br />
<br />
- Én is, kimondhatatlanul. <br />
<br />
- Most már a feleségem vagy, és minden erőmmel azon leszek, hogy boldoggá tegyelek - mondta. <br />
<br />
- Én is azon leszek. Többet nem is kívánhatnék, mint hogy végre a feleséged vagyok, és hogy a boldogságunk és a szerelmünk örökké tartson - válaszoltam, majd ismét egy csókot váltottunk, ami ezúttal kissé szenvedélyesebb lett, miközben úton voltunk a villa felé az esküvői fogadásunkra, majd később a nászutunkra, amiről még mindig nem tudhattam hová megyünk. <br />
<br />
De nem is számított, bárhová csak Edwardal lehessek......<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
És a képek Bella menyasszonyi ruhájáról, a lányok és Edward ruhájáról:<br />
<br />
<br />
Bella ruhája: <a href="http://i55.tinypic.com/2lwpsfd.jpg">http://i55.tinypic.com/2lwpsfd.jpg</a><br />
Nessa ruhája: <a href="http://i52.tinypic.com/1z510fb.jpg">http://i52.tinypic.com/1z510fb.jpg</a><br />
Edwardé: <a href="http://i51.tinypic.com/2qvdr2d.jpg">http://i51.tinypic.com/2qvdr2d.jpg</a><br />
Alice, Esme és Roseé:(a középső Esme, a szélsők pedig az első Rose, a másik szélén Aliceé) <a href="http://i54.tinypic.com/t6w3z5.jpg">http://i54.tinypic.com/t6w3z5.jpg</a><br />
<br />
<br />
TESSÉK KOMIZNI!!!!!!!!!!Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-92028498624494535572010-10-29T10:20:00.002+02:002010-10-29T10:20:56.038+02:00Friss délután!Sziasztok! Kicsit előbb szombat helyett, még ma délután lesz friss. Hála az égnek ma nem kellett melózni mennem így lesz időm írni. Még van egy kis dolgom itthon, de 3-4 óra között hozom a kövi fejlit. Remélem lesz aki örül neki. Pusszantás.Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-29175178755122791332010-10-27T17:30:00.000+02:002010-10-27T17:30:18.197+02:00Bocsi :XDSziasztok! Tudom, hogy utálni fogtok, de a mai friss csak elmarad. Sajnálom, ez van. A friss szombaton lesz vagy ha nem kell dolgozom akkor pénteken, de azt még nemtudom, így a szombat a biztos. <br />
Ennek több oka is van. A munka kissé kifáraszt és ilyenkor már hulla vagyok. Lehet utálni, de ez van. Másrészt pedig kissé jobban át akarom gondolni az elkövetkezendőket az esküvő, nászút és az utána levő dolgokat. Sajnálom, ez így jött ki, igyekszek azért többnyire hozni a heti két frisst, de nem mindig jön össze, és ezeket a fejliket csak úgy összedobni se akarom. Néha a másik blogon is van ilyen, ez az én hibám, a munka miatt nem mindig van már erőm írni, de igyekszek. Sajnálom, és szombaton jön a friss, ígérem nem fogtok csalódni benne, sőt :). Holnap megtudom kell e dolgozzak pénteken, és ha nem akkor már akkor lesz friss. Bocsi ezért. Pussz.Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-1159810091410355282010-10-23T15:23:00.000+02:002010-10-23T15:23:14.155+02:0042.fejezetSziasztok! Itt is a következő fejezet. Remélem tetszeni fog, most lett kész. Köszi szépen azoknak akik az előzőhöz komiztak, persze ide is várom őket, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ha Bumbinak lesz ideje javítani akkor kicserélem a javítottra, addig viszont jó olvasást. Pusszantás. <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
42.fejezet<br />
<br />
<br />
/Bella/<br />
<br />
<br />
<br />
Egy gyorsnak mondható vadászat után, épp, hogy végeztünk hirtelen szerelmem karjai közt találtam magam. <br />
<br />
Futásnak indult velem a karjaiban, miközben ajkaim a nyakához érintve leheltem csókot rá, mire borzongás futott végig testén. Tudtam hová akar vinni, és eszemben sem volt ellenkezni. <br />
<br />
Pillanatokkal később megérkeztünk és talpra állított. <br />
<br />
Időm sem volt megszólalni, mert ajkait az enyémre helyezve kezdett el szenvedélyesen csókolni. <br />
<br />
Pillanatok alatt téptük le a ruhát egymásról, nem gondolva semmire csak az egymás iránt érzett vágyainkra. <br />
<br />
Edward ismét a karjaiba kapott és meg nem állt velem egészen a vízig, mivel a mi kis vízesésünkhöz hozott, ahol már annyi szép pillanatot éltünk át együtt. <br />
<br />
A melegnek mondható vízben szinte lángolt fagyos testünk. <br />
<br />
Elszakadva ajkaimtól rögtön a nyakam célozta meg miközben a meleg víz hullámaiba merültünk. Nyakamra hintett csókjaival készült az őrületbe kergetni. <br />
<br />
Szorosan tartva karjaiban ölelt közben magához. Meztelen testünk összeért, ezzel milliónyi szikrát kiváltva belőlünk. <br />
<br />
Míg ő ajkaival a nyakam kényeztette, nem haboztam benyúlni összefonodó testünk közé és megfogni nekem nyomódó kemény férfiasságát. Ahogy kezembe vettem és simogatni kezdtem elszakadtak ajkai a nyakamtól és egyre hangosodó morgásokkal adta tudtomra élvezi ténykedésem. <br />
<br />
Puha ujjai a meleg vízben derekamról lejjebb csúszva értek be a lábam közé, ahol rögtön belém fúrta őket, mire egy hangos sikoly szakadt fel belőlem. <br />
<br />
Ő és én is egyre jobban hajtottuk egymást az első orgazmus felé, miközben ajkaink újra egymásra találva kezdtek őrült táncba. <br />
<br />
Mindketten szinte egyszerre léptük át a megsemmisülés édes világába miközben csókjainkkal fojtottuk el élvezetünk hangjait. <br />
<br />
Edward ujjai eltűntek belőlem, és nem habozott magára húzni, hogy ujjai helyét férfiassága vegye át. <br />
<br />
Amint kitöltötte bensőmet és testünk egyesült egyszerre nyögtünk fel. Először lassan mozgott benne, majd mikor ez már kínzássá vált, fenekébe markolva próbáltam gyorsabb mozgásra ösztönözni. <br />
<br />
Amire nem is nagyon volt szükség, rögtön tudta mit akarok, és erre vágyott ő is. Egyre gyorsabban mozgott bennem, mire én már szinte a csillagokat láttam a gyönyörtől. <br />
<br />
Közben kezeinkkel egymás testét barangoltuk be, miközben ajkaink fogva tartották egymást. <br />
<br />
Egy utolsó lökéssel a paradicsomba repített mindkettőnket, és egy édes, szenvedélyes csókkal köszöntöttük a végső megsemmisülést. <br />
<br />
Egymás karjába omolva igyekeztünk lehiggadni az imént átéltek után, majd úszkáltunk még egy kicsit a csodás vízben, mielőtt ismét mennünk kellett. <br />
<br />
Az indulás azonban már az öltözködésnél kudarcba fulladt, mert a ruhák felvétele helyett szerelmem ismét a magáévá tett, majd meztelenül egymás karjaiban feküdtünk. <br />
<br />
-Szeretlek - vallottunk egymásnak ismét már ezredjére is szerelmet és csókkal pecsételtük meg vallomásunkat. <br />
<br />
Nemtudom meddig feküdhettünk egymás karjaiban, de mindketten tudtuk, hogy lassan ideje lesz mennünk, hiszen már hajnalodott. <br />
<br />
Mivel idejöttünkkor kissé gyorsan és vadul szabadultunk meg a ruháinktól, az én felső például elszakadva végezte ahogy Edwardé is. <br />
<br />
Viszont egyikünk sem akart okot adni Emmett poén áradatára, és én sem melltartóban akartam hazamenni. <br />
<br />
-Alice hagyott nekünk ruhát a garázsban - szólalt meg Edward. <br />
<br />
Alice. Ezért is csak hálás lehetek neki, mi lenne velünk nélküle? Biztos látta mi a helyzet, bár remélem azt a részt nem, hogy miért is szakadtak el a ruháink. Erre rá is kérdeztem Edwardnál. <br />
<br />
-Ne aggódj szívem, Alice tudja mikor kell abbahagyni a leskelődést. De valljuk be sokszor jól jön a képessége, különben így kellene hazamennünk, és tudod milyen Emmett. Egy egész életen át hallgathatnánk a beszólásait, de valamiért úgy érzem így sem ússzuk meg - mondta Edward. <br />
<br />
-Aliceel kapcsolatban egyetértek. De remélem Emmetel kapcsolatban tévedsz. Bár mindketten tudjuk milyen ő, így azt hiszem vele kapcsolatban is igazad van. De menjünk essünk túl rajta - mondta ki és máris Edward karjaiban találtam magam. <br />
<br />
Fejem kemény márvány mellkasára hajtottam és nemsokkal később már a házunk garázsában álltunk, ahol az Alice által nekünk hozott ruhákat kapkodtuk egymásra. <br />
<br />
Vagyis próbáltam. <br />
<br />
Pont a felsőm vettem volna fel, mikor hátulról a karjaiba zárt Edward és édes csókjaival a nyakam hintette be. <br />
<br />
-Így soha nem leszünk kész - mondta szinte suttogva. <br />
<br />
-Nem tehetek róla, állandóan kívánlak - mondta tovább csókolva a nyakam ezzel kicsalogatva belőlem néhány kisebb sóhajt. <br />
<br />
-Ahogy én is téged - nyögtem ki nagy nehezen. <br />
<br />
-De mennünk kell, Nessa rögtön felébred, és az kéne még csak, hogy Emmett itt ránk rontson. <br />
<br />
-Igazad van - vallotta be kissé lehangoltan. <br />
<br />
-De gondolj arra, hogy az éjszaka mindig csak a miénk - mondtam neki, mire egy huncut mosoly jelent meg az arcán. <br />
<br />
-Így talán menni fog, de attól függetlenül egy percre sem eresztelek magam mellől. <br />
<br />
-Nem is ajánlom - válaszoltam mosolyogva, majd megcsókoltam. <br />
<br />
Elszakadva egymástól kézen fogva léptünk be a nappaliba, ahol mindenki ott volt, kivéve Esme, aki az illatokból ítélve a reggelit készíti Nessának. <br />
<br />
-Na milyen volt a vadászat? - kérdezte rögtön Emmett. <br />
<br />
-Csak nekem rossz a memóriám, vagy az este tényleg nem ebben a ruhában mentetek el? - tette hozzá. <br />
<br />
-Nekem is így rémlik - szólalt meg mosolyogva Jazz. <br />
<br />
-Rossz hatással van rád Emmett - szólt neki Alice. Azt kéne még csak, hogy ő is olyan legyen mint Emmett. A mi poéngyáros mackónkból elég egy is. <br />
<br />
Figyelmen kívül hagyva a beszólásaikat Edward felment Nessához aki ébredezni kezdett, én pedig Esmenek segítettem befejezni a reggelijét. <br />
<br />
-Mami.... - jöttek be a konyhába Edward és Nessa, aki az apjai karjaiban volt. <br />
<br />
-Szia kincsem - adtam puszit neki. <br />
<br />
-Én nem kapok? - kérdezte duzzogva Edward. <br />
<br />
-Te nem kaptál eleget az éjszaka? - jött be Emmett. <br />
<br />
-Még egy ilyen és te nem kapsz semmit éjszaka. Mondtam, hogy legalább a gyerek előtt hagyd a megjegyzéseid - rivallt rá Rose. <br />
<br />
-Jól van cica. Nyugi, abbahagytam. <br />
<br />
Edward letette Nessát aki nekilátott a reggelijének, majd Edward is megkapta a kért pusziját ami egy kicsit hosszabb csók lett.<br />
<br />
-Ma nem megyünk suliba - jött be a konyhába Alice. <br />
<br />
-Vagyis csak a fiúk mennek - tette hozzá. <br />
<br />
-Ne már, és ti miért nem? - kérdezte Emmett mint egy kisgyerek. <br />
<br />
-Hát Edward majd megmondja - nézett Alice szerelmemre. <br />
<br />
-Menjünk a nappaliba - mondta Edward. <br />
<br />
Nessa befejezte a reggelit, Esme a karjába fogta és leültünk a nappaliba. <br />
<br />
-Szóval? Miért is csak mi megyünk suliba öcsi? - kérdezte ismét Em. <br />
<br />
-Nemtudom mire gondolt Alice. <br />
<br />
-Ugyan, mond már - noszogatta őt Alice. <br />
<br />
Edward felém fordult és rám nézett. Hirtelen félelem fogott el, hogy vajon mit akar mondani. Rossz érzésem lett, de nemtudom megmondani miért, és Jazz ezt érezhette rajtam. <br />
<br />
-Ne gondolj semmi rosszra. <br />
<br />
-Igaza van Jazznek, pont ellenkezőleg - vigyorgott Alice. <br />
<br />
-Na most már semmit sem értek - szólalt meg Emmett. <br />
<br />
-Ez jellemző - mondta Rose mosolyogva. <br />
<br />
-Ne aggódj szerelmem, ez jó hír, legalábbis remélem - mondta egy sokat sejtető mosoly kíséretében. <br />
<br />
-Bökd már ki végre - mondta neki Alice. <br />
<br />
-Arra gondoltam, hogy, mivel sikerült mindent tisztázni, és ismét boldogok vagyunk, és mindennél jobban szeretlek, hogy.....<br />
<br />
-Hogy?<br />
<br />
-Mi lenne ha összeházasodnánk néhány héten belül? Persze csak ha hozzám jönnél - mondta Edward, mire nekem még a szavam is elakadt. <br />
<br />
Hogy Edward felesége legyek? - tettem fel a kérdést magamban. <br />
<br />
-Hogy kérdezhetsz ilyet, hogy akarom e? Semmi sem tenne boldogabbá mint, hogy a feleséged lehetnék, és hogy ilyen formában is összekössük az életünket - mondta mire válasz nélkül a karjaiba kapott és megcsókolt. <br />
<br />
-Köszönöm. Annyira szeretlek - suttogta a csókunk után. <br />
<br />
-Én is téged. <br />
<br />
-De jó, annyira örülök nektek - ugrott a nyakunkba Alice. <br />
<br />
-Ahogy mi is örülünk. Gratulálunk nektek - öleltek meg minket a többiek is. <br />
<br />
-Végre a mi öcsikénknek is bekötik a fejét - jött oda hozzánk Em. <br />
<br />
-A mamiéknak is olyan esküvőjük lesz mint a filmekben? - kérdezte Nessa. <br />
<br />
-Nem kicsim, a mamiéké sokkal szebb lesz, erről majd Alice néni gondoskodik - kacsintott rá Alice. <br />
<br />
-Ó igen? - kérdeztem. <br />
<br />
-Bizony, ugye? - kérdezett vissza Alice. <br />
<br />
-Úgy van - válaszoltam, mert tudtam, hogy ezt senki másra nem bízhatnánk, hisz őt ez boldoggá teszi, és persze minket is, mert nagyon sokat köszönhetünk Alicenek. <br />
<br />
-Na szóval, ezért mennem csak a fiúk ma suliba, hogy azért ne hiányozzunk mind egyszerre. <br />
<br />
-És ti mit fogtok csinálni? - kérdezte Emmett. <br />
<br />
-Elkezdjük megszervezni az esküvőt, hiszen, csak 3 hetünk van, és addig rengeteg mindent kell elintézni - mondta Alice miután kitűztük a dátumon pontosan 3 hét múlva lesz. <br />
<br />
Még mindig alig akartam elhinni, hogy három hét és Edward felesége leszek. <br />
<br />
-Azt hiszem nincs más választásunk - szólalt meg Jazz. <br />
<br />
-Bizony nincs - adott egy csókot neki Alice. <br />
<br />
-Induljatok mi addig elmegyünk ruhákat nézni, és ha hazajöttök megbeszéljük kiket hívunk meg és ilyeneket - adta parancsba a mi kis koboldunk. <br />
<br />
-Rendben - adták meg magukat. <br />
<br />
-Szeretlek, nagyon - kapott a karjaiba ismét Edward és megcsókolt. <br />
<br />
-Ahogy én is téged, de menj, később találkozunk - mondtam. <br />
<br />
-Vigyázz a mamira tündérem és jó legyél - köszönt el Edward a lányunktól. <br />
<br />
-Úgy lesz apu - adott egy puszit neki, majd a fiúk elmentek. <br />
<br />
-Szóval gondolom én is megyek, várnak a kórházban - mondta Carlisle, majd ő is elment. <br />
<br />
-Bella, ha Edward megjön hívjátok fel Aro-t - mondta Alice. <br />
<br />
Aro. Persze, az utóbbi időben, annyira megfeledkeztem mindenről, hogy őket szinte el is felejtettem. Sőt még azt sem tudják, hogy én és Edward együtt vagyunk, sőt Nessáról sem tudnak. <br />
<br />
-Gondolom nagyon mérgesek lesznek, hisz rendesen megfeledkeztem róluk. <br />
<br />
-Nem, emiatt ne aggódj. Aro örülni fog a boldogságodnak, és Nessát is nagyon megfogja szeretni - mondta mosolyogva Alice ami kissé megnyugtatott. <br />
<br />
-Kiről beszéltek? - kérdezte Nessa. <br />
<br />
-Aro, ő olyan nekem mint Edward és én neked. Ő olyan mintha az apukám lenne. <br />
<br />
-Majd megismerem őt is? <br />
<br />
-Igen kicsim, hamarosan - mondtam. <br />
<br />
-Jó akkor indulás vásárolni - mondta ki Alice mire Rose és főleg Nessa arcára hatalmas mosoly ült ki. <br />
<br />
Átöltöztem én is addig Esme felöltöztette Nessát, majd kocsiba szálltunk.<br />
<br />
-Hová megyünk először? - kérdezte Esme. <br />
<br />
-Egy esküvői ruha szalonba, csodás ruhák vannak ott, és ott fogjuk megtalálni a tökéletest - mondta Alice egy ezer wattos mosollyal az arcán miközben úton voltunk ahogy ő is mondta egy esküvői ruha szalon felé.<br />
<br />
Még mindig hihetetlennek hangzik, hogy az én esküvőmet szervezzük Edwardal. Ezzel a legnagyobb vágyaim teljesülnek, hogy a felesége lesz. <br />
<br />
-Ja és az esküvő után kissé át kell alakítani a házat, egy szobát mindenképp hozzá kell toldanunk - szólalt meg Alice. <br />
<br />
-Még egy szobát? - kérdeztem. <br />
<br />
-Igen, de többet úgy sem szedtek ki belőlem. Mindennek eljön a maga ideje - mondta, mivel töprengésre késztetett. <br />
<br />
Egész úton ezen gondolkoztam. <br />
<br />
Vajon kinek vagy minek kell még egy szoba a házban? És mit láthatott Alice?<br />
<br />
Fogalmam sem volt, de megnyugtatás képpen Alice biztosított róla, hogy semmi rossz dolog, pont ellenkezőleg. De ezzel még kíváncsibbá tett......<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Tessék komizni :)Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-85046371152671211022010-10-18T09:14:00.001+02:002010-10-21T07:39:16.556+02:0041.fejezetSziasztok! Kicsit hamarabb jött a fejli, ami ebben a pillanatban lett kész. Mivel nemsokára irány a meló ezért hoztam hamarabb. Először is köszi azoknak akik komiztak az előzőhöz, és persze ide is várom a véleményeket. Jó olvasgatást. Pusszantás. <br />
<br />
<br />
<br />
41.fejezet<br />
<br />
<br />
/Bella/<br />
<br />
<br />
Aliceel én későn jöttünk rá mire készül Edward így nemtudtuk megakadályozni. <br />
<br />
Kirontott a szobából egyenest a nappaliba ahol rögtön Ryan mellé rohant, akinek a meglepetéstől még a telefon is kiesett a kezéből.<br />
<br />
-Bella, ti mit kerestek itt? - kérdezte döbbenten. <br />
<br />
-Ezt mi is kérdezhetnénk. <br />
<br />
-Szóval te. Sejtettem, hogy neked közöd van mindenhez - vágta hozzá Edward, de nemtudom meddig lesz ilyen nyugodt. Látva őt bármelyik pillanatban elveszítheti a fejét és nekiugrik Ryannek. <br />
<br />
-Miről beszélsz? - kérdezett vissza Ryan ártatlan képet vágva. <br />
<br />
-Ugyan, mindent hallottunk. Azt hiszed előbb vagy utóbb nem jöttünk volna rá, hogy a te és Tanya keze van benne. <br />
<br />
Edward eddig bírta. <br />
<br />
Farkasszemet néztek Ryanel aki még csak meg sem próbálta védeni magát. Nem is lett volna alkalma mert Edward ugrásra készen állt, és féltem, hogy nemtudom megállítani. <br />
<br />
Bár legszívesebben én is hasonlóképp tettem volna. <br />
<br />
-Hogy voltál képes rá? Csak ezért férkőztél a bizalmunkba igaz? És én még védtelek Edward előtt. Pedig megbíztam benned - vágtam én is hozzá, közben igyekeztem visszafogni Edwardot. <br />
<br />
-Bella, én......<br />
<br />
-Nem kell mondj semmit. Minden világos. Jobb lenne ha elmennél, nem akarlak többet itt és a családom közelében látni. <br />
<br />
-Előtte még megkapja a magáét - mondta Edward aki épp neki akart ugrani Ryannak, de minden olyan gyorsan történt. <br />
<br />
Emmett és Jazz rontott be az ajtón akik lefogták Edwardot mielőtt valami hülyeséget csinál. Ők még ekkor semmit sem értettek, de Edward a lényeget elmondta nekik. <br />
<br />
-Hát ezek után ne csodálkozz ha Edward a fejed akarja venni. <br />
<br />
-Hogy tehetted ezt, és mi megbíztunk benned - sziszegte oda dühösen Rosalie. <br />
<br />
-Sajnálom, Tanya vett rá és.....<br />
<br />
-Ugyan, ez gyenge kifogás. Örülj neki, hogy nem engednek a közeledbe különben már nem élnél. Most pedig jobb lesz ha eltakarodsz, és ez életben nem akarlak többet a családom közelében látni. És jobb ha átadod Tanyanak is, hogy nem jött be a terve és nem is fog. És hogy ő sem merészkedjen ide mert nem ússza meg - mondta Edward dühösen akit még sosem láttam ilyennek. <br />
<br />
Persze megértem, hogy így reagál. Ez engem is épp úgy meglepett. Nem gondoltam volna, hogy az egész mögött Ryan áll na és persze Tanya. Bár rajta meg sem lepődök. De hogy képes volt közénk küldeni valakit, hogy a bizalmunkba férkőzve válasszon szét minket... Ez már tényleg több a soknál. <br />
<br />
A legrosszabb az egészben, hogy majdnem sikerült is.<br />
<br />
Edwardnak végig igaza volt, mikor azt mondta nem akarta ő azt megtenni, és úgy érezte mintha kényszerítenék. Eleinte hihetetlennek hangzott, pláne, hogy nem volt ésszerű magyarázat rá, de így már minden világos. <br />
<br />
És sajnálom már, hogy egy pillanatra is megbíztunk benne, és hogy a közelünkbe engedtük. Sőt a lányom közelébe. Ki tudja legközelebb talán neki ártott volna. Erre gondolva engem is mérhetetlen düh kerített hatalmába, de közben éreztem, hogy Jazz próbál lenyugtatni, nem sok sikerrel. <br />
<br />
Ryan pedig végig szó nélkül állt előttünk mint aki semmi rosszat nem tett. <br />
<br />
-Mire vársz? Jobb lesz ha gyorsan eltűnsz innen - mondta immár Jasper. <br />
<br />
Ryan felviharzott mellettünk az emeletre. Pillanatokkal később már az ajtó felé igyekezett mi pedig szinte csak gyűlölködve tekintettünk utána. <br />
<br />
Ahogy kilépett az ajtón Emmett és Jazz elengedték Edwardot. <br />
<br />
-Miért nem engedtetek hozzá, megérdemelte volna - rivallt rájuk Edward. <br />
<br />
-Majdnem sikerült tönkretennie mindent. És ha először nem is sikerült neki ki tudja legközelebb mi találnak ki, és ti csak hagytátok, hogy elmenjen - mondta szerelmem. <br />
<br />
-Azzal semmire sem mentünk volna. Hidd el ezek után úgysem fog még csak a közelünkbe se jönni - mondta Jazz. <br />
<br />
-Visszagondolva Ednek igaza van. Jó lett volna már egy kis balhé - mondta Em mire Rosetól el jól írányzott pofont kapott. <br />
<br />
-Sajnálom szerelmem, de képtelen voltam uralkodni magamon. Még most is feldühít a gondolat, hogy majdnem miatta veszítettelek el titeket - jött oda hozzám Edward, de ekkor már nem dühöt sugárzott a tekintete hanem gyengédséget és végtelen szerelmet. <br />
<br />
-Tudom. Te ne haragudj. És még én voltam aki védte őt....<br />
<br />
-Nem a te hibád. Nem tudhattuk. Csak az övéké. Nem ajánlom egyikőjüknek se, hogy akárcsak még egyszer is a közelünkbe jöjjön mert akkor senki sem fog tudni visszafogni. <br />
<br />
-Nyugodj meg szívem. A lényeg, hogy mindenre fény derült. És mostantól soha senki nem fog elválasztani minket - mondtam Edwardnak, akinek ez hallatán mosoly és boldogság ült ki az arcára. <br />
<br />
-Szeretlek - tettem még hozzá, majd szerelmem a karjaiba zárt és viszonozta vallomásom, majd egy szerelmes de ugyanakkor vággyal teli csókban egyesültünk. <br />
<br />
Mire egyszer csak torokköszörülésre lettünk figyelmesek. Annyira belemerültünk egymásba hogy meg is feledkeztünk a többiekről. Akiknek arcára a harag és a düh helyet mosoly ült ki ahogy bennünket figyeltek. <br />
<br />
-Azt hiszem jobb lenne ha hazamennék. Carlisle és Esme Nessával maradtak, de semmit sem értenek miért rohantunk el ide. <br />
<br />
Miután mind kissé lehiggadtunk és emésztgettük a történteket szélsebesen futásnak eredtek és pillanatok alatt a házunk előtt álltunk. <br />
<br />
Belépve Esme a nappaliban volt Nessával. <br />
<br />
-Szia kicsim - köszöntünk neki, és ő boldogan szaladt hozzánk. <br />
<br />
-Hol voltatok?<br />
<br />
-Csak elintéztünk valamit de itt is vagyunk. Mit szólnál ha apu mesélne neked és lefektetne? Holnap pedig ahogy Alice néni mondta együtt elmegyünk vásárolni. <br />
<br />
-Az jó lenne. Jössz apu? - nyújtotta a kezét Edward felé. <br />
<br />
-Persze tündérem - válaszolta Edward. A karjaiba vette Nessát majd felmentek a szobájába. <br />
<br />
Addigra Carlisle is lejött és Esmevel kíváncsian várták, hogy elmondjuk mi is történt. <br />
<br />
Leültünk a nappaliba ahol Alice szóról szóra mindent elmesélt. Ahogy mi, Carlisleék sem nagyon jutottak szóhoz a döbbenettől. <br />
<br />
Ők is ahogy én is még mindig alig akarták elhinni, hogy ez az egész Ryan és Tanya műve volt. Igaz Tanyan ők se nagyon lepődtek meg, de Ryanen annál inkább. <br />
<br />
Viszont ők is örültek, hogy végre minden kiderült és így összeállt a kép. És hogy Ryan többet nem jön a családunk közelébe. <br />
<br />
Idő közben míg ők beszélgettek én felmentem jó éjszakát kívánni a lányomnak. Edward épp végzett a mesével mikor beléptem hozzá. <br />
<br />
-Jó éjt kicsim - adtam egy puszit neki. <br />
<br />
-Nektek is mami - felelte édesen és szinte pillantok alatt álomba merült. Edward mellém lépett a karjaiba vont és boldogan figyeltük ahogy tündéri kislányunk az álmok csodás mezejére lép. <br />
<br />
-El se hiszem, hogy ezek miatt majdnem elveszítettem ezt - suttogta halkan Edward. <br />
<br />
-Most már vége. Ne gondolj erre kérlek. A lényeg, hogy ismét együtt vagyunk, és hogy ez örökre így is maradt - fordultam szembe vele. <br />
<br />
-Igazad van. Csak ez számít - mondta majd megcsókolt. <br />
<br />
Magára hagytuk Nessát majd visszamentünk a nappaliba, ahol végre ők is lezárták a témát, és megbeszéltük hogy elfelejtjük és soha többet nem fogunk gondolni rá, na és persze többet senkit nem fogunk így a közelünkbe engedni kockáztatva ezzel, hogy szétválassza a családunkat. <br />
<br />
-Szóval akkor holnap mind megyünk suli után vásárolni. <br />
<br />
-Rendben - mondtuk mind egyszerre, ugyanis Aliceel tudjuk, hogy nem érdemes vitatkozni. <br />
<br />
Az éjszaka gyorsan elrepült reggel pedig várt ránk az iskola. <br />
<br />
-Siessetek haza mami - jött oda hozzánk Nessa aki épp a reggelijével végzett. <br />
<br />
-Sietünk tündérem utána megyünk vásárolni - mondta neki Edward. <br />
<br />
-Bizony, addig a nagypapiék vigyáznak rád rendben? - szólalt meg Carlisle. <br />
<br />
-Nem dolgozol ma? - kérdeztük tőle. <br />
<br />
-Nem. Szabadnapot vettem ki.Így ma itthon leszek és míg nem jöttük addig játszunk egy jót a kis unokámmal igaz? - fordult Carlisle Nessa felé. <br />
<br />
-Igaz - szaladt Carlisle karjaiba. <br />
<br />
Nessa elköszönt a többiektől, majd Carlisleal az emeletre mentek, mi pedig az autóhoz igyekeztünk. <br />
<br />
A suliba érve Edwardal boldogan kézen fogva mentünk be, ezzel magunkra vonva minden figyelmet. Nem is csodálom, hiszen az utóbbi időben mikor összevesztünk a suliban külön láttak minket, de most végre ismét együtt vagyunk. <br />
<br />
De ez nem számított, csak hogy ismét boldogok vagyunk. És mivel szerelmemmel minden óránk közös együtt indultunk az óráinkra. <br />
<br />
A szüneteket és persze az ebédszünetet is együtt töltöttük, egy persze sem akartunk elszakadni a másiktól. Órák után rögtön a parkolóba siettük. <br />
<br />
Mivel mi értünk ki elsőnek volt egy kis időnk amíg a többiek ideérnek, és Edward erre is megtalálta a megoldást, hogy mivel üssük el az időt. <br />
<br />
Edward megcsókolt, és nekem eszem ágában sem volt ellenkezni. Boldogan simultam az ölelésébe. Gyengéden, szerelmesen csókolt közben a derekam köré fonva karjait, míg én az enyémeket a nyaka kulcsoltam. <br />
<br />
Ahogy nyelvünk egymásra talált egyre szenvedélyesebbek lettünk. Szerelmes selymes hajába túrva próbáltam ha lehet még közelebb húzni magamhoz, miközben ő a testem a kocsinak préselve csókolt tovább. <br />
<br />
Nem tartottam valami jó ötletnek, hogy itt essünk egymásnak, de ha így csókol minden józan észt kiöl belőlem és képtelen vagyok akár gondolkodni is. <br />
<br />
Most kivételesen örültem, hogy megjöttek Aliceék, mert nem szerettem volna ha mindenki szeme láttára esünk egymásnak. <br />
<br />
-Nocsak, még a végén közszemérem sértésért csuknak le titeket, legalább estig bírjátok ki - szólalt meg Emmett amint odaértek hozzánk. <br />
<br />
-Majd igyekszünk - vágott vissza szerelmem, aki egy csókot nyomva ajkaira elszakadt tőlem. <br />
<br />
Kocsiba szálltunk és már úton is voltunk haza. Ezentúl pedig egyikünk sem gondolt Ryanre se arra amit tett. El akartuk felejteni és csak a boldogságunkra egymásra koncentrálni. <br />
<br />
-Mami, papi - végre itt vagytok, mehetünk már? - szaladt felénk Nessa. <br />
<br />
-De türelmetlen valaki - szólalt meg Emmett. <br />
<br />
-Ebédeltél már kicsim? - kérdeztem. <br />
<br />
-Igen. A nagymami nagyon finomat főzött. <br />
<br />
-Örülök tündérem. Ha ettél már, akkor nyomás a kocsiba is indulunk is - mondta szerelmem aki beültette Nessát. <br />
<br />
Edward, Nessa, Alice, Jazz és én mentünk a Volvóval. Én mint mindig elől Edward mellett, Nessa pedig hátul Alice és Jazz között. Aliceel persze rögtön megtalálták a közös hangot és aluig várták, hogy végre odaérjünk. <br />
<br />
Rose, Emmett és Esme pedig Carlilseal jöttek a Mercivel. <br />
<br />
Én is akár a többiek végre ismét boldog voltam, hogy újra együtt a család. <br />
<br />
Amint megérkeztünk Alice rögtön elrabolta tőlünk Nessát akivel belevetették magukat a butikokba. <br />
<br />
Emmett és Rose furcsa ötlettel álltak elő. Vagyis csak Emmett, aki arra gondolt Roseal elutazhatnának valahová egy kicsit. <br />
<br />
-Mit gondolsz cica? <br />
<br />
-Jól hangzik édes - válaszolta egy csókkal egybekötve Rose, majd elmentek körbennézni egy utazási irodát hátha találnak valami uticélt. <br />
<br />
Esme pedig szeretett volna néhány új bútort így ők is elmentek. Mivel Alice elment Nessával Jazz velünk maradt. <br />
<br />
De mivel egyikünk sincs oda különösképp a vásárlásért egy étterem kinti teraszán ültünk le ahol elbeszélgettünk míg a többiek vásároltak. <br />
<br />
Leghamarabb Esmeék értek vissza hozzánk. <br />
<br />
-Na gondolom sikerült venni ezt azt? - kérdezte Edward. <br />
<br />
-Igen, holnap ki is szállítják - mondta mosolyogva Esme. <br />
<br />
-De látom ti nem nagyon költöttetek?<br />
<br />
-Jól látod. Hála az égnek Nessa most lefoglalta Alicet. <br />
<br />
Nemsokkal később jött meg Emmett és Rose. <br />
<br />
-Na hová hová?<br />
<br />
-Hát Rose babyvel még nemtudtunk dönteni, de mindenképp valami havas helyre megyünk - mondta vigyorogva Em. <br />
<br />
Persze utoljára jött meg Alice és Nessa. Na és persze a rengeteg ruhás szatyor. <br />
<br />
-Ne mondjátok, hogy ti csak itt ültetek? - nézett többnyire felém és Edward felé.<br />
<br />
-Ki kell ábrándítsalak, de így volt - mondta Edward. <br />
<br />
-Jól van, de fogtok ti még vásárolni jönni velem, és akkor nem ússzátok meg - felelte mosolyogva Alice. <br />
<br />
Közben rendeltünk egy sütit Nessának, aki boldogan majszolta miközben Emmett és Rose azon vitatkoztak hova utazzanak. <br />
<br />
Már beesteledett mire hazaértünk, Nessa pedig vacsora és fürdés után szinte rögtön elaludt. <br />
<br />
-Mi elmegyünk vadászni - mondta Edward ahogy leértünk a nappaliba. <br />
<br />
-Vadászni? Persze, ti maximum egymásra vadásztok - szólalt meg Emmett. <br />
<br />
Nem foglalkoztunk a megjegyzéseivel,kilépve az erdő sötétjébe vettettünk magunkat, és persze mindkettőnk tervei közt szerepelt, hogy a mai éjszakát nem csak a vadászattal fogjuk tölteni........<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Tessék komizni :)Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-81072890812619817022010-10-14T17:20:00.002+02:002010-10-18T09:20:45.350+02:0040.fejezetSziasztok! Egy kis késéssel bocsi, de nemrég értem haza.De már itt is a fejli. Ez nem olyan hosszú, de sok mindenre fény derül belőle. A bétázást köszi Bumbinak! Nektek jó olvasgatást, és köszi akik komiztak az előző fejlihez. És persze ide is várom őket. Pusszantás. <br />
<br />
<br />
<br />
40.fejezet<br />
<br />
<br />
<br />
/Bella/<br />
<br />
<br />
<br />
Az egész éjjelt egymás karjaiban töltöttük, végre ismét boldogan, szerelmesen. <br />
<br />
Mikor megtörtént ez a dolog nem gondoltam volna, hogy valaha is újra együtt leszünk, de csak örülni tudok, hogy mégis úgy döntöttem adok még egy esélyt Edwardnak. és nemcsak neki hanem magamnak is, és ezáltal annak is, hogy egy boldog és szép életet biztosítsunk a lányunknak. <br />
<br />
<br />
Épp egy csókkal köszöntöttük a reggelt, mikor a kis Nessa dugta be a fejét az ajtón. <br />
<br />
Amint meglátott bennünket hatalmas mosoly terült szét az arcán.<br />
<br />
-Anyu kibékültél apuval? - kérdezte miközben bemászott közénk az ágyba. <br />
<br />
-Igen, kincsem. <br />
<br />
-Akkor ismét együtt fogunk lakni?<br />
<br />
-Bizony kicsim, ahogy régen is - feleltem a kislányomnak, majd Edwardra nézve az ő szemében is ugyanazt a boldogságot láttam tükröződni amit a lányoméban, és amit én is éreztem. <br />
<br />
-De jó, úgy szeretlek titeket - ölelt meg minket Nessa. <br />
<br />
-Mi is téged tündérem - válaszolta neki Edward. <br />
<br />
Miután nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból, felöltöztünk és Nessa is megreggelizett. <br />
<br />
Az egész napot együtt töltöttük, egy percre sem szakadva el egymástól. <br />
<br />
Nessával játszottunk, ismét elsétáltunk a kis tóig, ahol Edward és Nessa ismét jót játszottak. Estefelé mivel már sötétedett és elég hideg is volt, ismét a nappaliba telepedtünk, immár hármasban és egy mesét néztünk meg Nessaval. Vagyis többnyire ő nézte, én és szerelmem egymás tekintetében gyönyörködtünk. <br />
<br />
Jó végre Nessát is ilyen boldognak látni.Persze eddig is az volt, de nyílván valamennyire rá is hatással volt, hogy az apja és én egy kis ideig külön voltunk. Most végre úgy tűnik minden olyan mint régen. <br />
<br />
Edward és én alig vártuk az éjszakát, hogy végre egy kicsit egymással is foglalkozhassunk míg Nessa alszik. Ő viszont nagyon szeretet volna együtt aludni a szüleivel, ahogy régen otthon is, és persze ki tud neki nemet mondani? Így az éjszakát is hármasban töltöttük, többnyire a mi kis tündérünkben csodáltunk aki édesen szuszogva aludt közöttünk. <br />
<br />
Másnap reggel viszont indulnunk kellett haza. <br />
<br />
Nessa kissé szomorú volt, de mivel megígértük neki korábban és most is, hogy minden hétvégét itt töltünk, kissé megnyugodott, hogy csak a következő hétvégéig kell kibírja és ismét eljövünk. <br />
<br />
Hazaérve legnagyobb meglepetésünkre csak Esme volt otthon. Mikor a többiek felől kérdeztük csak annyit mondott, hogy Alice vadászni vitte őket. Valamint, hogy menjünk fel a szobánkba. <br />
<br />
Erre gondolva kissé elszomorodtam. Azóta nem voltam itt, hogy rajtakaptam őket.....<br />
<br />
De Esme biztosított, hogy örülni fogunk annak amint fent találunk. Addig ő Nessával elment a városba bevásárolni. <br />
<br />
Kissé félve követtem Edwardot a régi közös szobánk felé. De amint benyitottunk fantasztikus látvány fogadott, és biztos voltam benne, hogy ez is Alice műve. <br />
<br />
-Ez gyönyörű, de mikor?<br />
<br />
-Gondolom még mi odavoltunk. Tudod milyen Alice - mondta Edward. <br />
<br />
Belépve nem a régi, hanem egy teljesen új szoba fogadott minket, teljesen átalakítva, és ha lehet akkor szebb volt mint a régi. És ezért úgy mint már annyi mindenért hatalmas köszönettel tartozunk Alicenek, aki nyílván látta, hogy Edward és én kibékülünk.<br />
<br />
Egyedül a gardróbunk nem változott semmit, most is hatalmas és telis tele ruhákkal. <br />
<br />
Edward a szekrényéhez lépett és elővett valamit egy dobozból, míg én leültem. Rögtön mellettem termet és letérdelt elém. Ekkor tudtam, hogy mit vett elő és mire készül. <br />
<br />
-Isabella Swan leszel a feleségem? - kérdezte térden állva előttem, immár másodjára. A válaszom most is ugyanaz volt mint először, azzal a különbséggel, hogy közben abban reménykedtem most már tényleg senki és semmi nem állhat az utunkba. <br />
<br />
-Igen - feleltem. <br />
<br />
Edward ismét az ujjamra húzta a gyűrűt, és a szemébe nézve szerintem ő is abban reménykedett amiben én, hogy az most már örökre az ujjamon marad. <br />
<br />
-Szeretlek - mondtuk egymásnak, majd egy szerelmes csókban egyesültünk. <br />
<br />
A következő pillanatban csak annyit vettem észre, hogy Edward a karjaiba vesz, és legközelebb már a fürdőszobában találtuk magunkat. <br />
<br />
Mindketten alig vártuk, hogy ismét egymáséi lehessünk, így szinte téptük a ruhát egymásról. <br />
<br />
Szerelmem csodás teste láttán, csak még jobban kívántam őt. Zuhany helyet ezúttal forró vízzel töltött kádba ültünk, miközben a zubogó víz meleg gőze töltötte be a helységet. <br />
<br />
Egymással szemben ültünk, szerelmem közelebb vont magához és rögtön vadul ajkai után kaptam. Kezeinkkel egymás testén kalandoztunk, miközben hideg testünket a forró víz ölelte körbe. <br />
<br />
Edward megszakította a csókunkat,majd nyakam hintette be édes csókjaival, miközben kezei a mellemre tévedtek, minek hatására egyre sűrűbben hagytál el sóhajok a számat. <br />
<br />
Szerelmem ujjai a mellemről egyre lejjebb tévedtek, míg nem néhány ujját belém mártva igyekezett a csúcs felé repíteni. Viszonozni kívántam a nekem okozott örömöket, igyekeztem kissé magamhoz térni míg Edward ujjaival tovább gyötört. Kezeim összesimuló testünk közé csúsztattam, rögtön rátalálva szerelmem meredező vágyára. <br />
<br />
Érintésemre és simogatásaimra egyre többször morgott fel. Mikor nem bírta tovább, és én sem, ujjait kihúzta belőlem, hogy helyét férfiassága vegye át. Ahogy végre magamban éreztem, mindketten egyszerre nyögtünk fel a kéjtől. <br />
<br />
Eleinte lassan mozogtam rajta, amivel nemcsak magam hanem őt is az őrület határára sodortam. Amikor Edward nem bírta tovább, fenekem alá nyúlt segítve a gyorsabb mozgásban. <br />
<br />
Egyre szenvedélyesebbé váló csókjaikkal akartuk elfojtani szenvedélyünk hangjait, ami kisebb nagyobb sikerrel jött csak össze. <br />
<br />
Gyorsuló mozgásunkkal elérve a végső gyönyört remegtünk meg mindketten, majd egymás karjaiba borulva igyekeztünk kissé lehiggadni az imént átéltektől. <br />
<br />
Édes csókokkal kényeztettük egymást,majd Edward kihúzódott belőlem. Gyengéden tovább kényeztetve mosdattuk meg egymást, majd kászálódtunk ki nagy nehezen a fürdőből. <br />
<br />
Felöltöztünk, majd mivel annyira belemelegedtünk egymásban, észre se, vettük, hogy a többiek hazaértek. <br />
<br />
Leérve a lépcsőn mindenki a nappaliban volt. Nessa és Esme is. <br />
<br />
Emmett kaján mosolyából ítélve fültanúi voltak az imént fent történteknek. Még jó, hogy nem tudok elpirulni különben egy érett paradicsom is megirigyelhetné a színem. <br />
<br />
Kissé zavarban, de Edwarddal kézen fogva mentünk le a lépcsőn és ültünk le a többiekhez. <br />
<br />
-Szóval ha jól hallottuk szent a béke? - kérdezte rögtön Emmett. <br />
<br />
-Igen az - feleltem, mire a családunk tagjai mosolyogni kezdtek. <br />
<br />
-Annyira örülünk nektek - jöttek oda hozzánk mind. <br />
<br />
-Köszönjük Alice - mentem oda a kis koboldhoz, és megöleltem. <br />
<br />
-Nincs mit. Én örülök, hogy jól döntöttél. <br />
<br />
-Én is köszönöm, mindent - ölelte meg őt utána Edward is. <br />
<br />
-Annyira örülünk nektek., jó végre ismét boldognak látni titeket - mondta Esme. <br />
<br />
-Igen, a mamiék végre kibékültek és ismét együtt fogunk lakni - mondta vidáman Nessa. <br />
<br />
-Bizony kicsim, és ezentúl még egyszer senki és semmi nem választ el minket egymástól - ígérte Edward a lányunknak, és én is csak reméltem, hogy így lesz. <br />
<br />
Mindenki arcára mosoly ült, kivéve Ryanére. Úgy tűnik ő nem nagyon örül a hírnek. De most valahogy semmi másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy végre ismét boldogok vagyunk. <br />
<br />
-Látjátok, néha jó egy kis balhé, utána jön a kibékülés, ahogy halotuk nektek az jól megy - szólalt meg Emmett. <br />
<br />
-Nekünk ahhoz nem kell veszekedés - vágtam most én a képébe mire csak még jobban vigyorgott. <br />
<br />
-Mi lenne ha Jazzal ki vinnétek Nessát játszani? - fordult Rose Emmett felé. <br />
<br />
-Igen, megyünk? - kérdezte rögtön Nessa a fiúk felé fordulva. <br />
<br />
-Nyomás kicsilány - vette őt fel Emmett. Csatlakozott hozzá Jazz,és kimentek játszani. <br />
<br />
-Mit szólnátok ha holnap megtartanánk azt a családi vásárlást? - kérdezte Alice. <br />
<br />
-Gondolom kár lenne ellenkezni. <br />
<br />
-Jól gondolod - mosolygott vissza Alice.<br />
<br />
-Ha megbocsájtotok és hazamegyek, még el kell intézzek egy telefont - szólalt meg Ryan. <br />
<br />
-Persze menj csak, de majd jössz ha végeztél - szólt neki Esme. <br />
<br />
-Persze. Sziasztok - köszönt el tőlünk, majd elrohant. <br />
<br />
Rose kiment a fiúkhoz és Nessához,míg Esme és Carlisle visszavonultak a szobájukba. <br />
<br />
Edward meredten bámult maga elé, mire se én se Alice nem tudtuk mi baja. <br />
<br />
-Mi az szívem?<br />
<br />
-Semmi csak....<br />
<br />
-Mond már. - kérte Alice. <br />
<br />
-Eddig a pajzsa miatt sose hallottam Ryan gondolatait, de.....<br />
<br />
-Mi az? Mit hallottál? - kérdeztem tőle sürgetően. <br />
<br />
<i>-"Most azonnal tájékoztatnom kell".</i><br />
<br />
-Ennyi? De mit akar ez jelenteni - gondolkozott Alice. <br />
<br />
-Nem tudom. De valami furcsa itt nekem. Én mindig mondtam nektek, hogy valami nem stimmel vele. Ki tudja lehet, hogy minden mögött ő áll - szólalt meg szerelmem. <br />
<br />
-Ezt nem hiszem. Ryan nem tenne ilyet - védtem őt. Az utóbbi időben míg Edward és én külön voltunk, ő volt szinte mindig mellettem. Nagyon sokat beszélgettünk, és sok időt töltöttünk együtt. <br />
<br />
-Derítsük ki - mondta Alice. <br />
<br />
-Indulás hozzád - szólalt meg Edward. <br />
<br />
Rose, Nessa és a fiúk annyira belemerültek a játékba, hogy észre sem vették, hogy eljöttünk, és már sebesen futottunk is a házam felé. <br />
<br />
Mivel az ajtón nem mehettünk be, az ablakomon ugrottunk be. <br />
<br />
Edward óvatosan nyitotta ki a szobám ajtaját mikor beszélgetést hallottunk a nappaliból. Mivel más nem volt a házban biztos telefonon beszélt. <br />
<br />
Igyekeztünk minnél távolabbról hallgatni, hogy ne érezze meg az illatunkat, hogy itt vagyunk. Amiket viszont hallottunk, mindannyiunkat ledöbbentett főleg engem. <br />
<br />
-<i>Minden rosszul alakul. A hétvégén együtt voltak és mire hazaértünk a vadászatról kibékültek</i> - mondta Ryan a telefonba, de nem tudjuk, hogy kinek. <br />
<br />
-<i>Majd megpróbálok. Te is látod a terved nem jött be. Hiába vettem rá Edwardot a képességemmel, hogy feküdjön le veled, minden hiába. Ismét együtt vannak</i> - mondta tovább Ryan. Ekkor világosodtunk meg, hogy kivel is beszél. Tanya. <br />
<br />
-<i>Ne aggódj. Nem is sejtik.Erről a képességemről szinte senki nem tud, hogy tudom befolyásolni mások tetteit.</i> <br />
<br />
Hallgatva Ryant döbbentem csak rá, hogy Edwardnak végig igaza volt, hogy nem bízott benne. A bizalmunkba, a bizalmamban férkőzött, csak, hogy Tanya segítségével elválasszon engem és Edwardot. <br />
<br />
Mindhárman ledöbbentünk, Edward nyílt a kilincsért, és kilépni készült az ajtón, mi Aliceel ijedten néztünk rá, hogy mégis mit akar tenni......<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Tessék komizni :)Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-83660178463665251572010-10-10T14:19:00.001+02:002010-10-11T15:26:58.128+02:0039.fejezetSziasztok! Sajna otthon péntek óta nincs netem, most netszalonból vagyok, hogy legyen fejli. Köszi a bétázást Bumbinak! :)Köszi a komikat az előzőhöz, aztán tessék írni ide is. Pusszantás. <br />
<br />
<br />
<br />
39.fejezet<br />
<br />
/Bella/<br />
<br />
Néhány percig csak tanakodtam, vajon mit is válaszolhatnék erre a lányomnak?<br />
<br />
Több érvet tudnék felhozni a dolog mellett és ellen is. <br />
<br />
Egyrészt igaz ezt még akkor mikor minden rendben volt megígértük Nessának, és ez boldoggá tenné őt, és nekem már csak az a legfontosabb, hogy legalább ő boldog legyen. <br />
<br />
Másfelől, kicsit félek is Edward közelében lenni. Ennek is van több oka. <br />
Az egyik, hogy még mindig fáj amit velem tett, és akárhányszor ránézek az a dolog is eszembe jut. Másrészt viszont, látom rajta, hogy tényleg tartani akarja magát a lányunknak tett ígéretéhez miszerint, mindent megtesz, hogy megbocsássak neki.<br />
<br />
A másik pedig, hogy hiába is fáj még mindig arra gondolok, hogy megcsalt Tanyaval, mikor még ennek ellenére is szeretem őt. És ezzel a múltkori csókunk után ő is tisztában van. <br />
<br />
És igen, talán félek kettesben lenni vele, mert onnan nem lenne menekvés, és ha ismét közeledne felém, akármit is tett elég, ha a szemembe néz és rögtön elgyengülök. Ez az egyik nagy hibám, hogy még mindig imádom őt, és ezt ő ki is használja. <br />
<br />
Egyszerűen nem merek neki megbocsájtani. Ki tudja mikor tenné meg ismét, és ezt még egyszer nem bírnám elviselni. <br />
<br />
De ott van Nessa aki reménykedve várja a válaszom.<br />
<br />
-Rendben kicsim, menjünk ha szeretnéd - válaszoltam mire még nagyobb mosoly ült ki az arcára és a karomba vetette magát. <br />
<br />
-Szeretlek mami. <br />
<br />
-Én is téged kicsim - pusziltam meg a kis arcát<br />
. <br />
-Nessa gyere enni kicsim, utána akár indulhattok is - hívta őt Esme.<br />
<br />
Persze, mindenki arra hajt, hogy Edwarddal kibéküljünk. A szívem legmélyén én sem vágyom másra, de ne higyje, hogy ilyen könnyen elfelejtem neki azt amit tett és ezt elég sűrűn a tudtára is adtam. <br />
<br />
-Ne hidd, hogy ez bármin is változtat - szóltam oda Edwardnak miután Nessa a konyhába ment Esmevel. <br />
<br />
-Te pedig tudd, hogy megtartom amit Nessának ígértem - mondta, és tudtam mire gondol és ettől félek is. <br />
<br />
Főleg attól, hogy elgyengít a közelsége és engedek neki. <br />
<br />
-Alice adnál nekem valami ruhát?<br />
<br />
-Persze, gyere - húzott a szobája felé. <br />
<br />
Persze mint mindig nem bírta, hogy ne faggasson ki mi jár az eszemben, így elmondtam neki, persze tudva, hogy Edward úgy is kiolvassa a gondolataiból. <br />
<br />
-Hidd el Edward igazat mondott, ez nekem is bűzlik, biztos vagyok benne, hogy annak az átkozott némbernek a keze van a dologban, hisz tudod milyen lett mikor Edward dobta őt. Biztos vagyok benne, hogy ez az ő műve, és most jót röhög a markába mert sikerült elválasztania titeket. De te ne add meg ezt az örömöt neki, tudom, hogy egykönnyen nem lehet elfelejteni amit Edward tett, de adj még egy esélyt neki. Neki, magatoknak, hogy ismét együtt lehessetek mind hárman a kis Nessával - mondta Alice. <br />
<br />
-Részben talán igazad van, de ki tudja mikor teszi meg velem még egyszer, és azt nemtudnám elviselni. <br />
<br />
-Megértelek. És ez is dühít, és nem értem miért nem láttam előre, de hidd el még egyszer nem engedjük, hogy ilyen történjen, ha kell valaki mindig Edward közelében lesz mint egy bébicsősz, hogy még egyszer ilyen ne fordulhasson elő, mert biztos vagyok benne, ahogy Edward is mondta ezt nem szabad akaratából tette, és előbb utóbb fény derül mi a fene történt itt. <br />
<br />
-Szóval? Mit fogsz tenni? Előttetek a hétvége - faggatott Alice.<br />
<br />
-Nemtudom, akármennyire is igazad van talán néhány dologban, nem hiszem, hogy képes leszek ezt elfelejteni neki. <br />
<br />
-Te döntesz, de gondold át - kérte tőlem Alice, majd azzal foglalkoztunk amiért tulajdonképpen jöttünk. <br />
<br />
Már nem akartam hazamenni ruhákért így Alicetől kértem, vagyis ő hozott át nekem a sajátjaim közül. Ugyanis nemhiszem, hogy képes lennék ismét belépni a régi közös szobánkba. <br />
<br />
Persze, mindig mindig nagy hiba volt Alicere bízni a ruha választást. És mint most is vele nincs ellenkezés. <br />
<br />
Vesztemre pont egy ruhát választott nekem. És persze a színe sem akármilyen Sötétkék. Az Ő kedvenc színe. <br />
<br />
-Alice én ezt nem veszem fel. <br />
<br />
-De hogy nem, és ne is próbálj ellenkezni - mondta. Ilyenkor általában tudom azért mondja mert látott valamit. <br />
<br />
-Láttad mi lesz a hétvégén igaz?<br />
<br />
-Talán?? - kérdezte egy sokat sejtető mosoly kiséretében. <br />
<br />
-Mond el, nem akarok semmi meglepetést.<br />
<br />
-Majd meglátod, ne légy kíváncsi - mondta majd magamra hagyott, hogy felöltözzek.<br />
<br />
Ahogy magamra vettem a ruhát, Nessa hangját a szobája felöl hallottam. <br />
<br />
Résnyire nyitva volt az ajtó, ahol épp be lehetett látni. Edwarddal volt bent, aki épp öltöztette őt. <br />
<br />
-Majd mi ketten meggyőzzük a mamit, és újra együtt leszünk - mondta édesen Nessa mire egyre jobban figyeltem. <br />
<br />
-Köszönöm tündérem, de azt hiszem a papának nem lesz könnyű dolga. Nagyon megbántottam a mamit. <br />
<br />
-De szereted őt ugye? - kérdezte Nessa. <br />
<br />
-Persze tündérem, nagyon szeretem, imádom a mamit - válaszolta Edward. <br />
<br />
Azt azért be kell valljam, nem hagyott hidegen a válasza. Hisz én is így éreztem íránta. <br />
<br />
-Igaz nem lesz olyan könnyű, de mindent megteszek, hogy újra együtt legyünk - mondta Edward. <br />
<br />
-Szeretlek apu. <br />
<br />
-Én is téged kincsem - ölelték meg egymást amitől én az előbb hallottaktól teljesen elérzékenyültem. <br />
<br />
Jó látni, hogy ennyire szeretik egymást. Talán ha nem is rögtön, el kell gondolkodjak azon amiket Alice mondott. <br />
<br />
Nem akartam, hogy meglássák végig itt áltam, bár Edward szerintem érezte az illatom, így lementem a nappaliba. <br />
<br />
-Ejha hová készülsz húgi? - kérdezte Emmett. <br />
<br />
-Alice öltöztetett fel - néztem az elmített felé, aki csak mosolygott. <br />
<br />
Edward pedig épp Nessával a karjában jött le a lépcsőn. Rögtön feléjük fordultam. Elnézve Edwardot egy kis remény csillant bennem, ahogy láttam amint tátva maradt a szája amit végigmért. <br />
<br />
-De szép vagy mami - jött oda hozzám Nessa.<br />
<br />
-Gyönyörű vagy - szólalt meg Edward.<br />
<br />
-Köszönöm. <br />
<br />
-Indulhattok is, készítettem Nessának ennivalót - adott oda egy csomagot Esme. <br />
<br />
-Köszönöm - vettem el tőle. <br />
<br />
Edward mosolyogva Nessával a karjában indult az ajtó felé, ahová a többiek is kikisértek minket. <br />
<br />
Egy pillanatra Ryanre tévedt a tekintetem, akinek a szemében mintha féltékenység csillogott volna amit nem értettem. <br />
<br />
Az utóbbi időben sokat volt mellettem és megkedveltem őt, még ha ez Edwardnak nem is tetszik. Ő a kocsiba ültette Nessát miután mindenkitől elköszönt. Én pedig Ryan mellé keveredtem. <br />
<br />
-Szép hétvégét - mondta kissé talán szomorú hanggal. <br />
<br />
-Nektek is, ha visszjöttünk majd megejtünk egy vadászatot - mondtam Ryannek, akinek erre felcsillant a szeme, Edward pedig egy morgást hallatot.<br />
<br />
Azokhoz képest amit ő tett velem, nemtudtam sajnálni ez miatt. Hagy tudja csak meg milyen érzés volt őt mással látni. Ahhoz képest is én semmit sem tettem, hisz én nem bújtam és nem is tervezek ágyba bújni Ryannel. <br />
<br />
-Alig várom - válaszolta Ryan az előbbi megjegyzésemre, majd egy puszit nyomott az arcomra. <br />
<br />
-Mehetünk? - kérdezte talán ingerültebben Edward. <br />
<br />
Én is elköszöntem Esmeéktől majd a kocsi felé igyekeztem. <br />
<br />
-Aztán csak semmi huncutkodás - kiáltott utánnunk Emmett, mire Rose egy jól irányzott nyaklevessel halgattatta el őt. <br />
<br />
Beszálltam előre Edward mellé, majd kissé félve de elindulunk a házikónk felé. Nessa végig mosolyogott és az apukájával beszélgetett. Amint odaértünk Nessa kiugrott a kocsiból és a kertbe indult a játékaihoz.<br />
<br />
Edward utána ment, én pedig egyenest a házba mentem. Belépve rögtön eszembe jutott, amikor utoljára itt jártunk még boldogok voltunk, együtt. <br />
<br />
A konyhába mentem eltenni Esme Nessának készített ételeit, és elgondolkodtam ezen. Főleg rajta. <br />
<br />
Annyira hiányzik a közelsége, az érintése, a csókjai. Hogy mindig mellettem legyen. <br />
De ha igaz is vagy lehetséges amit állítanak, hogy nem önszántából tette, hanem valahogy rávették, de akkor is ki? Kinek van olyan képessége, hogy ilyesmire vagy akármire rátudja venni a másikat?<br />
<br />
Bár Alicenek abban igaza volt, hogy Tanya megmondta, hogy nem fogja ennyiben hagyni a dolgot mikor Edward szakított vele. <br />
<br />
Lehetséges, hogy ez az ő műve? És most örül hogy bejött a terve és szétválasztott minket. <br />
<br />
De ha meg is bocsájtok Edwardnak, ennek az emléke örökké megmarad, és nem tudhatom mikor történik újra, és ezt még egyszer nem tudnám elviselni. <br />
<br />
Ezen töprengtem mikor két ismerős kéz kulcsolódott a derekam köré. Mint mindig most is megborzongtam az érintésétől. Bármennyire is vágytam erre és jól esett el akartam lökni magamtól. <br />
<br />
Egyre erősebben szorított magához, majd a következő pillanatban szembe fordított magával, és a szabadulás esélyét is megtagadva tőlem csókolt meg.<br />
<br />
Szenvedélyesen mintha az élete függne ettől a csóktól. Nyelve ellentmondást nem tűrően tört utat a számba, amit mint mindig képtelen voltam megtagadni tőle. <br />
Bármennyire is haragszok rá és fáj amit tett, ha így csókol, mindig teljesen elgyengülök. Eleinte el akartam lökni magamtól, de annál hevesebben ostromolta ajkaim, ami az utolsó maradék ellenállásom is elvette. <br />
<br />
Karjaim önkéntelenül kulcsolódtak a nyaka köré, ezzel még közelebb vonva magamhoz. Nyelvünk vadul kergette egymást, miközben Edward édes érintéseit még mindig a derekamon éreztem. <br />
<br />
Edward kezei a pólóm alá csúsztak. Amint megéreztem az érintéseit ismét a remegés futott végig rajtam. <br />
<br />
Tudtam, hogy amit teszek nem helyes, és nem érdemli meg, hogy ilyen könnyen megbocsássak neki. <br />
<br />
Bármilyen nehéz is volt, de megszakítottam a csókunkat és kitéptem magam a karjaiból, és amint ezt megtettem máris hiányzott az érintése. <br />
<br />
De ha meg is bocsájtom neki amitt tett, teljesen elfelejteni úgysem leszek képes, maximum megpróbálni tudom. <br />
<br />
-Látod, szükséged van rám, ahogy nekem is rád - szólalt meg Edward. <br />
<br />
-Ahogy már mondtam, egy két csók nem fogja elfeledtetni hogy lefeküdtél Tanyaval.<br />
<br />
-Tudom, de nem fogom feladni, hogy visszaszerezzelek mert szeretlek. <br />
<br />
Erre válaszolni sem volt időm mert Nessa lépett a konyhába. <br />
<br />
Lassan estefelé jár az idő, elvittem Nessát megfürdetni addig Edward elkészítette a vacsoráját, amint az ölemben ülve fogyasztott el. <br />
<br />
Este még együtt játszottunk a lányunkkal, akit egy percre sem akartam magára hagyni. <br />
<br />
Többnyire Edward miatt. Biztos vagyok benne, hogy nem fogja annyiban hagyni, én pedig abban vagyok biztos ha még egyszer a közelembe jön vagy megcsókol képtelen leszek tovább ellenkezni.<br />
<br />
Nessa boldogsága volt az ami engem is igazán bolsoggá tett. Mindig mosolyogni látni őt, hogy mennyire szeret engem és az apját is. Csak ez számít, és talán Alicenek igaza van, meg kell próbálja akármilyen nehéz is lesz elfelejteni vagy megpróbálni, hogy ismét boldogok legyünk, és nem megadni az örömöt azoknak akik szét akarnak választani minket. <br />
<br />
De olyan bizonytalan vagyok. Néha úgy érzem Alicenek igaza van, és hogy adnom kell még egy esélyt magunknak a boldogságra, de amint ezt eldöntöm mindig bevillan a kép Edwardról és Tanyaról ami rögtön eltántorít az elhatározásomtól. <br />
<br />
Egyenlőre úgy döntöttem nem rágódok ezen tovább, egy boldog hétvégét akarok eltölteni Nessával. <br />
<br />
Ekkor még nem tudtam, hogy ezen felesleges töprengenem mert hamarosan minden kérdésre és félreértésre fény derül. <br />
<br />
Este együtt a mi szobánkban feküdt le Nessa aki ismét köztünk aludt el. Még szerencse hogy ő itt volt különben Edward már ismét megpróbált volna közeledni, de egyenlőre nemtudtam dönteni mi is legyen. <br />
<br />
Mindketten Nessának szenteltük a figyelmünket aki békés szuszogott köztünk. Néha akaratlanul is fogva tartottak Edward aranyszín szemei, amitől nehezen tudtam elszakadni. <br />
<br />
Reggel Nessa korán ébredt, és boldogan láttam, hogy mindketten mellette vagyunk. Kaptunk egy egy puszit, majd lementem a reggelijét megcsinálni.<br />
<br />
-Köszönöm a reggelit mami. <br />
<br />
-Később elmegyünk sétálni? - kérdezte édesen.<br />
<br />
-Van erre nem messze egy szép kis tó, ha gondolod elsétálhatunk, persze ha a mami benne van - nézett felém Edward. <br />
<br />
-Akarod kincsem? <br />
<br />
-Persze, mikor megyünk?<br />
<br />
-De kis türelmetlen valaki - nevettem. <br />
<br />
-Apu felöltöztet míg én elpakolok és indulhatunk - válaszoltam, majd nem habozott Edward karjaiba ugrani aki rögtön a szobája felé vitte őt.<br />
<br />
Néhány percel később már jöttek is le. Jó ilyen boldognak látni ezt a kis tündért, aki a világ legédesebb kislánya. <br />
<br />
-Akkor indulás - mondta Edward, aki a nyakába vette Nessát és elindulunk. <br />
<br />
Nem volt olyan messze a kis tó, és Nessának nagyon tetszett a táj. Végig beszélgettünk, Nessa pedig élvezte a kilátást Edward nyakából ülve. <br />
<br />
Kezdett kissé hidegebb lenni, így Nessa bánatára hazafelé indultunk miután ki szaladgálták magukat Edwardal a tónál, akinek nem esett nehére emberi tempóban futni a vámpír sebesség helyett. Neki is csak a lányunk boldogsága a fontos. <br />
Alice vett Nessának néhány mese dvd-t amik közül hazaérve Edwardal megnézték az egyiket, én pedig többnyire őket csodáltam. A két legfontosabb személyt az életemben. <br />
<br />
Miután a séta és szaladgálás után Nessa jól kifáradt, még a mese elején elszunnyadt. Edward a karjába vette és felvitte a szobájába.<br />
<br />
Még ő felvitte és lefektette Nessát, én vámpír sebességgel zuhanyoztam le, mielőtt Edward akárcsak véletlenül is utánam jöhetne. <br />
<br />
Sajnos nem voltam elég gyors, még a törölköző volt a testemre csavarva mikor Edward belépett mellém a fürdőbe. Nem is akárhogy. Egy szál boxer takarta csak legnemesebb testrészét. <br />
<br />
Akaratlanul is eszembe jutottak az együtt léteink, és hogy mennyire vágyom rá.<br />
<br />
Ki akartam lépni mellette, de nem engedett. Elálltva az ajtót és nemtudtam kimenni. <br />
<br />
-Eressz ki - kértem tőle, mire egyre közeledett felém, míg végül ismét a karjaiban voltam. <br />
<br />
-Miért csinálod ezt velem? - kérdeztem tőle, mikorra már a karjaiban voltam és ajkunk egyre közeledett egymáshoz. <br />
<br />
-Mert szeretlek, és meg akarom mutatni. Tudom, hogy amit tettem nem tudod egy könnyen elfelejteni, de hidd el, biztos vagyok benne, hogy van e mögött valami. Én nem akartam, sosem akartalak megbántani és fájdalmat okozni neked. Az életemnél is jobban szeretlek. Te és Nessa vagytok nekem a legfontosabbak - tette hozzá, és a szemei csak őszinteséget tükröztek. <br />
<br />
-Ebben igazad van, és abban is hogy szeretlek. Ezt ha akarnám se tudnám letagadni. De nemtudom képes leszek e elfelejteni. <br />
<br />
-Sajnálom. Gyűlölöm magam amiért ezt tettem, és ezzel fájdalmat okoztam neked. De biztos vagyok benne, hogy van e mögött valami, és csak azt remélem megtudsz nekem bocsájtani. <br />
<br />
Ismét nem engedett szóhoz jutni, ismét megcsókolt. De most csókja szerelmet és szeretettet sugárzott felém. <br />
<br />
Nyelveink gyengéd táncot jártak, miközben meztelen teste az enyémhez simult ami minden józan észt kiölt belőlem, és kócos hajába túrva húztam ha lehet még közelebb magamhoz. <br />
<br />
Ettől féltem, és be is következett. Hogy nemtudok neki ellenállni. Biztos vagyok benne, hogy Alice látta ezt, hogy végül csak elgyengülök, és a haragom helyett a szerelmünk győz. <br />
<br />
-Nem mondom hogy máris elfelejtettem, de megpróbálom. Adni akarok még esélyt magunknak, és hogy ismét egy boldog család legyünk. De félek is, hogy újra szenvedni fogok - vallottam be csókunk megszakítása után. <br />
<br />
-Nem fogsz. Hidd el tanultam a hibámból, előbb kérném hogy öljenek mint, mint még egyszer ekkora fájdalmat okozzak neked - mondta. <br />
<br />
-Ilyet ne is mondj, én is belehalnék ha történne veled valami - vallottam be Edwardnak. <br />
<br />
-Mindent megteszek, hogy elfelejtsük ezt, és hogy minden olyan legyen mint régen. És ha kell egy másodpercre sem eresztelek magam mellől - mondta. <br />
<br />
-Szeretlek - tette hozzá. <br />
<br />
-Én is téged - vallottam ismét, és most én voltam aki megcsókoltam. Szerelmem aki ismét az enyém, a karjaiba kapott és ismét a zuhany alá indult velem. <br />
<br />
Boldogan vettem tudomásul, hogy az eszem helyett, a szívem győzedelmeskedett, és örülök, hogy Aliceel beszéltem és hogy végül adok még egy esélyt Edwardnak. <br />
<br />
És most már biztos vagyok benne, hogy Alice látomásairól igazat mondtak még mikor meséltek róla ahogy megismertem őket. A látomai képlékenyek, és a döntéseink alapján változnak. És az is biztos, hogy Alice vészjósló látomásai csak részben jöttek be, hisz végül ismét egymás mellett vagyunk.<br />
<br />
Végre ismét boldogan adtuk át magunkat is egymásnak nem is sejtve milyen dolgokra derül fény mikor hazaérünk, de most végre jó írányt vesznek majd a dolgok. <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Na tessék komizni!Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-33995612978756972102010-10-05T10:07:00.000+02:002010-10-05T10:07:07.886+02:00A következő a helyzetSziasztok! Sajnos egy kis rossz hírrel jövök. Még pedig, hogy a héten csak egyszer vasárnap lesz friss. Mivel múlt hét óta ismét dolgozok, és a héten délutános vagyok szinte semmire sincs időm. Reggel vagy egy picit utána már mennem is kell és csak este 10-11 körül esek haza. Tudom ezért utálni fogtok, de nemtudok mit csinálni. Jövőhéten mint kéthetente délelőttös leszek így akkor ugyanúgy mint eddig tudok lenni délután és lesz a szokásos heti két friss. De a héten csak egy lesz vasárnap, amit délután 3 körül tudok hozni. Bocsánat, sajna ez így jött ki. Legyetek jó, addig komizgassátok az előző fejlit, és ígérem vasárnapra egy nagyon klassz fejlit kaptok. Pusszantás: LizzykeLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-6560576879042138272010-10-02T13:04:00.000+02:002010-10-02T13:04:45.854+02:0038.fejezetSziasztok! Itt is hozom a fejlit, ami mivel tegnap dolgoztam most ebben a pillanatban lett kész. Mivel hozni akartam nektek, még nincs bétázva, de ha Bumbinak lesz ideje megcsinálni akkor kicserélem, amit előre is köszönök neki. Nektek pedig a komikat az előző fejezethez (L), de ide is várom őket. Pusszantás. <br />
<br />
<br />
<br />
38.fejezet<br />
<br />
<br />
/Bella/<br />
<br />
<br />
Edwardnak csak az az egy mázlija volt, hogy Nessa itt volt, különben már rég elküldtem volna.Egyedül csak a kislányunk miatt nem tettem, aki nem felelős a mi, vagy jelen esetben az apja hibáiért. <br />
<br />
Így akármilyen nehezemre is esett megengedtem neki, hogy bejöjjön és eleget téve Nessa kérésének együtt fektessük le. <br />
<br />
Mire bementem Ryan nem volt a nappaliban, gondolom vissza vonult a szobájába. Az elején ahogy megjött tartottam tőle, de az utóbbi néhány napban elég sokat voltunk együtt és megkedveltem. Aminek persze láthatólag Edward nem örül. De azok után amit tett csak magára vethet. <br />
<br />
Ryan elmondása szerint sosem élt sokat egy helyet, elég sok helyen járt a világban, és örül, hogy úgymond ránk talált és nincs egyedül. Ezen gondolkozva én is szerencsésnek mondhatom magam, hisz Cullenéken kívül, nekem van még egy családom a Volturi. <br />
<br />
És Ryan is többnyire mindenkivel jól kijön, leszámítva persze Edwardot. Na és persze talán Alice. Ő nem igazán díjazza, hogy itt élek vele, mert ő még mindig hisz, vagy reménykedik abban, hogy Edward és én egyszer újra együtt leszünk, és egyáltalán nem akarja, hogy megvalósuljon az a jövőképe miszerint én Ryanal vagyok együtt. <br />
<br />
Egyenlőre semmi ilyesmit nem tervezek, de ha ő többet is érez irántam vagy akarna tőlem, én csak barátságot érzek iránta, úgyhogy ezzel kapcsolatban megnyugtattam Alicet, hogy nincs miért aggódnia. <br />
<br />
Bár mikor Alice először mutatta meg a látomását, hogy Edward és én külön leszünk, akkor sem hittem, hogy ez bekövetkezik és tessék? Így ki tudja, lehet, hogy a látomásának a Ryanre vonatkozó része is teljesül egyszer? Erre minden esetre nem akartam gondolni. Nem hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy sosem tudnék úgy nézni rá mint Edwardra. Ha már nem is vagyunk együtt mindig is ő lesz az akit szeretni fogok. <br />
<br />
De jelen pillanatban, ezt próbáltam elnyomni magamban, nem sok sikerrel. Hiába tette ezt vele, én mégis még mindig szeretem őt, bár nem érdemli meg. Még szerencse, hogy az én gondolataimban nem tud olvasni, így ezt nem tudhatja. És ami a tettét illeti, azt soha nemtudnám megbocsájtani és elfelejteni neki. <br />
<br />
Töprengésemből Nessa hozott vissza, akit megfürdettem, majd leszaladt Edwardhoz a nappaliba. Edward a karjaiba fogta őt és Nessa szobája felé indultunk immár ismét hármasban. <br />
<br />
-Olvasol ma te apu? <br />
<br />
-Persze tündérem - válaszolta neki Edward, majd leült az ágya mellé, én pedig szintén az ágy mellett levő fotelbe, és csendben figyeltem a csöpp kislányom aki megigézve hallgatta amint édesapja mesél neki. <br />
<br />
Néha lopva Edwardra néztem, és akaratlanul is, néha összeakadt a tekintetünk, majd gyorsan másfelé néztem. Nem akartam, hogy tudja, hogy még mindig szeretem. Pillanatnyilag talán a haragom és a dühöm erősebb volt iránta mint a szerelmem. <br />
<br />
Nessa szép lassan a mesét hallgatva merült álomba. Ez viszont Edward számára annyit jelentett, hogy mennie kellett. Óvatosan betakargatta Nessát, majd egy puszit adott a kis arcára,és kijöttünk a szobájából. <br />
<br />
Ilyenkor ha ilyen közel van hozzám érzem csak igazán mennyire is hiányzik a közelsége. Miért kellett mindennek elromlania? - tettem fel a kérdést magamban miközben Edwardal visszamentünk a nappaliba, ahol ő automatikusan az ajtó felé indult. <br />
<br />
Valahol a mélyen a szívem az kiabálta ne hagyjam elmenni, másrészt viszont ezt a tettét nemtudtam csak úgy elfelejteni, bármennyire is hiányzik. <br />
<br />
-Köszönöm, hogy megengedted, hogy maradjak - mondta felém fordulva amint kiértünk az ajtón. <br />
<br />
-Csak Nessa miatt - mondtam neki, és láttam a szemébe, hogy rosszul esett neki. Ezért nem is tudtam sajnálni, hisz én még többet szenvedtem, szenvedek miatta. <br />
<br />
Mikor olyan boldogan éltünk, és azzal, hogy akármi miatt is de lefeküdt Tanyaval, mindent tönkre tett. Azt hiába is tagadnám, hogy nem szeretem, mert az nem lenne igaz, de képtelen vagyok elfelejteni amit velem tett. <br />
<br />
Így nem is látok esélyt rá, hogy valaha is minden olyan legyen mint régen, bármennyire is fáj ez, Nessa miatt is, akit ez miatt elszakítom az apjától. De az biztos, hogy képtelen lennék egy fedél alatt élni vele, főleg abban a házban, és szobában, ahol a saját ágyunkban csalt meg. <br />
<br />
Ezekre gondolva ismét mérhetetlen düh és fájdalom lett urrá rajtam. Így akármilyen nehéz is és lehetetlennek tűnik túl kell lépjek rajta. És ki tudja előbb utóbb talán Alice Edwardra vonatkozó látomása is beigazolódik miszerint ő visszamegy Tanyahoz. Már ezen sem lepődnék meg. <br />
<br />
Edward épp indulni készült mikor vissza fordult felém és pillanatok alatt ismét előttem termet, majd már csak arra eszméltem fel, hogy a karjaiban tart. Én pedig bármennyire is utálom magam érte ismét mint mindig most is megrészegített a közelsége. <br />
<br />
Persze hamar észhez tértem és szabadulni akartam, de nem akart engedni. <br />
<br />
-Eressz el - próbáltam szabadulni a kezei közül amik bilincsként zártak körül. <br />
<br />
-Bocsáss meg Bella, én szeretlek. <br />
<br />
-Persze, biztos akkor is szerettél mikor vele bújtál ágyba - vágtam hozzá kíméletlenül. <br />
<br />
-Tudom, hogy Esmeék elmondták amit ezzel kapcsolatban beszéltünk, és hidd el én nem akartam, vagy nem szándékosan. <br />
<br />
-De mégis megtetted, és ez a lényeg. <br />
<br />
-Van rá esély, hogy valaha is megbocsájtasz és újra együtt leszünk mind hárman? - kérdezte a szemembe nézve, míg én még mindig a karjaiban voltam. <br />
<br />
-Nincs - mondtam ridegen.<br />
<br />
-De szeretsz még - kérdezte, de inkább kijelentésnek hangzott. <br />
<br />
-Nem, nem szeretlek - mondtam, vagy inkább hazudtam, de ekkor már nem mertem a szemébe nézni. Így is hatalma erőfeszítésembe került kimondani ezeket a szavakat. <br />
<br />
-Szóval nem szeretsz?<br />
<br />
-Nem. <br />
<br />
-Nézz a szemembe és úgy mond ki - kérte, majd állam alá nyúlva felemelte a fejem kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. <br />
<br />
Ez viszont hatalmas hiba volt. Belenézve aranyszín csodás szemeibe ismét elvesztem. Ami ismét szerelmet sugárzott felém. Vagy csak én akartam ezt hinni, de egy biztos, képtelen voltam így a szemébe nézve is kimondani, hogy nem szeretem. És ezzel tudtam, hogy adut adtam a kezébe, hisz képtelen vagyok letagadni, hogy még mindig szeretem. <br />
<br />
-Látod, még mindig szeretsz - mondta talán egy önelégült mosollyal az arcán. <br />
<br />
Meg sem várta a válaszom ajkaival az enyémre tapadt. El akartam lökni magamtól, de nem hagyta. Karjai szorosan tartottak, és amint megéreztem kutató nyelvét ami súrolta ajkaim, nemtudom mi ütött belém képtelen voltam tovább ellenkezni. <br />
<br />
Nyelveink egymásra találásával édes táncba kezdtek, miközben karjaim önkéntelenül is Edward nyaka köré kúsztak. Tudtam és szerintem ő is, hogy hiába is engedtünk most a vágyainknak, köztünk semmi sem változik. Sőt talán jobb is, így legalább tudja mit dobott el magától. <br />
<br />
Egyre szenvedélyesebb csókjai teljesen megrészegített, végre ha csak egy kis időre is ismét boldognak éreztem magam. De mint minden szép pillanat egyszer ez is véget ér. De utoljára ki akartam élvezni a csókját. Úgy csókolt mint még soha. Teli vággyal, szenvedéllyel, szerelemmel és féltéssel. <br />
<br />
Akármilyen nehezemre is esett eltoltam magamtól. <br />
<br />
-Ezek után tagadd le, hogy nem szeretsz. <br />
<br />
-Hiába is történt ez, semmi sem változott. Vedd úgy mint egy búcsút. Továbbra is találkozunk ha kell, de csak Nessa miatt. Remélem te sem gondoltad komolyan, hogy egy csók és elfelejtek mindent - mondtam neki, de immár kissé messzebb tőle. <br />
<br />
-Nem is gondoltam, de ahogy Nessának mondtam, mindent megteszek, hogy helyrehozzam, bármibe is kerül. <br />
<br />
-Hiába próbálkozol, mi már soha sem leszünk együtt. Menj vissza Tanyahoz, én meg...<br />
<br />
-Te meg? Ryanhez szaladsz? - kérdezte most már kissé mérgesen. <br />
<br />
-Micsoda? És ha így is lenne semmi közös hozzá és semmi jogod. Nem én voltam aki mással feküdt le, miközben állítólag szerettél. <br />
<br />
-Már elmondtam mi történt....<br />
<br />
-Nem érdekel, már semmi közünk egymáshoz, csak Nessa miatt engedtelek be most is, és jobb lenne ha mennél. <br />
<br />
Tudtam, hogy a Ryan dologgal csak felbosszantom, de legalább egy kicsit szenvedjen ő is annyira mint én mikor Tanyaval rajtakaptam. <br />
<br />
Meg sem vártam, hogy válaszoljon, beviharzottam az ajtón, majd magamra zártam. Nemsokkal később pedig hallottam elhajtani a kocsit. <br />
<br />
Ismét magamba roskadva zuhantam a kanapéra. Nem kellett volna hagynom, hogy megcsókoljon. Ezzel csak még nehezebb lesz számomra a felejtés. De hiába is tagadnám, annyira hiányzott már az érintése, a csókjai. Mégis ahogy neki mondtam semmi sem változott köztünk. <br />
<br />
Az éjszakát a nappaliban töltöttem többnyire a történteken gondolkodva. Reggel mivel ma iskolába mentem, addig Nessát át akartam vinni Esmehez. Megreggelizett, felöltöztettem, majd Ryanel együtt a kocsimba szálltunk és útban voltunk a Cullen házhoz. <br />
<br />
Mire odaértünk Aliceék pont indulni készültek. Nessa amint megálltunk rögtön az apukájához szaladt. <br />
<br />
-Szia kincsem - vette őt a karjaiba Edward. <br />
<br />
Míg Nessa a többieket ölelgette addig én Esmehez léptem, de mióta megjöttünk kerültem az Ő pillantásait. <br />
<br />
-Ha megkérlek valamikor délután hazahozzátok? De ha lehet akkor ne ő - kértem Esmetől aki rögtön tudta kire gondolok. <br />
<br />
-Rendben kicsim, ne aggódj - ölelt meg Esme. <br />
<br />
Esme bevitte a kicsit, majd épp indulni készültünk mikor megszólalt Emmett. <br />
<br />
-Nocsak Bella máris lecserélted az öcsikénket? - nézett Ryanra. Ahogy ezt kimondta Rose egy hatalmas pofonnal jutalmazta, majd Em meghúzta magát. <br />
<br />
-Ő volt az volt az akinek én nem voltam elég - vágtam egyenest Edward képébe, majd igyekeztem a kocsiba szállni, hogy ne lássa rajtam mennyire fáj még mindig ha erre gondolok. <br />
<br />
-Jól vagy? Ne is figyelj Emmett re. <br />
<br />
-Ne aggódj, tudom ő már csak ilyen - válaszoltam Ryannek, majd a suli felé indultunk, a Cullen testvérek pedig mögöttünk jöttek. <br />
<br />
A mai sulis nap is hasonlóan telt mint a többi. Azzal a kivétellel, hogy szinte minden órám közös volt Edwardal, de ennek most nem örültem. Az ő bánatára minden órán Ryan mellé ültem, aki örült ennek. Igyekeztem nem kimutatni a bánatom és már csak azért is boldognak tűnni. <br />
<br />
De persze ha magamra maradtam ez nem ment. Az ebéd időt is Ryanel töltöttem, és amikor egyszer egyedül maradtam letámadott Alice. <br />
<br />
Erre az órák után volt esélye mikor a kocsinál Ryanre vártam. <br />
<br />
-Bella mit művelsz? - esett nekem ahogy odaért hozzám. <br />
<br />
-Mire gondolsz?<br />
<br />
-Ryanre. Direkt csinálod igaz, hogy Edward szenvedjen?<br />
<br />
-Hogy ő szenvedjen? Most őt véded? Netán ne gratuláljak neki hogy megcsalt? - estem én neki Alicenek. <br />
<br />
-Nem azt mondom, de ez nem a legjobb módja, hogy visszavágj neki. Mert ettől te sem leszel boldogabb. <br />
<br />
-De akkor sem folyton miatta szomorkodok. <br />
<br />
-Látom megvalósulni látszik a látomásom - mondta Alice célozva ismét Ryanre. <br />
<br />
-Hanyagoljuk ezt jó? Majd meglátjuk mi lesz, és nem akarok veszekedni veled. <br />
<br />
-Én sem, de rossz külön látni titeket - mondta miközben odajött és megölelt. <br />
<br />
-Ezen már nem tudunk változtatni - mondtam miközben visszaöleltem. <br />
<br />
Nemsokkal később pedig a többiek is jöttek ki. Ryan egyenest felém indult, hogy mehessünk. Ami persze Edwardnak nem tetszett. Köszöntem nekik, majd még egyszer kértem Alicet, hogy Nessát később hozzák haza, majd Ryan és én elhajtottunk. <br />
<br />
<br />
<br />
/Edward/<br />
<br />
<br />
Ahogy hazaértünk legszívesebben nekirontottam volna Ryannek. Majd felrobbantam a méregtől ahogy együtt láttam őket, de végül is ezt magamnak köszönhetem. <br />
<br />
Hallottam az ő és Alice beszélgetését, amiből szintén megbizonyosodhattam, hogy nagyon nehéz lesz visszaszereznem őt, sőt egyenest lehetetlen. Soha nem fogja megbocsájtani amit vele tettem. <br />
<br />
De a szomorúságom ha csak egy kis időre is elmúlt, amikor hazaértünk és a tündéri kislányom a nyakamba ugrott. <br />
<br />
Együtt töltöttünk az egész délután. Most már csak akkor vagyok boldog ha vele vagyok. Rengeteget játszottunk, de persze Emmettéket és a lányokat sem hanyagolta. <br />
<br />
Bár látom rajta is, ha nem is úgy mutatja ki szomorú, hogy nem vagyunk együtt. De a kis tündérem megígérte, hogy segít hogy a mami megbocsásson nekem. <br />
<br />
Hiába ilyen kicsit még, annyira okos kislány. <br />
<br />
Délután viszont sajnos haza kellett mennie. És mivel Bella kikötötte, hogy eszembe ne jusson, hogy ismét én vigyem haza, így Esme vitte őt haza Bellához. Én pedig ismét a magányba sűlyedtem a kis családom nélkül. <br />
<br />
<br />
/Bella/<br />
<br />
<br />
Már esteledett mikor Esme hazahozta a lányom. Beszélgettünk egy kicsit, majd ő ment is, én pedig ágyba fektettem Nessát. <br />
<br />
Az elkövetkezendő néhány nap gyorsan eltelt. Nessa délelőtt és a délután egy részét Edwardéknál töltötte, és este mindig hazahozta valaki. Addig én többnyire egyedül voltam, vagy Ryanal, akivel időközben egyre jobban kijöttünk. De persze még mindig nem szándékoztam hogy barátságnál több legyen köztünk. <br />
<br />
Pénteken suliból hazafelé jövet Esme és Nessa várt rám otthon. Ryan Emmettékkel ment hozzájuk. <br />
<br />
-Hát ti? <br />
<br />
-Érted jöttünk mami. <br />
<br />
-Igen, szeretnénk ha átjönnél hozzánk. Tudom hogy őt nem nagyon akarod látni, de a többieknek is hiányzol. Ha csak egy kicsit is - kérte tőlem Esme és Nessa is reménykedve pillantott felém. <br />
<br />
-Kérlek mami....<br />
<br />
Hogy utasíthatnám őt vissza? És mindenki ott lesz, így nem lesz alkalmam egyedül lenni vele. <br />
<br />
-Rendben - adtam meg magam, majd átöltöztem gyorsan és már útban is voltunk a Cullen ház felé. <br />
<br />
-Végre Bella, annyira hiányoztál nekünk - jöttek oda hozzám mind. <br />
<br />
-Ti is nekem - öleltem meg őket, míg Edward az egyik sarokban állt. <br />
<br />
-Akkor ne hanyagolj így el minket - mondta Carlilse miközben megölelt. <br />
<br />
Rose rögtön fogta Nessát majd közösen Aliceel felmentünk Nessa szobájába ahol játszottunk vele, miközben beszélgettünk. <br />
<br />
-Mostanában alig látunk, valamikor elmehetnénk közösen vásárolni - vette fel az ötletet Rose, amire persze Alice és Nessa is rögtön felkapta a fejét. <br />
<br />
-Elmegyünk ugye mami? Mind együtt. <br />
<br />
-Ha akarjátok. <br />
<br />
-Rendben, akkor egyik nap együtt elmegyünk - zárta le a témát Alice. <br />
<br />
Esmevel és Carlisleal is sokat beszélgettem, ők is nagyon hiányoztak nekem. Persze a fiúkat se hanyagoltam. Jazz kiment játszani Edwardal és Nessával, amíg Emmett bocsánatot kért a múltkori beszólása miatt. <br />
<br />
Már esteledett mikorra Esmevel megcsináltuk Nessa vacsoráját. Mielőtt menni akartunk még a nappaliban beszélgettünk egy kicsit. <br />
<br />
Emmett és Ryan sakkoztak, míg én Esmeék mellől figyeltem ahogy Nessa Edward karjaiban ül. Nessa hirtelen egy olyan ötlettel állt elő aminek nemtudom örülnöm kellene e. <br />
<br />
-Apu, holnap hétvége van igaz?<br />
<br />
-Igen tündérem miért?<br />
<br />
-Tudod megígértétek a mamival, hogy hétvégén elmegyünk a házikónkba. Nem mehetünk el oda? - kérdezte reménykedve hol rám hol az apjára nézve. <br />
<br />
-Sajnos nem hiszem, hogy a mami akarná, de lemehettek ti is - nézett rám Edward. <br />
<br />
-Te nem akarod mami? - kérdezte tőlem Nessa. De nemcsak ő hanem minden szem rám szegeződött és a válaszomra vártak, én pedig nemtudtam engedjek és a lányom kérésének vagy most az egyszer utasítsam vissza. <br />
<br />
<br />
<br />
Tessék komizni :)Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-673373159757561971.post-9414041103669622352010-09-29T15:18:00.002+02:002010-09-30T17:46:14.976+02:0037.fejezetSziasztok! Először is bocsi, csak most tudtam hozni a fejlit, kb 5 perce estem haza. De már teszem is. Köszi akik komiztak az előzőhöz, ide is várom őket és jó olvasgatást. És köszi a bétázást Bumbinak! (L) Pussz. <br />
<br />
<br />
<br />
37.fejezet<br />
<br />
<br />
/Edward/<br />
<br />
<br />
Mit tettem? - kérdezgettem egyfolytában magamtól mióta Belláék elmentek. <br />
<br />
Egyszerűen fogalmam sincs mi a fene ütött belém, hogy képes voltam ezt tenni. Azóta olyan mintha magamhoz tértem volna. <br />
<br />
Lehet, hogy hülyeségnek hangzik így kimondva de mialatt ezt műveltem, mintha nem is én lettem volna. Mintha valami uralta volna a testem, de most újra én irányítom. <br />
<br />
Nem értettem ez miért lehet, és hogy egyáltalán lehetséges e ez. Csak azt tudom, hogy Bellát örökre elvesztettem. <br />
<br />
Igaz nem mentség arra amit tettem, de abban a pillanatban ahogy Tanya rám mászott úgy éreztem muszáj megtennem. És ez az érzés csak utána múlt el miután már késő volt. Mintha valami vagy valaki kényszerített volna, hogy tegyem meg. <br />
<br />
Nem tudom egyáltalán lehetséges e ez, de abban biztos vagyok, hogy önszántamból, most bármennyire is úgy tűnik az életben nem tettem volna ezt Tanyaval. Igaz ez mind képtelenségnek hangzik, de nem tudok más magyarázatot erre, és ezt a hitetlenkedő és bosszús családommal is közöltem. <br />
<br />
Alice volt az első aki nekem esett, de úgy éreztem, hogy megérdemeltem amit tőle kaptam. Miután én megkaptam a magamét Tanya következett. <br />
<br />
Alice szó szerint dobta ki a házból, majd odakint neki is esett, és most senki sem állította le, még Jazz sem. Mindenki úgy gondolta ezt megérdemli. Miután Alice jól megadta neki a magáét elment. <br />
<br />
Mintha csak azért jött volna, hogy ezt megtegye velem, és hogy ezzel tönkretegye az életem. Ha ez volt a terve hát most örülhet mert sikerült neki. <br />
<br />
Bella elhagyott, és ami a legrosszabb a lányom is elvitte. De ami még ennél is jobban dühített, hogy a régi házába költözött vissza, nem mellesleg Ryannal. Ennek hallatán öntött el csak igazán a méreg. Most aztán végre rámászhat Bellára, és én semmit sem tehetek. <br />
<br />
A családom még mindig rosszallóan néz rám, inkább visszavonultam a szobámba. Nem tudom meddig ülhettem meredve magam elé mikor Alice jött be hozzám. <br />
<br />
-Emlékszel mikor nemrég vadászni mentem Bellával? - kérdezte, mire én csak bólintottam. <br />
<br />
-Volt egy látomásom - mondta majd meg is mutatta. <br />
<br />
A képeken Bella és én külön voltunk, mellette Ryan állt, velem pedig Tanya volt. <br />
<br />
-Miért titkoltátok előlem? <br />
<br />
-Nem akartuk, hogy te is aggódj. Elég, hogy Bella idegeskedett miatta. És nem hiába, hisz bekövetkezett a baj - mondta húgom. <br />
<br />
Ezzel nemtudtam vitatkozni. Az én hibám. Elvesztettem Bellát és a lányomat is. És szabad utat adtam Ryannek, aki biztos vagyok benne, hogy ki fogja használni, hogy külön vagyunk. <br />
<br />
-Ez a tiéd - nyújtotta át nekem Bella gyűrűjét Alice. <br />
<br />
Ahogy a kezembe fogtam az ékszert jöttem rá, hogy ezzel tényleg vége. De, hogy a pokolba voltam képes ezt tenni? Biztos van rá valami magyarázat. Hisz most úgymond normálisan érezem magam. Mintha megbabonáztak volna, hogy lefeküdjek Tanyaval. De sajnos kézzel fogható magyarázatot nem találtam rá, és biztos vagyok benne, hogy Bella sem fog meghallgatni, hinni nekem meg pláne nem. <br />
<br />
Annyi vigasztalt, hogy legalább nem, vagy nem csak Ryan, hanem Rose is Bella mellett van. Igaz az elején nem jöttek ki jól, de örülök, hogy ez megváltozott. Abban viszont biztos vagyok, hogy ezért még Rosetól is megkapom a magamét. Ezt illetően nem is tévedtem. <br />
<br />
Hamarosan már hallottam a gondolatait, tudtam, hogy mindjárt hazaér így lementem a nappaliba. <br />
<br />
-Hogy van Bella? - támadtam le rögtön, majd egy akkora pofont kaptam válaszul, hogy szinte beleszédültem,már ha ez lehetséges. <br />
<br />
-Még van képed ezt kérdezni? Tanyat hol hagytad? - kérdezte cinikusan. <br />
<br />
-Nyugodj meg cica - próbált hatni rá Emmett. <br />
<br />
Rose gondolatai csak úgy ordítottak felém, a képekkel együtt amiken a teljesen összetört Bellát mutatta, és a kis Nessát aki semmit sem ért abból ami történt. <br />
<br />
-Csupán így érzi magát - mondta Rose. <br />
<br />
Leroskadtam a kanapára és a kezembe temettem az arcom. <br />
<br />
-Muszáj beszélnem vele - mondtam. <br />
<br />
-Eszedbe ne jusson. Bella látni sem akar - mondta felém Rose, amit tulajdonképpel magamtól is tudtam. De akkor is beszélnem kell vele. <br />
<br />
-Tudjátok mire jutottam? - kérdezte Jazz. <br />
<br />
-Na mesélj tesó - szólalt meg Em. <br />
<br />
-Arra vonatkozóan amit Edward mondott. Hogy szinte nem is volt önmaga mikor ezt tette, mintha valaki kényszerítette volna rá - kezdett bele Jazz. <br />
<br />
-De ha így lenne, ki tette? Tanyanak nincs ilyen képessége - szólalt meg Carlisle. <br />
<br />
-Az igaz. De valami magyarázat csak van rá. <br />
<br />
-És tudjátok ti is, mire képes Tanya - mondta Alice. Bármire, hogy szétválassza Edwardot és Bellát. És ha tényleg valami ilyesmi történt rá kell jönnünk hogy lehetséges. És az is, hogy nem láttam Tanya döntéseit és, hogy ez fog történni. Ez nekem bűzlik - tette hozzá Alice. <br />
<br />
-Igaz ez nem mentség arra, hogy mégis megtetted. Ha tényleg így van és valamilyen modón befolyásoltak, hogy ezt tedd, a tényen, hogy lefeküdtél vele ez sem változtat - mondta Jazz és igaza volt. <br />
<br />
Őket hallgatva most már biztos vagyok benne, hogy valami vagy valaki áll e mögött. Csak az a kérdés ki? És igaza van Jazznek abban, hiába is bizonyosodik be ez az állítás a tény nem változik miszerint lefeküdtem Tanyaval. Ezt Bella sosem bocsájtja meg nekem. <br />
<br />
Most azt hiszi, hogy sosem szerettem. <br />
<br />
Tanya csak arra játszott, hogy tönkretegye a kapcsolatom Bellával és ez sikerült is neki. <br />
<br />
-Sajnos igaza van a többieknek kicsim, ha így is van Bella sajnos nem hiszem, hogy képes lesz elnézni ezt neked - szólalt meg anyám. <br />
<br />
Tehát akkor nincs remény. Elvesztettem. <br />
<br />
-Ideje suliba menni - szólalt meg Alice. <br />
<br />
-Én nem megyek - mondtam. <br />
<br />
-De hogy nem. Esme és én átmegyünk Bellához - mondta húgom. <br />
<br />
Tudtam, hogy vele kár lenne ellenkezni. És hiába is próbálnék Bella közelébe menni ő látni sem akar. <br />
<br />
Így hát nem volt mit tenni átöltöztem és Emmettékkel a suliba indultunk míg Carlisle a kórházba ment, Alice és Esme pedig átment Bellához. <br />
<br />
<br />
<br />
/Bella/<br />
<br />
Miután este lefektették Nessát Rose egész éjjel mellettem volt, amiért hálás voltam neki. Valamikor hajnal tájban ment haza mivel ma suli volt. Ahova nekem eszem ágában sem volt bemenni. Még csak fényképen sem akarom látni Edwardot. Főleg nem Tanyaval. <br />
<br />
Mielőtt elment Rose megkértem, hogy ha lehet küldje át Esmet. <br />
<br />
Az biztos, hogy ezt soha nem fogom megbocsájtani Edwardnak. Hogy képes volt ezt tenni velem. Ő akit a világon a legjobban szerettem. Hiába is próbáltam képtelen voltam kiűzni azokat a képeket a fejemből amikor Tanya Edwarddal hentereg. <br />
<br />
Ilyenkor szinte mindig úgy éreztem már nincs miért élnem ha ennyit kell szenvednem. De ilyenkor Nessa is eszembe jutott, hogy ő nem tehet semmiről, és hogy nem hagyhatom magára. <br />
<br />
-Biztos ne maradjak itthon veled? - kérdezte reggel Ryan. <br />
<br />
-Ne menj csak nyugodtan. Esme később átjön. És köszönöm.<br />
<br />
-Nincs mit, számíthatsz rám mindenben - jött oda hozzám és végigsimított az arcomon, majd elköszönt és a suliba indult. <br />
<br />
Nemsokkal később egy autó fékezett le a ház előtt. <br />
<br />
-Alice... - rohantam barátnőm karjaiba. <br />
<br />
-Itt vagyunk, minden rendben lesz - próbált vigasztalni Esme is. <br />
<br />
Bejjebb mentünk, mivel a kis Nessa még aludt addig leültünk a nappaliban. <br />
<br />
-Annyira sajnálom kicsim - ölelt át most Esme. <br />
<br />
-Neked nincs miért, nem a te hibád. <br />
<br />
-De lehet, hogy Edwardé sem - szólalt meg Alice. <br />
<br />
-Őt inkább ne is emlegesd - mondtam. <br />
<br />
Alice megkért kapcsoljam be a pajzsom és megmutatta az otthon zajlottakat. <br />
<br />
Többek között ahogy ő és Rose is neki estek Edwardnak, akit nem tudtam sajnálni, valamint Alice hatalmas mosollyal az arcán mutatta hogy nekiment Tanyanak. <br />
<br />
Utána pedig őt. Majd Alice és Esme mindent elmeséltek. Többek közt Edward hihetetlennek hangzó állítását miszerint nem magától tette amit tett. <br />
<br />
-Ha ez így is van, és valaki esetleg Tanya valamilyen módon csapdába csalta, a tényen, hogy lefeküdt vele ez sem változtat - mondtam. <br />
<br />
-Ha Edward képes volt erre viselje a következményeit. Én itt most megigérem soha többet nem fogok szenvedni miatta mert nem érdemli meg. <br />
<br />
-És Nessa? Őt is eltiltod tőlünk? - kérdezte szomorúsággal a szemében Esme. <br />
<br />
-Miket beszélsz, eszembe sincs. Megfordult a fejemben, hogy az lenne a legjobb ha elmennék innen, de Nessa nem tehet semmiről és nem akarom elszakítani tőletek. Nem az ő hibája amit az apja tett. Ezért tőle sem fogom eltiltani. Bármikor látogahatjátok és ő is. De ő csak akkor ha én nem vagyok ott. <br />
<br />
-Nessa szereti őt és nem fogom megtiltani, hogy lássa őt. Már beszéltem vele. Nagyon okos kislány. Bár nem tud csak keveset, többek között, hogy ezentúl itt fogunk élni az apukája nélkül - mondtam ki miközben úgy éreztem a szívem szakad meg, - de akkor láthatja amikor akarja. <br />
<br />
-És holnaptól már muszáj iskolába mennem, így ha nem lenne nagy kérés amig ott vagyok átmehet Nessa hozzád? - kérdeztem Esmetől. <br />
<br />
-Ezt nem is kellett volna megkérdezned. <br />
<br />
-Reggelente átviszem, és vagy ti hazahozzátok vagy suli után én megyek érte, mert nem akarom elválasztani tőletek. De ő is tudja, hogy ezentúl nem fogunk az apukájával élni - mondta lehajtott fejjel. <br />
<br />
-Megértelek kicsim, de hidd el minden rendbe jön - próbált Esme is ezzel vigasztalni, de hiába. Már semmi esély arra, hogy valaha is egy boldog család legyünk. Minden tönkrement, de nem akarom, hogy a lányom szenvedni lásson. Legalább miatta erősnek kell lennem, és nem fogom megadni senkinek azt az örömöt főleg nem Edwardnak, hogy szomorkodni lássanak. <br />
<br />
Bár nemtudom mennyi az esély rá, de meg kell próbáljam elfelejteni őt, mert ha igaz is amit mondtak, a tényen nem változtat miszerint ágyba bújt Tanyaval.És ez az amit soha nem fogok megbocsájtani neki. <br />
<br />
-Nagyi - szalad le a lépcsőn még kissé álmosan Nessa. <br />
<br />
-Szia kicsim - köszönt neki Esme és Alice, majd Esme ölébe ült. <br />
<br />
-Tudod, hogy a mamiék összevesztek és hogy itt fogunk lakni?<br />
<br />
-Igen kicsim. <br />
<br />
-De bármikor átjöhetsz hozzánk, és míg anyu iskolában lesz addig velem leszel. <br />
<br />
-Az jó lesz - felelte mosolyogva a kislányom. <br />
<br />
Tudom, hogy ez most neki is furcsa és rossz lehet, de képtelen lennék tovább abban a házban élni egy fedél alatt vele. <br />
<br />
Később Esme reggelit készített Nessának, majd felmentek a szobájába és egész délelőtt játszottak. Én addig Aliceel beszélgettem. <br />
<br />
Gyorsan eltelt a délelőtt. Alice és Esme felöltöztették Nessát, hogy egy kicsit átvigyék magukhoz, mondván, hogy majd este hazahozzák. Ezt persze semmiképp nem tagadhattam meg tőlük, hisz tudom, hogy mennyire szeretik a lányok és ő is őket. <br />
<br />
-Szia mami sietek haza - felelte mosolyogva mikor megölelt. <br />
<br />
-Légy jó kincsem várni foglak. <br />
<br />
-Te pedig nyugodj meg, igaz mindenki ezt mondja de hidd el minden rendbe jön majd - biztatott Alice majd elmentek. <br />
<br />
Rossz volt egyedül maradni. Hiába ígértem meg, hogy nem fogok többet szomorkodni miatta, mégis borzasztóan fájt amit Edward tett. <br />
<br />
Nemsokkal később megjött Ryan. Félve kérdeztem rá mi volt ma az iskolában. Sejtettem, hogy Edward nem tűri szó nélkül, hogy visszaköltöztem főleg így, hogy Ryan is itt van, hiszen mindig is féltékeny volt rá. Bár ha képes volt ezt tenni velem, nemtudom miért zavarná ha mással lennék. <br />
<br />
-Tudod nagyon kiakadt a tudatra, hogy itt élünk egy fedél alatt. <br />
<br />
-Ezek után semmi joga ilyeneket gondolni - mondtam. <br />
<br />
-Lehet, de nagyon elakart jönni hozzád, de a többiek lebeszélték. <br />
<br />
-Jól tették, látni se akarom őt. <br />
<br />
Ryannal egyre jobban kijövök. Azt nem mondom, hogy beletudnék szeretni, maximum csak barátként tekintek rá, de nagyon hálás vagyok neki amiért most mellettem van. Sokkal jobb így, legalább nem vagyok egyedül, és nem szomorkodok állandóan. <br />
<br />
A délutánt és az estét átbeszélgettünk, és jól esett. Legalább egy kicsit elterelte a figyelmem.<br />
<br />
-Nem jössz el velem vadászni? - kérdezte. <br />
<br />
-Miért is ne? Menjünk, nekem is el kellene mennem - mondtam, majd felmentem átöltözni, hogy indulhassunk. <br />
<br />
<br />
<br />
/Edward/<br />
<br />
Egész délelőtt alig vártam, hogy végre haza mehessek és megtudjam Aliceéktől mi volt Bellánál. Persze nem is én lettem volna ha nem támadom le Ryant amint meglátom. De képtelen voltam türtőztetni magam. Végre vége lett a sulinak, és már száguldottunk is haza. <br />
<br />
Abban biztos voltam, hogy Bellát nem fogom látni egy hamar, de egy dolog volt amiért érdemes volt hazaérni. <br />
<br />
-Apu... - rohant hozzám a kislányom amint beléptünk az ajtón. <br />
<br />
-Szia tündérem - öleltem őt magamhoz. Annyira hiányzott már, akárcsak az édesanyja. Azt hiszem ezek után örülhetek neki, hogy egyáltalán Nessát elengedi hozzánk. <br />
<br />
Pillanatokon belül viszont anyám gondolatait hallottam meg, jobban mondva a beszélgetését Bellával. Azon meg sem lepődtem, hogy látni és hallani sem akar rólam. Annak viszont örülök, hogy ennek ellenére Nessát láthatom, és hogy Esme fog rá vigyázni amíg iskolában leszünk, ugyanúgy ahogy eddig is. <br />
<br />
-Annyira hiányoztál apu, rossz, hogy nem laksz velünk - mondta kissé szomorúan. <br />
<br />
Esme üzente gondolatban, hogy Bella már beszélt a lányunkkal is erről. Örülök, hogy a helyzethez képest jól fogadta és, hogy a kora ellenére ilyen okos kislány. <br />
<br />
-Tudom kicsim, te is nekem, de apu mindent megtesz, hogy helyrehozza, csak egy kis időbe telik, rendben? <br />
<br />
-Jóóó - ölelt meg boldogan. <br />
<br />
Ezt kimondva csak reméltem, hogy megtarthatom a lányomnak tett ígéretem, és hogy egyszer újra együtt lehetünk mint egy boldog család. <br />
<br />
-Emmett bácsi játszol velem? - fordult Nessa a mackó bátyámhoz. <br />
<br />
-Naná kislány, futás - válaszolta Em. <br />
<br />
-Jössz te is Jazz bácsi?<br />
<br />
-Persze, menjünk - válaszolta Jazz, majd felöltöztették Nessát és a kertbe mentek játszani. <br />
<br />
Annyira hiányzott Bella. Tudtam, hogy nem kellett volna elengednem arra az útra, akkor talán még mindig rendben lenne. <br />
<br />
A délután és az este gyorsan eltelt. Nessa sokat játszott a fiúkkal, és Roseékkal is. Később mikor kifáradt, felvittem a szobájába és még mielőtt mennie kellett olvastam neki egy mesét. <br />
<br />
Az idő viszont gyorsan telt, és a lányok megígérték Bellának, hogy hazaviszik őt. <br />
<br />
Ezt még kimondani is fáj. Hisz nemrég még ez volt az otthona. És most az én hibámból nem lehet mellettem. <br />
<br />
Hiába az elméletem erről az egészről, a többiek még mindig haragudtak rám. Főleg Rose. De ez annyira nem érdekelt, csak az, hogy valahogy, nem érdekelt hogyan visszaszerezzem Bellát, ami sejtettem, hogy nem lesz egy könnyű menet. <br />
<br />
-Apu te vigyél haza - kérte Nessa mikor lementünk a nappaliba. Azonnal minden szem rám szegeződött. <br />
<br />
-Sajnos ez nem jó ötlet kicsim. <br />
<br />
-Kérlek, együtt meggyőzzük a mamit - mondta édesen. <br />
<br />
-Gyere kicsim a papa hazavisz - hívta magához Alice a kis Nessát. <br />
<br />
-Alice ez...<br />
<br />
-Ne aggódj a kislány előtt nem fog veszekedni veled - üzente gondolatban a húgom. <br />
<br />
-Láttad? - kérdeztem mert megmutatni nem akarta. <br />
<br />
Erre nem felelt csak bólintott. <br />
<br />
-Kicsim jó ötlet ez? - lépett Jazz Alice mellé. <br />
<br />
-Nyugi, nem lesz semmi baj - szólalt meg Alice. <br />
<br />
Kezembe vettem a kis tündérem és a kocsimhoz mentünk. Alig vártam már, hogy végre láthassam őt. Tudtam, hogy ennél több egyenlőre nem adatik meg nekem. Azt nem is remélem, hogy engedni, hogy beszéljek vele. Ráadsául szinte az egész délutánt és estét Ryannel töltötte. És ez dühített a legjobban. <br />
<br />
Autóba szálltunk Nessával, majd nemsokkal később a ház előtt álltunk, ahol sötétség volt. Nincsenek itthon - állapítottam meg. <br />
<br />
Nessivel a kocsiban vártunk, de nem kellett sokat mert az erdő felől hamarosan megpillantottam szerelmem. Viszont nem egyedül. Hanem Ryannel. És elnézve őket nem lehetett olyan rossz kedvük. De ez csak addig tartott míg meg nem látta a kocsim. <br />
<br />
Nessát magamhoz vettem és kiszálltunk. <br />
<br />
-Szia mami. <br />
<br />
-Szia kicsim, jól érezted magad? - kérdezte tőle Bella mikor Nessa még mindig a karomban volt, de szinte rám se nézett. <br />
<br />
-Igen, apu mesét olvasott nekem mielőtt eljöttünk és Emmett bácsiékkal is sokat játszottam. <br />
<br />
-Örülök kicsim, de menjünk be mert megfázol - vette el a kezemből Bella a kislányunk. Ekkor hála az égnek Ryan már nem volt itt ő bement. <br />
<br />
-Mami, apu bejöhet, hogy együtt fektessetek le? - kérdezte tőle Nessa. A kis huncut - mosolyogtam magamban. Aranyos, hogy segíteni próbált, de sajna a helyzet nem fog ilyen könnyen megváltozni. Ha most enged is neki Bella, engem ugyanúgy utált, és joggal. <br />
<br />
-Kicsim, majd máskor...<br />
<br />
-Létszi mami, azt akarom, hogy együtt fektessetek le - kérte Nessa édesen, és ki tudna neki ellenállni. <br />
<br />
-Rendben, de csak miattad - mondta Bella azt már egyenest nekem célozva. <br />
<br />
-De mese után apu már megy - tette hozzá. <br />
<br />
-Rendben - mondtam most én. <br />
<br />
Sejtettem, hogy nem lesz könnyű dolgom, de akármibe is kerül mindent meg kell tegyek, hogy ezt helyrehozzam. Ekkor még nem sejtettem milyen nehéz is lesz, és mik fognak még történni. <br />
<br />
<br />
<br />
Tessék komizni :)Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com10