BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. december 5., vasárnap

49.fejezet

Sziasztok! Ahogy ígértem itt az új fejezet. Szám szerint a 49-es, ami egyben az utolsó előtti is. Nem is mondanék nagyon mást, csak meg akarom köszönni a komikat az előzőhöz, és remélem ide is lesznek majd vélemények.

És még egy dolog. Egy kis MEGLEPI :)

Elkészült a Lion and Lamb Love történet folytatásának új blogja.
Ha kíváncsi vagy rá és akarsz egy kis infót a folytatásról less be.

A címe: Forever Yours - Örökké a tiéd




49.fejezet




/Bella/



A férjemmel és a gyerekeinkkel tartottunk épp a szigetünkre.

A hosszú repülőút után, amit Nessákék egész jól viseltek hajóval indultunk a sziget felé.

Már esteledett mikor megérkeztünk, de Nessa máris nem volt olyan fáradt amint megpillantotta hová érkeztünk. Anthony pedig a karomból szemlélte a mi kis paradicsomunkat.

- Ez a miénk mami?

- Igen kincsem.

Edward letette Nessát amint megérkeztünk, aki hatalmas izgatottsággal szalad végig a homokos parton a ház felé.

- Na odaakarsz menni apuhoz? - kérdeztem a karomban fészkelődő kisfiamtól, aki Edward felé nyújtózott.

Szerelmem óvatosan átvette tőlem, amit Anthony egy csodás mosollyal jutalmazott.

Nessa után indultunk a házba, aki már fel is fedezte a közös szobáját Anthonyval, amit nyilván Alice kérésére rendeztek be, mivel ő tudta, hogy jövünk.

- Vigyázhatok én a kis tesómra?

- Persze tündérem, ő azt hiszem kezd álmos lenni, lefektetjük és itt maradhatsz vele - mondta neki Edward.

Nessa imádta a kis karjaiban tartani Anthonyt, aki félig vámpír lévén mindig mintha vigyázott volna, hogy ne bántsa a húgát.

Hiába kisebb mint Nessa, mégis félig vámpír, ami azért megmutatkozik rajta. Lassabb a szívverése mint Nessáé, de például a bőre és épp olyan kemény és hideg mint a miénk.

Sőt néha a táplálkozásával is akadtak már gondok. Ugyanis egyre többször itatjuk vérrel őt, mert azt kívánja.Ez ellen nemtudunk mit tenni, hiszen ő is félig olyan mint mi. De persze egyenlőre legalábbis többnyire még emberi ételeket fogyaszt.

Lefektettünk a kis Anthonyt, akire Nessa vigyázott. Addig szerelmem behozta a csomagjainkat, én pedig a gyerekeknek készítettem valami vacsorát. Bár mivel a kis csöppségünk már elaludt, ő valószínű, hogy valamikor az éjszaka folyamán vagy reggel követeli majd a részét.

- Azt hiszem elmegyek vadászni egy kicsit, ha netán Anhtonynak is szüksége lenne vérre.

- Igazad van, addig is megetetem és lefektetem Nessát.

- Rendben addigra én is jövök - mondta, majd mellém lépett és szenvedélyesen megcsókolt.

Alig vártam, és ahogy látom rajta ő is, hogy egy kicsit kettesben lehessünk. És úgy érzem sok mindent tartogat számunkra az éjszaka.

- Gyere kicsim vacsorázni - szóltam be Nessának a szobába, aki még mindig szinte csodálkozva figyelte a testvérét.

Mindketten hihetetlennek tartottuk, a kapcsolatot ami már ilyen kicsinek kialakult kettőjük között. Nessa is már első pillanattól kezdve szerette Anthonyt ahgy fordítva is. Imád vele játszani, és olyankor a kisfiúnk arcról is letörölhetetlen a mosoly.

Edwardal pedig amellett, hogy nagyon büszkék voltunk rájuk, úgy tekintettünk rájuk mint a mi két kis csodánkra. És valóban azok is voltak. Ők tették teljessé az életünket, a házasságunkat.

Sokszor elmélkedek ezen, hogy mindent megkaptam az élettől amire mindig is vágytam. Csodás családot, férjet és két szép gyermeket.

Edward és én pedig imádjuk egymást, és mindent megteszünk, hogy szép és boldog gyerekkort és életet biztosítsunk nekik.

Míg Edward vadászni volt, én megetettem és megfürdettem Nessát, majd lefektettem a közös szobájukba Anthonyval, de persze előtte a puszi a kis tesónak nem maradhatott el.

- Jó éjt mami.

- Álmodj szépeket kincsem - adtam egy puszit az arcocskájára, majd hagytam őket aludni.

Amint kiléptem tőlük a mi szobánk felé indultam. Belépve rögtön a legszebb emlékeim jöttek elő.

Az itt töltött csodás napok a nászutunk során, minden egyes boldog pillanat amit ebben a szobában és itt éltünk át.

Egy igencsak hosszú nap után gondoltam lezuhanyozok. A szobában ledobáltam magamról a ruhákat majd a fürdő felé vettem az irányt.



/Edward/



Visszafelé tartottam a vadászatból, amikor az elmúlt időszakban történteken gondolkodtam.

Még annak idején mikor Carlilse átváltoztatott és utánam hozzánk hoztam Esmét, sokszor hallottam őket rólam beszélni, hogy aggódtak miattam, hogy sosem találom meg a párom, és hogy egyedül vagyok.

Akkoriban még én sem gondoltam volna, hogy rátalálok Bellára.

Mindent megkaptam tőle amire csak egy férfi vágyhat.

Ő a világ legcsodásabb felesége, nője és a legjobb anya is.

Vele és a gyerekeinkkel lett teljes az életem. Eddig csak úgy léteztem, de most már van miért élnem. Értük, a családomért, akikért mindent megtennék.

Boldogan szaladtam a házhoz, majd rögtön a konyhába vittem a vért és eltettem Anthonynak, ne hogy Nessa kezébe akadjon.

Benéztem a gyerekekhez, akik már mindketten édesen aludtak. Egy egy puszit adtam nekik, majd az anyukájuk keresésére indultam, akivel ha minden igaz lesz végre egy kis időnk kettesben lenni.

A hálóba lépve a fürdő felől hallottam vízcsobogást.

Akaratlanul is olyan képek jelentek meg előttem amitől még jobban kívántam szerelmem.

Benyitottam a fürdőbe, ahol még a párás zuhanykabinon keresztül is láttam kirajzolódni Bella csodás testét.

Pillanatok alatt szabadultam meg a ruháktól, majd zajtalanul beléptem szerelmem mögé. Meztelen testét átöltve húztam magamhoz, és csókot leheltem nyakára.

- Már vártalak - suttogta kéjesen, miközben nyelvemmel nyakát kényeztettem.

Szorosan magamhoz húztam, miközben kezeim derekáról mellei irányába kalandoztak, amit simogatva egyre hangosodó nyögésekkel díjazott életem értelme.

Magam felé fordítottam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Nyelvünk egymásra találásával tüzes táncba kezdtek, miközben kezeinkkel egymás testét barangoltuk be.

Bella apró kezei összefonódott testünk közé nyúlva ragadták meg tettre kész férfiasságom, és egyre hevesebb kezdett mozogni rajtam, ezzel egyre hangosodó morgásokat kicsalva torkomból.

Én sem tétlenkedtem viszonozni a nekem okozott élvezeteket, elszakadva szerelmem csodás kebleitől, ujjaimmal hasán keresztül eljutottam nőiességi forró barlangjáig.

Rögtön belé fúrtam ujjaimat, mire testem reszketett a gyönyörtől a karjaimban ahogy egyre jobban gyötörtem őt, miközben tüzes csókjainkkal igyekeztünk elfojtani kéjes hangjainkat.

Élveztem hogy eléri a végső gyönyöröket, majd reszketve a karjaimba omlik, majd nemsokkal később ujjainak és puha nyelvének hála én is átléptem a mennyek édes kapuját.

Szerelmes csókban egyesültünk, miközben karjaiba kaptam Bellát, aki nem habozott lábait derekam köré kulcsolni, míg kezeivel benyúlt közénk és magába vezette férfiasságom.

Hangos nyögés szakadt fel mindkettőnkből, amint testünk ismét egybeforrt.

Csókjainkkal igyekeztünk elnyomni hangjainkat, miközben ott simogattuk egymást ahol értünk.

Feneke alá nyúlva segítettem a gyorsabb mozgásban, majd kisvártatva csapott le szinte egyszerre ránk a csodás megsemmisülés amint csókjainkkal üdvözöltünk.

Kihúzódtam szerelmemből, majd talpra állítva tovább csókoltuk egymást, majd egy egy kényeztető mosdatás után a szobánkban folytattuk azt amit elkezdtünk.



/Bella/


Szerelmem ölelő karjaiban ért bennünket a reggel a sorozatos gyönyörök után amiket egymás karjaiban éltünk át éjjel.

- Antohny éhes - szólalt meg szerelmem.

- Megyek megnézem.

- A konyhában hagytam neki a vért, ma arra vágyik.

- Köszönöm - adtam egy csókot Edwardnak majd a gyerekszoba felé indultam.

Nessa édesen aludt még, de a kis Anthony már ébren volt. De persze csendben, mint aki tudná, hogy nem akarja felébreszteni az alvó kishúgát.

Csendben a karomba vettem, majd a konyha felé mentünk, mire kiérve már a cumisüvegben várta őt a reggeli.

Leültem vele a nappaliba, míg ő az utolsó cseppig kiitta számunkra nélkülözhetetlen vért az üvegből, majd hálás szemek és egy csodás mosollyal az arcán pillantott rám.

Nemsokkal később pedig Edward csatlakozott hozzánk Nessával.

Ő is megreggelizett, majd együtt négyesben indultunk felfedezni a szigetet.

Itt elég meleg van, és szinte mindig süt a nap, így egyenlőre Nessa aki még nem látta napfénytől csillogó bőrünk, végig takarásban árnyékosabb helyen voltunk.

Volt egy kisebb hatalmas fákkal és fehér homokkal borított partszakasza a szigetnek, ahol sok időt töltöttünk.

Míg Edward úszni vitte Nessát, mi a homokban játszottunk a napról napra egyre többet növő Anthonyval.

- Mami képzeld még delfineket is láttunk - újságoltam hozzánk szaladva Nessa, aki az apjával úszkált.

- Örülök kicsim.

- Anthony nem úszik velünk?

- Ő még elég kicsi, de ide a kisebb vízbe bemehetünk - mondta Edward, majd a víz felé indultunk.

Ő a felvette Nessát míg én a fiunkat fogtam, majd belementünk a vízbe, hogy egy kicsit Anthony is élvezhesse a csodás vizet.

Ami láthatóan neki is nagyon tetszett. A kis kezeivel édesen pancsolta a vizet, miközben mi mosolyogva figyeltünk.

Fantasztikus érzés volt ilyen boldognak látni őt és Nessát is. ÉS csak remélni tudtuk, hogy ez mindig így lesz.

Szinte az egész napot a parton töltöttük a gyerekekkel. Az estét pedig többnyire a házukba bújva, a gyerekek vagy inkább Nessa kérésére egy egy mesét nézve, amit Anthony is nagyon élvezett, aki szinte végig Nessához bújva leste a meséket.

Az éjszakákat pedig egymás szeretésének és kényeztetésének szenteltünk. Napközben pedig minden figyelmünk a gyerekeké volt.

Így teltek a csodás napjaink, néha néha azért telefonáltak otthonról, hogy érdeklődjenek hogy vagyunk.

Kicsit úgymond négy fülközt akartam beszélni Roseal, így Edward elvitte sétálni a kicsiket.

Rose minden boldogan mesélt a kis vagy inkább nagy meglepetésükről.

- Tudod, most érzem csak igazán mit éreztél te is. Annyira boldog vagyok.

- Elhiszem, és el sem tudom mondani mennyire örülök nektek. Gondolom Emmett is odáig van.

- Ne is mond, le sem lehet állítani, tudod milyen.

- Mindig is erre vágytam, és teljesült az álmom, és látni, hogy ez Emmettet is boldoggá teszi ahogy engem mindent megér. Nagyon várjuk, hogy hazaérjetek.

- Hamarosan megyünk, mi is nagyon várjuk. Főleg Edward, kissé zavarja, hogy kimarad valamiből.

- Gondolom a kicsik nagyon élvezik az ottlétet - mondta Rose.

- Az nem kifejezés. Nessa haza sem akar majd menni. És Anthony egyre nagyobb és okosabb lesz.

- Azért remélem huncutkodni is van időtök - hallottam meg a háttérből Emmettet.

- Emiatt ne aggódj Emmett, te pedig most már ideje felnőni.

- Majd igyekszek, hatalmas ölelés a csöppségeknek - köszönt el.

- Ne haragudj rá tudod milyen - szólalt meg Rose.

- Ne aggódj, ő már csak ilyen. Megyek megkeresem Edwardékat sétálni zavartam őket. Puszi mindenkinek, hamarosan találkozunk - köszöntünk el egymástól Roseal, majd szerelmemék keresésére indultam.

Meg is találtam őket a parton.

És a látvány ami fogadott csak azért kiáltott, hogy megörökítsem.

Hála Alicek aki mindig mindenre gondol, vagy inkább mindig mindent lát, csomagolt egy fényképezőgépet amivel már kis millió képet készítettünk a kis családunkról.

Ez a pillanat sem maradhatott ki.

Edward a parton egy hatalmas fa alatt feküdt a hófehér homokban, miközben a kis Anhonyt édesen szunyókált a hasán, Nessa pedig szorosan Edward oldalához bújva aludt.

Igaz folyton jöttünk mentünk, játszottunk a szigeten, így sokszor kifáradtak.

Miután megörökítettem a pillanatot nem győztem csodálni őket. Ennél szebbet senki sem kívánhat magának.

- Azt hiszem egy kissé elfáradtak - suttogtam szerelmem mikor letültem melléjük, majd halkak egy csókot loptam kedvesemtől.

- Nagyon szeretlek - mondta.

- Én is téged. Vagyis titeket - helyesbítettem.

Melléjük heveredve csendben csodáltuk őket.

Nessa és Anthony nagyon élvezték az itt töltött idő, ami vészesen gyorsan telt el.

Minden egyes itt töltött nap maga volt a paradicsom. A gyerekek egyre szebbek, és nagyobbak, akiket mi napról napra jobban imádunk.

De akármennyire is jó volt itt, azért kicsit be kell vallani hiányzott a családunk is, így ideje volt hazamenni.

- Visszajövünk még majd ide ugye mami?

- Persze tündérem megígérem - válaszolta neki Edward.

A karomban tartott Anthony csöpp kis kezeit az arcomhoz érintette, majd itt töltött pillanatokat mutatta meg nekem.

- Neki is nagyon tetszett itt, és alig várja, hogy visszajöjjünk - mondta szerelmem.

- Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. És ahogy apu is mondta hamarosan visszajövünk - mondtam a két gyermekünknek, akinek hatalmas mosoly ült ki az arcára.

Míg én elkészültem a gyerekekkel addig Edwardal összeszedte és a hajóhoz vitte a csomagjainkat.

Mind elköszöntünk a szigetünkről, amire hamarosan ismét visszatértünk, majd hajóba szálltunk és elindultunk hazafelé, ahol hatalmas vagy inkább újabb meglepetés várta a családot, vagyis inkább Edwardot, aki még nemtud róla.



Tessék komizni, és nézzetek be a folytatás blogjára

5 megjegyzés:

Timi írta...

Hali!

Ismételten szuper fejezet lett, nagyon nagyon tetszett. Tök jó hogy Nessa és Anthony ennyire szeretik egymást. Igazi családi idill, olyan jó volt olvasni. Kíváncsi vagyok Edward mit fog szólni a meglepetéshez, bár ennek nem lehet nem örülni. NAgyon várom a következőt:D

Pusza:D

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon jóó lett a feji,nagyon aranyos volt!! :))
Várom nagyon az utolsó részt!
Puszii :-)

Judit írta...

Szia Lizzyke!
Nagyon jó volt ez a boldogsággal teli rész:) A kicsik hihetetlen aranyosak, a ragaszkodásuk egymás iránt elképesztő. Kíváncsi vagyok mi várja őket otthon, bár van tippem, nagyon várom a befejező rész és januártól a folytatást:)
Puszi Judit

Névtelen írta...

Szia!
Ismételten nagyon jó lett:D
Nagyon várom már a kövi fejit:D
Fatima:D

Barbara G. Roberts írta...

Szia! Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz, hogy nagyon szuper
lett ez a fejezet is és ígérem benézek a folytatásos oldalra is...
Puszi!