Egy két dolog!

Sziasztok! Először is, új kinézetet tettem fel, ami talán nem is annyira új :XD. A második dolog a komikkal kapcsolatban lenne. Ami például az utolsó feltett fejezethez érkezett, ami szám szerint 4. 4 komi. Hát ez elég elszomorító szám. Igaz mostanság csak heti két friss van, néha az is csúszik egy egy napokat, amit sajnálok, de a munka miatt most csak ennyire futja. De nagyon elszomorít, hogy egyre kevesebb jön. Ennyire rossz vagy nem tetszik a sztori? Többek között ezért is döntöttem a hamarosan elkövetkező befejezése mellett. Nem akarok semmit összecsapni, még amit kiagyaltam azt megírom. Lesz ugyanis még egy két meglepi a töriben, de utána vége lesz. Ez nem a komik miatt van, amúgy is hamarosan terveztem volna a végét, de most döntöttem el, hogy ez bizony hamarosan eljön. Senkit nem kérek, hogy írjon komit, csak azért kíváncsi lennék az akár jó akár kritikás véleményekre is. Szóval megvolt az esküvő, jön még a nászút, és a meglepi amit már az eleje óta alig várok, remélem nektek is tetszeni fog, majd a The End. De addig még lesz pár fejli, így akik még olvassák és komizzák ne ijedjenek meg eltart még egy darabig a sztori, csak kissé elszomorított a kevés komik száma, de ez maradjon az én problémám. Akik eddig és ezután is fognak írni, nekkik ezúton is nagyon köszönöm. (L) Pusszantás mindenkinek.

43.fejezet

Sziasztok! Itt is a beígért fejli, sokat nem fűznék hozzá, csak annyit kérek, hogy komizzatok. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Valamint Bella, Nessa, Edward és a lányok ruhájáról a képeket megtaláljátok a fejli végén. Jó olvasást, pusszi.



43.fejezet


/Edward/



Miután a lányok itthon hagytak minket, egy vadászat mellett döntöttünk.

Emellett még volt egy kis elintéznivalóm ami a nászutat és Bella ajándékát illeti.

Igaz Bella nem sűrűn használja a képességét, de biztos ami biztos a fiúk sem lettek beavatva ami a meglepetést illeti.

A vadászat után rögtön indulni akartam, hogy még Belláék előtt hazaérjek. Alicet ismerve majd csak este érnek haza. És hiába csak nem olyan régen mentek el, már nagyon hiányoznak.

Bár a gondolat, hogy az esküvőnkre készülnek mindenért kárpótol. Néha még mindig alig tudom elhinni, hogy ez a valóság, és hogy annak ellenére amit tettem, ha nem szándékosan is, de Bella megbocsájtott, és ami csak fokozza a boldogságom, hogy hamarosan a feleségem lesz.

Ennél többet nem is kívánhattam volna. Minden amit egy férfi szeretne nekem megadatott. Egy csodás nő, aki az életemnél is jobban szeretek és aki hamarosan a feleségem lesz, és egy tündéri kislány aki csak még boldogabbá tette a mi és a családunk életét.

- Örülök, hogy ennyire boldog vagy - szólt oda nekem Jazz.

- Hát még én.

- Igaz, le sem lehet vakarni a vigyort a képedről. Gondolom nagyon várod már a nászutat is. Aztán mindent elmesélj ha hazajöttetek - szólalt meg Emmett.

- Csak szeretnéd - mondtam neki.

Még engem is sűrűn kihoz a sodromból, de most az a szerencséje, hogy mérhetetlenül boldog vagyok, na és, hogy nincs itthon Rose. Hiába próbálta már ő is megnevelni, de Emmett javíthatatlan.

- Carlisle ha van egy kis időd elkísérsz? - fordultam apámhoz.

- Persze fiam. Ha gondolod indulhatunk.

-"A meglepetésről lenne szó?" - kérdezte gondolatban, mire én csak bólintottam.

Nem azért mert nem bízom Jasperékben, de nem akarom, hogy Bella megtudja, vagy netán Emmett egy vicces pillanatában elkotyogja.

Bár ha jobban belegondolok, nem egy hanem két meglepetés is lesz, és az egyiket az esküvő után megtudják a többiek is, mert amíg mi nászúton leszünk szükségem lesz a segítségükre.

Útközben elmondtam a terveimet apámnak.

- Remekül hangzik fiam. Biztos vagy benne, hogy Bellának nagyon fog tetszeni, és nagyon boldog lesz, bár már így is az - mondta apám, majd elindultunk megvalósítani a meglepetéseim.



/Bella/


Úton a ruha szalón felé, egyfolytában Alicee előbbi megjegyzése járt a fejemben mégpedig arról a plussz szobáról.

De vajon kinek vagy minek kell majd az? - tettem fel a kérdést magamban.

Azt viszont tudtam, hogy hiába próbálnám kiszedni belőle úgysem árulná el. Így marad az, hogy ki kell várjam.

A lányok egész úton csevegtek, és Alice elárulta, hogy ebben a butikban találjuk meg a tökéletes ruhát nekem, aminek hallatára mind nagyon boldogok lettek.

De nem csak ők hanem én is.

Annyi szenvedés után ami az utóbbi időben ért minket, ismét együtt vagyunk Edwardal, és soha többé senki nem állhat közénk.

És most hamarosan a felesége leszek. Ez a legszebb dolog persze a mi kis Nessánk után ami történt velem. Hozzámegyek ahhoz a férfihoz akit a világon mindennél jobban szeretek és akiért bármit megtennék. Néha mindig azt hiszem, hogy annak ellenére, hogy nemtudunk aludni, hogy ez csak egy álom, ami bármikor véget érhet.

De nem.

Ez a valóság, és néhány napon belül összeházasodunk. Szerettem volna valami különlegeset adni Edwardnak, de Alice szinte megtiltotta, mondván, hogy Edward mindenre gondolt, és neki meglesznek az ajándékai, és hogy csak az számít neki, hogy nekem azok tetszenek és boldog legyek.

És hogy Edwardnak már az is hatalmas ajándék, hogy megbocsájtottam neki, és hogy igent mondtam.

Ebben részben igaza van. De most adott egy kis újabb adag töprengeni valót, hogy vajon mit tervelt ki megint Edward. Bár ahogy neki, nekem se kellene semmi más.

Nekem csak az a fontos, hogy velem van, és hogy hamarosan férj és feleség leszünk.

Amint megérkeztünk a városba egy elegáns bevásárlóközpont felé vettük az utunkat, azon belül egy menyasszonyi ruha bolt felé.

- Ez nagyon szép, ilyen lesz a mamin is? - kérdezte Nessa az egyik kirakatban lévő ruha felé mutatva.

- Csak még szebb - mondta neki Alice.

Fogtuk magunkat és bejjebb mentünk.

Az eladók mosolyogva köszöntöttek minket majd Alice és is mondta mit szeretnénk.

Több csodás fehér ruhát is felpróbáltam, de a tökéletes ruha az utolsó lett.

Alice, Rose, Esme és Nessa is meghatottan figyeltek amint a hatalmas tükör előtt álltam a hófehér ruhában.

- Ez lesz az - mondta egy ezer wattos mosollyal az arcán Alice.

És igaza van. Ez a ruha gyönyörű és tökéletes.

- Annyira szép vagy mami - jött oda hozzám Nessa.

- Köszönöm kincsem.

- Ne aggódj Nessa neked is csodaszép ruhát találunk - kacsintott rá Alice.

- Csodásan nézel ki kicsim - ölelt meg Esme, majd Rose is.

- Minden tökéletes lesz - mondta Alice.

Na és persze a ruhapróba közben Alice egyfolytában beszélt.

Első téma a koszorúslányok voltak, mert Alice persze láttam, hogy ők lesznek.

Maga az esküvőt egy Londoni csodás kis templomban fogjuk tartani, a családunk körében. Nekem lesznek ott a barátaim a suliból, a Denalik és még ha hazaértünk vár rám egy beszélgetés Aroékkal. És ki tudja talán ők is eljönnek. Nagyon hiányoznak már, és ők nem hogy Edwardról és Nessáról még az esküvőről sem tudnak.

Ezeket a dolgokat ha minden igaz akkor Alice már Edwardal is egyeztette.

Miután kiválasztottuk nekem a tökéletes ruhát, a lányoknak és Nessának mentünk ruhát keresni. Nessa nagyon boldog volt, csak úgy sütött róla, hogy mennyire boldog. Főleg amikor ruhákat próbált.

Neki, és később Esmeéknek is megtaláltuk a tökéletest.

Még elinzéztünk néhány kiegészítőt, na és persze hála annak, hogy Alice mindenre gondol, egy fehérnemű boltot se hagytunk ki. Amíg én ide bementem Roseal és Aliceel, addig Esme elvitte sütizni Nessát, aki hiába a sok vásárlás kezdett elfáradni.

Ami a ruhákat illeti a nap végére miénk lányoké meg is lett. Holnap a fiúk lesznek soron.

Végre már sötét volt mikor haza indultunk. Edward és a fiúk is ott voltak, bár ki tudja miket csináltak egész nap.

Nessa rögtön az apukájához bújt, majd elköszönt a többiektől is és Esme elvitte vacsorázni majd lefektetni.

- Hiányoztál - várt végre ismét a karjaiba szerelmem.

- Te is nekem - csókoltam meg.

- Szóval megvannak a ruhák csajok? - kérdezte Emmett.

- De még mennyire. Holnap rajtatok a sor - hervasztotta le őket Alice, így nem volt más választásuk.

Mielőtt Nessa elaludt Edwardal felmentünk jó éjszakát kívánni neki és megkaptuk az esti puszinkat is tőle. Edward egy kicsit vele maradt mesélni neki, addig én felhívtam Arot.

Kissé megkaptam tőle a magamét mint vártam, amiatt, hogy ilyen sokára hívtam fel. Majd elmeséltem neki nagyjából és röviden mindent és persze az esküvőnket aminek nagyon örült, ami nála nagy szó.

- Nemtudom, de nagyon szeretnénk ott lenni. Jane és Alec is itt vannak, ha szeretnének elengedem őket, de én is mindenképp megpróbálok elmenni. Alig várom, hogy megismerhessem a kislányod is - mondta Aro akit szinte apámként szeretek.

- Örülnénk neki ha te is tudnál jönni - válaszoltam, majd elmondtam mikor és hol lesz pontosan és kik lesznek jelen.

Kissé aggódtam mikor felmerült,hogy Alec is jönne, de csak miatt hiszen tudom, hogy ő szeret vagy szeretett, és nem akartam, hogy rosszul érezze magát.

De mint kiderült hiába való volt az emiatti aggodalmam. Aro mesélte, hogy nem olyan régen ő is megtalálta a párját, és hogy nagyon boldogok.

Ennek kimondhatatlanul örültem.Ő nagyon rendes férfi, és megérdemli a boldogságot. Persze így már nem csak őt hanem a párját is meghívtam.

Aro szólt, hogy ők jönnek és Jane is, és végül csak úgy döntött semmiért nem hagyná ki az alkalmat, és ő maga is eljön, aminek még jobban örültem.

- Akkor hamarosan találkozunk kicsim - köszöntünk el egymástól.

- Na, hogy ment? - kérdezték a többiek mikor lementem, ekkor már Edward is ott volt.

- Jól. Aro, Jane és Alecék is eljönnek - újságoltam boldogan.

Alec neve hallatára Edward rögtön nem mosolygott tovább.

- Ne aggódj, Alec a párjával jön akivel imádják egymást - mondtam ki mert sejtettem, hogy rögtön rá gondolt.

- Van valakije?

- Igen. Aro mesélte, hogy nem olyan régen megtalálta a szerelmet és nagyon boldogok. Gondolom így nincs ellenedre, hogy jöjjön.

- Ha így áll a helyzet nincs.

Alice amit lehetett még éjszaka is szervezkedett. Másnap a fiú voltak oda vásárolni.

Addig mi Esmeékkel megnéztük a templomot. Igaz vámpírok vagyunk, de mi is olyan esküvőt szeretnénk és tervezünk mint az emberek. Templom, fehér ruha, pap, koszorús lányok meg miegymás.

A templom is gyönyörű. Nem túl nagy, de nem is kicsit. Ez is mint minden tökéletes.

Az elkövetkezendő napok bár sajnos iskola volt amiből nem mindig hiányozhattuk, de hála az égnek ez utolsó évünk és hamarosan végzünk.

Így a szervezkedést suli után folytattuk.

Meghívtuk a vendégeket. Mivel lesznek emberi vendégek is, Nessa mellett így, Alice elintézni az enni és innivalókat, sőt még tortát is.

Nekem szinte semmit sem engedtek csinálni. Alice és Roseék minden kis apró részletet megterveztek.

Kiválasztottuk a virágokat a templom díszítéséhez és a csokromhoz is.

Az esküvő utáni kis fogadás meg persze a Cullen villában lesz.

A napok hihetetlen gyorsasággal teltek és szervezkedéssel, de persze e mellett már amennyire Alice engedtek mindig Edward mellett voltam.

Bár úgy éreztem titkolnak előlem valamit. Nemcsak a fiúk hanem Esmeék is. Elég sűrűn sutyorogtak, és még a jó hallásomnak köszönhetően sem hallottam, de Alice megnyugtatott, semmi miatt ne aggódjak, csak egy meglepetésről van szó.

Nessa is nagyon boldog volt, egyre nagyobb és szebb lett a mi kis szemünk fénye.

Az esküvő előtti napon megérkeztek Eleazarék. Valamint az utolsó előtti nap Aorék.

Carlisleék örömmel üdvözölték őket, majd mind a nappaliba gyűltünk.

Jane az egyik legjobb barátnőm volt Olaszországban, annyira örültünk egymásnak. Alec bemutatta nekünk a párját Elenat. Persze ő is vámpír, de mind tudnak uralkodni magukon ha arról van szó.

Aro pedig végre megismerhette Nessát, aki szintén nagyon várta a találkozást.

- Csodaszép kislány vagy bogaram - dícsérte meg Nessát.

Ha valaki látná ezt el sem hinni. A nagy Aro Volturi a vámpírok királya egy kis emberlánnyal az ölében. Mosolygásra késztetett a látvány, de nagyon meghatott.

Jane is nagyon megkedvelte a kis Nessát, aki nagyon gyorsan barátkozik.

- Szóval Aro bácsi is olyan nekem mint a nagypapi - nézett itt Carlislera.

- Igen. Igaz nem az igazi lányom a mamád, de olyan mintha az lenne - mondta Aro.

- Akkor hívhatlak téged is nagypapinak? - kérdezte mire mindenki nevetni kezdett.

- Persze - egyezett bele Aro. Sosem gondoltam volna ezt róla, bár ismerem őt, nem egy olyan szívtelen és lelketlen vámpír mint amilyennek sokan gondolják, és ezt most is bizonyította.

Gyorsan eltelt az utolsó nap, ekkorra már minden meg volt szervezve, így sokat tudtunk foglalkozni a vendégeinkkel. Rengeteget beszélgettünk, és Aro megígértette velünk, hogy valamikor az esküvő után Nessával elmegyünk hozzá Volterrába, amire Edward is örömmel mondott igent.

Mindannyian megejtettünk egy vadászatot is a nagy nap előtt, ahova Aroék is velünk tartottak.

Bár mi napközben voltunk, így este tartottunk egy kis csajbulit, éjszaka pedig a fiúk mentek el vadászni.

Másnap reggel viszont minden a feje tetejére állt. Edwardot nem is láthattam, majd csak az esküvőn.

Előkerültek a csodaszép ruhák és mindenki készülődött. Előtte Alice ellenőrizte minden rendben van e.

Először a lányok készültek, majd szépen felöltöztették Nessát is akinek Rose csinálta meg a haját. Majd gyorsan elintézte Alice a fiúkat de persze nem engedte a közelembe szerelmem.

Az utolsó órák hatalmas nyüzsgéssel és készülődéssel teltek. Amikor a fiúk elmentek ők elvitték Esmét, Elenát és Nessát. Végül csak Rose maradt és Alice akik segítettek elkészülni.

Na és persze a két kísérőm maradt itthon, Carlilse és Aro. Mivel nem tudtam volna dönteni ők ketten fognak az oltár elé kísérni.

Alice a sminkem, Rose a frizurám készítette el, majd rám adták a csodaszép ruhám. Nem vagyok az tükörben nézegetem magam fajta, de a ruha és minden gyönyörű volt.

Mindemellett nagyon izgatott is voltam, és nem utolsó sorban kimondhatatlanul boldog.

- Gyönyörű vagy Bella - szólalt meg Carlisle amint leértünk egyet értve Aroval.

- Akkor indulás - mondta izgatottan Alice.

Amint közeledtünk a templom felé, egyre izgatottabb lettem. Nessa, Esme és Rose jöttek ki hozzánk amint megérkeztünk. Ekkor már bent voltak a vendégek. Carlilsék néhány ismerőse, a barátaim, a Denalik és Janeék.

Két oldalról fogtak karon Aro és Carlisle, majd mikor a zene felcsendült indultunk be a templomba a nyomunkban a koszorús lányaimmal egyenest szerelmem felé.

Akit az oltár előtt pillantottam meg. Rögtön egymásba forrt a tekintetünk és szinte elvesztem azokban aranyszín szemekben. Mint mindig most is csodásan festett, és boldog mosollyal az arcán várt rám.

- Tedd őt nagyon boldoggá - mondta mosolyogva Aro szerelmemnek amint átnyújtották neki a kezem.

- Ezt megígérhetem - válaszolta Edward.

Immár kéz a kézben álltunk isten színe előtt, körülöttünk a családunkkal és a barátainkat.

A szertartás hagyományosan zajlott, leszámítva, hogy Alice a pap szövegét szerkesztette át egy kissé eltüntetve belőle a halál el nem választ részt.

A végén esküink után egymás ujjára húztuk a gyűrűket, majd engedélyt kaptunk a csókra.

- Szeretlek - vallottunk egymásnak örök szerelmet ismét, majd Edward jéghideg ajkait az enyémre tette, és egy mindennél szerelmesebb és boldogabb csókban egyesültünk amit hatalmas tapsvihar kísért.

Utána pedig gratulációk és jókívánságok sokaságát kaptuk a családunktól, a kislányunktól és mindenkitől, majd Alice szólt, hogy induljunk el a fogadásra a házunkba.

Ekkor már Edward és én egy kocsiban mentünk végre kicsit kettesben.

- Annyira boldog vagyok - mondtam.

- Én is, kimondhatatlanul.

- Most már a feleségem vagy, és minden erőmmel azon leszek, hogy boldoggá tegyelek - mondta.

- Én is azon leszek. Többet nem is kívánhatnék, mint hogy végre a feleséged vagyok, és hogy a boldogságunk és a szerelmünk örökké tartson - válaszoltam, majd ismét egy csókot váltottunk, ami ezúttal kissé szenvedélyesebb lett, miközben úton voltunk a villa felé az esküvői fogadásunkra, majd később a nászutunkra, amiről még mindig nem tudhattam hová megyünk.

De nem is számított, bárhová csak Edwardal lehessek......




És a képek Bella menyasszonyi ruhájáról, a lányok és Edward ruhájáról:


Bella ruhája: http://i55.tinypic.com/2lwpsfd.jpg
Nessa ruhája: http://i52.tinypic.com/1z510fb.jpg
Edwardé: http://i51.tinypic.com/2qvdr2d.jpg
Alice, Esme és Roseé:(a középső Esme, a szélsők pedig az első Rose, a másik szélén Aliceé) http://i54.tinypic.com/t6w3z5.jpg


TESSÉK KOMIZNI!!!!!!!!!!

Friss délután!

Sziasztok! Kicsit előbb szombat helyett, még ma délután lesz friss. Hála az égnek ma nem kellett melózni mennem így lesz időm írni. Még van egy kis dolgom itthon, de 3-4 óra között hozom a kövi fejlit. Remélem lesz aki örül neki. Pusszantás.

Bocsi :XD

Sziasztok! Tudom, hogy utálni fogtok, de a mai friss csak elmarad. Sajnálom, ez van. A friss szombaton lesz vagy ha nem kell dolgozom akkor pénteken, de azt még nemtudom, így a szombat a biztos.
Ennek több oka is van. A munka kissé kifáraszt és ilyenkor már hulla vagyok. Lehet utálni, de ez van. Másrészt pedig kissé jobban át akarom gondolni az elkövetkezendőket az esküvő, nászút és az utána levő dolgokat. Sajnálom, ez így jött ki, igyekszek azért többnyire hozni a heti két frisst, de nem mindig jön össze, és ezeket a fejliket csak úgy összedobni se akarom. Néha a másik blogon is van ilyen, ez az én hibám, a munka miatt nem mindig van már erőm írni, de igyekszek. Sajnálom, és szombaton jön a friss, ígérem nem fogtok csalódni benne, sőt :). Holnap megtudom kell e dolgozzak pénteken, és ha nem akkor már akkor lesz friss. Bocsi ezért. Pussz.

42.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet. Remélem tetszeni fog, most lett kész. Köszi szépen azoknak akik az előzőhöz komiztak, persze ide is várom őket, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ha Bumbinak lesz ideje javítani akkor kicserélem a javítottra, addig viszont jó olvasást. Pusszantás.




42.fejezet


/Bella/



Egy gyorsnak mondható vadászat után, épp, hogy végeztünk hirtelen szerelmem karjai közt találtam magam.

Futásnak indult velem a karjaiban, miközben ajkaim a nyakához érintve leheltem csókot rá, mire borzongás futott végig testén. Tudtam hová akar vinni, és eszemben sem volt ellenkezni.

Pillanatokkal később megérkeztünk és talpra állított.

Időm sem volt megszólalni, mert ajkait az enyémre helyezve kezdett el szenvedélyesen csókolni.

Pillanatok alatt téptük le a ruhát egymásról, nem gondolva semmire csak az egymás iránt érzett vágyainkra.

Edward ismét a karjaiba kapott és meg nem állt velem egészen a vízig, mivel a mi kis vízesésünkhöz hozott, ahol már annyi szép pillanatot éltünk át együtt.

A melegnek mondható vízben szinte lángolt fagyos testünk.

Elszakadva ajkaimtól rögtön a nyakam célozta meg miközben a meleg víz hullámaiba merültünk. Nyakamra hintett csókjaival készült az őrületbe kergetni.

Szorosan tartva karjaiban ölelt közben magához. Meztelen testünk összeért, ezzel milliónyi szikrát kiváltva belőlünk.

Míg ő ajkaival a nyakam kényeztette, nem haboztam benyúlni összefonodó testünk közé és megfogni nekem nyomódó kemény férfiasságát. Ahogy kezembe vettem és simogatni kezdtem elszakadtak ajkai a nyakamtól és egyre hangosodó morgásokkal adta tudtomra élvezi ténykedésem.

Puha ujjai a meleg vízben derekamról lejjebb csúszva értek be a lábam közé, ahol rögtön belém fúrta őket, mire egy hangos sikoly szakadt fel belőlem.

Ő és én is egyre jobban hajtottuk egymást az első orgazmus felé, miközben ajkaink újra egymásra találva kezdtek őrült táncba.

Mindketten szinte egyszerre léptük át a megsemmisülés édes világába miközben csókjainkkal fojtottuk el élvezetünk hangjait.

Edward ujjai eltűntek belőlem, és nem habozott magára húzni, hogy ujjai helyét férfiassága vegye át.

Amint kitöltötte bensőmet és testünk egyesült egyszerre nyögtünk fel. Először lassan mozgott benne, majd mikor ez már kínzássá vált, fenekébe markolva próbáltam gyorsabb mozgásra ösztönözni.

Amire nem is nagyon volt szükség, rögtön tudta mit akarok, és erre vágyott ő is. Egyre gyorsabban mozgott bennem, mire én már szinte a csillagokat láttam a gyönyörtől.

Közben kezeinkkel egymás testét barangoltuk be, miközben ajkaink fogva tartották egymást.

Egy utolsó lökéssel a paradicsomba repített mindkettőnket, és egy édes, szenvedélyes csókkal köszöntöttük a végső megsemmisülést.

Egymás karjába omolva igyekeztünk lehiggadni az imént átéltek után, majd úszkáltunk még egy kicsit a csodás vízben, mielőtt ismét mennünk kellett.

Az indulás azonban már az öltözködésnél kudarcba fulladt, mert a ruhák felvétele helyett szerelmem ismét a magáévá tett, majd meztelenül egymás karjaiban feküdtünk.

-Szeretlek - vallottunk egymásnak ismét már ezredjére is szerelmet és csókkal pecsételtük meg vallomásunkat.

Nemtudom meddig feküdhettünk egymás karjaiban, de mindketten tudtuk, hogy lassan ideje lesz mennünk, hiszen már hajnalodott.

Mivel idejöttünkkor kissé gyorsan és vadul szabadultunk meg a ruháinktól, az én felső például elszakadva végezte ahogy Edwardé is.

Viszont egyikünk sem akart okot adni Emmett poén áradatára, és én sem melltartóban akartam hazamenni.

-Alice hagyott nekünk ruhát a garázsban - szólalt meg Edward.

Alice. Ezért is csak hálás lehetek neki, mi lenne velünk nélküle? Biztos látta mi a helyzet, bár remélem azt a részt nem, hogy miért is szakadtak el a ruháink. Erre rá is kérdeztem Edwardnál.

-Ne aggódj szívem, Alice tudja mikor kell abbahagyni a leskelődést. De valljuk be sokszor jól jön a képessége, különben így kellene hazamennünk, és tudod milyen Emmett. Egy egész életen át hallgathatnánk a beszólásait, de valamiért úgy érzem így sem ússzuk meg - mondta Edward.

-Aliceel kapcsolatban egyetértek. De remélem Emmetel kapcsolatban tévedsz. Bár mindketten tudjuk milyen ő, így azt hiszem vele kapcsolatban is igazad van. De menjünk essünk túl rajta - mondta ki és máris Edward karjaiban találtam magam.

Fejem kemény márvány mellkasára hajtottam és nemsokkal később már a házunk garázsában álltunk, ahol az Alice által nekünk hozott ruhákat kapkodtuk egymásra.

Vagyis próbáltam.

Pont a felsőm vettem volna fel, mikor hátulról a karjaiba zárt Edward és édes csókjaival a nyakam hintette be.

-Így soha nem leszünk kész - mondta szinte suttogva.

-Nem tehetek róla, állandóan kívánlak - mondta tovább csókolva a nyakam ezzel kicsalogatva belőlem néhány kisebb sóhajt.

-Ahogy én is téged - nyögtem ki nagy nehezen.

-De mennünk kell, Nessa rögtön felébred, és az kéne még csak, hogy Emmett itt ránk rontson.

-Igazad van - vallotta be kissé lehangoltan.

-De gondolj arra, hogy az éjszaka mindig csak a miénk - mondtam neki, mire egy huncut mosoly jelent meg az arcán.

-Így talán menni fog, de attól függetlenül egy percre sem eresztelek magam mellől.

-Nem is ajánlom - válaszoltam mosolyogva, majd megcsókoltam.

Elszakadva egymástól kézen fogva léptünk be a nappaliba, ahol mindenki ott volt, kivéve Esme, aki az illatokból ítélve a reggelit készíti Nessának.

-Na milyen volt a vadászat? - kérdezte rögtön Emmett.

-Csak nekem rossz a memóriám, vagy az este tényleg nem ebben a ruhában mentetek el? - tette hozzá.

-Nekem is így rémlik - szólalt meg mosolyogva Jazz.

-Rossz hatással van rád Emmett - szólt neki Alice. Azt kéne még csak, hogy ő is olyan legyen mint Emmett. A mi poéngyáros mackónkból elég egy is.

Figyelmen kívül hagyva a beszólásaikat Edward felment Nessához aki ébredezni kezdett, én pedig Esmenek segítettem befejezni a reggelijét.

-Mami.... - jöttek be a konyhába Edward és Nessa, aki az apjai karjaiban volt.

-Szia kincsem - adtam puszit neki.

-Én nem kapok? - kérdezte duzzogva Edward.

-Te nem kaptál eleget az éjszaka? - jött be Emmett.

-Még egy ilyen és te nem kapsz semmit éjszaka. Mondtam, hogy legalább a gyerek előtt hagyd a megjegyzéseid - rivallt rá Rose.

-Jól van cica. Nyugi, abbahagytam.

Edward letette Nessát aki nekilátott a reggelijének, majd Edward is megkapta a kért pusziját ami egy kicsit hosszabb csók lett.

-Ma nem megyünk suliba - jött be a konyhába Alice.

-Vagyis csak a fiúk mennek - tette hozzá.

-Ne már, és ti miért nem? - kérdezte Emmett mint egy kisgyerek.

-Hát Edward majd megmondja - nézett Alice szerelmemre.

-Menjünk a nappaliba - mondta Edward.

Nessa befejezte a reggelit, Esme a karjába fogta és leültünk a nappaliba.

-Szóval? Miért is csak mi megyünk suliba öcsi? - kérdezte ismét Em.

-Nemtudom mire gondolt Alice.

-Ugyan, mond már - noszogatta őt Alice.

Edward felém fordult és rám nézett. Hirtelen félelem fogott el, hogy vajon mit akar mondani. Rossz érzésem lett, de nemtudom megmondani miért, és Jazz ezt érezhette rajtam.

-Ne gondolj semmi rosszra.

-Igaza van Jazznek, pont ellenkezőleg - vigyorgott Alice.

-Na most már semmit sem értek - szólalt meg Emmett.

-Ez jellemző - mondta Rose mosolyogva.

-Ne aggódj szerelmem, ez jó hír, legalábbis remélem - mondta egy sokat sejtető mosoly kíséretében.

-Bökd már ki végre - mondta neki Alice.

-Arra gondoltam, hogy, mivel sikerült mindent tisztázni, és ismét boldogok vagyunk, és mindennél jobban szeretlek, hogy.....

-Hogy?

-Mi lenne ha összeházasodnánk néhány héten belül? Persze csak ha hozzám jönnél - mondta Edward, mire nekem még a szavam is elakadt.

Hogy Edward felesége legyek? - tettem fel a kérdést magamban.

-Hogy kérdezhetsz ilyet, hogy akarom e? Semmi sem tenne boldogabbá mint, hogy a feleséged lehetnék, és hogy ilyen formában is összekössük az életünket - mondta mire válasz nélkül a karjaiba kapott és megcsókolt.

-Köszönöm. Annyira szeretlek - suttogta a csókunk után.

-Én is téged.

-De jó, annyira örülök nektek - ugrott a nyakunkba Alice.

-Ahogy mi is örülünk. Gratulálunk nektek - öleltek meg minket a többiek is.

-Végre a mi öcsikénknek is bekötik a fejét - jött oda hozzánk Em.

-A mamiéknak is olyan esküvőjük lesz mint a filmekben? - kérdezte Nessa.

-Nem kicsim, a mamiéké sokkal szebb lesz, erről majd Alice néni gondoskodik - kacsintott rá Alice.

-Ó igen? - kérdeztem.

-Bizony, ugye? - kérdezett vissza Alice.

-Úgy van - válaszoltam, mert tudtam, hogy ezt senki másra nem bízhatnánk, hisz őt ez boldoggá teszi, és persze minket is, mert nagyon sokat köszönhetünk Alicenek.

-Na szóval, ezért mennem csak a fiúk ma suliba, hogy azért ne hiányozzunk mind egyszerre.

-És ti mit fogtok csinálni? - kérdezte Emmett.

-Elkezdjük megszervezni az esküvőt, hiszen, csak 3 hetünk van, és addig rengeteg mindent kell elintézni - mondta Alice miután kitűztük a dátumon pontosan 3 hét múlva lesz.

Még mindig alig akartam elhinni, hogy három hét és Edward felesége leszek.

-Azt hiszem nincs más választásunk - szólalt meg Jazz.

-Bizony nincs - adott egy csókot neki Alice.

-Induljatok mi addig elmegyünk ruhákat nézni, és ha hazajöttök megbeszéljük kiket hívunk meg és ilyeneket - adta parancsba a mi kis koboldunk.

-Rendben - adták meg magukat.

-Szeretlek, nagyon - kapott a karjaiba ismét Edward és megcsókolt.

-Ahogy én is téged, de menj, később találkozunk - mondtam.

-Vigyázz a mamira tündérem és jó legyél - köszönt el Edward a lányunktól.

-Úgy lesz apu - adott egy puszit neki, majd a fiúk elmentek.

-Szóval gondolom én is megyek, várnak a kórházban - mondta Carlisle, majd ő is elment.

-Bella, ha Edward megjön hívjátok fel Aro-t - mondta Alice.

Aro. Persze, az utóbbi időben, annyira megfeledkeztem mindenről, hogy őket szinte el is felejtettem. Sőt még azt sem tudják, hogy én és Edward együtt vagyunk, sőt Nessáról sem tudnak.

-Gondolom nagyon mérgesek lesznek, hisz rendesen megfeledkeztem róluk.

-Nem, emiatt ne aggódj. Aro örülni fog a boldogságodnak, és Nessát is nagyon megfogja szeretni - mondta mosolyogva Alice ami kissé megnyugtatott.

-Kiről beszéltek? - kérdezte Nessa.

-Aro, ő olyan nekem mint Edward és én neked. Ő olyan mintha az apukám lenne.

-Majd megismerem őt is?

-Igen kicsim, hamarosan - mondtam.

-Jó akkor indulás vásárolni - mondta ki Alice mire Rose és főleg Nessa arcára hatalmas mosoly ült ki.

Átöltöztem én is addig Esme felöltöztette Nessát, majd kocsiba szálltunk.

-Hová megyünk először? - kérdezte Esme.

-Egy esküvői ruha szalonba, csodás ruhák vannak ott, és ott fogjuk megtalálni a tökéletest - mondta Alice egy ezer wattos mosollyal az arcán miközben úton voltunk ahogy ő is mondta egy esküvői ruha szalon felé.

Még mindig hihetetlennek hangzik, hogy az én esküvőmet szervezzük Edwardal. Ezzel a legnagyobb vágyaim teljesülnek, hogy a felesége lesz.

-Ja és az esküvő után kissé át kell alakítani a házat, egy szobát mindenképp hozzá kell toldanunk - szólalt meg Alice.

-Még egy szobát? - kérdeztem.

-Igen, de többet úgy sem szedtek ki belőlem. Mindennek eljön a maga ideje - mondta, mivel töprengésre késztetett.

Egész úton ezen gondolkoztam.

Vajon kinek vagy minek kell még egy szoba a házban? És mit láthatott Alice?

Fogalmam sem volt, de megnyugtatás képpen Alice biztosított róla, hogy semmi rossz dolog, pont ellenkezőleg. De ezzel még kíváncsibbá tett......




Tessék komizni :)

41.fejezet

Sziasztok! Kicsit hamarabb jött a fejli, ami ebben a pillanatban lett kész. Mivel nemsokára irány a meló ezért hoztam hamarabb. Először is köszi azoknak akik komiztak az előzőhöz, és persze ide is várom a véleményeket. Jó olvasgatást. Pusszantás.



41.fejezet


/Bella/


Aliceel én későn jöttünk rá mire készül Edward így nemtudtuk megakadályozni.

Kirontott a szobából egyenest a nappaliba ahol rögtön Ryan mellé rohant, akinek a meglepetéstől még a telefon is kiesett a kezéből.

-Bella, ti mit kerestek itt? - kérdezte döbbenten.

-Ezt mi is kérdezhetnénk.

-Szóval te. Sejtettem, hogy neked közöd van mindenhez - vágta hozzá Edward, de nemtudom meddig lesz ilyen nyugodt. Látva őt bármelyik pillanatban elveszítheti a fejét és nekiugrik Ryannek.

-Miről beszélsz? - kérdezett vissza Ryan ártatlan képet vágva.

-Ugyan, mindent hallottunk. Azt hiszed előbb vagy utóbb nem jöttünk volna rá, hogy a te és Tanya keze van benne.

Edward eddig bírta.

Farkasszemet néztek Ryanel aki még csak meg sem próbálta védeni magát. Nem is lett volna alkalma mert Edward ugrásra készen állt, és féltem, hogy nemtudom megállítani.

Bár legszívesebben én is hasonlóképp tettem volna.

-Hogy voltál képes rá? Csak ezért férkőztél a bizalmunkba igaz? És én még védtelek Edward előtt. Pedig megbíztam benned - vágtam én is hozzá, közben igyekeztem visszafogni Edwardot.

-Bella, én......

-Nem kell mondj semmit. Minden világos. Jobb lenne ha elmennél, nem akarlak többet itt és a családom közelében látni.

-Előtte még megkapja a magáét - mondta Edward aki épp neki akart ugrani Ryannak, de minden olyan gyorsan történt.

Emmett és Jazz rontott be az ajtón akik lefogták Edwardot mielőtt valami hülyeséget csinál. Ők még ekkor semmit sem értettek, de Edward a lényeget elmondta nekik.

-Hát ezek után ne csodálkozz ha Edward a fejed akarja venni.

-Hogy tehetted ezt, és mi megbíztunk benned - sziszegte oda dühösen Rosalie.

-Sajnálom, Tanya vett rá és.....

-Ugyan, ez gyenge kifogás. Örülj neki, hogy nem engednek a közeledbe különben már nem élnél. Most pedig jobb lesz ha eltakarodsz, és ez életben nem akarlak többet a családom közelében látni. És jobb ha átadod Tanyanak is, hogy nem jött be a terve és nem is fog. És hogy ő sem merészkedjen ide mert nem ússza meg - mondta Edward dühösen akit még sosem láttam ilyennek.

Persze megértem, hogy így reagál. Ez engem is épp úgy meglepett. Nem gondoltam volna, hogy az egész mögött Ryan áll na és persze Tanya. Bár rajta meg sem lepődök. De hogy képes volt közénk küldeni valakit, hogy a bizalmunkba férkőzve válasszon szét minket... Ez már tényleg több a soknál.

A legrosszabb az egészben, hogy majdnem sikerült is.

Edwardnak végig igaza volt, mikor azt mondta nem akarta ő azt megtenni, és úgy érezte mintha kényszerítenék. Eleinte hihetetlennek hangzott, pláne, hogy nem volt ésszerű magyarázat rá, de így már minden világos.

És sajnálom már, hogy egy pillanatra is megbíztunk benne, és hogy a közelünkbe engedtük. Sőt a lányom közelébe. Ki tudja legközelebb talán neki ártott volna. Erre gondolva engem is mérhetetlen düh kerített hatalmába, de közben éreztem, hogy Jazz próbál lenyugtatni, nem sok sikerrel.

Ryan pedig végig szó nélkül állt előttünk mint aki semmi rosszat nem tett.

-Mire vársz? Jobb lesz ha gyorsan eltűnsz innen - mondta immár Jasper.

Ryan felviharzott mellettünk az emeletre. Pillanatokkal később már az ajtó felé igyekezett mi pedig szinte csak gyűlölködve tekintettünk utána.

Ahogy kilépett az ajtón Emmett és Jazz elengedték Edwardot.

-Miért nem engedtetek hozzá, megérdemelte volna - rivallt rájuk Edward.

-Majdnem sikerült tönkretennie mindent. És ha először nem is sikerült neki ki tudja legközelebb mi találnak ki, és ti csak hagytátok, hogy elmenjen - mondta szerelmem.

-Azzal semmire sem mentünk volna. Hidd el ezek után úgysem fog még csak a közelünkbe se jönni - mondta Jazz.

-Visszagondolva Ednek igaza van. Jó lett volna már egy kis balhé - mondta Em mire Rosetól el jól írányzott pofont kapott.

-Sajnálom szerelmem, de képtelen voltam uralkodni magamon. Még most is feldühít a gondolat, hogy majdnem miatta veszítettelek el titeket - jött oda hozzám Edward, de ekkor már nem dühöt sugárzott a tekintete hanem gyengédséget és végtelen szerelmet.

-Tudom. Te ne haragudj. És még én voltam aki védte őt....

-Nem a te hibád. Nem tudhattuk. Csak az övéké. Nem ajánlom egyikőjüknek se, hogy akárcsak még egyszer is a közelünkbe jöjjön mert akkor senki sem fog tudni visszafogni.

-Nyugodj meg szívem. A lényeg, hogy mindenre fény derült. És mostantól soha senki nem fog elválasztani minket - mondtam Edwardnak, akinek ez hallatán mosoly és boldogság ült ki az arcára.

-Szeretlek - tettem még hozzá, majd szerelmem a karjaiba zárt és viszonozta vallomásom, majd egy szerelmes de ugyanakkor vággyal teli csókban egyesültünk.

Mire egyszer csak torokköszörülésre lettünk figyelmesek. Annyira belemerültünk egymásba hogy meg is feledkeztünk a többiekről. Akiknek arcára a harag és a düh helyet mosoly ült ki ahogy bennünket figyeltek.

-Azt hiszem jobb lenne ha hazamennék. Carlisle és Esme Nessával maradtak, de semmit sem értenek miért rohantunk el ide.

Miután mind kissé lehiggadtunk és emésztgettük a történteket szélsebesen futásnak eredtek és pillanatok alatt a házunk előtt álltunk.

Belépve Esme a nappaliban volt Nessával.

-Szia kicsim - köszöntünk neki, és ő boldogan szaladt hozzánk.

-Hol voltatok?

-Csak elintéztünk valamit de itt is vagyunk. Mit szólnál ha apu mesélne neked és lefektetne? Holnap pedig ahogy Alice néni mondta együtt elmegyünk vásárolni.

-Az jó lenne. Jössz apu? - nyújtotta a kezét Edward felé.

-Persze tündérem - válaszolta Edward. A karjaiba vette Nessát majd felmentek a szobájába.

Addigra Carlisle is lejött és Esmevel kíváncsian várták, hogy elmondjuk mi is történt.

Leültünk a nappaliba ahol Alice szóról szóra mindent elmesélt. Ahogy mi, Carlisleék sem nagyon jutottak szóhoz a döbbenettől.

Ők is ahogy én is még mindig alig akarták elhinni, hogy ez az egész Ryan és Tanya műve volt. Igaz Tanyan ők se nagyon lepődtek meg, de Ryanen annál inkább.

Viszont ők is örültek, hogy végre minden kiderült és így összeállt a kép. És hogy Ryan többet nem jön a családunk közelébe.

Idő közben míg ők beszélgettek én felmentem jó éjszakát kívánni a lányomnak. Edward épp végzett a mesével mikor beléptem hozzá.

-Jó éjt kicsim - adtam egy puszit neki.

-Nektek is mami - felelte édesen és szinte pillantok alatt álomba merült. Edward mellém lépett a karjaiba vont és boldogan figyeltük ahogy tündéri kislányunk az álmok csodás mezejére lép.

-El se hiszem, hogy ezek miatt majdnem elveszítettem ezt - suttogta halkan Edward.

-Most már vége. Ne gondolj erre kérlek. A lényeg, hogy ismét együtt vagyunk, és hogy ez örökre így is maradt - fordultam szembe vele.

-Igazad van. Csak ez számít - mondta majd megcsókolt.

Magára hagytuk Nessát majd visszamentünk a nappaliba, ahol végre ők is lezárták a témát, és megbeszéltük hogy elfelejtjük és soha többet nem fogunk gondolni rá, na és persze többet senkit nem fogunk így a közelünkbe engedni kockáztatva ezzel, hogy szétválassza a családunkat.

-Szóval akkor holnap mind megyünk suli után vásárolni.

-Rendben - mondtuk mind egyszerre, ugyanis Aliceel tudjuk, hogy nem érdemes vitatkozni.

Az éjszaka gyorsan elrepült reggel pedig várt ránk az iskola.

-Siessetek haza mami - jött oda hozzánk Nessa aki épp a reggelijével végzett.

-Sietünk tündérem utána megyünk vásárolni - mondta neki Edward.

-Bizony, addig a nagypapiék vigyáznak rád rendben? - szólalt meg Carlisle.

-Nem dolgozol ma? - kérdeztük tőle.

-Nem. Szabadnapot vettem ki.Így ma itthon leszek és míg nem jöttük addig játszunk egy jót a kis unokámmal igaz? - fordult Carlisle Nessa felé.

-Igaz - szaladt Carlisle karjaiba.

Nessa elköszönt a többiektől, majd Carlisleal az emeletre mentek, mi pedig az autóhoz igyekeztünk.

A suliba érve Edwardal boldogan kézen fogva mentünk be, ezzel magunkra vonva minden figyelmet. Nem is csodálom, hiszen az utóbbi időben mikor összevesztünk a suliban külön láttak minket, de most végre ismét együtt vagyunk.

De ez nem számított, csak hogy ismét boldogok vagyunk. És mivel szerelmemmel minden óránk közös együtt indultunk az óráinkra.

A szüneteket és persze az ebédszünetet is együtt töltöttük, egy persze sem akartunk elszakadni a másiktól. Órák után rögtön a parkolóba siettük.

Mivel mi értünk ki elsőnek volt egy kis időnk amíg a többiek ideérnek, és Edward erre is megtalálta a megoldást, hogy mivel üssük el az időt.

Edward megcsókolt, és nekem eszem ágában sem volt ellenkezni. Boldogan simultam az ölelésébe. Gyengéden, szerelmesen csókolt közben a derekam köré fonva karjait, míg én az enyémeket a nyaka kulcsoltam.

Ahogy nyelvünk egymásra talált egyre szenvedélyesebbek lettünk. Szerelmes selymes hajába túrva próbáltam ha lehet még közelebb húzni magamhoz, miközben ő a testem a kocsinak préselve csókolt tovább.

Nem tartottam valami jó ötletnek, hogy itt essünk egymásnak, de ha így csókol minden józan észt kiöl belőlem és képtelen vagyok akár gondolkodni is.

Most kivételesen örültem, hogy megjöttek Aliceék, mert nem szerettem volna ha mindenki szeme láttára esünk egymásnak.

-Nocsak, még a végén közszemérem sértésért csuknak le titeket, legalább estig bírjátok ki - szólalt meg Emmett amint odaértek hozzánk.

-Majd igyekszünk - vágott vissza szerelmem, aki egy csókot nyomva ajkaira elszakadt tőlem.

Kocsiba szálltunk és már úton is voltunk haza. Ezentúl pedig egyikünk sem gondolt Ryanre se arra amit tett. El akartuk felejteni és csak a boldogságunkra egymásra koncentrálni.

-Mami, papi - végre itt vagytok, mehetünk már? - szaladt felénk Nessa.

-De türelmetlen valaki - szólalt meg Emmett.

-Ebédeltél már kicsim? - kérdeztem.

-Igen. A nagymami nagyon finomat főzött.

-Örülök tündérem. Ha ettél már, akkor nyomás a kocsiba is indulunk is - mondta szerelmem aki beültette Nessát.

Edward, Nessa, Alice, Jazz és én mentünk a Volvóval. Én mint mindig elől Edward mellett, Nessa pedig hátul Alice és Jazz között. Aliceel persze rögtön megtalálták a közös hangot és aluig várták, hogy végre odaérjünk.

Rose, Emmett és Esme pedig Carlilseal jöttek a Mercivel.

Én is akár a többiek végre ismét boldog voltam, hogy újra együtt a család.

Amint megérkeztünk Alice rögtön elrabolta tőlünk Nessát akivel belevetették magukat a butikokba.

Emmett és Rose furcsa ötlettel álltak elő. Vagyis csak Emmett, aki arra gondolt Roseal elutazhatnának valahová egy kicsit.

-Mit gondolsz cica?

-Jól hangzik édes - válaszolta egy csókkal egybekötve Rose, majd elmentek körbennézni egy utazási irodát hátha találnak valami uticélt.

Esme pedig szeretett volna néhány új bútort így ők is elmentek. Mivel Alice elment Nessával Jazz velünk maradt.

De mivel egyikünk sincs oda különösképp a vásárlásért egy étterem kinti teraszán ültünk le ahol elbeszélgettünk míg a többiek vásároltak.

Leghamarabb Esmeék értek vissza hozzánk.

-Na gondolom sikerült venni ezt azt? - kérdezte Edward.

-Igen, holnap ki is szállítják - mondta mosolyogva Esme.

-De látom ti nem nagyon költöttetek?

-Jól látod. Hála az égnek Nessa most lefoglalta Alicet.

Nemsokkal később jött meg Emmett és Rose.

-Na hová hová?

-Hát Rose babyvel még nemtudtunk dönteni, de mindenképp valami havas helyre megyünk - mondta vigyorogva Em.

Persze utoljára jött meg Alice és Nessa. Na és persze a rengeteg ruhás szatyor.

-Ne mondjátok, hogy ti csak itt ültetek? - nézett többnyire felém és Edward felé.

-Ki kell ábrándítsalak, de így volt - mondta Edward.

-Jól van, de fogtok ti még vásárolni jönni velem, és akkor nem ússzátok meg - felelte mosolyogva Alice.

Közben rendeltünk egy sütit Nessának, aki boldogan majszolta miközben Emmett és Rose azon vitatkoztak hova utazzanak.

Már beesteledett mire hazaértünk, Nessa pedig vacsora és fürdés után szinte rögtön elaludt.

-Mi elmegyünk vadászni - mondta Edward ahogy leértünk a nappaliba.

-Vadászni? Persze, ti maximum egymásra vadásztok - szólalt meg Emmett.

Nem foglalkoztunk a megjegyzéseivel,kilépve az erdő sötétjébe vettettünk magunkat, és persze mindkettőnk tervei közt szerepelt, hogy a mai éjszakát nem csak a vadászattal fogjuk tölteni........




Tessék komizni :)

40.fejezet

Sziasztok! Egy kis késéssel bocsi, de nemrég értem haza.De már itt is a fejli. Ez nem olyan hosszú, de sok mindenre fény derül belőle. A bétázást köszi Bumbinak! Nektek jó olvasgatást, és köszi akik komiztak az előző fejlihez. És persze ide is várom őket. Pusszantás.



40.fejezet



/Bella/



Az egész éjjelt egymás karjaiban töltöttük, végre ismét boldogan, szerelmesen.

Mikor megtörtént ez a dolog nem gondoltam volna, hogy valaha is újra együtt leszünk, de csak örülni tudok, hogy mégis úgy döntöttem adok még egy esélyt Edwardnak. és nemcsak neki hanem magamnak is, és ezáltal annak is, hogy egy boldog és szép életet biztosítsunk a lányunknak.


Épp egy csókkal köszöntöttük a reggelt, mikor a kis Nessa dugta be a fejét az ajtón.

Amint meglátott bennünket hatalmas mosoly terült szét az arcán.

-Anyu kibékültél apuval? - kérdezte miközben bemászott közénk az ágyba.

-Igen, kincsem.

-Akkor ismét együtt fogunk lakni?

-Bizony kicsim, ahogy régen is - feleltem a kislányomnak, majd Edwardra nézve az ő szemében is ugyanazt a boldogságot láttam tükröződni amit a lányoméban, és amit én is éreztem.

-De jó, úgy szeretlek titeket - ölelt meg minket Nessa.

-Mi is téged tündérem - válaszolta neki Edward.

Miután nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból, felöltöztünk és Nessa is megreggelizett.

Az egész napot együtt töltöttük, egy percre sem szakadva el egymástól.

Nessával játszottunk, ismét elsétáltunk a kis tóig, ahol Edward és Nessa ismét jót játszottak. Estefelé mivel már sötétedett és elég hideg is volt, ismét a nappaliba telepedtünk, immár hármasban és egy mesét néztünk meg Nessaval. Vagyis többnyire ő nézte, én és szerelmem egymás tekintetében gyönyörködtünk.

Jó végre Nessát is ilyen boldognak látni.Persze eddig is az volt, de nyílván valamennyire rá is hatással volt, hogy az apja és én egy kis ideig külön voltunk. Most végre úgy tűnik minden olyan mint régen.

Edward és én alig vártuk az éjszakát, hogy végre egy kicsit egymással is foglalkozhassunk míg Nessa alszik. Ő viszont nagyon szeretet volna együtt aludni a szüleivel, ahogy régen otthon is, és persze ki tud neki nemet mondani? Így az éjszakát is hármasban töltöttük, többnyire a mi kis tündérünkben csodáltunk aki édesen szuszogva aludt közöttünk.

Másnap reggel viszont indulnunk kellett haza.

Nessa kissé szomorú volt, de mivel megígértük neki korábban és most is, hogy minden hétvégét itt töltünk, kissé megnyugodott, hogy csak a következő hétvégéig kell kibírja és ismét eljövünk.

Hazaérve legnagyobb meglepetésünkre csak Esme volt otthon. Mikor a többiek felől kérdeztük csak annyit mondott, hogy Alice vadászni vitte őket. Valamint, hogy menjünk fel a szobánkba.

Erre gondolva kissé elszomorodtam. Azóta nem voltam itt, hogy rajtakaptam őket.....

De Esme biztosított, hogy örülni fogunk annak amint fent találunk. Addig ő Nessával elment a városba bevásárolni.

Kissé félve követtem Edwardot a régi közös szobánk felé. De amint benyitottunk fantasztikus látvány fogadott, és biztos voltam benne, hogy ez is Alice műve.

-Ez gyönyörű, de mikor?

-Gondolom még mi odavoltunk. Tudod milyen Alice - mondta Edward.

Belépve nem a régi, hanem egy teljesen új szoba fogadott minket, teljesen átalakítva, és ha lehet akkor szebb volt mint a régi. És ezért úgy mint már annyi mindenért hatalmas köszönettel tartozunk Alicenek, aki nyílván látta, hogy Edward és én kibékülünk.

Egyedül a gardróbunk nem változott semmit, most is hatalmas és telis tele ruhákkal.

Edward a szekrényéhez lépett és elővett valamit egy dobozból, míg én leültem. Rögtön mellettem termet és letérdelt elém. Ekkor tudtam, hogy mit vett elő és mire készül.

-Isabella Swan leszel a feleségem? - kérdezte térden állva előttem, immár másodjára. A válaszom most is ugyanaz volt mint először, azzal a különbséggel, hogy közben abban reménykedtem most már tényleg senki és semmi nem állhat az utunkba.

-Igen - feleltem.

Edward ismét az ujjamra húzta a gyűrűt, és a szemébe nézve szerintem ő is abban reménykedett amiben én, hogy az most már örökre az ujjamon marad.

-Szeretlek - mondtuk egymásnak, majd egy szerelmes csókban egyesültünk.

A következő pillanatban csak annyit vettem észre, hogy Edward a karjaiba vesz, és legközelebb már a fürdőszobában találtuk magunkat.

Mindketten alig vártuk, hogy ismét egymáséi lehessünk, így szinte téptük a ruhát egymásról.

Szerelmem csodás teste láttán, csak még jobban kívántam őt. Zuhany helyet ezúttal forró vízzel töltött kádba ültünk, miközben a zubogó víz meleg gőze töltötte be a helységet.

Egymással szemben ültünk, szerelmem közelebb vont magához és rögtön vadul ajkai után kaptam. Kezeinkkel egymás testén kalandoztunk, miközben hideg testünket a forró víz ölelte körbe.

Edward megszakította a csókunkat,majd nyakam hintette be édes csókjaival, miközben kezei a mellemre tévedtek, minek hatására egyre sűrűbben hagytál el sóhajok a számat.

Szerelmem ujjai a mellemről egyre lejjebb tévedtek, míg nem néhány ujját belém mártva igyekezett a csúcs felé repíteni. Viszonozni kívántam a nekem okozott örömöket, igyekeztem kissé magamhoz térni míg Edward ujjaival tovább gyötört. Kezeim összesimuló testünk közé csúsztattam, rögtön rátalálva szerelmem meredező vágyára.

Érintésemre és simogatásaimra egyre többször morgott fel. Mikor nem bírta tovább, és én sem, ujjait kihúzta belőlem, hogy helyét férfiassága vegye át. Ahogy végre magamban éreztem, mindketten egyszerre nyögtünk fel a kéjtől.

Eleinte lassan mozogtam rajta, amivel nemcsak magam hanem őt is az őrület határára sodortam. Amikor Edward nem bírta tovább, fenekem alá nyúlt segítve a gyorsabb mozgásban.

Egyre szenvedélyesebbé váló csókjaikkal akartuk elfojtani szenvedélyünk hangjait, ami kisebb nagyobb sikerrel jött csak össze.

Gyorsuló mozgásunkkal elérve a végső gyönyört remegtünk meg mindketten, majd egymás karjaiba borulva igyekeztünk kissé lehiggadni az imént átéltektől.

Édes csókokkal kényeztettük egymást,majd Edward kihúzódott belőlem. Gyengéden tovább kényeztetve mosdattuk meg egymást, majd kászálódtunk ki nagy nehezen a fürdőből.

Felöltöztünk, majd mivel annyira belemelegedtünk egymásban, észre se, vettük, hogy a többiek hazaértek.

Leérve a lépcsőn mindenki a nappaliban volt. Nessa és Esme is.

Emmett kaján mosolyából ítélve fültanúi voltak az imént fent történteknek. Még jó, hogy nem tudok elpirulni különben egy érett paradicsom is megirigyelhetné a színem.

Kissé zavarban, de Edwarddal kézen fogva mentünk le a lépcsőn és ültünk le a többiekhez.

-Szóval ha jól hallottuk szent a béke? - kérdezte rögtön Emmett.

-Igen az - feleltem, mire a családunk tagjai mosolyogni kezdtek.

-Annyira örülünk nektek - jöttek oda hozzánk mind.

-Köszönjük Alice - mentem oda a kis koboldhoz, és megöleltem.

-Nincs mit. Én örülök, hogy jól döntöttél.

-Én is köszönöm, mindent - ölelte meg őt utána Edward is.

-Annyira örülünk nektek., jó végre ismét boldognak látni titeket - mondta Esme.

-Igen, a mamiék végre kibékültek és ismét együtt fogunk lakni - mondta vidáman Nessa.

-Bizony kicsim, és ezentúl még egyszer senki és semmi nem választ el minket egymástól - ígérte Edward a lányunknak, és én is csak reméltem, hogy így lesz.

Mindenki arcára mosoly ült, kivéve Ryanére. Úgy tűnik ő nem nagyon örül a hírnek. De most valahogy semmi másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy végre ismét boldogok vagyunk.

-Látjátok, néha jó egy kis balhé, utána jön a kibékülés, ahogy halotuk nektek az jól megy - szólalt meg Emmett.

-Nekünk ahhoz nem kell veszekedés - vágtam most én a képébe mire csak még jobban vigyorgott.

-Mi lenne ha Jazzal ki vinnétek Nessát játszani? - fordult Rose Emmett felé.

-Igen, megyünk? - kérdezte rögtön Nessa a fiúk felé fordulva.

-Nyomás kicsilány - vette őt fel Emmett. Csatlakozott hozzá Jazz,és kimentek játszani.

-Mit szólnátok ha holnap megtartanánk azt a családi vásárlást? - kérdezte Alice.

-Gondolom kár lenne ellenkezni.

-Jól gondolod - mosolygott vissza Alice.

-Ha megbocsájtotok és hazamegyek, még el kell intézzek egy telefont - szólalt meg Ryan.

-Persze menj csak, de majd jössz ha végeztél - szólt neki Esme.

-Persze. Sziasztok - köszönt el tőlünk, majd elrohant.

Rose kiment a fiúkhoz és Nessához,míg Esme és Carlisle visszavonultak a szobájukba.

Edward meredten bámult maga elé, mire se én se Alice nem tudtuk mi baja.

-Mi az szívem?

-Semmi csak....

-Mond már. - kérte Alice.

-Eddig a pajzsa miatt sose hallottam Ryan gondolatait, de.....

-Mi az? Mit hallottál? - kérdeztem tőle sürgetően.

-"Most azonnal tájékoztatnom kell".

-Ennyi? De mit akar ez jelenteni - gondolkozott Alice.

-Nem tudom. De valami furcsa itt nekem. Én mindig mondtam nektek, hogy valami nem stimmel vele. Ki tudja lehet, hogy minden mögött ő áll - szólalt meg szerelmem.

-Ezt nem hiszem. Ryan nem tenne ilyet - védtem őt. Az utóbbi időben míg Edward és én külön voltunk, ő volt szinte mindig mellettem. Nagyon sokat beszélgettünk, és sok időt töltöttünk együtt.

-Derítsük ki - mondta Alice.

-Indulás hozzád - szólalt meg Edward.

Rose, Nessa és a fiúk annyira belemerültek a játékba, hogy észre sem vették, hogy eljöttünk, és már sebesen futottunk is a házam felé.

Mivel az ajtón nem mehettünk be, az ablakomon ugrottunk be.

Edward óvatosan nyitotta ki a szobám ajtaját mikor beszélgetést hallottunk a nappaliból. Mivel más nem volt a házban biztos telefonon beszélt.

Igyekeztünk minnél távolabbról hallgatni, hogy ne érezze meg az illatunkat, hogy itt vagyunk. Amiket viszont hallottunk, mindannyiunkat ledöbbentett főleg engem.

-Minden rosszul alakul. A hétvégén együtt voltak és mire hazaértünk a vadászatról kibékültek - mondta Ryan a telefonba, de nem tudjuk, hogy kinek.

-Majd megpróbálok. Te is látod a terved nem jött be. Hiába vettem rá Edwardot a képességemmel, hogy feküdjön le veled, minden hiába. Ismét együtt vannak - mondta tovább Ryan. Ekkor világosodtunk meg, hogy kivel is beszél. Tanya.

-Ne aggódj. Nem is sejtik.Erről a képességemről szinte senki nem tud, hogy tudom befolyásolni mások tetteit.

Hallgatva Ryant döbbentem csak rá, hogy Edwardnak végig igaza volt, hogy nem bízott benne. A bizalmunkba, a bizalmamban férkőzött, csak, hogy Tanya segítségével elválasszon engem és Edwardot.

Mindhárman ledöbbentünk, Edward nyílt a kilincsért, és kilépni készült az ajtón, mi Aliceel ijedten néztünk rá, hogy mégis mit akar tenni......




Tessék komizni :)