31.fejezet

Sziasztok! Sokatoknak már ma suli, de hogy örüljetek ma kaptok egy új fejlit. Ebben kiderül mi is volt Alice látomása ami egyben Edward ajándéka is Bellának. És az is kiderül jól tippeltetek e, ha elolvassátok megtudjátok. Remélem tetszik majd a fejli, igyekeztem vele, majd ti megmondjátok milyen lett. Köszi mindenkinek aki komizott az előzőhöz, és persze ide is várom őket. Jó olvasást, pussz.


31.fejezet

/Bella szemszög/

Karácsony reggelén Nessával a karomban mentem le a lépcsőn, mikor Emmett berobbant az ajtón egy hatalmas hógolyóval a kezében.
- Na ki jön velem játszani?
- Ne merészeld azt itt bent eldobni - szólt oda neki Esme a konyhából.
- Nyugi anya - válaszolt Emmett.
- Na jössz kicsilány? - fordult Emmett Nessa felé, ahogy leértünk.
- Szabad mami?
- Persze kicsim, de előtte reggelizz meg és utána mehetsz.
- Oké - válaszolta Nessa, aki gyorsan kiugrott a karomból és egyenest a konyhába rohant.
Nem sokkal később már jött is vissza.
- Gyors voltál tündérem - szólt neki Edward.
- Igen, alig várom, hogy játszhassak Emmett bácsival - felelte Nessa.
- Azt elhiszem, de előtte tessék felöltözni, mert nagyon hideg van.
- Jó apu - szólt neki Nessa, adott egy puszit az apukájának és Alice felvitte felöltözni a kislányunk.
Pillanatokkal később Alice már jött is le Nessával a lépcsőn, akit jó melegen felöltöztetett.
- Na mehetünk játszani Emmett bácsihoz? - kérdezte Jazz Vanessától.
- Igen - mondta ő hatalmas mosollyal az arcán.
Jazz átvette a kislányt Alicetől majd kifelé indultak az udvarra.
- Olyan jó ilyen boldognak látni mindenkit - szólalt meg Alice.
- Bizony - jött oda hozzám Edward és hátulról átkarolt.
- Szeretlek - súgta a fülembe és a nyakamba csókolt.
- Én is téged - válaszoltam.
Szembe fordultam vele, karjaim a nyaka köré fontam és egy szerelmes csókot leheltem ajkaira.
- Gyere, nézzük meg Nessáékat - javasolta szerelmem, miután ajkaink elváltak egymástól.
Nem csak mi, Esmeék is csatlakoztak hozzánk, hogy megnézzük odakint a fiúkat és Nessát.
Ahhoz képest, hogy csak nem olyan régen kezdett el esni, már jó nagy volt a hó.
Mondhatni, hogy a gyerekek nagy örömére.
Ugyanis elnézve a Nessával játszó Jaspert és Emmettet, rájuk is nyugodtan lehet mondani, hogy gyerekek.
Nessával épp egy hatalmas Emmett méretű hóembert építettek.
- Emmett rátok még vár a karácsonyfa - szólalt meg Alice.
Jazz és Em dolga volt beszerezni a fenyőfát.
- Oké, rögtön kész vagyunk és hozzuk - felelte Jazz.
- Esme és te Bella addig főzhetnétek Nessának, Rosezal pedig kidíszítjük a házat - adta ki a feladatokat a mi kis energiabombánk.
- És én? - kérdezte Edward, hogy vajon a kishúga neki milyen feladatot szánt.
- Mivel Jasperék elmennek a fáért addig te és Carlisle játszhattok Nessával.
- Ez jól hangzik - válaszolta Carlisle.
- Kész is - hallottuk meg Emmett hangját, aki már Nessával a nyakában állt a kész hóember előtt.
- Ugye milyen szép mami?
- Nagyon szép lett kicsim.
- Nessa drágám, Emmett bácsiék elmennek egy kicsit addig apuval és a nagypapival játszol jó? - kérdezte tőle Alice.
- Az jóó - felelte vidáman.
Emmett letette Nessát, Jazzel adtak egy-egy puszit neki, majd karácsonyfát keresni indultak el az erdő felé.
- Gyere kicsim, addig készítsünk valamit Nessának - hívott Esme.
Alice és Rose addigra már el is tűntek a házban.
- Szerelmem, ne sokat legyetek kint, nehogy a kicsi megfázzon - szóltam Edwardnak.
- Ne aggódj szívem, nem maradunk sokáig, majd később is kijövünk - válaszolta, majd magukra hagytam a fiúkat a kislányunkkal és követtem Esmet be a házba.
Rose és Alice mire beértünk hatalmas dobozokat hoztak be a garázsból, telis tele rengeteg karácsonyi dísszel.
- Alice minek ez a rengeteg minden?
- Attól, hogy mi nem vagyunk "emberek" ilyenkor mi is hasonlóképp ünneplünk - válaszolta.
- És mivel már Nessa is itt van, és te is itt vagy velünk, ez lesz a legszebb és legboldogabb karácsonyunk - tette hozzá mosolyogva.
Ebben igaza van.
Ez lesz az első közös karácsonyunk Nessával, Edwarddal és a családunkkal.
Nessát is annyira jó ilyen boldognak látni.
Nem gondoltam volna, amikor idejöttem, hogy itt fogom megtalálni a családom és a boldogságot.
Többet nem is kívánhatnék magamnak.
Aliceék neki álltak szépen kidíszíteni a házat, míg én Esme segítségével nekiláttunk főzni és sütni Nessának.
Ha mi nem is, neki szüksége van ételre.
És mivel imádja az édességeket is, egy kis sütit is készítettünk neki.
Mindenki szorgoskodott, így elég gyorsan telt az idő.
Közben már Edward és Carlisle fent Nessa szobájában játszottak vele, a kislány nagy bánatára, aki egész nap szívesen lett volna az udvaron.
De mivel elég hideg van legalábbis neki, megbeszéltük, hogy kicsit később majd még kimennek.
Időközben Emmett és Jazz is visszaértek a hatalmas fával, ami épphogy csak elfért a nappaliban.
Rose és Alice már el is kezdték díszíteni, és miután Esme és én végeztünk a főzéssel csatlakoztunk hozzájuk.
Hála a gyorsaságunknak, pillanatokkal később egy csodaszépen feldíszített fa előtt álltunk.
- Ez gyönyörű - szólalt meg Nessa a lépcső tetejéről.
Míg ők odafent játszottak a Cullen család háza teljesen átalakult.
Mindenfelé karácsonyi díszek és égők díszítették a házat.
- És az ajándékok? - kérdezte Nessa Edward karjaiból, ahogy leértek.
- Mind elmegyünk átöltözni és utána kibontjuk őket - mondta Alice.
A nap gyorsan eltelt és még a gyorsaságunkkal együtt is már sötétedett, mire mindennel végeztünk.
Rose elvállalta, hogy felöltözteti Nessát, míg mi is elkészülünk Edwarddal, így mindenki visszavonult a szobájába.
- Menj csak előre - szóltam Edwardnak, hogy beszélhessek Aliceszel.
- A kocsiba tettem Edward ajándékát - mondta.
- A kocsiba? De minek? Nem most adom oda neki? - záporoztak belőlem a kérdések.
- Nem. Majd Edward meglepetése után - jött a válasz.
- És ahhoz a meglepetéshez kocsival kell menni? - kérdezte értetlenkedve.
- Jaj Bella még egy kicsit bírd ki rendben?
- Oké - feleltem, majd mi is felmentünk.
Sajnálatomra mire felértem Edward már felöltözve állt előttem.
Alig vártam, hogy végre kettesben lehessek vele egy kicsit.
Elmentem én is lezuhanyozni, majd mivel a szobában maradt a ruhám, amit persze Alice készített nekem ki, egy szál törölközőben léptem vissza a hálóba, de Edward már nem volt bent.
A ruhát nézegettem, amit drága barátnőm nekem szánt, mikor két hideg kart éreztem a derekamra kulcsolódni.
- Gyorsan vedd fel édes, mert nem állók jót magamért - súgta Edward a fülembe, miután még mindig csak egy szál törölköző takarta el a testem.
Megfordultam és megcsókoltam.
Egyre szenvedélyesebben faltunk egymás ajkait, miközben már éreztem is, milyen hatással vagyok Edwardra.
- Jobb, ha lent megvárlak - mondta miután elszakította ajkait az enyémtől.
- Gonosz vagy - mondtam neki durcásan.
- Később bepótoljuk, csak te és én - felelte, csókot lehelt a nyakamra és már itt sem volt.
Ezzel az utolsó mondatával felkeltette az érdeklődésem, és azon tanakodtam vajon mi lehetett Alice látomása, ami egyben Edward ajándéka is.
Hamarosan úgy is megtudom - mondtam magamban, miközben magamra vettem a ruhám.
Épp, hogy felöltöztem Alice jött be, már teljes harci díszben, megcsinálta hajam és kisminkelt.
Bár nem értettem minek így kiöltözni, de eszem ágában sem volt vele ellenkezni.
Egy csodaszép hosszú sötétkék ruhát adott rám Alice.
Miután kész lett vele, csatlakoztunk a nappaliban gyülekező családunkhoz ahonnan már csak mi hiányoztunk.
- Gyönyörű vagy mami - szólalt meg Nessa mikor leértem a lépcsőn.
- Igazad van tündérem a mami gyönyörű - jött oda hozzám Edward és megcsókolt.
- Na kezdhetjük? - kérdezte türelmetlenül Alice.
- Igeeen - válaszolt mosolyogva Nessa, majd mind leültünk a nappaliban a szép díszített fa elé, ami alá Alice már odacsempészte az ajándékokat.
Amiből persze a mi kis tündérünk kapott a legtöbbet.
Rengeteg játékot és még annál is több ruhát.
A többiek is bontogatták az ajándékokat.
Carlisle mint orvos, ezekkel kapcsolatos orvosi szakkönyveket kapott tőlünk, Esmenek egy antik boltban választottunk egy csodaszép antik vázát, Alicetől persze mindenki egy halommal a legújabb márkás ruhákból kapott.
Mivel Jazznek nincs kocsija, Edwarddal egy csodaszép motorral leptük meg őt, amit, míg mi tovább nézegettük az ajándékokat, Edward megmutatott neki a garázsban.
- Ez nagyon klassz, köszönöm - ölelt meg mikor visszajöttek.
- Mit kaptál tesó? - kérdezte Emmett.
- Egy motort.
- Ne már, kipróbálhatom? - kérdezte rögtön Em.
- Csak szeretnéd tesó - vágta oda neki Jazz.
Rose szinte mindenkitől valamilyen ékszert kapott, amiknek nagyon örült.
A végére hagytuk Nessa másik ajándékát.
- Idejössz egy picit hozzánk kicsim? - kérdeztem tőle, aki már birtokba is vette a játékait.
Leült közém és Edward közé és érdeklődve várta, mi fog következni.
- Van itt neked még valami tündérem. Ezt a mamitól és tőlem kapod - mondta Edward.
- Csukd be a szemed egy picit - kérte Edward.
Nessa behunyta a szemét, míg Edward a nyakába varázsolta a medált, amit vettünk neki.
Ekkor már a többiek is minket figyeltek.
- Kinyithatod kicsim.
Nessa kinyitotta a szemét és a nyakában logó medált csodálta.
- Ez nagyon szép, köszönöm - bújt oda hozzánk.
- Szeretlek titeket - mondta nekünk és megpuszilt minket.
- Mi is téged tündérem - válaszolt helyettem is Edward.
- De ez még nem minden, nyisd csak ki - mondtam Nessának.
A kis Nessa még jobban meghatódott, mikor meglátta a kis medálban a hármunkról készült fényképet.
- Hogy mindig tudd, hogy mennyire szeretünk és mindig mindenhol veled leszünk - mondta Edward.
- Köszönöm apu - mászott Nessa Edward ölébe és megölelték egymást.
- Neked is mami - fordult felém.
- Szeretünk kicsim, nagyon - adtam egy puszit neki.
- Én is titeket - válaszolta.
- Annyira szépek vagytok - szólalt meg Esme.
- Na és húgi, Edynek nem is adsz ajándékot? - szólalt meg Emmett.
- De igen fog adni, de később miután már Edward is odaadta neki az ajándékát - válaszolt helyettem Alice.
- Rendben, akkor mi, ha vigyáztok Nessára megyünk is - mondta szerelmem.
- Hova mentek? - kérdezte rögtön a lányunk.
- Odaadom az ajándékot a maminak, de reggelre mire felébredsz itt is leszünk rendben?
- Jó, siessetek majd.
- Persze kincsem.
- Hová mentek? - kérdezte Rose.
- Majd holnap megtudjátok - válaszolta Edward.
- Mindent a kocsiba tettem - mondta Alice.
- Köszi - válaszolta neki Edward és megölelte a kedvenc kishúgunkat.
- Érezzétek jól magatokat - tette hozzá.
- Most már elárulod hová megyünk? - fordultam szerelmem felé.
- Bírd ki még egy kicsit szívem.
- Te sem tudod hová visz? - kérdezte Emmett.
- Fogalmam sincs - válaszoltam neki.
- Na most aztán kíváncsivá tettél tesó, hova viszed Bellácskát? - kérdezte egy kaján vigyorral a képén Emmett.
- Mi megyünk - válaszolta Edward.
Elköszöntünk Nessától, aki most inkább az ajándékaival foglalkozott tovább, a többiektől is és a garázs felé vettük az irányt.
Kocsiba szálltunk, majd egymás kezét fogva indultunk el, bár még fogalmam sincs hova is.
Egy idő után ismerőssé vált a környék, mire már kezdtem sejteni drága szerelmem hová is akar vinni.
Körülbelül fél óra autózás után meg is érkeztünk.
Kiszálltunk mindketten majd még mindig alig tudtam elhinni, hogy itt vagyunk.
- Ez a meglepetés?
- Csak egy része - válaszolta szerelmem.
A karjaiba zárt és megcsókolt.
Ugyanannál a csodás kis házikónál vagyunk, ahol életem első és legszebb hétvégéjét töltöttem Edwarddal.
- Menj csak be én beviszem a dolgokat a kocsiból - mondtam Edwardnak, mert nem akartam, hogy meglássa az ajándékom.
Kivettem mindent, bent a házban egy kicsit elrejtettem.
Mire visszamentem szerelmemhez a nappaliba, addigra ő begyújtotta a kandallót, a földön mindenütt párnák és mindenfelé gyertyák tették hangulatosabbá a szobát.
Ezt több időbe telt összehozni mint amennyi ideje jöttünk - gondoltam magamban.
- Akkor készítettem elő mikor Aliceszel vásárolni voltatok - mondta a választ a kimondatlan kérdésemre.
- Ez gyönyörű - mondtam.
Még mindig úgymond az ünneplő ruhánkban leültünk a párnák halmára a kandalló elé.
- Szóval megtudom végre mi a meglepetés?
- De türelmetlen vagy - mosolygott rajtam Edward.
Edward felhúzott a földről mindketten felálltunk, majd megkért, hogy csukjam be a szemem.
- Kinyithatod - mondta pár pillanattal később.
Kinyitva a szemem még a lélegzetem is elakadt.
- Isabella Swan leszel a feleségem? - tette fel a kérdést az előttem térdre ereszkedő Edward egy csodaszép gyűrűvel a kezében.
Alig akartam elhinni, ez életem legboldogabb pillanata.
- Igen - válaszoltam végig Edward szemébe nézve, amiben ugyanaz a mérhetetlen szerelem látszott, amit én is éreztem.
Edward az ujjamra húzta a csodaszép gyűrűt, amit nem győztem csodálni.
- Az édesanyámé volt - mondta miközben a gyűrűm néztem.
- Ez gyönyörű - böktem ki nagy nehezen.
- Szeretlek - mondtam, majd szerelmem karjaiba bújtam.
- Én is téged - válaszolta.
- Én vagyok a legboldogabb férfi a földön, hogy a feleségem leszel - mondta.
- Én pedig a legboldogabb nő, hogy a férjem leszel - viszonoztam vallomását, majd egy csókkal pecsételtük meg szerelmünk.
Ez a csók más volt, mint az előbbiek.
Lassú, szerelemmel teli gyöngéd csók.
És most már Edward Cullen leendő feleségeként voltam imádottam karjaiban.
Ennél szebb ajándékot el se tudtam volna képzelni.
Bár talán már csak az a pillanat lehet szebb, mikor isten és mindenki előtt is összekötjük életünket.


Remélem tetszik nektek, és tudjátok min. 15 komi! (Ha több annak én csak örülök)