BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. október 14., csütörtök

40.fejezet

Sziasztok! Egy kis késéssel bocsi, de nemrég értem haza.De már itt is a fejli. Ez nem olyan hosszú, de sok mindenre fény derül belőle. A bétázást köszi Bumbinak! Nektek jó olvasgatást, és köszi akik komiztak az előző fejlihez. És persze ide is várom őket. Pusszantás.



40.fejezet



/Bella/



Az egész éjjelt egymás karjaiban töltöttük, végre ismét boldogan, szerelmesen.

Mikor megtörtént ez a dolog nem gondoltam volna, hogy valaha is újra együtt leszünk, de csak örülni tudok, hogy mégis úgy döntöttem adok még egy esélyt Edwardnak. és nemcsak neki hanem magamnak is, és ezáltal annak is, hogy egy boldog és szép életet biztosítsunk a lányunknak.


Épp egy csókkal köszöntöttük a reggelt, mikor a kis Nessa dugta be a fejét az ajtón.

Amint meglátott bennünket hatalmas mosoly terült szét az arcán.

-Anyu kibékültél apuval? - kérdezte miközben bemászott közénk az ágyba.

-Igen, kincsem.

-Akkor ismét együtt fogunk lakni?

-Bizony kicsim, ahogy régen is - feleltem a kislányomnak, majd Edwardra nézve az ő szemében is ugyanazt a boldogságot láttam tükröződni amit a lányoméban, és amit én is éreztem.

-De jó, úgy szeretlek titeket - ölelt meg minket Nessa.

-Mi is téged tündérem - válaszolta neki Edward.

Miután nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból, felöltöztünk és Nessa is megreggelizett.

Az egész napot együtt töltöttük, egy percre sem szakadva el egymástól.

Nessával játszottunk, ismét elsétáltunk a kis tóig, ahol Edward és Nessa ismét jót játszottak. Estefelé mivel már sötétedett és elég hideg is volt, ismét a nappaliba telepedtünk, immár hármasban és egy mesét néztünk meg Nessaval. Vagyis többnyire ő nézte, én és szerelmem egymás tekintetében gyönyörködtünk.

Jó végre Nessát is ilyen boldognak látni.Persze eddig is az volt, de nyílván valamennyire rá is hatással volt, hogy az apja és én egy kis ideig külön voltunk. Most végre úgy tűnik minden olyan mint régen.

Edward és én alig vártuk az éjszakát, hogy végre egy kicsit egymással is foglalkozhassunk míg Nessa alszik. Ő viszont nagyon szeretet volna együtt aludni a szüleivel, ahogy régen otthon is, és persze ki tud neki nemet mondani? Így az éjszakát is hármasban töltöttük, többnyire a mi kis tündérünkben csodáltunk aki édesen szuszogva aludt közöttünk.

Másnap reggel viszont indulnunk kellett haza.

Nessa kissé szomorú volt, de mivel megígértük neki korábban és most is, hogy minden hétvégét itt töltünk, kissé megnyugodott, hogy csak a következő hétvégéig kell kibírja és ismét eljövünk.

Hazaérve legnagyobb meglepetésünkre csak Esme volt otthon. Mikor a többiek felől kérdeztük csak annyit mondott, hogy Alice vadászni vitte őket. Valamint, hogy menjünk fel a szobánkba.

Erre gondolva kissé elszomorodtam. Azóta nem voltam itt, hogy rajtakaptam őket.....

De Esme biztosított, hogy örülni fogunk annak amint fent találunk. Addig ő Nessával elment a városba bevásárolni.

Kissé félve követtem Edwardot a régi közös szobánk felé. De amint benyitottunk fantasztikus látvány fogadott, és biztos voltam benne, hogy ez is Alice műve.

-Ez gyönyörű, de mikor?

-Gondolom még mi odavoltunk. Tudod milyen Alice - mondta Edward.

Belépve nem a régi, hanem egy teljesen új szoba fogadott minket, teljesen átalakítva, és ha lehet akkor szebb volt mint a régi. És ezért úgy mint már annyi mindenért hatalmas köszönettel tartozunk Alicenek, aki nyílván látta, hogy Edward és én kibékülünk.

Egyedül a gardróbunk nem változott semmit, most is hatalmas és telis tele ruhákkal.

Edward a szekrényéhez lépett és elővett valamit egy dobozból, míg én leültem. Rögtön mellettem termet és letérdelt elém. Ekkor tudtam, hogy mit vett elő és mire készül.

-Isabella Swan leszel a feleségem? - kérdezte térden állva előttem, immár másodjára. A válaszom most is ugyanaz volt mint először, azzal a különbséggel, hogy közben abban reménykedtem most már tényleg senki és semmi nem állhat az utunkba.

-Igen - feleltem.

Edward ismét az ujjamra húzta a gyűrűt, és a szemébe nézve szerintem ő is abban reménykedett amiben én, hogy az most már örökre az ujjamon marad.

-Szeretlek - mondtuk egymásnak, majd egy szerelmes csókban egyesültünk.

A következő pillanatban csak annyit vettem észre, hogy Edward a karjaiba vesz, és legközelebb már a fürdőszobában találtuk magunkat.

Mindketten alig vártuk, hogy ismét egymáséi lehessünk, így szinte téptük a ruhát egymásról.

Szerelmem csodás teste láttán, csak még jobban kívántam őt. Zuhany helyet ezúttal forró vízzel töltött kádba ültünk, miközben a zubogó víz meleg gőze töltötte be a helységet.

Egymással szemben ültünk, szerelmem közelebb vont magához és rögtön vadul ajkai után kaptam. Kezeinkkel egymás testén kalandoztunk, miközben hideg testünket a forró víz ölelte körbe.

Edward megszakította a csókunkat,majd nyakam hintette be édes csókjaival, miközben kezei a mellemre tévedtek, minek hatására egyre sűrűbben hagytál el sóhajok a számat.

Szerelmem ujjai a mellemről egyre lejjebb tévedtek, míg nem néhány ujját belém mártva igyekezett a csúcs felé repíteni. Viszonozni kívántam a nekem okozott örömöket, igyekeztem kissé magamhoz térni míg Edward ujjaival tovább gyötört. Kezeim összesimuló testünk közé csúsztattam, rögtön rátalálva szerelmem meredező vágyára.

Érintésemre és simogatásaimra egyre többször morgott fel. Mikor nem bírta tovább, és én sem, ujjait kihúzta belőlem, hogy helyét férfiassága vegye át. Ahogy végre magamban éreztem, mindketten egyszerre nyögtünk fel a kéjtől.

Eleinte lassan mozogtam rajta, amivel nemcsak magam hanem őt is az őrület határára sodortam. Amikor Edward nem bírta tovább, fenekem alá nyúlt segítve a gyorsabb mozgásban.

Egyre szenvedélyesebbé váló csókjaikkal akartuk elfojtani szenvedélyünk hangjait, ami kisebb nagyobb sikerrel jött csak össze.

Gyorsuló mozgásunkkal elérve a végső gyönyört remegtünk meg mindketten, majd egymás karjaiba borulva igyekeztünk kissé lehiggadni az imént átéltektől.

Édes csókokkal kényeztettük egymást,majd Edward kihúzódott belőlem. Gyengéden tovább kényeztetve mosdattuk meg egymást, majd kászálódtunk ki nagy nehezen a fürdőből.

Felöltöztünk, majd mivel annyira belemelegedtünk egymásban, észre se, vettük, hogy a többiek hazaértek.

Leérve a lépcsőn mindenki a nappaliban volt. Nessa és Esme is.

Emmett kaján mosolyából ítélve fültanúi voltak az imént fent történteknek. Még jó, hogy nem tudok elpirulni különben egy érett paradicsom is megirigyelhetné a színem.

Kissé zavarban, de Edwarddal kézen fogva mentünk le a lépcsőn és ültünk le a többiekhez.

-Szóval ha jól hallottuk szent a béke? - kérdezte rögtön Emmett.

-Igen az - feleltem, mire a családunk tagjai mosolyogni kezdtek.

-Annyira örülünk nektek - jöttek oda hozzánk mind.

-Köszönjük Alice - mentem oda a kis koboldhoz, és megöleltem.

-Nincs mit. Én örülök, hogy jól döntöttél.

-Én is köszönöm, mindent - ölelte meg őt utána Edward is.

-Annyira örülünk nektek., jó végre ismét boldognak látni titeket - mondta Esme.

-Igen, a mamiék végre kibékültek és ismét együtt fogunk lakni - mondta vidáman Nessa.

-Bizony kicsim, és ezentúl még egyszer senki és semmi nem választ el minket egymástól - ígérte Edward a lányunknak, és én is csak reméltem, hogy így lesz.

Mindenki arcára mosoly ült, kivéve Ryanére. Úgy tűnik ő nem nagyon örül a hírnek. De most valahogy semmi másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy végre ismét boldogok vagyunk.

-Látjátok, néha jó egy kis balhé, utána jön a kibékülés, ahogy halotuk nektek az jól megy - szólalt meg Emmett.

-Nekünk ahhoz nem kell veszekedés - vágtam most én a képébe mire csak még jobban vigyorgott.

-Mi lenne ha Jazzal ki vinnétek Nessát játszani? - fordult Rose Emmett felé.

-Igen, megyünk? - kérdezte rögtön Nessa a fiúk felé fordulva.

-Nyomás kicsilány - vette őt fel Emmett. Csatlakozott hozzá Jazz,és kimentek játszani.

-Mit szólnátok ha holnap megtartanánk azt a családi vásárlást? - kérdezte Alice.

-Gondolom kár lenne ellenkezni.

-Jól gondolod - mosolygott vissza Alice.

-Ha megbocsájtotok és hazamegyek, még el kell intézzek egy telefont - szólalt meg Ryan.

-Persze menj csak, de majd jössz ha végeztél - szólt neki Esme.

-Persze. Sziasztok - köszönt el tőlünk, majd elrohant.

Rose kiment a fiúkhoz és Nessához,míg Esme és Carlisle visszavonultak a szobájukba.

Edward meredten bámult maga elé, mire se én se Alice nem tudtuk mi baja.

-Mi az szívem?

-Semmi csak....

-Mond már. - kérte Alice.

-Eddig a pajzsa miatt sose hallottam Ryan gondolatait, de.....

-Mi az? Mit hallottál? - kérdeztem tőle sürgetően.

-"Most azonnal tájékoztatnom kell".

-Ennyi? De mit akar ez jelenteni - gondolkozott Alice.

-Nem tudom. De valami furcsa itt nekem. Én mindig mondtam nektek, hogy valami nem stimmel vele. Ki tudja lehet, hogy minden mögött ő áll - szólalt meg szerelmem.

-Ezt nem hiszem. Ryan nem tenne ilyet - védtem őt. Az utóbbi időben míg Edward és én külön voltunk, ő volt szinte mindig mellettem. Nagyon sokat beszélgettünk, és sok időt töltöttünk együtt.

-Derítsük ki - mondta Alice.

-Indulás hozzád - szólalt meg Edward.

Rose, Nessa és a fiúk annyira belemerültek a játékba, hogy észre sem vették, hogy eljöttünk, és már sebesen futottunk is a házam felé.

Mivel az ajtón nem mehettünk be, az ablakomon ugrottunk be.

Edward óvatosan nyitotta ki a szobám ajtaját mikor beszélgetést hallottunk a nappaliból. Mivel más nem volt a házban biztos telefonon beszélt.

Igyekeztünk minnél távolabbról hallgatni, hogy ne érezze meg az illatunkat, hogy itt vagyunk. Amiket viszont hallottunk, mindannyiunkat ledöbbentett főleg engem.

-Minden rosszul alakul. A hétvégén együtt voltak és mire hazaértünk a vadászatról kibékültek - mondta Ryan a telefonba, de nem tudjuk, hogy kinek.

-Majd megpróbálok. Te is látod a terved nem jött be. Hiába vettem rá Edwardot a képességemmel, hogy feküdjön le veled, minden hiába. Ismét együtt vannak - mondta tovább Ryan. Ekkor világosodtunk meg, hogy kivel is beszél. Tanya.

-Ne aggódj. Nem is sejtik.Erről a képességemről szinte senki nem tud, hogy tudom befolyásolni mások tetteit.

Hallgatva Ryant döbbentem csak rá, hogy Edwardnak végig igaza volt, hogy nem bízott benne. A bizalmunkba, a bizalmamban férkőzött, csak, hogy Tanya segítségével elválasszon engem és Edwardot.

Mindhárman ledöbbentünk, Edward nyílt a kilincsért, és kilépni készült az ajtón, mi Aliceel ijedten néztünk rá, hogy mégis mit akar tenni......




Tessék komizni :)

9 megjegyzés:

Judit írta...

Szia Lizzyke!

Végre lebukott Ryan:) Kíváncsi lennék honnan ismerte egymást Tanya és Ryan. Remélem most már semmi nem áll majd az esküvőjük útjába:) Nagyon tetszett ez a rész is, főleg a fürdőszobai "akció":D
Várom nagyon a kövit. Puszi JUdit

Dewil írta...

hy!
Háh végre lebukott! =D Remélem Edward és Rayen egy kicsit bunyóznak.. xD Meg persze majd kilövik Tanyat is végleg a képből! =)
Várom a következőt!
Bye! =)

Gitka írta...

Úgy vártam ezt a fejezetet. :) Most következhet az esküvő. Szervezkedés, Alice. :D
Itt volt az ideje, hogy lebukjon. Remélem Edward jól megadja neki amit megérdemel. És persze Tanya is. Bár azt eddig is tudtuk, hogy ő milyen.... De még mindig kíváncsi vagyok milyennek is képzeled el Ryant. Ha lesz egy kis időd, csak akkor persze. :)

Puß

Raktam fel fejit. :)

veca24 írta...

Szia!Annyira jó lett és végre mindenre fény derül.Imádtam.Várom a kövit.Vera

Névtelen írta...

Szia!!
Nagyon jó lett!
Izgatottan várom a folytatáást!!
Puszi :-)

Névtelen írta...

Szia.
Ez szuper lett. Ryan? A kis szemét. Remélem, elintézik, na meg persze Tanya sem úszhatja meg.
Isteni lett.
Alig várom, hogy folytasd.
Judit

Timcsi írta...

Hali!

Magyon szuper lett! Végre lebukott!!! Nagyon remélem, hogy Edwrd rendesen megleckézteti Tanyával együtt és eltűnnek a képből és minden happy lesz:D
Nagyon várom a következő fejit!!!

Pusza:D

Timcsi írta...

Bocsi késő van (vagy inkább korán) ilyenkor már nem tok gépelni:D Bocsi:D

Névtelen írta...

Szia!Tudtam tudtam tudtam hogy Ryan a ludas nha de hogy ő mit fog ezért még kapni hajaj vámpír legyen a talpán alig várom az édes bosszút nha meg a békülés további állomásait..:P
Melinda