36.fejezet

Sziasztok! Először is hatalmas bocsánat kéréssel jövök a késés miatt, de tegnap nemtudtam és most lett kész a fejezet. Felteszem mert így is késtem vele, de amint Bumbi kijavítja kicseréltem a bétázottra. Addig is jó olvasást és várom a komikat. A fejlivel kapcsolatban a végére fűztem hozzá néhány mondatot. Olvassátok és tessék komizni. Akik írtak az előzőhöz nekik hatalmas cuppanós. Pusssz.



36.fejezet


/Bella/


Az együtt töltött hétvégénk másnapja csodálatosan telt. Még soha nem éreztem magam ilyen boldognak mint mikor az én kis családommal lehettem. És ezzel nemcsak én hanem Edward is így volt. Soha nem lehetünk elég hálásak főleg Esmenek, hogy mi is megtapasztalhatjuk milyen is szülőnek lenni.

És Vanessánál tökéletesebb gyermeket senki nem is kívánhatna magának. Ő a mi kis szemünk fénye. De nem csak nekünk hanem a család többi tagjának is.

Igazán hálás vagyok a sorsnak is mikor ide jöttem, és mikor az utamba sodorta Edwardot és a többieket, hisz mellettük találtam meg a boldogságot, tapasztaltam meg milyen jó érzés ha családja van az embernek, és nem utolsó sorban milyen anyának lenni.

Szinte az egész napot Vanessával és a játékaival töltöttük. Hol Edward hol én játszottam vele. Ő is akárcsak mi nagyon boldog, hogy így együtt vagyunk. Estére viszont nagyon elfáradt. Készítettem neki vacsorát, Edwardal megfürdettük, majd még én elpakoltam a konyhában szerelmem lefektette őt.

Mire végeztem és benéztem Nessához, ő addigra már édesen aludt, így elindultam szerelmem keresésére. Nem találtam sehol így utolsó lehetőségként a fürdőszoba maradt.

Belépve még a szám is tátva maradt a látványtól. Edward meztelenül állt háttal nekem és épp vizet engedett a kádba. Nagyot nyeltem ahogy hátulról végigmustráltam tökéletes testét.

-Csatlakozol? - kérdezte meg ahogy szembe fordult velem.

Egy ilyen ajánlatra képtelenség lett volna nemet mondani. Nem gondolkoztam csak pillanatok alatt ledobáltam a ruháimat, Edward addigra pedig már a kádból tárta ki karjait felém, hogy végre csatlakozzak hozzá.

Megszabadulva a ruháimtól beléptem szerelmem mellé a kádba és leültem vele szemben.

Akárcsak én, Edward sem bírt sokáig magával. Felém nyúlt és közelebb vont magához én pedig örömmel simultam márványszerű testéhez.

Ajkaimra hajolt és egy szenvedélyes csókban egyesültünk. Nyelvünk érzéki vad táncát járta miközben kezeinkkel a víz alatt egymás testét barangoltuk be.

Edward kezei a mellemre tévedtek és kényeztetni kezdte őket mire én belenyögtem a csókunkba. Én sem tétlenkedtem, kezemmel összesimuló testünk közé nyúlva vettem kezembe már merev szervét.

Ahogy simogatni kezdtem ő is egyre sűrűbben nyögött bele csókunkba. Elszakadva ajkaimtól nyelvével a nyakam kezdte el kényeztetni.

Ujjaival egyre hevesebben mozgatta ujjait bennem, ami pillanatokon belül elhozta számomra a végső robbanást. Testem remegett az imént átélt gyönyöröktől amit ujjai édes gyötrése okozott. Közben én sem tétlenkedtem, egyre hevesebb mozgással ingereltem férfiasságát.

Mikor nem bírta tovább elvette magáról az őt simogató kezem és magára húzott. Mindketten egyszerre nyögtünk fel, ahogy testünk egyesült és egy tüzes csókot váltottunk.

Először lassabb mozgással kergettek az őrületbe egymást, majd fenekem alá nyúlva ösztönzött gyorsabb mozgásra, miközben én nyakába temetve arcom próbáltam elnyomni élvezetem hangjait, mivel Nessa nem messze tőlünk alszik.

Kezei közben mellemre tévedtek és azt kényeztették, miközben egyre hevesebb lökésekkel igyekeztünk a csúcs felé. Egyszerre léptünk át a mennyek kapuját amit egy szerelmes csókkal köszöntöttünk. Az imént átéltektől remegve borultam szerelmem vállára és próbáltuk normalizálni légzésünket.

Miután kissé lenyugodott hevessé vált légzésünk mindennél édesebb szerelmesebb csókokkal kényeztettük egymást. Megmosdattuk egymás testét,majd szerelmem törölközőbe burkolta testünket, karjaiba vett és meg sem álltunk a szobánkig, pontosabban az ágyig, ahol tovább szerettük egymást egész éjjel, míg nem egymás ölelő karjaiban ért minket a reggel.

-Szeretlek - suttogta szerelmem.

-Én is szeretlek - viszonoztam vallomását.

Nemsokkal később még jó, hogy felöltöztünk, mert a mi kis tündérünk topogott be álmos szemekkel a szobánkba és bújt be közénk, míg mi boldogan öleltük őt magunkhoz.

-Ma már megyünk haza? - kérdezte kissé talán szomorúan.

-Igen tündérem, de mit szólnál ha minden hétvégét itt töltenénk együtt? - vette fel az ötletet Edward.

-Jaj, az nagyon jó lenne - felelte egy hatalmas mosollyal az arcán Nessa.

-Igaz mami?

-Bizony, ez jól hangzik - mondtam és egy puszit nyomtam a kis arcára.

-Megyek készítek neked reggelit - másztam ki az ágyból.

-Köszönöm mami, addig itt maradok apuval - mondta és szorosan Edwardhoz bújt aki boldog mosollyal az arcán ölelte magához a csöpp kislányunkat.

Én pedig hihetetlen örömmel néztem életem két legfontosabb személyére. Miután kigyönyörködtem magam bennük a konyhába indultam és reggelit készítettem Nessának.

Ahogy kész lettem, Edward jött is le Nessával a karjaiban. Megreggelizett a mi kis tündérünk, majd felöltöztettük, és akármilyen jó is volt itt, sajnos ideje volt hazatérni.

Mindent rendbe tettük, gondosan bezártuk a kis családi fészkünket majd kocsiba szállva úton is voltunk haza.

Mivel a héten hihetetlen módon elég sokszor lesz napsütés így nem tudtunk iskolába menni. Ennek kicsit örültem is, legalább több időt tölthetünk Nessával.

Hazaérve belépve a nappaliban mindenki lent volt.

-Sziasztok, milyen volt a hétvége? - kérdezte Esme.

-Nagyon jóóó - felelte Nessa boldogan.

-Nem is hiányoztam? - kérdezte durcásan Emmett.

-Dehogynem Emmett bácsi - szaladt Nessa a mi nagy mackónkhoz.

-Na azért - felelte Em és karjaiba kapta Nessát.

-Mit szólnál egy kis játékhoz a kertben? - kérdeztem Em.

-Mehetünk - ugrott talpra Nessa.

-Jössz Jazz? - kérdezte tőle Em.

Jasper karjaiba kapta Nessát majd hármasban indultak neki játszani. Hihetetlen hogy a fiúk is már ennyi idősek, és olyanok mint a gyerekek. De jó látni, hogy ennyire szereti Nessát, legalább ő is tud kivel játszani.

Ryanra pillantottam aki mintha irigykedve nézett volna ránk ahogy Edward a karjaiba zárt.

-Mit szólnátok ha holnap indulnánk a Párizsi vásárlásra? - dobta fel az ötletet Alice.

-Jól hangzik - értett egyet rögtön Rose, és Esme is csatlakozott.

Engem valamiért annyira nem dobott fel az ötlet, talán mert nem akarok akár egy percet is távol tölteni Edwardtól, és ezt a lányok is láthatták rajta.

-Ugyan nagyon klassz lesz, a kis Nessa is jön és jól elleszünk. Csak kibírtok egymás nélkül néhány napot - mondta Alice.

-Nem akarlak elengedni -suttogta a fülembe Edward persze mindenki hallotta.

-Ne legyetek már ilyenek csak pár nap, nincs vita - mondta Rose.

-Jól van - egyeztem bele lemondóan.

Alice kiment a fiúkhoz hogy elmesélje Nessának, hogy holnap utazunk. Persze Alice már mindent elintézett, az útleveleket és a jegyeket is. Nem is ő lenne ha nem így lett volna.

Így hát mivel az elkövetkezendő napokat szerelmem nélkül kell töltsem, míg a fiúk szinte egész nap feltartották Nessát, mi Edwardal a szobánkba visszavonulva élveztük egymás közelségét.

Éjszaka miután Nessa elaludt Alice mindent összekészített, hogy reggel indulhassunk. A fiúk pedig maradnak itthon.

-Addig mi is csapunk egy kis kan bulit - dobta fel az ötletet Emmett.

-Majd adok én neked olyan bulit - hurrogta le rögtön Rose, mire Em meghúzta magát.

Ryanel is sokat beszélgettünk az éjszaka és furcsa mód, még Edward is egész jól kijött vele. Ezt nem igen tudtam mire vélni a viselkedéséhez képest amit az elején tanúsított Ryan felé. De örültem neki, nem akartam semmi bajt.

Reggel Nessa boldog mosollyal az arcán ébredt. Egy reggeli után Rose és Alice felöltöztették majd a garázs felé indultunk, hogy mehessünk a reptérre.

A lányok is elbúcsúztak a fiúktól, majd kocsiba szálltak. Nessa épp Edwardtól köszönt el.

-Aztán jó legyél tündérem, és vigyázz a mamira - mondta neki Edward.

-Vigyázok rá - helyeselt Nessa.

-Szeretlek apu - ölelte át Nessa Edwardot.

-Én is téged tündérem - felelte neki szerelmem majd egy puszit nyomott kislányunk arcára.

Nessa beszállt a lányokhoz, és rajtam volt a sori, hogy elköszönjek Edwardtól.

Amint elé léptem rögtön a karjaiba zárt és ajkaimra tapadt. Karjaim ösztönösen a nyaka köré kulcsolódtak miközben mámorító csókját viszonoztam, és ekkor még nem is sejtve, hogy talán ez lesz utolsó.

Nemtudom meddig ízlelgettük egymás ajkait, mikor torokköszörülésre lettünk figyelmesek.

-Indulhatunk végre? - türelmetlenkedett Alice.

-Szeretlek - mondta.

-Én is szeretlek - mondta Edward, majd nehezen de kibontakoztam a karjaiból és egy utolsó pillantást vetve rá kocsiba szálltam és már úton is voltunk a reptér felé.

Nemtudom miért ahogy eljöttünk otthonról megmagyarázhatatlan félelem tört rám. Nemtudtam megmagyarázni, de nagyon rossz előérzetem támadt, és csak reméltem, hogy feleslegesen aggódok.

Egy hosszabb repülőút után landoltunk a Párizsi repülőtéren ahonnan egy csodás szállodába mentünk. A lányok és még Nessa is annyira be voltak zsongva, hogy épp, hogy lepakoltunk neki is vágtunk a városnak.

Nessa nagyon élvezte minden percét, de főleg a vásárlást. Engem annyira nem dobott fel, és Edward is nagyon hiányzott.

-Próbálj egy kicsit kikapcsolódni - jött mellém Esme.

-Próbálok, csak valami rossz érzés fogott el mióta eljöttünk - vallottam be.

-Ne gondolj ilyenekre semmi nem fog történni. Érezzük jó magunkat, és hidd el gyorsan eltelik ez a néhány nap és otthon lehetünk a fiúkkal - mondta Esme, és hallván a szavai kissé megnyugodtam és ki akartam élvezni minden percét a velük töltött időnek.

Néhány napra jöttünk, ami még számomra is hihetetlen gyorsasággal telt el. És persze azóta millió üzletet jártunk végig és egy kisebb vagy inkább elég nagy vagyont költöttünk.

A lényeg, hogy Nessa is nagyon jól érezte magát.

Minden este beszéltünk Edwardal, akinek nagyon hiányzunk,ugyanúgy ahogy ő is nekünk. De az elmúlt napok amiket nélküle kellett töltenünk hamarosan véget érnek mert a holnapi géppel repülünk haza.

Nessa is rengeteg mindent kapott. Eddig imádta a játékokat, de ez az utazás alatt egybe sem tértünk be, inkább a ruhákat részesítette előnyben. Ekkor jöttem rá, hogy ő is olyan ruha mániás lesz mint a nénikéi.

Összeszedve a milliónyi csomagunkat indultunk a reptérre és vártam, hogy otthon lehessünk. Majd végre a repülőút után immár kocsival száguldottunk haza.

Ahogy egyre közeledtünk a ház felé, nemtudom miért ismét elfogott az a nyugtalanító érzés, hogy valami nincs rendben. De akkor még nemtudtam mi vár rám ha hazaértünk.

A ház elé érve ahogy leparkoltunk Emmett, Ryan, Carlilse és Jazz hitetlenkedve léptek ki az ajtón.

-Hát ti? Azt hittük már itthon vagytok csak elmentetek még valahova.

-Csak most jöttünk, de miből gondoltátok, hogy már voltunk itthon? - kérdezte Esme.

-Vadászni voltunk, csak Edward maradt itthon és...... - itt abbahagyta de ekkor éreztem, hogy valami tényleg nincs rendben.

-Azt hittük, hogy Bella van Edwardal, mi... - mondta lehajtott fejjel Emmett aki most cseppet sem volt vicces kedvében.

Most már biztos voltam benne, hogy valami baj van. Még a szokottnál is sápadtabb lettem.

Rose láthatta is rajtam, fogta Nessát és a fiúkkal elvitték hátra a kertbe játszani.

Aliceel és Esmevel valamint Carlisleal mentünk vissza a házba.

Meg akartam tudni végre mi a fene folyik itt. Felrohantam a lépcsőn és a szobánk ajtaja előtt megtorpantam. Ha most dobogna a szívem biztos vagyok benne, hogy az onnan kiszűrődő hangok hallatára szívrohamot kaptam volna.

A hangok alapján tudtam mi vár az ajtó túloldalán mégis reménykedtem, hogy ez nem igaz. Félve nyitotta be a szobánkba és a látvány ami ott fogadott teljesen letablózott.

Magamban azért fohászkodtam, hogy ez csak egy rossz álom legyen, és azt kértem, hogy csak hadd ébredjek fel. Ekkor döbbentem rá, hogy Alice vészjósló látomásai váltak valóra.

Edward a Mi ágyunkban feküdt, még hogy feküdt, szeretkezett egy másik nővel. Nem kellett sok, hogy rájöjjek ki az a másik nő.

Tanya.

Nem zavartatták magukat, eddig észre sem vették, hogy benyitottam. Azt hittem a szívem szakad meg mikor tudatosult bennem mi történik most.

A következő pillanatban Alice lépett mögém, akinek szintén a torkán akadt a szó. Hirtelen legszívesebben meghaltam volna. Nemtudom elhinni, hogy képes volt ezt tenni velem.

Épp, hogy kiteszem a lábam, és ő ágyba bújik Tanyaval. És még, hogy hiányoztam neki - gondoltam magamban hitetlenkedve.

Alice mikor látta rajtam, hogy nem bírom tovább becsukta az ajtót. Leroskadtam a fal mellé és könnyek nélkül sírtam, miközben azt kérdeztem magamban folyton miért tette ezt velem. Még soha nem éreztem ekkora fájdalmat. Egy szempillantás alatt hullott darabokra minden körülöttem.

Nessa. Jutott eszembe a kislányom, és hogy nem láthat ilyen állapotban. Próbáltam összeszedni magam, és lassan a fájdalom helyét a düh vette át.

Mire lementem a nappaliba már mindenki bent volt. Nem kellett magyarázkodni nekik, hogy tudják mi történt. Ahogy az elején én is, ők is hitetlenkedve néztek rám.

-Nem értem, nem, hogy tehette ezt - suttogta Esme arcát a kezeibe temetve.

Ők viszont annyira elmerültek egymásban odafent, hogy szerintem nem is tudják vagy hallottál hogy megjöttünk. De jobb is így, nem bírnám elviselni a képüket.

Lerogytam a kanapéra és a lányok körém gyűlve próbáltak vigasztalni miközben a fájdalom szinte égetett belülről.

A boldog életem így hullott darabokra egy pillanat alatt.

-Légy erős kicsim, nyugodj meg, legalább Nessa miatt - súgta nekem Esme.

Ránéztem a lányomra, aki szegény nem értette mi is folyik körülötte.

-Hazamegyünk kicsim - álltam fel.

-De hát itthon vagyunk mami.

-Nem kicsim. Hazamegyünk a régi házamba - mondtam.

-Ha akarod kiköltözök - mondta rögtön Ryan, aki mióta megjött a régi házamban lakik.

-Nem szükséges, maradj csak, de én nem tudok itt maradni.

-Ha akarod segítek átvinni a cuccaitokat - ajánlotta fel.

-Mindenen a fontos volt abban a szobában van - mondtam lehajtott fejjel.

-Menjünk - álltam fel és a kezembe vettem Nessát.

-Apunak nem köszönünk?

-Nem - vágtam rá talán kicsit mérgesebben.

-Veletek megyek - állt fel Rose.

Átvette tőlem Nessát és a kocsihoz mentek Ryanal.

Én pedig még mindig képtelen voltam felfogni a történteket. Nemtudom elhinni, hogy Edward képes volt ezt tenni velem.

Mintha egy egészen más Edward lett volna aki odafönn hentereg azzal a nővel, mintha nem is az az Edward lenne akit én szeretek. Hisz annyiszor bizonyította, hogy szeret, és éreztem is a tettein, rajta. Ezért is voltam képtelen felfogni, hogy ezt tette.

De ekkor még nemtudtam, hogy előbb utóbb erre is lesz valamiféle magyarázat, de addig még attól tartok rengeteg szenvedés vár rám.

-Bella? - hallottam meg az Ő hangját a lépcső tetejéről.

Hátra sem bírtam fordulni, hogy ránézzek. Alice volt aki felment hozzá. Nem láttam, csak hallottam hogy egy hatalmas pofont kever le a testvérének, és közben azt kérdezgeti tőle, amit én is magamtól. Hogy, hogy volt képes ezt tenni velem?

Eszemben sem volt végig hallgatni a magyarázatát, indultam volna az ajtó felé amikor megtorpantam. Minden tekintet rám szegeződött.

Olyat tettem amit nem gondoltam, vagyis reméltem, hogy soha nem kell megtennem. Lehúztam az ujjamról a gyűrűt amit tőle kaptam és az asztalra tettem.

Egy utolsó pillantást vettem a nappaliban álló Esmeékre majd kiléptem az ajtón. Kocsiba szálltam és elindultunk a régi házamhoz.

Hálás voltam Ryannek és Rosenak, hogy segítettek. Amint megérkeztünk Ryan volt olyan rendes és felment Nessával. Tehetetlenül és rengeteg fájdalommal a szívemben zuhantam a kanapéra, azt most kívántam azt bárcsak tudnék aludni, hogy ha csak egy kicsit is eltudjam ezt felejteni.

Rose mellém ült és vigasztalni próbált.

-Nemtudom mi a fene történt, de valami magyarázat csak van rá, minden rendbe fog jönni - próbált megnyugtatni miközben én is csak azért imádkoztam, hogy neki legyen igaza.




Nos a végéért ne utáljatok nagyon. Igen, vége a boldog időknek. A kövi fejliben lesz egy kis Edward szemszög, hogy jobban értsétek mi történt, de a lényegre, hogy mi miért történt később derül sor. Igen, most egy kis szomorúbb időszak jön, de higyjétek el megéri kivárni a végét amikor is minden happy lesz majd :)

És tessék komizni.