41.fejezet

Sziasztok! Kicsit hamarabb jött a fejli, ami ebben a pillanatban lett kész. Mivel nemsokára irány a meló ezért hoztam hamarabb. Először is köszi azoknak akik komiztak az előzőhöz, és persze ide is várom a véleményeket. Jó olvasgatást. Pusszantás.



41.fejezet


/Bella/


Aliceel én későn jöttünk rá mire készül Edward így nemtudtuk megakadályozni.

Kirontott a szobából egyenest a nappaliba ahol rögtön Ryan mellé rohant, akinek a meglepetéstől még a telefon is kiesett a kezéből.

-Bella, ti mit kerestek itt? - kérdezte döbbenten.

-Ezt mi is kérdezhetnénk.

-Szóval te. Sejtettem, hogy neked közöd van mindenhez - vágta hozzá Edward, de nemtudom meddig lesz ilyen nyugodt. Látva őt bármelyik pillanatban elveszítheti a fejét és nekiugrik Ryannek.

-Miről beszélsz? - kérdezett vissza Ryan ártatlan képet vágva.

-Ugyan, mindent hallottunk. Azt hiszed előbb vagy utóbb nem jöttünk volna rá, hogy a te és Tanya keze van benne.

Edward eddig bírta.

Farkasszemet néztek Ryanel aki még csak meg sem próbálta védeni magát. Nem is lett volna alkalma mert Edward ugrásra készen állt, és féltem, hogy nemtudom megállítani.

Bár legszívesebben én is hasonlóképp tettem volna.

-Hogy voltál képes rá? Csak ezért férkőztél a bizalmunkba igaz? És én még védtelek Edward előtt. Pedig megbíztam benned - vágtam én is hozzá, közben igyekeztem visszafogni Edwardot.

-Bella, én......

-Nem kell mondj semmit. Minden világos. Jobb lenne ha elmennél, nem akarlak többet itt és a családom közelében látni.

-Előtte még megkapja a magáét - mondta Edward aki épp neki akart ugrani Ryannak, de minden olyan gyorsan történt.

Emmett és Jazz rontott be az ajtón akik lefogták Edwardot mielőtt valami hülyeséget csinál. Ők még ekkor semmit sem értettek, de Edward a lényeget elmondta nekik.

-Hát ezek után ne csodálkozz ha Edward a fejed akarja venni.

-Hogy tehetted ezt, és mi megbíztunk benned - sziszegte oda dühösen Rosalie.

-Sajnálom, Tanya vett rá és.....

-Ugyan, ez gyenge kifogás. Örülj neki, hogy nem engednek a közeledbe különben már nem élnél. Most pedig jobb lesz ha eltakarodsz, és ez életben nem akarlak többet a családom közelében látni. És jobb ha átadod Tanyanak is, hogy nem jött be a terve és nem is fog. És hogy ő sem merészkedjen ide mert nem ússza meg - mondta Edward dühösen akit még sosem láttam ilyennek.

Persze megértem, hogy így reagál. Ez engem is épp úgy meglepett. Nem gondoltam volna, hogy az egész mögött Ryan áll na és persze Tanya. Bár rajta meg sem lepődök. De hogy képes volt közénk küldeni valakit, hogy a bizalmunkba férkőzve válasszon szét minket... Ez már tényleg több a soknál.

A legrosszabb az egészben, hogy majdnem sikerült is.

Edwardnak végig igaza volt, mikor azt mondta nem akarta ő azt megtenni, és úgy érezte mintha kényszerítenék. Eleinte hihetetlennek hangzott, pláne, hogy nem volt ésszerű magyarázat rá, de így már minden világos.

És sajnálom már, hogy egy pillanatra is megbíztunk benne, és hogy a közelünkbe engedtük. Sőt a lányom közelébe. Ki tudja legközelebb talán neki ártott volna. Erre gondolva engem is mérhetetlen düh kerített hatalmába, de közben éreztem, hogy Jazz próbál lenyugtatni, nem sok sikerrel.

Ryan pedig végig szó nélkül állt előttünk mint aki semmi rosszat nem tett.

-Mire vársz? Jobb lesz ha gyorsan eltűnsz innen - mondta immár Jasper.

Ryan felviharzott mellettünk az emeletre. Pillanatokkal később már az ajtó felé igyekezett mi pedig szinte csak gyűlölködve tekintettünk utána.

Ahogy kilépett az ajtón Emmett és Jazz elengedték Edwardot.

-Miért nem engedtetek hozzá, megérdemelte volna - rivallt rájuk Edward.

-Majdnem sikerült tönkretennie mindent. És ha először nem is sikerült neki ki tudja legközelebb mi találnak ki, és ti csak hagytátok, hogy elmenjen - mondta szerelmem.

-Azzal semmire sem mentünk volna. Hidd el ezek után úgysem fog még csak a közelünkbe se jönni - mondta Jazz.

-Visszagondolva Ednek igaza van. Jó lett volna már egy kis balhé - mondta Em mire Rosetól el jól írányzott pofont kapott.

-Sajnálom szerelmem, de képtelen voltam uralkodni magamon. Még most is feldühít a gondolat, hogy majdnem miatta veszítettelek el titeket - jött oda hozzám Edward, de ekkor már nem dühöt sugárzott a tekintete hanem gyengédséget és végtelen szerelmet.

-Tudom. Te ne haragudj. És még én voltam aki védte őt....

-Nem a te hibád. Nem tudhattuk. Csak az övéké. Nem ajánlom egyikőjüknek se, hogy akárcsak még egyszer is a közelünkbe jöjjön mert akkor senki sem fog tudni visszafogni.

-Nyugodj meg szívem. A lényeg, hogy mindenre fény derült. És mostantól soha senki nem fog elválasztani minket - mondtam Edwardnak, akinek ez hallatán mosoly és boldogság ült ki az arcára.

-Szeretlek - tettem még hozzá, majd szerelmem a karjaiba zárt és viszonozta vallomásom, majd egy szerelmes de ugyanakkor vággyal teli csókban egyesültünk.

Mire egyszer csak torokköszörülésre lettünk figyelmesek. Annyira belemerültünk egymásba hogy meg is feledkeztünk a többiekről. Akiknek arcára a harag és a düh helyet mosoly ült ki ahogy bennünket figyeltek.

-Azt hiszem jobb lenne ha hazamennék. Carlisle és Esme Nessával maradtak, de semmit sem értenek miért rohantunk el ide.

Miután mind kissé lehiggadtunk és emésztgettük a történteket szélsebesen futásnak eredtek és pillanatok alatt a házunk előtt álltunk.

Belépve Esme a nappaliban volt Nessával.

-Szia kicsim - köszöntünk neki, és ő boldogan szaladt hozzánk.

-Hol voltatok?

-Csak elintéztünk valamit de itt is vagyunk. Mit szólnál ha apu mesélne neked és lefektetne? Holnap pedig ahogy Alice néni mondta együtt elmegyünk vásárolni.

-Az jó lenne. Jössz apu? - nyújtotta a kezét Edward felé.

-Persze tündérem - válaszolta Edward. A karjaiba vette Nessát majd felmentek a szobájába.

Addigra Carlisle is lejött és Esmevel kíváncsian várták, hogy elmondjuk mi is történt.

Leültünk a nappaliba ahol Alice szóról szóra mindent elmesélt. Ahogy mi, Carlisleék sem nagyon jutottak szóhoz a döbbenettől.

Ők is ahogy én is még mindig alig akarták elhinni, hogy ez az egész Ryan és Tanya műve volt. Igaz Tanyan ők se nagyon lepődtek meg, de Ryanen annál inkább.

Viszont ők is örültek, hogy végre minden kiderült és így összeállt a kép. És hogy Ryan többet nem jön a családunk közelébe.

Idő közben míg ők beszélgettek én felmentem jó éjszakát kívánni a lányomnak. Edward épp végzett a mesével mikor beléptem hozzá.

-Jó éjt kicsim - adtam egy puszit neki.

-Nektek is mami - felelte édesen és szinte pillantok alatt álomba merült. Edward mellém lépett a karjaiba vont és boldogan figyeltük ahogy tündéri kislányunk az álmok csodás mezejére lép.

-El se hiszem, hogy ezek miatt majdnem elveszítettem ezt - suttogta halkan Edward.

-Most már vége. Ne gondolj erre kérlek. A lényeg, hogy ismét együtt vagyunk, és hogy ez örökre így is maradt - fordultam szembe vele.

-Igazad van. Csak ez számít - mondta majd megcsókolt.

Magára hagytuk Nessát majd visszamentünk a nappaliba, ahol végre ők is lezárták a témát, és megbeszéltük hogy elfelejtjük és soha többet nem fogunk gondolni rá, na és persze többet senkit nem fogunk így a közelünkbe engedni kockáztatva ezzel, hogy szétválassza a családunkat.

-Szóval akkor holnap mind megyünk suli után vásárolni.

-Rendben - mondtuk mind egyszerre, ugyanis Aliceel tudjuk, hogy nem érdemes vitatkozni.

Az éjszaka gyorsan elrepült reggel pedig várt ránk az iskola.

-Siessetek haza mami - jött oda hozzánk Nessa aki épp a reggelijével végzett.

-Sietünk tündérem utána megyünk vásárolni - mondta neki Edward.

-Bizony, addig a nagypapiék vigyáznak rád rendben? - szólalt meg Carlisle.

-Nem dolgozol ma? - kérdeztük tőle.

-Nem. Szabadnapot vettem ki.Így ma itthon leszek és míg nem jöttük addig játszunk egy jót a kis unokámmal igaz? - fordult Carlisle Nessa felé.

-Igaz - szaladt Carlisle karjaiba.

Nessa elköszönt a többiektől, majd Carlisleal az emeletre mentek, mi pedig az autóhoz igyekeztünk.

A suliba érve Edwardal boldogan kézen fogva mentünk be, ezzel magunkra vonva minden figyelmet. Nem is csodálom, hiszen az utóbbi időben mikor összevesztünk a suliban külön láttak minket, de most végre ismét együtt vagyunk.

De ez nem számított, csak hogy ismét boldogok vagyunk. És mivel szerelmemmel minden óránk közös együtt indultunk az óráinkra.

A szüneteket és persze az ebédszünetet is együtt töltöttük, egy persze sem akartunk elszakadni a másiktól. Órák után rögtön a parkolóba siettük.

Mivel mi értünk ki elsőnek volt egy kis időnk amíg a többiek ideérnek, és Edward erre is megtalálta a megoldást, hogy mivel üssük el az időt.

Edward megcsókolt, és nekem eszem ágában sem volt ellenkezni. Boldogan simultam az ölelésébe. Gyengéden, szerelmesen csókolt közben a derekam köré fonva karjait, míg én az enyémeket a nyaka kulcsoltam.

Ahogy nyelvünk egymásra talált egyre szenvedélyesebbek lettünk. Szerelmes selymes hajába túrva próbáltam ha lehet még közelebb húzni magamhoz, miközben ő a testem a kocsinak préselve csókolt tovább.

Nem tartottam valami jó ötletnek, hogy itt essünk egymásnak, de ha így csókol minden józan észt kiöl belőlem és képtelen vagyok akár gondolkodni is.

Most kivételesen örültem, hogy megjöttek Aliceék, mert nem szerettem volna ha mindenki szeme láttára esünk egymásnak.

-Nocsak, még a végén közszemérem sértésért csuknak le titeket, legalább estig bírjátok ki - szólalt meg Emmett amint odaértek hozzánk.

-Majd igyekszünk - vágott vissza szerelmem, aki egy csókot nyomva ajkaira elszakadt tőlem.

Kocsiba szálltunk és már úton is voltunk haza. Ezentúl pedig egyikünk sem gondolt Ryanre se arra amit tett. El akartuk felejteni és csak a boldogságunkra egymásra koncentrálni.

-Mami, papi - végre itt vagytok, mehetünk már? - szaladt felénk Nessa.

-De türelmetlen valaki - szólalt meg Emmett.

-Ebédeltél már kicsim? - kérdeztem.

-Igen. A nagymami nagyon finomat főzött.

-Örülök tündérem. Ha ettél már, akkor nyomás a kocsiba is indulunk is - mondta szerelmem aki beültette Nessát.

Edward, Nessa, Alice, Jazz és én mentünk a Volvóval. Én mint mindig elől Edward mellett, Nessa pedig hátul Alice és Jazz között. Aliceel persze rögtön megtalálták a közös hangot és aluig várták, hogy végre odaérjünk.

Rose, Emmett és Esme pedig Carlilseal jöttek a Mercivel.

Én is akár a többiek végre ismét boldog voltam, hogy újra együtt a család.

Amint megérkeztünk Alice rögtön elrabolta tőlünk Nessát akivel belevetették magukat a butikokba.

Emmett és Rose furcsa ötlettel álltak elő. Vagyis csak Emmett, aki arra gondolt Roseal elutazhatnának valahová egy kicsit.

-Mit gondolsz cica?

-Jól hangzik édes - válaszolta egy csókkal egybekötve Rose, majd elmentek körbennézni egy utazási irodát hátha találnak valami uticélt.

Esme pedig szeretett volna néhány új bútort így ők is elmentek. Mivel Alice elment Nessával Jazz velünk maradt.

De mivel egyikünk sincs oda különösképp a vásárlásért egy étterem kinti teraszán ültünk le ahol elbeszélgettünk míg a többiek vásároltak.

Leghamarabb Esmeék értek vissza hozzánk.

-Na gondolom sikerült venni ezt azt? - kérdezte Edward.

-Igen, holnap ki is szállítják - mondta mosolyogva Esme.

-De látom ti nem nagyon költöttetek?

-Jól látod. Hála az égnek Nessa most lefoglalta Alicet.

Nemsokkal később jött meg Emmett és Rose.

-Na hová hová?

-Hát Rose babyvel még nemtudtunk dönteni, de mindenképp valami havas helyre megyünk - mondta vigyorogva Em.

Persze utoljára jött meg Alice és Nessa. Na és persze a rengeteg ruhás szatyor.

-Ne mondjátok, hogy ti csak itt ültetek? - nézett többnyire felém és Edward felé.

-Ki kell ábrándítsalak, de így volt - mondta Edward.

-Jól van, de fogtok ti még vásárolni jönni velem, és akkor nem ússzátok meg - felelte mosolyogva Alice.

Közben rendeltünk egy sütit Nessának, aki boldogan majszolta miközben Emmett és Rose azon vitatkoztak hova utazzanak.

Már beesteledett mire hazaértünk, Nessa pedig vacsora és fürdés után szinte rögtön elaludt.

-Mi elmegyünk vadászni - mondta Edward ahogy leértünk a nappaliba.

-Vadászni? Persze, ti maximum egymásra vadásztok - szólalt meg Emmett.

Nem foglalkoztunk a megjegyzéseivel,kilépve az erdő sötétjébe vettettünk magunkat, és persze mindkettőnk tervei közt szerepelt, hogy a mai éjszakát nem csak a vadászattal fogjuk tölteni........




Tessék komizni :)