27.fejezet

Sziasztok! Itt hozom a fejlit ahogy ígértem. Nem is fűzök hozzá semmit, csak jó olvasást, és várom a komikat! Ja és van benne +18-as rész!!! Pussz!


27.fejezet

/Edward szemszög/

A szobámban ücsörögtem, várva a reggelt, hogy végre elmehessek Bellához és a lányomhoz.
Annyira hiányoznak, hogy nincsenek velem.
De tudom, hogy ezt én szúrtam el, de Tanya hibája is.
Direkt mászott rám, hogy Bellával összevesszünk.
És lám sikerült a terve.
Most csak abban reménykedek, hogy megbocsájt nekem, és nem adjuk meg azt az örömöt Tanyanak, hogy szétmenni lásson minket.
Töprengésemből a szobába belépő Alice rángatott ki.
-Az az átkozott némber most ért vissza a vadászatból - közölte velem, de magam is meggyőződhettem róla mikor meghallottam a gondolatait.
-Abban reménykedik, hogy most sikerült szétválasztani Bellával - mondtam húgomnak.
-Ez nem újdonság, csak azt remélem Bellának lesz annyi esze, hogy nem tesz a kedvére. De a te hibád is amiért hagytad neki - szidott meg a pöttöm húgom, de most is mint mindig igaza van.
-Tudom. De hidd el nem akartam. Tanya hibája, hogy pont akkor mászott rám,és hirtelen annyira meglepett, hogy nem toltam el magamtól rögtön. És pont ezt látta Bella - mondtam, miközben kezem az arcomba temettem.
-Ne aggódj minden rendben lesz - próbált nyugtatni Alice.
-Láttad? - kérdeztem tőle.
-Talán??
Tudtam, hogy ha nem akarja úgyse szedem ki belőle.
-Lemegyek a többiekhez, nem jössz? - kérdezte.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet, ha lemegyek biztos nem tudnám megállni, hogy Tanyanak rontsak.
-ÓÓ, létszi gyere - kérlelt nevetve.
Tudtam, hogy azt nagyon élvezné.
-Majd talán később - mondtam neki, és ki is ment a szobámból.
Még volt néhány óra reggelig, mikor nem bírtam tovább várni kiugrottam az ablakon és futva indultam szerelmem házához.
Nemsokkal később az ajtó előtt álltam, és azon töprengtem bemenjek e.
Biztos hogy Bella nagyon mérges rám - gondoltam magamban.
De mindent megteszek hogy kibékítsem.
Töprengésemből ismét az ajtó nyílása zökkentett ki, de most Bella jelent meg az ajtóban.


/Bella szemszög/

Vanessát már lefektettem, ő már alszik, míg én a nappaliban üllve gondoltam át a történteket.
Tudom, érzem, hogy Edward szeret, de az tény, hogy nagyon rosszul esett látni őt pont Tanyaval csókolózni.
Visszagondolva erre eszembe jutott Tanya önelégül mosolya ahogy a lépcső tetejéről bámult miután rajtakaptam őket.
Lehet, hogy igaza van Rosenak is, és ez csak Tanya műve hogy elválasszon minket?
De ha igen, akkor ki tudja hányszor játssza még ezt el.
Ahogy megláttam őket a fürdőben csókolózni hirtelen kételkedtem Edward hűségében, de lehet, hogy rosszul tettem.
Az első pillanattól kezdve szeretem őt, ahogy megláttam, és a tettei is bizonyítják, hogy ő is.
Ezen gondolkodva jöttem rá, hogy két dologban teljesen biztos vagyok.
Az egyik, hogy képtelen vagyok és lennék Edward nélkül élni, a másik pedig, hogy Rosenak igaza van, nem fogom megadni azt az örömet Tanyanak, hogy elhagyom Edwardot.
És őt sem akarom elválasztani Vanessától, és a lányát sem megfosztani az édesapjától.
Ha harcolnom kell ez a boszorkány ellen, hogy megvédjem a szerelmem Edward iránt és a lányunk boldogságáért is meg kell tennem.
Igaz, annak idején miattam hagyta ott őt Edward, de azért mert nem szerette őt.
És tudom, hogy szeret engem és a lányunk is.
És abban is biztos vagyok hogy a Cullen család mellettem áll, és mindenben számíthatok rájuk, és meg is teszek mindent, hogy még egyszer ne forduljon elő ilyen, hogy Tanya megpróbáljon elválasztani minket.
Gondolkodásom közepette jöttem rá, hogy hamarosan hajnalodik.
Benéztem Vanessára, aki édesen szuszogva az igazak álmát aludta.
Visszamentem a nappaliba mikor megéreztem azt az illatot amit mérföldekről is felismernék.
Edward illatát.
Azt ajtóhoz léptem, és kinyitva Edward aranyló szemeivel találtam szembe magam.
Egy ideig elmerültünk egymás tekintetében, majd behívtam és leültünk a nappaliban.
Én először egy szót sem szóltam hagytam, hogy Edward elmesélje ami állítólag történt.
Őt hallgatva azt a magyarázatot kaptam amire én is számítottam.
Mégpedig be is igazolódott a sejtésem, miszerint Tanya tervelt ki az egészet, hogy pont rajtakapjam őket.
-Elhiszed, hogy én nem akartam? - kérdezte.
-El.
-De?
-De, hiába az ő hibája rosszul esett látni ahogy engedted neki.
-Nem engedtem, csak annyira hirtelen történt hogy lefagytam. Tudod hogy csak téged szeretlek, és képtelen lennék megcsalni téged még gondolatban sem. Kérlek felejtsük és ne adjuk meg neki az örömet, hogy elválaszt minket - kérte.
-Rendben - mondtam mire láttam hogy megkönnyebbül és közelebb jött hozzám.
-Tudod sokat gondolkoztam és rájöttem hogy Rosenak is igaza van, nem fogom hagyni hogy ez a nő közénk álljon - mondtam Edwardnak.
-Ahogy én sem. Bocsáss meg, nem akartalak megbántani. Annyira szeretlek - mondta.
Olyan rossz volt így látni.
Látni rajta hogy fél, hogy elveszít. Ahogy én is félek ettől.
-Én is szeretlek. De ígérd meg, hogy soha senkinek nem hagyjuk, hogy közénk álljon. Nem bírnám ki ha elveszítenélek - mondtam neki.
-Megígérem. Soha senkinek nem engedjük, hogy elválasszon minket. Mindig együtt leszünk. Te, Én és Vanessa - mondta.
-Szeretlek - tette hozzá.
Annyira jó volt ezt hallani tőle, így nem haboztam tovább a karjaiba fészkeltem magam és megcsókoltam.
Ebben a csókban minden benne volt.
Az egymás iránt érzett mérhetetlen szerelmünk, féltés és vágy.
Nem tudom meddig csókoltuk egymást, de miután elszakadtunk egymástól a kanapén elfészkeltem magam Edward karjaiban és reggelre várva csendben élveztük egymás közelségét.
Nem bírtam ki és megkérdeztem még mindig náluk van e az a nőszemély.
És sajnos a válasz igen lett, és még maradnak is néhány napot.
Eleazarékat nem bánom, de Tanya jó lenne ha elmenne.
Edward persze szeretné ha hazamennénk, részben én is mert hiányoznak a többiek, nyilván Vanessának is, de Tanya miatt félek.
Azt is elmondta, hogy azóta nem egy "ember" beolvasott neki, és hogy most meghúzza magát.
Hát jól is teszi - gondoltam magamban.
Csak azt remélem ha visszamegyünk és még napokig képtelen leszek a látványát elviselni, ki fogom bírni anélkül, hogy neki ne mennék.
Edward biztosított róla, hogy mindig mellettünk lesz, és a többiek sem engedik, hogy még egyszer akármivel megpróbáljon közénk állni.
Beszélgetésünkből Vanessa ébredése zökkentett ki minket.
Kislányunk álmos fejjel jelent meg a lépcső tetején, és ahogy meglátta mellettem az apukáját rögtön hatalmas mosoly ült ki az arcára és rohant le a lépcsőn.
-Apu - kiabálta miközben szaladt és Edward ölébe ült.
-Szia tündérem - köszönt neki Edward és adott egy puszit Nessának.
-Annyira hiányoztál - mondta neki a lányunk mire annyira meghatódtam őket elnézve.
-Ti is nekem angyalom.
-A mamival mérgesek voltatok egymásra? - kérdezte miközben közénk fészkelte magát.
Azt biztos, hogy nagyon okos kislány, már most.
-Csak volt egy kis félreértésünk, de most már minden rendben és azért jöttem, hogy hazavigyelek titeket - válaszolta neki Edward.
-Az jó. Azt hittem összevesztek és elhagytok - mondta kissé szomorkásan.
-Soha nem hagynánk el. Most ígértem meg a maminak, de neked is megígérem, hogy soha de soha nem válunk el, mi hárman mindig együtt leszünk. Jó?
-Jó, apu. Szeretlek titeket - mondta és mindkettőnket megölelt.
-Mi is téged kicsim - válaszoltuk neki Edwardal.
Tehát neki is feltűnt és persze otthon egy részét látta is a veszekedésünknek, de végre minden rendben van.
Edward és én felvittük őt átöltözni majd rájöttünk hogy Vanessának ideje reggelizni, de mivel nem itt lakunk és itt nem volt semmi ehető, így megbeszéltük, hogy hazamegyünk.
-Nem kocsival jöttem - mondta Edward.
Futva jött.
Hát Vanessával úgy nem mehetünk vissza, gyalog emberi tempóban igen hosszú és lassú lenne.
És mivel Rose is így jött tegnap, és én nem tudtam meddig maradok a kocsival ment haza amivel én jöttem.
Ahogy ezen töprengtünk egy autó fékezett le a hát előtt.
Rögtön mind kimentünk a ház elé, Edward a karjában Vanessával mikor megláttuk Carlilse autóját benne Rosezal.
-Alice küldött, hogy végre hazajöttök - felelte ahogy kiszállt és odajött hozzánk.
Persze, Alice.
Ismét egy piros pont neki, mindig mindenre gondol.
-Ahogy látom minden rendben - felelte Rose.
-Igen - feleltük egyszerre szerelmemmel.
-Szia Rose néni.
-Szia kicsim - köszöntek egymásnak Nessával.
Nessa és Rose hátra ültek, Edward vezetett én pedig mellé ültem.
Fél kézzel a kormányt fogta, másik kezével pedig egymás kezét fogtunk.
Kicsit ismét féltem hazamenni és Rose ezt talán látta rajtam.
-Minden rendben van, és ez így is marad - mondta nekem látva nyugtalanságom.
Egyre idegesebb lettem, főleg mikor megálltunk a kocsival a Cullen ház előtt.
Edward a karjába fogta Nessát, az én is kezem megfogta és együtt léptünk be az ajtón.
Mindenki, beleszámítva a Denalikat is a nappaliban volt.
Alice rögtön a nyakunkba ugrott, amit meghallották, hogy minden rendben köztünk.
Esme és Carlisle is nagyon örültek nekünk, ugyanúgy ahogy a többiek is, leszámítva persze Tanyat aki nagy szerencséjére a sarokban húzódott meg.
Ahogy kéz a kézben boldogan látott belépni minket lefagyott a mosoly az arcáról.
A képességem inkább be sem kapcsoltam, de sajnos Edward képtelen volt elviselni őket.
Azért kicsit kíváncsi voltam mikre gondol Tanya, de inkább nem tettem, tudtam annak nem lenne jó vége.
-Emmett bácsit már észre sem veszed? - fordult Em Vanessához.
-Dehogy nem - felelte a lányunk mosolyogva és Emmett karjaiba szaladt és egy hatalmas puszit adott a mi mackónknak.
-Annyira örülök nektek, hogy minden rendben - mondta Esme.
-Mi is - válaszolta Edward és mindenki előtt megcsókolt.
Kicsit feszélyezve éreztem magam Tanya miatt, mert legszívesebben neki rontottam volna, de vissza fogtam magam.
Csatlakoztunk a családunkhoz, Vanessa Emmett ölébe ült, én pedig Edwardéba és beszélgetni kezdtünk.
Elmeséltem a találkozásunk Eleazaréknek, kíváncsiak voltak, hogyan lettem vámpír, és milyen a kapcsolatom a Volturival is.
Sokat beszélgettünk, ők is elmesélték a történetüket.
Egy idő után mielőtt belemerültünk volna, Emmett és Jazz enni vitték, majd felvitték játszani a szobájába Nessát, mi pedig tovább beszélgettünk.
A nap gyorsan eltelt és ismét eljött az este.
-A lányotok várja a jó éjt pusziját - mondta Emmett lefelé jövet a lépcsőn.
-Megyünk - válaszolta Edward, kézen fogott és felmentünk az emeletre.
Lefektettük és elköszöntünk a lányunktól és visszavonultunk a szobánkba.
Épp hogy beléptünk a szobánkba, Edward a karjaiba vont, szorosan az ajtónak préselt és a következő pillanatban ajkaink már egymást kényeztették.
Szenvedélyesen csókolt, nyelvünk vad táncot járt miközben egymáshoz tapadt testünk, ezzel érezve Edward mennyire kíván.
Ahogy én is őt.
Csókunk közben kezei a felső alá csúsztak, puha érintései lepkeszárnyakként simogatták a bőröm.
Elkezdtünk egymást vetkőztetni, pillanatokat alatt szabadultunk meg a ruháinktól mikor ajkam egy pillanatra elszakítottam az övétől.
-A többiek és a Denalik is a nappaliban vannak - mondtam.
-Ne aggódj, majd próbálunk halkak lenni - mondta azzal az imádott mosollyal az arcán, és a következő pillanatban ismét édes csókjával kényeztetett.
Én már meztelenül voltam a karjaiban mikor én is megszabadítottam a boxerétől.
Az ágyra löktem Edwardot, egy csókot nyomtam a szájáról, és lefelé haladva csókoltam végig szerelmem testét, elérve merev férfiasságát.
Amint kezembe vettem és kényeztetni kezdtem a számmal egyre hangosabb morgásokat hallottam tőle.
Örömmel töltött el, hogy ezeket a hangokat én csalom ki belőle.
Ahogy elérte a gyönyör kapuját, rögtön maga alá fordított és ugyanazzal a módszerrel kezdett el kényeztetni mint én őt.
Nyelvével melleim csókolgatta mire egyre több sóhaj szakadt fel a torkomból amiket a lenti vendégek és családunk miatt próbáltam halkabban, de képtelen voltam.
Edward egyre lejjebb araszolt nyelvével míg nem célt ért a lábam közt, és nőiességem kényeztette.
Kezemmel a hajába túrtam, miközben próbáltam elnyomni a nyelve által okozott gyönyöröm sikolyait.
Egyre vadabb nyelvcsapásokkal hajtott a csúcs felé, amit elérve hangos sikoly hagyta el a szám.
Magamhoz húztam egy csókra, és végre megtette amire már mindketten annyira vágytunk.
Eggyé tette testünket, mire mindkettőnkből halk sóhaj szakadt fel ahogy belémhatolt.
Először lassan mozgott bennem amivel az őrület határára kergetett.
Lábaim a dereka körén fonva ösztönöztem gyorsabb mozgásra miközben nyelvünk tovább járta édes táncát.
Kezével sem tétlenkedett, melleim vette kezébe.
Ahogy egyre közeledtünk a csúcs felé, a nyakát harapdálva próbáltam elnyomni élveztem hangjait.
Elérve a végső robbanást szerelmem kicsúszott belőlem és mellém feküdt, egy szenvedélyes csók kíséretében a mellkasára vont.
Nem tudom mennyi ideig feküdtünk egymás karjaiban mikor kezeimmel mellkasát simogatva egyre lejjebb haladva vettem tudomásul, hogy ismét feléledt a vágya.
Edward pillanatokat alatt a karjaiba kapott és bevitt a fürdőbe.
A hatalamas kádba engedett vizet amibe mindketten beültünk.
Nem kellett soká várnom, Edward az ölébe vont, magamba vezettem merev szervét.
Fenekem alá nyúlva mozgatott magán, miközben a nyakát hintettem be csókjaimmal.
Egyre gyorsabban mozogtam rajta, míg nem ismét a mennyek kapujában éreztük magunkat.
Egy kis ideig így ültünk egymás karjában míg lehiggadtunk.
Leszálltam szerelmemről, majd megmostuk egymás testét.
Kiszállva megtöröltük egymást, majd nem voltunk restek egész éjszaka tovább szerettük a másikat.
Szerelmem ölelő karjai közt ért minket a reggel.
Mindketten lezuhanyoztunk, felöltöztünk.
Mire leértünk, a mi kicsiként a konyhában volt miközben Esme reggelit készített neki.
A többiek, Tanyaékkel együtt a nappaliban beszélgettek.
Nekik is köszöntünk, majd megnéztünk a mi kicsikénket a konyhában.
Míg Nessa reggelizett Edwardal átmentünk a nappaliba, ismét az ölébe vonva helyet foglaltunk.
-Hallom volt huncutkodás az éjszaka - szólalt meg Emmett.
Persze, ezt ki nem hagyhatta - gondoltam magamban.
-Elég kielégültnek tűntök - tette hozzá.
-Ahogy mondod - felelte Edward és a nyakamba csókolt.
-Látod tesó egy kis civakodás és utána egy jó kis hancúr.
-Nekünk ahhoz nem kell civakodás - vágtam Emmett képébe.
-De felvágták a nyelved húgi - mondta Em, mire én csak mosolyogtam.
-Olyan jó ilyen boldognak látni titeket - jött oda hozzánk Alice.
-És mit csinálunk ma? Mert holnap nekünk suli - mondta Edward.
-Remélem sietsz majd haza hozzám.
-Mint mindig - válaszolta Edward.
-Te nem jössz suliba? - kérdezte Emmett.
-Nem, Bella itthon marad Vanessával - mondta Edward miközben egy pillantást vetett Tanyara amit Emmett is észrevett.
-Ja értem - válaszolta.
-Mit szólnátok ha elmennénk az erdőbe kirándulni egyet? Úgy is mindenki vadászott mostanság, van nem messze egy csodás kis patak egy kis vízeséssel ahol Nessa akár pancsolhatna is, biztos élvezné - mondta Alice.
Ahogy kimondta a kis patak és vízesés szót tudtuk, hogy a mi kettőnk helyére gondol, mert a közelben nem volt más ilyen hely.
Erre mindketten elmosolyodtunk.
-Mi ilyen vicces meséljétek hagy nevessek én is - kérte Emmett.
-Az a hely a mi kettőnk helye, igaz szívem?
-Igen - válaszoltam szerelmemnek és megcsókoltam.
-Szóval ti már jártatok ott? - kérdezte Alice mire Edward huncutul nevetni kezdett.
-ÁÁ, hogy jártak e? Tuti hogy már fel is avatták a helyet - vágta be Emmett, mire ha tudtam volna biztos fülig pirulok.
Erre nem válaszoltunk neki, de ahogy összenéztünk Edwardal mindenki tudhatta a választ.
-Oké, akkor megvan a mai program - mondta Jazz.
-Ti is velünk tartotok ugye? - kérdezte Carlisle Eleazarékat.
-Ha nem zavarunk - felelte Kate.
-Persze, hogy nem - válaszolta Esme aki a konyhából jött be a karjában Vanessával.
Ő rögtön hozzánk rohant és Edward ölébe ült.
-Mit szólnál ha ma kirándulnánk egyet tündérem? - kérdezte Edward a lányunkat.
-Az nagyon jó lenne - felelte egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Rendben, gyere átöltözünk és indulunk - mondta neki Rose és Aliceel felvitték átöltöztetni.
Én pedig végig arra gondoltam milyen lesz egész nap Tanya közelében lenni, mikor legszívesebben melegebb éghajlatra küldtem volna, de Edward nyugtatott, hogy Alice látta nem lesz semmi baj.
Ettől kissé jobb kedvem lett és boldogan indultunk el.
Nessa Emmett nyakában utazott, amit láthatóan nagyon élvezett.
Edward végig a kezem fogta, Tanya pedig valahol mögöttünk jött.
Mivel emberi tempóban nincs olyan messze a patak így indultunk neki a kirándulásnak.


Tessék komizni!!!! 13 legalább,pussz!