BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. november 30., kedd

48.fejezet

Sziasztok! Nos emberek, eljött az utolsó előtt előtti fejezet. Bizony, ezen kívül még kettő lesz. Persze mostmár többnyire happy van :). Köszi szépen először is a komikat az előzőhöz. Ide is várom majd őket.
De előtte még egy két apróság.
A héten hétvége felé, még nemtudom akkor hogy dolgozok de mindenképp lesz még egy fejli, jövőhét közepe felé pedig megkapjátok az utolsó fejlit.
És igaz még lehet szavazni, de már tény, hogy lesz folytatása a történetnek. Igaz egy kis szünettel. És annyi lesz, hogy az egy új blogon íródik majd, aminek a címét is megtudjátok hamarosan :).
A bétázást pedig köszi szépen Bumbinak!
Addig is jó olvasást, pusszantás.




48.fejezet



Úton voltunk Olaszországba a gyerekekkel és Esmeékkel. Alice, Jazz, Rose és Emmett pedig otthon maradtak.

Egyedül talán én voltam az aki sejtette Rose és Emmett valódi okát az otthon maradásukra. Na meg persze Alice aki nyílván már látta is.

Mielőtt indultunk ugyanis beszélgettem Roseal a dologról, és nagyon boldoggá tett a döntésük Emmettel. De a többiek erről még nem tudnak, majd csak ha hazaérünk. Mindenesetre jó ilyen boldognak látni őket, főleg Roset aki mindig is erre vágyott.

Igencsak hosszú repülőút után, amit Nessa és Anthony is jól viseltek érkeztünk meg Volterrába.

A legtöbben a fajtánkból nem szívesen jönnek ide a nagy királyi családhoz a Volturihoz. Kegyetlenségükről híresek ugyan, de aki csak egy kicsit is ismeri őket tudja, hogy alaptalanok a róluk kialakított képek.

Legalábbis számomra, hiszen nagyon sokat köszönhetek Aronak és a többieknek, akik most már a második családom Cullenék után.

- Végre itt vagytok kedveseim - üdvözölt minket rögtön Aro.

Persze mivel a két gyerek is velünk tartott Aro minden szükséges óvintézkedést megtett, hogy senki se bánthassa őket, hiszen ők akik itt élnek nem a mi életmódunkat folytatják.

De Aro, Alec, Jane és a többiek is tudnak uralkodni magukon annyira, hogy még csak véletlenül se bántsák a gyerekeket.

Marcus és Caus is üdvözöltek minket.

Jane, Alec és a párja is mosolyogva fogadtak minket.

A köszönések és ölelések után bejjebb mentünk a nagyterembe. Nessa mint mindig most is az apja karjaiban volt, Anthony pedig az enyémben.

Mielőtt idejöttünk Aronak nagyjából beszámoltunk Anthonyról, és hogy őt is mi neveljük. Rögtön a kis csöppség felé fordult aki kíváncsian szemlélte a körülötte lévő világot a karjaimból.

- Szóval te lennél az a gyermek. Elbüvölő teremtés - mondta Aro.

- És tudtok valamit hogyan fog fejlődni?

- Van néhány dolog, ha gondolod megosztom veled - mondta Carlilse.

- Hagyjuk magára a fiatalokat addig - mondta Aro, majd Carlilsleal félre vonultak, egy jó hosszú beszélgetésre.

Igaz Anthony egyenlőre emberi táplálékot eszik, de félvér lévén lehet, hogy hamarosan vért is kíván majd.

- Megmutatom a szobátokat, gondolom a kicsik is kimerültek a hosszú úttól - mondta Jane majd követtük őt.

Esme és Carlilse kaptak egy közös hatalmas szobát, én és Edward pedig az én régi szobámat kaptuk, mellettünk pedig gondolom Aro parancsára lett kialakítva egy fiús lányos gyerekszoba ahol Nessát és a kis Anthonyt tettük le aludni.

Edward maradt a kicsikkel, míg engem egy kicsit elcsalt beszélgetni Jane.

- Két gyerek, nem is gondoltam volna.

- Hát én sem, de boldogabb vagyok mint valaha - mondtam.

- Az meg is látszik.

- És te? Mesélj valamit, mik történnek erre.

- Hááát.....

- Na mond már.

- Nem olyan régen csatlakozott hozzánk egy vámpír Dave, akivel elég jól megértjük egymást - mosolygott sokat sejtően barátnőm.

- Ennek nagyon örülök, neked is jár egy társ.

- Hát meglátjuk. Aro sem ellenzi a dolgot, úgyhogy ki tudja?

Szinte egész éjjel beszélgettünk, de nyugodt voltam mert szerelmem addig a gyerekekkel volt.

Valamikor hajnal tájban mentem át a szobámba ahol Edward az ágyamon feküdt.

- Esme vigyáz a kicsikre - válaszolt a kimondatlan kérdésemre.

Itt nem nagyon tudtunk úgy együtt lenni, ennyi igencsak jó hallású vámpír mellett, így csak szorosan egymáshoz bújva, néha egy egy szenvedélyes csókot váltva értük meg a reggelt.

- Olyan édesek - mondta Esme a kicsiket nézve alvás közben mikor beléptem a szobába.

- Ebben csak egyetérteni tudok - mondtam.

Félvér lévén Anthony is alszik, nem úgy mint mi. Sőt igen jó az alvókája a kincsemnek, de ez így van rendjén.

- Jó reggelt mami - ébredt fel nemsokkal később Nessa, majd Anthony is ébredezni kezdett.

Reggelre Aro gondoskodott az ételről a gyerekeknek, így Edward elvitte Nessát reggelizni, míg én megvártam míg a kisfiunk felébred.

Aki rögtön felém nyújtotta csöpp kis karjait, majd hihetetlen dolog történt.

A karjaimba vettem Anthonyt,aki csöpp kis kezeit az arcomra tette, majd képek, emlékképek jelentek meg előttem.

Még otthoni képeket vetített le előttem. Többnyire Roseékról akik otthon maradtak.

- Bizony kicsim, Alice néniék otthon vannak, de hamarosan mi is megyünk haza hozzájuk - mondtam.

Nemsokkal később visszatért Edward, akinek Athony szintén mutatott néhány emléket, és amiket az apukája megbabonázva figyelt. Majd megmutatta Carlilsenek, sőt Aronak is, akik szintén nem jutottak szóhoz.

- Fantasztikus képesség, és már ilyen picinek megmutatkozik. Káprázatos.

Mindenki csak ámult kisfiunkon, aki napról napra egyre többet nőt. És akit a kis Nessa is imádott. De ez kölcsönös volt. Akárhányszor Nessát leültettük és a kis karjaiba fogta Anthonyt mindkettőjük arcára hatalmas mosoly ült ki, és Nessa boldogan játszott kisöccsével.

Mind tudtuk, és látjuk, hogy kettőjük között szoros kapcsolat lesz, de ekkor még nem sejtettünk milyen szoros is.

Carlisle a nappalokat többnyire Aroval töltötte és Anthony fejlődésére próbáltak rájönni. Igaz nagyjából tudtuk mennyi idő alatt fog felnőni, de pontosat nem.

Körülbelül Nessával szinte egyszerre érik el a 17-18 éves kort.

Edward nem nagy örömére, egyik délután Alec hívott el kicsit sétálni, hogy beszélgethessünk. Neki is megvolt a párja, akivel az esküvőnkön is voltak, így nem értettem miért féltékeny még mindig Edward.

Hiszen semmi oka rá, ezt ő is tudhatná már.

- Jó látni, hogy ilyen boldog vagy, és örülök, hogy Edward az aki ilyen boldoggá tesz téged. Na és persze a gyerekeket, akiknek csodás anyukájuk van.

- Köszönöm. Nekem is a legnagyobb álmaim váltak valóra, amiket neki és a gyerekeinknek köszönhetek.

- De látom ti is nagyon jól megvagyok - mondtam.

- Igen így van. És úgy tűnik Jane is megtalálta a párját, bár náluk még nagyon az elején van a dolog, de időnk mint a tenger.

Az egész délutánt elbeszélgettük, majd mikor már nagyon hiányzott a szerelmem és a gyerekek visszamentünk.

Edward rögtön a karjaiba zárt, és észveszejtő csókkal üdvözölt.

- Hééé, csak néhány órát voltam el, azt is itt a kertben.

- Tudom, de akkor is hiányoztál. Remélem nem mozdult rád - mondta.

- Ezt most hagy abba - dorgáltam le rögtön.

- Aleccel csak barátok vagyunk. Neki is megvan a párja akit imád, és nekem is. Semmi okod féltékenykedni - mondtam, majd egy szenvedélyes de annál szerelmesebb csókkal bizonyítottam is.

- Sajnálom, csak idegesít ha más pasik vannak körülötted.

- Feleslegesen. De megbocsájtok - bújtam hozzá boldogan.

- Annyira kívánlak - suttogta a fülembe.

- Csak egy kicsit bírd ki, nem akarok itt neked esni, annyian vannak körülöttünk. Néhány nap és csak mi és a gyerekek leszünk a szigeten.

- Igazad van, csak kibírom addig.

- Helyes.

Az elkövetkezendő néhány nap is nagyon gyorsan eltelt. Sokat voltunk a gyerekekkel is, akik hihetetlen módon teljesen elbűvölték a nagy Aro Volturit.

A kis Anthony napról napra nagyobb lesz, már kinézetre mint egy több hónapos kisfiú. És egyre okosabb is lesz.

Carlisle szinte naponta megméri és megvizsgálja, és ő örömmel hagyja magát.

Ez idő alatt, mivel nem sokat láthatom őket, Edward és Esme voltak a kicsikkel, míg én Jannel, és a többiekkel voltam. Aroval is sokat beszélgettem, aki csak örül, hogy ilyen boldognak lát. Edwarddal is beszélgettek.

De sajnos az itt töltött napok hamar eltelt.

- Remélem hamarosan ismét meglátogattok bennünket- mondta Aro.

- Persze barátom, de mi is szívesen látunk titeket.

- Esme vigyáz a kicsikre amíg mi vadászunk egyet indulás előtt - mondta Carlilse.

- Nektek mindenképp szükséges lesz, mert a szigeten csak ti lesztek a kicsikkel és ott nem nagyon hagyhatjátok magára őket - tette hozzá.

- Ez igaz - felelte Edward.

- Akkor elmegyünk egy szigetre? - kérdezte Nessa.

- Igen tündérem. Csak mi négyen, egy csodás helyre - válaszolta neki szerelmem.

Esme játszani ment a szobába a kicsikkel míg mi Carlilseal indulás előtt vadászni mentünk.

Néhány őz és medve után, amik Emmett kedvencei lennének immár jóllakottan indultunk vissza.

Addigra össze voltak készítve a csomagjaink és indulásra készen voltunk.

- Annyira sajnálom, hogy már mentek - mondta Jane is.

- Én is. De hamarosan találkozunk - ígértem neki, mire mosoly ült ki az arcára.

- Közben Alice telefonált, hogy lesz egy apró kis meglepijük ha hazaértünk. Vagyis nektek később - nézett felénk Esme, mire sokat mondóan elmosolyodtam.

- Te tudod miről van szó igaz? Erről beszéltetek Roseal? Annyira titkolta.

- Igen. De ne légy olyan kíváncsi, ha hazaértünk megtudod - válaszoltam Edwardnak.

- Jó utat barátaim, remélem hamarosan találkozunk.

- És vigyázzatok erre a két kis csodára - mondta Aro, aki elköszönt Anthonytól és Nessától is.

- Te is vigyázz magadra Aro nagypapi - köszönt el tőle Nessa, akit mosolyogva figyeltünk.

Ilyenkor mindig hihetetlen volt számomra látni, hogy nagy és mindenki által veszélyesnek hiresztelt Aro Volturit megpuhította egy néhány éves kis emberlány.

- Viszlát barátaim, jó utat - mondta Aro, miután mindenki elköszönt mindenkitől.

- Hamarosan találkozunk - búcsúzott Carlisle, majd a reptér felé vettük az írányt.

Ott elköszöntünk Carlilseéktól, majd mi másik gépre szállva a gyerekekkel indultunk el a mi kis szigetünkre ahol egy csodás hetet töltünk az immár két szép kis csöppségünkkel.......




Tessék komizni :)

9 megjegyzés:

Dewil írta...

Jaj hát ez nagyszerű volt!
Tök jó, hogy ilyen nagy a nyugalom, de azért én nagyon várom a folytatást is! =D Pl: erre is nagyon kiváncsi leszek! =D
"Mind tudtuk, és látjuk, hogy kettőjük között szoros kapcsolat lesz, de ekkor még nem sejtettünk milyen szoros is. "
Na mind egy.. várom az utolsó két fejezetet! =)
Bye!

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon sok olyan apró mondatot elrejtettél ami sok nagyon figyelem felkeltő és érdekes volt kicsit előrevetíted a jövőt illetve hogy mi várható majd..
Roseék meglepetése talán egy kis csöppség???
Arot megpuhították és egy másvilágot volturit ismerhettünk meg ez tetszett!!
Várom h mi lesz!
Melinda

Névtelen írta...

Szia!

Nekme is nagyon tetszett ez a fejezet, bár ha nem haragszol meg egyn kritikáért akkor sztem ez most egy picit kapkodós lett. De ettől függetlenül nagyon tetszett főleg az, hogy másképp láthattuk meg a hírhedt Volturit és nem csak a félelmetes gyilkos oldalukat. Rose-ék meglepije meg szerintem is egy kicsi lesz, legalábbis remélem:D Nagyon várom a folytatást.

Timi írta...

Hali!

Nekem is nagyon tetszett a fejezet és igazából csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Nagyon tetszik a Volturi másik oldala és a meglepetést illetően én is egy csöppségre gondoltam kapásból, főleg mikor írtad, hogy Rose már mennyire vágyott rá. Nagyon várom a folytatást és olyan jó, hogy minden ennyire happy::D

Pusza:D

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon jóó lett!
Kár , hogy vége lett,de lesz folytatás juhééé :))))
Várom a befejező részeket!
Puszii :-)

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon jó lett:d
Aro nagypapi hát ez kész:DDD
Nagyon várom a kövti:D
Fatima:D

Lizzyke írta...

Köszi szépen mindenkinek!
Meló miatt sajnos sokszor örülök ha ennyire futja, de az utolsó két fejlivel mindenképp igyekszek a maxot hozni :)

örülök, hogy tetszett, aki még ki akarja fejteni a véleményét HAJRÁ :)

Névtelen írta...

Szia!!!
Nagyon jó lett!
Anthony egyre cukibb!
Várom a kövi fejit!

Névtelen írta...

Szia!!
Nagyon jó lett!
Aro nagypapi....xD
Várom a kövit!