BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. július 10., szombat

17.fejezet

Sziasztok! Itt is a kövi fejli, nem fűznék sok mindent hozzá. Tudom hogy sokan várjátok hogy Tanya eltűnjön, és ígérem már csak egy ici picit kell várni :). Addig is jó olvasást ehhez, és persze jó sok komit nekem. Pussz.


17.fejezet

/Bella szemszög/

Reggel, mivel ma kivételesen jó idő volt, ami erre felé ritka, mint a fehér holló, így ma mind vadászni megyünk.
- Mi lenne, ha ma mi maradnánk? Mi nem rég voltunk vadászni. - kérdezte Alice.
- Addig elmehetnénk venni néhány dolgot, amit majd elvisztek az árvaházba - mondta Alice.
- Ez jó ötlet, ti úgyis voltatok, mi elmegyünk Alecel, míg ti vásároltok, és ha visszaértünk indulhatunk. Rendben? - kérdezte Esme.
- Persze - feleltünk szinte egyszerre.
- Rendben, akkor később találkozunk - köszöntünk el tőlük.
Így hát Esme, Carlisle, Rose, Emmett, Alec és Tanya is elmentek vadászni.
Én, Alice, Jasper és Edward maradtunk itthon, mondván, hogy elmegyünk vásárolni.
Ha jól sejtettem, Alice biztos nem véletlenül vetette fel az ötletet.
De, ha azt vesszük, legalább ismét lesz egy kis időnk együtt lenni Edwarddal.
Ránéztem az említett személyre, akinek egy hatalmas mosoly ült az arcán.
- Szóval vásárolni megyünk? - kérdeztem a mi kis energiabombánk felé fordulva.
- Igen, veszünk ezt-azt a gyerekeknek, amit délután elvisztek. Úgyhogy indulás öltözni és megyünk is - adta ki Alice az utasításokat.
- Igenis - feleltük mosolyogva.
Indultam volna fel a lépcsőn, mikor hirtelen Edward karjait éreztem a derekam köré fonódni.
- Nem is köszönsz nekem? - kérdezte miközben egy csókot lehelt a nyakamra.
- Nem is tudom, szeretnéd? - kérdezte mosolyogva.
Meg sem vártam a válaszát, egyből megcsókoltam.
Alig vártam, hogy ismét érezhessem mézédes csókját.
Alicenek hála, persze a pillanat nem tartott sokáig.
- Gyertek már, lesz még időtök erre - mondta, mire mind a ketten kissé morcosan néztünk rá.
Csókot leheltem szerelmem ajkára és követtem a kis koboldot az emeletre.
Miután mind a négyen elkészültünk, a garázs felé vettük az irányt.
Edward autójával mentünk, azon viszont csodálkoztam, mikor Alice kezébe adta a kulcsot.
Alice vezetett, míg Jasper előre ült mellé, így mi Edwarddal ültünk hátra.
Ahogy elindultunk nem is haboztam, szerelmem karjaiba fészkeltem magam.
- Imádom, mikor így hozzám bújsz - suttogta a fülembe, persze feleslegesen mert Aliceék is hallották és mosolyogva néztek hátra.
- Jó végre ilyen boldognak látni téged tesó - szólt hátra Jasper Edwardnak.
- Köszi, még soha nem voltam ilyen boldog – mondta, de közben egy percre se vette le a tekintetét rólam, majd megcsókolt.
- Én pedig imádok a karjaidban lenni - suttogtam vissza az előbbi mondatára, mire csak elmosolygott és még közelebb vonzt magához.
Sajnos Alice vezetési tempójával nagyon gyorsan odaértünk a bevásárlóközpontba, szomorúan vettem tudomásul, hogy ki kell szállni és nem lehetek tovább Edward karjaiban.
Ahogy kiszálltunk és elindultunk az üzletbe Edward mellettem termett és megfogta a kezem.
Végig sétálva az üzletsoron Edward kezét fogva, minden lány irigykedve nézett rám.
Persze, hisz kinek ne tetszene egy ilyen észveszejtően jóképű pasi?
De ő az enyém - gondoltam magamban és még szorosabban fogtam a kezét, mire rám nézett.
- Láttad, hogy néznek téged a lányok? - kérdeztem tőle, mire elmosolyodott.
- Még ha hallanád, mikre gondolnak - felelte nevetve.
- Jobb is, hogy nem hallom.
- Ne aggódj, én meg se látnék mást rajtad kívül - suttogta majd megállt, közel vont magához és szenvedélyesen megcsókolt.
Miközben csókolt észben kaptam, hogy nem lenne valami bölcs, ha itt esnénk egymásnak, ugyanis ha továbbra is így csókol, képtelen leszek türtőztetni magam, így megszakítva a csókunkat, kezén fogtam és elindultunk Aliceék után.
Edward kicsit értetlenül nézett rám.
- Ha tovább folytatjuk, itt mindenki előtt tepertelek volna le, ami lásd be, nem lett volna valami jó ötlet - mondtam magyarázatként az előbbiekre.
- Értem, de ne haragudj, nem bírom türtőztetni magam, ha a közelemben vagy - mondta most már mosollyal az arcán.
- Hidd el, nekem is nehezemre esik - válaszoltam.
Míg mi elvoltunk és mire utolértük Aliceéket, már tömve volt a bevásárlókocsi.
Tele játékokkal, ruhákkal és rengeteg mindennel.
- Egy szót se, tudjátok milyen, ha beszabadul egy üzletbe - mondta Jasper, majd megölelte Alicet.
- Ti pedig jó, hogy végre itt vagytok, mi tartott eddig? Inkább ne is mondjátok elég rátok nézni - mondta Alice és mindkettőnket megölelt.
- Míg ti vásároltok, én és Jazz is szétnézünk igaz? - fordult Edward Jasper felé.
- Mi? Ja, igen persze, a kocsinál találkozunk - felelte Jazz és megcsókolta Alicet.
- Szeretlek - mondta Edward és megcsókolt.
- Én is - válaszoltam és Jazzel elmentek.
- Te tudod, miben sántikálnak igaz? - fordultam Alice felé.
- Meglepetés - csak ennyit felelt, és sehogy se tudtam belőle kiszedni, mire készül Edward.
Mire a végére értünk a vásárlással, látni sem bírtam egy üzletet sem, de Alice még mindig nagyon elemében volt.
Útban a kocsihoz láttam, hogy a fiúk már ott várnak.
Semmit se láttam se Edwardnál sem Jazznél, hogy vettek volna bármit is.
Így biztos nem tudom meg idő előtt, mi is a meglepetés.
Ahogy odaértünk hozzájuk mindketten egy-egy csókot kaptunk a fiúktól, majd miután betettük a vásárolt dolgokat a kocsiba elindultunk haza.
Én ismételten hátra ültem, és a szerelmem karjaiban helyezkedtem el.
- Hol voltatok Jazzel?
- Meglepetés.
- Légyszi, mondd el - kértem.
- Hamarosan megtudod - zárta le a témát és megcsókolt.
- A többiek már otthon vannak - figyelmeztetett minket Alice, mikor a ház közelébe értünk.
Kelletlenül, de kimásztam Edward karjaiból és egy utolsó szenvedélyes csókot váltottunk, majd megérkeztünk a házhoz.
Rengeteg csomaggal a kezünkben indultunk be a házba, ahol már mindenki a nappaliban volt.
- Látom Alice ismét belelendült a vásárlásba - szólalt meg Emmett.
- Igen, és legközelebb te is velünk jössz. Jót fog tenni neked egy kis vásárlás - vágott vissza Alice Emmettnek.
- Na persze, az kéne még csak - válaszolta.
- Csak semmi ellenkezés - mondta neki Alice, mire Emmett arcáról lehervadt a mosoly.
- Különben is, ezt mind a gyerekeknek viszik Esmeék - tette hozzá Alice.
- Köszönöm drágám - köszönte meg Esme.
Miután lepakoltunk, leültünk a többiekhez, akik a vadászatról meséltek.
- Alec nagyon ügyes volt, mintha mindig is így élt volna - mondta elismerően Carlisle.
- Hát ha lenne miért, meg tudnám szokni ezt az életet - mondta Alec, miközben ezt mondta, végig a szemembe nézett, és tudtam, hogy ez nekem szól.
- De ha visszatérsz Volterrába, ott is élhetsz így - mondta neki Carlisle.
- Az igaz - mondta Alec, egy percre sem véve le a szemét rólam.
- Nagyon tud a srác - mondta Emmett vigyorogva.
- És ti mikor indultok? - kérdezte Carlisle Esmetől.
- Edwardék előtte azért megejthetnének egy gyors vadászatot, és utána mehetnétek - vetette fel Alice.
- Felőlem rendben - mondta Esme.
- Persze - feleltünk Edwarddal.
- Egy gyors vadászat és utána indulhatunk - mondta Edward Esmenek.
- Rendben drágáim, menjetek.
Mielőtt elindultunk Tanya letámadta Edwardot és megcsókolta.
Tudom, hogy elméletben még az ő párja, sőt, itt a többség előtt is, de legszívesebben neki rontottam volna.
Edward eltolta magától és az ajtó felé vettük az irányt.
Mielőtt elindultunk volna Edward furcsa pillantásokat vetette Emmett felé, ami ismét kíváncsivá tett.
- "Mire vadásztok majd? Csak nem egymásra?" - kérdezte gondolatban Emmett Edwardtól.
Mire nem ő, hanem én néztem rá elég rondán, és úgy tűnik, vette a lapot.
Belevetettük magunkat az erdőbe és meg sem álltunk a mi kis titkos helyünkig, a kis vízesésig.
Ahogy megálltam, Edward mögém lépett és átölelt.
Hirtelen magam előtt láttam a képet amint Tanya megcsókolja őt, és ki tudja, hányszor veti magát Edwardra, ha nem látom.
Annyira bosszantó az a nő.
- Mi a baj? - kérdezte Edward mikor látta, hogy elgondolkodtam.
- Semmi.
- Tanya, igaz?
- Nem - vágtam rá talán túl gyorsan.
- Ne foglalkozz vele, nekem te vagy a mindenem. És hamarosan ez a probléma is megoldódik és utána előttünk az örökké valóság - mondta.
Szembe fordultam vele, és megcsókoltam.
Ahogy nyelve táncba hívta az enyémet, minden mást elfelejtettem csak arra gondoltam, hogy a szerelmemet csókolom.
Egyre szenvedélyesebbé vált csókunkat megszakítva néztem a szemébe.
- Mostmár elárulod mi a meglepetés?
- Inkább megmutatom - mondta.
Megfordított, hogy háttal álljak neki és kérte, hogy csukjam be a szemem.
Így tettem, nem tudtam mit akar csinálni, én csak annyit éreztem hogy a nyakammal és a hajammal matat.
- Kész is - mondta és maga felé fordított.
Ekkor vettem észre, hogy egy csodaszép ezüst nyaklánc lógott a nyakamban, rajta egy szív alakú medállal, amire rá van írva, hogy Szeretlek.
Hirtelen meg se tudtam szólalni a meglepetéstől.
Tehát e miatt mentek el Jazzel.
- Na, hogy tetszik? Szerettem volna adni neked valamit, amiről mindig eszedbe jutok.
- Te vagy minden gondolatom mindig, sosem tudnálak elfelejteni. És ez egyszerűen gyönyörű. Köszönöm - mondtam neki meghatódva és megöleltem.
- Örülök, hogy tetszik. - mondta.
- Persze, hogy tetszik. Ez csodálatos. Szeretlek - mondtam neki.
- Én is téged. Mindennél jobban - felelte.
Vallomásaink után egy gyengéd, szerelmes csókban egyesültünk.
- Bármennyire is szeretnék itt maradni, mennünk kellene - mondta.
- Igazad van, és vadászni se ártana, ha már azért jöttünk - mosolyogtam rá.
A vadászattal gyorsan végeztünk, és ahogy a ház felé igyekeztünk vissza, egy ismerős hangot hallottunk meg közeledni.
Nem sokkal később már láttuk is a hang tulajdonosát.
Edward és én gyorsan el is engedtük egymás kezét.
- Ugyan fiatalok, miattam nem kellett volna - mutatott a kezünk felé Emmett.
Persze, jött behajtani a vallomást, amivel tartozunk neki.
- Miben segíthetünk? - kérdeztem tőle.
- Ugyan, tudod te azt. Na, meséljetek szépen Emmett bácsinak. Kivételesen ígérem, hogy lakat a számon.
- Jó - adtuk meg magunkat.
- De ha egy szót is kikotyogsz, neked annyi - fenyegettem meg.
- Ne aggódj húgi, hallgatok, mint a sír - mondta vigyorogva.
- Szóval ti most együtt vagytok? - kérdezte tőlünk.
- Igen - feleltük egyszerre.
- Szeretjük egymást - mondta Edward Emmettnek, de közben végig a szemembe nézett.
- Tudtam én - mondta nevetve.
- Oké, és Tanya?
- Vele amint tudok, beszélek, de meg akartuk várni még Alec is elmegy - válaszolta Edward.
- Ja igen, a lovagod. Hát ő odavan érted, egész nap téged emlegetett - mondta Em nekem.
- Én csak barátként nézek rá és ezt vele is tudattam - feleltem.
- Hát ő tuti bármit megtenne, hogy annál több legyen.
- Lehet, de nem lesz. Én nem szeretem, csak barátként. Én mást szeretek - mondtam Edward felé fordulva, akitől egy kis csókot kaptam.
- Legalább ne előttem fiatalok - szólalt meg a nagy mackó.
- Hát nagyjából ennyi, de tartsd a szád, rendben? - fordult felé Edward.
- Oké. Én örülök nektek. Szépek vagytok együtt. És téged sokkal jobban csíplek, mint Tanyacskát. - mondta Emmett.
- Köszi - válaszoltam neki.
- Na, ezt tisztáztuk, csak aztán uralkodjatok magatokon, amíg nem beszéltek a nőddel - mondta Emmett Edward felé fordulva.
- Te is uralkodj a megjegyzéseiden - kérte Edward a bátyjától.
- Oké - mondta Em feltartott kézzel.
- Jobb, ha megyünk Tanya már amúgy is hiányolt - mondta Em.
- Bocsi, csak kicsúszott - mondta felém fordulva.
- Induljunk, gondolom Esme is menni szeretne - mondtam.
- Menjünk.
Már látni lehetett a házat az erdőből, mikor megtorpantunk.
- Még egy csókot mielőtt bemegyünk? - szólalt meg Em.
Nem törődve vele, Edward felé fordultam és megcsókoltam, mire Emmett elkezdett nevetni.
- Halkabban, az egész ház hallja a vigyorgásod - teremtette le Edward a mackó testvérét.
- Na induljunk befelé, szerelmesek - mondta Em.
- Amúgy szép a nyakláncod húgi. Mikor elmentetek még nem volt rajtad - kuncogott Em.
- Köszi, tényleg csodaszép - értettem egyet vele.
Belementünk a házba, mindenki a nappaliban volt.
Tanya kicsit furcsán méregetett minket, és valamiért olyan érzésem volt, hogy sejti mi a helyzet.
- Indulhatunk gyerekek? - kérdezte Esme.
- Persze - feleltük Edwardal.
- Alec addig marad és sakkozunk, igaz? - kérdezte Em Alectől.
- Persze - vágta rá Alec és félrevonultak játszani.
- Már mindent betettem a kocsiba - mondta Alice.
- Akkor indulás - mondta Edward.
Mielőtt kiléptünk a házból Alice mellém osont.
- Szép a láncod - suttogta a fülembe.
- Te már úgyis láttad ugye?
- Igen, de csodásan áll rajtad.
- Köszi - mondtam és beszállva Carlisle kocsijába Edwarddal és Esmevel elindultunk az árvaház felé.

Képek Bella Edwardtól kapott nyakláncáról:
http://i26.tinypic.com/kec868.jpg
http://i26.tinypic.com/dy6lmr.jpg

11 megjegyzés:

߀ŁŁ$ írta...

Szia!
NAgyon jó lett!
Mikor mondja már el Tanyanak és mikor megy el Alec?Annyira rossz hogy bujkálnak, de legalább van benne izgalom!
Nagyon aranyos volt Edtől a nyaklánc!
Emmett remélem nem fog beszélni!
Várom a kövit!
puszi

Lilla írta...

Szia!
Az előző részhez nem írtam kommentet szóval most azt is megteszem itt egyben. Mindkét rész nagyon tetszett. Aranyosak együtt, szurkolok, hogy minél előbb eltűnjön Alec és Tanya. Nagyon tetszik, ahogy írsz. A nyaklánc gyönyörű. :) Kíváncsian várom a folytatást. Puszi

Nikky írta...

Jajj Lizim nagyon jóó feji lett! :P És tök hosszú volt! :P :P...
Annyira édesek voltak együtt :) és Edi meg az ajándéka *-* (L) nagyon szép az a nyaklánc :) én is eldofadnék egy olyat :P :D...
Kis koboldot nagyon birom :D mindig segit Ediéknek,hogy kettesben legyenek :) :)...nah meg Emmett beszólásai xDD..jóó azért tényleg vicces volt ,mert én is szakatdtam de azért a csókos beszólása kicsit köcsögség volt :D:D XDDDD...de birjuk ám a nagy macit :D :)...
Huu háát remélem mostmár tényleg nemsokára eltűnik a képből Tanya meg Bella lekoptatja Alecet xD :D ... nagyon várom a kövit Lizim :) .. és még1x bocsi hogy tegnap nem irtam vissza mailt,csak egyszerre 20 fele figyeltem én is xD...na mind1 :)...
KÖSZI LIZIM!! (L)
Nagyon tetszett!! :) (L)
Pusszi(L)
(hülye)Nikky

Névtelen írta...

de gyönyörű az a nyaklánc .. :O :)
naon tetszik és ez a rész is noan tetszik
Tanya meg........
xD
siess a kövivel
Puszii
Natii ŁŁ

Edna írta...

Szia Lizzym!^^ Jó kis feji lett!! Olyan kis édesek!
Tök aranyos volt Edy, hogy adott neki egy nyakláncot!
Emmettke..xd:)))
Hozzd hamar a frisset!
Puszi:Edna^^

คภςรא írta...

jajj remélem mostmár hamarosan kidobja Edward Tanyat
nagyon jó lett

Gitka írta...

Oh, ez egy aranyos rész volt. Emmet megint nagyon a toppon volt. A mackó. :-)
Őszintén most valami olyanra várok, hogy Tanya- nak leesik a tantusz és nekiesik Bellának, vagy valami hasonló. Valahol sajnálom szegényt, de jó lenne, ha eltűnne végre. Megjegyzem nem szép dolog, hogy így halogatja a dolgot Edward. Ez nem nagyon illik bele abba a szörnyen erkölcsös életfelfogásába. :-)
Szóval Tanya out, Bella a győztes. :-)

Névtelen írta...

nagyon jó kis fejezet volt :D imádom :D
aaah már annyira várom a következőt :)
ügyes legyél :D
pusz

Anikó írta...

szuper! nagyon tetszett és várom a következő fejezetet!

Anett írta...

szia!
szép a nyaklánc:D:D:D és nagyon tetszett ez a rész is:D:D:D
alig várom, h Tanya elhúzzon.....
olvasom is tovább a kövit:D

LilyVolturi írta...

Nagyon szép az a nyaklánc :D
És nagyon romantikus volt, ahogy odaadta Bellának :D
Na mit fog hozzájuk szólni Vanessa, biztos örülni fog nekik :D
Puszi: LilyV