28.fejezet

Sziasztok! No itt is a fejli. Igaz nem holnap, hanem most gyorsan befejeztem. Lehet, hogy rövidebb mint szokott lenni, ezért bocsi. Ismét egy kis happys részek jönnek, mielőtt ismét jönne a már nagyobb bonyodalom, amiért előre is bocsi. De addig még van egy kicsit, és élvezzétek a happyt. Jó olvasgatást, és tudjátok várom a komikat. Pussz


28.fejezet

/Bella szemszög/

Emberi tempóban sem tartott sokáig, és már a mi kis vízesésüknél voltunk.
Ahogy megérkeztünk rögtön eszembe jutott az utolsó alkalom amikor itt jártunk.
Még a gondolatába is belepirultam volna ha tudok.
Ilyenkor adok hálát az égnek, hogy nem Emmett a gondolatolvasó.
Azt hiszem akkor lennénk csak bajban.
De mint mindig most sem bírta ki, hogy ne szólaljon meg.
-Szóval kaja helyett ide jártok huncutkodni? - nézett felénk Emmett.
-Mit csinálnak anyáék? - kérdezte rögtön Nessa.
-Ne is figyelj a lökött bácsikádra - mondta Vanessának Rose és elvitte a lányunk megnézni közelebbről a vízesést, de előtt Emmett kapott egy nyakonvágást.
-Aú cica ezt most miért?
-Ezt megérdemelted. Legalább ne a kislány előtt - teremtette le őt Alice mire hálás pillantást küldtem felé.
Tudtok, hogy Emmett már csak ilyen, de a perverz megjegyzéseit legalább ne Nessa előtt vetné be.
Esme rengeteg ennivalót hozott, pedig csak Nessa eszik, de ő sem olyan sokat, egy egész hadseregnek elég lenne.
Mind leültünk a fűbe, én Edward ölébe ültem, közben vetettem egy pillantást a drága Tanyara, aki ha egy pillantással ölni tudna már rég nem élnék.
Edward sajnos a gondolatait is hallja, még szerencse, hogy én kitudom kapcsolni.
Carlilse a Denalikkal beszélgetett, Alice Jasperrel volt elfoglalva, Esme pedig odajött hozzánk, míg Rose Nessivel volt.
-Nessa már most nagyon élvezi - mondta Esme.
-Örülök, hogy megbeszéltetek mindent, és hogy ilyen boldogok vagytok együtt - tette hozzá.
-Köszi anya - feleltük neki Edwardal, ami nagyon meghatotta.
-Ugye milyen szép mami? - kérdezte Nessa miközben hozzánk rohant.
Kicsit arrébb ültem Edward öléből és Vanessa fészkelte magát az apja ölébe.
-Bizony kicsim.
-Alice néni adott rám fürdőruhát azt mondta fürödhetek - mondta mosolyogva.
Ezen csodálkoztam hisz tél van és elvileg hideg a víz, de mi ezt sosem néztük meg közelebbről, de Alice elmondta, hogy ez nem csak egy egyszerű patakvíz, hanem valami forrásvíz szerűség, így télen is elég meleg a vize.
Ez megnyugtatott, így Nessa sem fázik meg, és most télhez képest elég jó idő volt.
Bár Alice azt is megjósolta, hogy hamarosan sokkal hidegebb lesz,így jó időpontot választottunk.
-Ki beszélt itt fürdésről? - fülelt Emmett.
-Éééén - nevetett fel Nessa.
-Akkor hajrá kicsilány - mondta Em és pillanatokon belül olyan látvány tárult elém amit inkább meghagynánk Rosenak - gondoltam mosolyogva ahogy megláttam Emmettet egy szál boxerre vetkőzni és Nessát a karjába véve elindultak a vízbe.
Em a karjában vitte Nessát, néha csodáskozok, hogy nem kérdez rá miért ilyen kemény és hideg a bőrünk.
De egyszer úgy is megtudja az igazat rólunk - gondoltam magamban.
-Hát ritka pillanat ezt meg kell örökíteni - mondta Alice aki előkapott egy fényképezőgépet és képeket csinált a vízben pancsoló Nessáról és a család nagy mackójáról.
De nem csak róluk készültek képek hanem mindannyiunkról.
Engem és Edwardot is sikerült lencsevégre kapni, pont mikor szerelmem megcsókolt.
Visszamásztam Edward ölébe és boldogan figyeltük Nessa mennyire élvezi a pancsolást Emmettel.
-Szeretlek - suttogta egyszer csak a fülembe Edward.
-Én is szeretlek - válaszoltam és megcsókoltam.
Em és Nessa fürödtek még egy kicsit, de nem akartuk hogy Nessa megfázzon így kijöttek.
-Máskor is jövünk még fürdeni Emmett bácsi?
-Persze kicsilány, ha apádék nem majd Emmett bácsi elhoz ide jó lesz?
-Jóó - felelte boldogan Nessa és egy puszit nyomott Emmett arcára.
Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen csöpp kislány ennyi boldogságot hoz a családunkba.
Alice megtörölte és felöltöztette Vanessát, majd Esme megetette.
Miután jól lakott a mi kis tündérünk Edward elfeküdt a fűben, Nessa pedig hozzábújt.
Gyönyörködve néztem a két legfontosabb személyt az életemben akikért bármit megadnék.
Ránéztem a többiekre akik szintén mosolyogva figyeltek bennünket.
Miután Nessa felkelt Edward öléből és kezdett késő lenni ideje volt elindulni haza.
Míg egymás mellett feküdtünk a parton, többször Tanya pillantottam, aki elég mérgesen méregetett minket.
Nessa ismét boldogan utazott Emmett nyakában, míg mi Edwardal kézen fogva lépkedtünk vissza ház felé.
Már láttuk a házat mikor a pillantásom ismét a vörös démonra tévedt, és nem bírtam a kíváncsiságommal és belehallgattam a gondolataiba, de közben Alice is nagyon nézett maga elé, amiből sejtettem, hogy látomása van.
"Sajnos az első kísérlet nem sikerült, és még mindig ezzel a nővel van, és itt ez a kis poronyty is, valahogy először őt kell eltennem az útból" - gondolta Tanya.
Ezeket hallgatva nekem se kellett több és közben megérkeztünk a házhoz.
Emmett vidd fel Nessát most - szóltam neki és látta ő is rajtam, hogy valami nincs rendben így rögtön eltűntek a házba Nessával.
-Kicsim mi a baj? - kérdezte Edward.
-Te nem hallottad?
-Mit? Alice látomására figyeltem amit titkolni akar előlem.
Tehát ő annyira el volt foglalva Aliceel hogy nem hallotta.
De lehet, hogy jobb is, mert nemtudom mi lett volna ha ő hallja meg ennek az átkozott nőnek a gondolatait.
Miután biztos voltam benne, hogy Nessa nem lát semmit, elléptem Edward mellől.
Pillanatok alatt Tanya előtt termettem és akkorát rúgtam rajta, hogy jó sokat repült egyenest az erdőbe, kidöntve néhány fát.
Nem haboztam és nem figyeltem a körülöttem értetlenkedő tekintetekre sem, csak utánaeredtem és rávetettem magam.
Ő is tud a képességemről és közben rájött, hogy miért is estem neki, de ő sem tétlenkedett viszonozni azt amit tőlem kap.
A földön fetrengve téptük egymást, mikor egyszer csak éreztem Edward karjait magamon, hogy leszed Tanyaról, Carlisleék pedig Tanyat vitték odébb.
-Mi a fene történt? - kérdezte hitetlenkedve Carlilse.
Elmondtam nekik szóról szóra mit ennek a némbernek a gondolataiban hallottam.
Mivel Edward akkor nem figyelt, fogalma sem volt miért ugrottam neki, de így már mindent értett.
A többiek is döbbentek meredtek Tanyara.
-Hogy merészeltél még csak gondolni ilyesmire is? Ha csak egy ujjal is hozzá mersz érni a lányomhoz a saját kezemmel öllek meg - sziszegte Tanyanak Edward, akinek éj feketék lettek a szemei a dühtől.
-Te átkozott boszorkány - mondta Alice, akit Jazz fogott le, hogy ne essen ismét Tanyanak, pedig megérdemelte volna.
-Tanya, hogy gondolhattál ilyenre? - fordult felé Eleazar.
Nem gondoltam volna magamról, hogy képes leszek nekiesni valakinek, de ez már rég óta bennem van, és azok után amiket a lányomról gondolt képtelen voltam visszafogni magam.
Közben Esme és Rose is mellék jöttek megnyugtatni, ugyanis én és most már Edward is biztos nem hagytuk volna életben Tanyat ha a többiek nincsenek itt.
Tanya egész végig egy szót sem szólt csak gúnyosan mosolygott.
-Azt hiszem mindenki egyetért velem, ha azt mondom, hogy Tanya ezentúl nem számíthat a családunkra és a barátságunkra - mondta Carlisle.
-Persze hogy egyet - felelte dühösen Alice.
-Megértjük barátom, és sajnálom, hogy ez történt, nem volt jó ötlet idejönni, sajnálom - mondta Eleazar.
-Ne mondj ilyet, titeket továbbra is szívesen látunk, és remélem ez az incidens miatt nem romlik meg a barátságunk - felelte Carlisle.
-Persze, hogy nem - válaszolta most már Kate.
Tanya erre sem válaszolt, most már dühösen meredt ránk.
-Ezt még megbánjátok, te és a kis családod is - sziszegte felém, mérhetetlen gyűlölettel a szemében és a következő pillanatban elfutott az erdőbe.
Én csak örülni tudtam ennek, hogy végre elment, de az nyugtalanított amit mondott.
Ezek után még jobban félek, hogy nem fogja ennyiben hagyni,és valamit tenni fog hogy végelegyen a boldogságunknak.
-Ne félj kicsim, nem lesz semmi baj. Elment és nem jön vissza - próbált nyugtatni Edward.
Tudtam, hogy ezek után Tanya mindenre képes, de a többiek is biztosítottak róla, hogy se Venessának se senkinek nem lesz semmi baja.
Kissé megnyugodtam, főleg mikor Edward a karjaiba zárt.
Olyan jó, hogy itt van velem, ő és a lányunk azok akik megtudnak nyugtatni.
Mikor kissé mind lehiggadtunk, Eleazarék úgy gondoltál inkább mennek.
Ők rendesek és velük semmi bajon nincs, sőt őket nagyon kedvelem.
Carlilse sem bírta meggyőzni őket, hogy maradjanak még egy kicsit, így visszaérve a ház elé elköszöntünk tőlük.
Még egyszer bocsánatot kértek Tanya viselkedése miatt, mind egy puszit és egy ölelést küldtek Nessánek és elmentek.
Kissé örültem, hogy ismét csak mi leszünk, de szellemileg kissé megviselt ez a mai nap.
Igaz Edward nem mutatta, de láttam rajta is, hogy nagyon dühös attól amit Tanya tett és gondolt.
Belépve a házba Emmett jött le a lépcsőn.
-Nessa?
-A szobájában játszik - felelte Em.
-Én készítek neki vacsorát - mondta Esme és a konyhába ment.
-Én pedig felmegyek hozzá - mondta Rose.
-Mi történt odakint? - kérdezte Em.
Elmeséltük neki mi is volt odakint.
-Ne már,és pont engem hagytok ki egy jó kis bunyóból? - kérdezte morcosan.
Erre nem feleltem semmit, ugyanis még mindig rettentően mérges lettem ha eszembe jutottak a szavai, mikor a lányomra gondolt.
-Ne félj húgi, hacsak egy ujjal is hozzá akar érni valaki a mi kis tündérünkhöz miszlikbe aprítjuk - nyugtatott meg Emmett.
-Kössz Em.
-Nem gondoltam volna, hogy Tanya ilyen messzire elmegy - szólalt meg Carlisle.
-De legalább megkapta a magáét, és remélem többet nem tolja ide a képét - mondta Alice.
-Nyugi kicsim - próbálta Jazz nyugtatni a szintén elég dühös Alicet.
Közben Rose jött le a karjában Nessával és vitte vacsorázni.
Vacsi után Alice és én megfürdettük.
-A papi jön puszit adni? - kérdezte mikor az ágyába fektettem.
Megszólalni se volt időm, Edward az ajtóban termett és odajött mellénk.
-Itt is vagyok tündérem - felelte kislányunknak, akinek boldog mosoly ült ki az arcára.
Mindketten megpusziltuk és megöleltük őt majd betakargattuk, mivel tél révén elég hideg volt.
Eszembe jutva, hogy hamarosan karácsony jöttem rá, hogy még nem esett hó.
Remélem karácsonyra lesz, Nessa biztos élvezné - gondoltam magamban miközben Edward mellé állt, míg én Nessa ágyára ülve egy mesét olvastam neki, amitől hamar álomba merült.
Egy utolsó puszit adtunk neki, majd mi is a szobánkba mentünk.
Edward és én is lezuhanyoztunk és egymás karjaiba feküdtünk az ágyra.
Nem szóltunk egy szót sem, csak egymás közelségét élvezve, és néha egy egy szerelmes csókot váltva vártuk a reggelt.
A tegnapiak után kissé nyugodtabban indult a napunk.
Edward, és mivel már a Denalik sincsenek itt ma mind suliba mentünk.
Nem nagyon akartam Nessát itthon hagyni, de mindenki biztosított róla, hogy Esmevel jó kezekben lesz.
Nem attól féltem, hogy ő nem tud rá vigyázni, csak még mindig attól féltem, hogy még nem vagyunk itthon Tanya megjelenik és bántja őket.
De a többiek megnyugtattak, hogy ilyenekre ne is gondoljak és, hogy nem semmi baj.
Reggel ismét Nessa reggelijével indult a nap.
-Mami ti hova mentek? - kérdezte mikor látott bennünket készülődni.
-Mi iskolába kicsim, de néhány óra és jövünk.
Egyenlőre jobbnak láttunk ha a barátaim nem tudnak róla, hogy örökbe fogadtam Edwardal egy kislányt.
Biztos furcsálnák, ilyen fiatalon szülőnek lenni, főleg, hogy még tanulunk.
Amire persze semmi szükség nem lenne, csak ugye a látszat miatt.
Vanessa ügyesen megértette, majd Esme átvette őt hogy indulhassunk.
Alice, Rose, Em és Jazz is elköszöntek tőle, és már mentek is a garázs felé.
Carlislet még nem láttam reggel, de Esme mesélte hogy egy súlyos eset miatt behívták a kórházba.
-Siessetek haza - mondta aranyosan Nessa.
-Sietünk tündérem és utána Alice néni tervez egy nagy családi vásárlást. Mit szólsz?
-Tényleg? És most a nagyiék is jönnek? - nézett itt Esmere.
-Igen, mivel hamarosan karácsony így mindannyian megyünk - mondta neki Edward.
-De jóó - felelte a kislányunk.
-Rendben, addig jó legyél tündérem - mondta neki Edward, adott egy puszit Vanessának és kiment a kocsihoz.
-Szia mami.
-Szia kicsim, hamarosan jövünk - köszöntem el tőle nehezen.
Em és Rose a BMW-vel mentek, Alice, Jazz, és én pedig Edward Volvojával.
-Ne aggódj minden rendben lesz - szorította meg a kezem Edward, mikor láthatta, hogy kissé nyugtalan vagyok.
-Igaza van, nem lesz semmi baj, és suli után....
-Ige, mind vásárolni megyünk - mondta unottan Edward.
-Ne legyél ünneprontó, nagyon klassz lesz, hisz végre itt a karácsony és mind együtt megyünk - mondta Alice hatalmas vigyorral az arcán, ami nem sok jót ígér, már ami a vásárlást illeti.
Közben Edward és én a látomásáról faggatuk, de egy sokat sejtető mosoly kiséretében azt mondta, hogy erről semmit nem árul el, majd megtudjuk ha itt az ideje.
Hamarosan megérkeztünk az iskolához, de én már most alig vártam, hogy végre hazamehessünk.


13 komit minimun!!!!