25.fejezet

Sziasztok! Mint látjátok kicsit hamarabb hozom a fejlit. Ennek két oka is van. Az egyik hogy mostanság állandóan vacakol a net így inkább felteszem most, netán ha később elmegy a net akkor ne tudjam, a másik pedig hogy nemtudom tudnék e jönni egy órára így most kapjátok. MoOa még nem bétázta le, de ha küldi kicserélem, addig nézzétek el a hibáim. A bétázást előre is köszi MoOanak! (L) És nektek is köszi a komikat az előző fejlihez. Tudjátok 13 ide is! Olvassatok és komizzatok. Pussz

Ja és van benne egy kis +18!!!!!

25.fejezet

/Bella szemszög/

Ahogy felfogtam mit is jelent azt, hogy a Denalik jönnek látogatóba, hirtelen rossz érzésem támadt.
Éreztem, hogy mivel valószínű, hogy Tanya is jön, vége a boldog perceinknek.
A többiek és Edward is látták rajtam, hogy egyáltalán nem dobott fel a hír, sőt.
Bár végül is én voltam az aki miatt Edward szakított Tanyaval, most úgy éreztem, ha ő is itt lesz minden erejével azon lesz, hogy Edward és közém álljon.
Ezekre a gondolatokra nagyon ideges lettem.
-Nyugodj meg Bella - próbált lenyugtatni Jasper, nem sok sikerrel.
Felálltam és szó nélkül indultam az emeletre.
Rögtön a lányunk szobájába mentem.
Leültem az ágya mellé és csak néztem ahogy alszik.
Ahogy figyeltem őt, kissé megnyugodtam.
Nemtudom mióta ülhettem itt, csak néztem ahogy Vanessa átalussza az éjszakát.
Mikor hajnalodott magára hagytam őt és átmentem a szobánkba, ahol Edward az ágyon feküdt.
Vanessának hála és hogy mellette voltam sikerült megnyugodnom.
Lefeküdtem az ágyra és Edwardal szembe fordultam, miközben ő a derekamnál fogva közelebb vont magához.
-Jobban vagy? Mi történt? - kérdezte.
-Semmi csak...
-Csak?
-Ahogy Alice mondta, hogy Tanyaék jönnek nagyon megijedtem.
-Mégis mitől?
-Miattam hagytad el őt, és félek ha idejön közénk fog állni. És hogy Vanessa is itt van még jobban félek. Félek, hogy elválaszolt minket egymástól. Nem akarlak elveszíteni.
-Ilyenekre ne is gondolj. Tanya mindig is tudta, hogy nem szeretem, de megpróbáltuk és nem működött. Ennyi. Nem engedem, hogy ő vagy bárki más közénk álljon. Szeretlek, mindig is szeretni foglak. És itt van nekünk Vanessa. Ti ketten vagytok a mindenem és mindig együtt leszünk. Emiatt ne idegeskedj. Nem maradnak sokáig, csak néhány napot. És én és Alice is figyelünk Tanyara, nem lesz semmi baj - mondta.
-Nem fogsz elveszíteni minket. Szeretlek. Örökké - tette hozzá Edward.
-Én is téged - válaszoltam és megcsókoltam.
Egy gyöngéd de ugyanakkor szerelemmel teli csókban egyesültünk.
Ahogy ajkaink elváltak egymástól közelebb vont magához és fejemet a mellkasára hajtottam, és csendben élveztük egymás közelségét.
Edward szavai megnyugtattak és tudom, hogy ő és én is mindent megteszünk, hogy soha senki és semmi ne állhasson közénk.
Egymás karjaiban fekve ért minket a reggel.
Hallgatva a többieket ő már odalent voltak.
Az illatok alapján pedig Esme épp Vanessa reggelijét készíti.
Edwardal egyszerre néztünk egymásra, tudtuk hogy Vanessa hamarosan felébred.
Mindketten lezuhanyoztunk, persze sajnos külön, mivel a közös zuhanyzás jó hosszúra nyúlt volt, de csak remélni tudtam, hogy este lesz egy kis időnk egymásra, majd felöltöztünk.
-Menj Vanessahoz, felébredt, lent várlak - mondta Edward, egy csókot nyomott a számra és lement a nappaliba.
Én pedig egyenest a lányunk szobája felé mentem.
-Jó reggelt mami.
-Neked is kicsim, hogy aludtál? - kérdeztem miközben a karjaimba vettem.
-Jól - felelte miközben megölelt és kaptam egy puszit.
-Apu? - kérdezte.
-A nappaliban vár. Szépen felöltözünk és lemegyünk hozzá. A nagyi pedig már készíti a reggelit.
-Akkor öltözzünk. Segítesz? - kérdezte.
-Persze kincsem.
A szekrénye felé vettük az irányt, ahol ő hála a nénikéjének nagyon otthonosan mozgott.
Ki is választottunk egy szép ruhát a millió közül és felöltözött.
A karjaimba vettem és lementünk a nappaliba.
Esme a konyhában volt, Carlisle, ahogy hallom a dolgozószobájában, Alice, Jazz, Emmett és Rose pedig Edwardal a nappaliban.
Nagyon pusmogtak valamiről, mert ahogy leértem elhallgattak.
Biztos Edward mesélte el nekik, miről beszéltünk az este.
Ahogy letettem Vanessát rögtön az apukájához rohant, aki örömmel kapta a karjába.
-Szia apu.
-Csodaszép vagy tündérem - felelte Edward neki egy ölelés és egy puszi közt.
-Én már nem is kapok puszit? - kérdezte tettetett durcival Emmett.
-Dehogy nem Emmett bácsi - mondta neki Vanessa akit Edward letett a karjaiból és rögtön Emmetthez szaladt.
Emmett is rögtön felkapta őt és ő is kapott egy puszit.
-Na azért - felelte utána Emmett.
-Tegnap Rose néniékkel nagyon elfáradtam, így tegnap nem tudtunk, de ma játszol velem?
-Persze kicsilány - felelte neki Emmett.
-Játszhattok, de előtte futás reggelizni - mondta neki Edward.
-Bizony, hallgass apádra, futás a konyha - mondta Em és letette Vanessát.
Mielőtt reggelizni ment volt Rose, Alice és Jazz is kaptak egy egy puszival egybe kötött ölelést, utána a konyha felé szaladt.
-Hova ilyen sietősen? - kapta a lépcsőről érkező Carlisle a karjaiba a lányunk.
-Jó reggelt nagypapi - köszönt neki.
-Csak reggelizni - tette hozzá.
-Akkor nyomás - mondta Carlisle és Nessával a karjaiban indultak a konyhába.
Addig Edward és én a nappaliban maradtunk a többiekkel.
-Edward mesélte hogy Tanya miatt aggódsz - kezdett bele Jazz mire rögtön Edwardra néztem.
-Ne haragudj rá, csak aggódik miattad - tette hozzá Jasper.
-Semmi baj - mondtam, majd Edwardra néztem és egy csókot adtam ajkaira, mire ő a karjaiba vont, és én örömmel simultam az ölelésébe.
-Én ne aggódj, az a boszorkány nem fog közétek állni, ha mégis megpróbálja velem gyűlik meg a baja - mondta Alice.
-Úgy van, én is szívesen segítek Alicenek - tette hozzám Emmett.
Persze, ő minden ilyesmiben benne van.
-Igazuk van. Ne aggódj, nem engedjük hogy bárki is tönkre tegye a boldogságotok, ne aggódj tovább, inkább élvezzétek az együtt létet - mondta Rose, mire hálás pillantást küldtem felé.
Jól esett ezt hallani tőle, hogy végre ő is elfogad.
-Jól mondod Rose bébi - szólalt meg Em.
-Köszönöm nektek.
-Nincs mit, hiszen egy család vagyunk - mondta Jazz.
Nemsokkal később Vanessa szaladt be a nappaliba.
Kicsit zavarban voltam így hogy Edward ölében ültem, de ő mosolyogva nézett minket.
-Az én ölemben van még hely - szólt neki Em.
Vanessának sem kellett több, rögtön a mackóhoz szaladt és az ölébe ült.
Valahányszor Emmett ölében látom őt, a nevetés kapott el.
A hatalmas és erős Emmett ölében egy törékeny kislány.
De olyan aranyosak voltak.
Ahogy minket is, Vanessa még a ház humoristáját is levette a lábáról.
-Megyünk játszani? - kérdezte Vanessa Emtől csillogó szemekkel.
-Indulás kislány - felelte Em, majd a nyakába ültette Nessát aki láthatóan nagyon élvezte és az emelet felé indultak.
-Na és mi lesz a mai program? - fordult Edward Alice felé.
Sejtettem, hogy ő már azt is kitalálta.
-Mi ma itthon szórakoztatjuk a kis Nessát, de Edward és te ma vadászni mentek - felelte Alice.
Ha jól sejtettem ezt ismét látta, így nem is ellenkeztünk vele.
-Á, szóval ismét kettesben lesz a párocska. Nem lesz sok mostanság a huncutkodás? - kiabálta be az emeletről Emmett.
-Inkább a kislányra figyelj - szólt neki Rose mire ő nem válaszolt.
Hihetetlen hogy még ilyenkor sem bír magával.
Carlislee elment dolgozni, míg Esme elment az árvaházba.
Edward és én, miután elköszöntünk a mi kicsikénktől, elindultunk vadászni.
Edward egy két hegyi oroszlánnal beérte most, én pedig csak néhány szarvast vadásztam le.
Végezvén Edward a hátam mögé lépett és a karjaiba kapott.
Hirtelen nagyon meglepett, majd szaladni kezdett velem.
-A saját lábamon is ment volna - mondtam neki.
-Tudom, de imádlak a karjaimban tartani - vallotta be mikor megálltunk a mis kis vízesésünknél.
Szóval ide akart hozni.
Leültünk a patak partján és a karjaiba vont.
Egy ideig csak beszélgettünk, magunkról és a kis Vanessáról.
Nemsokkal később ahogy a karjában ültem, csak arra eszméltem fel, hogy édes csókjaival a nyakam hinti be.
Tudtam, hogy mit szeretne, és én is annyira vágytam rá mint ő.
Megfordultam és az ölébe ültem, ahol rögtön meg is éreztem mennyire kíván.
Ajkai elszakadtak a nyakamról, utánuk kaptam és megcsókoltam.
Ahogy nyelveink egymásra hangolva járták táncukat, közben egymás szabadítottuk meg a felesleges ruhadaraboktól.
A ruhákat azért igyekeztünk óvatosan levenni egymásról, mondván hogy valamiben haza is kell menjünk, és persze Emmettnek sem szerettünk volna több okot adni a perverz poénjaihoz.
Pillanatok alatt szinte meztelenül ültem szerelmem ölében.
Rajta csak egy boxer, míg rajta csak egy bugyi volt.
Edward kezei egyre lejjebb vándoroltak, míg nem a bugyim félrehúzva hatolt belém ujjaival.
Kényeztetésétől nemsokára a mennyek kapujában éreztem magam.
Közben én sem voltam rest viszonozni a nekem nyújtott örömöket, így megszabadítva a boxerétől vettem kezembe merev férfiasságát.
Mikor ő is elért a csúcsra, nem haboztam tovább, kissé megemelkedtem és magamba vetettem merev szervét.
Mindketten egyszerre nyögtünk fel, ahogy testünk eggyé vált.
Először lassan mozogtunk, majd egyre gyorsabb tempót diktálva haladtunk a végső megsemmisülés felé.
Ahogy mindketten a csúcsra értünk remegve omlottam a karjaiba.
Kicsúszott belőlem, majd elfektetve mindkettőnket a patakparti fűben a mellkasára vont.
Meztelenül feküdtünk egymás karjaiban, várva hogy kissé megnyugodjunk.
-Szeretlek - mondtuk egymásnak.
Feküdtünk még egy ideig egymást ölelve, de ideje volt hazamenni.
Edward tovább feküdt és végignézte ahogy felöltözök.
Kissé zavarba jöttem tőle, pedig tudom hogy nem kellene.
Ő is öltözködni kezdett, mivel én már kész voltam rajtam volt a sor hogy végignézzem ahogy a ruha alá rejti csodás testét.
Egy utolsó csókot váltottunk, majd Edward ismét a karjaiba kapott, és úgy rohant velem a ház felé.
Pont az ajtó előtt tett le.
Ahogy beléptünk minden szem ránk szegeződött.
Ekkorra már Carlilse és Esme is itthon voltak.
A nappaliban volt mindenki, a kislányunk is, aki most épp nem Emmett hanem Jasper hátán lovacskázott.
De ahogy meglátott mindket felénk futott.
Felkaptam és mindketten megöleltük őt.
Mivel megkértük Emmettet, hogy legalább a lányunk jelenlétében hagyja a perverz megjegyzéseit, így most nem szólhatott egy szót sem,de azt sejtettem hogy magában mondja azért mondja, és ha már Edward hallja én is kíváncsi lettem így bekapcsoltam a képességem.
"Látom sikerült kielégíteni az étvágyatokat" - mondta Emmett Edwardnak, nem is sejtve hogy én is hallom.
-Bizony sikerült Emmett - mondtam neki mire hatalmas szemekkel nézett rám.
"Áhá, szóval most te is hallasz?" - kérdezte, mire én csak bolintottam.
Láttam a többiek arcán, hogy egy idő után rájöttek milyen beszélgetést folytatunk.
A képességemnek hála, hallhattam Emmett összes perverz gondolatát amiket velünk kapcsolatban gondolt.
Egy idő után kezdett fárasztó lenni, így kikapcsoltam.
Edward leült a családunkhoz Vanessával az ölében, míg én Esmevel mentem a konyhába, mivel úgy eltelt az idő hogy ideje volt vacsorát készíteni a tündérünknek.
Esme segítségével egyedül készítettem vacsorát a lányomnak, de megígérte hogy megtanít mindenre hogy én főzhessek a pici lányunknak.
Miután Vanessa vacsorázott elvittem megfürdetni Aliceel.
Elalvás előtt leszaladt a nappaliba jó éjt kívánni a többieknek.
Edward feljött hogy együtt fektessük le.
Mesét olvastam neki, majd hamar el is aludt.
Edward és pedig visszamentünk a nappaliba, ahol most már mivel Vanessa alszik szabadon hallgathattok a ház mókamesterének poénjait.
Az elkövetkezendő napok gyorsan és ugyanilyen boldogságban teltek.
Bár én egyre idegesebb lettem, ahogy közeledett a nap mikor megjönnek a Denalik.
Ez a nap pedig holnap lesz.
A mai napunk nyugodtan telt, és reménykedtem benne, hogy miután Tanyaék megérkeznek utána is így marad, de vele kapcsolatban, bármennyire is nyugtatgat Edward, képtelen vagyok nem félni attól hogy mi lesz ha itt lesz.

Komizzatok! 13!!És a kiírt időpontban jön a kövi!