35.fejezet

Sziasztok! Itt is az új fejezet, nem fűznék hozzá sokat, csak annyit, hogy köszi a bétázását Bumbinak (L). Nektek pedig jó olvasást és aki gondolja tessék komizni :). Pussz.



35.fejezet


/Bella/

Miután Nessa elaludt, Alice üzent nekünk, hogy menjünk le, vagyis tulajdonképpen csak nekem. Így Edward maradt Nessával.

-Mi az Alice? - kérdeztem ahogy leértem.

-Menjünk el vadászni - mondta és rögtön az ajtó felé indult.

Nem ellenkeztem, mert hajtott a kíváncsiság, vajon mi lehet az a dolog amit csak nekem akar elmondani. És mivel elméletileg vadászni mentünk, de persze mindenki átlátott rajtunk, azért egy kis vadászatot is beiktattunk.

Végezvén a vadászattal, Alice és én a vízesésünkhöz mentünk, és alig vártam, hogy kibökje végre mit akar.

-Szóval miért vagyunk itt?

-Én.....

-Mi az Alice? Megijesztesz - mondtam most már kissé megrémülve.

-Látomásom volt.

-És? Mit láttál?

-Ha lehet inkább megmutatom - mondta.

A következő pillanatokban pedig már az Alice által vetített képeket néztem.

A képek amiket mutatott nekem, a legrosszabb sejtéseim készültek beigazolni. Edward és én láthatóan nem együtt voltunk. Sőt, én a régi házamban laktam ismét, és nem mellékesen Ryannal. Edwardot pedig Tanyaval az oldalán láttam.

-Ez mi? Ez nem történhet meg - mondtam ki most már tényleg megrémülve, nagy nehezen miután magamhoz tértem a látottak után.

-Én is alig akartam elhinni, és csak azt remélem ez nem történik meg - mondta Alice.

-Edward ezt látta? - kérdeztem tőle.

-Nem, csak neked akartam megmutatni.

-És ha lehet ez maradjon is így, nem akarom, hogy aggódjon, elég ha én idegeskedek emiatt.

-Neked sem kell, de ne aggódj nem mutatom meg neki. És te se aggódj, nem hagyjuk, hogy bármi és bárki is szétválasszon titeket - próbált megnyugtatni Alice.

-Megpróbálok, és köszönöm.

-Nincs mit, meglátod, nem lesz semmi baj.

-Azt én is remélem, de ideje visszamenni - mondtam.

-Igazad van, menjünk - mondta, majd futni kezdtünk vissza a házhoz.

-Minden rendben szívem? - jött oda hozzám Edward ahogy beléptünk az ajtón.

-Persze szerelmem, csak női dolgokról volt szó, igaz Alice?

-Igaz - felelte egy mosollyal az arcán.

Mivel hamarosan reggel lesz és Nessa is felébred muszáj lesz nem gondolni erre, nem akarom, hogy lássák rajtam, hogy valami nincs rendben.

Ryan az éjszakákat is többnyire nálunk töltötte, Edward nagy bánatára, aki még mindig úgy vélte, hogy Ryannek tetszek. Ezzel kapcsolatban hiába győzködtem, hogy nincs így, nem szerette ha a közelemben van.

Bár én még nem sokat beszéltem vele,de a többiek nagyon kedvelik.

Hiába próbáltam elterelni a gondolataim, képtelen voltam másra gondolni, csak az Alice által mutatott képek jártak a fejemben. Amin már Edward és én nem voltunk együtt. Én Ryannal laktam a régi házamban ő pedig ismét Tanyaval volt. Erre még csak gondolni sem akartam.

De úgy néz ki mégis volt és van alapja a félelmemnek, miszerint nem szabadultunk meg egészen Tanyatól. És még mi itt boldogok vagyunk, ő addig ki tudja mit tervez ellenünk. De örülök, hogy Alice csak nekem szólt, nem akarom, hogy Edward, vagy a többiek emiatt aggódjanak. Csak azt remélem, hogy ez a látomás sohasem valósul meg.

Reggel ahogy Nessa felébredt, Edward és én reggelizni vittük, majd ideje volt suliba menni. De előtte még Edwardnak támadt egy fantasztikus ötlete.

-Mit szólnál kicsim, ha hármasban a mamival hétvégén lemennénk a házikónkba? - fordult Edward a kislányunkhoz.

-Az nagyon jó lenne, igaz mami? - fordult felém.

-Bizony kicsim - mondtam neki egy puszi kíséretében.

-Akkor ezt megbeszéltük, ott töltjük a hétvégét - mondta Edward.

Nessa nagyon örült a hírnek, és alig várja, hogy ismét ott lehessünk és elfoglalhassa a játékait. Én is jó ötletnek tartottam, legalább kikapcsolódok egy kicsit és együtt lehetek a kis családommal.

Az elkövetkezendő néhány nap hihetetlen gyorsasággal telt el. Napközben mi suliban voltunk, addig mindig Esme vigyázott a kis Nessára. Délutánonként pedig mindig valami családi program volt hála Alicenek, és persze Ryan is minden idejét velünk töltötte.

Egyik alkalommal mikor a fiúk vadászni voltak, volt alkalmam egy kicsit beszélgetni vele, jobban megismerni. Sokat megtudtam róla, és talán hiába tartottunk tőle az elején.

Bár Edwardnak cseppet sem tetszett, hogy vele talált a nappaliban mikor hazaértek. De megnyugtattam, hogy semmi oka a féltékenykedésre.

A napok gyorsan elteltek és végre eljött a hétvége amit Nessa annyira várt. Sőt Alice látomásának köszönhetően a családunk is velünk tartott. Na nem az egész hétvégére, csak Rose és Esme is kíváncsiak voltak a mi kis házikónkra. Így szombat délelőtt összepakoltunk néhány dolgot, Esme készített ételt Nessának, majd kocsikba szállva elindultunk a mi kis kunyhónk felé.

Edward nagy bánatára Ryan is velünk tartott.

-Ez csodás - szólalt meg Esme ahogy odaértünk.

-Bizony, a kis hancúrfészek, igaz fiatalok? - szólalt meg Emmett, mire Rosetól egy jól irányzott nyaklevest kapott ismét.

-Emmett bácsi jössz velem játszani? - szaladt Nessa rögtön Emmetthez.

-Persze kicsilány, futás - mondta Em, majd mindketten eltüntek a ház mögötti kertben.

-Ő sosem változik meg, olyan mint egy nagy gyerek - szólalt meg Ryan.

-Igen, de hála az égnek őt Rosenak kell nevelnie - szólaltam meg mire mindenki elnevette magát.

Bejjebb mentünk, majd a lányok rögtön a házat vették szemügyre, míg a fiúk a nappaliban beszélgettek. Örömmel láttam, hogy hatással voltak a beszélgetéseim Edwarddal és próbál nyitni egy kicsit Ryan felé és beszélget vele.

Mi addig a lányokkal beszélgettünk az emeleten. Alice szerint a jövőhéten elég sokat fog sütni a nap, ami igencsak ritkaság itt Londonban, így arra gondoltak, hogy a lányokkal és Nessával elmehetnénk néhány napra Párizsba egy bevásárló körútra.

Mivel gondolom Alice már látta ezt, de még ha nem is látta volna vele felesleges lenne ellenkezni, így belementem. Mivel Nessa is imád vásárolni, biztos tetszeni fog neki.

Lementünk a fiúkhoz a nappaliba ahol már Nessa és Emmett is ott voltak, majd ismertettük velük Alice ötletét.

-Végre majd csapunk egy jó kis bulit amíg a csajok odalesznek - súgta Emmett Jaspernek.

-Majd adok én neked olyan bulit - szólt oda neki Rose, mire Em meghúzta magát.

-Nem akarom, hogy elmenj - súgta nekem Edward ahogy a karjaiba ültem, míg Nessa Rosenál volt.

-Csak néhány nap - mondtam.

-Ugyan tesó csak kibírsz néhány napot - szólalt meg Emmett.

-Attól tartok muszáj lesz - mondta Edward.

-Ha visszajöttünk ígérem kárpótollak - mondtam neki, próbáltam, hogy csak ő hallja de ilyen hallású vámpírok mellett persze ez lehetetlen.

-Látod öcsi, Belluska majd kiengesztel egy jó kis hancúr maratonnal ha hazaérnek - vágta be Emmett.

-Még egy ilyen beszólás és egy jó ideig hozzám se érhetsz - fenyegette meg Rose a férjét.

-Úgysem bírnád ki nélkülem cica - vágott vissza Em.

-Arra ne vegyél mérget - felelte Rose, mi pedig jót mosolyogtunk a szópárbajukon.

A nap gyorsan telt el, Nessát szinte nem is láttuk, folyton valamelyik fiúval játszott odakint és csak enni jött be. Már esteledett mikor Esmeék elmentek, hogy hadd legyünk egy kicsit együtt.

Edward felment lezuhanyozni, addig én megetettem Nessát, majd őt is megfürdettem és Edwarddal lefektettük a kis szobájába amit Alicetől kapott.

-Jó éjt mami és papi - köszönt el tőlünk lefekvés előtt.

-Neked is tündérem - adott egy puszit neki Edward.

-Aludj jól kicsim - pusziltam meg én is,majd a szobájában hagytuk őt.

Edward visszament a szobánkba, addig én is lezuhanyoztam. Mielőtt szerelmemhez mentem volna benéztem Nessához aki már az igazak álmát aludta.

Befeküdtem szerelmem mellé aki a mellkasára vont.

-Szóval ha hazaértek kárpótolni fogsz? És hogy tervezed? - kérdezte, és tudtam mire gondol.

-Hát vannak jó módszereim a kiengesztelésedre.

-Megmutathatnád őket.

-Nagyon szeretném, de Nessa szinte itt alszik mellettünk - mondtam tudván, hogy a kislányunk is itt van, és hogy magunkat ismerve nem tudnánk olyan csendben lenni, és kicsit kínos lenne ha Nessa ránk nyitna.

-Igazad van - mondta kissé szomorúan.

-Ne aggódj lesz még időnk arra - nyugtattam meg mire rögtön felcsillant a szeme.

Az éjszaka nagy részét átbeszélgettük, és nem meglepő többnyire Ryan volt a téma.

-Nessa - szólalt meg Edward.

-Mi van vele? - kérdeztem rögtön kissé ijedten.

-Rosszat álmodik - mondta szerelmem, majd ahogy ezt kimondta Nessa hangját hallottam ahogy minket hív, majd se perc alatt a szobájában termettünk.

-Mami - ölelt magához ijedten a kis csöppség.

-Semmi baj kicsim - nyugtattam meg ahogy az ölembe vettem.

-Rosszat álmodtam - mondta még mindig félve.

-Itt vagyunk, nincs semmi baj tündérem - jött oda hozzánk és ölelt át minket Edward.

-Annyira szeretlek titeket - súgta a kislányunk.

-Mi is téged - feleltük neki.

Edward a karjaiba vette őt, míg Nessa édesen bújt az apukája karjaiba.

-Gyere kicsim, átjössz hozzánk, és alszol köztünk mint otthon is jó lesz? - kérdezte tőle Edward.

-Igen, az jó lesz - súgta Nessa.

Szegénykém, nagyon megijedhetett. Edwarddal az ágyra feküdtünk, Nessa pedig közénk. Jól betakargattuk őt. Edward elkezdett mesélni neki, majd nemsokkal később ismét elaludt, mi pedig meghatódva figyeltük ezt a köztünk alvó kis tündért.

Ekkor még nem sejtettük, hogy hamarosan minden a feje tetejére áll, és a boldog életünk igencsak felborul.