BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. május 30., vasárnap

2.fejezet

Sziasztok! Íme itt is a második fejli, mégpedig Edward szemszögéből. Remélem tetszeni fog. Többnyire Bella szemszög lesz, de most ez Edward lett. És köszönöm azoknak akik elolvasták az elsőt, és komiztak. Azért ide is várom majd a komikat.

Felteszem és megyek is, moziba megyek, de este jövök, addig is jók legyetek, pussz: Lizzyke
2.fejezet


/Edward szemszög/

Forks.
Itt élünk jelenleg, bár ha minden igaz akkor már csak a mai nap.
A családom és én itt élünk már egy ideje, de vámpír létünknek köszönhetően, és annak hogy nem öregszünk, egy egy helyen nem maradhatunk sokáig anélkül hogy fel ne tűnne az embereknek hogy mi nem öregszünk.
Ezért is döntöttünk a költözés mellett.

Az embereknek ugyanis kezdett feltűnni hogy a Cullen család egyetlen tagján sem fog az idő.
Így hát ideje ismét tovább állni.
Az új helyet ahova költözünk, a házat és egyéb teendőket mint mindig a mis kis energiabomba hugicánk Alice intézi.
Ő már csak ilyen, imád tenni, venni, szervezkedni, így mint szinte mindig ez most is az ő feladata volt.
A hely pedig ahova költözünk, nem más mint a Forkshoz hasonló szinte mindig esős és borús London.
Ide költözöm a szüleimmel és a testvéreimmel.
A szüleink, Carlisle és Esme, ha nem is a vér szerinti szüleink, de mintha azok lennének.
Carlisle fantasztikus "ember" vagy inkább vámpír?! Ő orvos, ő volt az aki megmentett annak idején mikor haldokoltam. Ő változtatott át, így én voltam az első családtagja.
Esme, ő olyan mint az édesanyánk, és végül az is.
Ő utánam került a családba, és azonnal egymásba szerettek Carlisle-al, és azóta is hihetetlenül boldogok.
Őt is Carlisle változtatta át, és mentette meg.
Esme ugyanis elvesztette a kisbabáját, és leugtott egy szikláról, ekkor talált rá apánk.
Esme után Rosalie volt az akit Carlisle hazahozott hozzánk. Neki volt a legnehezebb közülünk, ő viseli a legnehezebben ezt a fajta életet.
Ő ugyanis mindent megadna azért hogy ember lehessen. Lehessen családja, gyerekei.
Bár ő sincs egyedül hiszem ott van neki Emmett.
Ő került Rosalie után a családba.
Őt Rose mentette meg, mikor egy medve akarta szétmarcangolni. Rose pedig megkérte Carlisle-t hogy változtassa át őt is.
Így lett Emmett is vámpír, és egyben Rose párja.
Akik utoljára csatlakoztak a családhoz ők voltak Alice és Jasper.
Alicenek is mint a legtöbb vámpírnak neki is van egy képessége mégpedig a jövőbelátás.
Alice előre látta Jaspert, azt hogy ők egy pár lesznek, és azt is hogy a családunk tagjai lesznek, így egy nap beállítottak, és azóta velünk élnek, mint a családunk tagjai.
Alice nem sokra emlékszik emberi életéből, csak annyira hogy az átváltozása előtt egy elmegyógyintézetben élt.
Jasper pedig katona volt.
Közülünk neki a legnehezebb ez az életforma, neki a legnehezebb megállni, és uralni a szomjúságát az emberek közelébe.
És mondhatom úgy is hogy nem olyan régen egy személlyel többen lettünk.
Ez a személy nem más mint Tanya Denali.
Ő a Denali klán tagja, akik jó barátai a családunknak.
Tanyanak, Emmett szavaival élve "Már régóta fáj rám a foga".
Ő is mint a legtöbb vámpírnő, egy gyönyörű nő, de én sosem éreztem többet iránta barátságnál.
De addig kérlelte hogy adjunk neki egy esélyt és próbáljuk meg míg nem belementem.
Ez nem olyan régen történt, de hiába vagyunk mégis együtt, nem érzem iránta azt amit a többiek a párjaik iránt, azt a szerelmet, amit például Carlisle és Esme éreznek egymás iránt.
De ahogy Tanya mondta talán idővel.
Így hát ő is velünk él, és immár így nyolcan vágtunk neki Londonnak.
Na de ennyit rólunk, és ahogy hallom drága húgom ideje indulnom.
-Edward ideje hogy lemássz, mert indulunk - kiabált gondolataiban Alice
Így hát lementem, mindenki a nappaliban várta hogy indulhassunk. Így hát irány London.
Nem kevés utazás után végre megérkeztünk a házhoz.
Alice ismét kitett magáért.
-Ez a ház csodás lett kicsim - mondta Esme
Miután megcsodáltuk a házat mindenki elfoglalta a szobáját.
A ház tényleg nagyon szép, és rögtön az erdő mellett van, így könnyen megoldani a vadászatot is.
Tanya és én megegyeztünk hogy egyenlőre mindenki marad a saját szobájában, bár ő már szívesen beköltözött volna az enyémbe.
A vámpír gyorsaságnak és erőnek köszönhetően gyorsan végeztünk a kipakolással.
Mindenki a nappaliban volt, csak Tanya pakolászott még a szobájában mikor Alicenek látomása volt.
-Mit láttál édesem? - kérdezte tőle Jasper.
-Az egyenlőre maradjon az én titkom - mondta neki mosolyogva Alice
Még nekem se volt hajlandó megmutatni, ami kíváncsivá tett, hogy mi lehet az aminek ennyire örül.
-Mit szólnátok egy közös családi vadászathoz? - kérdezte vigyorogva Alice
A többiek beleegyeztek, mivel én nemrég vadásztam nem állt szándékomban menni.
De persze Alice-t nem lehet visszautasítani így én is velük mentem.
Egyedül Tanya nem tartott velünk, Alice nem nagyon kedveli őt, de nem tudom miért.
Rose-al viszont nagyon jól kijönnek.
Így hát nekivágtuk az erdőnek, ami rögtön a ház mellett van.
Miután végeztek a többiek és én is elfogyasztottam néhány hegyi oroszlánt épp indulni akartunk vissza mikor fura illat csapta meg az orrunkat.
Mégpedig egy vámpír illata.
Alice ezen egyáltalán nem lepődött meg, gondoltam biztos köze van a látomásához.

Egyre közelebb értünk, majd kilépve az erdő sűrűjéből megpillantottuk Őt.
Ilyenkor jó hogy már nincs szívverésem, különben most biztos megállt volna.
Egyszerűen gyönyörű volt, mint egy angyal.
Miután végigmért minket és találkozott a tekintetünk, képtelen voltam elszakadni gyönyörű aranybarna szemeitől.
Mégis csak sikerült, ugyanis meghallottam Emmett gondolatait:
-"Ejnye, ejnye öcsi, ki ne essem a szemed, még jó hogy Tanyacska nincs itt. Bár meg kell hagyni nemsemmi a csaj."
Erre Emmett csak egy szúrós pillantást kapott tőlem, amitől egy kis időre lehervadt az a kaján mosoly a képéről.
Carlisle volt az aki megtörte a csendet.
-Üdvözlünk!
-Az Én nevem Carlisle, ők pedig a családom.
Majd bemutatott minket, a gyönyörű idegennek.
Mikor én voltam a soron ismét egymásba fonódott a tekintetünk.
Majd ő is bemutatkozott.
-Az én nevem Isabella Swan. De csak Bella.
Majd Alice mint mindig most sem bírt magával közelebb táncolt Bellához, majd üdvözlés képpen megölelte Bellát.
Majd Carlisle szólalt meg, és meghívta hozzánk Bellát hogy jobban megismerhessük.
Így miután végetért a vadászat, elindultunk vissza a házunkba immár Bellával.

9 megjegyzés:

Angi írta...

Juuuuujjjj nagyon jó nekem nagyon tetszik alig várom a folytatást:D:D!!!!

Berniee írta...

jujjjj király :D:D:D:D:D:D
FOLYTATÁST!!!!!!!!:D:D:D:D

คภςรא írta...

nagyon tetszik a történeted :D
várom a folytit

Nettyke97 írta...

Ááá annyira jó! :D Folytit mert nem bírom :D Pussz: Netty ^^

Lizzyke írta...

Épp most értem haza, köszi a komikat, holnap jön a folytatás, Pussz

llejja írta...

áááá nagyon jóó :) alig várom, hogy jobban belemenjünk a részletekbe :D
Pusszi neked drága :) ♥

Edna írta...

jajj ez isteni leeeeett!!!!!!!^^ Ejj Edi..xD
wáá!nem halandzsázok itt olvasom tovább..xD!
pux^^

Alice656 írta...

De nem szeretem Tanyát, különben nagyon jó, grat!

LilyVolturi írta...

Nagyon jól megfogalmaztad, főleg, mikor találkoztak :DDD
Kíváncsi vagyok mit szólnak Cullenék, hogy Bella Volturi :D
Puszi: LilyV