1.fejezet

Íme itt is az első fejezet, rátok bízom hogy milyen lett, hozzáteszem ez az első. Remélem azért nem lett annyira szörnyű, majd írjatok véleményt!

1.fejezet



/Bella szemszög/

Lassan már 20 éve annak hogy vámpír lettem.
Jelenleg Londonban élek, itt ugyanis tökéletesek az időjárási viszonyok egy magamfajtának.
Az év nagy részén szinte mindig esik, és állandóan felhős az ég.
Vámpír létemnek köszönhetően ugyanis nem mutatkozhatok a napon, ugyanis ha kilépek a napfényre, mintha ezernyi gyémánt csillogna a bőrömön.
És ugye nem leplezhetjük le a fajtánkat az emberek előtt.
Nos rólam annyit, hogy a szüleim nemsokkal azelőtt haltak meg, hogy én vámpír lettem.
Addig a pillanatig fogalmam se volt hogy ilyen lények egyáltalán léteznek.
De minden megváltozott mikor egy vámpír megtámadott, de nem sikerült megölni, ebben ugyanis megakadályozta egy másik vámpír, név szerint Aro. Megmenteni nem tudott ettől a léttől, ugyanis a méreg már átjárta a testem, így az átalakulás fájdalmai után, arra ébredtem hogy én is vámpír vagyok.
Aro magával vitt a Volturihoz Olaszországban.
Túlságosan tehetségesnek tartottak ahhoz hogy elengedjenek, és újszülöttként kezdetben voltak nehézségeim. Egy újszülött ugyanis nehezebben képes uralkodni magán, és a vér iránti vágyán, mint egy olyan vámpír akinek akár több száz éves gyakorlata van.
Bár az én egyik ilyen képességem, hogy képes vagyok kontrollálni az érzelmeim, de ez mellett van egy úgynevezett pajzsom, aminek köszönhetően más vámpírok nem tudják rajtam használni a képességeiket, valamint ha bevonom őket ez a pajzs alá, akkor én képes vagyok használni a képességüket.
Ezek a képességeknek köszönhetően túlságosan is értékes voltam a Volturinak hogy elengedjenek, így velük maradtam. Bár nem tetszett az a fajta életmód amit folytattak, nekem ugyanis nem állt szándékomban embereket ölni, így én emberek vére helyett állatok vérével táplálkozom. Így a szeme színe is más, nem piros hanem aranybarna.
Hosszú éveken keresztül éltem a Volturival.
Jól kijöttem mindenkivel, nagyon sokat segítettek nekem, főleg Aro. Bár a legtöbben félnek tőle, nem is olyan félelmetes mint amilyennek első ránézésre tűnik.
A legjobb barátnőm Jane volt, aki mindig mindenben mellettem áltt.
Ők álltak a legközelebb hozzám.
És még egy személy,- Alec. Ő többet érzett irántam mint barátság, de én ezt nem tudtam viszonozni, mert csak barátként, testvérként gondoltam rá. Így nem eröltettük a dolgot, csak barátok voltunk.
Fájt hogy elhagyom őket, de szeretnék egy kis környezetváltozást, és végül Aro is belement hogy elköltözzek, persze ennek is megvoltak a feltételei, de belement. Rendszeres látogatóim voltak, és telefonon is sűrűn érdeklődött hogylétem felől.
Így hát fogtam magam és elindultam Londonba.
Itt élek már egy jó ideje.
Ami engem illett 17 éves voltam mikor átváltoztam, így hála annak hogy nem öregszem, és hiába az eltelt 20 év, még mindig 17-nek nézek ki.
Bőröm hófehér, és jéghideg, a szemem színe aranybarna, hajam pedig hosszú barna.
Itt járok Londonban iskolába. Az elején a külsőm miatt többnyire én voltam a téma, de egy idő után megszokták a jelenlétem. Sőt már barátokat is szereztem mióta itt vagyok.
Egy gyönyörű házam van az erdő mellett, ami különösen jól jön, mert könnyen megoldható a vadászat.
Ami pedig a vámpírléttel járó gyorsaságot illeti, mint minden vámpír én is imádom a sebességet, de mivel az emberek előtt nem használhatjuk ezeket a képességeket, így van egy, két kocsiból álló kis gyűjteményem.
Amit legtöbbször használok, ami kevésbé feltűnőbb így suliba is ezzel járok az egy fekete Mercedes S600-as. Valamint van egy kissé feltűnőbb menőbb kocsim egy szintén fekete Aston Martin V12 Vanquish.
Hát többnyire ennyit rólam.
A mai napom is mint minden nap a szokásosan zajlott.
Miután hazaértem eldöntöttem ideje vadászni mennem. Így nekivágtam.
Már majdnem végeztem mikor furcsa hangokra lettem figyelmes. Először egy állatra tippeltem, de a vámpírok egyik előnye hogy kitűnő a szaglásunk és a hallásunk gyorsan rájöttem hogy nem egy állatról van szó, hanem vámpír van a közelben. Ettől hirtelen megijedtem egy kicsit.
Majd ahogy közeledtek, rájöttem nem is egy vámpír illatát érzem.
Amint kiléptek az erdő sűrűjéből megpillantottam 7 aranybarna szempárt akik kissé meglepetten néztek rám.
Miután megláttam szemük aranybarna színét, rájöttem ők is azt a fajta étrendet választották mint én, hogy csak állatok vérével táplálkoznak.
Miután végignéztem rajtuk és elértem az utolsó aranybarna szempár tulajdonosához, még a lélegzetem is elállt mikor találkozott a tekintetünk.