BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. október 23., szombat

42.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet. Remélem tetszeni fog, most lett kész. Köszi szépen azoknak akik az előzőhöz komiztak, persze ide is várom őket, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ha Bumbinak lesz ideje javítani akkor kicserélem a javítottra, addig viszont jó olvasást. Pusszantás.




42.fejezet


/Bella/



Egy gyorsnak mondható vadászat után, épp, hogy végeztünk hirtelen szerelmem karjai közt találtam magam.

Futásnak indult velem a karjaiban, miközben ajkaim a nyakához érintve leheltem csókot rá, mire borzongás futott végig testén. Tudtam hová akar vinni, és eszemben sem volt ellenkezni.

Pillanatokkal később megérkeztünk és talpra állított.

Időm sem volt megszólalni, mert ajkait az enyémre helyezve kezdett el szenvedélyesen csókolni.

Pillanatok alatt téptük le a ruhát egymásról, nem gondolva semmire csak az egymás iránt érzett vágyainkra.

Edward ismét a karjaiba kapott és meg nem állt velem egészen a vízig, mivel a mi kis vízesésünkhöz hozott, ahol már annyi szép pillanatot éltünk át együtt.

A melegnek mondható vízben szinte lángolt fagyos testünk.

Elszakadva ajkaimtól rögtön a nyakam célozta meg miközben a meleg víz hullámaiba merültünk. Nyakamra hintett csókjaival készült az őrületbe kergetni.

Szorosan tartva karjaiban ölelt közben magához. Meztelen testünk összeért, ezzel milliónyi szikrát kiváltva belőlünk.

Míg ő ajkaival a nyakam kényeztette, nem haboztam benyúlni összefonodó testünk közé és megfogni nekem nyomódó kemény férfiasságát. Ahogy kezembe vettem és simogatni kezdtem elszakadtak ajkai a nyakamtól és egyre hangosodó morgásokkal adta tudtomra élvezi ténykedésem.

Puha ujjai a meleg vízben derekamról lejjebb csúszva értek be a lábam közé, ahol rögtön belém fúrta őket, mire egy hangos sikoly szakadt fel belőlem.

Ő és én is egyre jobban hajtottuk egymást az első orgazmus felé, miközben ajkaink újra egymásra találva kezdtek őrült táncba.

Mindketten szinte egyszerre léptük át a megsemmisülés édes világába miközben csókjainkkal fojtottuk el élvezetünk hangjait.

Edward ujjai eltűntek belőlem, és nem habozott magára húzni, hogy ujjai helyét férfiassága vegye át.

Amint kitöltötte bensőmet és testünk egyesült egyszerre nyögtünk fel. Először lassan mozgott benne, majd mikor ez már kínzássá vált, fenekébe markolva próbáltam gyorsabb mozgásra ösztönözni.

Amire nem is nagyon volt szükség, rögtön tudta mit akarok, és erre vágyott ő is. Egyre gyorsabban mozgott bennem, mire én már szinte a csillagokat láttam a gyönyörtől.

Közben kezeinkkel egymás testét barangoltuk be, miközben ajkaink fogva tartották egymást.

Egy utolsó lökéssel a paradicsomba repített mindkettőnket, és egy édes, szenvedélyes csókkal köszöntöttük a végső megsemmisülést.

Egymás karjába omolva igyekeztünk lehiggadni az imént átéltek után, majd úszkáltunk még egy kicsit a csodás vízben, mielőtt ismét mennünk kellett.

Az indulás azonban már az öltözködésnél kudarcba fulladt, mert a ruhák felvétele helyett szerelmem ismét a magáévá tett, majd meztelenül egymás karjaiban feküdtünk.

-Szeretlek - vallottunk egymásnak ismét már ezredjére is szerelmet és csókkal pecsételtük meg vallomásunkat.

Nemtudom meddig feküdhettünk egymás karjaiban, de mindketten tudtuk, hogy lassan ideje lesz mennünk, hiszen már hajnalodott.

Mivel idejöttünkkor kissé gyorsan és vadul szabadultunk meg a ruháinktól, az én felső például elszakadva végezte ahogy Edwardé is.

Viszont egyikünk sem akart okot adni Emmett poén áradatára, és én sem melltartóban akartam hazamenni.

-Alice hagyott nekünk ruhát a garázsban - szólalt meg Edward.

Alice. Ezért is csak hálás lehetek neki, mi lenne velünk nélküle? Biztos látta mi a helyzet, bár remélem azt a részt nem, hogy miért is szakadtak el a ruháink. Erre rá is kérdeztem Edwardnál.

-Ne aggódj szívem, Alice tudja mikor kell abbahagyni a leskelődést. De valljuk be sokszor jól jön a képessége, különben így kellene hazamennünk, és tudod milyen Emmett. Egy egész életen át hallgathatnánk a beszólásait, de valamiért úgy érzem így sem ússzuk meg - mondta Edward.

-Aliceel kapcsolatban egyetértek. De remélem Emmetel kapcsolatban tévedsz. Bár mindketten tudjuk milyen ő, így azt hiszem vele kapcsolatban is igazad van. De menjünk essünk túl rajta - mondta ki és máris Edward karjaiban találtam magam.

Fejem kemény márvány mellkasára hajtottam és nemsokkal később már a házunk garázsában álltunk, ahol az Alice által nekünk hozott ruhákat kapkodtuk egymásra.

Vagyis próbáltam.

Pont a felsőm vettem volna fel, mikor hátulról a karjaiba zárt Edward és édes csókjaival a nyakam hintette be.

-Így soha nem leszünk kész - mondta szinte suttogva.

-Nem tehetek róla, állandóan kívánlak - mondta tovább csókolva a nyakam ezzel kicsalogatva belőlem néhány kisebb sóhajt.

-Ahogy én is téged - nyögtem ki nagy nehezen.

-De mennünk kell, Nessa rögtön felébred, és az kéne még csak, hogy Emmett itt ránk rontson.

-Igazad van - vallotta be kissé lehangoltan.

-De gondolj arra, hogy az éjszaka mindig csak a miénk - mondtam neki, mire egy huncut mosoly jelent meg az arcán.

-Így talán menni fog, de attól függetlenül egy percre sem eresztelek magam mellől.

-Nem is ajánlom - válaszoltam mosolyogva, majd megcsókoltam.

Elszakadva egymástól kézen fogva léptünk be a nappaliba, ahol mindenki ott volt, kivéve Esme, aki az illatokból ítélve a reggelit készíti Nessának.

-Na milyen volt a vadászat? - kérdezte rögtön Emmett.

-Csak nekem rossz a memóriám, vagy az este tényleg nem ebben a ruhában mentetek el? - tette hozzá.

-Nekem is így rémlik - szólalt meg mosolyogva Jazz.

-Rossz hatással van rád Emmett - szólt neki Alice. Azt kéne még csak, hogy ő is olyan legyen mint Emmett. A mi poéngyáros mackónkból elég egy is.

Figyelmen kívül hagyva a beszólásaikat Edward felment Nessához aki ébredezni kezdett, én pedig Esmenek segítettem befejezni a reggelijét.

-Mami.... - jöttek be a konyhába Edward és Nessa, aki az apjai karjaiban volt.

-Szia kincsem - adtam puszit neki.

-Én nem kapok? - kérdezte duzzogva Edward.

-Te nem kaptál eleget az éjszaka? - jött be Emmett.

-Még egy ilyen és te nem kapsz semmit éjszaka. Mondtam, hogy legalább a gyerek előtt hagyd a megjegyzéseid - rivallt rá Rose.

-Jól van cica. Nyugi, abbahagytam.

Edward letette Nessát aki nekilátott a reggelijének, majd Edward is megkapta a kért pusziját ami egy kicsit hosszabb csók lett.

-Ma nem megyünk suliba - jött be a konyhába Alice.

-Vagyis csak a fiúk mennek - tette hozzá.

-Ne már, és ti miért nem? - kérdezte Emmett mint egy kisgyerek.

-Hát Edward majd megmondja - nézett Alice szerelmemre.

-Menjünk a nappaliba - mondta Edward.

Nessa befejezte a reggelit, Esme a karjába fogta és leültünk a nappaliba.

-Szóval? Miért is csak mi megyünk suliba öcsi? - kérdezte ismét Em.

-Nemtudom mire gondolt Alice.

-Ugyan, mond már - noszogatta őt Alice.

Edward felém fordult és rám nézett. Hirtelen félelem fogott el, hogy vajon mit akar mondani. Rossz érzésem lett, de nemtudom megmondani miért, és Jazz ezt érezhette rajtam.

-Ne gondolj semmi rosszra.

-Igaza van Jazznek, pont ellenkezőleg - vigyorgott Alice.

-Na most már semmit sem értek - szólalt meg Emmett.

-Ez jellemző - mondta Rose mosolyogva.

-Ne aggódj szerelmem, ez jó hír, legalábbis remélem - mondta egy sokat sejtető mosoly kíséretében.

-Bökd már ki végre - mondta neki Alice.

-Arra gondoltam, hogy, mivel sikerült mindent tisztázni, és ismét boldogok vagyunk, és mindennél jobban szeretlek, hogy.....

-Hogy?

-Mi lenne ha összeházasodnánk néhány héten belül? Persze csak ha hozzám jönnél - mondta Edward, mire nekem még a szavam is elakadt.

Hogy Edward felesége legyek? - tettem fel a kérdést magamban.

-Hogy kérdezhetsz ilyet, hogy akarom e? Semmi sem tenne boldogabbá mint, hogy a feleséged lehetnék, és hogy ilyen formában is összekössük az életünket - mondta mire válasz nélkül a karjaiba kapott és megcsókolt.

-Köszönöm. Annyira szeretlek - suttogta a csókunk után.

-Én is téged.

-De jó, annyira örülök nektek - ugrott a nyakunkba Alice.

-Ahogy mi is örülünk. Gratulálunk nektek - öleltek meg minket a többiek is.

-Végre a mi öcsikénknek is bekötik a fejét - jött oda hozzánk Em.

-A mamiéknak is olyan esküvőjük lesz mint a filmekben? - kérdezte Nessa.

-Nem kicsim, a mamiéké sokkal szebb lesz, erről majd Alice néni gondoskodik - kacsintott rá Alice.

-Ó igen? - kérdeztem.

-Bizony, ugye? - kérdezett vissza Alice.

-Úgy van - válaszoltam, mert tudtam, hogy ezt senki másra nem bízhatnánk, hisz őt ez boldoggá teszi, és persze minket is, mert nagyon sokat köszönhetünk Alicenek.

-Na szóval, ezért mennem csak a fiúk ma suliba, hogy azért ne hiányozzunk mind egyszerre.

-És ti mit fogtok csinálni? - kérdezte Emmett.

-Elkezdjük megszervezni az esküvőt, hiszen, csak 3 hetünk van, és addig rengeteg mindent kell elintézni - mondta Alice miután kitűztük a dátumon pontosan 3 hét múlva lesz.

Még mindig alig akartam elhinni, hogy három hét és Edward felesége leszek.

-Azt hiszem nincs más választásunk - szólalt meg Jazz.

-Bizony nincs - adott egy csókot neki Alice.

-Induljatok mi addig elmegyünk ruhákat nézni, és ha hazajöttök megbeszéljük kiket hívunk meg és ilyeneket - adta parancsba a mi kis koboldunk.

-Rendben - adták meg magukat.

-Szeretlek, nagyon - kapott a karjaiba ismét Edward és megcsókolt.

-Ahogy én is téged, de menj, később találkozunk - mondtam.

-Vigyázz a mamira tündérem és jó legyél - köszönt el Edward a lányunktól.

-Úgy lesz apu - adott egy puszit neki, majd a fiúk elmentek.

-Szóval gondolom én is megyek, várnak a kórházban - mondta Carlisle, majd ő is elment.

-Bella, ha Edward megjön hívjátok fel Aro-t - mondta Alice.

Aro. Persze, az utóbbi időben, annyira megfeledkeztem mindenről, hogy őket szinte el is felejtettem. Sőt még azt sem tudják, hogy én és Edward együtt vagyunk, sőt Nessáról sem tudnak.

-Gondolom nagyon mérgesek lesznek, hisz rendesen megfeledkeztem róluk.

-Nem, emiatt ne aggódj. Aro örülni fog a boldogságodnak, és Nessát is nagyon megfogja szeretni - mondta mosolyogva Alice ami kissé megnyugtatott.

-Kiről beszéltek? - kérdezte Nessa.

-Aro, ő olyan nekem mint Edward és én neked. Ő olyan mintha az apukám lenne.

-Majd megismerem őt is?

-Igen kicsim, hamarosan - mondtam.

-Jó akkor indulás vásárolni - mondta ki Alice mire Rose és főleg Nessa arcára hatalmas mosoly ült ki.

Átöltöztem én is addig Esme felöltöztette Nessát, majd kocsiba szálltunk.

-Hová megyünk először? - kérdezte Esme.

-Egy esküvői ruha szalonba, csodás ruhák vannak ott, és ott fogjuk megtalálni a tökéletest - mondta Alice egy ezer wattos mosollyal az arcán miközben úton voltunk ahogy ő is mondta egy esküvői ruha szalon felé.

Még mindig hihetetlennek hangzik, hogy az én esküvőmet szervezzük Edwardal. Ezzel a legnagyobb vágyaim teljesülnek, hogy a felesége lesz.

-Ja és az esküvő után kissé át kell alakítani a házat, egy szobát mindenképp hozzá kell toldanunk - szólalt meg Alice.

-Még egy szobát? - kérdeztem.

-Igen, de többet úgy sem szedtek ki belőlem. Mindennek eljön a maga ideje - mondta, mivel töprengésre késztetett.

Egész úton ezen gondolkoztam.

Vajon kinek vagy minek kell még egy szoba a házban? És mit láthatott Alice?

Fogalmam sem volt, de megnyugtatás képpen Alice biztosított róla, hogy semmi rossz dolog, pont ellenkezőleg. De ezzel még kíváncsibbá tett......




Tessék komizni :)

8 megjegyzés:

Bellard írta...

Szia!
Nagyon jó lett!!! Annyira várom az esküvőt.
Rettenetesen kíváncsi vagyok hogy kié lesz a szoba és minek. Lehet hogy Belláéknak lesz még1 gyerekük???
Júúúj nagyon várom a kövit!(L)
Puszi mindenkinek

Dewil írta...

Hy!
Hát ez nagyon jó lett! =D
Most megint van egy rejtély. Kinek kéne új szoba? =) Én is egy újabb gyerekre gondoltam de, kitudja.. =D
Majd kiderül! =D
Várom a következőt!
Bye!

Névtelen írta...

Szia!
Szupi lett a feji!!
Remélem hamar kiderül , hogy kié lesz a szoba!!Kiváncsi vagyok! :))
Várom a folytatást!!:-)
Puszi!!

Timcsi írta...

Hali!

Nekem is nagyon tetszett ez a fejezet ahogy eddig az összes többi is. Már alig várom az esküvőt, remélem addig már nem lesz semmi nagyobb bonyodalom:D Ez az új szoba téma meg megint felcsigázta a kíváncsiságomat, szal nagyon várom a következő fejit.

Pusza:D

Judit írta...

Szia!
Nagyon jó lett, Alice biztos kitesz majd megint magáért az esküvővel kapcsolatban:)
Nekem is egyből egy újabb gyerek jutott az eszembe, ami miatt ki kell bővíteniük a házat.
Várom Nagyon a kövit.
Puszi JUdit

Névtelen írta...

Szia.
Na most aztán rendesen összezavartál.
Miért kell még egy szoba? De remélem hamarosan kiderül.
Nagyon tetszett a fejezet. És remélem, hogy most már minden rendben lesz.
Alig várom a következőt.
Judit

Kata írta...

nagyon jó lett

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon tetszett ez a fejezet is és ahogy Rose megnevelte férjét:):)
Az esküvő biztos csodás lesz!Még egy szoba ?Minek?Amúgy nagyon szívesen olvasnék Nessa szemszöget is érdekelne a kislány gondolatai is!:)
Aro embergyerek húha nos nem tudom h mi lesz..de várom
És tanyáék??
Melinda