BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. augusztus 7., szombat

24.fejezet és egy kérés

Sziasztok! Először is mielőtt teszem a fejlit néhány sort. Kezdem azzal, hogy nagyon köszönöm a komikat az utolsó két fejlihez. Mostanság mindig megvan a 10-13 komi, amit nagyon köszönök. Jó esik, hogy sokan írtok, és hogy tetszenek az irományaim. Ezért is döntöttem úgy, hogy mégis lesz egy KOMI HATÁR. Mivel általában ha új fejezetet rakok, mindig megvan a napi 5-600 látogató, ezért nem hiszem hogy olyan sok mondjuk egy 13-as komihatár. Ha ez a komi szám megvan, a KIÍRT időpontban jön a következő fejezet, ha nem akkor pedig majd ha meg lesz. Ilyenkor mindig nagyon sokan vagytok, így nem hiszem hogy gondot okoz(remélem) ez a 13 komi. Ha több annak én csak örülni tudok.
No de erről ennyit.
A fejliről pedig csak annyit mondanék, hogy ismét egy kicsit vegyes lett, a nagyja Bella szemszög, de van benne egy kis Alice is. Ja és egy kis +18-as rész is van benne. És a végéért ne utáljatok.
Jó olvasást, és komizzatok! Pussz


24.fejezet

/Bella/

Edward és én egész éjjel Vanessát néztük, ahogy alszik.
Olyan kicsi, és olyan törékeny.
És nem mellesleg a mi kislányunk.
Nem gondoltam volna, még nem is olyan régen, mikor erről beszélgettem Esmevel, hogy egyszer velem, velünk is megtörténik a csoda, hogy szülők lehetünk.
Edwardon is láttam, hogy mennyire boldog, akárcsak én.
De nem csak mi, hanem a családunk többi tagja is.
Ez a kis emberlány fényt és boldogságot hozott a családunkba.
Reggel Edward mellette maradt, míg én lementem a konyhába Esmehez, hogy valami reggelit készítsünk a mi kis hercegnőnknek.
Most még csak néztem Esmét, ahogy a konyhában ügyködik, de megbeszéltem vele, hogy következőleg én készítem, és hogy megtanít főzni engem is.
Többnyire még mindenki a szobájában volt, csak Esme és én voltunk a földszinten.
Nem sokkal később, pont mire kész lett a pici lányunk reggelije, Edward a kezében hozta le a kis hercegnőnket.
- Jó reggelt - köszönt nekünk Vanessa.
- Neked is kincsem - köszöntünk neki Esmevel, anyával.
Még mindig nehéz megszokni, hogy anyának szólítsam.
Vanessa felém nyújtózott és átvettem Edwardtól.
- Jól aludtál kicsim? - kérdeztem tőle.
- Igen mami - felelte tündérien és kaptam egy puszit mellé.
Ahogy Edward kettőnket nézett, boldog mosoly ült ki az arcára.
- Olyan szépek vagytok így együtt - hallottuk meg Carlisle hangját a konyhaajtóból.
- Rögtön jön le Alice és már meg is tervezte a mai programot - mondta Edward.
Na, vajon mit talált ki megint a mi drága húgunk? - kérdeztem magamban.
Nem sokkal később hatalmas mosollyal az arcán jelent meg Alice is a konyhában, a nyomában Jasperrel.
- Szia kicsim - köszönt Vanessának, és átvette tőlem.
Azt hiszem, ha ennyire szeretik őt, nagyon el lesz kényeztetve az én kicsi lányom - gondoltam.
- Nos Alice, mit tervezel mára? - fordultam felé.
- Mielőtt Alice elmesélné a terveit, szólni akartam, hogy a héten nem kell suliba menjetek, élvezzétek ki az együttlétet - mondta Carlisle, amiért mind nagyon hálásak voltunk neki.
Nem sokkal később a ház mackója Emmett és Rose is velünk voltak a konyhában.
- Hogy vagy kislány? - kérdezte Emmett Vanessától, aki, ahogy meglátta Emmettet, egyből felé nyújtotta a karjait és Emmett átvette őt Alicetől.
- Jól Emmett bácsi. Játszol velem ma is? - kérdezte tőle a kislány reménykedve.
- Persze kicsim, hallgassuk meg mit tervez Alice néni és később játszunk egy jót, rendben? - kérdezte tőle Emmett.
- Oké - felelte neki Vanessa és ő és Rose is kaptak egy puszit.
Kissé vicces látvány volt.
A nagy és hatalmas Emmett kezében egy kislánnyal.
Valahogy úgy érzem ő és a lányom jól ki fognak jönni egymással.
- Nos Alice?
- Oké. A fiúk Carlisle, Emmett és Jazz elmennek enni - mondta így, hogy Vanessa előtt ne vadászatot mondjon. - Én, Rose és Esme pedig elmegyünk a mi kis tündérkénkkel vásárolni - nézett itt Vanessára.
- És a mamiék? - kérdezte tőle a kislány.
- A mami és a papi itthon maradnak egy kicsit kettesben, de mi addig jól elleszünk vásárolunk egy csomót jó lesz? - kérdezte tőle Alice.
- Jóóó - mondta neki Vanessa mosolyogva.
Tehát én és Edward ma kettesben leszünk itthon.
Ezen gondolkodva jöttem rá, hogy lassan hasonló lesz a gondolkodásom, mint Emmettnek.
- Szóval a mamiék kettesben maradnak itthon? - fordult felénk Emmett.
- Ti nem enni indultatok? - kérdezte Edward Emmettől.
- Bizony, akár mehettek is. Mi is elkészülünk és indulunk - mondta Alice.
- Mami segítesz felöltözni? - fordult felém a lányom.
- Persze kicsim, menjünk.
- Jön apu is?
- Megyek tündérem - válaszolta neki Edward és elindultunk Vanessa szobája felé.
Igaz a szobáját láttam már, amit Alice rendezett be neki, de a ruháit nem - jutott eszembe.
Láttam, hogy a szobájából nyílt valahova egy ajtó, de annyira elvoltunk, hogy meg se néztük mi van mögötte.
Ahogy bementünk Alice szinte rögtön utánunk jött.
- Vanessának is van ám gardróbja - szólt nekünk Alice.
- Annyira el voltunk foglalva a mi kis tündérünkkel, hogy az meg sem néztük. De ami késik, nem múlik - mondta egy vigyorral az arcán.
- Lássuk a medvét - mondtam és megfogtam a mellettem álló Vanessa kezét és kinyitottam az ajtót.
Mindenki velem együtt ámult a látványon.
Persze, mit is várhatnánk Alicetől.
Vanessa is hasonló gardróbot kapott, mint mi, csak kislányos változatban.
Rengeteg csodaszép, újabbnál újabb ruhákkal és kislányos kiegészítőkkel.
- Ez mind az enyém? - kérdezte a lányom.
- Bizony kicsim, gyere válasszunk valami szép ruhát és irány vásárolni.
Alice és Vanessa belevettették magukat a ruhák rengetegébe.
Ahogy láttam, a kislányunk is olyan ruhamániás lesz, mint a nénikéje.
Edward a hátam mögé lépett és átkarolva a derekam magához ölelt és együtt néztük Alicet és a boldog kislányunk.
Nem sokkal később Vanessa tetőtől talpig felöltöztetve állt előttünk.
- Na, milyen? - kérdezte Alice.
- Csodaszép vagy tündérem - mondta neki Edward, mire elengedett és a karjaiba kapta Vanessát, aki egy puszit nyomott az apukája arcára.
Alice el is tűnt, de néhány percel később teljes harci díszben állt az ajtóban Rosalieval és Esmevel vásárlásra készen.
- Mehetünk bogaram? - kérdezte Rose Vanessát, akit az apja letett a földre és rögtön Rosehoz szaladt.
- Mehetünk - válaszolta neki.
- Jók legyetek és vigyázzatok rá - nézett Edward szigorúan a lányokra.
- Ne aggódj, vigyázunk rá - felelték.
- Szia mami - szaladt vissza hozzám egy puszira.
- Szia kicsim - öleltem meg, majd odafordult az apukájához.
- Jó legyél hercegnőm - mondta neki Edward miközben megölelte őt.
Akár napokig egyhuzamban tudtam volna így nézni őket, annyira édesek voltak.
Elköszöntük tőlük és lekísértük őket.
A fiúk is indulásra készen voltak a nappaliban.
Vanessa még integetett nekünk, majd miután Edward Alice lelkére kötötte, hogy vegyen vissza a szokásos vezetési ritmusából, elmentek.
- Mi is megyünk, majd jövünk - szólt nekünk Carlisle.
- Rendben, jó vadászatot - válaszolta nekik szerelmem.
- És ti mit csináltok itthon addig? Alice biztos látott valamit. Majd meséltek ám, ha hazaértünk - mondta nekünk Emmett.
- Csak szeretnéd - válaszoltam neki.
- Aztán egészben maradjon a ház – mondta, miközben ejtett felénk egy tőle megszokott kaján vigyort.
- Gyere már Emmett - húzta őt Jazz és végre ők is elmentek.
Ahogy kettesben maradtunk és Edward becsukta az ajtót rögtön a karjaiba kapott és ajkait az enyémre nyomta, hogy egy szenvedélyes csókban részesítsen.
Mióta Vanessa velünk van, nem volt időnk egymásra, hisz előtte nem eshetünk egymásnak.
De Vanessa miatt nem bánom, mindennél boldogabb vagyok, hogy velünk van, és hála ismét Alicenek kaptunk egy kis időt, ami csak a kettőnké.
És ahogy Edwardon éreztem, ezt az időt jól kifogjuk használni.
Meg nem szakítva a csókunkat, a következő pillanatban csak annyit észleltem, hogy a karjaiba kap és a szobánk felé száguld velem.
Beérve talpra állított és már csak azt vettem észre, hogy a ruhát nem vesszük, hanem inkább tépjük le egymásról.
Mindennél jobban vágytam most a közelségére.
Néhány pillanat múlva már teljesen meztelenül feküdtem az ágyon a rajtam fekvő szintén meztelen Edwarddal.
Megszakítva a csókunkat a nyakam kezdte el csókolni, majd egyre lejjebb haladva csókjaival hintette be az egész testem, míg nem célt ért a lábaim között.
Először ujjaival kergetett az őrület határára, majd ujjait nyelve váltotta fel.
Ahogy nyelvével kényeztette legérzékenyebb pontom, egyre hangosabb sikolyok, sóhajok szakadtam fel belőlem.
Edward újabb és újabb nyelvcsapásokkal repített a csúcs felé, amit nem sokkal később el is értem.
Nem bírtam már tovább, mindennél jobban vágytam rá, hogy testünk egyesüljön és, ahogy észrevettem ő is.
Magamhoz rántottam egy csókra.
Megérezve lábaim közt ágaskodó és beteljesülésre vágyó férfiasságát, nem habozott ő sem tovább és gyengéden belém hatolt.
Először lassú tempót diktáltunk, majd lábaim a dereka köré csavartam, és fenekébe markolva ösztönöztem gyorsabb mozgásra, minek hála egyre közeledtünk a csúcs felé, amit hamarosan el is értünk.
Ki tudja mikor lesz esélyünk újra szeretni egymást, így az előttünk álló néhány szabad órát alaposan kihasználtuk.
Néhány órával később kielégülten omlottam Edward mellkasára.
- Szeretlek - mondta.
- Én is téged - válaszoltam.
- Bármennyire is jó itt veled, hamarosan jönnek a lányok - mondta talán kissé szomorúan.
- Akkor öltözünk - keltem fel a mellkasáról.
Öltözés előtt azért még beiktattunk egy közös zuhanyzást, ahol ismét egymáséi lettünk.
Mosolyogva és elégedetten gondolva az elmúlt órákra öltöztünk fel.
- Ismét Alicenek tartozunk ezért - fordultam felé miután felöltöztünk.
- Bizony - mondta és megcsókolt.
- Hálás vagyok neki, hogy ennyit segít nekünk. Remélem, jól érzi magát a mi kis tündérkénk - mondtam.
- Biztos. Olyan jó ilyen boldognak látni téged. Hogy mennyire szereted a lányunk, ahogy én is.
- Ezt én is elmondhatom rólad.
- Nagyon szeret téged is. Ahogy én is - mondtam neki és egy csókot nyomtam az ajkaira.
Mondván, hogy Aliceék hamarosan megérkeznek, lementünk a nappaliba, hogy ott várjuk őket.



/Alice szemszög/

Épp vásárolni igyekszünk Esmevel, Rosezal és a kis Nessával.
Annyira jó végre ilyen boldognak látni a bátyám.
Ezért, ahogy Esméék is, én is mindig hálás leszek Bellának, amiért ilyen boldoggá teszi őt.
Ezért is segítek nekik, amiben csak tudok.
Mivel Nessa is velünk él, így talán nincs annyi idejük kettesben lenni, na de én majd segítek nekik néha - gondoltam magamban és elmosolyodtam.
Megérkezvén a bevásárlóközpontba, először is egy élelmiszerüzlet felé vettük az irányt.
Mivel imádtuk ezt a kis tündért a karjainkban tartani, most épp Rosenál volt.
Őt se láttam még ennyire boldognak.
Rá is jó hatással volt ez a kislány, látszik rajta, mennyire szereti őt.
Így hogy Edward és Bella örökbe fogadták egy kicsit ő is anyukázhat.
- Ha hazaértünk megtanítok Bellának néhány receptet - mondta Esme.
- Igen, láttam, hogy megkért tanítsd meg - válaszoltam anyának.
Mint mindig, most sem fukarkodtunk a vásárlással.
Kiérve az üzletből, egy játékbolt előtt haladtunk el.
- Bemegyünk? - kérdeztem Nessát.
- Lehet? - kérdezte vissza.
- Persze kicsim - felelte neki Esme.
Bementünk, Rose és Nessa rögtön belevetették magunkat a játékok keresgélésbe.
Mondanom sem kell, innen sem távoztunk üres kézzel.
Én és Rose is megálltunk néhány ruhás butiknál, addig Esme vigyázott Nessára.
Nem csodálom, hogy Edward és Bella ilyen gyorsan megszerették őt, egy tünemény ez a kislány.
Persze neki is vettünk jó sok új ruhát, amiknek nagyon örült.
Sorra felpróbálta a ruhákat, csak azt sajnáltam, hogy Edwardék ezt nem látták.
Olyan édes volt.
Ekkor jutott eszembe a mi kis párocskánk.
Remélem, jól kihasználják az időt - gondoltam magamban és elmosolyodtam.
Kicsit vártam is már, hogy hazamenjünk.
Jó néhány órája eljöttünk és már hiányzik az én Jasperem.
Ahogy láttam, ők már hamarosan otthon lesznek.
Nessán is látszott, hogy eléggé elfáradt és megbeszéltük, hogy máskor folytatjuk a vásárlást és a kocsihoz indultunk, ami telis tele volt a rengeteg mindennel amit vettünk.
A kocsiban Rose ült hátra a karjaiban elszenderedett Nessával, Esme pedig mellém előre.
- Jó ötlet volt ez a mai vásárlás, Nessa is élvezte - mondta Esme mosolyogva, ahogy hátranézett rá.
- Bizony. Igazából látomásom volt Edwardékról, hogy kettesben lesznek otthon Bellával egy kicsit.
- Áá, így már értem. De rájuk fér. Jó ilyen boldognak látni Edwardot - mondta Esme.
- Igen és ezt Bellának köszönheti.
- Ez igaz. Csak azt sajnálom, hogy az elején olyan undok voltam vele - mondta Rosalie.
- Ugyan, az elmúlt. Örülünk, hogy most már másképp gondolod. És hidd el, Bella is örül, hogy próbálsz nyitni felé, ő is szeretne jóban lenni veled, mint velünk is.
- Igyekezni fogok, hogy jól kijöjjünk. Már csak Edward miatt is. Még sosem láttam őt ennyire boldognak, mint Bellával - tette hozzá Rose.
Nem sokkal később már otthon is voltunk.


/Bella szemszög/

Megjöttek - hallottam meg a kocsit a ház előtt.
Ekkor már a fiúk is itthon voltak.
Emmett első dolga persze az volt, hogy minket faggasson mivel töltöttük az elmúlt néhány órát, mire Edward egy ronda nézéssel leállította őt.
Alice belépve az ajtón egyből Jasperhez sietett és megcsókolta őt.
Esme és Rose egymás mellett jöttek be, Nessa pedig Rose karjaiban volt, ahogy látom a hazafelé úton elaludt, de rögtön amint meglátott felébredt és felém nyújtotta a karjait.
- Köszönöm - súgtam oda Rosenak, aki rám mosolygott miközben átvettem tőle a lányom.
Közben Edward is mögénk lépett.
- Ilyenkor délután az árvaházban leszoktak feküdni, talán ezért is aludt el - mondta Esme.
- Gyere kicsim felviszünk - mondtam neki és Edwarddal a nyomomban felmentünk Nessa szobájába.
Kissé álmosan, de átöltöztettünk valami alvóruhába és letettük őt az ágyába.
Nagyon elfáradhatott, mert, ahogy a párnára tette a fejét, már aludt is.
Edward és én mosolyogva néztük őt, majd egy-egy puszit adtunk az arcára és magára hagytuk.
Mire visszaértünk a nappaliba, ahogy láttam Emmették behozták a csomagokat.
Alice boldogan mutogatta miket vettek a lányunknak, és mesélte el milyen aranyos volt ruhapróba közben.
Ekkor jöttem rá, hogy meg is mutathatja nekem.
- Megmutatod? - kérdeztem tőle.
Bekapcsoltam a képességem és Edwardénak hála Alice gondolatain keresztül láttam a vásárlásuk képeit.
Elképedve és csodálattal néztem a kis Nessát, ahogy egyik ruhát a másik után próbálja fel és mutogatja őket Aliceéknek.
Látszik rajta mennyire boldog.
- Örülök, hogy jól szórakoztatok - néztem a lányokra.
- Legközelebb te is eljöhetnél velünk - fordult felém Rose.
- Az jó lenne - mosolyogtam rá.
- Hogy-hogy te is láttad? - fordult felém Emmett.
- Te hol voltál mikor a képességemről beszéltem? - kérdeztem tőle vigyorogva.
- Azt hiszem máshol jártam - felelte ő is nevetve.
- Ha bevonok valakit a pajzsom alá, át tudom venni a képességét. Edwardnak hála, ha őt alávonom, tudom használni a képességét és így láttam a képeket, amiket Edward látott Alice fejében.
- ÓÓó, még egy agyturkász. Használtad már rajtunk?
- Rajtad. Néha mikor kíváncsi voltam mire gondolsz.
- Akkor jobb lesz, ha odafigyelek, mikre gondolok - felelte a mi mackónk.
- Az jó lenne - mondtam neki.
Alice tovább mesélt, mikor hirtelen elhallgatott és meredten bámult maga elé.
Látomása van.
- Mit láttál kicsim? - kérdezte tőle Jazz.
- A Denali klán. Egy hét múlva meglátogatnak minket - mondta ki, mire szinte mindenki arcára ráfagyott a mosoly.
Most nem használtam a képességem, de sejtettem, hogy hirtelen mindenki egy valakire gondol.
Tanyara.


Tudjátok, 13 Komi és a kiírt időpontban kövi!
Katt a Megjegyzés vagy Megjegyzés küldésére!

16 megjegyzés:

Rora írta...

Szia.
Nagyon tetszett, de miért kell Tanyát visszahozni?
Maradjon csak ott, ahol van, nem hiányzik senkinek. :D
Puszi Rora

Első :))

Névtelen írta...

Szia!
csodás szívmelengető megható boldog szenvedélyes fejezet lett. Nessa ahogy mindenkit az ujja körré csavar csak egy a gond Denaliék Tanya és hogy Nessa ember óriási baj lesz vihar készülőben..Nagyon várom!
Melinda

Névtelen írta...

Hali
Jaj nagyon jóó kis rész lett
IMÁDOM
várom a kövit
pusszaa

Névtelen írta...

Nagyon jó volt ez a fejezet is, és én örüköj, hogy visszatér Tanya, legalább lesz valami izgalom megint!!:):)
Várom a folytatást!! :)

Névtelen írta...

Nagyon jó! Hozd a kövit!

Anikó írta...

nagyon tetszett :))
várom a folytatást:)

Fru írta...

Hy! Nagyon jó lett ez a fejezet is! =)
Kiváncsi leszek mi lesz a Denáli klánnal vagy, hogy Tanya mit szól a boldog családhoz.. =D
Várom a köv. fejezetet! =)

Tamara írta...

HÚÚÚH te!
Most aztán megleptél
Azt hittem Nessával lesz vmi.De ennyi vámpír között?!
XD
Jah aztán leesett a tantusz,h mi is van Tanyával.
Remélem nem jön
Meg ha megtudja,h Nessa az övüké...
Én bármit kinézek belőle...
Szol...most felköthetjük a gatyánkat.Majd a féltékenységi jelenetek.Előre imádom őket (L)
ÉS TESSÉK ÍRNI KOMIT!
Puszi
Nana

Névtelen írta...

:D nagyon jó lett :D imádtam :)
huuh remélem Tanya nem fog semmit sem csinálni Nessával :D
milyen aranyosak együtt :D
nagyon várom a következő fejezetet :D
siess vele :)
puszi

Névtelen írta...

remélem nem maradnak sokáig a látogatók

Ficsi írta...

Fantasztikusss...... valami eszméletlen jó lett ...:D:D MÁR várom a keddet .... :D
puszancs
Ficsi

Névtelen írta...

Nagyon Tetszett!!!:D
Csak egy kicsit elegem van az "így Alice, úgy Alice-ből"!:S
Várom a frisst!!!:D:D:D
puszi

Névtelen írta...

Szia!!

Nagyon jó lett :D Várom a kövit :D

Nikky írta...

Nah hát már csak Tanya hiányzot :/ Pedig olyan boldogok voltak, de ugylátszik csak eddig tartott :( áá csak nehogy vmi történjen Vanessával vagy én nem is tudom :( mi van hogyha Tanya bántani akarja vagy elviszi vagy nem tom :S...már én is félrebeszélek :S xD...Am nagyon tetszett a feji :) Jól megirtad Lizim a khm részt is :P :P :D Meg amikor Emmett "megtudta" hogy Bella szokta használni a képességét és halja a gondolatait hát az a kedvenc részem :D :D XD az nagyon tetszett XD...de am az egész feji szupi lett. :)
Nagyon várom a kövit Lizim :)
puszii (L)(L)
Nikky

Anett írta...

szia!
nekem nagyon tetszett:DDD olyan aranyosak:DDD és olyan meghitt, családias pillanatokról olvashattam:DDD
de a vége:D IZGI!!!!:DDDD
folytatom is az olvasást:DDD

LilyVolturi írta...

Jujj de kis édes lehetett a kis Nessa, a bevásárlásnál :DDD
És Bella és Edward, újra kettesben :DDD
Húha, lesz itt még ne mulass, ha megjöttek a Denali-k
Puszi: LilyV