29.fejezet

Sziasztok! Nos csak azért mert olyan jó szívem van, kicsit hamarabb kapjátok a fejlit, és a komi szám se volt meg :(. Remélem tetszeni fog, lesz benne egy kis +18!!!!!! Aztán tessék komizni, tudom, hogy kis gonosz vagyok, de ilyenkor több százan vagytok ha új fejli van, amiért hatalmas cuppanós nektek :), így nem hiszem hogy gondot jelentene az a 15 komi!! Bizony 15!!!!! Ennyit kérek szépen a kövi fejlihez, ha ez megvan pénteken kapjátok. Tudom gonoszka vagyok de ez van. Ha csak néhány szót is, nekem az is sokat jelent. Pussz nektek! (L)


29.fejezet

/Bella szemszög/

Mintha minden ellenünk lenne, most az idő is, ami vészesen lassan akart eltelni.
Mivel sajnos csak egy-két órám volt közös Edwarddal, alig vártam, hogy a többinek vége legyen, hogy ismét vele lehessek.
De ő azzal nyugtatott, hogy elintézi, hogy minden óránk közös legyen.
Nagyjából el tudom képzelni, hogy ezt ő, hogy képzelte.
Elég, ha csak ránéz valakire és elkápráztatja.
Edward legnagyobb és persze az én bánatomra is az ebédszünetet az ember barátaimmal töltöttem, mondván ők, hogy mostanság nagyon elhanyagoltam őket.
Így velük ültem ebédnél, de persze nem volt olyan pillanat, hogy ne pillantottam volna az én Edwardomra.
Jenny és Pete, mint mindig szinte egész idő alatt egymást falták, megjegyzem én is szívesebben tettem volna ezt Edwarddal.
Gabriella, Jesse és Nick pedig velem beszélgettek.
Persze a téma rögtön Cullenék lettek, főleg Edward, és az, hogy együtt vagyunk.
Nick is róla faggatott, és meg is jegyezte, hogy mivel Edward barátnője vagyok, így gondolja, hogy nem lesz semmi abból, hogy vele menjek az év végi bálra.
Hát ezzel kapcsolatban igaza volt.
Nem tudom Aliceék akarnak-e egyáltalán menni, de mivel már jó ideje ruhát is vettünk, és gondolván Alicere, sejtem, hogy ezt mi sem fogjuk kihagyni.
És a fiúk nagy bánatára a másik téma az új diák volt.
Sokat még nem tudtak róla, csak annyit, hogy ha minden igaz egy gazdag és piszkosul jóképű srác jön a suliba valamikor karácsony után.
Jenny és Gabriella mesélték, hogy látták őt mikor beiratkozott, de nem tudták megmondani miért, kissé furának találták őt, ahogy mondták, kinézetre hasonlít Cullenékhoz, na és persze hozzám.
Erre egy pillanatra ledöbbentem.
Lehetséges, hogy egy vámpír az új diáksrác?
És, ha igen akkor mit akarhat itt?
Miközben a többiek beszélgettek, ezen töprengtem, és alig vártam, hogy vége legyen a sulinak és beszélhessek Edwardékkal.
Az utolsó órám után szinte rohantam, persze csak emberi tempóban Edward kocsijához, ahol ő már várt rám.
Rögtön a nyakába vetettem magam és megcsókoltam.
Csókunk egyre szenvedélyesebb lett, mikor torokköszörülésre lettünk figyelmesek.
Persze Emmett.
Ki más lehetne?
- Na mi az fiatalok? Még néhány órát sem bírtok egymás nélkül? - kérdezte Emmett.
- Te kibírnád Rose nélkül? - kérdezett vissza Edward.
- Ki én - mondta határozottan.
- Ebben én nem lennék olyan biztos - szólalt meg Rose, mire mind nevetni kezdtünk, és időközben csatlakozott hozzánk Jazz és Alice.
Rögtön meg is kérdeztem, mit tudnak az új diákról, de Alice nem látott semmit, amit kissé mind furcsálltunk.
Eldöntöttünk, hogy úgysem tudunk mást tenni, mint kivárni, hogy megismerhessük a titokzatos új diákot.
Mind kocsiba szálltunk és el is indultunk haza, ugyanis már alig vártam, vártuk, hogy láthassuk Nessát.
Pillanatok alatt otthon is voltunk, Esme pedig már Nessával a karjában várt bennünket a ház előtt.
Épp, hogy megállt a kocsi már ugrottam is ki és karjaimba kaptam az én kis hercegnőm.
- Végre mami, már hiányoztatok - mondta Nessa.
- Te is nekünk tündérem - szólalt meg mellőlem Edward.
- Szia apu - köszönt Nessa az apukájának aki átvette tőlem.
Nessa sorra megölelte és megpuszilta a többieket és most Jazz volt az, aki a nyakába vette őt és indultunk be a házba.
- Szóval engem már nem is szeretsz? - szólalt meg Em durcás arccal, mikor látta Nessát, hogy Jazz nyakába mászott.
-Ki mit érdemel tesó - szólt oda Jazz Emmettnek.
A nappaliban leültünk mind, mikor Jazz letette Nessát, aki rögtön a lökött Emmett bácsikájához ment.
- Dehogynem szeretlek Emmett bácsi - állt elé a kislányunk tündérien.
- Elhiszem, de csak, ha kapok egy puszit.
Erre Nessának sem kellett több, Em ölébe fészkelte magát és egy hatalmas puszit adott neki.
- Na, így jó - szólalt meg Em vigyorogva.
Nessa már ebédelt, így Jazzel és Emmel felmentek játszani, míg Carlisle meg nem érkezik, hogy elinduljunk vásárolni.
Addig mi a lányokkal és én Edward karjaiban, beszélgettünk.
Nem sokkal később Carlisle is hazaért.
Alicet persze innentől már le sem lehetett lőni, rögtön ment Nessáért, hogy felöltöztesse, és már indulunk is a garázs felé.
Ilyenkor szoktam arra gondolni, hogy előttünk az örökké valóság, hova kell nekünk ennyire sietni?
De Alice már csak Alice.
Na és persze ilyenkor Rosezal sem lehet bírni, ha vásárlásról van szó.
Sőt a legnagyobb bánatomra, egy két közös vásárlás után már Nessa is ugyanolyan lelkes, mint a nénikéi.
Carlisle, Esme, Rose és Em mentek Carlisle Mercijével, míg Jazz, Alice, Nessa, Edward és én a Volvoval.
Én Edward mellett ültem elöl, míg Nessa hátul kényelmesen befészkelte magát Jasper és Alice közé.
Megérkezvén a plázába Alice rögtön adta az utasításukat.
Mivel ez egy amolyan karácsonyi bevásárlás, többnyire mindenki a párjával ment, és egymásnak vettünk ajándékokat.
Esme Carlisleal, Jasper Aliceel, Emmett Roseal, mi pedig hármasban.
Mindenkinek igyekeztünk ajándékot választani.
És mivel Nessát mindenki kényeztette, most is az én karomban utazott, míg Edward a csomagokat cipelte.
Volt egy olyan érzésem, hogy mi végeztünk a leggyorsabban a vásárlással.
Könnyű is volt, hiszen a drága szerelmem gondolatolvasó.
Na, igen Alicenek volt a legnehezebb választani, hiszen ő úgyis látja mit fog kapni.
Mindenkinek vettünk valamit, kivéve Nessának.
És persze én se tudtam még semmit venni Edwardnak.
Eldöntöttem, hogy mivel még van néhány nap karácsonyig, egyik délután Aliceszel eljövök és veszek neki valamit.
Carlislera és Esmere egy antik bútorboltban akadtunk rá és megkértük őket, hogy vigyázzanak egy kicsit Nessára míg veszünk neki ajándékot.
Persze kap sok-sok játékot, de mi valami mást szerettünk volna neki.
Mint kiderült Edwarddal ugyanarra gondoltunk és egy ékszerbolt felé vettük az irányt.
Belépve az eladónő egyből felismerte Edwardot és úgy éreztem, mintha engem is ismerne.
De amint rámutatott a nyakláncomra, amit még Edwardtól kaptam, rájöttem, hogy itt vásárolta.
Elmondtuk az eladónőnek, mit szeretnénk és mutatott is néhány csodás darabot.
Egy gyönyörű aranyláncot választottunk Nessának egy csodás szív alakú medállal, amibe fényképet lehet tenni.
Megbeszéltük Edwarddal, hogy egy képet teszünk bele hármunkról.
Szépen becsomagoltattuk és kifizettünk, majd elköszönve elindultunk megkeresni a családtagjainkat.
A szüleinkre és Nessára és cukrászda előtt leltünk rá, ahol Nessa épp egy sütit majszolt.
Nessa megette a sütijét és mivel Esmeék is megvettek mindent, megkerestük a többieket.
Emmettre és Jazzre egy butik előtti padon találtunk rá, egy csomó ruhásszatyor kíséretében.
Rose és Alice persze ruhákat próbáltak.
- Nem mész be hozzájuk? - kérdezte tőlem Emmett.
- Eszemben sincs, akkor az életben nem jövünk ki onnan - válaszoltam.
- Szerintem ez nélküled is eltart addig - mondta Jazz.
- De van egy ötletem, Nessa bogaram gyere ide Emmett bácsihoz - szólt Em Nessának aki rögtön ment a bácsikájához.
Érdeklődve figyeltük, vajon mire készül Emmett.
Edward rögtön nevetésben tört ki.
Persze Emmett és az ő gondolatai.
Súgott valamit Nessanak, amit persze mi is hallottunk, és nevetni kezdtünk.
Nessa bement a butikba, hogy végrehajtsa Emmett kérését.
Emmett rávette, hogy mondja Roseéknek hogy mennyire fáradt és álmos, hogy induljunk végre, mondván, hogy a kislánynak úgysem mondanak nemet.
Ebben igaza volt.
Nem sokkal később a lányok ki is jöttek a butikból.
Alicenél a rengeteg ruhás tasak, Rose pedig Nessát fogta a karjában aki "láthatólag" nagyon fáradt volt.
Ahogy kiértek a fiúk, felemelkedtek a padról, fogták a csomagokat és a parkoló felé indultunk, de előtte még Nessa és Emmett egymásra kacsintottak.
Hihetetlen ez az Emmett, mikre nem veszi rá a lányom.
Még a végén elrontja őt - gondoltam magamban.
Csak Roseék meg ne tudják, különben Emmettnek annyi.
Telepakoltuk az autókat a csomagokkal és nem sokkal később már a Cullen garázsban voltunk.
A fiúk kapták a megtisztelést, hogy mindent behordjanak.
A vásárlással jól elment az idő, így míg Nessát Edwarddal megfürdettük, addig Esme vacsorát készített neki.
Vacsi után még egy kicsit velünk maradt a nappaliban.
Közben Alice mesélt, hogy milyenre tervezi a karácsonyt.
Attól, hogy mi vámpírok vagyunk, nekünk is lesz karácsonyfánk meg minden ilyesmi.
Nessa ennek nagyon örült és már alig várta.
Hisz ő az eddigi karácsonyait az árvaházban töltötte.
Ez lesz az első karácsonya a családjával, és mi azt akarjuk, hogy tökéletes legyen.
Ebben mind egyetértettünk.
Mint minden este, most is Edwarddal közösen fektettünk le Nessát, aki, mint mindig, gyorsan álomba merült.
Jazz és Alice a szobájukba vonultak, csak Esmeék és Roseék voltak lent.
Edward és én úgy döntöttünk, elmegyünk vadászni.
Épp, hogy kijöttünk lányunktól, Alice lépett ki a szobája ajtaján és Edward kezébe nyomott egy táskát, amit Edward megköszönt neki, de fogalmam se volt, mi van benne.
- Ja és Bella holnap elmegyünk ketten vásárolni - tette hozzá.
Persze, látta, hogy mit akarok kérni tőle.
- Kösz Alice - mondtam neki, majd visszament a szobájukba.
- Jó vadászatot - szólalt meg Em, mielőtt elindultunk.
Épp, hogy kiléptünk az ajtón Edwardhoz fordultam.
- Mi van benne? - kérdeztem.
- Hamarosan megtudod - jött a válasza.
- Köze van Alice múltkori látomásához? - kérdeztem ismét.
- Nincs, az valami másról szólt - mondta, de többet nem tudtam kiszedni belőle.
- És te mit akarsz holnap Aliceszel? - kérdezte tőlem.
- Semmit.
- Na, mondd el! - kérte.
- Ha te elmondod, mit látott Alice.
- Majd megtudod - mondta.
- Oké, akkor én is csak ennyit mondhatok neked. Majd megtudod. - válaszoltam neki.
A következő pillanatban csak azt vettem észre, hogy a karjaiba kap és futni kezd velem.
Meg se kérdeztem, miért vett fel, a múltkor mondta, hogy szeret a karjaiban tartani.
Ami azt illeti én is imádok a karjaiban lenni és hozzábújni.
Nem sokkal később, ahogy megálltunk és letett a földre, a kis patakunknál találtam magam.
Elég sötét volt már, de mivel a látásunk sötétben is kitűnő, ez nem zavart.
- Csukd be a szemed - kérte Edward, mire így tettem.
Néhány pillanatig tartott akármit is csinálhatott, majd hűvös karjait hátulról a derekam köré fonta.
- Kinyithatod.
Kinyitottam a szemem és alig akartam elhinni, amit láttam.
A kis patakunk partján álltam, ami mivel sötét volt mindenütt, gyertyák fénye tette romantikussá a helyet.
- Ez gyönyörű - böktem ki nagy nehezen a meghatottságtól.
- Gondoltam mi is fürödhetnénk egyet - súgta a fülembe, mire hideg lehelete a nyakam csiklandozta.
- Jól hangzik - fordultam felé, karjaim a nyaka köré fontam és megcsókoltam.
Nyelvünk érzéki táncot lejtett, miközben bozontos hajába túrva próbáltam még közelebb húzni őt magamhoz.
Csókunk meg nem szakítva szabadítottuk meg egymást a ruháinktól és mentünk a vízbe.
Hideg testünkhöz képest, tényleg kellemesen meleg volt a víz.
A vízben is, Edward a karjaiba vont és vérforraló csókban egyesültünk.
Míg karjaim a nyaka köré, lábam a dereka köré kulcsoltam.
Meztelenek lévén rögtön megéreztem lábaim közt lüktető férfiasságát.
Ajkát elszakította az enyémtől és a nyakam hintette be gyengéd csókjaival, miközben kezeivel melleim kényeztette.
Én sem tétlenkedtem.
Testünk közé nyúlva kezembe vettem merev szervét és simogatni kezdtem, mire szerelmem torkából egyre hangosabb morgásokat hallottam.
Elengedve melleim kezét a víz alatt a lábam közé csúsztatva megéreztem ujjait amint belém siklanak és nőiességem kényeztetik.
Mindketten egyszerre értük el a megsemmisítő orgazmust, majd Edward ujjait kihúzta belőlem, hogy ujjai helyét valami más vegye át.
Nem kellett soká várnom, megéreztem magamba csusszanó férfiasságát és mindketten egyszerre nyögtünk fel a kéjes érzéstől.
Miközben egyre gyorsabban mozogtunk, szerelmem jéghideg nyelvével melleim kényeztette, amitől egyre hangosabb sóhajok szakadtak fel belőlem.
Közben néha egy-egy szenvedélyes csókot váltottunk.
Én előbb érkeztem meg a gyönyör kapujába, de pár lökéssel később szerelmem is követett.
Tovább ölelve egymást próbáltunk lehiggadni kissé, bár szerelmem vágya hamar újraéledt, de az éjszaka további részében hol a vízben, hol a parton szerettük tovább egymást.
Reggel szerelmem karjaiban fekve immár felöltözve gondoltam vissza erre a csodás éjszakára.
- Szeretlek - mondtam ki Edwardnak.
- Én is szeretlek - válaszolta egy észveszejtő csók kíséretében.
- Bármennyire is imádok itt lenni veled ideje mennünk - mondta.
És sajnos igaza volt.
Mivel ma még suli van, és Nessa is hamarosan felébred.
De ezt a mai napot csak kibírjuk még az iskolában és utána jön egy kis szünet az ünnepekre.
Edward összeszedte az éjszaka elégett gyertyákat majd ismét a karjaiba kapva futott velem a ház felé.

15 komit! :)