BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. október 10., vasárnap

39.fejezet

Sziasztok! Sajna otthon péntek óta nincs netem, most netszalonból vagyok, hogy legyen fejli. Köszi a bétázást Bumbinak! :)Köszi a komikat az előzőhöz, aztán tessék írni ide is. Pusszantás.



39.fejezet

/Bella/

Néhány percig csak tanakodtam, vajon mit is válaszolhatnék erre a lányomnak?

Több érvet tudnék felhozni a dolog mellett és ellen is.

Egyrészt igaz ezt még akkor mikor minden rendben volt megígértük Nessának, és ez boldoggá tenné őt, és nekem már csak az a legfontosabb, hogy legalább ő boldog legyen.

Másfelől, kicsit félek is Edward közelében lenni. Ennek is van több oka.
Az egyik, hogy még mindig fáj amit velem tett, és akárhányszor ránézek az a dolog is eszembe jut. Másrészt viszont, látom rajta, hogy tényleg tartani akarja magát a lányunknak tett ígéretéhez miszerint, mindent megtesz, hogy megbocsássak neki.

A másik pedig, hogy hiába is fáj még mindig arra gondolok, hogy megcsalt Tanyaval, mikor még ennek ellenére is szeretem őt. És ezzel a múltkori csókunk után ő is tisztában van.

És igen, talán félek kettesben lenni vele, mert onnan nem lenne menekvés, és ha ismét közeledne felém, akármit is tett elég, ha a szemembe néz és rögtön elgyengülök. Ez az egyik nagy hibám, hogy még mindig imádom őt, és ezt ő ki is használja.

Egyszerűen nem merek neki megbocsájtani. Ki tudja mikor tenné meg ismét, és ezt még egyszer nem bírnám elviselni.

De ott van Nessa aki reménykedve várja a válaszom.

-Rendben kicsim, menjünk ha szeretnéd - válaszoltam mire még nagyobb mosoly ült ki az arcára és a karomba vetette magát.

-Szeretlek mami.

-Én is téged kicsim - pusziltam meg a kis arcát
.
-Nessa gyere enni kicsim, utána akár indulhattok is - hívta őt Esme.

Persze, mindenki arra hajt, hogy Edwarddal kibéküljünk. A szívem legmélyén én sem vágyom másra, de ne higyje, hogy ilyen könnyen elfelejtem neki azt amit tett és ezt elég sűrűn a tudtára is adtam.

-Ne hidd, hogy ez bármin is változtat - szóltam oda Edwardnak miután Nessa a konyhába ment Esmevel.

-Te pedig tudd, hogy megtartom amit Nessának ígértem - mondta, és tudtam mire gondol és ettől félek is.

Főleg attól, hogy elgyengít a közelsége és engedek neki.

-Alice adnál nekem valami ruhát?

-Persze, gyere - húzott a szobája felé.

Persze mint mindig nem bírta, hogy ne faggasson ki mi jár az eszemben, így elmondtam neki, persze tudva, hogy Edward úgy is kiolvassa a gondolataiból.

-Hidd el Edward igazat mondott, ez nekem is bűzlik, biztos vagyok benne, hogy annak az átkozott némbernek a keze van a dologban, hisz tudod milyen lett mikor Edward dobta őt. Biztos vagyok benne, hogy ez az ő műve, és most jót röhög a markába mert sikerült elválasztania titeket. De te ne add meg ezt az örömöt neki, tudom, hogy egykönnyen nem lehet elfelejteni amit Edward tett, de adj még egy esélyt neki. Neki, magatoknak, hogy ismét együtt lehessetek mind hárman a kis Nessával - mondta Alice.

-Részben talán igazad van, de ki tudja mikor teszi meg velem még egyszer, és azt nemtudnám elviselni.

-Megértelek. És ez is dühít, és nem értem miért nem láttam előre, de hidd el még egyszer nem engedjük, hogy ilyen történjen, ha kell valaki mindig Edward közelében lesz mint egy bébicsősz, hogy még egyszer ilyen ne fordulhasson elő, mert biztos vagyok benne, ahogy Edward is mondta ezt nem szabad akaratából tette, és előbb utóbb fény derül mi a fene történt itt.

-Szóval? Mit fogsz tenni? Előttetek a hétvége - faggatott Alice.

-Nemtudom, akármennyire is igazad van talán néhány dologban, nem hiszem, hogy képes leszek ezt elfelejteni neki.

-Te döntesz, de gondold át - kérte tőlem Alice, majd azzal foglalkoztunk amiért tulajdonképpen jöttünk.

Már nem akartam hazamenni ruhákért így Alicetől kértem, vagyis ő hozott át nekem a sajátjaim közül. Ugyanis nemhiszem, hogy képes lennék ismét belépni a régi közös szobánkba.

Persze, mindig mindig nagy hiba volt Alicere bízni a ruha választást. És mint most is vele nincs ellenkezés.

Vesztemre pont egy ruhát választott nekem. És persze a színe sem akármilyen Sötétkék. Az Ő kedvenc színe.

-Alice én ezt nem veszem fel.

-De hogy nem, és ne is próbálj ellenkezni - mondta. Ilyenkor általában tudom azért mondja mert látott valamit.

-Láttad mi lesz a hétvégén igaz?

-Talán?? - kérdezte egy sokat sejtető mosoly kiséretében.

-Mond el, nem akarok semmi meglepetést.

-Majd meglátod, ne légy kíváncsi - mondta majd magamra hagyott, hogy felöltözzek.

Ahogy magamra vettem a ruhát, Nessa hangját a szobája felöl hallottam.

Résnyire nyitva volt az ajtó, ahol épp be lehetett látni. Edwarddal volt bent, aki épp öltöztette őt.

-Majd mi ketten meggyőzzük a mamit, és újra együtt leszünk - mondta édesen Nessa mire egyre jobban figyeltem.

-Köszönöm tündérem, de azt hiszem a papának nem lesz könnyű dolga. Nagyon megbántottam a mamit.

-De szereted őt ugye? - kérdezte Nessa.

-Persze tündérem, nagyon szeretem, imádom a mamit - válaszolta Edward.

Azt azért be kell valljam, nem hagyott hidegen a válasza. Hisz én is így éreztem íránta.

-Igaz nem lesz olyan könnyű, de mindent megteszek, hogy újra együtt legyünk - mondta Edward.

-Szeretlek apu.

-Én is téged kincsem - ölelték meg egymást amitől én az előbb hallottaktól teljesen elérzékenyültem.

Jó látni, hogy ennyire szeretik egymást. Talán ha nem is rögtön, el kell gondolkodjak azon amiket Alice mondott.

Nem akartam, hogy meglássák végig itt áltam, bár Edward szerintem érezte az illatom, így lementem a nappaliba.

-Ejha hová készülsz húgi? - kérdezte Emmett.

-Alice öltöztetett fel - néztem az elmített felé, aki csak mosolygott.

Edward pedig épp Nessával a karjában jött le a lépcsőn. Rögtön feléjük fordultam. Elnézve Edwardot egy kis remény csillant bennem, ahogy láttam amint tátva maradt a szája amit végigmért.

-De szép vagy mami - jött oda hozzám Nessa.

-Gyönyörű vagy - szólalt meg Edward.

-Köszönöm.

-Indulhattok is, készítettem Nessának ennivalót - adott oda egy csomagot Esme.

-Köszönöm - vettem el tőle.

Edward mosolyogva Nessával a karjában indult az ajtó felé, ahová a többiek is kikisértek minket.

Egy pillanatra Ryanre tévedt a tekintetem, akinek a szemében mintha féltékenység csillogott volna amit nem értettem.

Az utóbbi időben sokat volt mellettem és megkedveltem őt, még ha ez Edwardnak nem is tetszik. Ő a kocsiba ültette Nessát miután mindenkitől elköszönt. Én pedig Ryan mellé keveredtem.

-Szép hétvégét - mondta kissé talán szomorú hanggal.

-Nektek is, ha visszjöttünk majd megejtünk egy vadászatot - mondtam Ryannek, akinek erre felcsillant a szeme, Edward pedig egy morgást hallatot.

Azokhoz képest amit ő tett velem, nemtudtam sajnálni ez miatt. Hagy tudja csak meg milyen érzés volt őt mással látni. Ahhoz képest is én semmit sem tettem, hisz én nem bújtam és nem is tervezek ágyba bújni Ryannel.

-Alig várom - válaszolta Ryan az előbbi megjegyzésemre, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Mehetünk? - kérdezte talán ingerültebben Edward.

Én is elköszöntem Esmeéktől majd a kocsi felé igyekeztem.

-Aztán csak semmi huncutkodás - kiáltott utánnunk Emmett, mire Rose egy jól irányzott nyaklevessel halgattatta el őt.

Beszálltam előre Edward mellé, majd kissé félve de elindulunk a házikónk felé. Nessa végig mosolyogott és az apukájával beszélgetett. Amint odaértünk Nessa kiugrott a kocsiból és a kertbe indult a játékaihoz.

Edward utána ment, én pedig egyenest a házba mentem. Belépve rögtön eszembe jutott, amikor utoljára itt jártunk még boldogok voltunk, együtt.

A konyhába mentem eltenni Esme Nessának készített ételeit, és elgondolkodtam ezen. Főleg rajta.

Annyira hiányzik a közelsége, az érintése, a csókjai. Hogy mindig mellettem legyen.
De ha igaz is vagy lehetséges amit állítanak, hogy nem önszántából tette, hanem valahogy rávették, de akkor is ki? Kinek van olyan képessége, hogy ilyesmire vagy akármire rátudja venni a másikat?

Bár Alicenek abban igaza volt, hogy Tanya megmondta, hogy nem fogja ennyiben hagyni a dolgot mikor Edward szakított vele.

Lehetséges, hogy ez az ő műve? És most örül hogy bejött a terve és szétválasztott minket.

De ha meg is bocsájtok Edwardnak, ennek az emléke örökké megmarad, és nem tudhatom mikor történik újra, és ezt még egyszer nem tudnám elviselni.

Ezen töprengtem mikor két ismerős kéz kulcsolódott a derekam köré. Mint mindig most is megborzongtam az érintésétől. Bármennyire is vágytam erre és jól esett el akartam lökni magamtól.

Egyre erősebben szorított magához, majd a következő pillanatban szembe fordított magával, és a szabadulás esélyét is megtagadva tőlem csókolt meg.

Szenvedélyesen mintha az élete függne ettől a csóktól. Nyelve ellentmondást nem tűrően tört utat a számba, amit mint mindig képtelen voltam megtagadni tőle.
Bármennyire is haragszok rá és fáj amit tett, ha így csókol, mindig teljesen elgyengülök. Eleinte el akartam lökni magamtól, de annál hevesebben ostromolta ajkaim, ami az utolsó maradék ellenállásom is elvette.

Karjaim önkéntelenül kulcsolódtak a nyaka köré, ezzel még közelebb vonva magamhoz. Nyelvünk vadul kergette egymást, miközben Edward édes érintéseit még mindig a derekamon éreztem.

Edward kezei a pólóm alá csúsztak. Amint megéreztem az érintéseit ismét a remegés futott végig rajtam.

Tudtam, hogy amit teszek nem helyes, és nem érdemli meg, hogy ilyen könnyen megbocsássak neki.

Bármilyen nehéz is volt, de megszakítottam a csókunkat és kitéptem magam a karjaiból, és amint ezt megtettem máris hiányzott az érintése.

De ha meg is bocsájtom neki amitt tett, teljesen elfelejteni úgysem leszek képes, maximum megpróbálni tudom.

-Látod, szükséged van rám, ahogy nekem is rád - szólalt meg Edward.

-Ahogy már mondtam, egy két csók nem fogja elfeledtetni hogy lefeküdtél Tanyaval.

-Tudom, de nem fogom feladni, hogy visszaszerezzelek mert szeretlek.

Erre válaszolni sem volt időm mert Nessa lépett a konyhába.

Lassan estefelé jár az idő, elvittem Nessát megfürdetni addig Edward elkészítette a vacsoráját, amint az ölemben ülve fogyasztott el.

Este még együtt játszottunk a lányunkkal, akit egy percre sem akartam magára hagyni.

Többnyire Edward miatt. Biztos vagyok benne, hogy nem fogja annyiban hagyni, én pedig abban vagyok biztos ha még egyszer a közelembe jön vagy megcsókol képtelen leszek tovább ellenkezni.

Nessa boldogsága volt az ami engem is igazán bolsoggá tett. Mindig mosolyogni látni őt, hogy mennyire szeret engem és az apját is. Csak ez számít, és talán Alicenek igaza van, meg kell próbálja akármilyen nehéz is lesz elfelejteni vagy megpróbálni, hogy ismét boldogok legyünk, és nem megadni az örömöt azoknak akik szét akarnak választani minket.

De olyan bizonytalan vagyok. Néha úgy érzem Alicenek igaza van, és hogy adnom kell még egy esélyt magunknak a boldogságra, de amint ezt eldöntöm mindig bevillan a kép Edwardról és Tanyaról ami rögtön eltántorít az elhatározásomtól.

Egyenlőre úgy döntöttem nem rágódok ezen tovább, egy boldog hétvégét akarok eltölteni Nessával.

Ekkor még nem tudtam, hogy ezen felesleges töprengenem mert hamarosan minden kérdésre és félreértésre fény derül.

Este együtt a mi szobánkban feküdt le Nessa aki ismét köztünk aludt el. Még szerencse hogy ő itt volt különben Edward már ismét megpróbált volna közeledni, de egyenlőre nemtudtam dönteni mi is legyen.

Mindketten Nessának szenteltük a figyelmünket aki békés szuszogott köztünk. Néha akaratlanul is fogva tartottak Edward aranyszín szemei, amitől nehezen tudtam elszakadni.

Reggel Nessa korán ébredt, és boldogan láttam, hogy mindketten mellette vagyunk. Kaptunk egy egy puszit, majd lementem a reggelijét megcsinálni.

-Köszönöm a reggelit mami.

-Később elmegyünk sétálni? - kérdezte édesen.

-Van erre nem messze egy szép kis tó, ha gondolod elsétálhatunk, persze ha a mami benne van - nézett felém Edward.

-Akarod kincsem?

-Persze, mikor megyünk?

-De kis türelmetlen valaki - nevettem.

-Apu felöltöztet míg én elpakolok és indulhatunk - válaszoltam, majd nem habozott Edward karjaiba ugrani aki rögtön a szobája felé vitte őt.

Néhány percel később már jöttek is le. Jó ilyen boldognak látni ezt a kis tündért, aki a világ legédesebb kislánya.

-Akkor indulás - mondta Edward, aki a nyakába vette Nessát és elindulunk.

Nem volt olyan messze a kis tó, és Nessának nagyon tetszett a táj. Végig beszélgettünk, Nessa pedig élvezte a kilátást Edward nyakából ülve.

Kezdett kissé hidegebb lenni, így Nessa bánatára hazafelé indultunk miután ki szaladgálták magukat Edwardal a tónál, akinek nem esett nehére emberi tempóban futni a vámpír sebesség helyett. Neki is csak a lányunk boldogsága a fontos.
Alice vett Nessának néhány mese dvd-t amik közül hazaérve Edwardal megnézték az egyiket, én pedig többnyire őket csodáltam. A két legfontosabb személyt az életemben.

Miután a séta és szaladgálás után Nessa jól kifáradt, még a mese elején elszunnyadt. Edward a karjába vette és felvitte a szobájába.

Még ő felvitte és lefektette Nessát, én vámpír sebességgel zuhanyoztam le, mielőtt Edward akárcsak véletlenül is utánam jöhetne.

Sajnos nem voltam elég gyors, még a törölköző volt a testemre csavarva mikor Edward belépett mellém a fürdőbe. Nem is akárhogy. Egy szál boxer takarta csak legnemesebb testrészét.

Akaratlanul is eszembe jutottak az együtt léteink, és hogy mennyire vágyom rá.

Ki akartam lépni mellette, de nem engedett. Elálltva az ajtót és nemtudtam kimenni.

-Eressz ki - kértem tőle, mire egyre közeledett felém, míg végül ismét a karjaiban voltam.

-Miért csinálod ezt velem? - kérdeztem tőle, mikorra már a karjaiban voltam és ajkunk egyre közeledett egymáshoz.

-Mert szeretlek, és meg akarom mutatni. Tudom, hogy amit tettem nem tudod egy könnyen elfelejteni, de hidd el, biztos vagyok benne, hogy van e mögött valami. Én nem akartam, sosem akartalak megbántani és fájdalmat okozni neked. Az életemnél is jobban szeretlek. Te és Nessa vagytok nekem a legfontosabbak - tette hozzá, és a szemei csak őszinteséget tükröztek.

-Ebben igazad van, és abban is hogy szeretlek. Ezt ha akarnám se tudnám letagadni. De nemtudom képes leszek e elfelejteni.

-Sajnálom. Gyűlölöm magam amiért ezt tettem, és ezzel fájdalmat okoztam neked. De biztos vagyok benne, hogy van e mögött valami, és csak azt remélem megtudsz nekem bocsájtani.

Ismét nem engedett szóhoz jutni, ismét megcsókolt. De most csókja szerelmet és szeretettet sugárzott felém.

Nyelveink gyengéd táncot jártak, miközben meztelen teste az enyémhez simult ami minden józan észt kiölt belőlem, és kócos hajába túrva húztam ha lehet még közelebb magamhoz.

Ettől féltem, és be is következett. Hogy nemtudok neki ellenállni. Biztos vagyok benne, hogy Alice látta ezt, hogy végül csak elgyengülök, és a haragom helyett a szerelmünk győz.

-Nem mondom hogy máris elfelejtettem, de megpróbálom. Adni akarok még esélyt magunknak, és hogy ismét egy boldog család legyünk. De félek is, hogy újra szenvedni fogok - vallottam be csókunk megszakítása után.

-Nem fogsz. Hidd el tanultam a hibámból, előbb kérném hogy öljenek mint, mint még egyszer ekkora fájdalmat okozzak neked - mondta.

-Ilyet ne is mondj, én is belehalnék ha történne veled valami - vallottam be Edwardnak.

-Mindent megteszek, hogy elfelejtsük ezt, és hogy minden olyan legyen mint régen. És ha kell egy másodpercre sem eresztelek magam mellől - mondta.

-Szeretlek - tette hozzá.

-Én is téged - vallottam ismét, és most én voltam aki megcsókoltam. Szerelmem aki ismét az enyém, a karjaiba kapott és ismét a zuhany alá indult velem.

Boldogan vettem tudomásul, hogy az eszem helyett, a szívem győzedelmeskedett, és örülök, hogy Aliceel beszéltem és hogy végül adok még egy esélyt Edwardnak.

És most már biztos vagyok benne, hogy Alice látomásairól igazat mondtak még mikor meséltek róla ahogy megismertem őket. A látomai képlékenyek, és a döntéseink alapján változnak. És az is biztos, hogy Alice vészjósló látomásai csak részben jöttek be, hisz végül ismét egymás mellett vagyunk.

Végre ismét boldogan adtuk át magunkat is egymásnak nem is sejtve milyen dolgokra derül fény mikor hazaérünk, de most végre jó írányt vesznek majd a dolgok.





Na tessék komizni!

9 megjegyzés:

Alicy írta...

Szia

Végre kibékultek.Jaj annyira boldog vagyok :D Kivancsi vagyok mi lesz ha haza érnek.Nagyon jo volt gratula és siess a felyivel

Pusszy Alicy

Névtelen írta...

Szia!
Kibékültek ez jó dolog Nessa nessa a kis összeesküvő az apjával.Bella elcsábult nem tudott ellenállni férjének.Ryan féltékeny de mi történt eközben odahaza..Nagyon is érdekelne és Tanya Alice mit tudott meg vagy a többiek újból boldogság öröm d emeddig??Mi van ha újból megismétlődik vagy máshogy áll bosszút Tanya(és Ryan is??)pl Volturi...?Várom hogy mi lesz!
Melinda

Bella19-Kstev írta...

sya

Csak ismételni tudom magam. Minden érzés amit Robstenes fictben olvastam itt is jelen volt. Örülök hogy ujra együtt vannak és NAGYON KÖSZÖNÖM hogy felraktad ma.
IMÁDTAM IMÁDLAK (L)
és remélem hamrossan jöhetek és olvasshatlak.

Pusssssssssss
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/

Dewil írta...

hy!

Hát ez nagyon jó lett! =) Nessa meg Edward tök aranyosak voltak együtt! =) Kiváncsi leszek mi lesz ha hazaérnek..
Várom a következőt!
Bye! =D (L)

Timcsi írta...

Hali!

Hát ez szuper lett, megint összejöttek és boldogság a köbön. Remélem sokáig tart ez az idill és nem zavarja meg őket ebben az sem ami otthon történt közben. Bár én is nagyon kíváncsi vagyok hogy mi lehetett az. Nagyon várom a következőt:D
Pusza:D

Gitka írta...

jaj, és tényleg meglepetés :)
remélni sem mertem volna, hogy ilyen hamar kibékülnek :)
oh, igen XD végre, kíváncsi vok mi lesz a nagy hír
talán kiderül, hogy mi is történt :)
teljesen happy lettem, köszönöm (L)

Névtelen írta...

Szia!!
Nagyon jó lett ez a rész!
Végre minden jó lesz!!
Várom a kövit!!
Puszi!:-)

Judit írta...

Szia Lizzyke!
Nagyon jó lett ez a feji is:)
Olyan jó, hogy végre kibékültek, kíváncsi vagyok, hogy derül ki az igazság, mi történt otthon, míg ők együtt voltak a házukban?
Várom nagyon a kövit, siess vele légyszí:D

Puszi Judit

LilyVolturi írta...

Jajj, ez a fejezet *-* Nagyon király volt :D
Szent a béke *-*
És kis Nessa, aki összehozza a családot, hogy imádom a kicsikét *-*
Puszi: LilyV