Sziasztok!

Sziasztok!

Nem is gondoltam volna, hogy még a régebbi blogjaimon is megfordulnak/tok de úgy tűnik mégis. :) Ezért egy kis infó:

Itt fogok tevékenykedni mostanság aki gondolja lessen be:

http://abosszu-angyala.blogspot.hu/

Új történet első fejezete fennt :)

Sziasztok!

Végre kész lett az új történet A telihold csábításának első fejezete. Ha kíváncsi vagy rá less be, kíváncsian várom a véleményeket :)

katt ide:

http://atelihold-csabitasa.blogspot.com/

Pussz: Liz

Új sztori első fejezet

Sziasztok! Ha valaki kíváncsi az új törimre itt olvashatja az első fejezetet:

http://prohibited-passion-lizzyke.blogspot.com/

Új történet!

Sziasztok! Ahogy ígértem a Lion Lamb folytatása helyett, egy új Twilight sztorit kaptok. Meg is született a történet amit feltettem a történet blogjára. Ha van kedved nézz be. A tartalmat már feltettem, lessétek meg, és csak remélem hogy ezt is olvassátok majd. A blog még alakulgat, de lassan minden a helyére kerül.

A címe:

Prohibited Passion - Tiltott Szenvedély

http://prohibited-passion-lizzyke.blogspot.com/

Folytatás vége és valami új......

Igen, mint tegnap kiírtam, a folytatás a Forever yours vége mellett döntöttem. Ennek több oka is van.
Egyrészt ezt már nem olvasták annyian, vannak akiknek csak az első tetszett ez már nem, részben ezért és mert ezt már én sem éreztem annyira jónak. A Lion and Lamb Love az igazi és végetért az 50.fejezettel.
Sajnálom akik a másikat olvasták és számítottak rá, nekik nagyon köszönöm, de ez így alakult.
Aki továbbra is olvasni fog, és szerette a Liont, az nem fog olvasnivaló nélkül maradni. Egy új sztorin ötletelek ami szintén Twilightos, csak egy kicsit más mint a Lion.
Igyekszek valami újat kitalálni, és ami a szereplőket illeti is más lesz kicsit. Tévedés ne essék ugyanazok lesznek Bella és Edward na és persze a Cullen család csak ami a karakterüket illeti lesznek kicsit mások.Kissé felszabadultabbak, humorosabbak, na és persze megfűszerezve az elmaradhatatlan Emmett humorral :).
Ha már összeállt a fejemben a dolog, ti fogjátok először megtudni, és persze az a sztori egy új blogon indul majd.
Egyenlőre ennyit erről, remélem lesznek akik olvassák majd azt is. És volt egy kérés a másik történet zárásával kapcsolatban.

Ez a blog a Lion and Lamb love NEM lesz törölve. Sokat jelent nekem, hisz ez volt az első írásom, amit először fejeztem be, és eszem ágában sincs törölni. Aki még nem olvasta vagy szeretné újraolvasni a blogot mindig megtalálja. És talán amint a munka engedi megcsinálom, hogy egészben letölthető legyen majd a történet.

Egyenlőre ennyi lenne, hamarosan, talán hamarabb mint gondolnátok jelentkezik az új sztori :). Pusszantás: Lizzyke

50.UTOLSÓ FEJEZET

Sziasztok! Mint a cím is mutatja íme az utolsó fejezet. Az elején nem, inkább a végére írtam a kis hozzáfűznivalóm. Jó olvasást. Pusszantás.

50. UTOLSÓ FEJEZET


/Bella/


Hazafelé hajtottunk a Volvoval, miközben Nessa hátul ült, a kis Anthony pedig a karjaimban szundított el.

- Végre itthon vagytok - rontott szinte ki a házból Alice amint meghallotta, hogy megérkeztünk.

Nemcsak ők hanem mi is nagyon örülünk, hogy végre ismét itthon lehetünk a családunkkal.

Rose és Esme rögtön a gyerekeket vették el tőlünk, míg mi sorra megöleltünk mindenkit.

- Végre itt az eltékozolt pár - ölelt meg bennünket Emmett.

- Bizony itt, és már alig várom, hogy megtudjuk mi a ti meglepetésetek, mivel az én kis feleségem semmit sem volt hajlandó elárulni - nézett rám mosolyogva Edward.

Én már hallottam is ezt a kis meglepetést is, de mi tagadás én is alig várom, hogy láthassam.

- Már mi is nagyon vártuk, hogy bemutath assuk őt - szólalt meg boldog mosollyal az arcán Rosalie.

Azt hiszem bátran kimondhatom, hogy még sosem láttam őt ilyen boldognak. Szinte ragyogott. De Emmett arcáról sem hiányozhatott az a letörölhetetlen vigyor. Most végre ők is megtapasztalhatták azt a csodás érzést amit én és Edward.

- Akkor menjünk be - invitált minket Carlilse.

Nessa az apukájához ment, Anthony pedig Esme karjaiban pihent, de ő is érdeklődve szemlélte mi történik körülötte.

Mind helyet foglaltunk a nappaliban, míg Rose Emmettel karöltve indult az emeletre.

- Óóó azt hiszem most már hallom - nevetett fel Edward.

És jól gondolta. Végre Rosenak is teljesült az álma amire mindig is vágyott.

Előttünk ő sem gondolta volna, hogy valaha is lehetséges lesz ez, de látva hogy nekünk sikerült annak ellenére is amik vagyunk, ők is döntöttek Emmettel.

Emmett pedig bármit megtett volna feleségéért, és végül is egyáltalán nem volt áldozat számára teljesíteni Rose kérését, ami őt is nagyon boldoggá tette.

- Azt hiszem, immár még népesebb lett a Cullen család - szólalt meg Jasper.

Carlilse és Esme arcán is a boldogság és a meghatottság tükröződött.

- Igazad van fiam, ennél boldogabbak nem is lehetnénk. Hiszen látunk titeket, hogy mennyire boldogok vagytok, ahogy mi is, és nagyon szeretünk titeket és az unokáinkat is - mondta Carlilse.

- Jól mondod édesem - ölelte át őt boldogan Esme, akinél még mindig ott volt Anhtony.

- Azt hiszem én már a nevét is tudom - mosolyodott el Edward.

- Jó neked - nevettem rá.

Esme és Emmett kézen fogva jöttek le a lépcsőn, Rose karjaiban családunk legújabb tagjával.

Leültek mellénk, majd bemutatták nekünk a kis csöppséget.

- Ő itt Cris a mi kis csöppségünk - mondta meghatottan Rosalie.

És meg is értem őt. A kisfiú akit a karjaiban tartott hasonló korú néhány hónapos mint Anthony. De egy igazi kis tünemény.

- Rose néniéknek is van kisbabájuk? - kérdezte Nessa.

- Igen kicsim, mi is örökbe fogadtuk őt - válaszolta neki Rose.

- Ahogy engem apa és anya? - nézett ránk.

- Igen.

- De jó, akkor lesz még valaki akivel játszhatok - mosolygott Nessa.

- Bizony, végre mi pasik leszünk többségben - szólalt meg Emmett.

- Hát gratulálok nektek tesó - ment oda hozzájuk Edward.

- Köszi öcskös - pacsiztak össze Emmettel.

Mind a kis Crist csodáltuk aki érdeklődve pillantott ki anyukája karjaiból.

- Jó ilyen boldognak látni téged - fordultam Rose felé.

- Igen. És köszönöm neked. Tudod, hogy imádom Nessáékat is, de fantasztikus érzés tudni, hogy ez a kis csöppség tőled függ és hogy annak ellenére amik vagyunk mégis megkaptam azt amire mindig is vágytam. Családra, egy csodás ugyanakkor bolondos férje - nézett is a vigyorgó Emmettre - és erre a kis csöppségre, a kisfiamra.

- Én csak örülök, hogy neked is teljesült ez a vágyad, és te is megtapasztalod milyen fantasztikus érzés anyának lenni - pillantottam az én csemetéim felé.

- Bizony az én fiam, biztos olyan erős és jóképű lesz mint az apja - mondta büszkén Emmett.

Nem azt mondom, hogy nemtudtam volna őt apaként elképzelni, mert milliószor láttam őt Nessával és Anthonyval, és tudom ha kell bármit megtenne értük, de még őt sem láttam ennyire boldognak és elégedettnek, és ennek csak örülni tudtam.

Gyorsan eltelt a mai nap, és mivel már majdnem este volt hogy hazaértünk, a gyerekeket a fürdés és vacsora után ágyba tettük.

Ez idő alatt még mi nem voltunk itthon kialakítottak, gondolom ezt is Alice egy csodás kis szobát Crisnek.

Roseon látszott mennyire imádja őt, alig tudta letenni a karjaiból.

- Sosem gondoltam volna, hogy látom ilyennek Roset - jött mellém Edward miközben őket néztük amint Emmettel lefektetik Crist.

- Fantasztikus anya lesz belőle - mondtam.

- Tudom. Amilyen te is vagy - fordított maga felé egy csókra Edward.

Egy egy ölelés és puszi után Roseék is hagyták pihenni kisfiukat. Nessa és Anthony is elaludtak.

Visszamentünk a nappaliba ahol egész éjjel beszélgettünk.

Többnyire Nessáról és Crisről, vagyis inkább a jövőjükről.

Felmerültek ugyanazon kérdések, amik akkor mi fogadtuk örökbe Nessát.

Hogy ők emberek, és mi vámpírok vagyunk.

A válasz itt is ugyanazt lett mint akkor. Mind a ketten elég kicsik még, és van még jó néhány év, míg nagyok lesznek. Ahogy Nessánál is megbeszéltük Edwardal ha elég nagy lesz meg fogja tudni az igazságot rólunk. És övé lesz a döntés, hogy akarja e ezt az életet élni.

Ahogy erről beszélgettünk Edward mintha máshol járt volna.

- Mit láttál kicsim? - fordult Jasper Alicehez.

Persze, Alice látott valamit.

- Ugye nem rossz dolog? - fordultam feléjük.

- Pont ellenkezőleg - szólalt meg Alice.

- Lehet, de mégsem akarod megmutatni - fordult felé kissé talán dühösen Edward. Általában akkor ilyen amikor kimarad valamiből.

Nemtudom miért én sejtettem mit láthatott Alice.

- Nyugodjatok meg nem rossz, sőt fantasztikus dolog - mosolygott ránk a ház energiabombája.

- És mikor tudjuk meg mi az? - érdeklődött Emmett.

- Hát, arra még várni kell egy kicsit, de higyjétek el akkor választ kaptok a mostani kérdéseitekre, és ha eljön az ideje visszatérünk erre a látomásra.

- Tényleg jó dolog lehet, mer nagyon boldognak és izgatottnak érezlek.

- Bocsi szívem, csak annyira boldog vagyok - mosolygott Alice Jazzra.

- Azt érzem - felelte Jazz és egy csókot lehelt Alice ajkaira.

- És meséljetek mi volt Olaszországban - kérte Jazz.

- Na és a szigetes sztorik se maradjanak ki, volt hancúr mi? Remélem nem a gyerekek előtt - szólalt meg Emmett.

- Az nem a te dolgod, egyébként neked is meg kellene komolyodnod, mert szerintem agyilag a te is leragadtál a fiad szintjén - mondta neki mosolyogva Edward.

- Igaz, nekem nem csak egy hanem két gyereket kell nevelnem - mosolygott Rose is.

- Héé én itt vagyok - integetett Emmett mire mindenki nevetni kezdett.

Később miután kibeszélgettünk magunkat szerelmemmel visszavonultunk a szobánkba.

Mivel egyenlőre nem terveztünk egyetemre menni rengeteg időnk volt, amit mind most már Roseék is a gyerekeinknek akarunk szentelni.

- Jó ilyen boldognak látni mindenkit - szólalt meg Edward - miközben még közelebb fészkeltem magam hozzá.

- Igen, sose gondoltam volna hogyha idejövök itt találom meg a boldogságom, és hogy minden álmom valóra válik.

- Ezzel én is hasonlóképp vagyok. A legjobb döntésünk volt idejönni. És ezt is Alicenek köszönhetjük.

- Igen, mert ő előre látott engem.

- Bizony. Sokkal tartozunk neki.

- Az nem kifejezés.

- Nekem elég annyi, hogy boldognak látom a kedvenc bátyám, és ezt neked és a gyerekeknek köszönheti - pislantott be az ajtón Alice.

- Én is szeretlek húgi - pattant fel mellőlem Edward és megölelte Alicet, majd én is csatlakoztam hozzájuk.

- Ezt a sok boldogságot már már nehéz elviselni - lépett be Jazz is.

Másnap reggel összeültünk és megbeszéltük hogyan tovább. Mivel már itt eltünk egy ideje, és egy egy helyen néhány évnél nem maradhatunk tovább anélkül, hogy ne keltene feltünést, hogy nem öregszünk, így maximum egy két éven belül ül helyet kell keresnünk.

- Igaz arra még várni kell, de majd valamikor visszaköltözhetnénk Forksba is - szólalt meg Alice.

- Arra még tényleg várni kell, de egyszer talán - mondta Carlisle.

Emmett és Jazz kivitték a kicsiket az udvarra. Jazz Nessával még Emmett a két fiúval játszott akik persze nagyon picik még, de látszólag is imádtak a nagy macival lenni.

A terveinkben szerepelt valamikor ha a gyerekek kicsit nagyobbak lesznek ismét meglátogatni Aroékat,de ekkor már mindannyian mennénk.

Ami Anthonyt illeti arra nem kell olyan sokat várni, mert napról napra nagyobb lesz. Számításaink szerint 7-8 év múlva eléri azt a kort mint mi. Szinte egy idősek lesznek Nessával.

Míg beszélgettünk a pillantásom az általam viselt Cullen címerre tévedt.

- Már a két kis csöppségnek is van, de szerintünk várunk még míg egy kicsit nagyobbak lesznek, hogy megkapják - mondta Esme.

Nekem és Nessának is van már. A családunk mind tagja viseli a címert valamilyen formában.

- Végre boldog és nyugodt évek várnak ránk - szólalt meg Alice.

- Ennyi minden után jó ezt végre hallani - mondta Carlilse.

- Azt hiszem mi elmegyünk vadászni - állt fel szerelmem.

- Menjünk, vigyáz.......

- Ne aggódj, jó sokan vagyunk vigyázni a gyerekekre, és jól elvannak odakint a fiúkkal és Roseal aki idő közben kiment a fiúkhoz és Nessához.

- Köszi anya - ölelte meg Edward Esmet.

Vetettünk egy egy pillantást a hátsó kertben játszókra, majd szerelmem pillanatok alatt kapott a karjaiba és indult el velem.

Tudtam hová akar menni, és nem is tévedtem.

Pillanatok alatt a mi kis vízesésünknél voltunk.

- Sok szép pillanat köt ide bennünket - mondtam.

- Igen, és még mennyi ilyen hely van - folytatta szerelmem.

És igaza volt, rengeteg számunkra fontos hely van.

A kis kunyhónk ahol először voltunk együtt, és ahol megkérte a kezem. A szigetünk ahol a nászutunkat töltöttük, és ahol csodás perceket élhettünk át a gyerekeinkkel és még sorolhatnám.

Leültünk a partra míg szerelmem a karjaiba vont.

Akkoriban mikor eljöttem Olaszországból nem gondoltam volna, hogy itt rátalálok a szerelemre, és hogy egy ilyen csodás férfi személyében kapom meg.

De nemcsak egy csodás férfit és férjet kaptam itt a sorstól. Egy tökélestes és boldog nagy családot, fantasztikus barátokat, és gyerekeket.

Immár kettőt is.

Edward, Nessa és a kis Anthony és persze a Cullen család, a mi családunk tették teljessé az életem.

Vámpírok lévén sohasem gondoltam volna hogy ez egyszer megadatik nekem.

De most mégis itt ülök a férjem karjaiban boldogan.

- Soha sem gondoltam volna, annyi egyedül töltött idő után, hogy egyszer egy ilyen csodás nőt és két szép gyermeket kapok a sorstól - mondta szerelmem, szinte válaszként a kimondatlan gondolataimra.

- Én sem.

- Nemcsak az enyém a családom, a családunk élete is megváltozott amint megismertünk.

- Én aki mindig is magányos voltam, megtaláltam életem értelmét, a szerelmet amit még sohasem éreztem. Két csodás gyermeket nevelünk. Carlisle és Esme is hihetetlenül boldogok, hogy így látnak bennünket, és hogy immár három kis lurkó unokájuk is van. Hála a mi döntésünknek Emmett és Rose is követte a példánkat és ők is szülők lettek. Alice boldog, hogy mi és mindig boldogok vagyunk, és hogy megtalálta a legjobb barátnőjét. És hogy mindig boldogok vagyunk - mondta szerelmem.

- Sok mindenen mentünk keresztül míg ide eljutottunk, de megérte. Minden pillanatot és percet megért, hogy most itt tarthatlak a karjaiban mint a feleségemet és hogy itt van nekünk Nessa és Anthony - tette hozzá.

- Ezért csak hálásak lehetünk a sornak.

- Tudod szeretnélek még elvinni valahová - mondta szerelmem miután egy szerelmes csókot váltottunk.

- Hová?

- Rögtön megtudod - mondta miközben talpra álltunk és ismét a karjaiba kapott miközben boldogan bújtam szerelmemhez.

Néhány perccel később azon a helyen álltunk az erdőben ahol azóta nem voltunk.

Rögtön eszembe jutottak annak a napnak az emlékei, és minden pillanata. És Edwardra nézve neki is, ezért is hozott ide.

- Itt láttalak meg először - ölelt magához Edward.

És igen ismét itt álltunk.

Annak idején azon napon mikor vadászni voltam, és amikor először találkoztam Cullenékel. Itt pillantottam meg először Edwardot.

Akibe már akkor első látásra beleszerettem.

- Itt pillantottalak meg először és szerettem beléd rögtön.

- Mintha olvasnál a gondolataimban.

- Örökké hálás leszek a sorsnak és Alicenek hogy akkor megismertelek és hogy értelmet adtál az életemnek - mondtam.

- Én buta kis bárányom, én vagyok hálás amiért egy ilyen csodás teremtést kaptam a sorstól, még így szörnyeteg lévén is.

- Már mondtam, hogy te sosem voltál és nem is leszel az.

- Te vagy a legcsodásabb férfi, akit az életemnél is jobban szeretek. Az én oroszlánom.

- És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba...

- Micsoda buta bárány!

- Micsoda beteg, mazochista oroszlán!

- Szeretlek Bella, mindennél jobban.

- Én szeretlek téged. Mindennél jobban - viszonoztam szerelmem vallomását.

Edward két keze közé fogta az arcomat, majd megcsókolt.

Itt ezen a helye, ahol annak idején először találkoztunk.

Csókja gyengéd volt, érzelmekkel teli. Minden egymás iránt érzett érzelmünk benne volt.

- Örökké a tiéd - suttogtuk egymásnak csókunk után, majd szerelmem karjaiban véve indultunk el hazafelé.

Egy boldog és szerelemmel teli közös végtelen jövő felé, amiről még akkor nem sejtettünk mennyi minden vár még ránk, de egy dologban mindketten biztosak voltunk.

Az oroszlán és a bárány szerelme mindent átvészel, és bármilyen akadályt könnyen vesz, a lényeg hogy Örökké együtt legyünk....





"A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz."

(Stephenie Meyer)


Hát ez lett volna. Az 50-es utolsó fejezet.

A blog november 30-án volt fél éves. Ennyi idő alatt született meg ez a történet. Ami az első is volt amit íni kezdtem.

De akkor még csak nem is reméltem, hogy ennyiőtöknek fog tetszeni.

Ezért is tartozom nektek hatalmas köszönettel, hogy olvassátok az írásaim, és azoknak is akik a komijaikkal kifejtették a véleményüket, és hogy ez idő alatt velem voltatok, és olvastatok.

Remélem azért az utolsó fejezet is elnyeri a tetszéseteket.

Ide kérem azt, hogy ha csak néhány mondattal is véleményezzétek, nagyon hálás lennék.

Fél év alatt született meg az ötven fejezet. Köszönöm szépen a sok sok komit és kedves szavakat amiket az idő alatt kaptam, és persze a kritikás komikat is. Mindenkinek aki csak egyszer is írt véleményt. A több mint 100 rendszeres olvasót, és hogy egy egy új fejezet alkalmával ilyen sokan olvastok.

Volt egy szavazás a történet folytatását illetően. Kíváncsi voltak hogy mit gondoltok egy esetleges folytatást illetően. Mindenképp terveztem, mert igencsak sok ötletem van hozzá, és a legtöbbet a folytatásra voksoltatok. Azok pedig akik a NEM-re szavaztak, nekik annyit, hogy nem kötelező olvasni.

Akik pedig a történet folytatását a Forever Yours - Örökké a tiéd című történetet is olvasni fogják, nekik köszönöm előre is, igyekszek abból is a legjobbat kihozni.

Sok mindenen ment keresztül a kedvenc párosunk karöltve a Cullen családdal, de végül minden megoldódott, és remélem sokan figyelemmel kíséritek majd a folytatást is.

Így akik szeretik és olvassák Bella és Edward ezen történetét nem maradnak fejeztetek nélkül, ugyanis mint ki van írva a történet folytatásának blogján JANUÁR 1.-ÉN érkezik az első fejezet.

Hirtelen nem is tudom mit mondhatnék még, csak még egyszer köszönök mindent nektek.

Lenne néhány név amit kiemelnék.

Először is MoOa, akinek köszönöm a történet egyik felének bétázását, és Bumbinak aki a második felét bétázta. Valamint Nikkym-nek, aki sokat segített a történet alakulásának kiagyalásában a véleményével. És mindenkinek, aki itt volt, aki olvas, és akik komiztak és komiznak.

Imádlak titeket, hatalmas pusszantás mindenkinek (L).

Lizzyke

49.fejezet

Sziasztok! Ahogy ígértem itt az új fejezet. Szám szerint a 49-es, ami egyben az utolsó előtti is. Nem is mondanék nagyon mást, csak meg akarom köszönni a komikat az előzőhöz, és remélem ide is lesznek majd vélemények.

És még egy dolog. Egy kis MEGLEPI :)

Elkészült a Lion and Lamb Love történet folytatásának új blogja.
Ha kíváncsi vagy rá és akarsz egy kis infót a folytatásról less be.

A címe: Forever Yours - Örökké a tiéd

49.fejezet




/Bella/



A férjemmel és a gyerekeinkkel tartottunk épp a szigetünkre.

A hosszú repülőút után, amit Nessákék egész jól viseltek hajóval indultunk a sziget felé.

Már esteledett mikor megérkeztünk, de Nessa máris nem volt olyan fáradt amint megpillantotta hová érkeztünk. Anthony pedig a karomból szemlélte a mi kis paradicsomunkat.

- Ez a miénk mami?

- Igen kincsem.

Edward letette Nessát amint megérkeztünk, aki hatalmas izgatottsággal szalad végig a homokos parton a ház felé.

- Na odaakarsz menni apuhoz? - kérdeztem a karomban fészkelődő kisfiamtól, aki Edward felé nyújtózott.

Szerelmem óvatosan átvette tőlem, amit Anthony egy csodás mosollyal jutalmazott.

Nessa után indultunk a házba, aki már fel is fedezte a közös szobáját Anthonyval, amit nyilván Alice kérésére rendeztek be, mivel ő tudta, hogy jövünk.

- Vigyázhatok én a kis tesómra?

- Persze tündérem, ő azt hiszem kezd álmos lenni, lefektetjük és itt maradhatsz vele - mondta neki Edward.

Nessa imádta a kis karjaiban tartani Anthonyt, aki félig vámpír lévén mindig mintha vigyázott volna, hogy ne bántsa a húgát.

Hiába kisebb mint Nessa, mégis félig vámpír, ami azért megmutatkozik rajta. Lassabb a szívverése mint Nessáé, de például a bőre és épp olyan kemény és hideg mint a miénk.

Sőt néha a táplálkozásával is akadtak már gondok. Ugyanis egyre többször itatjuk vérrel őt, mert azt kívánja.Ez ellen nemtudunk mit tenni, hiszen ő is félig olyan mint mi. De persze egyenlőre legalábbis többnyire még emberi ételeket fogyaszt.

Lefektettünk a kis Anthonyt, akire Nessa vigyázott. Addig szerelmem behozta a csomagjainkat, én pedig a gyerekeknek készítettem valami vacsorát. Bár mivel a kis csöppségünk már elaludt, ő valószínű, hogy valamikor az éjszaka folyamán vagy reggel követeli majd a részét.

- Azt hiszem elmegyek vadászni egy kicsit, ha netán Anhtonynak is szüksége lenne vérre.

- Igazad van, addig is megetetem és lefektetem Nessát.

- Rendben addigra én is jövök - mondta, majd mellém lépett és szenvedélyesen megcsókolt.

Alig vártam, és ahogy látom rajta ő is, hogy egy kicsit kettesben lehessünk. És úgy érzem sok mindent tartogat számunkra az éjszaka.

- Gyere kicsim vacsorázni - szóltam be Nessának a szobába, aki még mindig szinte csodálkozva figyelte a testvérét.

Mindketten hihetetlennek tartottuk, a kapcsolatot ami már ilyen kicsinek kialakult kettőjük között. Nessa is már első pillanattól kezdve szerette Anthonyt ahgy fordítva is. Imád vele játszani, és olyankor a kisfiúnk arcról is letörölhetetlen a mosoly.

Edwardal pedig amellett, hogy nagyon büszkék voltunk rájuk, úgy tekintettünk rájuk mint a mi két kis csodánkra. És valóban azok is voltak. Ők tették teljessé az életünket, a házasságunkat.

Sokszor elmélkedek ezen, hogy mindent megkaptam az élettől amire mindig is vágytam. Csodás családot, férjet és két szép gyermeket.

Edward és én pedig imádjuk egymást, és mindent megteszünk, hogy szép és boldog gyerekkort és életet biztosítsunk nekik.

Míg Edward vadászni volt, én megetettem és megfürdettem Nessát, majd lefektettem a közös szobájukba Anthonyval, de persze előtte a puszi a kis tesónak nem maradhatott el.

- Jó éjt mami.

- Álmodj szépeket kincsem - adtam egy puszit az arcocskájára, majd hagytam őket aludni.

Amint kiléptem tőlük a mi szobánk felé indultam. Belépve rögtön a legszebb emlékeim jöttek elő.

Az itt töltött csodás napok a nászutunk során, minden egyes boldog pillanat amit ebben a szobában és itt éltünk át.

Egy igencsak hosszú nap után gondoltam lezuhanyozok. A szobában ledobáltam magamról a ruhákat majd a fürdő felé vettem az irányt.



/Edward/



Visszafelé tartottam a vadászatból, amikor az elmúlt időszakban történteken gondolkodtam.

Még annak idején mikor Carlilse átváltoztatott és utánam hozzánk hoztam Esmét, sokszor hallottam őket rólam beszélni, hogy aggódtak miattam, hogy sosem találom meg a párom, és hogy egyedül vagyok.

Akkoriban még én sem gondoltam volna, hogy rátalálok Bellára.

Mindent megkaptam tőle amire csak egy férfi vágyhat.

Ő a világ legcsodásabb felesége, nője és a legjobb anya is.

Vele és a gyerekeinkkel lett teljes az életem. Eddig csak úgy léteztem, de most már van miért élnem. Értük, a családomért, akikért mindent megtennék.

Boldogan szaladtam a házhoz, majd rögtön a konyhába vittem a vért és eltettem Anthonynak, ne hogy Nessa kezébe akadjon.

Benéztem a gyerekekhez, akik már mindketten édesen aludtak. Egy egy puszit adtam nekik, majd az anyukájuk keresésére indultam, akivel ha minden igaz lesz végre egy kis időnk kettesben lenni.

A hálóba lépve a fürdő felől hallottam vízcsobogást.

Akaratlanul is olyan képek jelentek meg előttem amitől még jobban kívántam szerelmem.

Benyitottam a fürdőbe, ahol még a párás zuhanykabinon keresztül is láttam kirajzolódni Bella csodás testét.

Pillanatok alatt szabadultam meg a ruháktól, majd zajtalanul beléptem szerelmem mögé. Meztelen testét átöltve húztam magamhoz, és csókot leheltem nyakára.

- Már vártalak - suttogta kéjesen, miközben nyelvemmel nyakát kényeztettem.

Szorosan magamhoz húztam, miközben kezeim derekáról mellei irányába kalandoztak, amit simogatva egyre hangosodó nyögésekkel díjazott életem értelme.

Magam felé fordítottam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Nyelvünk egymásra találásával tüzes táncba kezdtek, miközben kezeinkkel egymás testét barangoltuk be.

Bella apró kezei összefonódott testünk közé nyúlva ragadták meg tettre kész férfiasságom, és egyre hevesebb kezdett mozogni rajtam, ezzel egyre hangosodó morgásokat kicsalva torkomból.

Én sem tétlenkedtem viszonozni a nekem okozott élvezeteket, elszakadva szerelmem csodás kebleitől, ujjaimmal hasán keresztül eljutottam nőiességi forró barlangjáig.

Rögtön belé fúrtam ujjaimat, mire testem reszketett a gyönyörtől a karjaimban ahogy egyre jobban gyötörtem őt, miközben tüzes csókjainkkal igyekeztünk elfojtani kéjes hangjainkat.

Élveztem hogy eléri a végső gyönyöröket, majd reszketve a karjaimba omlik, majd nemsokkal később ujjainak és puha nyelvének hála én is átléptem a mennyek édes kapuját.

Szerelmes csókban egyesültünk, miközben karjaiba kaptam Bellát, aki nem habozott lábait derekam köré kulcsolni, míg kezeivel benyúlt közénk és magába vezette férfiasságom.

Hangos nyögés szakadt fel mindkettőnkből, amint testünk ismét egybeforrt.

Csókjainkkal igyekeztünk elnyomni hangjainkat, miközben ott simogattuk egymást ahol értünk.

Feneke alá nyúlva segítettem a gyorsabb mozgásban, majd kisvártatva csapott le szinte egyszerre ránk a csodás megsemmisülés amint csókjainkkal üdvözöltünk.

Kihúzódtam szerelmemből, majd talpra állítva tovább csókoltuk egymást, majd egy egy kényeztető mosdatás után a szobánkban folytattuk azt amit elkezdtünk.



/Bella/


Szerelmem ölelő karjaiban ért bennünket a reggel a sorozatos gyönyörök után amiket egymás karjaiban éltünk át éjjel.

- Antohny éhes - szólalt meg szerelmem.

- Megyek megnézem.

- A konyhában hagytam neki a vért, ma arra vágyik.

- Köszönöm - adtam egy csókot Edwardnak majd a gyerekszoba felé indultam.

Nessa édesen aludt még, de a kis Anthony már ébren volt. De persze csendben, mint aki tudná, hogy nem akarja felébreszteni az alvó kishúgát.

Csendben a karomba vettem, majd a konyha felé mentünk, mire kiérve már a cumisüvegben várta őt a reggeli.

Leültem vele a nappaliba, míg ő az utolsó cseppig kiitta számunkra nélkülözhetetlen vért az üvegből, majd hálás szemek és egy csodás mosollyal az arcán pillantott rám.

Nemsokkal később pedig Edward csatlakozott hozzánk Nessával.

Ő is megreggelizett, majd együtt négyesben indultunk felfedezni a szigetet.

Itt elég meleg van, és szinte mindig süt a nap, így egyenlőre Nessa aki még nem látta napfénytől csillogó bőrünk, végig takarásban árnyékosabb helyen voltunk.

Volt egy kisebb hatalmas fákkal és fehér homokkal borított partszakasza a szigetnek, ahol sok időt töltöttünk.

Míg Edward úszni vitte Nessát, mi a homokban játszottunk a napról napra egyre többet növő Anthonyval.

- Mami képzeld még delfineket is láttunk - újságoltam hozzánk szaladva Nessa, aki az apjával úszkált.

- Örülök kicsim.

- Anthony nem úszik velünk?

- Ő még elég kicsi, de ide a kisebb vízbe bemehetünk - mondta Edward, majd a víz felé indultunk.

Ő a felvette Nessát míg én a fiunkat fogtam, majd belementünk a vízbe, hogy egy kicsit Anthony is élvezhesse a csodás vizet.

Ami láthatóan neki is nagyon tetszett. A kis kezeivel édesen pancsolta a vizet, miközben mi mosolyogva figyeltünk.

Fantasztikus érzés volt ilyen boldognak látni őt és Nessát is. ÉS csak remélni tudtuk, hogy ez mindig így lesz.

Szinte az egész napot a parton töltöttük a gyerekekkel. Az estét pedig többnyire a házukba bújva, a gyerekek vagy inkább Nessa kérésére egy egy mesét nézve, amit Anthony is nagyon élvezett, aki szinte végig Nessához bújva leste a meséket.

Az éjszakákat pedig egymás szeretésének és kényeztetésének szenteltünk. Napközben pedig minden figyelmünk a gyerekeké volt.

Így teltek a csodás napjaink, néha néha azért telefonáltak otthonról, hogy érdeklődjenek hogy vagyunk.

Kicsit úgymond négy fülközt akartam beszélni Roseal, így Edward elvitte sétálni a kicsiket.

Rose minden boldogan mesélt a kis vagy inkább nagy meglepetésükről.

- Tudod, most érzem csak igazán mit éreztél te is. Annyira boldog vagyok.

- Elhiszem, és el sem tudom mondani mennyire örülök nektek. Gondolom Emmett is odáig van.

- Ne is mond, le sem lehet állítani, tudod milyen.

- Mindig is erre vágytam, és teljesült az álmom, és látni, hogy ez Emmettet is boldoggá teszi ahogy engem mindent megér. Nagyon várjuk, hogy hazaérjetek.

- Hamarosan megyünk, mi is nagyon várjuk. Főleg Edward, kissé zavarja, hogy kimarad valamiből.

- Gondolom a kicsik nagyon élvezik az ottlétet - mondta Rose.

- Az nem kifejezés. Nessa haza sem akar majd menni. És Anthony egyre nagyobb és okosabb lesz.

- Azért remélem huncutkodni is van időtök - hallottam meg a háttérből Emmettet.

- Emiatt ne aggódj Emmett, te pedig most már ideje felnőni.

- Majd igyekszek, hatalmas ölelés a csöppségeknek - köszönt el.

- Ne haragudj rá tudod milyen - szólalt meg Rose.

- Ne aggódj, ő már csak ilyen. Megyek megkeresem Edwardékat sétálni zavartam őket. Puszi mindenkinek, hamarosan találkozunk - köszöntünk el egymástól Roseal, majd szerelmemék keresésére indultam.

Meg is találtam őket a parton.

És a látvány ami fogadott csak azért kiáltott, hogy megörökítsem.

Hála Alicek aki mindig mindenre gondol, vagy inkább mindig mindent lát, csomagolt egy fényképezőgépet amivel már kis millió képet készítettünk a kis családunkról.

Ez a pillanat sem maradhatott ki.

Edward a parton egy hatalmas fa alatt feküdt a hófehér homokban, miközben a kis Anhonyt édesen szunyókált a hasán, Nessa pedig szorosan Edward oldalához bújva aludt.

Igaz folyton jöttünk mentünk, játszottunk a szigeten, így sokszor kifáradtak.

Miután megörökítettem a pillanatot nem győztem csodálni őket. Ennél szebbet senki sem kívánhat magának.

- Azt hiszem egy kissé elfáradtak - suttogtam szerelmem mikor letültem melléjük, majd halkak egy csókot loptam kedvesemtől.

- Nagyon szeretlek - mondta.

- Én is téged. Vagyis titeket - helyesbítettem.

Melléjük heveredve csendben csodáltuk őket.

Nessa és Anthony nagyon élvezték az itt töltött idő, ami vészesen gyorsan telt el.

Minden egyes itt töltött nap maga volt a paradicsom. A gyerekek egyre szebbek, és nagyobbak, akiket mi napról napra jobban imádunk.

De akármennyire is jó volt itt, azért kicsit be kell vallani hiányzott a családunk is, így ideje volt hazamenni.

- Visszajövünk még majd ide ugye mami?

- Persze tündérem megígérem - válaszolta neki Edward.

A karomban tartott Anthony csöpp kis kezeit az arcomhoz érintette, majd itt töltött pillanatokat mutatta meg nekem.

- Neki is nagyon tetszett itt, és alig várja, hogy visszajöjjünk - mondta szerelmem.

- Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. És ahogy apu is mondta hamarosan visszajövünk - mondtam a két gyermekünknek, akinek hatalmas mosoly ült ki az arcára.

Míg én elkészültem a gyerekekkel addig Edwardal összeszedte és a hajóhoz vitte a csomagjainkat.

Mind elköszöntünk a szigetünkről, amire hamarosan ismét visszatértünk, majd hajóba szálltunk és elindultunk hazafelé, ahol hatalmas vagy inkább újabb meglepetés várta a családot, vagyis inkább Edwardot, aki még nemtud róla.



Tessék komizni, és nézzetek be a folytatás blogjára