34.fejezet

Sziasztok! Itt is a kövi fejli, de ha lehet előtte egy kis kitérő.
A múltkori bejegyzésem inkább töröltem mindegy nem is arról van szó, de a téma hasonló. Olvastam megint egy bejegyzést a komis dologgal kapcsolatban. Először is mint látjátok itt is van egy kevéske 15-ös komihatár, ami nem hiszem olyan hűű de nagy dolog így is hogy rengetegen olvassátok a blogot nap mint nap, van ahol akár ez a szám pl 50. Na de nem az e lényeg. Eddig volt ez a 15-ös komihatár, de úgy döntöttem ez sem lesz. Aki ír komit ír, aki nem az nem. Már nem rágom a fületek ez miatt. És visszatérve arra a bejegyzésre, én nem akarlak ezzel zsarolni titeket, hogy ilyen magas meg olyan magas komihatár különben nincs friss, mert vannak olyanok. És igen, mi, legalábbis én azért írom ezeket mert szeretem csinálni, és nem azért hogy tonnaszámra jöjjenek a komik. Ezt a keveset is amit kértem eltörlöm. Én csak annyit kérek, kértem, hogy ha elolvasol egy fejlit, nem olyan sok idő, hogy írj az írójának egy kis véleményt. Ez szerintem nem olyan nagy dolog. Másra ezzel kapcsolatban nem térek ki mert lenne még ez az. Ennyi a lényeg. Én nem kötelezek senkit, hogy írjon, aki szeretne, meg akarja osztani a véleményét tegye, annak én csak örülök, ha kifejtitek a véleményetek. Akinek pedig ezzel a kis bejegyzésemmel bármi baja van, mert volt olyan az előzőnél is ezért töröltem inkább, nem kell idejönni. Más blogon is eltöltheti az idejét. Aki eddig komizott és akik ezután fognak nekik nagyon köszönöm (L).
És már csak a fejli maradt, jó olvasást. És amint MoOa küldi kicserélem a bétázottra.


34.fejezet

/Bella/


Nagyon vártuk Alicet, hogy végre hazaérjen és vele is beszélhessünk. Kíváncsiak voltuk lát e valamit a jövőre nézve ami Ryant illeti. Még nem ismerjük őt, így legalábbis én nem tudok megbízni benne. És ahogy látom Edward sincs oda érte.

Ahogy hazaért Alice rögtön letámadtuk Edwardal. A többiek a nappaliban voltak, mi pedig Aliceel és Jazzal vadászni mentünk. Amint azzal végeztünk elmentünk a mi kis vízesésünkhöz, hogy nyugodtan beszélhessünk.

Nem azért mert ki akartuk hagyni a többieket, de a képességeinknek hála mi jobban odatudunk figyelni rá.

-Szóval miért is jöttünk ide? - kérdezte rögtön Alice mire Edwardal nagyjából felvázoltuk nekik a helyzetet.

-Nem értem miért aggódtok, szerintem semmi okotok rá, rendes srácnak tűnik.

-Jól mondod tűnik. De akkor sem ismerjük még. Ki tudja mik a valódi céljai - mondta neki Edward.

-De...

-Láttál valamit vele kapcsolatban? Mi fog történni ha a közelünkbe engedjük? - kérdezte tőle szerelmem, míg Jazzal csak hallgattuk őket.

Tudom, hogy lehet feleslegesen aggódunk, de nem akarom, hogy bármi vagy bárki is felborítsa a boldogságot és békét ami most körülvesz minket. És főleg Nessa miatt, hisz ő csak egy ember.

-Nem láttam, de...

-Erről beszélek, nem látunk és nem halljuk a gondolatait sem. Ki tudja lehet, hogy valami hátsó szándékkal jött. Lehet, hogy tévedünk és nem akarjuk csak a megérzéseink alapján elítélni őt, de jobb az óvatosság. Csak azt szeretném kérni, hogy figyeljünk oda rá, és hiába is tud uralkodni magán, nem nagyon akarom a lányunk közelében látni - mondta Edward.

-Edwardnak igaza van kicsim. Nem bízhatunk meg benne rögtön, idővel ha kiérdemli a bizalmunkat akkor talán. De addig is figyelünk rá, és ahogy Edward kérte Nessa közelébe nem engedjük - mondta higgadtan Jazz.

-Rendben - mondta Alice.

-De nem lehet, hogy csak féltékeny vagy? - fordult Alice Edwardhoz.

-Mi van?

-Jól hallottad. Én is láttam, hogy nézett Bellára.

-Ez nem erről szól. Igaz kis részben talán amiatt is. Hisz ki ne lenne féltékeny, ha egy ilyen nőt tudhat a magáénak - mondta szerelmem miközben hátulról a karjaiba zárt.

-Igaz cseppet sem tetszett, ahogy Bellára nézett, de nem ez az oka. Valamiért talán a pajzsa miatt amivel védi magát tőlük, hogy használhassuk rajta a képességünk és ki tudja közben mikre gondol, de most végre boldogok vagyunk és minden rendben nem akarom, hogy egy akármilyen idegen ezt véletlenül is felborítsa - mondta ki Edward amit én magam is gondoltam.

-Így már értelek, és hidd el, én sem és a családból senki sem engedni, hogy ártson nektek vagy Nessának, soha - mondta Alice.

-Tudom Alice és köszönöm. Csak emiatt kérem, hogy legalább még meg nem ismerjük jobban tartsuk rajta a szemünket, a többieknek nem fontos tudnia erről - mondta szerelmem.

-Akkor ezt megbeszéltük. És ne aggódjatok, nem lesz semmi baj - nyugtatott minket Jazz.

Remélem, hogy igaza van. Lehet, hogy feleslegesen aggódunk, de ahogy mondani szokták, jobb félni mint megijedni.

Ahogy ezt megbeszéltük és végezvén a vadászattal is hazamentünk. Mire a házhoz értünk Nessa már lefeküdt. Edwardal felmentünk egy egy jó éjt puszit adni neki, majd lezuhanyoztunk és mi is a szobánkba vonultunk mivel holnap már iskola.

Reggel megvártuk míg Nessa felébred és megreggelizik, elköszöntünk tőle, majd kocsiba szállva már úton is voltunk az iskolához.

Amint megérkeztünk a kocsinál vártunk mivel kissé még korán is értünk ide.

-Rögtön ideér - szólalt meg Alice, és tudtunk, hogy Ryanre gondol.

Mivel megbeszéltük, hogy azért figyelünk rá, de semmiképp sem akartunk udvariatlanul és gorombán viselkedni vele, eldöntöttük, hogy megpróbáljuk jobban megismerni őt.

Meg is érkezett. Nem is akárhogy hanem egy vadiúj motorral, amitől Emmettnek a szája is tátva maradt.

-Sziasztok - köszönt ahogy odaért hozzánk.

-Szia - köszöntünk neki mi is.

-Király a motorod tesó, kipróbálhatom? - kérdezte rögtön Emmett.

-Ha szeretnéd - válaszolta Ryan.

-Naná tesó.

Közben Edward a derekamat átölelve a többiekkel indultunk be az épületben, miközben mindenki bennünket nézett, főleg hogy egy új "ember" is velünk van, aki nem más mint a már rég óta várt híres új diák.

Ahogy jött mellettünk a lányok sorra csorgatták a nyálukat utána. Na de nem is baj, legalább nem Edwardal csinálják ugyanezt - gondoltam magamban.

Ryan sűrűn pillantott rám és Edwardra amit nem tudtam mire vélni, arra még csak gondolni sem akartam, hogy Edwardnak igaza legyen és hogy tetszek neki.

Edward pedig egyre szorosabban tartott a karjaiban ahogy ő is meglátta milyen pillantásokat vet rám Ryan. Van egy olyan érzésem, hogy ők nem épp lesznek puszi pajtások.

Alice mint mindig most sem bírt magával. Elkísérte Ryant beiratkozni, aki meg is kapta az órarendjét ami közös volt a miénkkel.

Kivételesen gyorsan elteltek az óráink is, és az ebédszünet is, ahol a barátaim főleg a csajok rendesen kifaggattak az új fiúról. Mivel mindenkinek feltűnt, hogy külsőleg hasonlít hozzánk, így még otthon megbeszéltük, hogy ő lesz Carlilse egyik rokonának a fia, aki itt fog tanulni, hogy azért legyen valami magyarázat miért rögtön velünk mutatkozik.

Pete és Jesse nagy bánatára Jenny és Gabriella is láthatólag igencsak felfigyelt az új srácra. Mivel nekünk mindannyiunknak megvan a párja, remélem ő is talál majd magának valakit, és akkor Edward nem lesz féltékeny rá. De így sincs semmi oka, hisz tudja, hogy az életemnél is jobban szeretem és képtelen lennék akárki másra ránézni.

Suli után Emmett nagy örömére ő vezethette hazáig Ryan motorját míg ő Roselival ment, Jazz és Alice pedig velünk.

-Szia mami - ugrott rögtön a nyakamba Nessa ahogy kiszálltunk a kocsiból.

-Szia kicsim - kaptam a karomba és egy puszit nyomtam az arcára.

-Papi..

-Szia tündérem - ölelte át őt Edward és engem is mivel Nessa még a karomban volt.

-Hiányoztatok. Jasper és Emmett bácsi játszhatnak velem?

-Persze kicsilány, na nyomás - fogták kézen Nessát a fiúk, és a hátsó kert felé mentek ahonnan kis idő után egy hangos nevetést hallottunk.

Carlisle még nem ért haza a kórházból, csak Esme volt itthon Nessával, de ő is hátra jött velünk megnézni mi is a nagy nevetés oka.

Edwardal kézen fogva sétáltunk nyomunkban a többiekkel a ház mögötti udvarra. Ahogy odaértünk jöttünk rá minek örült Nessa annyira.

Alice nyílván láthatta mennyire tetszettek Nessának a játékok a mi kis házikónknál, és itthonra is kapott egy kisebb játszóteret amit még így a hidegben is élvezettel vettek birtokba.

-Emmett te ugye nem akarsz arra felmenni? - fordult Rose párja felé aki a csúszda előtt állt.

-De hogy is kicsim, sajnos el sem bírna pedig szívesen kipróbálnám - mondta egy hatalmas vigyorral az arcán Em.

-Sajnos a te méretedben nem voltak a játékok - szólalt meg Alice mire mindig nevetni kezdtünk.

-Ne sokáig fiúk mert megfázik - szóltunk nekik, majd míg ők elvoltak Nessával bementünk, de előtte még hallottunk egy Emmett féle beszólást.

-Nyugi szülők, addig míg mi elleszünk ti pedig nyomás hancúrozni egyet - kiáltott utánunk.

-Emmett ha még egyszer ilyet szólsz be a gyerek előtt megnézheted magad, és jobb ha odafigyelsz különben az előbb említett elfoglaltságból neked nem jut ki egy ideig - fenyegette őt meg Rose, majd egyből le is hervadt a vigyor a képéről.

-Jó van na, mindig a kisebbet kell bántani - durcáskodott Em.

-Igaza van, egy kicsit elvonulhatnánk - suttogta a fülembe Edward, amit persze mindenki hallott, Ryan is.

-Mi egy kicsit elmegyünk, Rose megtennéd, hogy figyelsz Nessára és a fiúkra? - fordultam felé.

-Persze ne aggódj, menjetek csak - mosolygott ránk.

-Szép délutánt és estét nektek - fordult felénk Alice.

Persze, ő ismét látta mi fog történni.

-Meglesz - válaszolta Edward és a hátam mögött állva a nyakamba csókolt.

Egy pillantást vetettem Ryanra akinek mintha nem tetszett volna amit látott. Még a végén én is elhiszem amit Edward mondott, hogy tetszek neki. Na az kéne még csak, nem hiányzik semmi bonyodalom - gondoltam magamban.

A következő pillanatban már Edward karjaiban voltam, de még mindig a többiek előtt álltunk és kissé zavarba is jöttem.

-Edward szerintem Bella is tud járni - szólalt meg Alice.

-Igen, de imádom a karjaimban tartani, igaz édes? - fordult felém azzal az ellenállhatatlan mosolyával.

-Igaz - feleltem és egy édes csókkal jutalmazott majd elindultunk.

Karjaiban utazva pillanatok alatt a mi kis vízesésünknél voltunk. Tudtam, hogy Edward mit szeretne és én is ugyanannyira vágytam már rá. Eszembe jutott a múltkori együttlétünk ugyanitt és semmi mást nem akartam csak ismét átélni azokat a gyönyöröket vele.

Ő sem gondolta másképp, pillanatok alatt mellettem termet és szenvedélyes csókjaival kezdett kényeztetni miközben semmi perc alatt szabadítottuk meg egymást a ruháinktól.

Nemsokkal később pedig már a vízben találtuk magunkat, és egész délután nem törődtünk mással csak egymást szerettük.

Már kezdett esteledni mikor sajnos indulnunk kellett.

-Annyira szeretlek - lépett mögém a nyakamra lehelve egy csókot miután magunkra vettük a ruháinkat.

-Én is téged - fordultam felé és megcsókoltam.

Majd legközelebb már ismét a karjaiban voltam és egy csodás kettesben töltött délután után ismét a karjaiban utazva indultunk vissza a házhoz.

-Nocsak merre jártatok? - kérdezte rögtön Emmett, ahogy beléptünk.

-Semmi közöd hozzá - vágta oda neki mosolyogva szerelmem.

-Sziasztok - szaladt felénk Nessa és az apukája a karjába vette.

-Bár elég kielégült fejet vágtok, gondolom volt huncutka - szólalt meg ismét Em.

-És ha így van? - néztem rá.

-Nocsak Belluska de kinyílt a csipája valakinek.

-Emmett Cullen fejezd ezt be különben a garázsban alszol - szólalt meg Rose aki a lépcsőn jött le, mire mellém ért.

-Ne aggódj majd én elintézem és csak még egyszer merjen akármit is Nessa előtt beszólni - mondta Rose.

-Köszönöm - válaszoltam neki mosolyogva.

Jól esett, hogy Rose mostanság ilyen kedves velem, annak ellenére, hogy az elején egyáltalán nem kedvelt.

-Oké abbahagytam - emelte fel a kezét Emmet.

-Látom itt mindig zajlik az élet - szólalt meg Ryan a kanapéról.

-De még mennyire - mondta neki Em.

Úgy nézem ő és Ryan jól kijönnek egymással, és nemtudom ennek örülnöm kellene e.

Alice és én elvittük megfürdetni Nessát, majd Esme készített neki vacsorát.

-Apu olvastok nekem a mamival? - ment oda Nessa Edwardhoz.

-Persze tündérem.

-És....

-Mit szeretnél kicsim? - mentem oda hozzá.

-Aludhatok ma veletek? - kérdezte félénken.

-Persze kicsim, menjünk - vette őt fel Edward, de előtte elköszönt Nessa a többiektől.

Mielőtt hármasban elindultunk fel, egy utolsó pillantást vetettem Ryanra aki mintha kissé irigykedve nézett volna hármasunkra.

De most nem foglalkozok semmivel, csak az életem két értelmével - néztem végig a szerelmemen és a kislányomon miközben a szobánkba mentünk fel.

Közben azért fél füllel hallgatóztam, ahogy Edward is. Carlisle megkérte Ryant ha akar maradjon éjszakára hogy beszélgethessenek aki örömmel ment bele.

Bementünk a szobánkba megkerestem Nessa mesekönyvét addig Edward átöltözött és az ágyba feküdt a kis Nessával, majd rajtam volt a sor. Felvettem valami alvóruhát és befeküdtem melléjük.

Edward olvasni kezdett Nessának, aki szép lassan álomba merült, de valamiért volt egy olyan érzésem, hogy érdekes éjszakának nézünk elébe.




Nos, aki gondolja és szeretne írjon véleményt, pussz :)