26.fejezet

Sziasztok! Mivel el kell mennem és valószínű, hogy nem érek haza 1-ig, így kicsit hamarabb kapjátok a fejlit. És köszönöm a komikat az előzőhöz, remélem ide is lesz sok. Tudjátok minimum 13, de ha több annak csak örülök. A fejli miatt ne haragudjatok, de azért remélem tetszeni fog. Ha végigolvassátok tudni fogjátok miért mondom. Pussz: Lizzyke


26.fejezet

/Bella szemszög/

Ahogy eljött a reggel, egyre feszültebb lettem, hisz hamarosan érkeznek a Denalik.
A napunk a szokott módon indult.
Mivel ma jönnek Tanyaék, ma még nem megyünk suliba.
Alice szerint maradnak néhány napot, így megbeszéltem Edwarddal, hogy ők a többiekkel mennek suliba, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy ennyit hiányzunk, és én legalább addig, míg Tanyaék itt vannak itthon maradok a lányunkkal.
Nem tudom megmagyarázni miért, de valamiért féltettem őt tőlük, talán nem is mindnyájuktól, csak Tanyatól.
Bár Edward biztosított róla, hogy semmi okom a félelemre, akárcsak a többiek.
Vanessa már megreggelizett, most épp Emmettel és Rosezal játszanak a szobájában.
Alice pedig nemrég szólt, hogy Denaliék rögtön itt lesznek.
Kíváncsi vagyok, mit fog szólni Tanya, ha megtudja, hogy Edward és én együtt vagyunk, bár azt már tudja, de mit szól majd, ha azt tudja meg, hogy örökbe fogadtunk egy kislányt.
Nem volt időm ezen gondolkodni tovább, ugyanis megérkeztek a vendégeink.
Emmett és Rose még mindig az emeleten voltak, addig Carlisle és a többiek üdvözölték a vendégeket, majd leültünk a nappaliban.
Mivel én még nem ismerem őket, csak Tanyat, így Carlisle bemutatott Eleazarnak, Carmennek, Irinanak és Katenek.
Ők mind nagyon kedvesnek tűntek.
És bár biztos tudják, hogy Edward miattam szakított Tanyaval, gratuláltak a kapcsolatunkhoz.
Az utolsó, akire ránéztem Tanya volt.
Egyáltalán nem tűnt dühösnek, vagy csak jól leplezi.
- És mi járatban barátaim? - kérdezte tőlük Carlisle.
- Csak régen láttunk titeket és gondolunk benézünk, ha nem baj - felelte Eleazar.
- Dehogy baj, örülünk nektek - mondta Esme.
Én Edward karjaiban ültem mikor Eleazar megszólalt.
- Van egy ember is a házban? - kérdezte, mivel gondolom hallja, hallják Vanessa szívének dobogását.
- Igen, nem csak Bellával, hanem még egy taggal bővült a családunk - mondta büszkén Carlilse.
- Egy emberrel? - kérdezte hitetlenkedve Tanya.
- Igen. Nem is akármilyen emberrel - vágta oda Alice mosolyogva Tanyanak.
Az biztos, hogy leesik az álla, ha megtudja - gondoltam magamban.
Épp hogy ezt kimondtam Emmették jöttek le a lépcsőn Vanessával.
Carlilse látva a nyugtalanságom megnyugtatott, hogy ők is tudnak uralkodni magukon, így semmi baja sem lesz Vanesának.
Emmett letette a karjából Vanessát, aki rögtön felém és Edward felé futott.
- Mami, apu - szólt mosolyogva, ahogy felénk futott.
Ahogy ezeket kimondta, rögtön Tanya arcát néztem, amiről csak pillanatnyi döbbenetet tudtam leolvasni.
- Szia tündérem - mondta Edward a lányunknak, aki rögtön közénk férkőzte magát, miközben Rose és Em is csatlakoztak hozzánk.
Nemcsak én, hanem Alice is egy ördögi vigyorral a képén figyelte Tanya reakcióját.
- Bemutatjátok a csöppséget? - kérdezte Eleazar.
- Ő Vanessa. Edward és Bella kislánya - mondta Alice többnyire Tanyanak.
Meg kell valljam, kissé magam is meglepődtem, de örültem, hogy Alice a képébe vágta.
- A lányotok? - szólalt meg Tanya.
- Igen. Bella és én nemrég örökbe fogadtuk őt - mondta büszkén Edward.
Tanyanak ugyan nem kellett őt bemutatni, hisz ő már látta Vanessát.
- Gratulálok nektek, igazán szépek vagytok így együtt - mondta Carmen.
- Köszönjük - feleltük egyszerre Edwarddal.
Nem bírtam magammal és bekapcsoltam a képességem, annyira kíváncsi voltam Tanya gondolataira, de, mint utóbb kiderült jobb lett volna ha mégsem teszem.
-"Örökbe fogadták ezt a kis porontyot? Nem értem Edward mit eszik ezen nőszemélyen. Erre cserélt le engem? Ráadásul most itt van velük ez kis béka is" - mondta a lányomra nézve.
Na, nekem itt telt be a pohár
Vanessa épp Carmenékkel beszélgetett, akiket láthatóan megkedvelt.
- Gyere kicsim felmegyünk - szóltam Vanessának és szó nélkül felmentem vele az emeletre.
Nyilván senki sem értette mi ütött belém, de annyira felbosszantott az a boszorkány, hogy jobbnak láttam feljönni a lányommal, mert nem szerettem volna előtte nekiesni ennek a nőszemélynek.
Mert, ha akár egy perccel tovább hallgatom biztos az lett volna a vége.
Felmentünk Vanessa szobájába, aki örömmel vettette magát a játékai közé, míg én őt figyeltem és próbáltam megnyugodni.
Nem sokkal később Rose és Alice léptekbe az ajtón és jöttek oda hozzám.
Még Rose is meglepett, hisz ő jóba volt Tanyaval.
De jól esett, hogy mellettem állnak.
- Mi történt? - tették fel egyszerre a kérdést.
Ekkor elmeséltem nekik, miket gondolt magában az a boszorkányt.
Alicet, sőt még Roset is vissza kellett fogjam, mert ők meg akarták tenni azt Tanyaval, amit én csak terveztem, hogy az összes haját kitépem.
- Ne is figyelj arra a sárkányra, ne hagyd, hogy felbosszantson és összeugrasszon titeket Edwarddal, mert biztos, hogy erre hajt - szólt Alice.
- Megpróbálom, csak nehéz. Ettől féltem, hogy ez lesz. És, hogy a végén majd jól összeveszek miatta Edwarddal - mondtam.
- Azt nem hagyjuk, ne aggódj. Edward szeret téged és ott van Vanessa is, nem engedjük, hogy bármivel is felborítsa a boldogságotok - mondta Rose.
Nagyon meglepődtem azon, hogy mostanság ilyen kedves velem.
Alice egy kicsit kiment valahova, addig Rosezal beszélgettem, aki elmondta miért is változott meg a viselkedése velem szemben.
Így most már értettem a viselkedését, és hálás voltam neki, amiért ő is ilyen rendes velem, és most már tudom, hogyha kell, rá is számíthatok bármikor, és e felöl ő is biztosított.
Néhány perccel később Alice rontott be a szobába egy hatalmas vigyorral az arcán, ami nem sok jót ígér.
- Oké, elég a szomorkodásból, felejtsétek el a boszorkányt, nem adjuk meg neki azt az örömet, hogy lássa, hogy összeugraszt minket. Most pedig mi négyen - mutatott rám, Rosera, Vanessára és magára - vásárolni megyünk.
Sejtettem.
De miért is lepődök meg ezen?
Vanessa és Alice eltűntek a gardróbban addig én és Rose is gyorsan átöltöztünk és lementünk a földszintre.
- Hova-hova csajok? - kérdezte Emmett.
- Vásárolni megyünk Vanessával - felelte neki Rose.
- Te nem jössz apu? - ment oda Vanessa Edwardhoz.
- Nem, apu nem jön, ez ma csajbuli - felelte Alice.
- Úgy tűnik nem kicsim, de siessetek haza és vigyázz a mamira - mondta neki Edward.
- Vigyázok - felelte neki a lányunk.
Vanessa elköszönt mindenkitől és Roseal elindultak a garázs felé.
- Vigyázzatok magatokra és siessetek vissza hozzám - jött oda Edward mellém és a karjaiba zárt, míg én a nyaka köré fontam a karjaim.
- Ne aggódj, sietünk, bár tudod milyen Alice.
- Szeretlek - mondta.
- Én is szeretlek - válaszoltam és szenvedélyesen megcsókoltam.
Egyrészt mert semmi másra sem vágytam jobban, másrészt viszont, hogy Tanya is lássa, mi is a helyzet.
Én is elköszöntem mindenkitől, mielőtt kiléptem volna az ajtón egy utolsó pillantást vetettem Tanyara, aki most már láthatóan is majd felrobbant a méregtől.
Épp léptem volna ki az ajtón, mikor Edward visszarántott magához és kaptam még egy csókot.
- Jól van öcsi, nem örökre megy el, ha visszajöttek mehettek ismét hancúrozni - szólalt meg Emmett.
- Igazad van Em - mondta Edward, arcán a kedvenc csibészes mosolyával.
- Sietek hozzád - mondtam neki és a garázs felé mentem, ahol már Rose, Alice és Vanessa a kocsinál vártak.
Carlisle autójával mentünk, Alice vezetett én ültem előre mellé, Rose pedig Nessával hátra.
Alice tudta, hogy mivel a lányom is velünk van, most kicsit visszább kell vennie, ami a vezetési tempóját illeti, így most kicsit tovább tartott az út a plázáig.
Ahogy megérkeztünk rögtön belevetettük magunkat a butikok rengetegébe.
Ekkor jöttem rá, hogy én még mindig utálok vásárolni, de ahogy látom, Vanessának elég volt egyszer eljönni a nénikéivel és máris olyan vásárlásmániás lett, mint ők.
De ahogy láttam, nagyon élvezte és csak ez a lényeg.
Mint a múltkor is a játékbolt nem maradhatott ki, de e mellett egy csomó gyerekruha boltban is voltunk.
Vanessa imádott ruhákat próbálni, sorra vette fel őket és mutogatta nekünk.
- Ugye milyen édes? - kérdezte Rose.
- Bizony az - mondtam büszkén, ahogy néztem a lányom.
Persze nem csak Nessa, hanem mi is vásároltunk jócskán, így csomagok rengetegjével indultunk vissza órákkal később a kocsihoz.
Vanessa is kezdett már elfáradni, és, ahogy neki is, nekem is nagyon hiányzott már Edward.
Visszafelé is ismét Alice vezetett, de most én ültem hátul Nessával.
A ház elé érve Alice megtorpant.
- A többiek vadászni vannak, csak Edward és Tanya vannak itthon - mondta, és egyből rossz érzésem támadt.
Rögtön, ahogy beléptünk a házba Vanessa lent maradt Aliceékkel én egyből az emeletre mentem, de rögtön meg is bántam.
Edward nem volt a szobájában, de zajokat hallottam a fürdőből - biztos zuhanyzik - gondoltam magamban és benyitottam.
Amit nem kellett volna.
Attól, ami ott láttam legszívesebben a világ végéig futottam volna.
Edward háttal állt nekem, egy szál törölközőben, míg Tanya őt csókolta.
Hirtelen megszólalni sem tudtam a döbbenettől, a fájdalomtól és a dühtől.
Rose termett mellettem, aki ugyanannyira ledöbbent, mint én.
Nem bírtam tovább nézni őket, hangosan rájuk csaptam az ajtót és leszaladtam a földszintre.
- Sajnálom Bella - nem láttam mit tervez, csak már mikor késő volt - mondta Alice.
- Nyugodj meg - próbált hatni rám Rose, de szinte alig láttam a dühtől és a szomorúságtól.
Alig, hogy kiteszem a lábam Edward már Tanyaval csókolózgat.
Ha tudtam volna, már biztos elsírtam volna magam.
Edward a nevemet kiabálva jött le a lépcsőn, még mindig törölközőben.
Rögtön mellettem is termet.
- Bella had magyarázzam meg, ez nem az aminek gondolod.
- Persze, hogy nem, ha szólsz, később jövünk, hogy ne zavarjunk meg titeket - vágtam a képébe.
Eddig azt hittem szeret, hogy képtelen lenne megcsalni, de ezek után kételkedtem benne.
Ha Tanya is mászott rá, ő akkor sem nagyon tiltakozott, és ez dühített a legjobban.
Ekkor jöttek meg a többiek a vadászatból és döbbenten figyeltek bennünket, míg Tanya önelégült vigyorát láttam a lépcső tetejéről.
Alicenek se kellett több, rögtön mellette termett és a nyakánál fogva a falhoz nyomta őt.
- Mit műveltél te átkozott boszorkány - kiabálta a képébe míg mindig a nyakát szorongatva, miközben Emmett és Jazz próbálták leszedni Tanyaról.
Valahogy egyáltalán nem tudtam sajnálni, ha Vanessa nem lenne itt, már én is ezt csináltam volna.
Mikor leszedték Alicet Tanyaról megszólalt Carlilse.
- Itt meg mi folyik? Mi történt fiam? - fordult Edward felé, aki próbált átölelni, de nem engedtem.
- Eressz el - mondtam neki.
- Majd én elmondom - szólt dühösen Rose is.
Én ezt nem akartam megvárni.
Megfogtam Vanessát, Alice láthatta, mit akarok és a kezembe adta a kocsijának kulcsait.
Rögtön a garázsba mentem és Vanessával együtt eljöttem a Cullen házból.
- Mi a baj mami? - kérdezte.
Egyedül miatta nem akartam idegesnek, mérgesnek tűnni.
- Semmi baj kicsim, mit szólnál, ha megnéznénk a mami házát?
- Neked is van házad?
- Igen, előtte, mielőtt megismertem aput - mondtam talán kissé dühösen a nevét - előtte ott laktam.
- Jó nézzük - mondta.
Nem sokkal később a régi házamban voltunk.
Belépve egy cetlit találtam az asztalon Alicetől.
Még akkor hagyta itt, mikor átvitték a dolgaim Cullenékhoz.
A cetlin annyi állt, hogy sejtette, hogy esetleg szükség lehet rá, így Vanessának itt is van egy szobája.
Persze, ő már csak Alice.
Felmentünk az emeletre és a szobám melletti szoba Vanessának volt berendezve.
- Ez az enyém?
- Igen, kicsim. Alice néni úgy gondolta, legyen egy szobád itt is.
- De jó - mondta és rögtön birtokba is vette.
Míg Vanessa játszott, mivel hallottam, hogy jött valaki lementem.
Csak remélni mertem, hogy nem Edward az.
Nem ő volt, hanem Rose.
Leültünk a nappaliban és elmesélte, milyen magyarázatot adott erre Edward, amire nem is igazán voltam kíváncsi.
Úgy történt, ahogy sejtettem.
Tanya mászott rá Edwardra.
De ez akkor sem mentség, Edward nem nagyon törte magát, hogy eltolja magától.
Tudom, hogy szeret, ezt már nem egyszer bizonyította, de akkor is rosszul esett látni őt, pont Tanyaval csókolózni.
Kell egy kis idő, hogy megnyugodjak.
- Utánad akart jönni, de mondtuk neki hagyjon egy kis időt neked - mondta Rose.
- Jobb is, most nem akarom látni őt.
- Vanessa?
- Az Alicetől kapott szobájában - válaszoltam.
- Gondolom, ma éjjel itt maradtok? - kérdezte.
- Igen.
- Megértem a te álláspontod is, azt is, hogy haragszol rá, de téged, titeket szeret, ne add meg az örömöt Tanyanak, hogy szétmentek - mondta Rose.
- Gondolom, igazad van, de jobb, ha lenyugszok egy kicsit, mert attól tartok, nem tudnék uralkodni magamon, ha szemen állna velem az a nőszemély.
- Azt megértem, Alicere azóta is figyelni kell, mert alig várja, hogy újra nekimehessen.
Ezen jót mosolyogtam, és hálás voltam neki, amiért kiáll mellettünk.
- Holnap már biztos eljön hozzád Edward, beszéljétek meg, és gondold át, amit mondtam, ne add meg az örömöt Tanyanak - mondta.
- Én megyek - tette hozzá.
- Köszönöm - mondtam neki, és nem tudom mi ütött belém megöleltem.
- Nincs mit, minden rendben lesz, most menj a lányodhoz és nyugodj meg - mondta majd elköszönt és elment.
Én pedig visszamentem Vanessához.


/Edward/

Legszívesebben én is nekimentem volna Tanyanak, ahogy Alice.
Mindent elrontott, és most Bella látni sem akar, és a lányunkat is elvitte, aki gondolom semmit sem ért, hogy mi is történt.
Ahogy Rose elmondta a többieknek mi történt, és várták az én magyarázatom is.
Nem tudom mi ütött belém, csak lefagytam, mikor Tanya bejött hozzám és megcsókolt.
És pont ekkor jött be Bella is.
Tanya gondolataiból biztos voltam benne, hogy azért csinálta, hogy Bellát elűzze.
És sikerült is neki.
Miután Bella elment, Eleazar elküldte Tanyat vadászni és rendesen megkapta tőle a magáét.
- Ezt helyre kell hoznod, látnod kellett volna Bellát mikor meglátott vele - mondta Rose, ahogy hazajött.
- Bella hol van? És Vanessa?
- Ne aggódj, Bella házában vannak. És mondanom se kell, Bella nagyon haragszik rád.
- Elmegyek hozzá - álltam fel.
- Nem. Hagyd most, majd holnap elmész, ha kicsit megnyugszik - mondta rögtön Rose.
Úgy tűnik, mégsem volt alaptalan Bella félelme, miszerint Tanya csak azért jött, hogy közénk álljon.
Csak kapjam a kezem közé - gondoltam magamban.
Bella biztos szörnyen érezte magát, mikor meglátott vele, de nem akartam.
Tanya direkt akkor csókolt meg, hogy Bella lássa, én hülye meg nem toltam el magamtól, de annyira hirtelen támadott le.
Remélem Bella megbocsájt, és nem adjuk meg az örömöt Tanyanak, hogy lássa, hogy bejött a mesterkedése és Bella elhagy.
Azt nem bírnám elviselni.
Ők a mindenem, Bella és Vanessa.
- Ne aggódj fiam, holnap megbeszélitek. Szeretitek egymást és egy ilyen dolog nem állhat közétek - próbált megnyugtatni anyám.
Csak reménykedni tudtam benne, hogy igaza van.
Holnap első dolgom lesz beszélni Bellával, és bocsánatot kérni tőle.
Remélem, Tanya kis akciója miatt nem veszítem őt el - ezekkel a gondolatokkal mentem vissza a szobámba, várva, hogy végre reggel legyen és elmehessek Bellához és a lányomhoz.


Tudjátok minimum 13 komi és a kiírt időben jön a kövi!!!