BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. július 3., szombat

15.fejezet

Hali mindenkinek! Itt is az új fejli, szám szerint a 15-ös. Előre is bocsi, több okból is talán rövidebb lett mint az eddigiek, de azért remélem tetszik majd nektek. Kövi fejli valamikor kedd - szerdán lesz ugyanis MoOa elutazott, de addig is olvassátok az eddigieket és még mindig várom a beszámolókat az Eclipse-ről. A fejli bétázását köszi MoOanak, és mint mindig Nikkym-nek is! (L) A komikat persze ide is várom remélem minnél több lesz. Jó olvasgatást, pussz!


15.fejezet

/Bella szemszög/

Az erdő felé rohanva, magamban ismét köszönetet mondtam Alicenek, hála neki, ha még csak egy kis időt is, Edwarddal tölthetek.
Rengetegszer segített már nekünk, így egy hatalmas köszönömmel jövök neki.
Bár ha jobban belegondolok, Alicet ismerve, jobban örülne egy bevásárló körútnak.
A nagy gondolkodás közepette észre se vettem, hogy közben Edward mellettem futott, csak arra eszméltem fel, mikor megfogta a kezem.
Ahogy kezeink összekulcsolódtak, és hogy itt van mellettem hihetetlen boldogsággal töltött el.
Sosem gondoltam volna, hogy azzal, hogy ide költözök megtalálom életem szerelmét.
Edward szemébe nézve ugyanezt a szerelmet láttam tükröződni.
Ahogy egymás kezét fogva szaladtunk, el is felejtettem, hogy Alice és Jasper is itt vannak velünk.
Ijedtem néztem feléjük, de ők összekulcsolódott kezünket látván hatalmas mosoly jelent meg mindkettőjük arcán, főleg Aliceén.
Kicsit nem is tudom, zavart, hogy így látnak minket, hisz még ha azt vesszük Edward még mindig Tanyával van együtt.
- Ne aggódj, mi nagyon örülünk nektek - mondta Jasper vigyorogva, mintha csak hallotta volna mire gondoltam az imént.
- Nem lehet, hogy te vagy a gondolatolvasó inkább? - fordultam felé - ezen csak jót mosolygott.
- Mire gondoltál? - kérdezte Edward. - Olyan rossz, hogy nem látok a gondolataiba - mondta kicsit szomorkásan.
- Én ennek örülök. - feleltem.
- Csak egy kicsit megijedtem, hogy Aliceék így látnak minket - mutattam egymásba fonódott ujjainkra - hisz még mindig ott van neked Tanya. - mondtam.
- Emiatt ne aggódj, megbeszéltük, hogy amint lesz rá lehetőségem és amint Alec is elmegy beszélek vele. - mondta Edward.
- Igaza van a bátyámnak, ne aggódj, minden rendben lesz. Inkább élvezzétek az együttlétet - mondta Alice.
- Rendben - mondtam és Edwardra mosolyogtam, mire ő megvillantotta a kedvenc tőle megszokott csibészes mosolyát.
- És ne feledjétek, ránk számíthattok - mondta Alice.
- Úgy van, jó ilyen boldognak látni benneteket - mondta Jazz.
- Köszönjük - feleltük szinte egyszerre Edwarddal.
Már jócskán az erdőben voltunk mikor Aliceék megálltak.
- Mi itt elválunk, de a háztól nem messze találkozunk később, hogy ne tűnjön fel, hogy külön voltunk - mondta Alice, és meg sem várva a válaszunkat tovább szaladtak Jasperrel.
- Ezt jól kitervelték ismét - néztem rá szerelmemre.
- Tudod milyen Alice. De használjuk ki ezt a kis időt, amíg kettesben lehetünk - mondta a szemembe nézve.
- Rendben - feleltem.
Igazság szerint se én,se Edward nem voltunk még annyira szomjasak, de ha már a többiek úgy tudják vadászni jöttünk, így mindketten levadásztunk néhány hegyi oroszlánt.
- Látom neked ez a kedvenced - mutatott az oroszlánra - mire én rámosolyogtam.
- Ha végeztél elvihetlek valahova? - kérdezte.
- Persze, menjünk - sétáltam oda hozzá és megfogtam a kezét.
Nem sok futás után egy csodaszép patakparton találtuk magunkat.
Egy csendes csodaszép kis patak csordogált itt egy kisebb vízeséssel.
- Ez gyönyörű.
- Tetszik? Egy vadászat során bukkantam rá, ide szoktam jönni, ha szeretnék egyedül lenni - mondta.
- Persze, hogy tetszik. Annyira szép, és békés.
- Akkor mostantól ez a kettőnk kis rejtekhelye is lehetne - nézett rá azzal a szívdöglesztő mosolyával.
- Örülnék neki - feleltem.
Miközben ezt a csodás helyet néztem, egyszer csak Edward hűvös karjait éreztem a derekamon ahogy hátulról átölel.
- Annyira szeretnék örökre itt maradni veled. - mondta.
- Én is veled.
Edward maga felé fordított, így végre szemből láthattam őt.
- Bármi is történjen, együtt megoldjuk. - mondta.
- Tudom, és köszönöm, hogy elhoztál ide.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek - válaszoltam.
Vallomásaink után végre megkaptam, amire a délutáni együtt töltött percek óta várok, végre ismét megcsókolhattam őt.
Miközben ajkait az enyémre szorította, karjaimat a nyaka köré fontam, mire ő még szorosabban ölelt magához.
Nem is tudom meddig álltunk így egymás karjaiban csókolózva, mikor egyszer csak eltűnt a lábam alól a talaj, és mire észbe kaptam a patakparton ültem, Edward ölelésébe bújva.
Annyira jó érzés a karjaiban lenni.
- Még soha nem voltam ilyen boldog - mondta ki Edward, és én is így éreztem.
- Én sem. Csak azt remélem, ez örökké fog tartani. - válaszoltam.
- Abban biztos lehetsz - mondta, és ismét megcsókolt.
Csókunk egyre hevesebb lett, mikor nyelvünk egymásra talált.
Ezt már eljátszottuk néhányszor - gondoltam magamban, de tudtam, hogy még nincs itt az ideje, hogy még várnunk kell arra, hogy ténylegesen együtt lehessünk.
És ezt ő is tudta.
- Annyira szeretnék veled lenni - adott hangot a vágyainak - közben a nyakam csókolgatta.
- Én is veled, de előbb rendezzük el a dolgokat, és utána csak a tiéd vagyok. - mondtam.
- Arra mérget vehetsz, ugyanis nem áll szándékomban elengedni téged soha - mondta mosolyogva.
- Azt ajánlom is - feleltem neki, mire ő egy csókot lopott tőlem, amit egyáltalán nem bántam.
Egy ideig csendben ültem a karjaiban, élvezve, hogy együtt lehettünk ezen a csodás helyen.
- Alice üzeni, hogy ideje mennünk - mondta szomorúan.
- Rendben, de visszajövünk még? - kérdeztem.
- Persze, remélem nagyon hamar - mondta miközben felsegített és a karjaiba kapott.
- A saját lábamon is tudok menni.
- Tudom, de legalább így még egy kicsit a karjaimban tarthatlak - mondta és persze nem tudtam, és nem is akartam ellenkezni.
Az ölelésébe simultam, karjaimat a nyaka köré fontam, fejem a vállára hajtva szívtam be fantasztikus illatát.
Ahogy futott velem, és a karjaiban voltam, csodás érzés volt.
Örökké tudnék így lenni, de sajnos az utunk a mi tempónkkal hamar véget ért.
Ahogy megérkeztünk, nem messze a Cullen háztól álltunk meg, ahol Alice és Jasper vártak ránk.
Megláttak minket, mikor Alice meglátott a bátyja karjaiban hatalmas mosoly ült ki az arcára.
Mikor odaértünk hozzájuk, ha kelletlenül is, de kértem Edwardot, hogy tegyen le.
Ahogy letett egyből Alice karjaiban találtam magam.
- Istenem, annyira örülök nektek, olyan szépek vagytok együtt. - mondta lelkesen.
- Köszi Alice, sokkal jövünk nektek - néztem rá Jasperre is.
- Ugyan, nincs mit, a fontos az, hogy ti boldogok legyetek. - mondta.
Miután Alice elengedett, visszaléptem Edwardhoz, aki ismét a karjaiba zárt, és megcsókolt.
Egy utolsó csók után, elindultunk vissza a Cullen házhoz.
Belépve az ajtón szinte mindenki a nappaliban volt.
Carlisle és Esme a kanapén ülve beszélgettek, Emmett és Alec sakkoztak, míg Rose és Tanya valahol az emeleten lehettek.
- Végre itt vagytok - mondta Emmett.
- Csak nem hiányoztunk? - kérdeztem tőle.
- Dehogynem hugi, a haverod már jó néhányszor lealázott sakkban - mutatott kissé durcásan Alecre.
- Hát ez van bátyó - feleltem vigyorogva.
- Még egy menet? - kérdezte Emmett Alectől.
- Felőlem jöhet, de úgysem fogsz nyerni - mondta neki Alec.
- Abban ne légy olyan biztos - felelte neki a mackó Emmett.
- Akkor hajrá - mondták egyszerre.
Míg ők belemerültek a játékba mi is helyet foglaltunk és őket figyeltük.
Kivételesen Edward mellé ültem le, aminek ő láthatóan ugyanúgy örült, ahogy én.
Próbáltam néha rá nézni, hogy ne tűnjön fel senkinek, de Emmett elég furcsán méregetett minket.
-"Vajon mit csináltak ezek a vadászaton?" "Edward is vigyorog, mint a tejbe tök, pedig ez nem jellemző rá" - gondolta Emmett.
- Milyen volt a vadászat? - kérdezett rá Em.
- Semmi különös, mint akármelyik másik - felelte neki Edward, és megeresztett egy csibészes mosolyt.
-"Ezek sántikálnak valamiben. De Emmett bátyó odafigyel majd rájuk" - gondoltam magában Em, és kiült az arcára az a kaján vigyora.
Szerintem nem is sejti, hogy én hallom őt, de legalább tudom, hogy gyanakszik és jó lesz, figyelni mit csinálunk előtte.
- Holnap elkísérsz vadászni? - kérdezte felém fordulva Alec.
- Persze - válaszoltam neki.
- Ha nem, gond mi is veletek mennénk - mondta Carlisle.
- Miért ne - feleltünk egyszerre Alecel.
- Nem hagyjátok kettesben a galambokat, ejnye-ejnye - mondta Em.
- Emmett - szóltam rá.
- Mi csak barátok vagyunk - mondta rám nézve kicsit szomorúan Alec.
- Egyenlőre - tette még hozzá, amit talán nem kellett volna mert ahogy Edwardot láttam iszonyú dühös lett.
- Elnézést, felmegyek a szobámba - mondta Edward és már el is tűnt a lépcsőn.
- Maradtok éjszakára? - kérdezte Esme.
- Felőlem, ha Bella is akarja, legalább tovább játszunk - nézett Emmett felé.
- Oké, maradjunk - feleltem.
- Alice tudnál adni valami kényelmesebb ruhát? - kérdeztem, csak hogy feljuthassak az emeletre, beszélnem kell Edwarddal.
- Persze, gyere, megvan még a múltkori ruhád amiben "aludtál".
- Figyelj, beszélnem kell vele - mondtam Alicenek ahogy a szobájába léptünk.
- Rendben, várj egy picit - mondta és kiviharzott a szobából.
- Menj át hozzá, a szobájában van - mondta egy pillanattal később ahogy visszajött.
- És Tanya?
- Nyugi, az előbb ment el. Rose-zal elmentek vadászni, menj - mondta.
Elindultam Edward szobája felé és bekopogtam, bár biztos hallotta, hogy jövök.
- Szabad - felelte a kopogásomra.
Beléptem a szobájába, ő az ablaka előtt állt és kifelé bámult.
- Ne haragudj az előbbi miatt. Már tisztáztam vele, hogy csak barátok lehetünk. - mondtam neki.
- Hát úgy látszik, neki nem világos.
- Nem kell emiatt dühösnek lenned, ő szeretne többet, ha egyszer adnék esélyt neki, de nem fogok - mondtam.
Közelebb léptem hozzá, a háta mögé állva átöleltem őt.
- Téged szeretlek, és ez mindig is így lesz - suttogtam a fülébe.
- Én is szeretlek, és ne haragudj, csak elborult az agyam - fordult felém, és a karjaiba zárt.
- Persze, hogy nem haragszom. Nincs miért mérges légy, nekem csak te létezel - vallottam be neki.
- Most már te vagy az életem - felelte, a karjaival közelebb húzott magához, és egy gyöngéd, de annál érzelmesebb szerelmes csókban forrtunk össze.
- Szeretlek - mondtuk ki egymásnak.
Sejtettem, hogy rosszul esett neki Alec beszólása, de muszáj volt tudatnom vele, hogy számomra csak ő létezik.
Bár kicsit veszélyes is, és remélem, Alice fedez minket, nehogy véletlen valaki ránk nyisson.
- Emmett épp fel akar jönni - mondta ki Edward mire megijedtem.
- Jobb, ha megyek, mondta, hogy figyelni fog ránk és nem kellene lebukni előtte.
- Mondta? - kérdezett vissza Edward. - Te is hallottad amiket lent gondolt?
- Igen, kíváncsi voltam - mondtam mosolyogva.
Egy utolsó csókot adtam neki és elindultunk kifelé a szobájából, de későn, mert Emmett pont látta, hogy Edward szobájából jövünk ki, és mindketten eléggé boldogan.
- Tudtam én. Valami van veletek - mutatott ránk.
- Semmi nincs, csak beszélgettünk - próbált Edward hazudni neki.
- Persze, engem próbáltok átrázni? - kérdezett vissza.
- Dehogyis, csak olyanokat képzelődsz, amik nincsenek.
- Ugyan, elég rátok nézni, ha egymás közelében vagytok. Én vagyok a család bohóca, de még nekem is feltűnt. És biztos vagyok benne, hogy Alice és Jazz már tudja mi a helyzet veletek, igaz?
Na, most mi legyen? - kérdeztem magamban.
- El kell mondanotok, addig nem szállok le rólatok - mondta Em.
- Na, hajrá öcsi, ki vele.
- Oh, megjöttek Tanyaék - mondta Em a lépcső felé nézve.
- Ha azt akarjátok, hogy tartsam a szám, beszélni fogtok. - mondta.
- Ez zsarolás - mondtam.
- Ez van hugi, vagy ez, vagy elmeséltem a teóriám rólatok a többieknek.
- Emmett - mordult rá Edward Emmettre.
- Nyugi öcsi, csak kíváncsi vagyok, ha elmondjátok, ígérem, lakat a számon - nézett ránk nagy maci szemekkel.
- Később - felelte Edward.
- Oké, de biztos? - kérdezte
- Igen, csak menj, Rose már vár.
- Oké, de csak óvatosan fiatalok - mondta nevetve majd lement a földszintre.
- Ez remek, az hiányzott, hogy ő is tudja. - mondtam kissé mérgesen.
- Ne haragudj, de ha nem mondjuk el neki, tényleg képes lesz beszélni, és az most nem jönne jól. - mondta.
- Igaz. De remélem, ha elmondjuk, tartja a száját.
- Az igaz, hogy semmit se vesz komolyan, és mindenből viccet csinál, de ezért ha elmondasz neki valamit és megkéred, általában nem adja tovább.
- Reméljük - mondtam.
- Visszamegyek Alicehez, azt mondtam valami ruháért jövünk fel. - mondtam neki.
- Oké, menj - mondta szomorúan, adott egy csókot és én elindultam vissza Alice szobájába.
Mikor utoljára "aludtam" itt Cullenéknél, akkor sem zajlott eseménymentesen az éjszaka, és van egy olyan érzésem ez sem fog.
Próbáltam nem Emmettre, Alecre és Tanyára gondolni, hanem csak Edward és a ma vele töltött csodás percekre.

10 megjegyzés:

Edna írta...

Jajj annyira aranyosak együtt!*_* Már csak azt a hülye Tanyat kéne kiiktatni!!:@:@ Remélem lesz még ilyen amikor kettesbe lehetnek! Jó h Alice és Jazz így falaz nekik!^^
Jó feji lett!
Puszi: Edna^^

߀ŁŁ$ írta...

szia!
Nagyon jó lett!
Nem tom mienek lehetnek a nagy maci szemek, de megnézném szívesen XD
Meddig bénáznak még?
Mondják már el Tanyanak aztán legyenek boldogok!
De előtte Alec menjen vissza Volterrába.
Várom a kövit!
puszi

Lilla írta...

Szia!
Nagyon tetszett ez a rész is. Nagyon aranyosak együtt. Most már Emmet is tudja. :) Vajon mikor tudja meg Tanya és mit fog szólni hozzá. Egyre izgalmasabb. Kíváncsian várom a folytatást. Csak így tovább. Puszi.

Anett írta...

szia!
nagyon jó lett!!!! olyan aranyosak együtt, és amikor azon a kis réten voltak:D az nagyon tetszett:D
remélem Emmett is jófej lesz majd:D és segít vhogy Tanya elkotrásában:D
várom a kövit:D

Nikky írta...

Nagyon jó let Lizim! :) :)
Tök rendi volt Alice hogy segített nekik "megszökni" Tanya elöl :D :D ...végre lehettek egy kicsit megint kettesben :).. jaj és az ahely ahol voltak *-* :) .rem legközelebb is elmennek oda :) ..olyan édik voltak már! :) *-*..nagyon birtam azt a rész :)...
Nah és hát a vége xD a kis cukipofa Emmett :D :D xD rem segit majd Ediéknek és nem köpi be öket Tanyának :/ ...mondjuk nem hiszem :) föleg hogy Edi mondta hogy tartani fogja a száját :D szal nem hiszem hogy mondani fog bármit is Tanyanak :D :)..jajj de azért ugye nemsokára eltünik Tanya a képből :D na meg Alec -.-'...jah meg lesz a bál is ugye?:P ha jól emlékszem xD :D ..jújj arra kivi vagyok nagyon :P :P...na jó befogom mert megint sokat irtam :D :/ :D...
Köszi Lizim a fejit, és bocsi hogy megint késtem egy kicsit a komival :/ :D..
Pusszi (L)(L)
(hülye)Nikky xD
UI: és még1x köszi a számokat (L) :) nagyon jóók!!! :D :)

Ariana írta...

Szia!

Végre tudtam jönni olvasni Téged :-)
Nagyon tetszik eddig az egész ne haragudj,hogy a többihez nem írtam de fogok jönni ígérem!
Tanyat én sem bírom viszont Emett itt is cuki Edwardról nem is beszélve :-))
Puszi!

Vivieeen írta...

Remélem, most már megszabadul Tanyatól Edward.. bár van egy sejtésem, hogy nem lesz sajnos könnyü:S:S
Emmet.. hát igen:D nem szereti ha kihagyják bármiből:Pugy imádom:):)

nagyonnagyon jo lett, és siess a következőőővel:):)
Puszi:)

Gitka írta...

Szia!

Oké, mondják, már el tanyanak, hogy szeretik egymást. Hiszen ez egyértelmű. ő meg csak feleslegesen van a képben. mondjuk simán összejöhetne Alec-al.
Alice hozza formáját, aranyos dolog volt tőle. :-)
ja, és még több Emmetet, ha kérhetném. Köszi. :-)

Puß
Gitka

Gitka írta...

Szia!

Gondoltam szólok, hogy az idő nem igazán valós a megjegyzéseknél. :-)

LilyVolturi írta...

Hmmm, Alice és Jazz, milyen jó fejek már, hogy így falaznak nekik
Emm a kis fenyegetős xDDD
Na vajon mi lesz este ?
Puszi: LilyV