BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. október 29., péntek

43.fejezet

Sziasztok! Itt is a beígért fejli, sokat nem fűznék hozzá, csak annyit kérek, hogy komizzatok. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Valamint Bella, Nessa, Edward és a lányok ruhájáról a képeket megtaláljátok a fejli végén. Jó olvasást, pusszi.



43.fejezet


/Edward/



Miután a lányok itthon hagytak minket, egy vadászat mellett döntöttünk.

Emellett még volt egy kis elintéznivalóm ami a nászutat és Bella ajándékát illeti.

Igaz Bella nem sűrűn használja a képességét, de biztos ami biztos a fiúk sem lettek beavatva ami a meglepetést illeti.

A vadászat után rögtön indulni akartam, hogy még Belláék előtt hazaérjek. Alicet ismerve majd csak este érnek haza. És hiába csak nem olyan régen mentek el, már nagyon hiányoznak.

Bár a gondolat, hogy az esküvőnkre készülnek mindenért kárpótol. Néha még mindig alig tudom elhinni, hogy ez a valóság, és hogy annak ellenére amit tettem, ha nem szándékosan is, de Bella megbocsájtott, és ami csak fokozza a boldogságom, hogy hamarosan a feleségem lesz.

Ennél többet nem is kívánhattam volna. Minden amit egy férfi szeretne nekem megadatott. Egy csodás nő, aki az életemnél is jobban szeretek és aki hamarosan a feleségem lesz, és egy tündéri kislány aki csak még boldogabbá tette a mi és a családunk életét.

- Örülök, hogy ennyire boldog vagy - szólt oda nekem Jazz.

- Hát még én.

- Igaz, le sem lehet vakarni a vigyort a képedről. Gondolom nagyon várod már a nászutat is. Aztán mindent elmesélj ha hazajöttetek - szólalt meg Emmett.

- Csak szeretnéd - mondtam neki.

Még engem is sűrűn kihoz a sodromból, de most az a szerencséje, hogy mérhetetlenül boldog vagyok, na és, hogy nincs itthon Rose. Hiába próbálta már ő is megnevelni, de Emmett javíthatatlan.

- Carlisle ha van egy kis időd elkísérsz? - fordultam apámhoz.

- Persze fiam. Ha gondolod indulhatunk.

-"A meglepetésről lenne szó?" - kérdezte gondolatban, mire én csak bólintottam.

Nem azért mert nem bízom Jasperékben, de nem akarom, hogy Bella megtudja, vagy netán Emmett egy vicces pillanatában elkotyogja.

Bár ha jobban belegondolok, nem egy hanem két meglepetés is lesz, és az egyiket az esküvő után megtudják a többiek is, mert amíg mi nászúton leszünk szükségem lesz a segítségükre.

Útközben elmondtam a terveimet apámnak.

- Remekül hangzik fiam. Biztos vagy benne, hogy Bellának nagyon fog tetszeni, és nagyon boldog lesz, bár már így is az - mondta apám, majd elindultunk megvalósítani a meglepetéseim.



/Bella/


Úton a ruha szalón felé, egyfolytában Alicee előbbi megjegyzése járt a fejemben mégpedig arról a plussz szobáról.

De vajon kinek vagy minek kell majd az? - tettem fel a kérdést magamban.

Azt viszont tudtam, hogy hiába próbálnám kiszedni belőle úgysem árulná el. Így marad az, hogy ki kell várjam.

A lányok egész úton csevegtek, és Alice elárulta, hogy ebben a butikban találjuk meg a tökéletes ruhát nekem, aminek hallatára mind nagyon boldogok lettek.

De nem csak ők hanem én is.

Annyi szenvedés után ami az utóbbi időben ért minket, ismét együtt vagyunk Edwardal, és soha többé senki nem állhat közénk.

És most hamarosan a felesége leszek. Ez a legszebb dolog persze a mi kis Nessánk után ami történt velem. Hozzámegyek ahhoz a férfihoz akit a világon mindennél jobban szeretek és akiért bármit megtennék. Néha mindig azt hiszem, hogy annak ellenére, hogy nemtudunk aludni, hogy ez csak egy álom, ami bármikor véget érhet.

De nem.

Ez a valóság, és néhány napon belül összeházasodunk. Szerettem volna valami különlegeset adni Edwardnak, de Alice szinte megtiltotta, mondván, hogy Edward mindenre gondolt, és neki meglesznek az ajándékai, és hogy csak az számít neki, hogy nekem azok tetszenek és boldog legyek.

És hogy Edwardnak már az is hatalmas ajándék, hogy megbocsájtottam neki, és hogy igent mondtam.

Ebben részben igaza van. De most adott egy kis újabb adag töprengeni valót, hogy vajon mit tervelt ki megint Edward. Bár ahogy neki, nekem se kellene semmi más.

Nekem csak az a fontos, hogy velem van, és hogy hamarosan férj és feleség leszünk.

Amint megérkeztünk a városba egy elegáns bevásárlóközpont felé vettük az utunkat, azon belül egy menyasszonyi ruha bolt felé.

- Ez nagyon szép, ilyen lesz a mamin is? - kérdezte Nessa az egyik kirakatban lévő ruha felé mutatva.

- Csak még szebb - mondta neki Alice.

Fogtuk magunkat és bejjebb mentünk.

Az eladók mosolyogva köszöntöttek minket majd Alice és is mondta mit szeretnénk.

Több csodás fehér ruhát is felpróbáltam, de a tökéletes ruha az utolsó lett.

Alice, Rose, Esme és Nessa is meghatottan figyeltek amint a hatalmas tükör előtt álltam a hófehér ruhában.

- Ez lesz az - mondta egy ezer wattos mosollyal az arcán Alice.

És igaza van. Ez a ruha gyönyörű és tökéletes.

- Annyira szép vagy mami - jött oda hozzám Nessa.

- Köszönöm kincsem.

- Ne aggódj Nessa neked is csodaszép ruhát találunk - kacsintott rá Alice.

- Csodásan nézel ki kicsim - ölelt meg Esme, majd Rose is.

- Minden tökéletes lesz - mondta Alice.

Na és persze a ruhapróba közben Alice egyfolytában beszélt.

Első téma a koszorúslányok voltak, mert Alice persze láttam, hogy ők lesznek.

Maga az esküvőt egy Londoni csodás kis templomban fogjuk tartani, a családunk körében. Nekem lesznek ott a barátaim a suliból, a Denalik és még ha hazaértünk vár rám egy beszélgetés Aroékkal. És ki tudja talán ők is eljönnek. Nagyon hiányoznak már, és ők nem hogy Edwardról és Nessáról még az esküvőről sem tudnak.

Ezeket a dolgokat ha minden igaz akkor Alice már Edwardal is egyeztette.

Miután kiválasztottuk nekem a tökéletes ruhát, a lányoknak és Nessának mentünk ruhát keresni. Nessa nagyon boldog volt, csak úgy sütött róla, hogy mennyire boldog. Főleg amikor ruhákat próbált.

Neki, és később Esmeéknek is megtaláltuk a tökéletest.

Még elinzéztünk néhány kiegészítőt, na és persze hála annak, hogy Alice mindenre gondol, egy fehérnemű boltot se hagytunk ki. Amíg én ide bementem Roseal és Aliceel, addig Esme elvitte sütizni Nessát, aki hiába a sok vásárlás kezdett elfáradni.

Ami a ruhákat illeti a nap végére miénk lányoké meg is lett. Holnap a fiúk lesznek soron.

Végre már sötét volt mikor haza indultunk. Edward és a fiúk is ott voltak, bár ki tudja miket csináltak egész nap.

Nessa rögtön az apukájához bújt, majd elköszönt a többiektől is és Esme elvitte vacsorázni majd lefektetni.

- Hiányoztál - várt végre ismét a karjaiba szerelmem.

- Te is nekem - csókoltam meg.

- Szóval megvannak a ruhák csajok? - kérdezte Emmett.

- De még mennyire. Holnap rajtatok a sor - hervasztotta le őket Alice, így nem volt más választásuk.

Mielőtt Nessa elaludt Edwardal felmentünk jó éjszakát kívánni neki és megkaptuk az esti puszinkat is tőle. Edward egy kicsit vele maradt mesélni neki, addig én felhívtam Arot.

Kissé megkaptam tőle a magamét mint vártam, amiatt, hogy ilyen sokára hívtam fel. Majd elmeséltem neki nagyjából és röviden mindent és persze az esküvőnket aminek nagyon örült, ami nála nagy szó.

- Nemtudom, de nagyon szeretnénk ott lenni. Jane és Alec is itt vannak, ha szeretnének elengedem őket, de én is mindenképp megpróbálok elmenni. Alig várom, hogy megismerhessem a kislányod is - mondta Aro akit szinte apámként szeretek.

- Örülnénk neki ha te is tudnál jönni - válaszoltam, majd elmondtam mikor és hol lesz pontosan és kik lesznek jelen.

Kissé aggódtam mikor felmerült,hogy Alec is jönne, de csak miatt hiszen tudom, hogy ő szeret vagy szeretett, és nem akartam, hogy rosszul érezze magát.

De mint kiderült hiába való volt az emiatti aggodalmam. Aro mesélte, hogy nem olyan régen ő is megtalálta a párját, és hogy nagyon boldogok.

Ennek kimondhatatlanul örültem.Ő nagyon rendes férfi, és megérdemli a boldogságot. Persze így már nem csak őt hanem a párját is meghívtam.

Aro szólt, hogy ők jönnek és Jane is, és végül csak úgy döntött semmiért nem hagyná ki az alkalmat, és ő maga is eljön, aminek még jobban örültem.

- Akkor hamarosan találkozunk kicsim - köszöntünk el egymástól.

- Na, hogy ment? - kérdezték a többiek mikor lementem, ekkor már Edward is ott volt.

- Jól. Aro, Jane és Alecék is eljönnek - újságoltam boldogan.

Alec neve hallatára Edward rögtön nem mosolygott tovább.

- Ne aggódj, Alec a párjával jön akivel imádják egymást - mondtam ki mert sejtettem, hogy rögtön rá gondolt.

- Van valakije?

- Igen. Aro mesélte, hogy nem olyan régen megtalálta a szerelmet és nagyon boldogok. Gondolom így nincs ellenedre, hogy jöjjön.

- Ha így áll a helyzet nincs.

Alice amit lehetett még éjszaka is szervezkedett. Másnap a fiú voltak oda vásárolni.

Addig mi Esmeékkel megnéztük a templomot. Igaz vámpírok vagyunk, de mi is olyan esküvőt szeretnénk és tervezünk mint az emberek. Templom, fehér ruha, pap, koszorús lányok meg miegymás.

A templom is gyönyörű. Nem túl nagy, de nem is kicsit. Ez is mint minden tökéletes.

Az elkövetkezendő napok bár sajnos iskola volt amiből nem mindig hiányozhattuk, de hála az égnek ez utolsó évünk és hamarosan végzünk.

Így a szervezkedést suli után folytattuk.

Meghívtuk a vendégeket. Mivel lesznek emberi vendégek is, Nessa mellett így, Alice elintézni az enni és innivalókat, sőt még tortát is.

Nekem szinte semmit sem engedtek csinálni. Alice és Roseék minden kis apró részletet megterveztek.

Kiválasztottuk a virágokat a templom díszítéséhez és a csokromhoz is.

Az esküvő utáni kis fogadás meg persze a Cullen villában lesz.

A napok hihetetlen gyorsasággal teltek és szervezkedéssel, de persze e mellett már amennyire Alice engedtek mindig Edward mellett voltam.

Bár úgy éreztem titkolnak előlem valamit. Nemcsak a fiúk hanem Esmeék is. Elég sűrűn sutyorogtak, és még a jó hallásomnak köszönhetően sem hallottam, de Alice megnyugtatott, semmi miatt ne aggódjak, csak egy meglepetésről van szó.

Nessa is nagyon boldog volt, egyre nagyobb és szebb lett a mi kis szemünk fénye.

Az esküvő előtti napon megérkeztek Eleazarék. Valamint az utolsó előtti nap Aorék.

Carlisleék örömmel üdvözölték őket, majd mind a nappaliba gyűltünk.

Jane az egyik legjobb barátnőm volt Olaszországban, annyira örültünk egymásnak. Alec bemutatta nekünk a párját Elenat. Persze ő is vámpír, de mind tudnak uralkodni magukon ha arról van szó.

Aro pedig végre megismerhette Nessát, aki szintén nagyon várta a találkozást.

- Csodaszép kislány vagy bogaram - dícsérte meg Nessát.

Ha valaki látná ezt el sem hinni. A nagy Aro Volturi a vámpírok királya egy kis emberlánnyal az ölében. Mosolygásra késztetett a látvány, de nagyon meghatott.

Jane is nagyon megkedvelte a kis Nessát, aki nagyon gyorsan barátkozik.

- Szóval Aro bácsi is olyan nekem mint a nagypapi - nézett itt Carlislera.

- Igen. Igaz nem az igazi lányom a mamád, de olyan mintha az lenne - mondta Aro.

- Akkor hívhatlak téged is nagypapinak? - kérdezte mire mindenki nevetni kezdett.

- Persze - egyezett bele Aro. Sosem gondoltam volna ezt róla, bár ismerem őt, nem egy olyan szívtelen és lelketlen vámpír mint amilyennek sokan gondolják, és ezt most is bizonyította.

Gyorsan eltelt az utolsó nap, ekkorra már minden meg volt szervezve, így sokat tudtunk foglalkozni a vendégeinkkel. Rengeteget beszélgettünk, és Aro megígértette velünk, hogy valamikor az esküvő után Nessával elmegyünk hozzá Volterrába, amire Edward is örömmel mondott igent.

Mindannyian megejtettünk egy vadászatot is a nagy nap előtt, ahova Aroék is velünk tartottak.

Bár mi napközben voltunk, így este tartottunk egy kis csajbulit, éjszaka pedig a fiúk mentek el vadászni.

Másnap reggel viszont minden a feje tetejére állt. Edwardot nem is láthattam, majd csak az esküvőn.

Előkerültek a csodaszép ruhák és mindenki készülődött. Előtte Alice ellenőrizte minden rendben van e.

Először a lányok készültek, majd szépen felöltöztették Nessát is akinek Rose csinálta meg a haját. Majd gyorsan elintézte Alice a fiúkat de persze nem engedte a közelembe szerelmem.

Az utolsó órák hatalmas nyüzsgéssel és készülődéssel teltek. Amikor a fiúk elmentek ők elvitték Esmét, Elenát és Nessát. Végül csak Rose maradt és Alice akik segítettek elkészülni.

Na és persze a két kísérőm maradt itthon, Carlilse és Aro. Mivel nem tudtam volna dönteni ők ketten fognak az oltár elé kísérni.

Alice a sminkem, Rose a frizurám készítette el, majd rám adták a csodaszép ruhám. Nem vagyok az tükörben nézegetem magam fajta, de a ruha és minden gyönyörű volt.

Mindemellett nagyon izgatott is voltam, és nem utolsó sorban kimondhatatlanul boldog.

- Gyönyörű vagy Bella - szólalt meg Carlisle amint leértünk egyet értve Aroval.

- Akkor indulás - mondta izgatottan Alice.

Amint közeledtünk a templom felé, egyre izgatottabb lettem. Nessa, Esme és Rose jöttek ki hozzánk amint megérkeztünk. Ekkor már bent voltak a vendégek. Carlilsék néhány ismerőse, a barátaim, a Denalik és Janeék.

Két oldalról fogtak karon Aro és Carlisle, majd mikor a zene felcsendült indultunk be a templomba a nyomunkban a koszorús lányaimmal egyenest szerelmem felé.

Akit az oltár előtt pillantottam meg. Rögtön egymásba forrt a tekintetünk és szinte elvesztem azokban aranyszín szemekben. Mint mindig most is csodásan festett, és boldog mosollyal az arcán várt rám.

- Tedd őt nagyon boldoggá - mondta mosolyogva Aro szerelmemnek amint átnyújtották neki a kezem.

- Ezt megígérhetem - válaszolta Edward.

Immár kéz a kézben álltunk isten színe előtt, körülöttünk a családunkkal és a barátainkat.

A szertartás hagyományosan zajlott, leszámítva, hogy Alice a pap szövegét szerkesztette át egy kissé eltüntetve belőle a halál el nem választ részt.

A végén esküink után egymás ujjára húztuk a gyűrűket, majd engedélyt kaptunk a csókra.

- Szeretlek - vallottunk egymásnak örök szerelmet ismét, majd Edward jéghideg ajkait az enyémre tette, és egy mindennél szerelmesebb és boldogabb csókban egyesültünk amit hatalmas tapsvihar kísért.

Utána pedig gratulációk és jókívánságok sokaságát kaptuk a családunktól, a kislányunktól és mindenkitől, majd Alice szólt, hogy induljunk el a fogadásra a házunkba.

Ekkor már Edward és én egy kocsiban mentünk végre kicsit kettesben.

- Annyira boldog vagyok - mondtam.

- Én is, kimondhatatlanul.

- Most már a feleségem vagy, és minden erőmmel azon leszek, hogy boldoggá tegyelek - mondta.

- Én is azon leszek. Többet nem is kívánhatnék, mint hogy végre a feleséged vagyok, és hogy a boldogságunk és a szerelmünk örökké tartson - válaszoltam, majd ismét egy csókot váltottunk, ami ezúttal kissé szenvedélyesebb lett, miközben úton voltunk a villa felé az esküvői fogadásunkra, majd később a nászutunkra, amiről még mindig nem tudhattam hová megyünk.

De nem is számított, bárhová csak Edwardal lehessek......




És a képek Bella menyasszonyi ruhájáról, a lányok és Edward ruhájáról:


Bella ruhája: http://i55.tinypic.com/2lwpsfd.jpg
Nessa ruhája: http://i52.tinypic.com/1z510fb.jpg
Edwardé: http://i51.tinypic.com/2qvdr2d.jpg
Alice, Esme és Roseé:(a középső Esme, a szélsők pedig az első Rose, a másik szélén Aliceé) http://i54.tinypic.com/t6w3z5.jpg


TESSÉK KOMIZNI!!!!!!!!!!

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!
nagyon meghitt szép pillanatok voltak ezek és hogy mindenki boldog Alec is megtalálta élete párját és Aro új oldala is előtérbe került!
A meglepetések a nászút mind izgalmas és szenvedélyes lesz ez biztos hacsak nem jön valami közbe??Ugye??
Melinda

Névtelen írta...

Szia!Nagyon jó lett!Remélem hamar jön a folytatás.csak így tovább nagyon ügyesen írsz!Üdv:Kriszti

Névtelen írta...

Szia!
Szupi lett a fejetzet, megérte rá várni !! :D
Remélem hamar jön a kövi!!
Puszi :-)

Timcsi írta...

Hali!

Ismét nagyon tetszett a feji. Gyönyörűen írtad le az esküvőt, meg a készülődést is és a képek is fantasztikusak hozzá. Nagyon jól összehoztad. Olyan meghitt és családias volt az egész, egy igazi álom esküvő. És Aro is milyen más megvilágításba került:D nagyon tetszett. Már nagyon várom a folytatást, hogy kiderüljenek a meglepik és hogy hova lesz a nászút:D Remélem még megmarad egy ideig ez a meghitt és boldog légkör.


Pusza:D

Névtelen írta...

Szia

nagyon jó lett ez a feji is
olyan meghitt most miden remélem ez még jó darabig így is marad.
kíváncsi vagyok a meglepetésekre és a nászútra :)
várom a kövit

pusza

Gitka írta...

Szia!
Húha, nagyon szégyenlem magamat... csak most jutottam el idáig. ne haragudj!
De a lényeg, csodás volt. :) Végre boldogság van, remélem, hogy nem tervezel semmi csúnyaságot már a jövőben.
Aro személyisége kicsit furcsa volt nekem, de jó.
A fő kérdés: milyen lesz a nászút? biztosan kitalálsz valami szuper dolgot .
Várom már nagyon!
Puß
Gitka

Dewil írta...

hy!
nagyon jó lett! =D
várom a következőt!
Bye!

Judit írta...

Szia Lizzyke!
Bocsánat, én már elolvastam, amikor feltetted, de valamiért elfelejtettem megírni a komit:(
Nagyon tetszett ez a feji is.
Kris ruhája valóban nagyon szép volt, meg a koszorúslány ruhák is:)
Jó hogy Aro is így viszonyult Nessához és Alec is talált magának valakit, így nem volt probléma az esküvő miatt.
Sajnálom, hogy hamarosan vége lesz a törinek én nagyon szeretem olvasni:)
Várom most is a folytatást.
Puszi Judit

Bells írta...

szia!

Hú..hát kiderült annyira nem vagyok lemaradva... :/ na mind1!
Szép fejezetlet, végre összeházasodtak és boldogan élnek... :)
Öszintén nagyon nem tudok rosszat mondani!Nekem nagyon tetszet ez a happy fejezet! Alec talált magának valakit (végre!!!!!!) Aro jó fej volt, Jane senkit se akart bántani... szal jó volt!!!
Na a meglepikre kiváncsi leszek!!Lehet hogy örökbefogadnak még valakit??? :D
Várom a kövit!
puszi

Bellard írta...

Szia! Bocsi hogy ilyen kèsőn írok...
Szóval nagyon jól elmesèlted, leírtad az esküvőt:)
Szerintem is jó hogy Alec talált vki mást!
Olyan ari a kis Nessa meg AroXD
Sztem lesz még 1 gyerek... Vagy nem tudomxD
Nagyon kíváncsian várom a kövit:)!!!
Pux